Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

DfLMüGYSRORSZAG VASÁRNAP, 1954. JANUÁR 10. A z 1953-as év utolsó heteiben megjelent újságok és folyóiratok közt lapozgatok. Eszembe jut az a fiatal amerikai újságíró, akivel a nyáron Egyiptomban találkoztam és aki kijelentette, hogy nem bízik a holnapban. Valóban, a mult év vége kevés vigasztalást nyújtott az amerikai családoknak. A folyóiratok és újságok, a közgazdászok és szakértők, a konszernek és monopóliumok jelentései mind erről tanúskodnak. Drow Pearson, a „Daily Mirror" című újság szamleírója például a következőket írja: „... A kereskedelmi minisztérium derülátó kijelentései ellenérc az üzletek raktáraiban és polcain óriási árukészletek fekszenek. A vásárlóképesség hanyatlott. A vállalkozók hangulata vigasztalan. Már júliusban az üzemi munkások száma alacsonyabb volt, mint 1949 óta bármikor". Olvasom, hogy az autóipari munkások nemrég megtartott washingtoni konferenciáján az egyik munkanélküli küldött a szakszervezeti vezetők megnyugtató kijelentéseire így válaszolt, hivatkozva a harmincas évek válságára: „Nem akarok még egyszer főtt makkon élni". Pedig úgylátszik, ez fog bekövetkezni. C. Clark, angol közgazdász cikkében kijelenti, hogy az Egyesült Államokban 6—7 millió munkanélküli van és számuk egyre nő. Ezt maguk a kapitalista Amerika vezető emberei sem tudják letagadni. „Több iparág termelésének hanyatlása következtében az üzemekben az év kezdete óta 700 ezerrel, azaz körülbelül 4 százalékkal kevesebb ember dolgozik" — jelentette december 22-én az Associated Press ügynöksége. Az 1953-as év kiábrándította azokat az amerikalakat, akik abban bíztak, hogy a nagyméretű fegyverkezési programm hosszabb ideig magasabb színvonalon tudja tartani az amerikai kapitalista termelést. Az ipar jelenlegi hanyatlása maga után vonja a mezőgazdasági válság további elmélyülését. A koldusbotra jutott farmerek állandóan szaporítják a munkanélküliek és hajléktalanok hadseregét, sokari ezeken a téli napokon is Amerika országútjain kóborolnak. Bezzeg a monopóliumok nyeresége nem csökken, hanem nő és mesébe illő összegekre rúg. Az „Economic Indlcators" című újság arról ír. hogy az 1953 év harmadik negyedében a trösztök átlagos évi nyeresége a mult év harmadik negyedével szemben 37 milliárd dollárról 46 milliárd dollárra emelkedett! A DOLLÁR RABSAGÁBAN Ré zlefek Pjotr Ny'kity n novellájából A kapitalista országokban sokszor találkoztam tétlenkezű, szótlan emberekkel. Sokezer ilyen munkanélküli csatangol a napsütötte Triesztben, amely most amerikai támaszpont lett. Amikor megtudták, hogy a Szovjetunióból jöttem, sokan akartak beszélni velem, hogy elmondják bajaikat. Eszembe jut az egyik brüsz-1" I / ahol a társadalom nem képes számómra munkát, családomnak békét és kenyeret adni. Féléve kóborlok az utcákon és gondolom magamban: az ördög vigye ezt a rendszert, a pokolba azokkal, akik nem tudnak jobbat kitalálni... Szörnyű dolog hallani: nincs rád szükség!... Alexandriában, a Földközi-tenger partján épült festői, régi városban A -fejlődés kéí vonala RIP 1952. 