Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

0ÉLM8GYCRQRSZAG VASÁRNAP, 1954. FEBRUÁR 28. Az MDP Központi Vezetőségének és Budapesti Pártbizottságának aktíva ülése '(Folytatás az első oldalról.) az Ipari munkások életszínvonalának növckodésóbon is. Az az ipari dolgozó, aki a párt szavát követve munkaterületen segíti a mezőgazdasági tervek megvulósítását, hozzájárul egész dolgozó népünk anyagi felemelkedéséhez cs az az igazgató, vagy más dolgozó, aki eltűri, hogy a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen gépekot, nnyagokat ne időre, vagy no jóminőségbon állítsák elö — akadályozza ennek a hatalmas célnak a megvalósításút. Az a tény, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése előtérbe került — a legszorosabban és közvetlenül összefügg a munkásosztály hatalma megerősítésével is, mert szilárdabbá teszi népi demokráciánk, azaz a munkásosztály halalma alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szoros, szétbonthatatlan szövetségét 'A mezőgazdasági termelés elhanyagolása viszont lazítja ezt a szöveteéget, mert kevés támogatást jelent a dolgozó parasztságnak, amely pedig o szövetség jelentőségét a leggyorsabban és legérthetőbben, éppen konkrét gazdasági körülményei alakulásán, azaz a mezőgazdasági termelés helyzetén érzi. Az emuit években a szocialista iparosítás mellett a mezőgazdasági termelés háttérbe szorult, a mezőgazdasági termelés anyagi feltételei nagyon sok tekintetben hiányoztak. Például nagy hiány volt műtrágyában, nem volt biztosított az ország rézgálicellótása, stb. Mindez bizonyosan lazította a szövetséget. Viszont azok az intézkedések, amelyek a mezőgazdasági termelés támogatása érdekében a Központi Vezetőség júniusi határozata óta történtek, már eddig is kijavították a hibák jelentős részét és számtalan jel tanúskodik arról, hogy a munkásosztály és dolgozó parasztság szövetsége ma erősebb, mint bármikor. Az. aki mellékre kérdésnek gondolja a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdését, a munkásosztály hatalmának alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét gyengíti és fordítva. Aki mindent elkövet azért, hogy növénytermelésünk, állattenyésztésünk fejlődjék, erősíti népi demokratikus államunkat, erősíti a munkásosztály hatalmát. Pártunk új politikája tehát, amelyben központi szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a szószoros értelmében vett munkaspolitiks., amely minden tekintetben az utolsó részletéig a munkásosztály érdekét szolgálja. Azok a nézetek, amelyek itt-ott hallatszanak, amelyek szerint a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kiemelése valamiféle „parasztpolitikát" jelent, nem egyebek rendkívül káros fecsegéseknél, amelyek, ha nem verjük szét azokat idejében, akarva, akaratlanul nagyon súlyos kárt okoznának munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek. Természetes az a megállapítás, hogy ez az új politika, amelyben olyan fontos szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a munkásosztály politikája, korántsem jelenti azt, hogy nem szolgálja a dolgozó parasztság érdekét. Ez a dolgozó parasztság érdekében való politika is, ebben azonban semmiféle ellentmondás nincs. A munkásosztály az az egyetlen következetesen forradalmi osztály, amely a mai viszonyok között képes az egész dolgozó nép és így a dolgozó parasztság érdekének megfelelő helyes politikát kialakítani, amelynek érdeke elválaszthatatlan a dolgozó nép értlekétől. Pártunk politikája a munkásosztály érdekében való politika azért is, mert a szocializmus építésének