Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

VASÁRNAP, 1954. FEBRUÁR 28. 3 DELMRGYRRORSZRG A magyar-szovjet barátság hónapja eseményeiből Ma nyitják meg az MSZf-székházlian a „Szocializmusban legfőbb érték az ember' kiállítást című 51a nyílik meg a Magyar-Szovjet Társaság Horváth Mihály-utcai székházában a ©'Szocializmusban legfőbb érték az ember" című ha­talmas kiállítás, amely a szovjet emberek boldog és gondtalan életét mutatja be, a szovjet állam szerető, féltő gondoskodását a dolgozó em­berről. A kiállítás ünnepi megnyitója ma, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz. Megnyitó beszédet Vereska András elvtárs, a Magyar Dolgo­zók Pártja Városi Bizottsága agit.­prop. osztályának vezetője mond. Közreműködik a Belügyminiszté­rium Csongrádmegyei Főosztályá­nak, zenekara, vezényel Szaniszló János. A kiállításon gyönyörködhetnek Szeged dolgozói a szebbnél-szebb épületek modelljeiben, így a krimi üdülő diorámás képében és a szov­jet műépítészet egyik legragyogóbb remekének, a Lenin-hegyen épiilt Lomonoszov egyetemnek kicsinyí­tett másában. Elképzelhetetlenül nagy ez az épület, melynek közép­ső részében helyezkednek el az előadótermek, laboratóriumok, az oldalszárnyakon pedig a profesz­szorok és előadók lakásai. A Lo­monoszov egyetem körülbelül 6000 hallgatója ugyancsak itt lakik. A kiállítás nagyszerűen összeál­lított anyaga végigvezet bennünket a szovjet ember életének minden szakaszán, a születéstől a halálig. Szép élményül szolgál Szeged dol­gozóinak, hogy ezt a kiállítást most, a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából, február 28-tól április 4-ig nézhetik meg, népünk életének abban a szakaszában, amelyben kormányzatunk fokozot­tabb gondot fordít az emberre, a dolgozó ember sokféle igényeinek kielégítésére. A kiállítás második felében meg­találjuk a magyar nép megválto­zott életének, felemelkedésének, szocializmust építő munkájának hősiességét dokumentáló képeket, grafikonokat, s ezzel ls lemérhet­jük, hogy a szovjet nép baráti se­gítségével mekkora utrfit tcítünk meg a felszabadulás óta. A kiállítás reggel 9 órától este 20 óráig várja üzemeink, hivatala­ink dolgozóit, tanulóifjúságunkat. Nézzük meg minél többen! A magyar munkásmozgalom úttörője Francra! Leó születésének 110. évfordulóiéra 1844. február 24-én egy alacsony, földszintes házban, Óbu­dán született Frankéi Leó. Apja a munkásokkal, szegélyekkel együtt­órző orvos, akit tudásáért, ember­iszeretetéért nagynabecsültok és szerettek. Szándéka, hogy fiából mesterembert farag, nem talált el­lenvetésre és így kerül a fiatal .Frankéi ötvösnek. Már ebben az időben megmutatkozik éleslátása, érdeklődése a haladó eszmék iránt. A családi házban szenvedélyesen olvassa a íratneia felvilágosult irók műveit és Heine, Schiller írá­sait. A tanonc-évek után, az akkori Idők szokása szerint vándorútra kel, hogy tudását külföldön is tö­kéletesítse. Az 1860-as évek elején Németországiban, 1867-ben Francia­országban találjuk. Fejlődésében fordulópontot jelentett londoni út­ja. Ott ismerkedik meg Marx Ká­rollyal. Résztvesz a francia-német munkásmoegalomban, s közben nem feledkezik meg a magyar munká­sokról seín. Felhivja a figyelmü­ket, hogy csatlakozzanak a mun­kások nemzetközi szervezetéhez. Ez a nemzetközi szervezet az 1864-ben Marx által alakított I. Internacionálé, melynek ö is tagja, mint a francia és német munká­sok egyik egyesületének vozetöjc. Munkásságát, proletúrinter­nacionralizmusát az 1871-es Párizsi Kommün alatti tevékenységéből