1953 - /dfle/orstJf, GthsJoMKo. newwf'l, Jbmón.b, 8u!f&o. Otbon.a. lfia*iaors:ö<llgetyijm, dust/no, Dáata, (Já-átjonK*?, szeli beszélgetésem egy belga bányásszal. fi n nem vagyok kommunista, sem szocialista, egyszerű bányász vagyok és egész életemben szenet fejtettem. De most nincs munkám. Eljöttem a fiamhoz, aki a szállodában dolgozik.. Igen .., A bányász lassan beszélt. Az egyik kisebb sörözőben ültünk, nem messze a Sztálingrád-utcától, (a belga főváros egyik utcája). — Nem foglalkozom politikával. De mit gondoljak az olyan rendszerről, a kávéház tulajdonosa, akivel az életről és a dolgokról beszélgettem, azt a tanácsot adta, hogy látogassak el Faruk . király palotájába, nézzem meg az egyetemet, és amennyiben értek az iparhoz, keressem fel a textil-, dohány-, és rizshántoló gyárakat. A tulajdonos büszke arra, hogy a Nagy Sándor által alapított városban született. Amikor a jövedelme után érdeklődöm, sóhajt és a sok külföldire panaszkodik. Idegen áruval kell kereskednie, úgy érzi magát, mint a gazdag emberek kiszolgálója, akinek, míg gazdái a nagy nyereséget zsebre vágják, csak a morzsák jutnak. Beszélgetésünket az utca felől lárma és zaj zavarta meg. Ugylátszik, a szomszéd boltok tulajdonosai összevesztek: hangosan szitkozódtak. Egyikük, egy alacsony, fekete, boglyas, kócoshajú ember kihajolt boltja ajtaján és valamit odakiáltott szomszédjának, egy magas, sovány egyiptominak. Az utcán egy pillanatra csend támadt. A szokatlanul magas, sovány egyiptomi átugrott a pulton, odaszaladt szomszédjához, kihurcolta a járdára és a bámészkodók helyeslő kiáltásai közepette alaposan elnáspágolta. — Mit mondott? Mi dühösítette fel a magasabbikat?... kérdem a kávéház tulajdonosát. — Eh! Az amerikai segély az oka..i Nem értettem. Az amerikai segély!... ismételte az egyitomi és mosolygott. — Az a kövérebb, akit Szelimnek hívnak, azt kívánta a magasabbiknak: „Hogy kapnál amerikai segélyt!" — És mi ebben a baj? — Amerikai segélyt kívánni, — és az egyiptomi köpött egyet, — annyi, mintha valakinek tűzvészt, pestist, nyomort, halált kívánnánk... Az amerikai önzetlenség egyes propagálói azt mondják: az egyiptomiak, mint alacsonyabbrendű nép, még nem elég érettek ahhoz, hogy megítéljék, mit jelent az amerikai segély. Előttem fekszik az úgynevezett „európai gazdasági együttműködés" szervezet évi beszámolójának kivonata. A beszámoló azokról a komoly gazdasági nehézségekről ta núskodík, amelyekkel Nyugat Európa, kőztük Norvégia (ez nem fejletlen ország!) küzd. Norvégia fizetési mérlege 11 hónap alatt 1923 millió korona veszteséget tüntet fel. Az okok? Az Egyesült Államok megkülönböztető intézkedései a kereskedelem terén. Az Egyesült Államok piacaira érkező norvég árukra megszabott magas amerikai vámtarifák. Erről a beszámolóban is szó van. Ezenkívül a norvég gazdaság erősen megsínyli a katonai kiadások óriási terhét. A költségvetés 40 százalékát a fegyverkezési költségekre fordítják. Az amerikai dollár uralma a népek számúra a legszörnyűbb rabságot jelenti! fi ludománv eredményei a népet szolgálják Lettországban a szovjet hatalom megalakulása u'án, 1940— 41-ben azonnal megkezdődtek a tudományos akadémia megszervezésének előkészületei. Azonban a háború és a köztársaság területének ideiglenes meg,szállása egy időre félbeszakította ezt a munkát. Szovjet-Lettország felszabadulása után tovább folytatták a készülődést. Végre 194(1. februárjában megalakult a Lett SZSZK Tudományos Akadémiája JG tudományos