politikája, a szocializmus építését szolgálja városban és faluban egyaránt. Ha nem ezt szolgálná, nem lehelne a munkásosztály politikája, mert a szocializmus felépítése, a szocialista társadalom létrehozása alapvető, mindent megelőző érdeke a munkásosztálynak. Viszont a szocializmust felépíteni csak a munkásosztály és dolgozó parasztság szövetsége és a dolgozó nép életszínvonala állandó növelése útján lehet, ami viszont a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését követeli. Pártunk és kormányunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság, köztük a középparasztság, többet és jobban termeljen. Ernq feltétlenül szükség yan, mindenekelőtt azért, mert az ország szántóterületének több, mint 60 százaléka egyénileg gazdálkodók kezében van. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló olyan politika, amely számításon kívül hagyja a mezőgazdaság több, mint felét, nem áll reális talajon. De nem lehet megfeledkezni az egyéni-' leg gazdálkodókról a munkásosztály és dolgozó parasztság szövetségének erősítése szempontjából sem, mert miféle szövetség az. ?melyből a dolgozó parasztság többségét jelenleg kitevő egyénileg gazdálkodók kimaradnak. Az egyénileg gazdálkodók támogatása természetesen nem jelenti a kizsákmányolást folytató parasztok, azaz a kulákok, vagy más szóval gazdag parasztok támogatását. Pártunk, mint ahogy eddig is tette, harcol a kizsákmányolás ellen és korlátok közé szorítja azt, de ugyanakkor látnunk kell, hogy a faluban a kizsákmányolás teljes felszámolásának feltételei még nincsenek meg. Az egyénileg gazdálkodók fokozottabb támogatása tehát semmiképpen sincs és nem is lehet ellentétben a mezőgazdaság szocialista fejlődésével. Már Marx is nagyon élesen felhívta a kommunisták figyelmét arra, hogy a szocializmust a mezőgazdaságban nem lehet a dolgozó parasztok ellenére felépíteni, hanem csak a velük való megegyezés, szövetség alapján. Pártunk politikája arra irányul, hogy ne a szegénység és a nyomor, hanem az igazi meggyőződés vigye a dolgozó parasztokat a szövetkezetbe, az a biztos tudat, hogy az jobb az egyéni gazdálkodásnál, emberibb, szebb életet biztosít számukra, lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés gyors gépesítését, ezzel a nehéz testi munka megkönnyítését és a szövetkezeti tagok számára az egyéni paraszti életnél magasabb jólétet biztosít. Ezért a pártnak, az államnak és a szövetkezeti utat követő sokszázezres dolgozó parasztságnak is hatalmas munkát kell végeznie azért, hogy minden szövetkezetet virágzóvá tegyünk, a szövetkezeti tagoknak minél rövidebb idő alatt magasabb jólétet biztosítsunk, mint amilyent a jól dolgozó középparaszt elérni tudott. Sok félreértés van a szabadpiac körül. Sok üzemi dolgozónk a szabadpiacban nem jót, hanem valami rosszat lát, ahol sokszor a termékekért indokolatlanul magas árat kértek. De ez nem azért fordulhatott elő. mert a szabadpiacnak széles teret adtunk, ellenkezőleg, azért, mert az elmúlt években a szabadpiacra viszonylag kevés termék jutott. A falu és a város közötti áruforgalom. a piaci forgalom fejlődése, a termelői felhozatal növekedése, ha az együttjár az állami készletek biztosításával, az árak csökkenéséhez vezet, mégpedig nemcsak a piacokon, hanem lehetővé teszi az állami fogyasztói, azaz a kiskereskedelmi árak csökkentését is, mert azt jelenti, hogy kevesebb fogy a központi készletből. A közeli hetekben kerül sor a hús és zsír árának tíz-tizenöt százalékos leszállítására. Ebben már nagy szerepe van annak, hogy a piaci forgalom — különösen sertésben — lényegesen megnőtt, A piaci forgalom „ellénzői" bármennyire furcsa is, tulajgépgyárunk vállalta mezőgazdasági kisgépek, alkatrészek, kéziszerszámok, stb. gyártását, amelyek nélkülözhetetlenek a mezőgazdaságban. Azonban még mindig sok üzem van, amelyik vállalta ugyan a mezőgazdasági gépek és a mezőgazdasági termeléshez szükséges donképpén a spekuláció növekedé- anyagok gyártását, de vállalása telsének a hívei, a piaci forgalom támogatása viszont nem a spekuláció erősödését, hanem annak gyengülését jelenti. Milyen is az összefüggés a mezőgazdasági termelés fejlesztésének előtérbe kerülése és a szocialista iparosítása folytatása között? Vannak. akik úgy vélik, hogy a kettő között ellentét van: vagy-vagy. A helyzet azonban ennek éppen az ellenkezője. A Központi Vezetőség és a minisztertanács a mezőgazdasági termelés fejlesztésébsn közelről sem tűzhetett volna ki olyan célokat, mint amilyent most kitűzött, ha a szocialista iparosításban hős munkásosztályunk munkájának eredményeként az elmúlt években nem értünk volna el ragyogó sikereket, ha az iparunk az 1938-as színvonalon mozogna, ha nem annak a töj*>. mint háromsorosa lenne. J » Látnunk kell azonban azt is, hogy nemcsak az ipar fejlődése hat ki a mezőgazdaságra, hamem fordítva is áll ez. Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése közti aránytalanság, ami az elmúlt évekre jellemző volt, zavarja az ipar fejlődését is, mert' megnehezíti a munkásosztály életszínvonala növekedését és szűkíti az ipar nyersanyagbázisát is. Az ipar és mezőgazdaság fejlesztése tehát arányosan kell. hogy történjék. Ahhoz, hogy előbbre tudjunk menni, hogy megtorpanás a mezőgazdasági termelés fejlesztésében ne legyen, ahhoz is szükség van szocialista iparosításunk továbbfolytatására, iparunk, elsősorban nehéziparunk és azon belül is az alapanyagok termelésének fejlesztésére: Az üzemi pártszervezetek, a városokban és így elsősorban az ország szívében, Budapesten dolgozó kommunisták fontos feladata, hogy Központi Vezetőségünk politikáját, amelynek alapvető kérdése a mezőgazdasági termelés fejlesztése, mint a munkásosztály politikáját a munkásokkal, a városban élő értelmiségiekkel megértessék és mozgósítsák a városok dolgozóit a Központi Vezetőség és a minisztertanács decemberi határozatában rájuk váró nagy feladatok végrehajtására. Minden üzem, amelyben a terveket teljesítik és túlteljesítik, ahol megtakarítást érnek el, nagy segítséget ad pártunk politikájának végrehajtásához és ezen belül a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez is. Azokhoz az üzemekhez, amelyeknek munkája közvetlenül járul hozzá a növénytermelési és állattenyésztési hozamunk növeléséhez — nemcsak a mezőgazdasági gépgyárak tartoznak, mint a Vörös jesítésével nagyon elmaradt. A tö rökbálinti Prés- és Kovácsórugyár például a 300 ekéből még egy darabot sem szállított, pedig ezekre az ekékre már a tavaszi munkáknál is szükség lesz. A mezőgazdasági termelésnek van egy nagyon fontos sajátossága: egy-kétheti mulasztás a mezőgazdaságban könnyen jelenthet egy, sőt esetleg többévi elmaradást is. Az a műtrágya, amit nem tudunk március elején kiszárni kalászosainkra, többségeben már csak a jövő évben kerülhet kiszórásra. Az az alkatrész, amit február helyett áprilisban szállítanak le üzemeink, már nem segíthet abban, hogy a tavaszi munkában a traktoraink kijavítva vegyenek részt. Üzemeink kommunistáinak, városi, kerületi pártbizottságainknak egyik legfontosabb feladata küzdeni a mezőgazdaság számára termelő üzemek terveinek időben való teljesítéséért. Ezután