Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-04 / 29. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. FEBRUÁR 4. 3 DELMBGYIRORSZtG Borisz Lavrenyov, a hatalmas sikert aratott szovjet filmdarab, az „Amerika hangja" szerzője ,,Leszámolás" című színművét az Okjf&beri Szocialista Forradalom tizedik évfordulójára írta. A színművet a szegedi Nemzeti Színház is bemutatta az elmúlt évben „összeomlás" címmel. A Magyar Néphadsereg Színházának budapesti előadásában is nagy sikert aratott. Akik színpadon nem látták, de azok is, akik már megtekintették, bizonyosan örömmel nézik meg majd filmen magyarra szinkronizálva a Gorkijról elnevezett Leningrádi Állami Drámai Nagyszínház művészeinek kiváló előadását. Békenagygyűlés Kisteleken A kisteleki „Béke-hét* vasárnap ünnepi békenagygyűléssel zárult. A szeles, hideg, hófúvásos időjárás ellenére zsúfolásig megtöltötték a „Szabadság* kultúrotthont a községbeli és a tanyavilágból bejött ünneplőbe öltözött dolgozó parasztok. Rajtuk kívül munkások, értelmiségiek foglaltak helyet a széksorokban. Az elnökségben Réti László tizenkilenc holdas középparaszt, községi békebizottsági titkár mellett Tóth József dolgozó paraszt, Menyhárt György, általános iskolai igazgató. Szél József községi plébános és Kápolnai Lajos dolgozó paraszt, a békehéten alakult Hunyadi-utcai békebizottság titkára ült. A békenagygyűlés előadója, Baritz Károlyné, a Szegedi Szakérettségis Kollégium igazgatója, arról beszélt, hogy minden jó hazafinak, minden igaz magyar embernek éreznie kell, milyen fontosak cselekedetei a békéért vívott küzdelemben. A békehéten a község legjobb békeharcosai házról-házra járva beszélték meg a békéért folyó világküzdelem legfontosabb eseményeit. Huszonötén közülük békevédelmi szerződést kötöttek. Vállalásukat becsülettel teljesítették: tíz új békebizottság alakult ezekben a napokban a községben és több mint ötven békebeszélgetést tartottak. Kiváló munkájukért díszes elismerő lapot kaptak a Megyei Békebizottságtól és egy-egy koreai békeharcos sajátkezűleg írt levelét. Itt vették át a földművesszövetkezeti dolgozók azt a szép selyem asztali zászlót, amelyet a szépen megrendezett, a béke gondolatát kifejező kirakataikkal érdemeltek ki. Az a tizenkét diák, akik a békehéten a legjobb dolgozatot írták, «Levél szüleimhez a békéről„ címmel •— könyvjutalmat kaptak. A lelkeshangulatú gyűlésen Linpek Pálné dolgozó parasztasszony arról beszélt, hogy az asszonyoknak milyen drága kincs gyermekük, férjük. Ezért minden aszszonynak kötelessége harcolni a béke megőrzéséért. B. Kovács József, a helybeli ktsz dolgozója, a község lakosságának véleményét fejezte ki, amikor azt mondotta: nemcsak azok kaptak ajándékot, akik levelet, emléklapot, vagy könyvet kaptak, hanem mindannyian sokat kaptunk a békehéten. Kereskedelem a mezőgazdaság fejlesztéséérf( LEVÉL) A' Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói termelési értekezleten vitatták meg, hogy kereskedelmünknek be kell kapcsolódni mezőgazdaságunk fejlesztésébe és minél több növényvédőszert, műtrágyát kell a dolgozó parasztság rendelkezésére bocsátani. Megbeszéltük azt is, hogy vevőinkkel íratunk a faliújságra cikkeket, amelyben megmondjak véleményüket, bírálatukat munkánkról. Vállalatunk elmúlt negyedévi tervét 132.2 százalékra teljesítette. Ebben valamennyi dolgozónknak része van — a kiváló munkások ju. talomban is részesültek. Többen pénzjutalmat, mások értékes könyvjutalmat kaptak. A legjobb árudat megillető vándorzászlót a 10-es áruda nyerte el, amely negyedévi tervét 170.2 százalékra teljesítette. Értékes javaslatok hangzottak el a termelési értekezleten, arra vonatkozóan, miképpen lehet az áruéi látást még jobban megszervezni. Arra it útmutatást adtak a hozzászólások, hogy a helyi árualapból hogyan lehet hozzájárulni a nehezen megszerezhető cikkekhez. Az ilyen cikkek felkutatásáról kereskedelmi osztályunk gondoskodott. Ez a munkájuk eddig is eredménnyel járt. Többek között fogasboronát, amelyet a Makói Gépgyár készít, — nagy mennyiségben szereztek be és ez rövid időn belül a helyi szaküzeletekbon is kapható lesz. A III. pártkongresszus tiszteletére valamennyi árudánk dolgozója készül. Az 1, számú áruda versenyt indított el, amelyhez a többiek csatlakozásukat jelentették be. Pogány László KÉTLOVAS KOCSI várakozik indulásra készen a „Felszabadulás" Asztalos Szövetkezet udvarán. Faanyagot hozott, amelyet egyenesen a gépterembe hordtak be a munkások. Igen sok fa kell ide, mert mindennap szaporodnak a megrendelések. A hálószoba berendezéstől kezdve, a fásládáig, a különböző bútordarabokat alig győzik csinálni a szövetkezet tagjai. A munka a gépteremből indul el. Az asztalos szakmában járatlan személy ha itt körülnéz, el sem tudja képzelni, hogy a sok deszka- és lécdarabból hogyan lesz majd szép kombináltszekrény, konyhabútor, vagy éppen gyermekágy. — Más és más az ízlése mindenkinek, aki nálunk rendel valamit — mondja Bárdos József, a Kossuth-brigád vezetője. Míg beszél, az asztalon fekvő rajzot nézi, amely az elkészítendő munkát ábrázolja. Ugyanezt teszi Kerekes Ferenc is. A két brigádvezető mintha összebeszélt volna, egyszerre forgatja a rajzot, egyszerre jelöli meg a deszkán, milyen résszel készült már el. A KÉT BRIGÁD versenyez egymással. Nem egyenlő képességű versenytársak ugyan, inert a Kerekes-brigád'oan olyan munkások is vannak, akik két hónapja tagjai a szövetkezetnek. De ez azért nem akadály a munkában. Mennyiségileg a Kerekes-brigád már utolérte a Kossuth-brigádot. Ott van az ő teljesítményük is közel a 150 százalékhoz. Munkájuk minősége is mindennap jobb. Ugy tervezi a Kerekes-brigád, hogy a III. pártkongresszusig túltesz a versenytárson. Igyekezniök kell, de a Bárdosbrigád sem bízhatja el magát. Kéziműhelynek nevezik a szövetkezetben azt a munkatermet, ahol a bútordarabokat összeállítják. Itt, amikor dolgoznak, a hangos kopácsolástól szót alig lehet érteni. Most különösen nagy munkában vannak az összeállítók. A megrendelők sürgetik őket és iparkodniok kell, hogy időre elkészüljenek. A rácsos gyermekágyak egymásra rakva ott sorakoznak a helyiség egyik felében és csak az aljarács hiányzik róluk. A szekrények, íróasztalok összeállítása is ebben a munkateremben történik. — Figyelmességet és főleg pontosságot kíván a mi munkánk, — szól Üveges Endre. — Igyekszünk is minél jobban dolgozni. Az előtte levő munkaasztalon éppen egy nagy ruhásszekrény fekszik oldalára fordítva. Az ajtó sarokpántjainak helyét vágja ki Üveges Endre. Tőle kissé távolabb Készülnek 3 konyhabútorok az Asztalos zetben (Liebmann Béla felvétel©. Fény. Szöv) egy fiatalabb munkás az ajtózárat rakja fel. A politúrozást már más brigád végzi: a Béke-brigád. Beszédüket ritkán hallani napközben, de a kezük munkáját annál hamarabb lehet szemlélni. Ha hosszabb ideig figyeli őket valaki, láthatja, hogy kezük nyomán egyre szebb színt és fényt kap az a bútordarab, amelyet éppen megmunkálnak. Gamsz József, az egyik legjobb politúrozó, miután úgy gondolta, hogy eleget dörzsölgette különböző vegyianyagokkal az egyik munkadarab hátlapját, félreteszi és másikhoz kezd. De azért még egyszer végigpillant a kész munkán. Megvizsgálja, vájjon eléggé fényes-e, mert aki megveszi, úgy szereti ha olyan fényes, mint a tükör. A Béke-brigád minden tagja sokat ad a minőségre. Ezért is elsők a szövetkezet brigádjai között. KONYHABÚTOROK is készülnek a Felszabadulás Asztalos Szövetkezetben. A szabászok most újabb 12 garnitúrát kapnak. Ezt a típust, amelyet most készítenek, az őszi vásáron láthattuk először. A vásárlók nagyon megkedvelték. Akkor 13 garnitúra fogyott el belőle, most pedig vidékről egymásután érkeznek a megrendelések. A konyhabútorok teljesen kész állapotban, a festőműhelyben fejezik be útjukat. Gombos Györgyék gondoskodnak róla, hogy tetszetős szint kapjon minden garnitúra. Van itt szép almazöld színű, meg kék és nem ritkán kerül csontszínű is. A szép zománcfestés is a festőbrigád alapos munkájáról beszél, a teljesítményük meg arról, hogy szeretik munkájukat. A III. pártkongresszusról sok szó esik a szövetkezetben. Mit vállaljunk, hogy méltóképpen köszöntsük a kongresszust? — ez a kérdés foglalkoztatja a tagságot. A napokban ezért is tartottak röpgyűlésfc Minőség és az anyagkihasználás a legfontosabb — mondották itt többen. Ehhez pontosság, nagyobb figyelem is kell — hangoztatták más felszólalók. Volt, aki ezt is megtoldotta azzal, hogy még nagyobb rendnek és tisztaságnak kell lenni a szövetkezetben, mert ez is hozzátartozik a versenyhez. Ez mind helyes, főleg a minőség továbbjavítása a fontos, ( • Szövetke14 magyal ojieiett öemitalááám. kiátüí a tUzepedi /hemieti yjtún^áí Az „Ármány és szerelem" bemutatása után új operett bemutatásával lepi meg a szegedi Nemzeti Színház a dolgozókat. Már három hete folyik az ezzel kapcsolatos komoly munka: a színház művé szei a .,Tiszaporti szerelem" új operett bemutatására készülnek. Az új operett témáját a szegedi egyetemi diákság életéből veszi. Az írók tanulmányozták a szegedi egyetemek és főiskola diákjainak életét. Az operett zenéjét Szenkár Dezső operettet Benedek Árpád, a Néphadsereg Színházának rendezője rendezi. A darab főszereplői nagy lelkesedéssel készülnek az első szegedi témájú operett bemutatására. A darab főszereplője Pataki Béla, eg-y fiatal egyetemistát alakít. A női főszereplő, Bán Klári, a budapesti Fővárosi Operettszínház fiatal művésznője egy kedves fiatal egyetemista lányt személyesít meg. aki segítője és élettársa lesz Péternek. Sugár Mihály, a kedves, öreg, vi, dám Micskei bácsit alakítja. A daszerezte. Az operett, zenéje a nagy I rab tbbbi nafryobb szerepét Papp i.i 1. . 4»-i. u- Teri. Kádár Eta és Kovács János klasszikus operettek hagyományaira épül fel. A közönség előtt felcsendülnek a híres, a szegedieknek I | játssza. A szegedi közönség nagy érdeklődéssel várja egyetemistáink éleA „Tiszaparti szerelem" című téről szóló ú.i operettet. Szombaton tartják nteg a megyei tanácsülést Február 6-án, szombaton délelőtt 9 órakor tartják meg az ez évi első rendes n>egyei tanácsülést Hódmezővásárhelyen a Pártoktatás Házábaa (Zrinyi-utca 1. sz.). A tanácsülésen beszámolnak a végrehajtó biaottság munkájáról, és megjelölik a tanácsok előtt álló feladatokat, valamint megbeszélik megyénk mezőgazdaságának többéves#e*es2tési tervét. 10. Percekig hallgattak. Ök is a béreseket várták, mint Vasasné odakint. — Még ogyik se látta az új házunkat — szólt Vasas. Most valahogy nehezére esett a hallgatás. — Nem valami nagy porta, de jó ez szegényombernek. Megmutatom majd nekik kívülről, belülről. Vasasné bevitte 0 szobába az üres tepsziket, s a vejére ripakodott: — Julesát mért nem hívtad már? Kel a kalács, a rétestésztának való liszt is be van már készítve. Mondtam, korán jöjjön. Már itt lehetne igazán. Az álomszuszék. Tamás hazaért. Megnézte a Bem-uteai liákacska külsejét. A „kiskapu" alacsony és keskeny volt. Kár lett volna szélesebbre csinálni, hisz nemigen lépi át kövér ember a küszöbét. A szegények, a soványak meg úgyis beférnek rajta, pláne, ba nincs nagy pakkjuk. Megfordította a lapos fakilincset, benyomta az ajtót, s oldalvást hajolva átbújt a kis kapun, subástól és ládástól együtt. Vasasné már ott várta az eresz alatt, a pitarajtóban. Nem szaladt a fia elé, nem ölelte, nem csókolta — nem illik egy ilyen meglelt embert ölelgetni — csupán felmagasuló testtartása, az arca és a szeme árulta el büszkeséggel vegyes örömét. Két kezét köténye alá dugta izgalmában, azután újra előhúzta, a kötőmadzagot igazgatta. — Jónapot édesanyám. — Jónapot, fiam. Na hazajöttél? — Haza. Kezet fogtak. — Rakodj le bent, a pitarban. Tamás egy hoessú piftoirtásaal gyowsw KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE felmérte azt, ami az „új házból" látható volt innen, az eresz alól; a gémeskutat, a disznóólat — amihez a kutyaház támaszkodott, egyelőre lakó nélkül, mert Vasasék nem akarták az ebtartási adót is fizetni — azután a derékig érő léckerítést, ami a kertet elválasztotta az udvartól, az árnyékszéket, a kis gödröt mellette, ami sárgás maszattá olvasztotta a ráhulló havat, majd a ház végében lévő tyúkólat, a színt ós a' kamraajtót. Eközben lerázta magáról a maradék havat, lehajolt, hogy a fejét bo ne verje az ajtó rámájába és belépett a konyhába. Két helyen is égett a tűz. A katlan alatt égő rőzso füstje enyhén kesernyés szagol árasztott. Belevegyült ebbe az égő szalma füstjének szaga, amely kiáradt a boglyakemencéből. János kijött, hogy üdvözölje Tamást, a sógort. Az öreg Vasas a szoba kétaraszos ablakán át meglátta az imént, melyik fia jön, do nem ment elébe, tovább fűzögette odabent az új szakajtókosarat. Szereti,o a gyerekeit, de nem illet volna, hogy férfiember létére kifelé is mutassa. • Délre megérkezett mind a négy fiú. Vasasné a mo3Óteknő fölött lesúrolta mindegyiknek a hátáról a vastag piszokréteget. Tamás lés Bálint már a borbélynál is voltak. Megnyiratkoztak, megborotválkoztak. Most, ebéd előtt, mind a négy bont üldögélt a szobában, kissé ügyefogyott tartással, mint aki régen látott széket és padot, mint aki ritkán ér rá leülni ós pihenni egy-egy órahosszát. Az istállóban tartott béresládájukon, a pelyvús mellé állított fejőszéken otthonosan ültek Ők csizmatisztítás, lószerszám javítás közben, de ez a környezet szokatlan, idegen volt nekik. Szokatlanul ritka dolog maga a tétlen üldögélés, pihenés is. Édestestvór a négy fiú, mégis alig ismerik egymást. Különösen Jóska, a kis kanászgyerek, akarja mindig összetéveszteni Bálintot Imrével. Sándor kivételével az egész család együtt volt, együtt vártak az ebédet. Az öregasz szony letörölte az asztalt, rárakta a kanalakat, villákat. — Jó kis káposztaievest főztem füstölt lapockával, utána meg hurkát esztek. Nemsoká kisül a rétes is. A gazdaasszony nem főzött nektek ilyet, ugye, fiaim? A fiúk vigyorogtak: — Nrm bizony. — Nem, az ördög bújjon belé, pedig megérdemeltétek volna. Becsülettel megszolgáltátok a bóretieket. (Folytatjuk/). Leszámolás faurjet (ilm a Umöó Cáiiic^-mAidan Kiváló minőségű konyhabútorok is készülnek a „Felszabadulás" Asztalos Szövetkezetben