Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-16 / 39. szám

KEDD, 1954. FEBRUÁR 16. DELMflGYnRORSZtG Téli napok a főiskolán X szovjet főiskolákon a közelmúltban zajlottak le a félévi vizsgák. Ellátogattunk a moszkvai G. V. Plehanov népgazdasági főiskolára. Már messziről észrevehettük, melyik tanteremben folytak a vizsgák. Nagy volt a sürgés-forgás arrafelé. Azok, akik már vizsgáztak, vidám csoportokban lépkedtek végig a folyosón... Az egyik tanteremben a technológiai kar harmadik évfolyamának hallgatói vizsgáztak. Jevgenyij MihajlovszkiJ docens ellenőrizte a hallgatók gépészet-elméleti ismereteit. A technológiai kar gépészhallgatói számára ez a tárgy különösein fontos. Járatossá teszi őket a gépgyártás általános és különleges ismereteiben. Dmltrij Zsuravljov, a 8. sz. tanulókör legkiválóbb tagja, megkapta a vizsgatételét. Figyelmesen átgondolta a kérdést, azután megkezdi feleletét. A pedagógus figyelmesen hallgatja az ifjú pontos, kimerítő válaszát — minden kérdést egyformán jól ismer. Az ilyen felelet méltán megérdemli a legjobb osztályzatot. A vizsgáztató beírja a „jelest" Zsuravljov indexébe. A 8. sz. tanulókör 18 hallgatója jól dolgozott a félév folyamán, rendszeresen látogatták az előadásokat ée a vizsgákon elmélyült tudásról tettek tanúságot. Minden tárgyból „jeles"-re és „jó"-ra vizsgáztak. A kereskedelem közgazdasági kara negyedéves hallgatói számára ez az utolsó félévi vizsga, — már csak az államvizsga van hátra. A legjobb eredményeket a 9. sz. tanulókör érte el. A begyűjtés megszervezése és tervezése tantárgy vizsgáján 20 hallgató felelt „jeles"-re, 9 pedig „jó"-ra. Különösen jól felelt Arkagyij Szivurov, a tanulókör koroszomol-szervezője. A főiskola néhány karán négy és fél év szükséges a tanulmányok elvégzéséhez. Ezekben a napokban több mint 100 ifjú és leány tette le az államvizsgát. Beszámoltak a főiskolán tanultakról, megszerezték a jogot „szakember" cím viselésére, az önálló, felelősségteljes munkára. Becsülettel helytálltak a vizsgán. A Szovjetunió népgazdasága ismét magasképzettségű szakemberekkel gazdagodott. A közgazdasági-statisztikai kar dékánjának irodájában ismerkedtünk meg a főiskola egyik végzett növedékével. Valentyin Kasztkin arcán leplezetlon öröm ragyog. A szőke, magas termetű ifjú éppen most vette át a főiskola elvégzését igazoló levelet. Csita városban fog dolgozni... — Türelmetlenül várom a napot, amikor a gyakorlatban is próbára tehetem tudásomat, — mondja Valentyin. A kereskedelem-közgazdasági karon 120 hallgató tette le az államvizsgát. Mindannyian megkapták diplomájukat. A. Tuseva, R. Bnrjukova és J. Stoljakova fiatal közgazdászok, rövidesen Dél-Szahalinszk városba utaznak, hogy megkezdjék munkájukat. Nagyezsda Jeszjutyina, az egyik legjobb tanuló és aktív társadalmi munkás volt a főiskolán. Ö a napsugaras Ashabadban akar dolgozni. — Szeretnék tovább tanulni, levelező aspiráns leszek, — mondja Nagyezsda. Több végzett hallgató a Szovjetunió távoli vidékeire akar kerülni: Távol-Keletre, Közép-Ázsiába, Északra. A végzett hallgatók minél előbb szeretnék megkezdeni munkájukat és biztosak tudásuk erejében. Múlt évben végzett tanulótársaiktól gyakran kapnak levelet. Minden levélnek egy a gondolata: „Fonto6 foglalkozást választottunk". Biztosan adódnak majd nehézségek a munkában, de a szovjet ember számára nincsenek legyőzhetetlen nehézségek, T. Lordklpanidze JCfpek a oámsi kiiltiuftmfJMii körzeti bemutatóuróL Magyar és koreai tanalók együtt ünnepelték a Koreai Néphadsereg fennállásának 6. évfordutóját ~A Szegedi