Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

VTLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I i MAI SZAMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 32. SZAM i VASARNAP. 1954. FEBRUÁR T 1 ARA 50 FILLÉR A szakszervezetek soronlévő feladata az űj szakaszban főleg a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javítása Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a SZOT ülésén A SZOT ülésén felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, aki többi között a következőket mondotta: Elvtársak! Pártunk Politikai Bizottsága ismételten foglalkozott az elmúlt fél évben a szakszervezetek munkájával. Legutóbb, másfél hónappal ezelőtt a Politikai Bizottságunk tagjai e kérdésekről megbeszélést folytattak a SZOT Elnökségével. Ezen a megbeszélésen a szakszervezeti elvtársak rámutattak arra: eredményes munkájukat sok helyen gátolja, hogy pártszervezeteink és pártfunkcionáriusaink nincsenek tisztában a szakszervezetek jelentőségével. Nem becsülik meg a szakszervezeti munkát, nem vonják be a szakszervezetek helyi vezetőit és funkcionáriusait a munkába. A szakszervezetek gyakran nem kapnak elég segítséget a pártszervezetektől, vagy nem vonják be őket olyan kérdések kidolgozásába, amelyeknél közreműködésük komoly segítséget jelentene. A pártaktíva értekezletekre, amelyeken gyakran a szakszervezeteket is érintő feladatokat tárgyalnak meg, sokhelyütt nem hivják meg a szakszervezetek illetékes funkcionáriusait. A pártszervezetek helyenként kisajátítják a szakszervezetek munkáját, vagy annyira gyámkodnak a szakszervezetek felett, hogy azzal gátolják fejlődésüket. Mindezek a jelenségek eléggé elterjedtek és nemcsak az üzemekben vagy a megyékben fordulnak elő, de néha még pártunk központjában is. Az említett megbeszélésen például rámutattak arra, hogy amikor pártunk központjában a pedagógusok kérdésével foglalkoztak, ebbe a munkába nem vonták be a pedagógus szakszervezet vezetőit. Az ilyen jelenségek azt eredményezik, hogy a szakszervezeti munkát nem becsülik meg eléggé és az elvtársak nem szívesen mennek szakszervezeti munkára, különösen pártmunkáról nem, mert eléggé elterjedt köztük az a nézet, hogy a szakszervezeti mnnka amolyan másodrendű jelentőségű. E helytelen nézetek következtében gyakran ott sem veszik igényije a szakszervezetek segítségét, ahol arra égető szükség volna. Maguk, a szakszervezetek viszont nem fordulnak eléggé a párthoz, mert attól tartanak, hogy úgysem kapnák meg a szükséges támogatást. i Mí helyeseltük, hogy a szakszervezetek vezetői szóvátették ezt a helyzetet s közöltük, hogy pártunk a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy ezeket a hibákat gyorsan kiküszöbölje. Azoknak az elvtársaknak, akik elfelejtették volna a szakszervezetek óriási jelentőségét a szocializmus építésében, emlékezetükbe kell idéznünk Leninnek és Sztálinnak tanításait a szakszervezetekről; Lenin a szakszervezeteket a kommunizmus iskoláinak nevezte, legfontosabb transzmiszszids szíjnak a párt és a dolgozó tömegek között. „Nem lehet — mondotta Lenin — megvalósítani a diktatúrát néhány „áttétel" nélkül, mely az élcsapattól az élenjáró osztály tömegéhez, ettől a dolgozók tömegéhez vezet". A szakszervezetekről,- mint a kommunista párt munkatársairól, Sztálin azt mondotta: „A munkásosztály öntudatos élcsapatának, a kommunista párt által vezetett államhatalomnak egész gazdasági és politikai munkájában a szakszervezetek kell, hogy a leggyorsabb és legközvetlenebb munkatársai legyenek". Ezek a megállapítások a mi viszonyainkra is teljes érvényűek. A magyar szakszervezetek taglétszáma kétmillió felé közeledik. A szakszervezetek felölelik az ipari és mezőgazdasági munkásság, valamint az értélmiségi dolgozók túlnyomó többségét. Nem szorul magyarázatra, hogy szocialista építésünket, különösen az új szakasz feladatait, amelyek a dolgozó tömegek közvetlen, állandó közreműködését követelik meg, csak akkor valósíthatjuk meg, ha erre a szakszervezetekben lévő milliókat