kutatóintézettel, 2 könyvtárral és irodalmi múzeummal. A tudományos akadémiák megalakulása óta még neon sok idő telt el, de a köztársaság tudósai már sok tudományos problémát megoldottak. Országos jelentőségre tett szert az erdőkémikusok és orvosok együttes kutatása újfajta „PASZK" készítmények és a „F-G" íuracilin szintézise. gyártása és gyógyító alkalmazása terén. Az erdőgazdasági intézet is értékes munkát fejtett ki. Tanulmányozta a faanyag koncentrált kénsavval végzett hidrolízisét. A hidrolízis eredményeképpen takarmányélesztőt, takafrmányeukrot és takarmánymészt nyertek. A zootechnikai intézet tanulmá nyozta nz állattenyésztés és takarmányozás különböző módszereit, a vitaminok és mikroelemek alkalmazását az állattenyésztésben. A talajkutató és földművelési in tézet segíti a mezőgazdaság ter méshozamának emelkedését, úi ta lajkutatúsi és trágyázási módsze rek kidolgozását. Komoly sikerekkel büszkélkedik a technikai intézet is, amely fontos ipari kérdése ket dolgozott fel. Az utóbbi években a lett tudósok egyre szorosabban együttműködnek az Ipar és a szocialista mezőgazdaság dolgozóival. Az akadémia egyes intézeteinek sok újítását n nagy rigai gyárak mérnökeivel és technikusaival közösen dolgozzák ki. A mezőgazdasági tudomány vívmányait a Lett BZSZK kolhozaiban ós szovhozaiban alkalmazzák. NEMZETKÖZI SZEMLE B£h<>usenet Az újesztendő küszöbén szokás szerint világszerte sajtónyilatkozatok. rádióbeszédek hangzottak el. Az állam- és kormányfők újévi nyilatkozatai között volt egy. amely minden más nyilatkozatot háttérbe szorított s amelyet az egész világsajtó vezető helyen közölt és méltatott: Malenkov elvtárs nyilatkozata. Ez a nyilatkozat fontos külpolitikai esemény. A szovjet kormányfő nyilatkozatát kénytelen volt »békeüzeneínek* nevezni jónéhány vezető burzsoá lap is, beismerve, hogy ci a nyilatkozat a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló következetes törekvést tükrözi, Éppen Malenkov elvtárs nyilatkozata kapcsán tette fel a kérdést a "Paris Presse l'Intransigeant*: különbözik-e 1954 január l-e más évek január első napjától? "Igen — válaszolt a francia burzsoá lap —, ricg hozzá kedvezően különbözik. Hosszú évek óta első ízben mutatkoznak igen kedvező cíélyek a béke megteremtésére. Azokon a haevemányos jókívánságokon túl, melyekkel a diplomaták egymásI -n Ó3 az államfők népeikhez for< "'nak, első izben jplentkczik bi• vos remény arra, hogv 1951 egy v ' háborúutáni Időszaknak, a vllág"•\o időszakának kezdetét jeleníti...* Az, hogy az emberiség az új "tondő elé reménységgel és biza• lássál tekinthet, hogy y)5I nem hidegháború jegyében, hanem a nemzetközt Időjárás* enyhülésék légkörében kezdődik, a világ 'bemozge.lmának, mindenekelőtt a "ovjrtunló békepolitUtájának köi Hniiető. A népek békekövetelésc ri'nd ellenállhatatlanabb erővé vátlk, amellyel rz agresszív politika megszállottjai is kénytelenek SZÓIT:-'ni. A háború erői pillanatra som szűnnek m-g továbbszönt vérgőzös terveiket az emberiség ellen — de "békés* szólamok, hazug szavak függönye mögött. Az imperialista farkas azonban hiába igyekszik báránybőrbe bújni. A tények beszélnek: ha jobban szemügyre vesszük az óceánon túl felröppentett "békegalambokat*, a szárny tollak helyén nem nehéz felfedezni — a