Vasútforgalmi Technikum tanulói koreai tanulótársaikkal együtt ünnepelték meg a koreai néphadsereg fennállásának 6. évfordulóját. Az ünnepségen megjelent tanulókat Maezó Mária, az iskola DISZ alapszervesetének titkára üdvözölte. Utána a koreai tanulók elénekelték a Kim Jr Szen indulót, majd Zu Gi Ok 1/d osztályos tanuló tartott rövid ünnepi beszédet. — Ma az egész koreai nép és a koreai néphadsereg katonái ünnepelnek — mondotta Zu Gi Ok —. A mi hadseregünk a nép hadserege, ha'almas fegyvere és a haza védelmének erős bástyája. Kim Ir Szen elvtárs hadseregünk megalapítója 6 évvel ezelőtt. 1918. február 8-án alapozta meg a japánok ellen hősiesen harcoló par1 kánokból népünk erős hadseregét. Az imperialista államok hadserege a nép elnyomását szolgálja. A mi hadseregünk pedig, mint a Szovjetunióé és a nagy ícinai néphadsereg, a népet szolgálja. — Népünk nagyon szereti katonáit — msndotta további beszédében —. Ennek a szeretetnek szép példáját mutatta a nemrégen befejeződött koreai háborúban. Ebben a háborúban a magyar nép baráti szeretetét, segítségét i» láttuk. Elküldték hozzánk orvosaikat, eljött a Rákosi Mátyás kórházvonat. Népünk soha nem felejti el e hős orvosok, ápó'ók munkáját. — A dicsőséges koreai néphadsereg megalakulásának 6. évfordulója alkalmával hazánktól távolcső baráti Magyarországon köszöntjük e nagy napot. Pártunk és népünk azt a feladatot tűzte elénk, hogy itt négy évig tanuljunk és amit megtanultunk, azt fordítsuk otthon, hazánkban népünk javára. RAK ZONG THEK I/a osztályos tanuló SZEGEDI JEGYZETEK A nyár üdvözlete egy kirakatban Télikabátos, hócsizmás fiatal mama megy a Lenin-utcában. Mellette kézenfogva apró legényke tipeg a hóban. A kisfia. — Anyukám, vegyél nekem epret — tekint fel kérőn édesanyjára. — Ugyan kisfiam! Majd nyáron veszek. Akkor lesz eper ^ válaszolja oktatóan a mama. Igaz, a finom, édes földieper valóban nyáron érik, vagy legalább is a tavasz gyümölcse. Ezúttal azonban mégis a kisfiúnak van igaza. Apró ujjacskáival ugyanis az egyik kirakat felé bök. — De nézd, odanézz anyukám. S amint a mama a kicsiny kezecske irányába tekint, csakugyan azt látja, hogy egy tálon a befőttes üvegek közül mosolygón pi roslanak az óriási eperszemek. Olyan gusztusosán, akár csak tavasszal, meg nyáron. A Szegedi Konzervgyár Lenin-utcai Mintaboltjának idei meglepetése ez. A gyár mélyhütéssel tartósított az elmúlt nyáron igen nagymennyiségű földiepret a szegedi hűtőházban és ez kerül most árusításra a Mintaboltból. Nagy az érdeklődés a mélyhütéses gyümölcs iránt. Árusítása hozzájárul ahhoz, hogy még változatosabb, jobb legyen a dolgozók ellátása és emellett télen is hozzájuthassanak a gyümölcsökben lévő vitaminhoz. t-t Éppen olyan friss és zamatos, akárcsak nyáron — mondja az egyik vevő a boltban, aki már vásárolt belőle. Nemcsak földiepret vihetnek haza a dolgozók, hanem bőven áll rendelkezésre pompás főznivaló csöveskukorica, salátának való uborka, csemege zöldborsó és fénylőn piroslanak az ízes paradicsomok. Mindezeket a Szegedi Konzervgyár tartósította, de a Mintabolt most azt tervezi, hogy a budapesti MIRELITE készítményekből, így a többi között zöldbabból, tökből is beszerez, hogy még több friss főzelékkel, gyümölccsel elégíthesse ki a vásárlókat. A kormányprogramm a dolgozók még jobb ellátását tűzte ki egyik feladatául. íme, a tudomány és a munkásszorgalom milyen nagyszerű csodákra képes, hogy megvalósítsa a dolgozó nép programmját. A mélyhűtési eljárás, amely szélesebb körökben csak a felszabadulás óta ismeretes hazánkban, most évről-évre