Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

VASÁRNAP, 1954. FEBRUÁR 14. DELMRGYflRORSZlS Zöldség- és gyömölcslermelési ankétot rendez a szegedi városi tanács Á Szegedi Városi Pártbizottság javaslatára Szeged város tanácsa zöldség- és gyümölcstermelési ankétot rendez február hónapban. Termelőszövetkezeti kertészek, agronómusok, egyéni gazdák képviselői beszélik meg a tennivalókat. A mezőgazdasági termelési bizottság kertészeti szakbizottságának tagjai — és az értekezletek résztvevői — juttassák el az értekezletre a zöldség- és gyümölcstermelők szavát, Mindkét ankét csak így tudja jól elvégezni teendőit. Nem kicsi a feladat, hiszen nem kielégítő a szegedi zöldség- és gyümölcstermelés helyzete. A gyümölcstermelési ankétra február 20-án — szombaton — délelőtt fél 9 órától kerül sor, az újszegedi városi kertészet kultúrtermében. A zöldségtermelési értekezletet február 23-án — kedden — délelőtt fél 9 órától rendezik, ugyancsak az újszegedi városi kertészet kultúrtermében, JAMES COOK Awz&ftpfiUHaU cmim kéwUUkát ás dafiliát kédiil&etúnk maradék awjag&ól r Maradék anyagból Igen praktikus kézitáskát készíthetünk. 60 centiméter anyag szükséges a táska elkészítéséhez. Ez lehet szövet, düftin, taft és a legszebb bársonyból. Természetesen más maradék anyagból is elkészíthetjük a táskát. Ügy válogassuk ki a táska anyagát és színét, hogy ruhánkkal összhangban legyen. Legjobb sötét szinböl, feketéből vagy bordóból. A táska belsejét jó erős klottal béleljük és zippzárral zárjuk. A hollandi sapkához 40 centi bársony kell. Hátul a szögben szabott részt felhajtjuk és hozzávarrjuk a sapka aljához. Kötni, vagy horgolni is lehet, masnival díszíthetjük. "Je&ttuU 14-én 175 esztendeje, hogy James Cook, a XVIII. századnak és minden idők egyik legnagyobb kutatója és tengerjárója Hawaii szigeten a benszülöttekkel vívott harcban életét vesztette. Az ő nevéhez fűződik a Csedes-Óceán első kitűnő térképének az elkészítése, az ausztráliai kontinens elhatárolása, a Csendesóceáni szigetvilág megismertetése és a -Terra Australis* azaz az óriási déli kontinens ködképének a megsemmisítése, ö volt az első utazó, aki a Déli-Sakkörön túlhaladt. James Cook három utazása alkalmával több és maradandóbb felfedezést tett, mint az előtte élő utazók kétszáz esztendőn át. James Cook 1728 október 27-én született Marton nevű yorkshirei falucskában, szegény paraszt szülők gyermekeként. Apja gazdasági cseléd, anyja szintén cselédsorban élt. Iskolái elvégzése után a tengerparti Snaith városkában kereskedő inasként dolgozik. A tengerészet iránti vágyát a tenger közelsége még inkább fokozza és végül is a kereskedői pályát otthagyva, egy szénszállító hajóra áll be matrózinasnak. Ekkor ismerkedik meg a hajós élet örömeivel és csalódásaival. Inaséveinek letelte után egy kereskedelmi hajón matrózként szolgál. Rendkívüli szorgalmával és becsületességével kitűnik társai közül, ö azonban nem akar egyszerű matróz maradni egész életében, hanem tovább tanul. Nagy szorgalommal és kitartással megtanulja mindazt, amit egy jó hajóskapitánytól megkívánnak, sőt annyit tanul, hogy tudása felülmúlja a korabeli hajóskapitányok átlagos tudását. 1755-ben a haditengerészet szolgálatába áll és 1759-ben már a haditengerészet hadnagya. A franciák elleni kanadai háborúban az ellenséges flotta szemeláttára térképezi a Szent Lőrinc folyó torkolatát. Ekkor kapja az első elismerést. Az angol-francia háború után békés korszak következik. Ez fordulópontot jelent Cook életében. Ekkor kezdődik igazi munkássága, melynek eredményeképpen az egyszerű szegény paraszti származású fiúból, kereskedő inasból és matrózból halhatatlan lesz. 1768-ban a Királyi Tudományos Társaság megbízásából csillagászati expedíciót vezet Tahiti szigetére. Az expedíció fő feladata: a Venus napelőtti átvonulásának a megfigyelése, amely igen alkalmas a Föld és a Nap egymástól való távolságának a kiszámítására. Amíg az expedíció a csillagászati megfigyeléseket végzi ,addig ő a környéket kutatja át és írja le. Az itteni feladatát elvégezve délnyugat felé haladva eléri Űj-Zelandot, s körülhajózva megállapítja, hogy két szigetből áll és Ausztrália partjai valahol nyugaton keresendők. Űj-Zealand partvidékét is térképezi. A kitűnően készült térképét csak lényegtelen kiegészítésekkel kellett kijavítani. Innen tovább halad nyugat felé és a mai Sydney-től délre eljut Ausztrália partjaira. Ausztrália keleti partjain végig hajózva megállapítja, hogy Ausztrália nem függ össze Üj-Zealand-dal és ÜjGuinea-val. A Carpentaria-öblöt érintve, Batávián át viszatér Angliába. o4 tóit mint két és fél évig távol lévő expedíciót nagy lelkesedéssel fogadták. Nem is csoda, mert nagy eredményeket ért el: végrehajtotta a csillagászati megfigyeléseket, felfedezte és térképezte ŰjZealand szigetét, megállapította ÚjGuinea is sziget, amelyet Ausztráliától tengerszoros választ el, kijelölte Ausztrália keleti partjaira vezető utat, számtalan kisebb szigetet fedezett fel és végül a -Terra Australis* a déli hatalmas, fantasztikus kontinenst a mérsékelt övön túlra, a Déli-Sark felé száműzte. Cook eredményei erősen megin gatták az ismeretlen nagy és népes déli kontinens fantasztikus képét. E kontinens tisztázására megy el 1772-ben második útjára, Afrika déli csúcsát elhagyva a 60-ik fok déli szélességig. Itt kelet felé tartó földkörüli útba kezd, eléri Üj-Zealandot. Útjában szárazfölddel nem találkozik. Új-Zealand-tól dél felé halad, átlépi elsőnek a déli Sarkkört, s tovább folytatja útját. Innen csak az átalhatolhatatlan antartikus jéghegyek kényszerítik vissza. A több mint három évig tartó második útja nem volt olyan termékeny ismeretlen szigetek felfedezésében, de nem is ez volt a célja. Ezzel az útjával végérvényesen megdöntötte és eltüntette a térképről a népes és termékeny déli kontinens meséjét. Bebizonyította, hogy ha van is nagyobb szárazföld, az csak hóba és jégbe fagyva, közvetlenül a Sark körül lehet. TiaiatéáÁie után nemzeti hősként tisztelték, a haditengerészet kapitányának nevezték ki, a Királyi Tudományos Társaság pedig tagjai közé választotta és aranyéremmel tüntette ki. Cook azonban nem sokáig pihent. Az angol tudományos, politikai és gazdasági köröket erősen foglalkoztatta az északnyugati átjáró problémája. E probléma megoldására vállalkozik Cook kapitány. 1776-ban indul el harmadik, egyben utolsó útjára is. Ez útja során a Társaságszigetek felől átszeli észak felé a Csendes-Öceánt, felfedezi a Hawaiiszigeteket. Innen Észak-Amerika felé veszi útját, érinti Vancouverszigetét, eljut Alaszka-félszigetig, maj behatol a Bering-tengerbe, illetve a Bering-szorosba és eléri Ázsia partjait. Ezzel végleg beigazolja, hogy Amerikát Ázsiától tenger választja el. Innen az északnyugati átjáró keresésére indul, de a jég viszatérésre kényszeríti. Egyenesen Hawaii-szigetére tér vissza és ott a benszülöttekkel öszeütközésbe kerülve, 1779 február 14-én orvtámadás áldozata lett. James Cook egész életét a tudománynak szentelte. Egyszerű rzármazása egész életét végig kíséri. Elismerést csak a felfedezései során kapott. Öt nem a protekció, a családi összeköttetés, hanem egyedül a tehetsége emelte magasra. Erős, munkában edzett teste volt. Minden nélkülözést elviselt. Se veszedelem, se fáradtság nem riasztotta vissza. Harmadik útjára is önként vállakozott, noha az előbbi út fáradalmait alig pihente ki. Nem tett különbséget fehér és színes között. Az embert embernek tekintette, legyen az európai vagy benszülött. A benszülöttekhez barátságosan közeledett, inkább visszavonult és csak a legvégső esetben nyúlt fegyverhez. Igazi bajtárs, az embereit mindenféle bajtól és veszélytől védelmezte. Nagy érdeme — erre büszkébb volt, mint felfedezéseire — hogy tapasztalatai alapján sikerült legyőznie kora hajósainak legnagyobb betegségét, a skorbutot. Emberszeretetének és bajtársiasságának az áldozata lett. Nem engedte embereinek, hogy sortüzet adjanak a feldühödt benszülöttekre, inkább visszavonult és a visszavonulásban is utolsóként akart csónakba szállni, amikor tőrszúrást kap, amely halálát okozza. J-CunM Cook neve a földrajztudományban örökké él. Az ő felfedező útjai megnyitották és feltárták a világtengereket, megállapították a szárazföldeket és tengerek eloszlását, megrajzolták az óceánok végtelenségében elszórt szigetek ezreinek a térképét és megismertettek a Föld túlsó oldaIán élő emberek életével. Klebniczki József a Pedagógiai Főiskola Földrajt Tanszékének adjunktusa '» « »•»»»! XTovács Palit a diákszálló társalgójában találta a leszálló februári alkonyat; A kályha mellett ült, közel az ablakhoz. A villanyt még nem gyújtották meg — a cserépkályha ajtórácsán át a szemközti falra lopta világító árnyékát a táncoló parázsláng. Sűrűsödött a homály. A szoba ablaka a túloldal kétemeletes házának tetejével nézett farkasszemet. A piros cserépsort megülte- a hó, mint emlékezetet az álom. Lenn, az' utcán villamos csilingelt — a vezetődrótról lepattanó szikra kékes fénye megvilágította az ablaküveget. A tetőn ágaskodó kémény most füstölt, s peremén a téglaszegélyről lassan olvadt az ottragadt hó.;; A papírlapon, mely a fiú előtt terpeszkedett az asztalon, hosszúkás rendben sorakoztak a szárcsalábú számok. Vékony egyesek, kövér hármasok, karikás nullák — a számadás képe kibontakozott. Kovács Pali egyeztgette ösztöndíját a hónap szaporodó kiadásainak összegével. Fejét forralta a gond, mintha a sztálinvárosi építkezés főkönyvelője lett volna. Ámbár a cél hasonló volt: minden fillérnek megtalálni és kijelölni a maga hasznos helyét — csak a mennyiség változott: ott milliók töltötték meg kacskaringós oszlopokkal a könyveket, míg itt négyszázharminc ;: azaz: hát éppen ez okozta a gondot, — ha ugyan egyáltalán gondnak lehetett nevezni ezt a tényt;.: A z történt ugyanis, — minek szaporítsam kásaheggyé a szót, — hogy Kovács Palinak felemelték az ösztöndíját. Ezzel indult számára a második félév — így kezdte újra a hónaponként ismétlődő pénztári számadást. S ez okozta éppen a gondot. Elősorolt minden lehető kiadást, elhatározta, hogy eztán hetente kétszer megy moziba, hogy vált egy harmincforintos hangversenybérletet..., s még mindig maradt hetven forint „feleslege", Hát ezzel mit csináljon? Nem mintha nem akadt volna helye a pénznek, dehát ugyan melyiket válassza az ember a kínálkozó lehetőségek közül, mikor mindegyikhez oly sok a kedve?! Mire költse hát a pénzt — ez a kérdés hozta magával Kavács Pali gondját. Kovács Pali nagyon szerette a könyveket — minden hónapban vett egyet-kettőt, ha az „anyagi helyzet" úgy kanyarodott Az elmúlt három év alatt, mióta egyetemre járt, tekintélyes kis könyvtárHéyy hatét könyv ravaló könyvsereget vásárolt össze. Ahogy nőtt érdeklődése a tudomány, az irodalom iránt, úgy gazdagodott újabb és újabb kötetekkel könyvtára is. Volt ott, Lenin, Sztálin összegyűjtött műveitől kezdve Vörösmarty válogatott költeményeiig, minden.;: Azazhogy: nem egészen — s ez volt Kovács Pali könyvgyűjtő-szenvedélyének legérzékenyebb pontja. Solohov „Csendes Don"-jának két kötetére vágyakozott évek óta, de még sohasem tudott odáig jutni, hogy megvehesse. Hatvan forintba került: és egyszerre nem maradt ennyi pénze könyvre még — azt meg, hogy összegyűljön, nem maradt türelme kivárni. Meglátott valamelyik könyvesbolt kirakatában egy könyvet, s ha futotta a pénzből, megvette azonnal. Igy a „Csendes Don", melyet gondolatban régóta könyvtára díszének tekintett volna, ezideig nem került tulajdonába. C ime, itt a várt alkalom: kezében a ^ hetven forint — micsoda boldogság! Végre teljesül vágya: rohanhat és megveheti a könyvet! S abban, hogy valóban rohanjon is, egyesegyedül a villanygyujtó alkony akadályozta meg, mely — tudvalévő — szabályozza a könyvesboltok nyitvatartási idejét is. Már azt is elhatározta, hogy hová teszi majd. A társalgóból szobájába sietett. A szakértő hunyorgató szemével nézegette a két közös szekrény között nyújtózó könyvespolcot. Évfolyamtársa, a kócos Szabó, a hétalvó, ruhástól ágyára dőlve szundikált az alkonyatban, most ijedten kapta fel fejét a villanygyujtásra. De Kovács Pali ebben a fontos pillanatban nem törődött vele..: Igen, oda: a „Távol Moszkvától" és az „Ifjú gárda" közé teszi majd — ez a gondolat megnyugtatta. Ám, ahogy az asztal felé lépett, a kép melyet ott látott az ablak mellé ékelt asztal sarkán, másfelé terelte a gondolatok és tervek ficánkoló csapatát. Horváth Gabi képe volt ez, másodéves főiskolásé, két üveglap közé szorítva, apró fémállványon. A Kovácsné — ahogy a kócos Szabó szokta volt sűrűn emlegetni nevét a szobában..: Igen, igen. A lány is nagyon szerette a könyveket. Talán éppen ezért szerették meg egymást ők ketten, még ötvenkettőben; Ez jutott Kovács Pali eszébe, ahogy a képet nézte — ki ismerné a szerelem találkozásának rejtett utacskáit?! — gondolkozott ezen. S már emlékezett: mennyit beszélgettek együtt erről a könyvről — még azon is évelődtek, ugyan kinek sikerül majd először megvennie: mintha versenyezni akartak volna ebben. S lám, itt az alkalom — megveheti.:: Az új gondolatot előbb ijedezve hessintette el magától, mint csősz a magános madárijesztőre telepedett varjúpárat... Nem ::; nem. Különben is, miért? Mért ne vegye meg magának? Miért éppen „ezt" másnak.;.? De mindhiába: a gondolat megvetette lábát agyában, s hamar meghódította szívét is. Megveszi holnap a könyvet, de.:: Gabinak ajándékozza. És oly jó volt érezni most, hogy ezzel örömet hoz annak, akit nagyon szeret. A reggel borús volt és hideg. Az ablak