Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-26 / 21. szám

0ÉLM1GYQR0RSZ1G 2 KEDD. 1954. JANUÁR 2«. flz országgyűlés szombati illésének felszólalásai Az országgyűlés januári üléssza- i do a kormány féléves tevékenysé-1 A minisztertanács elnökének bekának utolsó napján, szombaton1 géről és az 1934. évi feladatokról.1 számolójához Földvári Rudolf, a hangzott el Nagy Imre elvtársnak, A beszédet számos hozzászólás kö-1 Magyar Dolgozók Pártja Politikai a minisztertanács elnökének beszó-1 vetta 1 Bizottságának tagja szólt hozzá. A mezőgazdaság általános fejlesztése — munkásainknak is személy es ügye — Az ipar 1958. évi tervének teljesítése, az őszi mezőgazdasági munkáknak az előző éveknél gyorsabb ütemű végrehajtása, a közlekedés- és az áruforgalom fejlődése és — ami mindezzel elválaszthatatlanul összefügg — népünk jólétének július óta- érezhető emelkedése mögött munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk és alkalmazottaink derekasan, szorgalmasan végzett munkája áll —mondotta a'"többi között Földvári Rudolf elvtárs. Az ország üzemeiben eredményesen bontakozik ki a harc az első negyedévi terv teljesítéséért. Az országot vezető munkásosztályunk figyelme azonban nemcsak az üzemekre terjed ki. Jó gazda módjára figyelemiiiel kíséri a mezőgazdaság fejlődését, termelését is, s ha azt látja, hogy dolgozó parasztságunknak szüksége van közvetlen segítségnyújtásra, habozás nélkül, öröm* mel segíti a mezőgazdaság fejlődését gátló nehézségek leküzdésében. Napjainkban munkásosztályunk országaépítő felelősségérzetéből táplálkozva bontakozik ki az ipari üzemek közvetlen segítségnyújtása a gépállomásoknak. Sok üzemünk mérnököket, szakembereket, gépjavítóbrigádokat küldött és küld a gépállomásokra, hogy közvetlen segítséget nyújtsanak a gépek kijavításához, a gépállomások szervezettebb, jobb munkájához. Felbecsülhetetlen értékű támogatást jelent ez a mezőgazdaságnak. E mozgalom széleskörű eltörjedése biztosítani fogja a mezőgazdaság erő- és munkagépek időben történő téli javítását a tavaszi munkák megkezdése előtt is. Ezzel' nagy mértékben hozzájárul, hogy ízesebb és több kenyér kerüljön minden magyar dolgozó család asztalára. Munkásosztályunk egyre határozottabban felismeri, hogy a mezőgazdasági termelés általános fejlesztése az ö személyes ügye is. népünk jóléte növekedésének kulcskérdése. Földvári Rudolf elvtárs ezután munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk munkájáról beszélt, majd így folytatta: A Magyar Dolgozók Pártjának szervezetei mindent megtettek, hogy népünk gyorsan felismerje a kormányprogramm alapvető célját, lényegét, s hogy tevékenyen vegyen részt annak végrehajtásában. Pártszervezeteink, tömegszervezeteink ezzel eredményesen hozzájárultak a párt politikájának, a kormány programmjának realizálásához. Dolgozóink politikai és termelési aktivitása azért nőtt városban és falun, mert a júliusi kormányprogramm óta érezhetően emelkedett népünk jóléte, kultúrája — mondotta Földvári Rudolf — és a megnövekedett vásárlókedv jellemzéséül ismertette néhány fontosabb fogyasztási cikk fővárosi forgalmának adatait. Bármilyen jelentős is az a javulás, amelyet a felsorolt számok és tények mutatnak, ez csak kezdeti eredménynek tekinthető. Dolgozó népünk és elsősorban ipari "munkásságunk ezért tekint nagy várakozással a kormányprogramm további végrehajtásából fakadó újabb eredményeink, a jövő felé. Az 1954es terv határozott, megnyugtató választ ad a várakozásokra. Munkásaink, értelmiségünk, alkalmazottaink világosan láthatják a tervből, ezt a célt szolgálják a február 1-én, és később életbeléptetendő bérügyi intézkedések, a hús és a zsír árának soronkövetkező leszállítása, az öregségi, rokkantsági, özvegyi járadékok, bányanvugbérek felemelése, továbbá munkavédelmi és szociális beruházásokra, a kereskedelem fejlesztésére, a kommunális szolgáltatásokra, lakásépítésre és tatarozásra, a kultúrára, a közoktatásra, az egészségügy fejlesztésére és más egyébre fordított összegek. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk akarata, lelkesedése és munkája a biztosíték arra, hogy terveinket végre is fogjuk hajtani. Kulturális életünk további, még erőteljesebb demokratizálása Földvári Rudolf után Darvas József népművelési miniszter szólalt fel: — Pártunk Központi Vezetőségének határozatait és a kormányprogrammot — mint dolgozó népünk általában, a kulturális élet munkásai is örömmel, egyetértéssel fogadták — mondotta, — Ugy látták és úgy látják — igen helyesen —, hogy amikor szocialista építésünk új szakaszában az eddiginél még jobban előtérbe került a dolgozók kulturális igényeinek fokozott kielégítése, még az. eddiginél is nagyobb felelősség hárul rájuk. Ma és a következő időkben a legfontosabb feladat kulturális téren: minél sokoldalúbb munka a mult hagyatékából még megmaradt műveletlenség megszüntetésére, népünk műveltségének gazdagítására, látókörének szélesítésére, kulturális forradalmunk eredményeinek továbbfejlesztésére és mindenekelőtt nemzeti kultúránk régi és új értékeinek minél szélesebb tömegekhez való eljuttatására. Ez pedig azt jelenti, hogy kultúránk és kulturális életünk további, még erőteljesebb demokratizálása, népibbé tétele az, amire elsősorban kell összpontosítanunk figyelmünket és erőnket. A felszabadulás és különösen a fordulat éve óta nagy eredmények születtek ezen a téren is. Népünk kulturális téren is felnőtt. Olvasó, irodalmat és művészetet értő és élvező néppé lett. Senki nom tagadhatja, hogy a kultúra ki virágzásának egész történelmünkben példa nélkül álló korát éljük ma; a mult haladó értékei is most válnak igazán népünk tulajdonává. Most lesz népünk Igazán részese a kultúra teremtésének ís. De eddigi eredményeinket figyelembe véve mégis az a helyes, ha munkánk középpontjába a dolgozó tömegek között végzett kulturális, felvilágosító és nevelőmunkát helyezzük. Az a helyes, ha fő gondunk az, hogy kulturális munkánkat még jobban a nép felé fordítsuk, mert igen sok még az elvégzetten dolgunk. Népművelési hálózatunk, népművelési munkánk sokféle gyengeséggel küzd: népművelési szervezetünk színvonala meglehetősen alacsony. Ezen a helyzeten nyilván változtatni kelt. Találkozunk még olyan nézetekkel, amelyek a kulturális munkát legfeljebb annyiban értékelik, amennyiben annak közvetlen segítő hatása van és segíti, mondjuk, a begyűjtést, vagy egészen követlen közelről a tervteljesftést. Természetesen a kulturális eszközökkel végzett agitáció nagyon fontos dolog. Törődni kell vele, nem kevesebbet, Sőt többet, mint eddig, különösen, hogy színvonalafahb és színesebb, elevenebb legyen. Emellett azonban nagyon fontos az, hogy küzdve a kulturális törfthgmunka egyoldalúsága és szűk félfogása ellen, mind gazdagabban" bontakozzék ki a talán kevésbbé látványos, de népünk szocialista szellemű nevelésében mégis szolidabb, biztosabb alapokat teremtő- és nem utolsósorban a dolgozók kultúráját, nemesszeílemű szórakozását is szolgáló kulturális propaganda és művészeti munka. Az elmúlt évek során ennek a munkának sok helyes, jó formája fejlődött ki — mondotta Darvas József elvtárs. Igen időszerű, ha a dolgozó tömegek között végzett felvilágosító és nevelőmunkában is komoly harcot kezdünk a sematizmus ellen. Az egészséges fejlődés iránya az, ha a helyi igényeket vesszük figyelembe, ha a jó kezdeményezéseket — mert