egyre jobban fejlődik és egyre nagyobb mennyiségű tavaszi, nyári gyümölcsöt, főzeléket juttat a dolgozók asztalára. D. Molnár László A művészeti versenyek körzeti bemutatójára nagy szorgalommal készültek a szegedi üzemek, hivatalok, iskolák kultúresoportjai. Az íróasztalok előjegyzési naptárain, a zsebnoteszekben február 13-át és 14-ét piros ceruzával karikázták be a szereplők és a kultúríelelősök, hogy mindig szem előtt tartsák a kultúrverseny körzeti bemutatóinak napját. a faátyád-téti kultú^tláanlan Szombaton, 13-én a MÁV Mátyás-téri Petőfi Sándor kultúrotthonában két nagy kályha öntötte egész nap a meleget, hogy mire a versenyzők és a nézők megjelennek, meleg terem fogadja őket. Már jóval a verseny megkezdése előtt érkeztek a nézők, eljöttek az idős nagymamák és nagypapák s kis unokáikat is magukkal hozták, hogy ők is gyönyörködjenek a szép táncokban. Csillag Ferencné is eljött. — Hogyne jöttem volna — mondja csillogó szemmel —, hiszen ml is szerepelünk. — A néni is szerepel? — Én nem — mondja Csillag néni — csak a vállalatunk, a Paprikafeldolgozó fiataljai szerepelnek. Én is ott dolgozom. Lassan szétnyílik a függöny. A Posta 1. kultúresoportja az első szereplő. „A nép hangja" egyfelvonásos művet mutatják be. Otthonosan mozognak a színpadon, látszik, hogy alaposan felkészültek. Különösen a papot alakító Pusztaszeri János játéka tetszik a közönségnek. A darab befejezése után Sándor Jánosné kíváncsian megy a postás dolgozókhoz, akik szép számmal megjelentek. Még mielőtt megkérdezné, hogyan sikerült a szereplés, a postások büszkén szorítgatják a kezét. — Jó volt Stefikém, nagyon szépek voltatok — mondogatják boldogan munkatársai. Bájos arcú, kék nyakkendős kis úttörő jelenik meg a függöny előtt, s mosolyogva jelenti be, hogy a Mátyás-téri általános iskola pajtás családjának gyermekjátéka következik. Szétnyílik a függöny, kedves kép tárul a nézők elé. Vagy húsz kéknyakkendős kicsi lány játszadozik gondtalanul a színpadon s kedvesen éneklik: „Kis kacsa fürdik.;." Méltán kaptak sok tapsot a kis versenyzők. Ezután a Szegedi MEZÖKER csoportja következik. Felderülnek az arcok, vidám zeneszó mellett tarkaszoknyás lányok perdülnek a színpadra és ropják a táncot. Mindenki sajnálja, hogy nem maradtak tovább a színpadon. Cérna Rózsi, aki a táncot is ügyesen járta, lép a nézők elé és nagyon kedve-| sen elmondja Iszakovszkij: A kút-! nál című versét, majd Halász Irén j szaval. A MÁV énekkar sorakozik fel. Az egyenruhába öltözött kórus Bach: Mint hárfa zsong ..., Svesnyikov: Egyedül a pusztán..., Erdőszélen és Bárdos: Tréfás házasító című művét adja elő. Amikor a függöny ismét szétnyílik, Csillag néni hangosan felkiált: — Ezek a mieink! S valóban, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat színjátszói jelennek meg a színpadon „Az őrült" igen ötletes, egyfelvonásos darabot mutatják be. ai láidtegedl jctndeaíumm Dáliáiéit kultúMÜ&Análari „Üdvözöljük a művészeti verseny bemutató résztvevőit" — fogadja a felirat az érkezőket az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat kultúrotthonában. Elsőnek az Újszegedi Kendergyár szerepel. A szalonzenekar „Lobogj te szent lenini zászló", Brahms V. és VI. magyar táncát, Offenbach: Orfeus az alvilágban című zenekari darabját játssza el tökéletesen. A kultúrtermet zsúfolásig megtöltő közönség nagy tapssal jutalmazza a zenekar lelkes tagjait. Ezután az énekkar Brahms: Éji csend című dalát és népdalokat énekelt. A színjátszók „A sokat próbált vőlegény" című egyfelvonásos daljátékot mutatják be. Ezután a Szegedi