Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-21 / 17. szám

1 4 CSÜTÖRTÖK, 1954. JANUÁR 21. 3 DELMJSGYARORSZAG «LENIN ÉLT, LENIN ÉL, LENIN ÉLNI FOG!» AZ EMLÉKMŰ Egy kisvárosban történt. Az iskola szép, oszlopos épülete a város szélén állt. Előtte, egy dombon emelkedett Lenin szobra Az emlékmű nagy gránitkövön állt, s aki a városba érkezett, legelőször is Leninnel találkozott. Az iskolásgyarmekek virágokat ültettek az emlékmű köré. Sok virágot és négy nyirfácskát. Egész kertet szerettek volna, de már nem sikerült, mert kitört a háború. A fasiszták először bombázták a békés várost, majd ágyútűzzel árasztották el. Amikor az ellenség már egészen közel volt, a lakosság elhagyta a várost. Az asszonyok gyermekeikkel az ország belseje felé menekültek, a férfiak fegyvert fogtak, s elrejtőztek az erdőben, hogy a többi partizánnal együtt tovább harcoljanak a betolakodó fasiszták ellen. Néhány embernek azonban nem volt már ideje elmenni. A fasiszták behatoltak a városba. Az iskola s a város legszebb házai romokban hevertek már akkor. A Lenin-szobrot is ledöntötte egy német bomba. Az egyik fasiszta tiszt mindenekelőtt parancsot adott ki, hogy az épségben maradt házak kapuin plakátokon hirdessék ki, ha a városban egy német katonát megölnek, ezért az egyért tíz szovjet embert végeznek ki, férfit, nőt, gyermeket. A fasiszták aztán fosztogatni kezdték az elhagyott házakat. A rablás késő éjtszakáig tartott. Éjjel az ottrekedt lakosok észrevétlen elhagyták a várost. Egyenkint igyekeztek a kertek alján az erdőbe vezető út felé. A mezőn összetalálkoztak. Mindössze hatan voltak. De nem mentek még be az erdőbe. Megálltak a mezőn és a város felé hallgatóztak. Alltak és szótlanul» nézték az ismerős dombot, ahol reggel még ott állt Lenin szobra. Azután mintha csak összebeszéltek volna, elindultak a domb felé. Megtalálták a domb alján az emlékmű talpazatát. Egy bomba kettéhasította. A hat szovjet ember felemelte, felvitte a domb tetejére és visszaállította régi helyére. Azután keresni kezdték a szobrot. Épségben találták mag, egy kidöntött nyírfácska lombja betakarta. Felemelték a nyírfát. A német őr közben figyelni kezdett. Neszt hallott a domb felől. Közelebb ment, de köröskörül nyugalom volt. Csupán a halott nyírfácska levelei suhogtak a szélben. A felgyújtott iskola felett szürke füst szállt és körülvette a kopár dombot. A, Kononov elbeszélése Az őr megállt, figyelt egy darabig, aztán visszaindult arrafelé, ahol .a német katonák aludtak. A hat szovjet ember ekkor óvatosan felemelte a szobrot és viszszaállította régi helyére, a gránitkőre. A kő úgy állt, mintha nem is érte volna bombatalálat. Ezután újból elindultak az erdő felé egymás után, végleg elhagyták a lerombolt várost. Megvirradt. Az egyik német tiszt körül akart nézni a városban, ki akarta hallgatni az ottrekedt lakókat. Két katonát vett maga mellé és elindult a néptelen utcákon. A lerombolt iskola előtt hirtelen megállt, mintha ütés érte volna. A dombon ott látta Lenin szobrát! Egy pillanatig kővéválva állt, aztán felrohant a dombra. A katonák nehézkesen futottak utána. Patkós csizmáik dobogtak az úton. Ráparancsolt az egyik katonára, hogy egy gránátot adjon neki. Eldobni azonban már nem tudta. Távolról lövés csattant és a tiszt átlőtt vállal esett össze. Az erdőből lőttek rá. A németek riadót Jújtak. Egy századnyi katona futott össze. A tisztek felsorokoztatták és az erdő felé vezényelték a katonákat. Ezalatt a másik oldalról egy partizán lovascsapat tört be a városba. Két oldalról támadták a fasisztákat, s kiverték őket a városból. Másnap megérkeztek a városba a szovjet tankok. A katonák elsőnek Lenin szobrát látták meg. Az emlékműnél egy idős partizán őrködött vadászfegyverével. Távolabb harc dúlt. A páncélos katonáknak nem volt rá idejük, hogy beszélgessenek a partizánnal. A parancsnok csak integetett a partizánnak és a szovjet harckocsik tovább robogtak arrafelé, amerre a dombról Lenin magasra emelt keze mutatott. Küldöttek Leninnél B Szeröv festőművész képe V. I. Lenin P. Vaszíljev festőművész rajz, Lenin müveinek kiadása a Szovjet unié kan A szovjet hatalom évei alatt Marx —Engels —Lenin—Sztálin munkáit 17.542 ízben adták ki orosz nyelven. A marxizmus-leninizmus klasszikusainak munkáit több mint egymilliárd példányban adták ki. A zseniális Lenin halhatatlan műveit a nép mint történelmi örökséget őrzi. A Szovjetunióban Lenin művei több mint 6000-szer kerültek kiadásra, összesen 265.7 millió példányban a Szovjetunió különböző népeinek nyelvén. Ennek egyötödét teszik ki azok a művek, amelyeket a négy ízben megjelentetett gyűjteményes kiadásban adtak ki. Lenin műveinek kiadására jellemzőek az alábbi adatok: „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelső foka" 176-szor, „Állam és Forradalom" 165-ször, a „Mi a teendő" 139-szer, „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban" 125-ször, a „Baloldaliság, a kommunizmus gyermekbetegsége" 112-szer, az „Egy lépés előre, két lépés hátra" 104-szer látott napvilágot. Ugyancsak sokszor jelent meg Lenin „Kik azok a népbarátok és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?", „Áprilisi tézisek", „A nagy kezdeményezés", „A materializmus és empiriokriticizmus", „A szovjet hatalom soronlévő feladatai", „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" cl" mű műve és sok más munka. DCörnja jelenik meg. az ijfá JíeninraL Az Ifjúsági Könyvkiadó Lenin halálának 30. évfordulójára kiadja Zetkin Milovidova: "Az ifjú Lenin* című könyvet. A szép kiállítású, illusztrált könyv Lenin gyermekkorát és fiatalsága éveit ismerteti. A könyv utolsó fejezetei Lenin forradalmi működésének kezdetével és első elméleti munkáival foglalkoznak:. V v v » » ' i. 1 I. I. Lenin, a világ munkásmozgalmának nagy vezére és teoretikusa, a kommunista párt és a világ első szocialista államának megalapítója sok zseniális eszmével és tétellel gazdagította a forradalmi elméletet és gyakorlatot. Lenin tevékenysége abban az időszakban folyt, amikor a világkapitalizmus fejlődésének legfelső és utolsó szakaszába, az imperializmus szakaszába lépett. A tőkés rendszer ellentmondásai ekkor már a végsőkig kiéleződtek és megkezdődött a világháborúk és a proletárforradalmak korszaka. Ilyen feltételek között új módon kellett megoldani sok kérdést: melyek a forradalom mozgatóerői, győzelmének lehetőségei, mi a proletariátus és szövetségesei szerepe a dolgozók felszabadításáért .vívott harcban a tőkés elnyomás alól. A marxi elmélet alaptételeire támaszkodva Lenin megalapozta a proletariátus hegemóniájának, vezető szerepének eszméjét a polgáridemokratikus és a szocialista forradalomban egyaránt, és meghatározta a parasztságnak, mint a munkásosztály szövetségesének szerepét. A második Internacionálé félt a forradalomtól, gondolni sem akart a proletárdiktatúrára és ezért nem is érdekelte a munkásosztály szövetségeseinek kérdése. Lenin szembehelyezkedett ezekkel az opportunista teoretikusokkal és kimutatta, hogy a munkásosztály és a parasztság szövetségének kérdése a proletariátus felszabadulására irányuló mozgalom rendkívül fontos kérdése. A szocialista forradalom sorsa és a proletárdiktatúra tartóssága attól íügg, kinek a tartalékává válnak a Lenin a munkásosztály és a parasztság szövetségéről kispolgárság, elsősorban a parasztság tömegei: a proletariátus vagy a burzsoázia tartalékaivá. Amikor Lenin kidolgozta a szocialista forradalom új elméletét, azt az elméletet, hogy a szocializmus győzhet először csak néhány, vagy akár csak egyetlen kapitalista országban is, — még egy új momentumot vitt a szocialista forradalom elméletébe: a proletariátus szövetségét a város és különösen a falu félproletár, dolgozó elemeivel. A párt vezetésével létrejött az oroszországi munkásoknak és parasztoknak, a társadalom túlnyomó többségének harci szövetsége. Ez a szövetség döntő szerepet játszott a cárizmus, a födesurak és a burzsoázia elleni harcban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom azért győzött, mert a kommunista párt — Lenin szavai szerint — meg tudta valósítani a „parasztháború« szövetségét a munkásmozgalommal. Ezt a szövetséget Marx már a mult század 50-es. éveiben megemlitette, mint lehetséges perspektívát. A szovjet szocialista állam ereje és legyőzhetetlensége éppen abban áll, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségén alapszik, amelyben a vezető szerep a munkásosztályé. A munkások és parasztok szövetségében a nagy Lenin a prolei árdiktatúra legfőbb elvét, a szocializmus győzelmének alapját látta. Enélkül a .szövetség nélkül gondolni sem lehet a munkásosztály hatalmának kivívására és megtartására, főleg olyan országokban, ahol a parasztság képezi a lakosság óriási többségét. A szovjet hatalom a munkás-paraszt szövetségből merített erőt a külső és belső ellenségek elleni harchoz, a tőkésrendszer viszszaállítására irányuló kísérletek meghiúsításához. Lenin a proletariátus és a parasztság tartós szövetségének jelentőségét hangsúlyozva, 1922-ben azt mondotta: „össze kell fogni a parasztság tömegével, az egyszerű dolgozó parasztsággal és meg kell kezdeni az előrehaladást, összehasonlíthatatlanul, mérhetetlenül lassabban, mint ahogy ábrándoztunk róla, de viszont úgy, hogy az egész tömeg velünk együtt haladjon. Akkor azután a maga idejében olyan gyorsulás fog bekövetkezni ebben a haladásban, amilyenről ma még álmodni sem merünk.* A munkásosztály csakis a parasztsággal való szövetségben küzdhette le gazdaságilag a burzsoáziát és biztosíthatta a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban. A kommunista párt megsemmisítő csapást mért a trockistákra és a leninizmus más ellenségeire, akik nem egyszer próbáltak viszályt szítani a munkásosztály és a parasztság között, hogy megbuktassák a proletárdiktatúrát. A párt tántoríthatatlanul követte Lenin útmutatásait és Sztálinnal, Lenin ügyének nagy folytatójával az élen határozottan visszautasította a marxizmustól idegen emberek olyan javaslatait, hogy sajátítsák ki a közép- és kisparasztságot a falun. A párt más utat választott, az egyedüli helyes utat: a kis- és középparaszti gazdaságok nagy mezőgazdasági üzemekbe való önkéntes, fokozatos egyesítésének lenini útját. Ezek a mezőgazdasági nagyüzemek az élenjáró technikával ellátott kolhozok. A szovjet parasztság tevékenyen támogatta a párt politikáját, hiszen a parasztság döntő tömegeinek érdeke nem a kapitalista, hanem a szocialista fejlődés volt. A parasztok saját tapasztalatukon bizonyosodtak meg arról, hogy csakis szoros szövetségben a munkásosztállyal, a munkásosztály vezetésével szabadulhatnak meg mindörökre a kulák kizsákmányolásától, léphetnek a szocialista élet útjára. A Szovjetunió munkásosztálya nagy segítséget nyújtott a parasztságnak a földesurak és a kulákság felszámolásában, ellátta a parasztságot és a kolhozokat elsőrendű mezőgazdasági gépekkel. Ez a munkásosztály és a parasztság szövetségét szoros barátsággá változtatta, s így a munkásosztály diktatúrájának szociális bázisa hatalmasan kibővült és megszilárdult. A kolhozrendszer győzelme előtt a szovjethatalom szociális támasza a falun csak a szegényparasztság volt, a középparasztok a proletariátus ingadozó szövetségesei voltak. A kulákság felszámolása és a kolhozrendszer győzelme után az egész kolhozparasztság lett a szovjet hatalom megingathatatlan szociális támasza a falun. A szocializmus győzelme megteremtette a reális feltételeket a munkásság és a parasztság, valamint az említett két osztály és az értelmiség közötti osztályhatárok fokozatos elmosódásához. A Szovjetuniónak ma hatalmas, fejlett nehézipara és gépgyártása, gyorsan fejlődő könnyűés élelmiszeripara, egyre erősödő kolhozai vannak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa és az SzKP Központi Bizottságának szeptemberi teljes ülése nagyjelentőségű határozatokat hozott a mezőgazdaság további fejlesztéséről. A szovjet állam már 1953-ban 52 milliárd rubelt fordított a mezőgazdaság fejlesztésére. A szovjet állam egyre több traktort, kombájnt és más mezőgazdasági gépet ad a gépállomásoknak és a szovhozoknak. A mai viszonyok között a Szovjetunióban a soronkövetkező feladat az élelmiszerbőség megteremtése a szocialista ipar nagyarányú fejlesztése alapján. Ennek a feladatnak a megoldása lehetővé teszi a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségének további erősödését, a szovjet társadalom eredményes előrehaladását a kommunizmushoz vezető úton. A parasztkérdés megoldásának és a testvéri munkás-paraszt szövetség megteremtésének szovjet tapasztalatait valamennyi ország kommunista pártja gondosan tanulmányozza és átveszi. T. Sztyepanov