vannak ilyenek — bátorítjuk és nem igyékszünk mindent kész sémákba gyömölszölni. A helyes út az, ha kulturális nevelőmunkánkban is a dolgozók érdeklődéséből indulunk ki. Szélesítenünk kell a csatornákat, amelyeken a kultúra elér népünk sűrűjébe, minden más vonatkozásban is, A népművelést nem szűkíthetjük le csak az előadásokra, könyvtárakra, a művészeti csoportok munkájára. Az igazi népművelés az, ha kultúránk mindenfajta értéke minél bővebb áradással elér a dolgozókhoz. A kultúra demokratizálásának, népibbé tételének útja az, ha áthatja népünk életének minden formáját, ha jelen van munkájában, pihenésében és szórakozásában egyaránt. És itt hadd szóljak néhány szót az úgynevezett -szórakoztató műfajokról*, a szórakoztató zenéről, a táncdalokról, táncainkról, a tömegdalokról, a szórakoztató vegyes műsorokról, és nem utolsósorban tömeszórakoztatóhelyeink műsorairól. Sajnos, az elmúlt időkben ezekkel keveset törődtünk, pedig ezek is népünk nevelésének nagyon fontos területei, hiszen a legszélesebb tömegekhez ezek érnek el nap mint nap, s ezek ma még jórészt kozmopolita rothadás fertőző gócai. Az utolsó hónapokban inkább romlás, mint javulás van a tömegszórakoztatás területén. Azon a címen, hogy a dolgozók szórakozni is akarnak, nevetni is szeretnek, kedvelik a vidámságot, a jókedvet, hogy a kormányprogramm óta jobbkedvű lett itt az élet, a különböző, hatalmas méretekben megszaporodott rendezvényeken sorra előkerülnek a lomtárból a bárgyú kuplék, az ízléstelen jelenetek, még több lett az amúgy sem kevés kozmopolita sláger, a legostobább szövegekkel, és előszivárgott mindeféle csatornákon a kapitalista kultúrszemét. Ha munkánk előterébe — úgy hiszem, helyesen — a dolgozó tömegek között végzett sokoldalú kulturális nevelőmunkát állítjuk, ez egyáltalában nem jelenti azt, mintha el akarnánk hanyagolni az irodalommal, a művészettel való törődést. Irodalmi és művészeti életünkben ma határozott megélénkülés tapasztalható. íróink és mflvépolitikája nyomán megnőtt alkotói lehetőségeket ée a megnőtt felelősséget is. Egyee területeken élénk viták zajlanak. Mi ezeket a vitákat bátorítani, szélesíteni szeretnénk. E bátrabban kibontakozó vitákba azonban néhol zavar is vegyül. Vannak, akik félreértik az új szakasz politikáját és megpróbálják felmelegíteni régi burzsoá nézeteiket. Szeretnénk megmondani nagyon határozottan: az új szakasz nem jelenti az eszmék „londoni vásárát", ahol szabadon lehet ámsitanl az ellenséges eszmék dugáruját is. Az új szakasz platformja kulturális téren ís a széles nemzeti egység platformja, megfér ezen minden alkotó ember, aki becsületesen akar dolgozni népéért és hazájáért. De csak az Ilyen alkotók férnek meg rajta. Darvas elvtárs ezután a többi között az egyes művészeti ágak problémáiról beszélt, majd rátért oktatásügyünk kérdéseire. Az elmnlt évek során a kelleténél kevesebb gondot frdítottnnk általánosiskoláinkra, és most sok mindent kell pótolnunk — mondotta a többi között. — Mindenekelőtt a színvonalasabb oktató- és nevelőmnnka technikai feltételeit kell évről évre javítanunk, tantermeket kell építenünk, tataroznunk kel! iskoláinkat, szertári felszereléseket kell biztosítanunk és nem utolsósorban a nevelésben olyan fontos szerepet játszó ifjúsági könyvtárakat kell ellátnunk könyvekkel. Nem elég csak külsőleg rendbehozni iskoláinkat, javítani kell az oktatás és a nevelés munkáját is. Pedagógusaink áldozatos munkájának eredményeként iskoláinkban az elmúlt évek során emelkedett a tanulmányi színvonal, mégis van elég tennivaló. A hazafias nevelés elsősorban tankönyveink hibájából nem eléggé tartalmas és nem eléggé mély. Irodalomtörténészeink egy részének szoktássága, amely mult irdalmunk nagyjainál inkább a „korlátokat" látta meg, semmint az értékeket, talán sehol nem okozott olyan károkat, mint az elmúlt években irdalmi tankönyveinkben. Bizonyos túlzsúfoltság is van terveinkben. Éppen ezért szükséges tanterveink és tankönyveink alapos felülvizsgálata. Ez a munka már folyik is az oktatásügyi minisztériumban. Ugy gondolom, pedagógusképzésünk tartalmát is meg kell vizsgálnunk, mert fiatal, új tanítóink, tanáraink főleg a gyakorlati tennivalókban eléggé gyengén állnak a talpukon. Mulasztást kell behoznunk a pedagógiai tudomány alapjainak le rakásában is. Az elmúlt évek során a szovjet pedagógia tapasztalatai sok segítséget adtak munkánkhoz, viszont elmulasztottuk — igen helytelenül — hogy feltárjuk éa felhasználjuk a mi pedagógiánk haladószellemü hagyományait, a nem utolsósorban, hogy általánosítsuk ée tudományoson feldolgozzuk sok kiváló, ma élő gyakorló pedagógusunk tapasztalatait. Az oktatásügyi minisztérium ezen a helyzeten változtat akkor, amikor még ebben nz esztendőben életre hívja a Pedagógiai Tudományos Intézetet. Pedagógusaink az elmúlt évek során sokat fejlődtek, igen lelkesen és szépen dolgoztak. Államunk és dolgozó népünk részéről a fokozódó megbecsülés sok jelét tapasztalhatták. Ugy hiszem, munkájuk lendületét még csak fokozza az, amit Nagy Imre elvtárs beszédében mondott, hogy a jövőben is bizton számithatnak a párt és a kormány megbecsülésére, nemes, szép, nemzetnevelő munkájukban. A pedagógusok munkájának támogatásához tartozik az is, hogy az állami szervek — mindenekelőtt a minisztérium — csökkentsék azt a nagyfokú bürokráciát, amely sok felesleges terhet jelentett a múltban az iskolai munkában. Az oktatásügyi minisztérium az elmúlt hónapok során tett már egy-két intézkedést ebben az irányban, de úgy hiszem, akad itt még bőven tennivaló. Amikor azonban Igyekszünk minden segítséget megadni pedagógusaink munkájához, több és még lelkesebb munkát várunk tőlük az Iskolában, de az Iskolán kívül isf Szeretnénk, ha minél nagyobb mértékben résztvennének a falusi kulturális munkában és kezdeményezői, harcosai lennének falujukban, tanyájukon a nép művelésének. Bizonyos vagyok benne — mondotta befejezésül —, hogy szocialista építésünk új szakaszában kulturális életünk további nagyarányú fejlődésének lehetünk részesei, munkásai, s bizonyos vagyok abban is, hogy kultúránk betölti feladatát népünk nevelésében. Szovjet-kínai áruforgalmi jegyzökönyvet írtak alá Moszkvában Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma én a Kinai Népköztársaság kereskedelmi küldöttsége között a kölcsönös megértés légkörében lefolyt baráti tárgyalások eredményeként ez év január 23-án Moszkvában aláírták az 1954. évre szóló áruforgalmi jegyzőkönyvet — amely a két ország közötti áruforgalom további növelését Irányozza elő, — valamint az 1950. február 14-i egyezmény alapján nyújtott hitel számlájára a Szovjetunióból a Kinai Népköztársaságba történő szcink többsége érzi az új szakasz szállításokról szóló jegyzőkönyvet. Az aláirt jegyzőkönyvek előírják a terjedelmes listán feltüntetett áruk, — köztük kohászati, bányái szati és energetikai berendezések, gépkocsik, traktorok, mezőgazdasági gépek, útépítő ós építkezési gépek, vas- és színesfém-hengerelt áruk, olajtermékek és vegyiipari áruk — szállítását a Szovjetunióból Kínába. Kínából színesfémeket, fzójababot, rizst, földimogyorót, növényi zsiradékot, húst, teát, dohányt, gyümölcsöt, gyapjút, nyersselymet, selyemszövetet, nyersbőrt és egyéb árut szállítanak a Szovjetunióba. 2. „Fene jókedve van" — gondolta a eselédIány és nem tudta mire vélni. Ahogy Zsófi fordult a vízzel, a gazda már gatyában volt. Leült a lavór mellé egy székre, s a lábával próbálgatta a vizet: — Hű, de sütős, az anyádat! Hozzál egy kis hideget! Zsófi behozta a vízeskantát. — Öirtsél belei... így ni. — A nagy, kövér ember nyögdécselt a jó érzéstől. — Mosd meg, békám — kérte a lányt. — Megrándult a derekam, nem akar hajolni ... Zsófi tétován állt. „Én mossam meg a lábát a Vaknak? — gondolta. — A hasától nem hnjol a dereka, a fene a nagy hasát. Dohát ő a gazda, ő adja a kenyeret". — Legngólt hát, s egy ruhával mosni kezdte a gazdája fehér lábszárait, eres lábafejét. —A ej, de jól esik. Ügyes lány vagy, hékám. — A gazda hunyorgatott, s nagy durva kezével odakapott a lány melléhez. Zsófi megborzongott s elrántotta magát. Hallotta a saját szíve dobogását. Gondolkozni se tudctt. — Nocsak-na. Ej. de csiklandós vagy! — kiáltott a Vak. — Szeretem én az ilyen lányokat, hallod-e? Add n törülközőt! Egész leszállt az alkony, a szobában sötét vo't. Zsófi megfordult, hogy kimegy innen, de hirtelen felcsattant a gazda hangja: — Ott a garaboly. van abban egy üveg. Vedd elő! Zsófi akarata elernyedt a parancsoló, éles hangra. Visszafordult, elővette az üveKOVACS MIHÁLY REGÉNYE get. A gazda beledugta a lábát a papucsba, s fürgén felállt, bort töltött a pohárba. Zsófi újra menni akart, de a gazda megfogta a balkarját: — Idd meg ezt az egészségemre, amért megmostad a lábamatt — Vak Hegedűs hangja megint mézes-mázos, undorítón hízelgő volt. Zsófi hüledezett, hátrált, a fejével is nemet intett: — Nem szeretem én a bort, nem szoktam én Inni — dadogta, s már fogta is a kantát, nyúlt a törülközőért, hogy mégis elmegy innen, nem marad itt egy percig sem, de a Vak megint karon ragadta: — Jó homoki bor ez, hajtsd fel bátran! Majd meglátod, jólesik. Zsófi, csakhogy szabaduljon, a borból lenyelt pár csöppet, s fordult, indnlt. Vak Hegedűs azonban ott állt előtto egész nagyságában, szétvetett lábakkal, elferdült hajuszszal, gatyában és lajbiban. S amint Zsófi futni akart, elkapta és odavonta magához. — Az anyádat, tel De jó kis húsod van — mondta a Vak és cuppogott. Zsófi iszonyúan megrémült. — Jaj, engedjen! — sikoltotta. Vergődött, topogott, felrúgta a kantát, rátaposott a Vak papucsára. — Nana, bolond, ne lármázzál — csitította a gazda, majd fájdalmasan félrehúzta az állkapcsát. A lábaújja irgalmatlanul fájt Zsófi papucsa alatt. Elengedte a lány testét, de elkapta a vállát. — ötven kiló búzát adok, te kis haramia! — mondta, hörgő hangon zihálva. Zsófi már sírt szégyenében és mérgében. Arcát félrefordította, mégis magán érezte a kövér ember cefreszagú. fojtogató lehelletét. Rángatódzott, döfködte az erős férfit, de nem merte ütni, rúgni m'nden erejével, mert hát ő a gazda, ő adja a kenyeret. Kérlelni kezdte hát: — Ne izéljen, gazduram 1 — Zsófi éles hangja Rzinte szúrt. — ötven kilót, hallottad?... Zsófi úgy izgott-mozgott azzal a kis kemény testével, hogy a gazda, búrmennyiro fe'dúlt volt. Is, lassan kezdte megérteni; ezzel a lánnyal nem megy se szép szóval se erővel semmire, Mert erővel — azt mondják, lehet, ő azonban azt tartotta, nem lehet. Neki sohase sikerült, s nom is éppen fiatal már, hogy pont mostan sikerülne. Még durvábban szorongatta áldozatát, hátha mégis engedelmeskedik. Melege volt, hájas szive vadul vert. — Engedjen el, mert nem tudom, mit esiná'ok — sikoltotta iszonyatos éles hangon Zsófi. Sarkával a tyúkszemére taposott és kisik'ott a köze közül. A g-zda az ajtó elé ugrott, hátát nekivetette az ajtónak. Szegény Zsófi azt eo tudta, hová legyen, hogy tud majd meg menekülni? Az ablakon Tamás hangja hallatszott be. Jancsinak meg Lajkónak kiabált, do hogy mit, azt nem lehetett érteni. (Folytatjuk.)