is megíttólhetjük. Mint egyetlen kül­földit választja be Párizs III. kerülete a Kommünbe, s a Munka-, Kereskedelemügyi Bizottság Mi­niszftere lesz. Tevékenysége itt kez­dettől fogva a dolgozó nép érdekei­nek a megvalósítására irányul. Célja, hogy a láncaitól megszaba­dult nép érezze és lássa azt, hogy a Kommün értük éli, az ő érdeküket kép­viseli, a jövő átformálását, a bur­zsoázia hatalmának megszüntetését szolgálja. Rendeletei megtiltják a munkások bérének a csökkentését. Foglalkozik a munkaidő és mun­kabér kérdésével. Rámutat a munkások személyes felelősségére a termeléssel, a géppel, az anyag­Kai kapcsolatban. De nemcsak ren­deleti úton és szavakkal harcolt a Kommün eszméinek megvalósítá­sáért, hanem fegyverrel a kezében is. Amikor a szervezkedő burzso­ázia ellenforradalmat indított Pá­rizs proletariátusa ellen, Frankéi Leót ott látjuk a harrikúdokon együtt a munkásokkal. A Kommün leverése, a burzsoázia véres bosszúja után menekülnie kellett, e Londonba érkezik. Itt tovább folytatja forradalmi tevé­kenységét. Beválasztják az Inter­nacionálé Fötiinácsába, s emellett kapcsolatot tart az osztrák, ma­gyar és cseh munkásokkal. Felhív­ja ezeknek a szervezeteknek a fi­gyelmét a politikai hatalom meg­hódítására. Rámutat arra, hogy ezt a feladatot csak úgy tudja a pro­letariátus megoldani, ha a burzso­ázia pártjával szemben önálló pártot hoz létre. A londoni évek, e az itt szerzett tapasztalatok nagy hatással vannak fejlődésére. Az új feladatok megoldása, K> minden országban, megalakítan­dó marxista pártok érdekében. Németországba utazik, majd in­nen visszatér hazájába, Magyaror­szágra. Tevékenysége elé nehéz akadályok tornyosultak. Magyar­országon ebben az időben még fej­letlen a nagyipar és nincs kiala­kulva a nagyipari proletáriátus. Ezenkívül harcolnia kellett a kis­polgári vezetés ellen, amely ká­rosan befolyásolta a magyar mun­kásmozgalmat. A kezdeti nehézségek elhárítása után tevékenyen hozzálát a mozgalom szervezéséhez és helyes irányba tereléséhez. Cikkei amelyek a Munkás Heti-Króniká-ban, az Arbeiter Wochen-Croniká-ban je­lentek meg: leleplezik a kapitaliz­must, feltárják az osztályellentéte­kot. De munkássága nemcsak eny­nyiben merült ki. Pártestélyeket vezet, s széleskörű marxista tu­dása, nemzetközi kapcsolatai út­ján elért tapasztalatai népszerű, a munkások által kedvelt szónokká tették. Az önálló marxista párt megte­remtéséért folytatott harcát ösz­szekapcsolta a munkásmozgalomba beépült burzsoá ügynökök leleple­zésével, a Habsburg-monarchia el­leni harccal. Frankéi látta, hogy az ország függetlenségének hiá­nya mennyire akadályozza az ipar kialakulását, a munkásmozgalom megerősödését. Küzdelmes tevékenységének nem maradt el az eredménye. 1880-ban létrejött a munkásmozgalom egye­sítésének, egy önálló párt megte­remtésének a feltétele, s megala­kítják a Magyarországi Altalános Munkáspártot. A programm a nemzetközi munkásmozgalom cél­kitűzéseit tartalmazta. Követelte: a földbirtok, a munkaeszközök tár­sadalmi tulajdonba vételét. A bér­munkarendszer eltörlését, az egy­ház és az állam szétválasztását. A párt hivatalos lapja az 1877-ben alakított Népszava lett. Ilyen irányú tevékenységei mel­lett is gondot fordított a nemzet­közi munkásmozgalom értékelésére. Különösen nagy fontosságot tu­lajdonított az oroszországi esemé­nyeknek. Meggyőződése volt: „Oroszországban életképes nép él és ha ez a nép egyszer lerázta rab­láncait, sokat tehet az emberiség haladása érdekében .. Halálát gyászolta az egész nemzetközi és