Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

VASÁRNAP, 1954. JANUÁR 10. HATÁ1MENTI NVVvvwwwvwwvwvwv\vrnmwwwwwwwrovmMm^^ Délszláv dolgozók a deszki gépállomáson Az 1953. évi té'li-tavaszi gépja- A traktorosok javító műhelyétől Vitás sikeres végrehajtása érdeké- j valamivel beljebb hosszú szín táben a deszki gépállomás dolgozói tong az előtte sorakozó, javítandó versenyre hívták k\ a megye vala- j gépekre. A fedél alatt cséplőgépek mennyi gépállomását és egyben! állanak, — közülük egyesek már csatlakoztak a tamási gépállomás 1953. november 25-ön kelt országos versenykihívásához. A gépállomás dolgozói a javítási idény alatt elvégzik <14 erőgép, 53 eke, 31 tárcsa, 14 k ultivátor, 38 cséplőgép, 12 aratógépi, 31 vetőgép, 5 kombájn, 20 kazaloeó, 3 szelektor, 6 silótöltő, 4 perrm&tező, 1 morzsoló és ezek tartozékainak minő-, ségi javítását. Mindezek elvégzése mellett vállalták a gépállomás dolgozói, hogy kisebb forgótestak, csapok, perselyek saját .műhelyben történő előállításával, javítható alkatrészek felújításával mintegy 11 ezer forint megtakarítást érnek el. Nézzünk szét egy kicsit a. gépállomáson. «i „ * ' A' csonttá fagyott udvaron egytnásután sorakoznak a hóval fedett, javításra váró legktüönbözőbb gépek: traktorok, cséplőgépek, kombájnok, vetőgépek, boronák és egyebek. Valamival odébb traktorpöfögés vonja a dolgozókra a fikijavított állapotban. Az egyik gép mögött fiatal legény gebeszkedilc, nyújtogatja a nyakát, majd fölkiált a gépre: — Andrej bácsi, merre van? "Andrej bácsi* — üti meg fülemet a szó. Miért Andrej és miért nem András bácsi? — Hát csak azért, mert a cséplőgép gyomrában kutató elvtárs délszláv dolgozó és Petrov Andrej a neve — adja meg a választ a megtermett legény. <— Dolgozik több délszláv elvtárs is a gépállomáson? — Hogyne! Például Andrej bácsinak a fia is itt van, kitűnő vasesztergályos. Közben kidugja a fejét a cséplőgép dobnyílásán Andrej bácsi. Ötvenéves már, de még mindig tartja a lépést a nála 15 évvel fiatalabb emberekkel is. Van is hozzá ereje, de nemcsak ez a titka a jó eredson, s az első pillanattól kezdve rendszeresen karbantartja szerszágyelmet. A kerítés mellett néhány J ményeknek. Petrov elvtárs egy kijavított masinát helyeznek nyu- esztendeje dolgozik a gépállomágalomba a jól felöltözött pufajkás traktoristák, — Na, az anyjába az egyensúlyt! — kiált nagyot az ülésen a traktorvezető, miközben leállítja a motort. Megáll a gép és elcsendesül a zaj. A traktorista lehuppan a földre és újra megszólal: ~ Ez is meggyógyult. Mármint a traktor, Mégegyszer körülnézi a kijavított gépet és Visszaballag a műhelybe. Kilenc tagja van fi traktorjavító brigádnak. Jól értik a mesterségüket mind a kilencen, hiszen a legjobban dolgozó traktonistákat válogatta és küldte ide a gépállomás vezetősége. Alapos munkát is végeznek, meg kell hagyni. De észrevették, hogy egy kicísit elmaradtak a tervük teljesülésében. Az előző hónapokban csak mintegy 14 kijavított gép volt az átlagos havi teljesítményük. Egyszóval: kevés. Ezért elhatározták, hogy a vasárnapok kihasználásával még januárban behozzák a lemaradásukat. A brigád tagjai vállalták, hogy ebben a hónapban tizennyolc erőgépet javítanak ki. Ez a magyarázata annak a nagy igyekezetnek, ami januárban már ezideig is észlelhető yolt a traktorjavítók