mozgósítjuk. Az új szakasz céljai a népi demokrácia minden tömegszervezetének, de elsősorban a szakszervezeteknek odaadó, jó munkáját követelik meg. Ezért is hibát követ el az az elvtársunk, aki nem nyújt megfelelő támogatást a szakszervezeteknek, nem gondoskodik a szakszervezeti munka megbecsüléséről, jelentőségének tudatosításáról. A hibákat e téren tehát gyorsan ki kell javítani. Pártszervezeteink az eddiginél fokozottabb mértékben támogassák mindenütt a szakszervezeteket, vonják be jobban a munkába, kérjék ki tanácsaikat és adják meg nekik mindazt a segítséget, amely munkájukat elősegíti. Pártsajtónk, elsősorban a „Szabad Nép" foglalkozzék többet a szakszervezetek kérdésével, jelentőségével és munkájával és lépjen fel minden olyan jelenség ellen, amely zavarja a szakszervezetek munkáját, s ahelyett, hogy erősítené, gyengíti a párt és a szakszervezet közti egészséges viszonyt. Pártiskoláinkon többet keli tanítani a szakszervezetek munkájáról, az eddiginél jobban kell ismertetni azt a fontos szerepet, amely a szocializmus építésében a szakszervezetekre hárul és fel kell lépni az ellen, hogy a szakszervezeti munkát lebecsüljék, másodrangúnak tartsák. Szervezetten gondoskodni kell arról, hogy a szakszervezeteket és funkcionáriusaikat bevonják a munkába mindenütt, ahol arra szükség van, ahol arra mód és lehetőség nyílik. Pártbizottságaink vessék fel a szakszervezetekhez való viszonyuk kérdését, vizsgálják meg, hogy nincs-e ezen a téren javítanivalójuk és ha hibákra akadnak, gyorsan küszöböljék ki azokat. Meg vagyunk róla győződve, az elvtársak így hamarosan tapasztalni fogják, hogy a szakszervezetek aktivizálása a párt és a szakszervezetek viszonyának megjavulása, munkájuk megjavulósában fog jelentkezni. Azokat a nehézségeket, amelyek iparunk és termelésünk mostani átállításának átmeneti velejárói, sokkal gyorsabban fogjuk leküzdeni, ha erre a célra mozgósítani tudjuk a szakszervezetek milliós tömegeit. Különösen fontos ez jelenleg, amikor az elmúlt 5 hét rossz időjárási viszonyai, a nagy hideg, a hófúvások erősen zavarták és hátráltatták az 1954-es év termelésének beindítását. A szokatlan időjárás, amely Európa-szerte nagy károkat okozott, nálunk is komoly akadályokat gördített a vasút munkája elé, hátráltatta a bányászat munkáját, zavarta a villamosenergia termelését s ezzel kihatott egész termelésünkre. Most, hogy kifelé megyünk a télN51, egyik legfontosabb feladatunk, amelynek végrehajtásában a szakszervezetekre is nagy szerep hárul, hogy pótoljuk a kiesést, amely az esztendő első 5 hetében ipari termelésünkben keletkezett. Derék bányászaink, hős vasutasaink ezekben a hetekben számtalan tanújelét adták helytállásuknak és áldozatos munkájukkal mutatták meg, hogy legyőznek minden akadályt, amikor a szocializmus építéséről van szó. Elsősorban hozzájuk fordulunk s arra kérjük őket, hogy az eddigi jó munkájukat úgy folytassál: és fokozzák, hogy az elmaradást behozzák és ezzel necsak példát adjanak az egész munkásságnak, de lehetővé tegyék, hogy egyebütt is behozzák az elmaradást, amelyet a. szénhiány, az áramhiány okozott. Azt a munkalendületet, amely az 1954-es esztendő kezdetét ellemzi, nem törték meg az időjárás-okozta nehézségek. Ellenkezőleg: az MDP III. kongresszusának tiszteletére megindult munkaversenyen kívül új kezdeményezések, új építő mozgalmak keletkeztek. Miközben a párt és a kormány azokon a rendszabályokon dolgozik, melyeknek célja, hogy jövőre ne ismétlődjenek meg azok a nehézségek, amelyek ezen a télen a szén- és energiaellátás terén mutatkoztak, a dolgozók a maguk részéről szintén munkához láttak. Csorba István Kossuth-díjas fűtő felhívása a kazánfűtőkhöz, hogy takarékos tüzeléssel támogassák a tervek teljesítését, azonnal országos visszhangot keltett. Loy elvtárs, Tajkov elvtárs vállalásai széntermelési tervük túlteljesítésére szerte az országban hasonló teljesítményekre serkentik derék bányászainkat. A Vörös Csillag Traktorgyár megmutatta, hogy az áramhiányon bátor kezdeményezéssel, a tartalékok mozgósításával, takarékossággal jelentékeny mértékben segíteni lehet. Üzemeink rövid néhány nap alatt megszervezték az ország összes gépállomásainak patronálását s így járulnak hozzá, hogy a tavaszi munkák megindulásakor a mezőgazdaság számára a gépek üzemképes állapotban legyenek. Ez a kezdeményezés nemcsak a város és falu összefogásának, kölcsönös segítésének új formája, nemcsak erősíti a munkás-paraszt szövetséget, hanem egyben mutatója, milyen elterjedt és mély már az a felismerés, amely egész népünk — benne az ipari munkásság jólétének emelését — elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésében látja. A szakszervezetek fontos és hálás feladata, hogy bekapcsolódjanak ezekbe és a számos hasonló új kezdeményezésbe. Támogassák minden erővel a kongresszusi mntikaversenyt és adjanak új lendületet azoknak a mozgalmaknak, amelyek a munkások közt a kiesés pótlására, a takarékosságra, a tartalékok mozgósítására, a termelékenység roegúavítáaájra, az önköltség csökkentésére, a munkafegyelem megjavítására, a tervek feltétlen teljesítésére és túlteljesítésére megindultak. A szakszervezetek soronlévő feladata az új szakaszban főleg a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javítása. Molotov elvtárs felszólalása a külügyminiszterek értekezletén Vándorzászlót kapott a DAV Jó munkával a fejlett mezőgazdaságért Üzemeink követik a Szegedi Kenderfonógyár kezdeményezését Egy könyvtárlátogató gondjai Ruhabemutató a Szabadság-moziban Üdvözlő távirat a Koreai Néphadsereg Ünnepe alkalmából Coi En Gen Elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének, P h e n j a n A koreai néphadsereg ünnepe alkalmából a magam és a magyar néphadsereg egész személyi állománya nevében őszinte testvéri üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm I Önnek és a baráti koreai néphad-1 sereg minden harcosának, tisztjének és tábornokának. Kívánom, hogy a harcokban megedzett koreai néphadsereg további sikereket érjen el a katonai és politikai kiképzésben a hős koreai nép országépítu munkájának biztosítására. BATA ISTVÁN altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere A szocialista immkaversony középpontjába a termékek jobb minőségéért folytatott harcot kell állítani Kristóf István besxámolója » SZOT harmadik teljes ülésén A Szakszervezetek Országos Tanácsa szombaton tartotta harmadik teljes ülését. A vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének székházában megtartott ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. Résztvettek az ülésen a Szakszervezeti Világszövetség hazánkban tartózkodó képviselői: Louis Saillant főtitkár és P. F. Kazakov titkár. A teljes ülést Mekis József, a vas- és fémipari dolgozók szakszervezetének elnöke nyitotta meg, majd Kristóf István, a SZOT elnöke tartott beszámolót. Beszámolójának elején foglalkozott a csaknem kétmillió tagot számláló magyar szakszervezetek feladataival, majd a magyar szakszervezeteknek a SZOT II. teljes ülése óta végzett munkájával foglalkozott. Miután rámutatott az eddig elkövetett hibákra, vázolta azokat a feladatokat, amelyek a szakszervezetek előtt állnak az 1954. évi népgazdasági terv teljesítésével kapcsolatban. E feladatok összefoglalva a következők: 1. A szakszervezeteknek nagy figyelmet kell fordítaniok széntermelésünk mennyiségének és minőségének fokozására, villamosenergiaellátásunk megjavítására, a mezőgazdaság terméshozamának növelésére, valamint dolgozóink több és jobb közszükségleti cikkel történő ellátására. 2. Meg kell javítani a szocialista verseny szervezését és irányítását; A szocialista munkaverseny célkitűzésének középpontjába kell állítani a termékek jobb minőségéért, az anyag- és energiatakarékosságért folytatott harcot. 3. Teljes erővel támogatni kell a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa tiszteletére az iparban és a mezőgazdaságban kibontakozó munkaversenyt, A minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége szocialista munkaversenyre vonatkozó határozatának végrehajtásával kell segítem a Sztahánov-mozgalom előtt álló bürokratikus akadályok leküzdését, megteremtve ezzel a Sztahánovmozgalom tömegessé tételének feltételeit. Kristóf István a továbbiakban beszélt a szakszervezeteknek a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzete további javításával kapcsolatos feladatairól. Foglalkozott a munkavédelmi beruházások emelkedésével, majd az üdültetés munkájának megjavítását tette szóvá. Befejezésül utalt a szakszervezetek közelmúltban lezajlott III. világkongresszusára, ahol a kapitalista és gyarmati országok dolgozói nagy érdeklődést mutattak a Szovjetunió és a népi demokráciák munkásosztályának élete iránt, egyöntetűen kifejezték békevágyukat. Kristóf István beszámolója több felszólalás hangzott el. után A nyugatnémetorsxági munkanélVSIiek küldöttsége V. M. Molotov szovjet külügyminiszter tésxére emlékiratot nyújtott át Sz. Gyenginnek Berlin. (MTI). Sz. Gyengint, a emlékiratban felkérik V. M. Molo.... Szovjetunió németországi főfcizto- I tovot, hogy támogassa a négyhatalDe a feladatok jó megoldása koz- sának berlini képviselőjét február ; mi értekezleten a nyugatnémet ben ne feledkezzünk meg arról, hogy a dolgozók életszínvonala emelésének elengedhetetlen alapfeltétele a teremlés fokozása, a terv teljesítése és túlteljesítése. A felsorolt új kezdeményezések, melyek átmeneti nehézségeink legyőzésére irányulnak, mutatják, hogy ipari dolgozóink tudatéban vannak o ténynek. A falu is teljes erővel készül a tavaszi mezőgazdasági munkákra. A szakszervezeteken a sor, hogy tovább fokozzák ezt a lendületet. A felszabadulás óta eltett 9 év alatt pártunk vezetésével a magyar dolgozó nép minden nehézségen úrrá tudott lenni, s utána megerősödve folytatta munkáját. Most, amikor erő* szoeialista iparunkra támaszkodva irányt vettünk dolgozó népünk jólétének, életszínvonalának gyorsabb emelésére, még inkább le fogjuk gyűrni az átmeneti nehézségeket. Ennek a fáradságos de hálás feladatnak jó megoldásában nagy szerep vár a szakszervezetekre, biztosítjuk az elvtársakat, hogy pártunk az eddiginél fokozottabban ad meg minden támogatást, minden segítséget ahhoz, hogy a szakszervezetek a mnnka ráiukeső részét 4-én nyugatnémetországi munkanél- j munkanélküliek kővetkező követe küliek és nyugdíjasok küldöttsége kereste fel. A küldöttség tagjai a következők voltak: W. Idler, a nyugatnémetországi munkanélküliek bizottságának elnöke, M. Wilbach, ugyanennek a bizottságnak az alelnöke, F. Schoop, az esseni munkanélküliek bizottságának elnöke és I. Hnrter, a bajorországi munkanélküliek bizottságának elnöke. A küldöttség Molotov szovjet* külügyminiszter részére emlékiratot nyújtott át Sz. Gyeginnek. Az léseit: egységes demokratikus Németország megteremtése, igazságos békeszerződés kötése, a megszálló csapatok kivonása. Kelőt- és Nyugat-Németország képviselőinek meghallgatása. Oyengin kijelentette, hogy átadja a nyugatnémet munkanélküliek emlékiratát a berliei értekezleten résztvevő szovjet küldöttségnek. Nyugat-Berlin amerikai, brit és frane.ia városparancsnoka nem volt hajlandó fogadni a munkanélküliek küldöttségét. 3 Szovlo'anió szevkozai dolgozóinak országos értekezlete Moszkva (TASZSZ). Február 5-én | A. I. Mikojánt, M. Z. Szaburovot, Sznvietunin KnmmnniRtn Párti.©'** r, .. „ .. . a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa által egybehívott szov'nozvállalatok dolgozóinak értekezlete folytatta A. I. Kozlov, a Szovjetunió szovhozügyi minisztere beszámolója feletti vitát. Az értekezlet résztvevői melegen üdvözölték az elnökségben G. M. Malenkovot, N. Sz. Hruscsovot, K. minél sikeresebben elvégezhessék. Í.J. Vorosilovot, L. M. Kaganovicsotj M. G. Pervuhint, N. M. Svernvíket, P. N. Poszpjetovot és N. N. Satalint. A vita során felszólaló szovhozdologzók, tudósok, a szónoki emelvényről közölték tapasztalataikat. Nagy tapssal fogadták N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága első titkárának beszédét,