magyar munkásság. Frankéi Leó a nemzetközi mun­kásmozgalom kimagasló alakja, Marx, Engels harcostársa és ba­rátja, a meginduló magyar mun­kásmozgalom vezetője volt. El­mondhatjuk róla, hogy a Kommu­nista Párt megteremtéséig a ma­gyar munkásmozgalom élén nem állt olyan vezető, mint Frankéi Leó. Születésének 110-ik évfordu­lóján visszaemlékezünk rá, mint a Kommün bátor hívére, s büszkék vagyunk arra, hogy a magyar mun­kásmozgalom kiváló harcosát te­kinthetjük benno. FEHÉR ISTVÁN, a Marxizmus-Leninizmus tanszék tanársegéde A Kínai Népköztársaság jelentősége a nemzetközi feszültség enyhítésében A Szegedi Konzervgyár dolgozói — az üjszegedi Ke nder. és LenszövO Vállalat békebizottságának kezdeményezése nyomán — a .Kérdezz — fele'ek'' mozgalom kepeiében igen sok külpolitikai kérdésre kértrék választ üzemük békebizottságától Csanádi L/Jjosné eivjársnö például azt a kérdést lette fel hogy a Kinai Népköz|ársaság d'p'omáciaj elismerése mennyire járulna hozzá a nemzetközi feszültség csökkentéséhez A Szegedi Kon zervgyár békebjzott­sága által hozzánk eljuttatott kérdésre á következőkei válaszoljuk: A berlini négyhatalmi értekezle­ten résztvevő külügyminiszterek megállapodtak abban, hogy ezév április 26-án Genfben a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Amglia, Fran­ciaország és a Kínai Népköztársa­ság képviselői értekezletre ülnek ösz. sze, hogy megvitassák a koreai kér­dés békés rendezésének és az indo­kínai háború mielőbbi befejezésé­nek lehetőségét. Ez a határozat a Szovjetunió következetes, fáradhatatlan erő­feszítéseinek eredménye. Az Egyesült Államok — mint is­meretes — a mad najpig sem ismer­te el a Kínai Népköztársaságot, jól­lehet valamennyi, Kína fennható­sága alá tartozó területen 1949 ok­tóber 1. óta a népi kormányzat gya­korolja a hatalmait a kicsiny For­moza (Taivamj-sziget kivételével. Az Egyesült Államoknak e reális tényeket teljesein figyelmen kívül hagyó álláspontja még érthetetleneb­bé válik, ha az elismerés kérdésé­nek jogi vonatkozásait vizsgáljuk meg. A nemzetközi jog szerint az elismerés kétféle lehet: állam elis­merése és kormány elismerése. Ál­lam elismeréséről akkor beszélünk, amikor a nemzetközi jogközösség­nek új tagja, új állam születik. Ál­lam elismeréséről volt szól például az első világháború után Csehszlo­vákia, mint önálló köztársaság ese­tében. Kormány elismerésére ak­kor van szükség, amikor egy állam kormánya forradalmi úton válto­zik meg és fegyveres harcban ki­vívott győzelem eredményeként ve­szi át a hatalmat. Ez történt a Kí­nai Népköztársaság esetében is. Ad­dig, amíg a hatalomért folytatott harc el nem dől, más államok — elsősorban azok, amelyek egyik vagy másik küzdő fél révén érdekeltek a harc kimenetelében, illetve az új helyzet kialakulásában — mindig az érdekeiknek jobban megfelelő felet támogatjá k, azonban a harc eldöltekor a győztes felet, a hata­lom tényleges birtokosát ismerik el a kérdéses ors: lág törvényes képvi­selőinek. Kína esetében viszonylag hamar eldőlt, hogy Csang Kai-sek­kel szemben a népi erők győzelme nem lehet kétséges, mégis az Egyesült Államok kormánya még ma is a Taivan-szigetén székelő. Csang Kiai-sck vezetése alatt álló Ku nmintang-,.kor­mányt" ifimen el. Az Egyesült Aíllamok illetékes körei még ma seun tudják elfelej­teni azt a megsennmisítő, a világ­történelemben is párját ritkító ve­reséget, amely az: általuk támoga­tott Csang Kai-sek rendszert, érte. A gazdaságilag ffcjletlen, feudális viszonyok között élő, több részre szakított Kína nagy