Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

VASÁRNAP, 1954. JANUÁR 24­3 DÉLMIGTIRORSZRG (Folytatás a második oldalról.) energia-iparnak a rendbehozása, korszerűsítése. E két döntő iparág fejlődése nem tartott lépést iparositá­sunk általános ütemével, s bár a követelmények állandóan fo­kozódtak, a termelés technikai fejlesztése elmaradt. Az áramszolgáltatás terén tapasz­talható rendellenességek jórészt erre vezethetők vissza. A népgaz­daságnak okozott komoly károk mellett ez érzékenyen érinti egyes iparágak munkásait is. Messzeme­nő erőfeszítéseket teszünk, hogy e téren mielőbb rendet teremtsünk. Az iparosítás korábbi túlhajtott üteme nem tette lehetővé a terme­lés technikai feltételeinek biztosí­tását. Az 1954. éves tervben bizo­nyos lélekzetvételhez juttatjuk az ipart, hogy menetközben behozza a lemaradást a megelőző karban­tartás terén, végrehajtsa a szüksé­ges javítási és a tervezett felújí­tási munkákat. Hiba, hogy üzeme­ink igazgatói és vezető technikai személyzete, gyakran maguk a mi­nisztériumok sem tulajdonítanak ennek kellő jelentőséget, holott mindinkább ipari termelésünk kulcskérdésévé válik,'mint például a villamosénergiaiparban. Évek mulasztását kell pótolni, amihez a feltételeket most meg kell terem­teni. Szigorúbb rendszabályokkal és fokozottabb ellenőrzéssel a minisz­tériumok vezetőinek biztosítani kell e fontos feladatok elvégzését. A dolgosok helysetének további javítása Tisztelt Országgyűlés! A kormány a bérből és fizetés­ből élők helyzetének javítására 1954-ben további bérügyi intézke­déseket tervez. Ennek keretében néhány területen rendezni kell az alacsony keresetűek bérrendszerét, meg kell szüntetni egyes vidéki üzemek munkásainak 10 százalék­kal alacsonyabb alapbérrendszerét. Részben alapbéremeléssel, részben felsőbb kategóriába való sorolás­sal javítani kell az alsó három ka­tegóriába tartozó segédmunkások keresetét. A nehéz fizikai munkát valamennyi iparágban egy kategó­riával feljebb kell sorolni, vagy.10 százalékos pótlékot kell rendszere­síteni. Ezen túlmenően február 1-vel a vasipar, a vaskohászat, a vegyipar, a könnyűipar, az élelmi­szeripar, az építőipar, valamint a MÁV és a posta területén tervez a kormány bizonyos bérügyi intéz­kedéseket az alacsony keresetű dolgozók bérének rendezése és egyes munkáskategóriák bére kö­zötti aránytalanságok megszünte­tése céljából. Az I. negyedévben életbelépő bérrendezés évi pénzügyi kihatása 334 millió forint. Későbbi időpontban, de még ez év folya­mán végrehajtandó egyéb bérügyi intézkedésekre a kormány a folyó évben 283 millió forintot biztosít. A bérügyi intézkedéseken túl egyes járadékok és nyugdíjak fel­emelését is tervezi a kormány áp­rilis 1-vel. Nem kívánom részle­tezni, a vonatkozó rendelet annak­idején majd pontosan ismertetni fogja, csupán néhány intézkedés megemlítésére szorítkozom. A régi OTI öregségi és rok­kantsági járadékot a 65 évnél fiata'abb járadékosoknál mint­egy 29 százalékkal, az időseb­beknél körülbelül 43 száza­lékkal emeljük fel. A járadék­emelés közel 80 ezer öreg mun­kást érint. 