Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

DÉLMflGYSRORSZŰG VASARNAP. 1954. FEBRUÁR ic Szeged könyvtári problémái lünkét a „TXéimag^aiMMág." <UieAkedítMÁ}ééen 'A „Délmngynrország" múlt vasárnapi számában „Egy könyvtárlátogató gondjai" otmmel cikket közölt a könyvkölesönziés időszerű problémáiról. A cikkbon fölvetett kénlés megvitatására a szerkesztőség csütörtökre szegedi könyvtári szakomborekot ós könyvtárlátogatókat, hívott ftsszo. Az értekezlet igtm' hasznosnak, termékenynek bizonyult, mert nemcsak egy fontos gyakorlati problémának, a könyvEolesönzés nehézségeinek megoldásához vitt közelebb, honom ebből a részletkérdésből kiindulva feltárta Szeged egész könyvtárügyének mai helyzetét, eddigi eredményeit, s a még mindig meglévő. bajok okaira is rávilágított. A ^ótnágiji-kötitévlát timefliönyviáu. {eUe^e Már az első felszólaló, Szőke Mihály elvtárs, a Somogyi-könyvtár igazgatója is helyesnek és időszerűnek jelölte meg a „Délmagyarország" cikkét, aminthogy a lényeget tekintve ugyanennek a véleménynek adott hangot az ankét minden résztvovöjó. Szőke Mihály Ismertette a Somogyi-könyvtár fejlődését, rámutatva, hogy a könyvtár régebben úgynevezett „praesens" könyvtár volt, s csak két éve tért rá a kölcsönzésre. Régi jellegének mogfolelöen minden könyvből csupán egyetlen példány került megvételre, ami most megnehezíti a keresettebb könyvek hozzáférhetőségét. A könyvtár újnbhan természetesen több példányban is beszerzi a nagyforgnlmú könyveket, s arra törekszik, hogy a most cgyetlon példányban meglévő, do gyakran keresett müveket antikvár úton pótlóing boszerozzo, s igy kölcsönzését fokozhassa. Ugyanakkor a jelenleg is 4500 kötetnyi olvasótermi kézikönyvtárat ls megerősítik, hogy a kölcsönzés mellett a helybeni használatra gyorson szükséges műveket ls hozzáférhetővé tegyék a kutatók, korcsok számára. Hangot adott Szőke elvtárs a Somogyikönyvtár fejlesztését akadályozó anyagi és személyzeti nehézségeiknek is, rámutatva, hogy a könyvtár törnegkönyvtdri működése, a szegedi ifjúság könyrigényei kielégítésére is hivatott kölesönzői munkája, s régül a város dolgozóival való szoros kapcsolat megteremtését szolgáló 15 fiók-könyvtár ellátása a Somogyi-könyvtár jelenlegi anyagi erejével és személyzetével csak m-gfcszített munkával, s igy srm kielégitOrn oldható meg. 8zőke elvtárs e megállapításait több hozzászóló mogerösitetto. s az értekezlet egyhangúan állást foglalt a tekintetben, hogy Szeged, könyvtári problémáinak megoldása terén az egyik legsürgősebb, legnagyobb feladat a Somogyi-könyvtárnak múltjához, tudományos és tömegkönyvtár jellegéhez méltó fejlesztése. a* egyelem. '3íöntpi<u tnuniiá\diÁl Dél-Al föld legnagyobb tudományos könyvtárának, nz Egyetemi Könyvtárnak igazgatója, Ilencz Aurél felszólalásában a „Dólmagyarorszá?" cikko nyomón fejtette ki nz abban érintett kérdésekből kiindulva a szegedi könyvtárügy legfontosabb kérdéseit. A cikknek azt nz igényét, hogy a könyvtárakban minél több könyv váljék az olvasó számára gyorsan hozzáférhetővé, jogosnak tartotta, s mindjárt le is szögezte, hogy a kölcsönzésre kerülő és a nem kölcsönözhető pracsens anyag elválasztását nem elvi okok, hanem kényszerű szükség határozza meg. Helytelen lenne, ha a jelenlegi helyzetben, az üzleti nlapon működött magán-kölosünkönyvtárnk megszűnése után, á jé könyvökkel rendelkező nagy könyvtárak a kölcsönzés Indokolatlan megszűkítésével elvonnák a dolgozóktól a könyvöket. A „tudományos" és a „közkönyvtár" nem n kölcsönzésben, vngy ncmkölosönzósben, hanem az általa betöltött szerepben különbözik egymástól. Igy nz egyetemi könyvtár, nmely tudományos könyvtár, elsősorban az egyetemi és más tudományos intézmények