profitszerzési lehetőségeket biztosított az Egye­sült Államok szjámára. A Kínai Népköztársaság megszületése vé­getvetett ennek iaz amerikaiak szá­mára paradicsa mi állapotoknak és a kínai nép először történel­me folyamán —4 saját kezébe vette sorsának intézését, amely egyelőre szinte fel sem mérhető jelentő­séggel bir a nemzetközi helyzet to­vábbi, a békeszarető emberiség számára kedvező alakulása szem­pontjából. Hasomló okok rrtiatt igyekszik az Egyesűit Államok megakadályozni a Kínai Népköztársaságnak az Egyesfiit Nemzetek Szervezete tag­jai közé történő felvételét, pedig a Kínai Népköztársaságra, mint az öt nagyhajtalom egyikére, igen fontos szerep vár a világ békéjének és biztonságának megteremtésében és biztosításá­ban. Az Egyeuült Nemzetek Szervezete egyébként- -' agresszornak minősí­x tette a Kínai Népköztársaságot, mert kínai önkéntesek a koreai háború során segítséget nyújtottak koreai testvéreiknek. Pedig a nem­zetközi jog értelmében az állam nem tehető felelőssé, ha területé­ről önkéntesek mennek át egy má­sik állam harcát segíteni. így az a nevetséges helyzet állt elő, hogy azt az államot, amelyet egyébként nem ismertek el, agresszornak nyilvánították. A Kínai Népköztársaságot eddig 19 állam — köztük Anglia, Hollan­dia és Belgium — ismerte el. Hat állam a közelmúltban közölte, hogy diplomáciai kapcsolatokat kí­ván létesíteni a Kínai Népköztár­sasággal. Előbb-utóbb tehát az Egyesült Államoknak és a többi, még amerikai állásponton lévő ál­lamnak — így Franciaországnak is — el kell ismerniök a Kínai Nép­köztársaságot, hiszen a Kínai Népköztársaság nél­kül — melynek lakossága föl­dünk népességének mintegy negyedét teszi ki — elképzelhe­tetlen a megérett problémák megoldása és a béke biztosítása mind a Távol-Keleten, mind az egész világon. Nehru, India miniszterelnöke nemrégen jelentette ki: «Az ENSZ saját pozícióit gyengíti, amikor nem engedi be a kommunista Kí­nát. Az új Kína színrelépése igen fontos tényezője a nemzetközi hely­zetnek. Aki nem ismeri el Kinát, az nem veszi tudomásul a ténye­ket"; A nemzetközi feszültség csökke­nése csakis a Kínai Népköztársaság diplomáciai elismerésén keresztül képzelhető el és valósítható meg. A Kínai Népköztársaság fennállása óta számtalanszor bebizonyította: olyan nagyhatalom, amelynek ele­gendő ereje, akarata, türelme és kitartása van ahhoz, hogy felelős­séggel eleget tudjon tenni kötele­zettségeinek, amelyek, mint az öt nagyhatalom egyikére, a béke fenntartását illetően reá hárulnak. ZEGEDI JEGYZETEK Mozaikok Gluscsenko professzor látogatásáról A gazda f ilyenkor is szakemberei heltyésen ál­nagyon vigyázza az őszi vetéstA Mikor még ; javában a télben vol­' tunk, s szél nyargalt a szántókon — akkor is meg-megnézegették a. hó alatt a búzát. Kel-e már1 Vájjon nem fa­| gyotl-e kit Gluscsenko elvtárs két­szeres Sztálin-díjas szov­jet professzor a napok­ban — mint lapunkban közöltük — Szegeden járt. A búzáról is szó került, melyet errefelé is úgy hívnak, hogy „élet". Nóvák Károly, a megyei főagronómus folytatott erről beszél­getést Gluscsenko pro­fesszorral. Száraz volt * az ösz^ Nem volt meg­' felelő a gabonának a tél. Mit mond, mit ta­nácsol a szovjet tudóst Gluscsenko elvtárs el­gondolkodott. Lehet gon­dolatban a szovjet föl­dön járt, melynek vég­telen mezőin még szin­tén ugyanúgy hólepel van, mint a mi szán­tóinkon. A búza itt is— ott is — valóban az „élet". 