16 ezer bányanyug­béres öregségi és rokkantsági járadékát átlag havi 38 száza­lékkal emeljük fel. Ezen túlmenően a járandóság fel­emelésével rendezzük a munkások özvegyeinek járadékát, az öregségi nyugdíj minimumát, a rokkantsági alapnyugdíj mértékét, a szakkép­zettséggel rendelkező munkások nyugdíját és így tovább. A járadék­és nyugdíjemelés évi költségkiha­tása mintegy 200 millió forint. A dolgozók szociális és kulturá­lis helyzetének megjavítására is széleskörű intézkedések történnek 1954-ben. A munkavédelemre több, mint 316 millió forintot bocsátunk rendelkezésre. Szociális célokra 328 millió forintot ruházunk be. A dol­gozó anyák életkörülményeinek megjavítása érdekében 1954-ben közel 26 000 férőhellyel növeljük a bölcsődék és óvodák befogadóké­pességét, Mint csepp vízben a tenger, úgy tükröződik e néhány szám­ban a népi demokratikus rend­szer, melyben a legfőbb érték az ember. Ezt célozzák azok a feladatok is, amelyek a mező­gazdasági termelés növelésével a lakosság fogyasztásának fo­kozottabb kielégítését vannak hi­vatva biztosítani. Ezért most a kormánynak is, az* állami és társadalmi szerveknek is, I számítva azt, ami közületeken az ország népének is, e nagy nem­zeti feladat sikeres megvalósításá­ra kell minden képességét, lelkese­dését és erőfeszítését irányítani. A földosztás óta nem volt méj ilyen egység és szoros összefo­gás, falu cs város, ipar és me­zőgazdaság, a társadalom min­den rétege között, mint most, a mezőgazdaság fejlesztésének hatalmas programmja alapján. A munkás-paraszt szövetség ezzel a programmal új tartalmat és szé­lesebb alapot kapott. Ez a záloga az 1954-es mezőgazdasági termelé­si terv sikeres megvalósításának. A mezőgazdasági programm vég­rehajtása már az őszi munkákkal megkezdődött. A nem valami ked­vező időjárást fokozottabb agro­technikai intézkedésekkel kell el­lensúlyozni. A rendelkezésre álló időt a téli munkákra, a felkészü­lésre kell fordítani, hogy a tavasz teljes készültségben találja terme­lőszövetkezeteinket és egyéni gaz­dáinkat éppúgy, mint állami gaz­daságainkat. Ettől függ idei gabo­natermésünk, ezen múlik népünk jóléte az ország ellátása, dolgozóink életszínvonalának emelése. A ké­sőbbi esztendők mezőgazdasági fel­adatai megvalósításának is most rakjuk le az alapjait. Ezért mező­gazdasági termelési tervünk telje­sítését minden eszközzel és min­den körü'mények között biztosítani kell. A kormány számos intézke­dést hajtott végre, hogy megjavít­sa a jószág, főképpen a sertéshizla­lási és biztosítsa s- lakosság jobb hús- és zsírellátását. Komoly erő­feszítéseket teszünk arra. hogy március folyamán leszállítjuk a hús- és zsírárakat. Átlagosan mintegy 10—15 szá­zalékkal csökkentjük az árakat, ami a fogyasztás jelenlegi szín­vonala mellett is sokmillió fo­rint megtakarítást jelent első­sorban a városi fogyasztóknak. As áruforgalom növelése Tisztelt Országgyűlés! Iparunk és mezőgazdaságunk ter­melési terveinek maradéktalan tel jesítése biztosítja az árualapot — közszükségleti cikkekből és élelmi­szerekből —, ami a lakosság fo­gyasztását van hivatva teljes mér­tékben és jó minőségben kielégíte­ni. Külön kiemelem a helyiipar és a kisipar nagy szerepét és jelentő­ségét e téren, olyan feladatokat kell ellátnia, amiket a gyáripar nem tud megoldani. A múltban a helyiipar nem felelt meg feladatai­nak, helyesebben, nem olyan tevé­kenységet folytatott, ami a tulaj­donképpeni feladata lett volna: nem szolgálta kellőképpen a lakos­ság helyi szükségletének kielégíté­sét. Még rosszabbul alakult a hely­zete a helyiiparon belül a magán­kisiparnak, amelynek a szerepét a helyi tanácsok lebecsülték. A kormányprogramm óta, amely a helyiipar és a magánkisipar te­vékenységének kiszélesítését tűzte ki feladatul, többezer fővel emel­kedett a helyiipari szövetkezetek taglétszáma, ugyanakkor a hálózat is több, mint 200 fiókkal bővült. A kisipar terén is komoly javulás