Ruhagyár táncosai mutatják be a kitűnően betanult táncaikat. A színjátszók Kovács Mária: Halad a szekér című egyfelvonásos művét mutatják be. Szeged üzemeinek táncosai kapták a legtöbb elismerést és tapsot. A Jutaárugyár, a Falemezgyár és az Állami Biztosító tánccsoportja bemutatta azt, hogyan kell és lehet szívvel lélekkel táncolni. A TCönalkainuwMeik \fzak(uie>iveieién£ji diditennéien Vasárnap reggel már jóval kilenc óra előtt ott sürögtek-forogtak a szereplők a Közalkalmazottak Szakszervezetének tágas dísztermében, a zöldfüggönyös színpad előtt. Sokan járják az öltözőket, megnézik a színpadot, ismerkednek a környezettel. Egész közel a színpadhoz áll a bírálóbizottság asztala, rajta rengeteg üres lap. Erre kerül rá a bírálóbizottsági tagok megjegyzése, észrevétele az egyes műsorszámokkal kapcsolatban. Beperdül az ajtón hat pirosarcú iány, táncruhásan, csizmásan. Azután jönnek a zenekarok. Gondosan felöltöztetettek a bőgők, a csellók, mert ahogy egy nevetőarcú zenész mondja, a hangszer is megfázik, nemcsak az ember. Féltízet mutat az óra, amikor a rövid beköszöntő után szétfut a zöld függöny és a kék körfüggöny előtt az MTSZT-titkárság pengetős zenekara a Komszomol-indulóval megnyitja a körzeti bemutatót. Egymásután peregnek a nagysikerű számok, az együttes javarészt férfiakból álL — De szépen muzsikálnak! — sóhajt fel hátunk mögött egy őszhajú nénike. Munkásasszony. Arcára kiül a gyönyörködés. A belvárosi MNDSZ tánccsoportja következik. Vidáman roppják a Fóti párost. Zenekari kíséretük nincs, így a táncosok hamar kifulladnak. Nem könnyű dolog énekelni is, meg járni is a táncot. De jön a segítség a nemes ellenféltől. A következő csoport mar ott áll szerencsére a színfalak mögött. Segítenek. így már mindjárt más, ragyog fel a táncosok szeme. Köszönetképpen minden igyekezetükkel járják. Kerényi György három-tételes műve hangzik fel ezután a Városi Tanács énekkarának előadásában. Váltogatják egymást a szebbnélszebb számok. Ábrahám Ferenc három éve növendéke a zeneiskolának. Buononcinl Rondojót játszsza átszellemült arccal. A szünetben a Szegedi Textilművek népi zenekara szórakoztató muzsikát ad a közönségnek. Ezután a Postás énekkar és az Orvostudományi Egyetem szépszámú együttese következik. A régi magyar húros hangszeren citeraszólót ad elő Susula István. Szélesre bontja szárnyát a dallam, betölti a zsúfolásig telt termet. A hátsó sorokban is alábbhagy a zsongás, majd megszűnik. Az őszhajú Susula István, ki tudja hányadik ősének örökségeként, művészi módon kezeli hangszerét, szeretettel, átéléssel játszik. Játéka elibénk varázsolja a falut, hétköznapjaival és vasárnapjaival, a kukoricafosztást, a szüretet, a lakodalmakat, amelyekben régen s néhol még ma is citeraszólóra járták, vagy járják a táncot. A műsorban gazdag, színes bemutatót a Textilművek együttese zárta be, nem mindenben méltó befejezésként. Tőlük többet vártunk. Rájuk is és a vasárnapi bemutató valahány szereplő csoportjára igen kemény munka vár a márciusban elkövetkezendő bemutatóig, amelyet már nagyobb nyilvánosság előtt, a Nemzeti Színházban tartanak meg. Beszélgetés egy kazánfűtővel Immár közel 35 éve fűti a Szegedi Kenderfonógyár kazánjait Csóti András. Pontosan emlékszik arra a napra, amikor a gyárba került: 1919 augusztus 25-én, pár napra rá, hogy hazajött a francia fogságból, ahová a Tanácsköztársaság bukása után, mint vörös katona került. Azóta fűt, s megváltoztak már a kazánok — ő ott maradt a sistergő szelepek, hőmérők között, a mindig zúgó kazánházba. Ez az 6 birodalma. Ismer minden