Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-04 / 29. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. FEBRUÁR 4. 3 DELMBGYIRORSZtG Borisz Lavrenyov, a hatalmas sikert aratott szovjet filmdarab, az „Amerika hangja" szerzője ,,Leszámolás" című színművét az Ok­jf&beri Szocialista Forradalom tizedik évfordulójára írta. A színmű­vet a szegedi Nemzeti Színház is bemutatta az elmúlt évben „össze­omlás" címmel. A Magyar Néphadsereg Színházának budapesti elő­adásában is nagy sikert aratott. Akik színpadon nem látták, de azok is, akik már megtekintették, bizonyosan örömmel nézik meg majd filmen magyarra szinkronizálva a Gorkijról elnevezett Leningrádi Állami Drámai Nagyszínház művészeinek kiváló előadását. Békenagygyűlés Kisteleken A kisteleki „Béke-hét* vasárnap ünnepi békenagygyűléssel zárult. A szeles, hideg, hófúvásos időjárás ellenére zsúfolásig megtöltötték a „Szabadság* kultúrotthont a köz­ségbeli és a tanyavilágból bejött ünneplőbe öltözött dolgozó parasz­tok. Rajtuk kívül munkások, értel­miségiek foglaltak helyet a szék­sorokban. Az elnökségben Réti László tizenkilenc holdas középpa­raszt, községi békebizottsági titkár mellett Tóth József dolgozó pa­raszt, Menyhárt György, általános iskolai igazgató. Szél József köz­ségi plébános és Kápolnai Lajos dolgozó paraszt, a békehéten ala­kult Hunyadi-utcai békebizottság titkára ült. A békenagygyűlés előadója, Ba­ritz Károlyné, a Szegedi Szakérett­ségis Kollégium igazgatója, arról beszélt, hogy minden jó hazafinak, minden igaz magyar embernek éreznie kell, milyen fontosak cse­lekedetei a békéért vívott küzde­lemben. A békehéten a község legjobb bé­keharcosai házról-házra járva be­szélték meg a békéért folyó világ­küzdelem legfontosabb esemé­nyeit. Huszonötén közülük békevé­delmi szerződést kötöttek. Vállalá­sukat becsülettel teljesítették: tíz új békebizottság alakult ezekben a napokban a község­ben és több mint ötven béke­beszélgetést tartottak. Kiváló munkájukért díszes elisme­rő lapot kaptak a Megyei Békebi­zottságtól és egy-egy koreai béke­harcos sajátkezűleg írt levelét. Itt vették át a földművesszövetkezeti dolgozók azt a szép selyem asztali zászlót, amelyet a szépen megren­dezett, a béke gondolatát kifejező kirakataikkal érdemeltek ki. Az a tizenkét diák, akik a békehéten a legjobb dolgozatot írták, «Levél szüleimhez a békéről„ címmel •— könyvjutalmat kaptak. A lelkeshangulatú gyűlésen Lin­pek Pálné dolgozó parasztasszony arról beszélt, hogy az asszonyok­nak milyen drága kincs gyerme­kük, férjük. Ezért minden asz­szonynak kötelessége harcolni a béke megőrzéséért. B. Kovács József, a helybeli ktsz dolgozója, a község lakosságának véleményét fejezte ki, amikor azt mondotta: nemcsak azok kaptak ajándékot, akik levelet, emlékla­pot, vagy könyvet kaptak, hanem mindannyian sokat kaptunk a bé­kehéten. Kereskedelem a mezőgazdaság fejlesztéséérf­( LEVÉL) A' Szegedi Kiskereskedelmi Vál­lalat dolgozói termelési értekezle­ten vitatták meg, hogy kereskedel­münknek be kell kapcsolódni me­zőgazdaságunk fejlesztésébe és mi­nél több növényvédőszert, műtrá­gyát kell a dolgozó parasztság ren­delkezésére bocsátani. Megbeszél­tük azt is, hogy vevőinkkel íratunk a faliújságra cikkeket, amelyben megmondjak véleményüket, bírála­tukat munkánkról. Vállalatunk elmúlt negyedévi tervét 132.2 százalékra teljesítette. Ebben valamennyi dolgozónknak része van — a kiváló munkások ju. talomban is részesültek. Többen pénzjutalmat, mások értékes könyv­jutalmat kaptak. A legjobb árudat megillető vándorzászlót a 10-es áru­da nyerte el, amely