ta­pasztalható. Júniusig a kisiparosok száma csökkenő irányzatot muta­tott. Azóta a kisiparosok részére kiadott iparjogósítványok száma jó­val meghaladja a 8000-t, közel 5000 iparjogosítványi kérelem pedig el­intézés alatt áll a tanácsok ipari osztályainál. Bár a fejlődés jelen­tős, mégsem kielégítő, különösen falun. A tanácsoknak több figyel­met kell erre fordítani és a hosz­szas, bürokratikus eljárás helyett főleg a falun hitelnyújtással, helyi­ségbiztosítással, nyersanyagbeszer­zés megkönnyítésével kell elősegí­teni a kisiparosok munkáját. Erre annál is inkább szükség van, mert 1954-ben mind a helyi­ipar, mind a kisipar előtt további nagy feladatok állnak. A helyiipar­nak folyó évben 2.5 milliárd értékű munkát kell végeznie. Fejleszteni kell a mértékután készülő cikkek készítését, ame­lyet 1954-ben közel 2 milliárd forintra kell emelni. Ezért fő­képpen a mértékutáni szabó­és cipészműhélyek hálózatát kell fejleszteni és bútoroknál is lehetővé kell tenni az egyé­ni rendeléseket. A helyiiparnak főképpen a helyileg értékesíthető cikkek termelésére és a helyi anyagok felhasználására kell fokozottabban rátérnie és fő­feladatának a lakosság helyi szük­ségletei minél jobb kielégítését kell tekintenie. A gyáripar, valamint a mezőgaz­daság és a helyiipar munkája és tervteljesítése az előfeltétele annak, hogy 1954 folyamán tovább javít­suk a lakosság áruellátását. Amíg 1953-ban a lakosság köz­vetlen fogyasztására — nem keresztül jut a lakosság sza­mára — a nemzeti jövedelem 58 százalékát fordítottuk, ad­dig 1951-ben már 70 százalékát, ami azt jelenti, hogy a lakosság fo­gyasztására szánt árualapot a mult évhez képest kereken 20 százalék­kal felemeljük. Az áruforgalmon belül 25 százalékkal növel­jük a ruházati cikkek, 34.6 száza­lékkal a vegyesipari cikkek és 21.5 százalékkal a kultúreikkek forgal­mát. Az áruforgalom 1954-re tervezett nagyarányú növelése, valamint a mezőgazdaság fejlesztési pro­grammja, amely az ország élelmi­szerellátásának hatalmas terve, — új feladatok elé állítja a kereske­delmet és annak széleskörű fejlesz­tését teszi szükségessé. Ezzel egy­idejűleg a minisztériumnak haté­kony intézkedéseket kell tenni a kereskedelem munkájában tapasz­talható komoly hiányosságok mi­előbbi megszüntetésére, elsősorban a kiszolgálás, de az áruelosztás, a szállítás és nem utolsó sorban az áruminőség terén. A lakosság joggal megköveteli a kulturált kereskedelmet, az udvarias, előzékeny kiszolgá­lást, azt, hogy pénzéért jóminő­ségű árut kapjon és a nap bár­mely szakában Budapesten éppúgy, mint vidéken, minden áruszükségletét beszerezhesse. Kereskedelmünk főfeladata ezek­nek az igényeknek a fellétlen ki­elégítése. A jobb áruellátás érde­kében fejleszteni kell a kereske­delmi hálózatot. Budapesten a munkáskerületekben és a vidéki iparvárosokban az év folyamán mintegy 1500 üzletet kell nyitni és a meglévőket tovább kell fejlesz­teni. Gondoskodni kell az áruvá­laszték bővítéséről és ezért a ke­reskedelemnek bele kell folyni a közszükségleti cikkek termelésébe, minőségébe és választékába. A ter­melőiparra ilyen irányban kell ha­tást gyakorolni. Általában a kereskedelem ki­emelkedő feladata, nemcsak a maga területén, az áruforga­lomban, hanem a közszükség­leti cikkek tervezésétől, a gyár­táson, minőségen és választé­kon át egészen az eladásig, vé­delmezni a vásárlók érdekeit. Az áruforgalom lebonyolításában az állami bolti kiskereskedelem mellett fontos tényező a földműves­szövetkezeti