Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-10 / 34. szám

0ÍLM96TIR0RSZIG SZERDA, 1954. FEBRUÁR 10. PARTELET • Propagandamunkánk hiányosságai A Központi Vezetőség júni- sz»bad dolgozni. Például Nitsln­usi határozata megállapítja, hogy ®er elvtárs, az Üjszegedi Kender­ei gazdaságpolitikánkban elkövetett Lenszövő Vállalatnál a vitaidő 40—50 százalékát maga beszéli vé­hibák íőoka: -pártunk ideológiai munkájának elmaradottsága, az al­kotó elméleti munka elhanyago­lása*. A Központi Vezetőség jú­niusi határozaténak e megállapí­tása konkrét gyakorlati intézkedé­seket követelt, melyet a KV ok­tóben 26-i, a pártpropaganda hely­zetéről és feladatairól szóló hatá­rozata tükröz. A határozat elemzi propagandánk hiányosságait, meg­határozza pártszervezeteink felada­tait. Legfontosabb feladatként az oktatómunka eszmei-politikai szín­vonalának emelését jelöli meg. A határozat megjelenése óta el­telt idő a Szeged területén folyó propagandamunkában is változáso­kat hozott. Javult a propagandis­ták munkája, fokozott gondosko­dás tapasztalható a pártoktatómun­ka elméleti színvonalának ellen­őrzése és támogatása terén. Jobb az Elméleti Tanácsadó munkája. A megtartott előadások és konzultá­ciók szervezettebbek és színvona­luk is emelkedett. A Szeged Városi Pártbizottság az utóbbi Időben rendszeresebben támogatja és el­lenőrzi a szemináriumok és konfe­renciák munkáját. A pártpropaganda színvonalában tapasztalható fejlődés általában előnyösen érezteti hatását. A szer­vezési kérdésekről a tartalmi kér­désekre való áttérés azonban nem olyan módon szükséges és helyes, mint ahogyan ez számos üzemben és üzemi pártbizottságnál tapasz-' talható. Igen sok alapszervezet a propagandamunka tartalmával való foglalkozás mellett elhanyagolja ennek szervezését, a propagandis­ták módszerének állandó javítá­sát. Nem lehet megfelelő színvo­nalú, alkotó és hatékony a mi pro­pagandamunkánk, ha nem törő­dünk annak szervezésével. Nem igaz az, hogy most már nem kell tprődni a lemorzsolódó hallgatók­kal, hogy az önkéntesség nem kí­vánja meg az állandó felvilágosító munkát. Azok a pártszervezetek, ahol ilyen véleményen vannak az elvtársak, könnyen a Konzervgyár, az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vál­lalat, a Szegedi Textilművek párt­szervezetének hibájába eshetnek, ahol a hallgatók 40—60 százalék­ban jelennek meg csak egy-egy foglalkozáson és a megjelentek fel­készültsége sem kielégítő. Általában tapasztalható a szer­vezési kérdések elhanyagolása. He­lyenként a legelemibb szervezeti előkészületeket sem biztosítják. Az Üjszegedi Kender-Lenszövőben pél­dául a gépek zakatolása túlhar­sogja a felelők hangját. Ugyanitt a szemináriumi helyiség fölé sze­relték a hangosítót. Sok helyen hi­deg termekben vannak a foglalko­zások. A színes, színvonalas párt­propaganda szervez is, de megfe­lelő szervezeti intézkedések nélkül nincs színvonalas oktatómunka. Pártszervezeteinknek töb­bet kell törödniök a saját terüle­tükön folyó munkával. Ennek esz­mei és ezervezeti irányítása köz­vetlenül az ö feladatuk. A hallga­tóknak a tanulásban való önkén­tes bekapcsolódása nem csökkenti, hanem növeli a szervezési, mozgó­sítási és nevelési feladatok jelen­tőségét. Nam engedhető meg, a nagyüze­mekben különösen, de másutt sem, hogy a fiatal propagandisták, mint