szuronyokat. Mégis — a tény az. hogy 1953 folyamán Koreában elhallgattak a fegyverek, tért hódított a tárgyalások gondolata, nagyobb utat tettünk meg a nagyhatalmak közötti vitás kérdések békés megvitatása felé, mint azelőtt évek hoszszú során. A berlini négyhatalmi értekezlet kiharcolása nagy eredmény. Január 25-én Berlinben iiszszeül a négy külügyminiszter, hogy utat keressen a német kérdés megoldása felé. A népek remélik a négyhatalmi értekezlet sikerét, mert nem bombákat, nem új romokat, hanem életet és boldogságot akarnak. De a népek nemcsak reménykednek, hanem harcolnak is a megszületett új reménység valóraváltásáért. Harcolnak azért, hogy sikerrel járjanak az atomháború megakadályozását célzó tárgyalások is. Ezért fogadta világszerte helyesléssel minden becsületes ember a szovjet kormány javaslatát, hogy az államok helyezzék törvényen kívül a tömegpusztító fegyvereket. Amikor az amerikai újságíró megkérdezte Malenkov elvtársat, hogy véleménye szerint mi lenne a legfontosabb lépés, amelyet 1954-ben a világ békéje érdekében tenni lehetne, a válasz az egész emberiség vagyait, valamennyi nép béketörekvését kifejezte: "Ilyen lépés lehelne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amelynek értelmében az egyezmény résztvevői ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak atom-, hklrogénés más tömegpusztító fegyvert*. A magyar nép örömmel üdvözli ezt az újabb szovjet békekezdeményezést, örömmel látja, hogy az 1953-ból 1954-be forduló zord tél napjaiban — mint Ilja Erenburg irta — »az emberek százmillióinak szivében kigyúlt az a reménysugár, hogy végetér a mindenki által megunt hidegháború, hogy eljön a könnyebb, nyugodtabb és az emberi névhez méltóbb élet*. 4 nalellml nrrítselem Az elmúlt napokban a nyugati hírügynökségek táviratai világgá kürtölték, hogv a Vietnámi Demokratikus Köztársaság csapatai "betörtek* Patet-I.aoba és elfoglal (ák Thakhek városát. Valójában az történt. hogy petetle.nl felszabadító néphadsereg mért súlyos csarást a francia gyarmatosítókra, felszabadítva a várost. A patetlaci néphadsereg előretörését ?.z Imperialistái', megpróbálták felhasználni arra hogy — a vcszntt fejsze nyelét mentve — elttltsseék a vllágközvéleményben elsősorban a frr.nr'a és rz amerikai közvéleményben az állítólagos "Intervenció* hazugságát és üriigvet készítsenek elő egy esetleges későbbi amerikai beavatkozásra. A nyugati propagandisták szándékosan igyekeznek azonosítani a vietnámi és a patetlaoí felszabadító hadsereget, amikor a "Vietminhcsapatok* gyűjtőnéven nevezik mindkettőt. A tény az. hogy a vietnámi forradalmi mozgalom pé'dája lelkesíti Patet-Lao népének szafcadságküzdelmét. Ennek a küzdelemnek fontos állomása Thakhek felszabadítása. A város a Patet-Lant Thaiföldtől clvá'asztó Mekong-folyó partján fekszik és uralja a Patet-Lao északi és déli részét összekötő utakat. Mivel a szomszédos Vietnámnak I'atet-Laotól a tengerig húzódó területén a néphadsereg az úr, Tiiakhek felszabadítása lényegében azt jelenti, hogy Indokína "daráz^derckát* — és így a- francia expedíciós hadsereget ls — kettévágták. Nem kellenek különösebb stratégiai ismeretek e tény fontosságának felismeréséhez. Az új év első napjaiban Thakhek vidéke is felszabadult, s Navarre francia tábornok Göbbelstöl tanult