bolthálózat, amelynek főfeladata a falu-város árucsere­forgalmának lebonyolítása. Az 1954-es esztendő számára is nagy feladatokat tartogat. A földműves­szövetkezeteket, mint a dolgozó pa­rasztság fogyasztási és értékesítési társulatait, alkalmassá kell tenni a falusi lakosság áruellátására. Nagyrészt a tagság közvetlen anyagi érdekeltségének növelésével, vásárlási visszatérítésekkel, más­részt a szövetkezeti életben a de­mokratikus olvek érvényesítésével, tevékenységébe be kell vonni a dolgozó parasztság széles rétegeit. A mezőgazdaság fejlesztésének programmja a szövetkezeti keres­kedelemre is újabb feladatokat ró. Neki kell forgalomba hozni a ter­me,lés számára szükséges kisgépe­ket, felszerelést., szerszámot, mű­trágyát, stb. Ez Í3 megköveteli a bolthálózat fejlesztését azzal a cél­lal, hogy a falusi lakosság fogyasz­tási és termelési szükségleteit la­kóhelyén vásárolhassa be. Mező­gazdasági szaküzleteket és mivel a fö!dmü vessző vetkezetek 1954 folya­mán nagymennyiségű építőanyagot hoznak forgalomba, a járási tele­peken kívül legalább 600 építő­anyag lerakatot kell létesíteni. Ugy az állami, mint a szövetke­zeti kereskedelem terén fokozottabb figyelmet kell fordítani a helyi beszerzésekre, véget kell vetni a rendkívül nagyméretű árnmozga­tásnak, kereeztbeszállításoknak, amely nemcsak közlekedésünket terheli feleslegesen ós késlelteti az áruszállítást, hanem főképpen élel­miszereknél növeli a veszteséget, amíg a népgazdaságnak érzékeny károkat okoz. Ezt azonban csak a kereskedelem terén elburjánzott bürokrácia elleni erőteljes és szí­vós küzdelemmel tudjuk megszün­tetni, ami éppen ezért a minisztéri um egyik legfontosabb feladata. Oktatásunk terén a legnagyobb erőfeszitéseket és anyagi áldo­zatokat az általános iskolák fej­lesztésérc kell fordítani. Beru­házásaink, lehetőségeink kere­tei között, ezt hűen tükrözik. A pedagógusok, elsősorban a falu­si és tanyai tanítók anyagi problé­máival is foglalkozik a kormány. Az iskolák fokozottabb tatarozása mellett szaporítanunk kell a tan­termek számát, kiegészíteni felsze­relését. Az általános iskoláknak azonban nemcsak új külsőt, de s tanításnak is új tartalmat kell ad­ni: igazi népi, hazafias szellemet. Jobban kell ápolni a haladó ma­gyar hagyományokat, őrizni nem­zeti nagyjaink dicső emlékét. A felnövő új nemzedék magyarságát és műveltségét itt kell a szocialista hazafiság szellemében megalapoz­ni. Arra kell törekednünk és el is kell érnünk, hogy az általános is­kolai képzettséggel megalapozzuk ifjúságunk műveltségét. Édes anya­nyelvünk elsajátíttatása népoktatá­sunk legnagyszerűbb, egyben leg­fontosabb feladata „ ...Nyelvében él a nemzet". Népoktatásunk legneme­sebb feladata ezt a nagy gondola­tot valóra váltani. El kell érni és ez legyen okta­tásunk fő célja, hegy gyerme­keink helyesen beszéljenek, ír­janak cs olvassanak magyarul. (Nagy taps.) A nevelés terén az eddigieknél nagyobb felelősség hárul a szülők­re. A családi életen kívül tevéke­nyebben kell résztvenniök az is­kolai nevelés munkájában és elő­segíteni az iskolái fegyelem meg­szilárdítását. Kultúrpolitikánk .legnagyobb fel­adata sokoldalú, tervszerű munka a kulturális élet minden területén a tudomány, irodalom és művészet eszközeivel, nem utolsósorban fej­lett film-művészetünkkel a .műve­letlenség ellen. Olyan feladat ez, amelyet nem lehet átugrani annak veszélye nélkül, hogy elszakadunk a néptől és kulturális kincseink­kultúrforradalmunk eredményei csak a társadalom szűk felső rátér gének kiváltságává válnak. Biztosí­tani kell a kultúra demokratizálás síit. széleskörű népnevelő szerepét Kultúrpolitikánk nem kisebb fel­adata ápolni, fejleszteni a magyar­ság egységes nemzeti kultúráját. A párt ós a kormány új politi­kája, a szocializmus építésének új szakasza megteremti az irodalom, művészet és tudomány felvirágzá­sának kedvező anyagi és szellemi feltételeit. Megnőtt az írók alkotó kedve, fokozódott érdeklődésük az élet új problémái, az időszerű gaz­dasági és politikai kerdések iránt. Alkotó kedvük és szabadságuk a szocialista realizmus talaján, ko­moly ígéret- a jövőre. Nagy feladat a magyar klasszikus irodalom ápolása. Az idén emléke­zünk meg irodalmunk büszkesége, Jókai Mór halálának 50. évforduló­járól. Méltatlan a nagy író halha­tatlan emlékéhez, de a népi demo­krácia irodalompolitikájához is, hogy a felszabadulás óta alig né­hány kötete került kiadásra. Ezt a mulasztást minél előbb helyre kell hoznunk. Több ifjúsági regényt és mesekönyvet kell ifjúságunk és gyermekeink kezébe adni a magyar ifjúsági és meseirodalomból. Jobban ki kell domborítani a színjátszás népi-, nemzeti jellegét, régi és új magyar színdarabok mi­nél nagyobb számban való bemu­tatásával. Különös gonddal kell törődni a magyar dráma sorsával. A képzőművészet terén nagy lé­péseket kell tennünk afelé, hogy a néptömegek nevelésének, életük megszépítésének eszközévé legyen: Az állam is fokozott gondosko­dással hozzá Iiíván járulni ah­hoz, hogy alkotási feltételek biztosításával képzőművészeink kifejthessék művészi képessé­geiket, hogy e nagyfontosságú művészeti ág helyzete méltú le­gyen az új magyar képzőművé­szet eredményeihez és felada­taihoz. Feladataink as oktatás és a tudomány fejlesztése teren Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hat hónapban mun­kánk jó részét az ország gazdasági problémáinak renüezése, népgazda* ságunk átcsoportosítása kötötte le, ami érthetően a kormánypro­grammból következett. Eddig vég­zett munkánk lehetővé teszi, hogy figyelmünket és gondoskodásunka J fokozottabban kulturális taink felé irányítsuk. Tudományos életünkkel szemben az új szakasz új feladatai rendkí­vüli követelményeket támasztanak. Egyes tudományágakban vannak is elismerésre méltó eredményeink. De nem elégedhetünk meg azzal a hellyel, amelyet a tudományos vi­lágban elfoglalunk. A fizikai ügyességben, a különböző sportágak terén az élre törtünk, a legnagyob­bak közé, és mint mondani szok­ták, sport-nagyhatalom vagyunk. Valóban, a jogos nemzeti büszke­ség érzése töltött el bennünket az olimpiai győzelmi-sorozat után és példátlan lekesedéssel fogadta az egész ország labdarúgóink London­ban aratott nagyszerű 6:3-as győ­zelmét. (Taps.) Ugyanakkor számos tudományágban, elsősorban a tech­nikai tudományok terén le vagvunk feiada | maradva. Csak átvesszük a tudo­mányos eredményeket ahelyett, hogy újat is alkotnánk. Tudomá­nyos kutatóintézeteink nem egyszer olyan kérdéseket dolgoznak fel, amelyeknek semmiféle, vagy csak nagyon laza kapcsolatuk van a ter­melés terén előttünk álló felada­tokkal és elhanyagoljuk égető pro­blémáinkat. — Az utóbbi időben ugyan fel­élénkült tudományos életünk, széle­sedtek nemzetközi kapcsolataink, a szocialista tábor országain kívül, résztvettünk számos tudományos tanácskozáson Stockholmban, Lon­donban és másutt, ahol tapasztal­hattuk tudományos életünk foko­zottabb megbecsülését De a főfeladat a tudományok továbbfejlesztésének előrelendí­tése, újabb tudományos ered­mények