a minőség nagy jelentőségéről és nz új gépek gyártására való átállásáról beszélt Hegedűs elvtárs. A gépesítés jelentőségét hangsúlyozva rámutatott Hegedűs elvtárs: A gépekhez szükség van olyan emberekre, akik géppel bánni tudnak. Fontos eszköze ennek, hogy a gépállomások, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok számára tanfolyamokat szervezzünk, előadásokat tartsunk. Fontos, hogy az ipari üzemekből, ahol soktízezer tapasztalt, kitűnő szakmunkásunk nőtt ki, ahol soktízezerro rug a technikusok és sokezerre a .mérnökök száma, ipari munkásokat, technikusokat és mérnököket vigyünk át a mezőgazdaságba. Ez a munka már megkezdődött, kiváló szakmunkások, technikusok, mérnökök kérték, hogy gépállomásokra, állami gazdaságokba és termelőszövetkezetekbe mehessenek. Lelkes és nagyszerű mozgalom kezdődött meg, amelynek eredményeként feltétlenül megjavul gépállomásaink, állami gazdaságaink műszaki színvonala. Azok a dolgezók, akik a falvakba mennek, legyenek tudatában annak, hogy nagyszerű feladatot teljesítenek, munkájukkal nagy segítséget adnak ehhez, hogy több kenyér, hús. zsír jusson lakosságunknak és hogy erősebb legyen népi demokráciánk alapja, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. A' gépállomások és az állami gazdaságok igazgatóinak viszont a közvetlen áruforgalom fejlődése Csillag, vagy az EMAG, hiszen sok elsőrendű kötelességük, hogy minden segítséget megadjanak as odaérkező szakmunkásoknak, technikusoknak és mérnököknek: családjuk számára megfelelő lakást biztosítsanak. A mlnisztertanáoa úgy határozott, hogy A gépállomásokra állandó munkára menő budapesti, győri és miskolci munkások számára, ha április l-ig munkahelyüket elfoglalják, családjuk elhelyezésének elősegítésére a rendes költözködési segélyen kívül 2500 forintot juttat. Az ipari munkásság nagyszerti segítséget nyújtott az utolsó hónapokban egyre erőteljesebben kibontakozó patronúzs-mozgalommal. Hatása a gépállomások gépeinek gyorsabb és gondosabb kijavításában ma már lemérhető. E patronázsmozgalom első nagyszerű fejezete a napokban véget ér, befejeződik a gépek javítása és megkezdődnek a tavaszi munkák; De nem szabad, hogy megszűnjék, hogy akár csak csökkenjék is a gépállomásoknak nyújtott segítség. A tavaszi munka időszakában abban kell segíteni a gépállomásokat, hogy traktoraikat üzemzavar nélkül, éjjel-nappal működtetni tudják. Amiben tehát a legnagyobb segítséget kell adni: ez a gépek karbantartása. Emellett segíteni kell, hogy az üzemhiba miatti gépállás a minimumra csökkenjen, azaz segiteni kell gyorsan kijavítani az elromlott traktort. Patronázscsoportjaink tehát a gépállomások javítóműhelyeiből menjenek ki a táblákra, a szántóföldekre, ott ahol a gépek pár nap múlva megkezdik munkájukat. Az ipari üzemek patronázsmozgalmának alapvető formája továbbra is a gépállomások megsegítése marad. De helyes, ha üzemeink, különösen azok, amelyeknek nem jutott gépállomás, a termelőszövetkezeteket, — elsősorban a gyengébbeket — segítik, mert az a cél, hogy az elmaradt termelőszövetkezeteket is az élenjáró termelőszövetkezetek színvonalára emeljük; Hegedűs elvtárs befejezésül hangsúlyozta: a Központi Vezetőség és a minisztertanács határozata nagy kötelezettséget ró a falusi dolgozókra. A mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló feladatok végrehajtására mozgósítani kell a termelőszövetkezetek egész tagságát; egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjainkat, az állami gazdaságok és a gépállomások minden dolgozóját. Az az összefogás, amely a decemberi határozat végrehajtásában város és falu között kibontakozik és amelynek vezető ereje a munkásosztály, sikerre viszi a mezőgazdaság fejlesztésének nagy ügyét, munkásosztályunk, egész dolgozó népünk javára — fejezte be beszédét Hegedűs elvtárs. A beszámolóhoz számosan szóltak hozzá. 