'A kenyér! Gluscsenko aztán ér­deklődött Nóvák Ká­rolytól. Hogyan érté­kelik a megye mező­gazdasági szakemberei az őszi kalászosok hely­zetét, mit akarnak ten­ni a gyengén áttelelt, búzáJc fejlődésének meg­gyorsításáért. Figyelte a válasz-szavait, bólo­gatott, s aztán a kiváló tudós szerényen mon­dotta el véleményét: a megye mezőgazdasági lapították meg, hogy az őszi búzáknál a rossz időjárás elleihére sincs különös, aggodalomra okot gdő veszély. A megduzzadt búzaszemek, — melyek nincsenek ki­kelve — a hó megszűn­tével fejlődésnek in­dulnak; kelőben lesz­nek. Természetesen, elengedhetietlen a fe­lültrágyáeás és a fejtrá­gyázás elvégzése. Jlt nem szabad késlekedni, mert a mulasztás ká­rokat okoz! Ha Glus­csenko professzor hal­lotta volna, hogy pél­dául a gyálaréti Kom­szomol tsz minden fogata most trágyát hord a földekre, akkor vala­hogy igy válaszol: Ez helyes, s így — a fejtrá­gyázás elvégzésével — erősen fejlődésnek in­dul az őszi vetés. És ti, termelőszövet­kezeti tagok, aztán egyé­ni gazdák, akik oly fél­tőn vigyáztátok az őszi kalászosokat, — ne kér­lekedjetek. Hozzátok, nektek szólt igaz bará­tunk: Gluscsenko pro­fesszor. Jóidéig beszélgetett még a szovjet tudós és a magyar főagronómus. Szóbakerültek a tavaszi búza kérdései is. Mert előfordulhat, hogy az egyes helyeken esetleg kiritkult, vagy kifa­gyott vetéseket pótolni kell. Helyes lenne a 1a­vaszibúza vetőmag ja­rovizálása, mert ilymó­don a tenyészideje meg­rövidülne. Ujabb kér­dések hangzottak el a főagronómus részéről. Gluscsenko készségesen válaszolt — fáradhatat­lanul magyarázott. * Csütörtökön reggel történt, úgy nyolc óra tájban. Ott ültünk Glus­csenko professzor kö­rül. Hol ez. hol az kér­i meghitt szavakkal. A szegedi képeslap — az üdvözlet Szegedről már úton rendeltetési helyére. Barátai közül küldte barátunk. Kint a télutói estben hunyorognak az utcai villanyégök. Bent, a Hungária-szálló étter­dezte öl. Vagy a pro- mében vacsoránál ül a fesszor kért tájékozta­tást a városról, múlt­járól, jelenéről és az emberekről. Szóba ke­rült a kanyargós Tisza, a könnyűipari üzemek és a Textilmüvek, mely­nek gépeit azok az em­berek gyártották, akik közül Gluscsrnko pro­fesszor is való. Egyszer csak azt mondja a professzor: „szeretnék néhány sze­gedi képeslapot". Arcá­ról leolvashatók az el nem mondottak: Sze­retnék Írni városomba, szeretteimnek; Szeged­ről üdvözletet. Valaki elsiet, s pár perc múltán ott sora­koznak a képeslapok az asztalon. A tanácshá­za, a Tiszapart fényké­pe is köztük. Akad olyan képeslap is, amelyen egy menyecske paprika­füzéreket tart., előtte nagy kosár, tele csupa paprikával. Ez tetszik talán a legjobban Glus­szovjet professzor. Vele vacsorázik Obermayer Ernő, szegedi Kossuth­díjas kutató is. Be­szélget egymással a szovjet és a magyar tudós. Tréfálkoznak is — nevetnek vidáman, jókedvűen. Túróscsusza kerül az asztalra. Obermayer Er­nő a paprikaturtóhoz nyúl és megpaprikázza a túróscsuszál. Glus­csenko professzor sze­mében kedvesen paj­kos fény villan. Pillan­tást vet a. megpapri­kázott túróscsuszára, az­tán gyors mozdulattal kezébeveszi a paprika­tartót. Megpaprikázza ö is a túróscsuszát. íz­leli, kóstolgatja és mondja: Jó, — s nevet. A pgprikáról később megjegyzi: a paprika — nem paprika csipös­ség nélkül. Telik az idő és be­szélget a szovjet pro­csenkonak, mert vala- fesszor és a magyar ku­hogy ö is úgy tartja: 1ató. Azért tegzik> amit Szeged „paprikás város". Nézi a képeslapokat, kérdez és arcán mo­soly. Beszél a szovjet városokról — közvetlen, Gluscsenko igy fogal­mazott meg: működje­nek együtt a a nép javára. tudósok (morvay)

Next

/
Thumbnails
Contents