szelepet, a kazán minden porcikáját, s nem marad el olyan hónap, hogy ne kapna prémiumot jó munkájáért. Kormos arcából világító csillogó szeme minden percben a víz állását figyeli. — Ez nagyon fontos — magyarázza akkurátusan, lelkes hévvel —, hogy ne legyen se több, se kevesebb víz a kazánban. Látja ott fenn az üvegcsíkon most egy ujjnyival kevesebb van benne. Dehogy látom, hogy látnám, csak az ő gyakorlott szeme látja és már meg is ereszt egy csapot. Nem hallani semmit, de mindjárt fel világosít Csóti elvtárs arról, hogy most éppen vizet enged a kazán ba. Aztán fennt a piros téglafalú nagy kazán oldalán körbevezet és a kémlelőnyílásoknál mutatja, hogyan halad a tűz a rostélyon, s az izzó fehérvörös lángnyelvek fokozatosan eltűnnek, mígnem a salakká vált szén lehull egy csillébe. — Milyen szenük van? A kérdésre mosolyra derül arca. — Hát arról beszélhetnénk... — Itt kis szünetet tart, majd rávágja. — Most egy kicsit jobb, de abból ee sok van, j — Volt rosszabb is? — Ajaj! Csak az volt. — Azt mondják, hogy a kazánban a legrosszabb szén, még a por is elég. — De ebben nem — válaszol rá rögtön és lemutat a nagy kazán mellett lévő kisebb kazánokra, ahol két segítőtársa mindenféle poros kenderpozdorját, hulladékot lapátol egy tátongó nyílásba. — Ott igen, ezekben minden elég. Persze spórolunk ám a szénnel a gyárban lévő port, szemetet is eltüzeljük a kis kazánokba, hogy ebbe a nagyba legyen elegendő szén. Ügy takarékoskodunk, ahogy tudunk. Közben két vaslemezt, ami eddig padlóul szolgált, felnyit és kerek széntartály emelkedik fel a mélyből. Egy bizonyos magasságot elér; Csóti elvtárs a kezében lévő bakelitkapcsolón kattant, ugyanúgy egy másikon, és már oldalra halad a vasláncon függő tartály. Ismét kattanás és az adagolóba hullik a szén. Aztán az önműködő felvonó útján a tartály eltűnik a mélyben és a kazánfűtő egy kis fekete táblára krétával egy vonást húz. — Ez a tizenegyedik — jegyzi meg. — Hány tartállyal fogy el egy nap? — Tizenegy — tizenkettő, mikor hogy, ezen túl nemigen — teszi hozzá figyelmeztetően. — Vigyázni kell az adagolásra, keveset szabad csak egyszerre ereszteni a rostélyra, mert a rossz szenet a másik rossz szén elfojtja — magyarázza. — Hagyni kell, hogy majdnem elégjen, de akkor már kell is ráteft&i, Sióval igy. *>ldo«dunk, csak, mit csináljunk, olyannal tüzelünk, amilyen van. — És nem volt fennakadas a télen? — Az üzemben nem! —• felelte önérzetesen. — Arra nagyon vigyáztam, hogy meglegyen a nyomás. Egyszer volt csak a szántóban, amikor olyan nagyon hideg volt, de csak egy-két órái£, aztán ismét sikerült a kis kazánok segítségével valahogy feltornászni a gőznyomást. Az irodákban bizony néha nem volt olyan meleg, dchát mit csináljak, első az üzem és amikor ilyen „szénprobléma* van, takarékoskodni is akarok. Jól tudom én, a nagy hó akadályozza a közlekedést, meg aztán sokkal több szén kellene, ami nem megy máról-hónapra. Szóval nem könynyű dolog, de megbirkózunk vele. — Felajánlást is tett a kongreszszusra? Tud Csorba István Kossuth-díjas fűtő versenymozga'.máról? „ , Itt pár pillanatig szótlan maradt. — Nem. Nem is tudok róla — felelte. A beszélgetés véget ért. Csóti András, aki szorgalmas, becsületes fűtő, jó gazdája a kazánnak, érti a mesterségét, •annak saját elképzelései? megfigyelései, tapasztalatai a szénnel való takarékosságról, azért nem kapcsolódhatott be a fűtők nagyjelentőségű országos mozgalmába, mert a szakszervezet erről a mozgalomról nem világosította fel. Azonban ez olyan hiba, amit kör.ynyen ki lehet javítani. ' Mátrai Tibor