frázisokkal közölte, hogy — páncélosokat és hadifelszerelést hátrahagyva — sikerült rugalmasan ciszakadnia a dzsungelben előretörő népi erőktől. A 400.000 lakosú Thakhek-tartomány gazdag rizsföldekkel, ónbányákkal, erdőkbe! rendelkezik és így újabb erős ellenállási bázis jött létre PatetLaoban. Ez nz új bázis máris keresztülhúzta a gyarmatosítók patetiaot katonai terveit, de talán ennél is fontosabb politikai hatása. A francia expedíciós hadsereg újabb veresége még élesebben világított rá a francia közvélemény előtt a szennyes indokínai háború céltalanságára és hiábavalóságára. A becstelen rablóháborút elítélő tömegek mozgalmához mind nagyobb számban csatlakoznak azok a polgári csoportok ls, amelyekbelátták: a feltámadt nép ereje ellen nem lehet katonai győzelmet elérni Indokínában. A »Le Monde* című francia burzsoá lap a patctlaoi felszabadító csapatok előretörésével kapcsolatban arról ír, hogy ez "alátámasztja a francia közvéleménynek azon meggyőződését, hogy Franciaországnak nem lesz más választása, mint a tárgyalások útjára lépni*. Ezt a józan hangot mind szélesebb burzsoá-liörökben tapasztalhatjuk. Kétségtelen, hogy egyedül a tárgyalások menthetik meg a francia expedíciós sereget a további pusztító vereségektől, a tárgyalások felelnek meg mind Franciaország, mind az indokínai társállamok népi érdekeinek: egyedül a tárgyalások olthatják el a háború lángját s hozhatják meg — Franciaország valódi nemzeti érdekeinek megfelelően — a békét és függetlenséget Vietnám és Patet-Lao népe számára. Módosítottak egyes közlekedési szabályokat a közlekedés megjavítása érdekében A népgazdaság fejlődésével együtt növekvő közúti forgalom, a közlekedési rend egyes eddigi szabályainak elavulása és a dolgozók érdekeinek fokozott védelme szükségessé tette a közlekedési rendészeti szabályok átdolgozását. Szükség volt erre azért is, mert az eddigiek a nem eléggé érthető fogai* mazás miatt számtalanszor kétsé* gek elé állította a közlekedőket. A belügyminisztérium és a közlekedés- és postaügyi minisztérium közös rendelete a közúti közlekedes rendjének szabályozásáról megoldja azokat a tisztázatlan és zavartkeltő problémákat, amelyek a korábbi rendelet hiányosságából adódtak. Világosan megállapítja az új rendelet, például a lakott terület fogalmát is. Eszerint a községben nem a helység névtábla dönti el, hogy az ottvezető útszakaszt lakottnak kell-e tekinteni, hanem kizárólag az, hogy az út széle öszszefüggően be van-e építve, vagy sem. Érthetően határozza meg a járművezetők részére például az előzést. A régi rendelet szerint eiőzés után „haladéktalanul" vissza kellett térni az úttest jobboldalára s e hirtelen clébevágásból balesetek származtak. Az új rendelet szerint úgy kell az út jobboldalára visszatérni, hogv ezáltal ne akadályozzák a megelőzött jármű forgalmát. Az új szabályzat kiterjeszti a felelősséget a gépkocsikat üzembenLiH-ó válhatok vezetőire, mert megtiltja a közlekedési szabá'yokkal e'lentétaa utasítás kiadását, íav többek között a műszakilag hibás gépkocsik forgalomba küldését is. A közlekedési rend megszegőivel szemben s cselekmény balesett veszélyessége alanján sz'gorúbbá teszi a büntető szankciókat. Az új rend-let 1954 február 1-én lép érvénybe. nélkülözhetetlen az agitáció* munkában