31. Jancsi felpillantott, s szemét körülhordozta az embereken. Tamás alatt megreccsent a vacok fája. Ugy érezte, egészen jól felfogja az értelmét ennek a tanításnak. — Igazsága van — mondta halkan valaki. Tamás helyeselve rábólintott. Már a tanyán évődött, hogy minek egy-egy embernek olyan rengeteg földt Szét kellene osztani a nép között. Szét kellene osztani, ez volt itt a kívánság. A Jancsi által olvasott cikk szociáldemokrata szerzője pedig nem egészen úgy gondolta. ő államosítást akart, Tamásék meg földosztást. — A nagybirtokosok — olvasta tovább Janesl — ráfekszenek irtózatos súlyukkal a földműves szegénységre, s agyonnyomják a dolgozó milliókat... A cikk beszélt még a bankokról, amelyek az ország vérét szívják, a kormányról, amely Bécs nótáját fújja és elárulja a magyar nép érdekeit. Osztályharc, általános választójog, nyolcórai munkaidő... Az egymásba kunkorodó mondatokba Tamás belekábult, bár Jancsi ajkáról mór egészen folyékonyan. s értelmesen jött á szó. Végre Jancsi leejtette az asztalra az újságot. Befejeződött a cikk. A szobát áhítatos csend uralta. Tamás elnehezült és zúgó fejében ott rezgett a legutolsó mondat: „A szocialista eszme azt jelenti: Közszabadság, műveltség és jólét". Kapás szólalt meg elsőnek: — A gally gyenge, két újjal is eltörhetjük. De a jól megkötött kéve erősebb a fadoróknól, Igy yan a munkásság is. Ha egy. KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE munkás maga van. elvész. De ha sokan leszünk bent az egyletben, nem bír velünk a zsarnokság... Olvasd tovább, fiam. Keressél egy másik cikket. Jancsi böngészte az újságot. Jancsi felpillantott, s szemét körülhordozta az embereken. — A vállalkozók újabb merényletet követtek el a földmunkásság ellen — olvasta. — Ismét számos munkahelyen lenyomták a munkabért. A nagyorrú, idős ember, aki a gondolkozó székben ült, váratlanul — és Tamás szerint illetlenül — közbeszólt: Csupaigaz! Szeged alatt dolgozott egy katonacimborám, Köteles Palkó. Azt beszéli, hogy a mérnököt majdnem agyonütötték, mert két forinttal kevesebbet fizetett minden embernek, mint ami járt. Az üreg bedugta a csutorát a szájába. Az emberek krákogtak, mocorogtak, köhécseltek. Jancsi szemrehányóan pislogott, hogy mit csináljon? Olvasna, de ez a vénség nem hagyja. Tamás agyát az élet fontos kérdései kerítették hatalmukba. Mi lesz vele, meg Zsófival. ha nincs kubik, nincs aratás, nincs kapálás, nincs kereset? Lám, a mérnököt le akarták ütni. A nagyorrúra tekintett: — Mi lett aztán velük? — kérdezte. Az öreg kiköpött a pipa mellől a földre. — Mi lett? Semmi, Megszorongatták, hát kifizette a járandóságukat, de cgytől-egyig clbocsújtott minden embert. Felvidéki munkásokat hozatott. Palkó komáméknak azóta sines munkájuk. Ok fizettek rá. Az asztal mellett ülő Énekes Bálint megélénkült, bólogatott, s vontatottan megjegyezte: — Ezért mondom én. hogy erőszakkal nem megyünk ml semmire. — Szcpszóval még annyira se — kiáltotta haragosan Kapás Kemény János. A nézeteltérés, ami a fakó elnök és Kapás Kemény János között kirobbant, láthatóan mindenkinek igen erősen feltűnt. Jóidéig esend ülte meg a szobát. A vitába senki nem kívánt belemerülni. — Hej, de sokkal jobban éltünk, amikor a' csabai vacutat csináltuk — sóhajtott a fehérhomlokú ember. (Folytatjuk.) r \