az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vál­lalatnál Ohis Lnjosné elvtársnő, nn. nak ellenére, hogy jól felkészül, vázlat nélkül vezesse a vitákat. A propagandisták szervezeti összefo­gása döntő előfeltétele marxista és módszerbeli képzettségük növelésé­nek. A propagandisták és a hall­gatók rendszeretete, pontossága, igényessége és nem utolsósorban előrehaladása függ a jó szervezési előkészítéstől. Pártszervezeteink vonják le a tanulságokat saját munkájukról és forduljanak az eszmei irányítás fo­kozása mellett a propagandamunka szervezési kérdései felé is. Komoly fogyatékosságok tapasz­talhatók propagandistáink módsze­reiben ls. Ez egyebek között an­nak is következménye, hogy nem ismertettük a propagandisták kö­zött a jó és célravezető módszere­ket és nem harcolunk megfelelően a helytelen módszerek ellen. Nem tartunk alaoszervezetelnkben n régi és jól do'eozó propagandisták­kal konzultációkat az új és még tapasztalatlan propagandisták ré­szére Ezen a téren a Szegedi Vá­rosi Pártbizottság sem tesz meg mindent a propagandisták támoga­tása érdekében. Vannak egészen kirívó esetek arról, hogyan gig. Ragaszkodik a formulákhoz, nem engedi, hogy a hallgatók ér­telemszerűen tanuljanak. Igen sok idegen kifejezést használ és hagy magyarázat nélkül. Bónyolult meg­fogalmazásban tesz fel kérdéseket, nem ad elég kisegítő kérdést. Ide­gen, a hallgatók által fel nem dol­gozott anyagokból is kérdezni pró­bál. Rossz időbeosztása van, hogy több kérdés megvitatására már nem jut idő. Az ilyen módszerek gátol­ják a hallgatók önállóságát. Sokhelyütt nem értékelik érdem­ben a feleleteket, nem igyekeznek egyes gyengén felelő elvtárs vála­szából kiemelni és megvitatni azt, ami Jó, hogy ezzel is növelnék ön­bizalmát, bátorságát. Ez a módszer pedig régen ismert, de nem eléggé elterjedt. Jellemző az is propaganda­munkánk módszerére, hogy sokszor nem mutatja meg, a téves nézetek mennyire helytelenné formálják a gyakorlati munkát. Nagyon gyak­ran hiányzik a megfelelő következ­tetés, mely lehetőséget adna a ta­nultak alkotó felhasználására. Nem mutatja meg propagandamunkánk módszere az eredményes tanulás egyes formáit, az egyéni tanulás fontosságát és nélkülözhetetlensé­gét minden más tanulási módszer­rel szemben. A jegyzetkészítés te­rületén — különösen az alsófokú formákon — legtöbb a tennivaló. Ezzel kapcsolatban sok a helytelen nézet, még egyes üzemekben párt­bizottsági üléseken is. Helyesebb volna, ha nem a jegyzetelés he­lyessége és szükségessége felett vi­tatkoznának, hanem azon, hogy milyen módon könnyebb, egysze­rűbb és eredményesebb megtaní­tani a hallgatókat jegyzetelni, mi­lyen módon kell őket saját ta­pasztalataik alapján meggyőzni a jegyzetkészítés fontosságáról. Dolgozóink most lelkes munká­val készülnek pártunk III. kon­gresszusára. Ezt az Időszakot fel kell használni propagandamun­kánk további javítására is. Ren­dezni kell minden pártszervezet­ben a propagandamunka szervezeti előkészítését s állandósítani kell az oktatási napok gondos előkészíté­sét. Ellenőrizni kell foglalkozás előtt a propagandisták felkészülé­sét a vita vezetésére, meg kell be­szélni a hallgatókkal, a pártcso­portvezetők bevonásával a feldol­gozásra kerülő anyag fontosabb részeit, meg kell győzni őket a vitákon való részvételük fontossá­gáról. Különös