elérése. Népi demokrá­ciánk viszonyai között ennek kedvező feltételei, komoly le­hetőségei és szép hagyományai vannak. Erre támaszkodva a szellemi élet, a tudományos munka terén is az élre kell tör­nünk a nemzetek nemes ver­sengéséhen. Biztos vagyok benne, hogy a tu­dományok képviselői hírnevet és dicsőséget szereznek maguknak és az országnak is! Ami a kormányt illeti, több megbecsüléssel, figye­lemmel és gondoskodással, a tudo­mányos munka nagyobb lehetősé­geivel, elő fogja segíteni a magyar tudományok felvirágzását. Tudósa­inkon a sor, hogy szárnyaljon me­részen, magasan a magyar tudo­mány. — A kormány, amely messzeme­nő anyagi áldozatokat hoz a dol­gozók pihenésének, kulturális és szórakozási lehetőségeinek fejlesz­tésére, biztosítani kívánja ehhez a megfelelő szabadidőt. Megköveteli ezt a dolgozók magánélete, a csa­ládi kör, a gyermekek nevelése, a szülői kötelesség is. Erre való te­kintettel a kormány a közeljövő­ben be fogja vezetni hivatalokban, intézményekben az alkalmazottak kötött munkaidejét. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy fejlesztése terén bár történtek a kormány részéről az elmúlt hónapokban intézkedé­sek, a feladatok megoldása még előttünk áll. 1954-ben ezen a téren jelentős lépést teszünk előre, amennyi­ben az egészségügy fejlesztésé­re 343 millió forintot ruházunk be. Mintegy 10 százalékkal növeljük a kórházi ágyak szómát és az év fo­lyamán több új kórházat adunk át a használatnak, egyidejűleg több kórházat jelentősen kibővítünk. A jöbb betegellátás érdekében pedig nyolcezerrel felemeljük a kórházak és rendelőintézetek dolgozóinak lét­számát. A közegészségügy fejlesztése te­rén fontos szerepük van a kom­munális beruházásoknak. amire 1951-ben 323 milMó forintot fordí­tunk. Ebből az összegből elsősor­ban a városok víz- és csatornaháló­zatát kell bővíteni; illetve a meg­lévőt kijavítani. 1954-ben tovább folytatjuk az állami lakóházak ta­tarozását, amire 320 millió forintot irányoztunk elö. Az állami lakásépítkezéseken kívül a kormány messzemenő anyagi segítséggel migán-kisla­késépítési akciót indít az év fo­lyamán. i-en előnyös fizetési feltétetek mellett. 1954-ben erro a eclra 180 millió forint összegű kölcsönkeretet és nagymennyiségű építőanyagot bo­csát az építtetők rendelkezésére. Az 1954. évi lakásépítési pro­gramm 150 százalékkal haladja meg a múlt évit. Fo'yó évben állami és magánerőből összesen kerek szám­ban 40 ezer lakás énül az ors-ág­ban. Ezenkívül további tízezer la­kás építését kezdjük meg, amelye­ket 1955-ben fojozünk be. Allamháxt tintásunk előtt átló feladatok Ezekután, Tisztelt Országgyűlés, áttérek az államházt-rtás egyné­hány kérdésének rövid ismertetésé­re. Júlins 4-i parlamenti beszédem­ben gazdasági lehetőségeink reális értékelésével kapcsolatban a fel­adatot abban jelöltem meg, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér! Ma ez fokoroHabbnn érvényes, mint fél évvel czc'ött. Ál­lamháztartásunkban ez a gazdálko­dás irányelve. A legmesszebbmc-ő­en takarékoskodunk a dolgozók fil­léreivel és nagyon megnézzük, ho­vá adjuk. Ezen épül fe] az 1954. évi á'lami költségvetésünk, mely­nek előirányzatát a. minisztert.-ní.os a múlt év végén jóváhagyta. Ebben az előirányzatban a pén-o~z'-özök új csoportosításának jellemző vo­nása a beruházások fő cs:zeg'nek csökkentése. A múlt évben n költ­ségvetésben a beruházásokra az őeszk'adás 32.4 száza'éka volt elő­(Folytatás a negyedik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents