Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az országgyűlés szombati ülése Az országgyűlés szombaton dél­előtt 10 órakor folytatta tanácsko­zásait. Megjelent az ülésen Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titká­ra, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Gcrő Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal, a mi­nisztertanács elnökhelyettese, Hi­das István, Zsofinyecz Mihály, Föld­vári Rudolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tag­jai, Bala István honvédelmi mi­niszter és Szalai Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, a Politikai Bi­zottság póttagjai. Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Boldoczki János külügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Er­dei Ferenc igazságügyminiszter, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Altomáre Iván élelmiszeripari mi­Nagy Imre, a minisztertanács el­nöke a következő beszédet mondot­ta el: — Tisztelt Országgyűlés! — Az 1953-as esztendő, amelyet 07. új év küszöbén átlépve magunk mögött hagytunk, mérföldkő az ország fejlődésének széles útján. Azok a mélyreható változások, amelyek a múlt év derekán megin­dultak és azóta mindjobban és jobban kibontakoztak, azok az új célkitűzések és feladatok, amiket n párt Központi Vczotöségének júniusi határozata és a július 4­én elhangzott kormányprogramm népünk elé állított, az a birálat, amely a múlt hibáit feltárta cs az ország politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális életében egy­aránt levonta belőlük a jövő szá­mára a szükséges tanulságokat, fej­lődésünkben új szakaszt nyitottak, Új politikának vetették meg alap­jait. — Alig hat hónap telt el azóta. Nem sok idő, hiszen programmunk­kal tarlós és szilárd alapokra fek­tettük a párt és a kormány új po­litikáját. Mégis ez a rövid idő ele­gendő ahhoz, hogy mérlegre te­gyük fel esztendővel ezelőtt ugyan­ezen a helyen,- az Országházban, népünk színe előtt adott szavun­kat és azt követő tetteinket. — Visszapillantva a kormány hathónapos tevékenységére, megál­lapíthatjuk, hogy nagy erőfeszíté­seink nem maradtak eredményte­lenek. Pedig nem mindennapi fel­adatokat kellett vállalni és megol­dani, rendkívüli nehézségeket kel­lett leküzdeni. Mint minden mély­reható változás, ez som ment kisebb zökkenők nélkül, az új célkitűzések nem érvényesülnek máról-hólnapra. A legnagyobb elismerés hang­ján kell szólnom arról a nagy­szerű teljesítményről, lendüle­tes. odaadó munkáról, amely­lycl ipari munkásságunk, bá­nyászok, kohászok, vasasok, a műszaki értelmiséggel karöltve hozzájárultak a párt határoza­tának és a kormány pro­grammjának megvalósításához. Dolgozó népünk önfeláldozó, len­dületes munkája és a kormány következetes politikája, az új sza­kasz alapelveihez és gyakorlati célkitűzéseihez való feltétlen ra­gaszkodása volt éi lesz a jövőben is a biztosítéka annak, hogy a kormányprogramm minden pontját lépésről-lépésre megvalósítsuk, az új politikát sikerre vigyük. A kor­mány eddigi tevékenysége, a pvo­gramm megvalósítása során elért szerény eredményei, e.sak kezdet azoknak a feladatoknak a megol­dása terén, amelyek összeségükben, végső kibontakozásukban hazánk felvirágzását, népünk boldogulását, a szocializmus építésének sikerét biztosítják. — Az az öröm és lelkesedés, amely a kormányprogramm nyo­mán a lakosság körében ország­szerte osztatlanul megnyilvánult, mutatja, hogy azok a mélyreható változások, amelyeket a kormánv új politikája elindított, mennyire időszerűek és szükségesek, hogy a nép vágyait fejezik ki. hogy ar.ok a népi törekvések öltenek testet niszter, Tisza József begyűjtési mi­nisztsr, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés­és postáügyi miniszter, Darvas Jó­zsef népművelési miniszter, Erdey­Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Zsoldos Sándor egészségügyi mi­niszter. A diplomata páholyokban helyet foglalt J. D. Kiszeljov, a Szovjet­unió%nagyarországi nagykövete, a diplomáciai testület doyenje, Huan Cen, a Kinai Népköztársaság nagy­követe, C. H. Topeynan, a Török Köztársaság követe, H. Minc, a Lengyel Népköztársaság követe, S. Major, a Csehszlovák Köztársaság követe, M. Temnjalov, a Bolgár Népköztársaság követe, C. M.> Ravn­dal, az Amerikai Egyesült Államok követe, I. Farlandaschi, a Román Népköztársaság követe, P. Koci, az Albán Népköztársaság követe, D Soldatic, a Jugoszláv Szövetségi Nagy Imre beszéde bennük, amelyek népköztársaságunk állami és társadalmi életét, gaz­daságpolitikáját és knlturális tevé­kenységét a szocializmus építése terén előre lendítik és irányítják. Ebben van a párthatározat és a kormányprogramm nagy ereje. Ab­ban, hogy vonzó erejével maga körül tömörítette az ország egész lakosságát, hogy nz országepitö erőket, crös egységbe kovácsolta ós ezzel a legszélesebb alapot te­remtette meg a nemzeti összefogás­ra. Nép és kormány még nem for­rott. olyannyira egységbe, mint nap­jainkban. Pedig népi demokráciánk belső ós külső ellenségei hol nyil­tan, hol burkoltan megpróbálták keresztezni a kormány üdvös cél­kitűzéseit. Lehecsülni igyekeztek a kormányprogramm jelentőségét, vagy taktikázásnak magyarázták és hol letompítani és visszatartani, hol pedig túlhajtani igyekeztek a kormány célkitűzéseit, nyilván az­zal a szándékkal, hogy aláássák a kormány tekintélyét és megrendít­sék a néptömegek beléje vetett bi­zalmát. A zavartkeltő kísérletek a kormány tevékenysége nyomán szé­gyenteljes kndareba fulladtak. A programm célkitűzéseit a kormány gyors ütemben valósította meg. A szükséges intézkedések nem várat-, tak magukra: a kormány pontosan és határidőre valóra váltotta azo­kat. A kormány a programm meg­valósítása során foganatosított számtalan intézkedésével, a falu és a város gazdasági, társadalmi és kulturális kapesolaíainak fejleszté­sével megszilárdította a munkás­ság és a parasztság szövetségét, államiságunk megingathatatlan fundamentumát. Ahhoz, hogy nem­csak a programmban kitűzött fel­adataink végrehajtása terén vég­zett munkánk hozott eredményeket, hanem ugyanakkor a kormánypro­gramm ellen irányuló alattomos, zavartkeltő kísérteteket is felszá­moltuk, erőt adott az. hogy népünk e nagy feladatok meg­oldásához. a nehézségek leküz­déséhez. dolgos két keze és szel­lemi képességei mellé igaz szi­vét, szeretetét és bizalmát is kölcsönözte. Ez a szinte felbe­csülhetetlen erőforrás az, amelynek birtokában a kor­mány mint a múltban, meg­küzd minden feladattal a jövő­ben is. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt fél esztendő alatt, a július 4-én el­hangzott programm irányelveihez, híven és annak szellemébon a kor­mány, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának törvényerejű rendeletei­vel, a minisztertanács határozatai­val a feladatok nagyrészót megva­lósította, más célkitűzések végre­hajtását, amelyek hosszabb idő munkáját követelik, folyamatba tette. Nem kívánom tételemen felsorol­ni, Tisztelt Országgyűlés azokat az intézkedéseket, amelyeket a kor­mány az elmúlt hathónap alatt tett a programm megvalósítására. Ezek ismeretesek nemcsak képviselő­k társaim előtt, de. a lakosság Vöró­MAI SZÁMUNKBÓL: Megkezdődött a körzeti orvo- Január 25—február 10. között sok éjszakai ügyeteti szolgálata €j nevek a dicsöségtáblán A kis Csemege megcsúfolja a nagy Csemege olcsó árait takarékossági napokat tarta­nak a szegedi üzemekben A Hungária-cttcrem meg­kezdi a diétás étkeztetést Ma keresztrejtvény Népköztársaság követe, J.- Decroux, Svájc követe, H. Fink, a Német Demokratikus Köztársaság nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivője, ö. Lundborg, a Svéd Királyság követ­ségének ideiglenes ügyvivője, K. Katz, Izrael követségének ideigle­nes ügyvivője, B. C. Peyra, a Hol­land Királyság követségének ideig­lenes ügyvivője, R. M. Saner, Nagy­britannia és Észak-Írország Egye­sült Királyság követségének első titkára, Li Cser Gva. a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság kö­vetségének második titkára, J. L. Latapie, a Francia Köztársaság kö­vetségének attaséja, A. Struzziero, az Olasz Köztársaság követségének sajtóattaséja, továbbá a diplomáciai képviseletek számos tagja. Áz ülést Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke nyitotta meg. Beje­lentette, hogy Nagy Imre, a mi­nisztertanács elnöke kíván szólni. ben is. A napi sajtó is bőven fog­lulkozott velük. A* 1953. év feladatainak sikeres végrehajtása Mindent mérlegelve megállapíthatjuk, hogy a nép­gazdaság. a termelés és beru­házás terén, 1953. évre a kor­mányprogrammban kitűzött feladatokkal nagyobb zökkenők nélkül alapjában megbirkóz­tunk, megoldottuk azokat, olymódon, hogy az 1953. második felében megkezdett átcsoportosítás fő elveiben, irányában és az elért szerény eredményeiben alapját ké­pezheti az 1954. évi népgazdasági tervünknek, amelyet tegnap ismer­tetett beszámolójában a Tisztelt Országgyűlés előtt az Országos Tervhivatal elnöke. Azt, hogy milyen mértékben és milyen eredménnyel történt meg népgazdasági terveink és azon belül az ipari termelésünk átállítása, hogy mennyiben szolgálja a gazda­ságpolitikánkban bekövetkezet tWor­dulattal megalapozott új szakasz fő célkitűzéseit, — az ország lakossá­ga életszínvonalának emelését, a termelés és áruforgalom számada­tai tükrözik a legvilágosabban. A szocialista ipar 1953-ban évi termelési tervét 101.3 százalékra teljesítette és ezzel 11.8 százalékkal haladta meg a szocialista ipar 1952. évi teljes termelését. Az 1953-as esztendő termelési tervét és azok teljesítését az jel­lemzi, hogy a július 4-i kormány­programm űj gazdasági célkitűzései ketté osztották úgy, hogy lényegé­ben az első és második félév ter­melési feladatai között a gazdaság­politikában bekövetkezett fordulat­tal komoly változások következtek be. A kormányprogramm végre­hajtását tehát nem annyira az egész mult évi ipari termelési tervek teljesítése, mint első­sorban a második félév terme­lési és beruházási számai jel­lemzik. Míg 1953. második felében az első félévhez képest, a nehézipar beru­házásai 35.5 százalékkal emelked­tek, addig a könnyűiparé 169.9 szá­zalékkal, az élelmiszeriparé 203.5 százalékkal. Az ipari termelésnek a kormány­programm szellemében a lakosság szükségletei fokozottabb kielégíté­sére történt átállítására az 1953. évi első és második félév fontosabb cikkei termelési számainak össze­hasonlítása ad világos képet. Ipar­cikkeink közül például flanelt 40.2 százalékkal, férfiinget 16.3 száza­lékkal, bakancsot 17.9 százalékkal, élelmiszerek közül például nyers­húst 10.1 százalékkal, zsírt és sza­lonnát 22.4 százalékkal, vajat 28.5 százalékkal és cukorkát 75.2 száza­lékkal gyártott többet 1953. máso­dik félévében, mint a megelőző el­ső félévben. A fenti számok nem szorulnak bővebb magyarázatra, mutatják, hogy az ipari termelés átállására, a lakosság szükségletei­nek kielégítésére irányuló erőfeszí­téseink nem maradnak eredmény­telenek. A lakosság életszínvonalának emelkedéséről közvetlen áttekintést a kiskereskedelmi áruforgalom ala­kulása nyújt. 1953. második felé­ben az első félévhez viszonyítva 27 százalékkal volt magasabb a szocia­lista kiskereskedelmi forgalom, s ha az árcsökkentéseket is figye­lembe vesszük, a növekedés ennél is nagyobb. Az áruforgalmon belül jelentős eltolódás mutatkozik az iparcikkek, azonbelül a ruházati cikkek javára. Érdemes külön kiemelni a kará­csonyi nagy vásárlásokat, amikor is az állami kiskereskedelem min­den eddigit felülmúló forgalmat bo­nyolított le. December két utolsó dekádjának együttes forgalma 36.6 százalékkal haladta meg a korábbi legmagasabb 1951. évi karácsonyi forgalmat. — A falu áruforgalmát főképpen a földművesszövetkezeti bolthálózat bonyolítja le. A forgalom növeke­désében élénken tükröződnek azok a kormányintézkedések, melyeknek eredményeképpen a parasztság ter­hei jelentősen csökkentek, jövedel­mei pedig nagymértékben emelked­tek, ami a falusi lakosság vásárló­erejének gyors és nagyarányú emelkedésére vezetett. Ez a magya­rázata annak, hogy a földműves­szövetkezeti bolthálózat 1953. IV. negyedévi áruforgalmi tervét 113.2 százalékra teljesítette, így 1953. IV. negyedévi áruforgalma 38.2 száza­lékkal volt magasabb, mint 1952. hasonló időszakában. — A falusi lakosság vásárlóere­jének növekedésével azonban még ez a hatalmas áruforgalom sem tu­dott minden téren lépést tartani az elmúlt esztendőben. — Az állatni kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek árufor­galma mellett a harmadik tényező, amely élénken megvilágítja azokat a gazdasági változásokat, amelyek a kormány új politikáját jellemzik és a lakosság anyagi helyzetének javulását mutatják, — a szabad­piac és termelői felhozatal alaku­lása. — A budapesti termelői piaci felhczatal mennyisége szeptem­ber óta csaknem valamennyi áruféleségben Jelentősen meg­haladja nemcsak az 1952. évi, hanem a jótermésű 1951. évi felhozatal mennyiségét is. Ezzel magyarázható a termelői piaci árak alakulása, amely azt mutatja, hogy az 1953. novemberi piaci árak átlagosan 13.3 százalék­kal voltak alacsonyabbak az 1952. novemberi áraknál, ami kedvezően hat a városi lakosság élelmiszer­ellátására. Tisztelt Országgyűlés! — Az áruforgalom jelentős növe­kedése • a lakosság vásárlóképessé­gének és életszínvonalának általá­nos emelkedését mutatja. Ezen túl­menően a kormány számos olyan intézkedést tett, amelyek közvetle­nül a munkásság anyagi és szociá­lis helyzetének, valamint munka­viszonyainak megjavítását célozzák. A párt Központi Vezetőségének ha­tározata és a kormányprogramm óta a minisztertanács javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa módosította a Munka Törvény­könyvét. Kiterjesztette a nők és a fiatalkorúak védelmét és a terhes és szoptatós anyák jogait, megszi­gorította a túlmunka elrendelését, szabályozta a dolgozók felmondási jogát, eltörölte a pénzbüntetést és a rendbírságot, büntető rendelkezé­seket írt elő azokkal a vezetőkkel szemben, akik csorbítják a munká­sok törvényes jogait és részletesen szabályozta a szakszervezetek jo­gait és kötelességeit a Munka Tör­vénykönyvének végrehajtásával kapcsolatban. A dolgozók helyzetének jelentős javulása Elsősorban a munkásság helyze­tének javítását szolgálták a kor­mány által elrendelt árpolitikai intézkedések, a júliusi ós szeptem­beri árleszállítások, melyek foly­tán a bérből és fizetésből élők, el­sősorban a munkások 1953 négy hónapjában 550 millió foriutol takarítottak meg, ami egész évre kivetítve 1954-ben több mint 1200 millió forint megta­karítást jelent számukra. A parasztság az árcsökkentés révén egész évre kivetítve 490 millió fo­rint megtakarításhoz jut. A kor­mány árcsökkentő intézkedései te­hát főképpen a városi lakosaág helyzotének javítását eredményez­ték. A kormányprogramm megjelené­se ótn a bérbői és fizetésből élők helyzetének javítására a minisz­tertanács számos bérügyi intézke­dést is foganatosított, melyeknek egy évre eső össz-bérkihatása kere­ken 762 millió forint, köztük van­nak a villamosencrgiaipar, a kohó­martin és hengerművek munkásai, a bányamunkások és egyéb ipar­ágak munkásai. A dolgozók szociális és egészség­ügyi helyzetének megjavítása ér­dekében ig mámon intézkedést haj­tott végre a kormány. Az 1943. évi munkásvédelmi beruházások keretösszegét 6(1 millió forinttal, az üzemi böl­csődék és óvodák 1953. évi be­ruházási keretösszegét pedig 40 millió forinttal felemelte. A rendelkezésre bocsátott 100 millió forint azonban egyrészt az üzemigazgatók egyrészénok nemtö­rődömsége, másrészt a kivitelező vállalatok felkészületlensége miatt nem került mindenütt teljes mér­tékben felhasználásra, holott rend­kívül nagy szükség tett volna rá. A dolgozók szociális és egészség­ügyi helyzetével szembeni közöm­bösségéért nem maradhat cl a fe­lelősségrevonás, a lemaradást pe­dig a legsürgősebben be kell hozni. A kormányprogrammot követő hónapokban hozzákezdtünk a lakó­házak tatarozásához is, amire a minisztertanács 1953. évben 100 millió forintot irányzott elő. Bér a tatarozást programm december 3l-ig nem valósult meg a maga egészében, az elvégzett munkával lépést tettünk előre a dolgozók la­kásviszonyainak megjavítása te­rén. Lakásépítésre a kormány kereken mégegyszer annyit irányzott elő, mint a megelőző 1952 évben. 8 bár n lakásépítési programm végrehaj­tása terén is van némi lemaradás, mégis a múlt év folyamán e téren is komoly lépést tettünk előre, amit mutat az is, hogy az elmúlt oszten­dőben, főképpen a második felében, állami erőből mintegy 9000, állami támogatással kb. 2000 és magánerő­ből 5000. összesen 16.000 lakás épült fel. Vagyis 24.5 százalékkal több, mint 1952 második felében. Az 1953-ban befejezett lakásokon kí­yül mintegy 16.000 már meg­kezdett és folyamatban lévő lakás­épités húzódott át az újesztendöre. Nem térek ki részletcsen azokra oz intézkedésekre, amelyeket a kor­mány a fentieken túl a bérből és fizetésből élők helyzetének megja­vítására tett. Hiányos felsorolásuk is meggyőzően mutatja, hogy a kormány elsőrendű köteles­ségének tartja és. — mint arra az 1954. évi feladatokkal kap­csolatban még . kitérek, a jö­vőben még inkább annak te­kinti — a munkásosztály anya­gi, kulturális cs szociális hely­zetének, életszínvonalának ál­talános emelését, anyagi lehe­tőségeink, erőforrásaink, nép­gazdaságunk teherbiróképessé­gc alapján. 4 mezőgazdaság részére nyújtott segítség Tisztolt Országgyűlés! — A kormányprogramm a népgaz­dasági tervek és tervezés átalakí­tásával kapcsolatban egyik legfon­tosabb feladatként tűzte ki az ipa­ri és mezőgazdasági termelés fej­lődése között a túlzott iparosítás következtében az utóbbi évek so­rán létrejött aránytalanság gyors megszüntetését. Ennek megvalósí­tására a kormány sokoldalú és szé­leskörű intézkedéseket fogan atosl­—• f Folyt alat a második oldalon.),

Next

/
Thumbnails
Contents