párás üvege bujtatta tekintet elől az utcát. Szombat volt — Kovács Palinak erre a napra nem írt elő órát a tanrend. Csak tizenegykor indult útnak, hogy megvegye a könyvet. Útközben még attól a gondolattól is félt, hogy tán közben elfogyott, de mire odaért, megnyugodott. — Fűzve, vagy kötve? — kérdezte az elárusító. Kötve — mondta a fiú, majd később, kis hallgatás után: — Ügy tartósabb. — Az elvtárs a második ma, aki viszi — emelte le a két kötetet a fehérköpenyes elvtársnő a magas polcról. Mikor be akarta csomagolni, Kovács Pali nem engedte. Tollat kért. Kicsit csodálkozott az elárusítónő, de adott. Felhajtotta a kemény borítólapot, s úgy írta az első oldalra, a cím alá apró betűkkel: „Sok szeretettel Gabinak. Pali." Aztán a dátumot is odaírta. Mostmár becsomagolhatták. Hóna alá fogva sietett az ajándékkal a lányszállóba. A portás ismerte: Majd hívatom — mondta leemelve a telefonkagylót, s szemével ravaszkodva csippentett a fiú felé. S Gabi jött, csak úgy hamarjában, papucsban, vállára terített kabátban sietve: Te vagy az? — nézett csodálkozva a várakozó felé, s szó nélkül visszafutott. Pali ismerte már ezt a szokást. Cipőt húz, a tükör elé áll, megfésülködik.;: S ma talán hamarabb is visszajött, mint máskor szokott — és csomagot hozott kezében, Nem vártalak, történt valami? — ez volt első szava. Pali észre vette nála a csórna* got: — Ez mi? — kérdezte tekintetével* — mindjárt megtudod — a lány bontogatná kezdte a papír szélét..: S csak egy icipici darab villant elő színesen a csomag sarkából, és Kovács Pali megértett valamit, ami eddig sem volt titok, Gabi szerelmét. Valahogy mégis furcsa volt, meg nevettető is. Gyanakodva kérdezte: — Mondd, Gabi, mennyivel emelték az ösztöndíjadat? A lány meglepődött: —• Kilencven forinttal..; A csomagban, melyet a lány magával hozott, könyv volt: a „Csendes Don"* Pali előkapta a hátamögött eddig rejtegetett csomagot: — Gabi! Bár nincs születésnapod, nevednapja is messzebb esik a naptárban, de fogadd el tőlem most ezt a kis ajándékot — és odaadta neki. P abi szólni sem tudott. Közben kibon^ totta a maga csomagját, s a négy kötet könyv egymás mellett feküdt a portaszoba asztalán — egyformán, mint két tyúktojás.:: Nem: mint két, egymásra gondoló szerelem... Hirtelen egymásranéztek — nevettek, „Palinak szeretettel. Gabi" — olvasta Kovács Pali a bejegyzést. — Te, — fogta meg a fiú karját Gabi, — gyere, sétáljunk ebédig egyet. Kezükben a könyvekkel léptek ki az ajtón. Az öreg portás simogató tekintete kísérte őket a sarokig. Mire a Beloiannisz-térre értek, a fogadalmi templom harangja épp delet kongatott. A harangszó szállt a levegőben, s a varjúcsapat, mely eddig a torony erkélyén tanyázott, most ijedt szárnycsapásokkal emelkedett a magasba. A tér fehér volt, s fekete keretet vont köré a köríves árkádsor. — Fussunk — mondta nevetve Pali, s nekirugaszkodott. Együtt szaladtak: léptük nyomán porzott a kocsiúti hó. öreg nénike a járdán álldogálva nézegette őket. Keze reszketősen fogta az esernyőbotot, s fejét csóválta: mintha ezt akarta volna hangosan mondani: — Hej, ezek a mai fiatalok.:.! T") e ők nem törődtek semmivel, csak fogták egymás kezét és futottak — hajuk lobogott utánuk a könnyű szélben. Milyen jó is így élni: boldogan, fiatalon, szerelmesen! — ezt mutatta tekintetük, s mosolygó arcuk, mely kipirosodott a futás hevületében, ' ! ?app ZoWtftt