kutató és oktató munkáját van hivatvn szolgálni. Ennek ellenére három évvel ezelőtt éppen az Egyetemi Könyvtár kezdte meg először a város dolgozói szánuíra a kölcsönzést, az első külvárosi fiók-könyviárak szervezését, söt az ifjúság tömegeinek könyvtárba-szoktatását is. Ezeket a feladatokat később átadta a Somogyi-könyvtárnak, hogy az Egyetemi Könyvtár hivatásának megfelelően nz egyetemi és egyetemen kívüli tudományos intézeteknek, üzoml szakembereknek, pedagógusoknak, sőt a mezőgnzdnságfejlesztósi terv előmozdítása érdekében a megye mezőgazdasági szakembereinek tudományos Igényeit fokozottabb mértékben kielégíthesse. Az Egyetemi Könyvtár hiva'dsa tökéletesebb teljesítése érdekében is kívánná a Somogyikönyvtár jelenleginél nagyobbmérvű fejlesztését. A Somogyi-könyvtár orőtoljesobb és céltudatosabb tömegkönyvtári fejlesztése mentesiti nz Egyetemi Könyvtárat a jelen log még ellátott bizonyos közkönyvtári tevékenységtől, s igy lehetővé teszt számára, hogy a jövőben az eddiginél is fokozottabban állithassa erejét a tudományos kutatás és a felsőoktatás szolgálatába. Hon ez elvtárs ugyanakkor, amikor az olvasótormi, praesens anyag tervszerű gyarapítása és a kölcsönzési mozgalom egyidejű szélesítése mellett sorakoztatta fel érveit, ráközi együttműködés esetén hozzájárulhatnának a város könyvvel való ellátottságának fokozásához, jelenlegi helyzetük azonban sok helyen rendkívül elszomorító. Molntír István eilvtárs, az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa hozzászólásában egyebek közt rámutatott arra, hogy az üzemi könyvtárak egy része rossz beszerzési politikája ós alkalmatlan vezetése miatt lényegében kihasználatlan. Korek József elvtárs, a „Horizont" könyvesbolt vezetője megerősítette ezt, s elmondotta, hogy tapasztalata szorint egyes esetekben az üzemi könyvtárak fejlesztését nem a szakértő könyvtáros, nem is a dolgozók igénye irányítja, hanem — a könyvkereskedelem, amely — különösen év végén — az eladatlan elfekvő könyvpéldányokat véteti meg az ellátmányát tervszerűtlenül elpocsékló üzemekkel. Ennek következménye, hogy az üzemi könyvtárak sokhelyütt tele vannak tu.... , , ,,' , catnyi példányban megvett, de alig mutatott arra is, hogy o jelenleg kön/vftkkeli ^l^ck kofennálló nehézségek nem lehetnek akadályai a legsürgetőbb problémák megoldásának, hiszen a szegedi könyvtárak együttműködése, amelyet a „Délmagyarország" cikke is helycsen vetett fel, már most számos hibát kijavíthat. Ehhez nem szükséges sem nagyobb anyagi fedezet, sem felsőbb hatóságok engedélye, hanem csupán az érdekelt könyvtárak vezetőinek jóakarata. A* eídö (éfiéd: a nagy- könyvtálak együttmüköáéde 'X legnagyobb szegedi könyvtárak: az Egyetemi Könyvtár, a Somogyi-könyvtár, az orvosegyetem könyvtára, a járási és a Gorkijkönyvtár tervszerű együttműködése máról-holnapra javítana a város dolgozóinak könyvvel való ellátottságán — mutatott rá Hencz elvtárs. Ehhez szükséges lenne hogy e nagy könyvtárak vezetői meghatározzák az egyes könyvtárak sajátos jellegét, „profilját", az ennek megfelelő beszerzési politikát, amely kiküszöbölve a sokszor fölösleges párhuzamos vásárlásokat; lehetővé tenné, hogy az adott ellátmányból a mainál jóval gazdagabb választók álljon Szeged különféle könyvtáraiban a dolgozók, kutatók rendelkezésére. Az Egyetemi Köilyvtár e célszerű együttműködés kialakítása érdekélien kész arra, hogy két héten belül megküldjo az összes nagy könyvtáraknak elmúlt évi bc„ számolóját, idei munkatervét és egy Írásban rögzített együttműködési progrnmmot, amelynek alapján a könyvtárak vezetői gyakorlati megállapodásra juthatnának a további tervszerű együttműködés tekintetében. A* üietni éá dtakdteiueieü könyv-tálak kéldédei Hencz elvtárs hozzászólásában kiterjesztette az értekezlet figyelmét a nagy könyvtárakon kívül a különféle üzemi, hivatali, szakszervezeti és iskolai könyvtárakra is. Ezek a könyvtárak ugyanis tervszerű fejlesztés, s a könyvtárrántsem alkalmasak arra, hogy a dolgozókkal megkedveltessék az olvasást. A fáiádi könyviái dőlda Az értekezleten több ízben felvetődött a járási könyvtár szerepe és sorsa. Stermcczki Kálmán elvtárs, a könyvtár vezetője elmondotta, hogy bár eleinte a járási könyvtár vállalta a város ifjúságának könyvvel való ellátását, ezt ma már, a könyvtár alapvető hivatásának, a szegedi járás községi népkönyvtárai irányításának és ellátásának károsodása nélkül nem vállalhatja. Az ifjúsági olvasókat éppen őzért át irányítót léik a Somogyi-könyvtárba. A végső megoldás a járási könyvtár és a Somogyi-könyvtár számára is az lesz, ha a kultúrpalota most folyó bővítésével kapcsolatban őszre a járási könyvtár beleolvadhat a Somogyi-könyvtárba. Ekkor, éppen úgy, mint mindenütt az országban, a járási és városi könyvtár azonos lesz, s a Somogyi-könyvtár, amely addigra bizonyára megerősödik anyagi és személyzeti szempontból egyaránt, akkorára már nehézségek nélkül elláthatja mind a város, mind a járás könyvtári szolgálatát. Al együttmiködéd (etletödégei Ertiey Péter, a Somogyi-könyvtár könyvtárosa a könyvtárak közti együttműködést nemcsak a dolgozók jobb könyvellátása, de a könyvtárosok szakmai fejlődése szempontjából is szükségesnek ítélte. Sürgette a szegedi könyvtárosok munkaértekezleteken, tapasztalatcseréken való találkozását, egymás könyvtárainak, könyvtári módszereinek megismerését. Péter László, az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa részben ezt o gondolatott továbbvíve, rámutatott a beszerzési politika összehangolásán túl az olvasók tájékoztatásában szükséges együttműködés fontosságára. Egy bizonyos időponttól kezdődően a kicserélendő katalógusanyeg, moly tájékoztatja a könyvet keresőt, hogy másutt hol találhatja az adott könyvtárból hiányzó könyvet, sőt a könyvtárak közötti rendszeres telefonkapcsolat is megkímélheti a dolgozókat a könyvek utáni „hajsza" fölösleges fáradozásától. Az együttműködés elemi feltételo szerinte a könyvtárközi kölcsönzés, amely országosan már jól bevált, s amelynek helyben is meg kell valósulnia. A nagy könyvtárak, főként az Egyetemi Könyvtár és a Somogyi-könyvtár együttműködésének rgyik jelentős formája lesz, ha a Somogyikönyvtár gazdag helytörténeti anyagának bibliográfiai feltárásával közreműködik oz Egyetemi Könyvtár állal kezdeményezett, s kidolgozás alatt lévő „Szeged bibliográfiája" vállalkozás megvalósításában. A Szegedre vonatkozó irodalom minél teljesebb anyagát tartalmazó nagyszabású munka immár nélkülözhetetlen segédeszköze minden kutatónak, aki Szeged múltjának, jolenónek bármilyen problémájával foglalkozik. Ai olvadók véleményt Gei-gcly György orvos, mint a Somogyi-könyvtár rendszeres látogatója, hozzászólásában igen tanulságosan mutatta meg. hogy milyen veszélyeket rejthet magában a könyvtár „nraesens" anyagának merev, önkényes elhatárolása. Gergely elvtárs, s nyilván hozzá hasonlóan számos dolgozó, többnyire nem tud Időt szakítani arra, hogy beüljön valamelyik könyvtárba, hanem csupán oste tud egy-két órát olvasásra szánni. Kérte: a jövőben is tegyék a dolgozók számúra lehetővé, hogy a szükséges könyveket kölcsön kivethessék a könyvtárbél, mégha azok netán csupán egyetlen példányban is lennének meg. Mert hiszen a szakmunkák, amelyek például a babilóniai ásatásokról szólnak, s melyek jelenleg őt igein érdeklik, neon valószínű, hogy éppen az alatt a két-három hét alatt válnak hirtelen keresetté, amíg ő olvassa. Inkább az a valószínű, hogy néhány óv telik majd el, mire ismét keresi valaki ezt a művet, melyet természetesen nem lenne érdemes két példányban beszereznie egyik könyvtárnak sem, csupán azért, hogy egyik praesens maradhasson, a másikat pedig ki lehessen kölcsönözni. A könyvek biztonságának, megőrzésének más módját kell választani, nem a tömegektől való elvonás módszeréti Az olvasók nevelése elsősorban, de szükség esetén a törvényes eljárás biztosíthatja a könyvállomány védelmét a kölcsönzés megszűkítéso nélkül is. Az értekezleten résztvevő könyvtárosok ogyöntetüen megállapították, hogy Gergely elvtárs igénye jogos, s helytelen lenne a kölcsönzésnek ilyen korlátozása. Fenyő Péter elvtárs, aki úgyszólván Szeged valamennyi könyvtárának gyakori látogatója, hozzászólásában igen helyesen irányította a figyelmet a könyvtáros személyére, alkalmasságára. Elmondotta, hogy a nyáron a múzeumépületben például egy ott szolgál* tot teljesítő dolgozó szinte ráplrított, „felelősségre vonva", „miért nem megy aratni, mit lopja a napot olvasással? f 8 habár ez kivételes eset, mégis intő tanulság ée jó példa arra, hogy o könyvtáros személye, modora — szakismeretei mellett — rendkívül fomtos a könyvtárak életében, mert nevelheti, javíthatja, de adott esetben, el is riaszthatja az olvasót a könyvtártól. Magyar László egyetemi hallgató a maga részéről — az olvasó szemszögéből — ugyancsak a könyvtárak közötti együttműködés előnyeire mutatott rá. Az Egyetemi Könyvtár mostani túlterheltsége, amely már-már gátolja az egyetemi hallgatók kónyelmos, gyors könyvellátását, szerinto is csak a többi könyvtárak gazdaságosabb kihasználása, főként a Somogyikönyvtár szépirodalmi anyagának gyarapítása révén lenne megszüntethető. " Al ankét (raiáAAiatai A' Szeged könyvtárügyi helyzetét felmérő értekezlet, amelyen többek között felszólalt még Vastagh József megyei könyvtáros, és Szües József né, az Egyetemi Könyvtér dolgozója ls, termékenynek, hasznosnak bizonyult. A részletkérdésnek látszó vitapontból elindulva az értekezlet résztvevői előtt széles távlataiban feltárult Szegednek, mint tudományos, kulturális jellegű városnak egyik égető problémája könyvtárügyének szervezetlensége. 8 bár az ankét nem foglalkozott kellően az olvasók nevelésével, az olvasómozgalom kérdéseivel, bizonyos, hogy a szervezési feladatok megoldása után erre is sor kerül majd. Az ankét résztvevői határozatként fogadtak el a tanáoskozás alatt felvetődött két konkrét javaslatot. Az egyik az üzemi és szakszervezeti könyvtárak helyzetének megvizsgálását célozza, • ennék érdekében egy mielőbb megtartandó olyan találkozó megrendezését határozza el, amelyen könyviári szakemberek a könyvtári munkát társadalmi munkaként végző üzemi, hivatali, stb. könyvtárosokkal és kullúrfelelő* sökkel megbeszélhetik az üzemi könyvtárak problémáit. A határozat másik pontja a város nagy könyvtárainak együttműködésének megteremtése érdekében kimondja, hogy a könyvtárak vezetői — mintán kicserélték a tavalyi munkájukról szóló beszámolókat és az idd teendőiket, valamint a további munkájuk irányát meghatározó elgondolásaikat tartalmazó terveket — minél előbb üljenek össze, vitassák meg együttműködésük programmjdt, főként a munkájukat meghatározó könyvtári „profilt", s az ennek megfelelő beszerzési politikát, továbbá a rendszeres könyvtárközi tapasztalatcserét. Az értekezlet határozatainak gyümölcseit a könyvszerető szegedi dolgozók bizonyára hamarosan érezni fogjak a könyvtárak javuló szolgáltatásaiban. 