negyedévi ter­vét 170.2 százalékra teljesítette. Értékes javaslatok hangzottak el a termelési értekezleten, arra vo­natkozóan, miképpen lehet az áru­éi látást még jobban megszervezni. Arra it útmutatást adtak a hozzá­szólások, hogy a helyi árualapból hogyan lehet hozzájárulni a nehe­zen megszerezhető cikkekhez. Az ilyen cikkek felkutatásáról kereske­delmi osztályunk gondoskodott. Ez a munkájuk eddig is eredménnyel járt. Többek között fogasboronát, amelyet a Makói Gépgyár készít, — nagy mennyiségben szereztek be és ez rövid időn belül a helyi szak­üzeletekbon is kapható lesz. A III. pártkongresszus tisztele­tére valamennyi árudánk dolgozója készül. Az 1, számú áruda versenyt indított el, amelyhez a többiek csatlakozásukat jelentették be. Pogány László KÉTLOVAS KOCSI várakozik indulásra ké­szen a „Felszabadulás" Asztalos Szövetkezet ud­varán. Faanyagot hozott, amelyet egyenesen a gépterembe hordtak be a munkások. Igen sok fa kell ide, mert minden­nap szaporodnak a meg­rendelések. A hálószoba berendezéstől kezdve, a fásládáig, a különböző bútordarabokat alig győ­zik csinálni a szövetke­zet tagjai. A munka a gépterem­ből indul el. Az asztalos szakmában járatlan sze­mély ha itt körülnéz, el sem tudja képzelni, hogy a sok deszka- és lécda­rabból hogyan lesz majd szép kombináltszekrény, konyhabútor, vagy ép­pen gyermekágy. — Más és más az íz­lése mindenkinek, aki nálunk rendel valamit — mondja Bárdos Jó­zsef, a Kossuth-brigád vezetője. Míg beszél, az asztalon fekvő rajzot né­zi, amely az elkészítendő munkát ábrázolja. Ugyanezt teszi Kere­kes Ferenc is. A két bri­gádvezető mintha össze­beszélt volna, egyszerre forgatja a rajzot, egy­szerre jelöli meg a deszkán, milyen résszel készült már el. A KÉT BRIGÁD versenyez egy­mással. Nem egyenlő képességű versenytársak ugyan, inert a Kere­kes-brigád'oan olyan munkások is vannak, akik két hónapja tagjai a szövetkezetnek. De ez azért nem akadály a munkában. Mennyiségi­leg a Kerekes-brigád már utolérte a Kossuth-brigádot. Ott van az ő teljesítményük is közel a 150 szá­zalékhoz. Munkájuk minősége is mindennap jobb. Ugy tervezi a Kerekes-brigád, hogy a III. párt­kongresszusig túltesz a versenytár­son. Igyekezniök kell, de a Bárdos­brigád sem bízhatja el magát. Kéziműhelynek nevezik a szö­vetkezetben azt a munkatermet, ahol a bútordarabokat összeállít­ják. Itt, amikor dolgoznak, a han­gos kopácsolástól szót alig lehet érteni. Most különösen nagy mun­kában vannak az összeállítók. A megrendelők sürgetik őket és ipar­kodniok kell, hogy időre elkészül­jenek. A rácsos gyermekágyak egymásra rakva ott sorakoznak a helyiség egyik felében és csak az aljarács hiányzik róluk. A szekrények, íróasztalok összeállítá­sa is ebben a munkateremben tör­ténik. — Figyelmességet és főleg pon­tosságot kíván a mi munkánk, — szól Üveges Endre. — Igyekszünk is minél jobban dolgozni. Az előtte levő munkaasztalon ép­pen egy nagy ruhásszekrény fek­szik oldalára fordítva. Az ajtó sa­rokpántjainak helyét vágja ki Üveges Endre. Tőle kissé távolabb Készülnek 3 konyhabútorok az Asztalos zetben (Liebmann Béla felvétel©. Fény. Szöv) egy fiatalabb munkás az ajtózárat rakja fel. A politúrozást már más brigád végzi: a Béke-brigád. Beszédüket ritkán hallani napközben, de a ke­zük munkáját annál hamarabb le­het szemlélni. Ha hosszabb ideig figyeli őket valaki, láthatja, hogy kezük nyomán egyre szebb színt és fényt kap az a bútordarab, amelyet éppen megmunkálnak. Gamsz József, az egyik legjobb po­litúrozó, miután úgy gondolta, hogy eleget dörzsölgette különböző vegyianyagokkal az egyik munka­darab hátlapját, félreteszi és má­sikhoz kezd. De azért még egyszer végigpillant a kész munkán. Meg­vizsgálja, vájjon eléggé fényes-e, mert aki meg­veszi, úgy szereti ha olyan fényes, mint a tü­kör. A Béke-brigád min­den tagja sokat ad a mi­nőségre. Ezért is elsők a szövetkezet brigádjai között. KONYHABÚTOROK is készülnek a Felszabadu­lás Asztalos Szövetkezet­ben. A szabászok most újabb 12 garnitúrát kapnak. Ezt a típust, amelyet most készíte­nek, az őszi vásáron lát­hattuk először. A vá­sárlók nagyon megked­velték. Akkor 13 garni­túra fogyott el belőle, most pedig vidékről egy­másután érkeznek a megrendelések. A kony­habútorok teljesen kész állapotban, a festőmű­helyben fejezik be útju­kat. Gombos Györgyék gondoskodnak róla, hogy tetszetős szint kapjon minden garnitúra. Van itt szép almazöld színű, meg kék és nem ritkán kerül csontszínű is. A szép zománcfestés is a festőbrigád alapos mun­kájáról beszél, a teljesít­ményük meg arról, hogy szeretik munkájukat. A III. pártkongresszusról sok szó esik a szövetkezetben. Mit vállal­junk, hogy méltóképpen köszönt­sük a kongresszust? — ez a kérdés foglalkoztatja a tagságot. A na­pokban ezért is tartottak röpgyű­lésfc Minőség és az anyagkihasználás a legfontosabb — mondották itt többen. Ehhez pontosság, nagyobb figyelem is kell — hangoztatták más felszólalók. Volt, aki ezt is megtoldotta azzal, hogy még na­gyobb rendnek és tisztaságnak kell lenni a szövetkezetben, mert ez is hozzátartozik a versenyhez. Ez mind helyes, főleg a minőség to­vábbjavítása a fontos, ( • Szövetke­14 magyal ojieiett öemitalááám. kiátüí a tUzepedi /hemieti yjtún^áí Az „Ármány és szerelem" bemu­tatása után új operett bemutatásá­val lepi meg a szegedi Nemzeti Színház a dolgozókat. Már három hete folyik az ezzel kapcsolatos komoly munka: a színház művé szei a .,Tiszaporti szerelem" új operett bemutatására készülnek. Az új operett témáját a szegedi egyetemi diákság életéből veszi. Az írók tanulmányozták a szegedi egyetemek és főiskola diákjainak életét. Az operett zenéjét Szenkár Dezső operettet Benedek Árpád, a Nép­hadsereg Színházának rendezője rendezi. A darab főszereplői nagy lelkese­déssel készülnek az első szegedi témájú operett bemutatására. A darab főszereplője Pataki Béla, eg-y fiatal egyetemistát alakít. A női főszereplő, Bán Klári, a budapesti Fővárosi Operettszínház fiatal mű­vésznője egy kedves fiatal egyete­mista lányt személyesít meg. aki segítője és élettársa lesz Péternek. Sugár Mihály, a kedves, öreg, vi­, dám Micskei bácsit alakítja. A da­szerezte. Az operett, zenéje a nagy I rab tbbbi nafryobb szerepét Papp i.i 1. . 4»-i. u- Teri. Kádár Eta és Kovács János klasszikus operettek hagyományai­ra épül fel. A közönség előtt fel­csendülnek a híres, a szegedieknek I | játssza. A szegedi közönség nagy érdek­lődéssel várja egyetemistáink éle­A „Tiszaparti szerelem" című téről szóló ú.i operettet. Szombaton tartják nteg a megyei tanácsülést Február 6-án, szombaton délelőtt 9 órakor tartják meg az ez évi első rendes n>egyei tanácsülést Hódme­zővásárhelyen a Pártoktatás Házá­baa (Zrinyi-utca 1. sz.). A tanács­ülésen beszámolnak a végrehajtó biaottság munkájáról, és megjelö­lik a tanácsok előtt álló feladato­kat, valamint megbeszélik me­gyénk mezőgazdaságának többéves­#e*es2tési tervét. 10. Percekig hallgattak. Ök is a béreseket vár­ták, mint Vasasné oda­kint. — Még ogyik se látta az új házunkat — szólt Vasas. Most valahogy nehezére esett a hall­gatás. — Nem valami nagy porta, de jó ez szegényombernek. Megmutatom majd nekik kívülről, belülről. Vasasné bevitte 0 szobába az üres tep­sziket, s a vejére ripakodott: — Julesát mért nem hívtad már? Kel a kalács, a rétestész­tának való liszt is be van már készítve. Mondtam, korán jöjjön. Már itt lehetne iga­zán. Az álomszuszék. Tamás hazaért. Megnézte a Bem-uteai liákacska külsejét. A „kiskapu" alacsony és keskeny volt. Kár lett volna szélesebbre csi­nálni, hisz nemigen lépi át kövér ember a küszöbét. A szegények, a soványak meg úgyis beférnek rajta, pláne, ba nincs nagy pakkjuk. Megfordította a lapos fakilincset, be­nyomta az ajtót, s oldalvást hajolva átbújt a kis kapun, subástól és ládástól együtt. Vasasné már ott várta az eresz alatt, a pitarajtóban. Nem szaladt a fia elé, nem ölelte, nem csókolta — nem illik egy ilyen meglelt embert ölelgetni — csupán felmagasuló test­tartása, az arca és a szeme árulta el büszke­séggel vegyes örömét. Két kezét köténye alá dugta izgalmában, azután újra előhúzta, a kötőmadzagot igazgatta. — Jónapot édesanyám. — Jónapot, fiam. Na hazajöttél? — Haza. Kezet fogtak. — Rakodj le bent, a pitarban. Tamás egy hoessú piftoirtásaal gyowsw KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE felmérte azt, ami az „új házból" látható volt innen, az eresz alól; a gémeskutat, a disznó­ólat — amihez a kutyaház támaszkodott, egyelőre lakó nélkül, mert Vasasék nem akarták az ebtartási adót is fizetni — azután a derékig érő léckerítést, ami a kertet elvá­lasztotta az udvartól, az árnyékszéket, a kis gödröt mellette, ami sárgás maszattá olvasz­totta a ráhulló havat, majd a ház végében lévő tyúkólat, a színt ós a' kamraajtót. Eközben lerázta magáról a maradék ha­vat, lehajolt, hogy a fejét bo ne verje az ajtó rámájába és belépett a konyhába. Két helyen is égett a tűz. A katlan alatt égő rőzso füstje enyhén kesernyés szagol árasztott. Belevegyült ebbe az égő szalma füstjének szaga, amely kiáradt a boglyake­mencéből. János kijött, hogy üdvözölje Tamást, a sógort. Az öreg Vasas a szo­ba kétaraszos ablakán át meglátta az imént, melyik fia jön, do nem ment elébe, tovább fű­zögette odabent az új szakajtókosarat. Szereti,o a gyerekeit, de nem illet volna, hogy férfi­ember létére kifelé is mutassa. • Délre megérkezett mind a négy fiú. Va­sasné a mo3Óteknő fölött lesúrolta mindegyik­nek a hátáról a vastag piszokréteget. Tamás lés Bálint már a borbélynál is voltak. Meg­nyiratkoztak, megborotválkoztak. Most, ebéd előtt, mind a négy bont üldögélt a szobában, kissé ügyefogyott tartással, mint aki régen látott széket és padot, mint aki ritkán ér rá leülni ós pihenni egy-egy órahosszát. Az is­tállóban tartott béresládájukon, a pelyvús mellé állított fejőszéken otthonosan ültek Ők csizmatisztítás, lószerszám javítás közben, de ez a környezet szokatlan, idegen volt nekik. Szokatlanul ritka dolog maga a tétlen üldö­gélés, pihenés is. Édestestvór a négy fiú, mégis alig isme­rik egymást. Különösen Jóska, a kis kanász­gyerek, akarja mindig összetéveszteni Bálin­tot Imrével. Sándor kivételével az egész család együtt volt, együtt vártak az ebédet. Az öregasz szony letörölte az asztalt, rárakta a kanala­kat, villákat. — Jó kis káposztaievest főztem füstölt lapockával, utána meg hurkát esztek. Nem­soká kisül a rétes is. A gazdaasszony nem főzött nektek ilyet, ugye, fiaim? A fiúk vigyorogtak: — Nrm bizony. — Nem, az ördög bújjon belé, pedig megérdemeltétek volna. Becsülettel megszol­gáltátok a bóretieket. (Folytatjuk/). Leszámolás faurjet (ilm a Umöó Cáiiic^-mAidan Kiváló minőségű konyhabútorok is készülnek a „Felszabadulás" Asztalos Szövetkezetben

Next

/
Thumbnails
Contents