gondossággal kell előkészíteni a foglalkozások helyét, hogy az minden vonatkozás­ban biztosítsa a zavartalan, elmé­lyült tanulás lehetőségét. Fordulja­nak pártszervezeteink jobban, na­gyobb gonddal és több felelősség­gel a pórtoktató munka eszmei és szervezeti irányítása felé. Straek Sándor A, A. Gromiko fogadta a nyugatnémet értelmiség küldöttségét Berlin (TASZSZ) A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese február 8-án a Szovjetunió berlini nagykövetségé­nek épületében fogadta a nyugat­német értelmiség képviselőinek négytagú küldöttségét. A küldöttség a Szovjetunió, Fran­ciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok külügyminiszte­reihez címzett petíciót nyújtott át A. A. Gromikónak. A petíciót eddig Nyugat-Né­metország tudományos, művé­szeti és kulturális életének több mint 500 neves személyi­sége írta alá. Az aláírásgyűjtés folytatódik. A petíció kifejezi azt az óhajt, hogy Nyugat- és Kelet-Németország képviselői közös értekezleten dolgozzanak ki javaslatokat a német békeszerződés megköté­sére, valamint, hogy minél előbb teremt­senek szabad együttműködést egész Németország tudományos és kultu­rális intézményei között. Ez —­mondja a petíció — elősegítené a német nemzeti kultúra siralmas helyzetének megszüntetését, meg­akadályozná a militarizmus és a fajgyűlölet szellemének terjedését. A. A. Gromiko a petíció átvéte­lekor kijelentette, hogy a szovjet küldöttség együttér­zéssel fogadja a nyugatnémet értelmiség kívánságait. * Ezek a kívánságok megfelelnek az egységes, békeszerető, demokra­tikus Németországért vívott harc feladatának, annak a feladatnak, amelynek megoldására a Szovjet­unió küldöttsége törekszik a négy hatalom küiügfUíinisztereinek ér­tekezletén. A fogadáson jelen volt még G. M. Puskin nagykövet, a szovjet külügyminisztérium kollégiumá­nak tagja és V. Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjetunió németor­szági főbiztosa. Hirek Indokínából Pleven francia hadügyminisz­ter Indokinába utazott Párizs (MTI). Mint az „AFP" je­lenti, René Pleven francia hadügy­miniszter vasárnap este Szaigonba utazott. Mint Párizsban rámutat­nak, Pleven jelentést készül tenni a fran­cia kormánynak az indokínai katonai helyzetről. A francia hadügyminiszter O'Da­niel amerikai tábornokkal, az Egye­sült Államok csendesóceáni had­erejének parancsnokával is tár­gyalásokat folytat majd. Ugyancsak hétfőn Mairc Jacquet. a társállamok államtitkára haza­érkezett Indokínóból. Az Egyesült Államok fokozza Indokína! intervencióját Peking (Uj-Kína). Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma feb­ruár hatodikán bejelentette, hogy „meggyorsítja B—20 bombázórepü­lőgépek szállítását az indókinai francia légierő számára". A beje­lentés szerint az Indokínában működő több mint 400 katonai sze­mélyből álló amerikai „katonai ta­nácsadó csoportot" további 200 fő­vel egészítik ki. Hír szerint 40 újabb B—26 bombázót küldtek In­I dokínába. közlemény a négy külügyminiszter berlini értekezletéről Berlin (TASZSZ) Február 8-án a négy hatalom külügyminiszterei­nek zárt ülése után a négy kül­ügyminiszter a következő közös közleményt adta ki: -Közlemény az 1954 február 8-i zárt ülésről. Február 8-án 3 órakor a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épü­letében megtartották a négy hata­lom külügyminisztereinek zárt ülé­sét. A korábbi megegyezés szerint a napirend első pontjával kapcso­latos kérdésekről tárgyaltak. Ezenkívül szintén a korábbi meg­állapodás szerint megtárgyalták a 3. napirendi pont tárgyalása meg­kezdésének ügyrendjét. A minisz­terek megegyeztek, hogy ennek a kérdésnek tárgyalását nem később, mint e hét péntekén megkezdik*: V. M. Molotov naiv beszéltet mondott a négyhatalmi értekezlet ülésén Berlin (MTI) Mint jelentettük, a berlini értekezlet keddi ülésén Eden angol külügyminiszter elnö­költ. A külügyminiszterek ismét a né­met kérdésről tárgyaltak. Az első felszólaló Molotov szov­jet külügyminiszter volt, akinek beszéde a fordítással együtt 95 percig tartott. Figl külügyminiszter vezetésével osztrák kormányküldöttség érkezett Berlinbe Berlin (MTI) Kedden délután Figl külügyminiszter vezetésével osztrák kormányküldöttség érke­zett Berlinbe. A küldöttség — Figl külügyminiszter szavai szerint — reméli, hogy bevonják az osztrák kérdésről tartandó négyhatalmi ta­nácskozásokba. Li Szin Man újabb szerződésszegő tervet készít elő Keszon (Üj Kína) Külföldi sajtó­jelentések leleplezik, hogy Li Szin Man új tervet készít elő a koreai fegyverszüneti egyezmény felborítására. Róbert S. Allén, a *The Newyork Post" szemleírója a Li Szin Mann­klikk *robbanóerejű előkészületei­ről* szóló beszámolójában elárulja, hogy Li Szin Man hadserege átven­né az Egyesült Államok fegy­veres erőitől a keletkoreat part­vidéknek a 38. szélességi foktól északra lévő többszáz négy­zetmérföldes területét. Li Szin Man kivonná fegyveres erőit az ENSZ parancsnoksága alól és a délkoreai lobogó alatt venné át ezt a területet. Li Szin Man így próbálja mentesíteni magát a fegy­verszüneti egyezmény kötelező ereje alól, hogy előkészítse a ta­lajt új kalandok számára. ü Szovjetunió nem bízik abban, hogy egy felfegyverzett Németországnak békések lennének a szándékai tifol lap Nyugat-Németország újra felfegyverzése ellen Megkezdődött a négy külügyminiszter 14. értekezlete Berlin (MTI) A „DPA"-hírügy­nökség jelenti, hogy a Szovjetunió, az Egyesült ÁJlamok, Nagy-Britan­nia és Franciaország külügymi­niszterei kedden a volt Szövetsé­ges Ellenőrző Tanács épületében összeültek a berlini értekezlet 14. ülésére. Az értekezleten Anthony Eden brit külügyminiszter elnökölt. London (MTI) A „Roynold's News" vasárnapi vezércikkében a négy hatalom külügyminisztereinek berlini értekezletével foglalkozik és ennek kapcsán elismeri, hogy jogosak a Szovjetunió ellenve­tései Nyugat-Németország új­rafelfegyverzésével szemben. „A Szovjetunió — írja a lap — nem bízik abban, hogy a fel­fegyverzett Németországnak bé­kések lennének a szándékát A nyugateurópai népek nagy többsége osztja ezt. Az aggodalom oka a történelem­ben és az újabbkor! tapasztalatok­ban gyökerezik. Németország nem egészen száz év alatt öt támadó háborút indított Kilenc évvel a legpusztítóbb német háború után. amikor a volt náci hadsereg bosi­szúért liheg, amikor ismét a régi acélbérók és ágyúkirályok Német­ország urai s amikor a volt tarto­mányok visszaszerzése politikai csatakiáltássá kezd erősödni: váj­jon ez az időpont alkalmas-e <t német haderő újjászervezésére? Könnyű dolog erre „igen"-nel válaszolni háromezer mérföld távolságból, de ha az otthono­dat elpusztították, a barátai­dat, rokonaidat meggyilkolták, egész életedet tönkretették, s ha ugyanez történt apáddal és nagyatyáddal, akkor még köny­nyebben megértheted a Szov­jetunió álláspontját. Velünk együtt a népek milliós tömegei osztják ezt az érzést, igen tisztelt Dulles úr!" 15. A két fiú Mába pró­bálta marasztalni, az öreg hajthatatlan ée azótlan maradt. — Hát Imre hová lett? — kérdezte a gyerek. — Ne jártasd a lepényiesődet! A havas téren mentek ét szótlanul, Bá­lint és Jóska nagy csodálkozására. Az öreg máskor gondosan került minden tócsát, s csakis a járdán haladt télidőben, hogy a csizmáját óvja a sártól, víztől. Erre oktatta a fiait ls, mert Igy kevésbbé kopik a lábbeli. Most meg toronyiránt nekivág a térnek, nem nézve se gödröt, se sarat. Furcsa. Am az öreg tudta, mit csinál. A városháza Irányából négy pár csizma kopogását hallották. Zörgés, fegyvercsörgés is hallatszott. Csendörök — gondolta az öreg. Valóban: két osendőr, s nyomában két városi rendőr dobbant be a kocsmába. Weisz doktor lehajtott fejjel tapogatta az ájult fiatalember csuklóját, aztán fel­emelte a lezárult szemhéjakat, megsimogatta a fejét. — Jókora ütést kapott, de nincs Itt sem­mi baj — mondotta nyájasan a gazdának. — Holnap már tánoolnl fog. A fekete gazda megkönnyebbült, de az­ért, rettenetes haraggal szólt oda a csend­őröknek : — Keressék meg a totteat, őrmester úr, mert, ha én lelem meg, nem marad neki em­beri ábrázata! Egy béreslegény, akit vakmerővé tett az nem alkohol, kaján röhögéssel kiáltott feb KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE — Eliszkolt az, bottal üthetik a nyomát! VI. FEJEZET. Vasas Imre úgy gondolta, nem megy haza ezen az éjszakán. Egyfolytában futott Vinczéékig, s a kapuban utolért® a barátját. — Te vagy? Már azt hittem, engem ker­get valaki — mondta Jancsi lihegve és be­nyúlt a kapukulcsért a kerítésen. — Gyere be! Fél tíz volt, Vinczéóknél még égett a lámpa. Jancsi maga előtt tessékelte be Im­rét a világos szobába. Vinczéné már feküdt és szundikált. Imre tekintete Macára esett, aki az ágy előtt állt egy szál fehér pöndölben és papucsban. DÚB sző­ke haját bontogatta, fogai közt egy nagy hajtüt szorongatott. Maca azt hitte, csak a bátyuskája jön, s ebben a hlszemben pillantott az ajtó felé. Meglátva az idegen legényt, kicsiny piros szája széleere nyílt szemórmetos ijedelmében, foga közül kiesett a hajtű. Ó, szörnyűség, meglátták a pöndölót. — Liiiii — sikoltotta el magát, s mint a macska, felugrott az ágyá­r«, bc a dunna alá. Vlnezéné felriadt: — Jesszusom! Mi az, ml van veled? — kiáltotta. Végignézett a kipirult legényeken, s pörölte a lányát: — Mit ijesztgetsz, te buta? Olyat sikítottál, már azt hittem ... — En úgy megijedtem, édesanyám — mentegetődzött a kislány, s kék szemét szé­gyenlősen Imrére vetette. — Mitől te? Imrétől — Nem harap az, kislányom! A fiúk levetették kabátjnkat. — Hát teveled meg mi történt. Jant fiam? — riadozott Vinczéné megint. — Olyan púp van a fejeden, mint egy krumpli. — Fel­könyökölt, majd felült az ágyában. — Vere­kedtetek, vagy mi? Már vége a béregfogadás­nak? Jancsi a homlokához nyúlt. Eddig ezt a púpot nem is vette észre. — Hát ogy kicsit osszerugtuk a patkót a gazdalegónyckkel — föleit mosolyogva. — De ne féljen, ők is megkapták a magukét. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents