Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-27 / 22. szám

0CLM55V9R0RSZA6 SZERDA, 1954. JANUÁR 27. V. M. MOLOTOV ELVTÁRS NYILATKOZATA (Folytatás a harmadik oldalról.) regének megalakítása, amelyben a fő katonai erő a revnnsiszta, agreszszív célokat követő nyugatnémet hadsereg lenne, előidézheti més európai államok védelmi szövetségének megalakítását az utóbbiak biztonságának fenntartása érdekében. Ebben az esetben ahelyett, hogy az európai népek az európai béke és biztonság közös fenntartásúról gondoskodnának, két egymással szembenálló katonai államrsoporlosulásra szakadnának. Ez pedig feltétlenül az új európai háború veszélyének fokozódására vezetne. Az Ilyen veszélyes európai helyzet kialakulásával különösen olyan szárazföldi európai országoknak kell számolniok, mint a Szovjetunió és Franciaország. Teljesen érhető, hogy Franciaországban növekszik az „európai hadsereg" ellenfeleinek száma, hiszen ebben a hadseregben uralkodó helyet foglalna el a nyugatnémet hadsereg, élén hitlerista tábornokkal, akik megmutatták ábrázatukat, mint Franciaország területének nemrégi megszállói ís. . A Szovjetunió területének Jelentős részét négy éven át megszállva tartotta a hitlerista hadsereg. A szovjet nép óriási áldozatot hozott mind emberben, mind anyagban a Németország elleni háborúban, ezért feltétlenül minden eszközzel gondoskodik jövendő biztonságának szavatolásáról. Meggyőződésünk, hogy a szovjet népnek ezek az érdekel azonosak mind Franciaország, mind Lengyelország, mind Anglia és Belgium, mind Csehszlovákia és a többi békeszerető európai nép — cs nemcsak az európai népek — érdekeivel. Ezért a Szovjetunió, éppenúgy, mint a többi európai ország — mindenekelőtt a Németországgal szomszédos államok — jogosan veti fel azt a problémát, hogy a német kérdés megoldásának meg kell felelnie az európai biztonság követelményeinek. Ezt csak abban az esetben lehet elérni, ha Németország újraegyesítését békés és demokratikus alapon hajtják végre, ha megakadályozzák agresszív erőként való feltámadását. A német kérdésnek csak ilyen megoldása felel meg az európai népek érdekeinek és egyúttal a német nép létérdekeinek is. Más megoldás nemzeti öngyilkossággal fenyegető útra tereli a német népet,Meg kell akadályozni a militaristák és a revansiszták uralomra jutását Nem nehéz megérteni: e feladat megoldása azt követeli, hogy szükséges intézkedéseket tegyenek az olyan helyzet megakadályozására, amelyben Németország eorsát ismét militaristák éa revansiszták ragadnák magukhoz. Intézkedéseket tegyenek fannak érdekében, hogy elzárják a hatalom felé vezető utat Németország olyan elemei olfll. nkik már most sem titkolják agresszív éa revnnsiszta európai terveiket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell néhány fontos nemzetközi jelentőségű okmányra. Érvényben van n némot militarizmus új agresszív cselekményeinek elhárítására kötött francia szovjet szerződés. £ célokat szolgálja az 1942. évi angol-szovjet szerződés ls. Érvénybon van nz 1917. évi francia-angol szerződés is, amelynek ugyanez a rendeltetése. Végül, nem sznbad lebecsülni a német kérdésre vonatkozó potsdami határozatok Jelentőségét. Vájjon mindez nem szolgálhat-e és nem kell-e, hogy alapul szolgáljon olyan konkrét intézkedések együttes megtételéhez, amelyek megfolelnénok az európai népek tartós békéje és biztonsága fenntartása érdekeinek! Mint ismeretes, a négy hatalom a potsdami egyezményben kötelezettséget vállalt, hogy megköti a békeszerződést olyan német kormánnyal, amelyet „e célból Németország megfelelő kormányának „tekinthot", amidőn ilyen kormány megalakul —." Németország a célnak megfelelő kormánya csakis a béke kormánya lehet, nem pedig a háború kormánya. Olyan kormány, amely békcs kapcsolatok fenntartására törekszik a némot nép ós Európa más népei között, nempedig az agresszió és a revans-kormány, nem olyan kormány. amely egyideig az északatlanti katonai tömb eszköze lenne, majd pedig fegyverrel n kezében lépne fel a hatámódosítás érdekében, következésképpen az új világháború kirobbantása érdekében. Szeretném kifejezni azt a reményünket, hogy éppen az európai béke és biztonság fenntartásának ezen magasztos és nemes céljaira törekszik majd a jelenlegi tanácskozáson képviselt valamennyi állam, hiszen csak ezen az úton lehet megtalálni az igazi európai biztonság fenntartása feladatának megoldását. Ennek érdekében meg kellene egyezni arra vonatkozóan, hogy ne húzódjék tovább az ezzel kapcsolatos, Németországra vonatkozó főkérdéseknek — a Németországgal való békeszerződés megkötésének és az egységes német állam demokratikus ós békeszerető alapokon tőrténő újjáteremtesének — megoldása. Az elmondottak megmutatják. milyen szorosan kapcsolódik összo a német kérdés az európai biztonság problémájával. Az európai biztonság kérdése vij szont szorosan kapcsolatban van napjaink alapvető feladatával — a nemzetközi feszültség enyhítésének feladatával. A három hatalom kormányai és a Szovjetunió kormánya közti jegyzékváltás során nem történ megegyezés arra vonatkozóan, hogy a Kínai Népköztársaság részvételével összehívják az öt hatalom tanácskozását a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésében. Ehelyett lchetségasnek minősítették, bogy a jelenlegi tanácskozáson vissza térjünk erre a kérdésre. A szovjet kormány felfogása szerint a berlini értekezleten ezt a kérdést a legkomolyabb figyelembe kell részesíteni. Ezzel kapcsolatban kifejezzük készségünket, hogy megfelelő konkrét javaslatot terjesszünk elő az üt hatalom tanácskozásának összehívására vonatkozóan. E tanácskozást a berlini értekezletet követően nemsokára meg lehetne tartani. Az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása a Kínai Népköztársaság részvételével rógon szükségessé vált. A jelenlegi körülmények között csak az összes nagyhatalmak egyesült erőfeszítései — más államok erőfeszítéseivel együtt — biztosíthatják a feszültség enyhülését az egész nemzetközi helyzetben és csak ezek az együttes erőfeszítések biztosíthatják megfelelő megegyezések elérését az égető nemzetközi-kérdésekben. Mint ismeretes, az ENSZ Biztonsági Tanácsára hárul a „íőfelelősség a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért". Az is ismeretes, hogy az ENSZ alapokmánya értelmében a Biztonsági Tanács minden, a nemzetközi béke fenntartásával összefüggő határozatát az 5 nagyhatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kina — egyetértésével kell meghozni; Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának ezeket a fontos tételeit jelenleg már csak azért sem lehet teljesíteni, mert a kinai népi kormány, a kinai nép egyetlen törvényes képviselője nincs képviselve az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez a helyzet pedig főképpen annak következtében alakult ki, hogy az egyik állam, mégpedig az Amerikai Egyesült Államok szembeszáll azzal, hogy helyreállítsák a Kinai Népköztársaság törvényes jogait. Ennek abnormalitása és megengedhetetlensége azonban annyira nyilvánvaló, hogy helytelen volna belenyugodni a kialakult helyzetbe, Az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának jelentősége Éppen a jelenlegi körülmények közölt volna különösen nagyjelentőségű az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása. Ilyen tanácskozás összehívása sokbnn elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését és következésképpen az általános béke megerősítését. Az öt hatalom tanácskozásának összehívása szükséges mindenekelőtt azért, hogy végetvessenek a fegyverkezési hajszának. Ezt feltétlenül meg kell tenni, mert a fegyverkezési hajsza folytatása nemcsak a népek számára teszi elviselhetetlenné a fegyverkezés terheit, de a nemzetközi helyzet további kiéleződésére, valamint államok katonai csoportosulásainak alakulására vezet.mind az egyik, mind a másik oldalon. Egyetlen állam és köztük egyetlen nagyhatalom sem érhet el a jelenlegi körülmények között semilycn pozitív eredményt, ha a fegyverkezési hajsza politikáját folytatja. A fegyverkezési hajsza politikája azonban alááshatja az ország állami pénzügyeit és gazdaságát, ha továbbra is elhúzódik ennek az agresszív és gazdaságilag tarthatatlan politikának folytatása. Lehet sok-sok milliárd dollárt, újabb és újabb milliárd fontsterlinget felhasználni a fegyverkezési hajsza politikájának céljaira és lehet vigasztalódni a fegyverkezési hajsza és az „erő politikája" valamilyen eredményeinek látszatával. De mindennek nincs szilárd alapja és következésképpen nem biztosíthatja n kitűzött cél elérését, bár erőfeszítést és megfelelő újabb és újabb rendszabályok megvalósítását idézi elő a másik oldalon is. Ilyen esetekben elnyeri jelentőságét az. ismert szabály: nz egyik oldalon történt akció megfelelő reakciót kelt a másik oldalon, Egyes hatalmak messzemenő terveket hajtanak végre, hogy számos katonai támaszpontot létesítsenek idegen területen, távol határaiktól. Közben azt mondják, hogy ezt a védelem érdekében teszik, bár ezt nem hiszik el sem azok, akik ezt mondják, sem azok, akik e kijelentéseket hallgatják. Másrészről mindenki előtt világos, hogy a jőnéhdny európai államban, Észak-Afrikában, továbbá egyes közel- és középkeleti államok területén folyó amerikai katonai támaszpont létesítésének semmi köze sincs a védelmi célokhoz. Nem kevés amerikai katonai és nem katonai személyiség kereken kijelentette, hogy az idegen területen létesítendő számos amerikai katonai támaszpont megteremtése a Szovjetunió ellen, a Kinai Népköztársaság ellen, a népi demokratikus országok ellen irányul. Az ilyen politika és az Ilyen fajta tervek a népek szemében önmagukat fosztják meg hitelüktől és elkerülhetetlen kudarc vár reájuk. Mindebből bizonyos következtetéseket kell levonni. Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy haladéktalanul olyan intézkedéseket kell tenni, mint valamenynyi fegyverzet — különösen a nagyhatalmak fegyverzetének — jelentékeny csökkentése és olyan határozatokat kell hozni, amelyek az atom-, a hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltását, e tilalrn..k végrehajtásának hatékony nemzetközi ellenőrzését szolgálják és i felé vezető első lépésként el kell is-aerni, hogy a kormányoknak le kell mondaniok az atomfegyver alkalmazásáról. Ami az utóbbi kérdést illeti, a szovjet küldöttség természetesen abból a tényből indul majd ki, hogy az atomkérdésben az utóbbi időben bizonyos tárgyalási rendet állapítottak meg, amelyet követni kell. Elsőrendű nemzetközi jelentőségű volna az öt hatalom tanácskozásának összehívása és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseknek — köztük a fegyverkezési hajsza megszüntetésének — e tanácskozáson történő megtárgyalása. Nincsen olyan nép, nincsen olyan állam, amelynek ne lenne érdeke, hogy legalábbis az alapját megvessék ezen igen fontos nemzetközi problémák gyümölcsöző megtárgyalásának. A jelenlegi berli,ni értekezlet a maga részéről tehetne valamilyen konkrét lépést annak érdekében, hogy elősegítse a fegyverkezési hajsza megszüntetését. Feltétlenül megengedhetetlennek kell minősíteni az olyan kérdések további halogatását is. amelyek a nagyhatalmak közti kapcsolatok rendezésére vonatkoznak. Enélkül nem biztosítható sok nemzetközi probléma megoldása és nem lehet síkeresen elősegíteni a nemzetközi feszültség további enyhítését. Ezzel kapcsolatban különös jelentősége van a Kínai Népköztársaságra vonatkozó kérdések rendezésének. beleértve a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállítását az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az előrehaladásnak e téren nagy jelentősége volna fontos nemzetközi politikai és gazdasági problémák rendezése, többek között a koreai kérdés megoldása szempontjából. Mint ismeretes, magának a koreai politikai értekezletnek az öszszehívása is komoly nehézségekbe ütköz!k. Mindeddig nem értek el megállapodást még nz értekezlet résztvevőinek összetételéről sem. Más éles ellentétek ts vannak a felek között, ami kifejezésre jutott abban, hogy durván megsértették a fegyverszüneti egyezménynek a hadifogolykérdésre vonatkozó feltételeit. Mindez nagy mértékben azzal kapcsolatos, hogy egyes nagyhatalmak között pincsenek meg a normális kapcsolatok. Nem lehet kétséges, hogy az öt hatalom értekezletének összehívása elősegítené számos nehézség eltávolítását, amelyek ma fennállanak mind a koreai kérdésben, mind néhány más időszerű nemzetközi probléma megoldása terén. Vannak országok, amelyek még most sem hajlandók „elismerni" a Kinai Népköztársaságot. De tények „el nem ismerése" és még inkább nagy történelmi események „el nem ismerése" sohasem vezetett pozitív eredményekre. Az Ázsiában végbement, mindenekelőtt a kínai nép győzelmében és a Kinai Népköztársaság megalakulásában kifejezésre jutott gyökeres változások további semmibevevése az államok közötti viszonyok kiéleződésére vezet és akadályozza a sürgető nemzetközi problémák rendezését, ami létérdeke a világ minden népének. Már 25 nagy és kis állam — amelyek lakossága mintegy egy milliárd ember — létesített, vagy létesít diplomáciai kapcsolatokat a Kinai Népköztársasággal. Az ilyen államok száma már kétszeresére emelkedett volna ós elérte volna már az ötvenet vagy még többet, ha ezer a természetes úton nem létesítettek volna mesterséges akadályokat. Ázsiában nincs egyetlen független állam sem, amely nem létesített politikai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, vagy legalábbis nem akart politikai vagy gazdasági kapcsolatokat létesíteni vele. Olyan ázsiai országok, mint India, Pakisztán, Indonézia. Barma már régen diplomáciai kapcsolatokat teremtettek a Kinai Népköztársasággal. Nem más, mint Nehru Ur, India miniszterelnöke és Ázsia kiemelkedő államférfin jelentette ki két nappal ezelőtt: -Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyengíti állásait, ha nem bocsátja be a kommunista Kínát. Az új Kína megjelenése óriási tényező a nemzetközi helyzetben. Aki Kínát nem ismeri el. behúnyja szemét a valóság előtt*. Sok európai állam, köztük nz atlanti tömbhöz tartozó államok is, szükségesnek ismerték el a diplomáciai kapcsolatok megteremtését az új Kínával. Csupán Északéi Dél-Amerika területén nem akadt egyetlen állam sem, emely eddig rászánta volna magát, hogy rendes kapcsolatokat teremtsen a Népi Demokratikus Kínával. Hogy ez miről tanúskodik — az további magyarázat nélkül is érthető. A szovjet kormány abból indul kl, hogy ez a helyzet nem maradhat fenn soká így. A Kínai Népköztársaság részvételével megtartandó öthatalmi tanácskozás összehívása sokban hozzájárulna az egész nemzetközi helyzet enyhüléséhez és megjavításához. Végül, ha valóban törekszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére, ennek tükröződnie kell az államok köztj kereskedelem kiszélesítésével összefüggő nemzetközi kapcsolatokban is. Az Egyesült Államok az egészséges kereskedelmi kapcsolatok ellen Egyes hatalmak — mindenekelőtt nz Egyesült Államok — részéről, a legutóbbi ideig olyan politika tapasztalható, amely a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal folytatott kereskedelem eltiltására irányul. Ennek kedvéért az Egyesült Államok kormánya három esztendővel ezelőtt felbontotta az Egyesült Államok és a Szovjetunió kőzött sok év óta érvényben volt kereskedelmi egyezményt. Ismeretes az is, hogy az Egyesült Államokban érvényben van a Battle-törvény, amely gyakorlatilag megtiltja, hogy az Egyesült Államok és az amerikai tömb országai kereskedjenek a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. Az Egyesült Államoknak ezek és egész sor más intézkedései nemcsak arra irányulnak, hogy mindenféle nehézségeket okozzanak a nemzetközi kereskedelemben, de arra is» hogy kiélezzék a nemzetközi kapcsolatokat. Vájjon elérték-e céljukat a nemzetközi kereskedelem fejlődésének útjába gördített mindezek az akadályok és megkülönböztető intézkedések? Mindnyájan tudjuk, hogy a Szovjetunió, Kina és a népi demokratikus országok tekintetében létesített mindezek a megkülönböztető intézkedések távolról sem állították meg ezeknek as államoknak gazdasági fellendülését, hanem elősegítették a második világpiac megteremtését és az ezen országok közti gazdasági kapcsolatok jelentős megszilárdulását. Ítéljék meg Önök maguk, mire vezethet a nemzetközi kereskedelem terén életbeléptetett tilalmak és megkülönböztetések politikája, különösen a jelenlegi körülmények között, midőn senki sem tagadhatja, hogy egyes országok gazdasági életében nehézségek vannak. Az öt hatalom képviselőinek tanácskozása pozitív szerepet játszana a nemzetközi kereskedelem fejlesztése normális körülményeinek megteremtése szempontjából is. Ez feltétlenül érdeke sok államnak. Konkrét javaslat a berlini értekezlet napirendjére Magától értetődik, hogy az öt hatalom tanácskozása csak akkor tartható meg, ha megvan az az alapfeltétel, hogy mind az öt nagyhatalom valóban megmutatja, hogy törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére. A szovjet küldöttség szeretné remélni, hogy erről a kérdésről meg lehet egyezni a berlini értekezleten. Az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívásán és a német kérdésen kívül célszerű volna ezen az értekezleten megvitatni az osztrák kérdést ts. Az európai béke megszilárdításának érdeke és az osztrák nép nemzeti jogai biztosításának szükségessége megköveteli a szabad és független Ausztria, leggyorsabb helyreállítását és az osztrák kérdés rendezését. A szovjet kormány úgy véli, hogy ezt a kérdést a négy hatalom meglévő egyezményének értelmében kell rendezni. E kérdés megvizsgálásánál abból kell kiindulni, hogy a rendezés elősegítené az európai népek htztonságának és Ausztria függetlenségének szavatolását és, hogy Ausztria ne váljon többé fegyverré az agresszív erük kezében, különösen ne váljon a német militarlzmns fegyverévé. Az elmondottak megengedik hogy a következő javaslatot tegyem a berlini értekezlet napirendjére: 1. A nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedésekről és a Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterei tanácskozásának összehívásáról. , 2. A német kérdés és az európai biztonság megőrzésének feladatai. 3. Az osztrák államszerződés. E napirend elfogadása esetén lehetőséget kapnánk, hogy figyelmünket azokra a kérdésekre össznontosítsuk, amelyek jelenleg a legidőszerűbbek és a leglényegesebbek. Előttem Bidault úr nyilatkozott Franciaország nevében és Eden úr Anglia nevében. Ezeket a felszólalásokat nagy figyelemmel hallgattuk meg. Mind Bidault úr, mind Eden úr és még előbb Dulles úr, az Egyesült Államok külügyminisztere bevezető szavaiban kifejezte reményét a jelen értekezlet kedvező eredményeit illetően. Mint a Szovjetunió képviselője, teljes készségemet fejezem ki aziránt, hogy Bidault, Eden és Dulles úrral együtt olyan eredményekre törekedjünk ezen az értekezleten, amelyek megfelelnek az európai népek biztonsága érdekeinek és egyúttal elősegítik az egész világ békéjének megszilárdítását. Ezzel a négy hatalom külügyminiszterei értekezletének első ülése véget ért. Dulles amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel a következő ülésen mondja el nyilatkozatát. A következő ülést Január 23-án tartják.