19. Imre úgy figyelte a keoskesznkállast, mint valami vásári kikiáltót. A szeme mégis felcsillant. mikor a nyílt ajánlatot hallotta. Érezte, hogy a nagykalapos igazat mondott: valóban rabszolga volt eddig. A gazdák éheztetik, dolgoztatják a cselédeiket, nem ismernek se embert, se Istent, csak gyűjtik a pénzt, a minél több aranypénzt, meg a földet vásárolják. A kalapos sietett folytatni: — Én minden hangszeren tudok játszani. Nagy zenekarom von Piipiikpalotán, do egy kürtösöm katona lett. Te éppen jó lennél helyette. Ur leszel a kezem alatt. Művész leszel: zeneművész. Közelebb lépett, megnézte Imre ujjait, mintha nzzal kéne fújni a kürtöt. — Látod, — mutatott körül a karmester. — Nagy a munkanélküliség. Válság van. Nincs építés. A kubikosok is mezei munkára mennének, dc nincs hely számukra so a grófok, so a gazdák földjein. Ma már minden n""vobb gazdaságban géppel szántanak, góppol csépelnek, nem keresnek a munkások. To ls munkanélküli leszel előbb-utóbb. Do kár is volna végleg tönkretenni az újjaidat a vasvilla nyelével. Bolőled művészember lőhet. — Oszt mit fizetne az úrt — Mit fizetnék? Még én fizessek, amiért tudományt adok! Sokan nagy tandíjat adnának, hogy zenére tanítsam őket, do én olynn ember vagyok, hogy csak azt tnnítom. akit magam választok ki. Inkább ráfizetek a tanítványaimra. Mert nekem pénzbe vankovacs mihály regenye nak a tanítványaim! Teljes ellátást, kosztot, kvártélyt adok. — Na nézd csak — bökte oldalba Jancsi a barátját. A körülálló legények mocorogni kezdtek. Egyik bíztatta Imrét, a másik hitetlenül legyintett, jelezve, hogy szerinte nagy szélhámos lehet ez az úrféle, hisz már a kalapjáról is látszik. A kecskeszakállas is észrevette ezt. dc egy kis ideig mégis szótlanul várakozott. Aztán széles mozdulattal kigombolta knftánszerű köpönyegét, vastag bugyellárist vett ki belőle. A rekeszekből papírok és bankjegyek tűntek elő. Egy legény nagyot csettintett, látva a csomóban lapuló bankókat. A kalapos végre kivett egy négyrét hajtott papírt és odatartotta Imréhez: — No gondold, hogy én csak a számat jártatom. Olvasd el ezt az írást. — Imre pislogott zavarában. — De már engedjen meg, olhiszem én ügy is! — hebogte és félszemmel ránézett a papirosra. „Hargitai Endre karmester úrnak". — olvasta le a legnagyobb betűket. A karmester összohajtotta a papírt. — Most ne ígérj nekem semmit, kedves fiam. Gondold meg jól először, csak azután határozzál. Püspökpalota nincs messze ide. Holnap, vagv holnapután gyere el, ha jót akarsz magadnak. Ha meg tovább is a ta-. nyán akarod durni a ganét, hát állj el megint rabszolgának. Én csak a javadat akarom. Eltette a bugyellárist, begombolkozott, aztán . , folytatta: — Diispökpalotán mindenki ismer engem. Akárkitől kérdezd meg, merre vun a Hargitai karmos tar háza. Könnyen odatulálsz. Iraro egyik lábáról a másikra állt, hol az ujjaira, hol a karmoster kecskeszakállé'íu, meg a felsökabátjn alól kikandikáló, vastag, arany óraláncára kapkodta a szemét. Hargitai hátrahúzta u vállát, ráncosodó, különös ábrázata nevetésre húzódott és kézfogásra löklu Imre felé a jobbját. — Isten áldjon, kedves fiam. Ne ígérj semmit. Tudom, úgy is eljössz. Imre félszeg mozdulattal fogott kezet. A knrmestor kiolvasta a fiú szeméből a biztató jelt, de mondani Imre valóban nem mondott mást, mint a tisztességes köszönést A karmester gyors, billegő járással indult cl a legények sorfala között, egyenest a vasút felé. Az öregtomplom harangja kongatni kezdte a lévcsmarsot. Imro álldogált egy darabig. Nézte a piispükpnlotai karmester jobbra-balra ingó kalapját, míg el nem tűnt u báránybőr süvegek erdejében. Már eddig is egyre jobban forgolódott, azután meg érlelődött, most pedig egyenesen keményedett fejében az elhatározás: nem áll he béresnek se a szikár feketo gazdához, se máshoz. — Na gyerünk ml is — vetette oda Jancsinak. [Folytatjuk.} V