körében. . • ' De csak traktor javítással foglalkoznak a deszki gépállomás erőgépjavító brigádjai? Nem. Látogassuk csak meg a többi brigádokat is, hemait és mindig a megszokott lyére rak mindent. * Az erőgépjavítók egyik műhelyében pirosarcú fiatalember álldogál az esztergapad mellett: Marltovlyev Vászo, a gépállomás vasesztergályosa. Zsebéből csak szükség esetén veszi ki a kezét — ha valamit meg kell mutatnia Jevremov Czvetko normásnak, aki most kedvtelésből esztergálni tanul — azután ismét nadrágja zsebébe süllyeszti kezeit. Markovlyev elvtárs azokat a hiányzó gépdarabokat, csapszegeket és egyebeket szokta éles késével előállítani, amelyek nélkül megállna a munka a gépjavítás egyes ágaiban. Ügyesen dolgozik Markovlyev elvtárs, de meg is van a haszna: kampány idején előfordult már, hogy kétezer forintot is keresett havonta. k A deszki gépállomás dolgozói máskor is tettek már versenyfelajánlást és vállalásukat teljesítették is. A téli gépjavítással kapcsolatos jelenlegi versenyben sem akarnak lemaradni a többi gépállomások mögött. A gépállomás többi dolgozóival karöltve azon fáradoznak most Markovlyev Vászo, Andrej bácsi, meg Jevremov Czvetko, hogy a most vállalt versenyük is sikerrel végződjön, Z. B. Hasznos léli esték Nagy pelyhekben hull a hó. Jó jávai arra törekszik, hogy ezeket meleg bundát borít a búzaföldekre, védi jövő évi kenyerünket. A szőregi Vörös Rózsa tszcs irodájának udvarán is nagy kupacokba gyűjtötték össze a lehullott havat. Télen is akad munka. A tszcs-ben dolgozó elvtársak megtalálják munkájukat; az istállóban a jószág körül, azután meg jó nagy az iroda portája és ilyenkor hóhullás idején sok munka akad a hó eltakarításával is, Télen hamar leszáll az est, A hosszú téli estéken összeülnek a tszcs-ben dolgozó elvtáfsak, beszélgetnek, sakkoznak, — mindenre bőven jut idő. A dolgozók gyakran keresik fel a tszcs könyvtárát. Molnár Mihályné elvtársnő a könyvtáros, mindig örömmel adja ki a kért könyveket. — Nálunk nagyon szeretnek olvasni az elvtársak, — mondja boldogan Molnárné elvtársnő — különösen a mezőgazdasági szakkönyvek iránt nagy az érdeklődés. Tóth Ferenc elvtárs már a könyvtár minden agrotechnikai könyvét elolvasta. A könyvekben olvasottakat feljegyzi és munká— Ujszentivánon — az egyik legjobb gazdánál Üjszentiván. Damjanich-utca 27. Ott él a szikár Veszelinov István }6 holdas dolgozó paraszt, — a község egyik legjobb gazdája, Veszelinov mindig gondot fordított földjére. Különösen gondot fordít most, amikor a párt- és kormányhatározatok után nagyon megnövekedett a dolgozó parasztok biztonságérzete. Egykor — a kor* mányprogramm előtt — nincs mit tagadni; az újszentivánl dolgozó parasztok is tartottak a tagosítástól s a tsz-ekbe való belépés erőszakoltságának nyomai is mutatkoztak. Ezek következtében — amint ezt helyesen bátor szóval Veszelinov István is megállapította — a gazdák egyrésze nem úgy gondozta földjét, mint ahogy kellett volna. — Most az én falumban is minden gazda már régebben megkezdte a trágya bordását földjére — mondja Veszelinov István. — Évek alatt nem hordtak ki annyi trágyát a földekre, mint mostanában. Nagyon fontos a föld termőerejének növelése. A jól trágyázott föld többet terem. Megfelelő időjárás esetén a trágyázott földbe került búza holdanként 3—4 mázsával többet fizet. A cukorrépa pedig 30-tól 50 mázsáig is többet adhat és a trágyázás haszna megmutatkozik a többi növényféleségeknél is. Veszelinov István az ősszel hat és fél hold búzát vetett, aztán egy és fél hold árpát. Másfél hold heréje és jóltrágyázott földbe került. Tavasszal nem mulasztja el a búza fejtrágyázását sem. Jó termést akar búzából is és így elősegíti a mezőgazdasági határozat végrehajtását. Tavasszal kukoricát, burgonyát, takarmányrépát is vet. Egy hold földön úgy csinálja, hogy egy sor takarmányrépát, egy sor burgonyát vet. Ha kiszedi a burgonyát, a répa szépen tovább fejlődik. Két lova, egy csikója, két tehene van Veszelinov Istvánnak. Nagyon fel. Beadási kötelezettségének teljesítésére is gondol és nemsokára megkezdi — baromfiból, tejből — ezévi állammal szembeni kötelezettségének teljesítését. A beadást sokkal könnyebörül annak, hogy az új ben _tudja teljesíteni, begyűjtési rendszer szerint a második és minden ezt követő tehén után nincs tejbeadás. El is tervezgette már, milyen sok szép pénzt árulnak majd a piacon a tejből. Állatállományát azonban fejleszteni akarja. Nyolc süldője, két anyakocája röfög az ólban. Az anyakocák utáni szaporulatból saját tartásra jelentős számot hagy meg. Ügy tervezi, hat hízója lesz. Ért a jószágnevcléshez és a jószágokból is sokezer forint jön kasszájába. Meg odébb a csirkcneveIés ideje, de már elhatározták, hogy tavasszal öt-hat kotlct ültetnek és számos csirkét nevelnek mint az elmúlt években, Mert akkor — a kormányprogramm előtt — túlzottan magas volt Veszelinov István beadási kötelezettsége is. De a párt és kormány a hibát megszüntette. A délszláv nemzctiscgficknél most még tart karácsony ünnepe. Erre az alkalomra sütöttek, főztek. A látogatókat — mert azek is voltak Veszelinov házánál — szeretettel vendégelték meg. Az asztalra került a sütemény, a bor. Vagy a délelőtti vendégeknek a pálinka. Sokat gondoltak a földre, a munkára is. Már most készülnek a tavaszi tennivalókra. alkalmazza. Amikor egy-egy könyvet bevisz a könyvtárba, Molnárné elvtársnőnek mindig elmondja, mit tanult belőle és miket fog megvalósítani munkájában. — Én is nagyon szeretek olvasni, — mondja Lakatos Péter bácsi, — és sokat is olvasok, különösen így télvíz idején. Nemcsak én, hanem feleségem és kisebb fiam, Péter, aki még velem van, nagyon szeretnek olvasni. Ügy látszik, ez nálunk családi vonás. — Hatvannégy éves leszek Péter Pálkor, — folytatja tovább mosolyogva Péter bácsi, — de ilyen sokat, mint mostanában, még soha nem olvastam. Hetenként 5—6 könyvet viszek haza. Az eddig olvasott könyvek közül legjobban Veres Péter: Pályamunkások című könyve tetszett. Nemcsak nekem, hanem fiamnak is, neki talán azért, mert ő is pályamunkás. Már kétszer elolvastam én is, meg a Péter is. A múlthéten egyszer este haza megyek, azzal fogad a fiam: „Édesapám, hozza el mégegyszer, ha lehet a Pályamunkásokat. Nagyon szeretném mégegyszer elolvasni" Egy kicsit meglepődtem, hogy mégegyszer el akarja olvasni? No, de az igazat megmondva, én is szerettem volna mégegyszer elolvasni, így kerestem a könyvet legalább két hétig, mert az egyik elvtárs már megelőzött és kivette, míg végre sikerült megkapnom, boldogan vittem haza a Pályamunkásokat: Lassan sötétedni kezd. Az elvtársak elvégezve a napi munkát, a tszcs irodába jönnek. Már a folyosón igyekeznek lerázni szőrme kucsmájukról és kabátjukról, a rájuk hulló havat. Mégis a megtapadt pelyhek, a melegben csillogó vízcseppekké válnak a kábátokon. Frankó Mátyás elvtárs is dörzsölgeti kezét, miközben Molnárné elvtársnő bemutatja. Frankó Mátyás elvtárs, a harmadik legszorgalmasabb olvasója a könyvtárnak. — Hát igen, — mondja Mátyás bácsi. — Szeretem a mezőgazdasági könyveket. Szeretem végigkísérni elméletben a növények fejlődését, szeretem megtudni, hogyan lesz a magból virág, majd termés. így töltik el hasznosan a Szőregi Vörös Rózsa tszcs-tagjai a hosszú téli estéket. 1952 NYARA. A deszki Kossuth terme* lőszövetkezet földjén is zöld kalászba szökkent a gabona. A vadbúza is nőtt — a herevetés is a vadbúzában. Zsivity Toso, az egyik szövetkezeti tag is elnézte a természet játékát; a herevetés sarjadását a növő vadbúzában. Ez a dolog nem hagyta nyugodni és mondta is az elnöknek néhány nap múltával: »Ne vágjuk le a búzát, hisz már zöld kalásza is van és a here is szépen megél. Lesz búzánk és lesz herénk is.* Hozzá hasonlóan mások is így vélekedtek. Egy napon aztán mégis kimentek a földre és vágni kezdték a zöldkalászú búzát, amely szépen kifejlődött a here közt. Zsivity szíve is fájt, hiszen kis idő múlva arathattak volna a herés földön. Ahogy vágták a búzát, két serdülő fiú a föld végében állva odakiáltotta Zsivityék felé: "Miért csinálnak olyat, miért vágják le azt a szép búzát?!* Zsivityben is gyakran támadtak azok a miértek, amelyet a gyerekek mondtak. De csak kiirtották a heréből a szép búzát. Pedig lett volna mintegy három és fél vagon gabona belőle. Zsivity jó gazda, érti a földdel való bánást. Mint középparaszt lépett a Kossuth tsz-be 1952 tavaszán. Amikor a szénát gyűjtötték, azt mondta Zsivitynek a brigádvezető: — Gyere ki idejében, mert sürget a munka. Zsivity már négy órakor ott is volt a gyülekező helyen, de maga-magán kívül senkit nem talált. Ott őgyelgett egészen hat óráig, s akkor is jogos felháborodás lappangott benne. -Valahogyan másképpen is bánhatnának itt vélem.., Minek csődítenek ide négy órára?!* ARATÁSKOR a munka derékhadában Zsivity Toso útjából járt; A' tábla sarkát nemigen akarták aratni. Azt mondta néki Török Imre, az elnök: — Toso. állj te a tábla szélére és vágd a gabonát! Odaállt és suhintotta kaszáját az érett gabonába. A nehéz munkáért — igazságosan — több egység járt. Mikor ennek híre ment, már akadt vállalkozó a szélek vágásához. Ez rendben is van, helyes. De a legelsőt, aki a tábla szélét vágta, nem osztották be arra a munkára. Valahogy és tán nem alap nélkül olyan gondolatok kavarogtak Zsivity fejében: -Miért bánnak ilyen cifrán velem?! Akkor jó voltam a tábla szélére, mikor senki sem volt, most meg csak úgy odább penderítenek onnan.* Hasonló esetek történtek Zsivittyel. A tsz vezetői — akik különben odaadó hivei a szövetkezetnek — megfeledkeztek az emberről: az érző, jó bánásmódot váró Zsivity ről. Zsivity a háborúban reumát kapott és néha-néha — amikor olyan az időjárás — leveszi lábáról a betegség. Mulasztott is pár napot azért, mert elővette a reuma s jól lehet, néhány napot azért, mert a ház körül volt teendője. Egyszer csak jött a hír hezzá, menjen be az irodába; a fegyelmi bizottság elé. Csakúgy egyszerűen odavetett szavakkal közölték ezt vele. Elment a fegyelmi bizottság elé és ott kerekperec közölték vele: nem jelentették be ügyét tárgyalásra, elmehet. Nem is volt meg a fegyelmi, de Zsivityben nagyon fájó érzést hagyott ez az eset is. *Löknek ide-oda, mint egy gyereket,,, Nem vagyok én gyerek!* Tavaly ősszel meg sok esti fontolgatás, családdal való beszélgetés után megírta a kilépési cédulát. Ki is lépett. Hogy mi volt aztán? Arról beszél az Alkotmány-utcai háza szobájában értelmes szavakkal a szépszál Zsivity Toso. — Sokat gondolkodtunk a feleségemmel a kilépésen. Jól csináltuk — vagy roszszul? Aztán úgy határoztunk, hogy viszszamegyek a szövetkezetbe. És reméltem, hogy a kormányprogramm után majd vélem is másként bánnak. Kis csend hallgatunk. Zsivityné csesznyieát — réteshez hasonló süteményt —• készít. Mert azon a napon, amikor férjével beszélgettünk, a szerb karácsony előtti nap volt. Karácsonyra pedig elmaradhatatlan a csesznyica. ZSIVITY ELMONDJA, járt a Kossuth tsz vezetőinél, s tudakolta, mikor állhatna munkába, mert meggondolta a dolgot, szeretne visszatérni a közösbe. Himeltekhámoltak a kérdezettek. Végül azt mondták, majd egyszer megbeszélik. Zsivity csak úgy magától elment egy közgyűlésre de nem várta végig, mert dolga volt otthon. S mikor elment, akkor beszéltek arról, visszavegyék-e a szövetkezetbe. Az a vélemény alakult ki: ha a kilépést választotta, most már csak maradjon. Nagyon hibás elhatározás volt ez. Egy becsületes, szorgalmas ember útját torlaszolták el. Olyan emberét, aki megbánta kilépését. Valami indokolatlan gőg, hetykeség kaphatta el talán a tsz vezetőit? — Nem vettek vissza! — mondja Zsivity és most is látni arcán, hogy megbántották. Frányó Antal, Madarász József is viszsza akart térni a Kossuth tsz-be, Zsivityhez hasonlóan. De Frányóval és Madarásszal sem alakult ki emberséges viszony s így ők is kívül maradtak. Emberséges szóval, a tsz-be visszalépni szándékozókkal megértéssel foglalkozzanak Deszken és mindenütt. Ez vonatkozik a bentmaradókra is. De legyen emberséges, megértő szó a tsz-ekből kilépetteknek is; azoknak, akik becsületes emberek és ismét egyéni gazdák lettek. Zsivity néhány hétig egyéni gazda volt, megkapta 11 és fél hold földjét is. De a szíve a közös felé húzta. Mert van-e más út, mint a közös, az igazán jó paraszti sorért? Nincs. Persze ehhez az kell. hogy a termelőszövetkezetekben okos, jó munka és megértés legyen. Érezze minden tag, olyan lesz a szövetkezet, a jövedelem, ahogyan tesznek érte. Zsivity kérte felvételét a deszki, nemrégen megalakult új termelőszövetkezetbe, a Táncsicsba. A tagság döntött, — felvették tagnak. Ismerik, hogy milyen ember, tudják róla, hogy a Kossuth tsz-ben, mint a növénytermesztő brigád tagja, 305 munkaegységet teljesített. Rusz Lyubom'réknál, a Táncsics tsz elnökénél szekták tartani a Táncsics tagjai a megbeszéléseket, mert még nincs irodahelyiségük. Zsivity is ott van köztük és ő is tervezi a jövőt. Zsivity életében voltak elkeserítő dolgok. De nem tört meg és a közös életet választotta. Saját példáját hozva fel azt mondja: — IGAZSÁGOS, JÓ SZÓVAL, megértéssel, jó munkával jutunk előbbre, — egymás megbecsülésével. Kapjon jó szót mindaz, aki megérdemli. S megint a tsz-ről beszél, lelkes szavakkal. Egy azok közül, akik az elhibázott bánásmód ellenére is az igazi úton járnak. Motvay Sándor