Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

BHMGYSRORSZaG CSÜTÖRTÖK, 1953 DECEMBER 24 Á Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás a harmadik oldalról) lás Irányítására méhlegelő megfigyelő hálózatot, a méhegészségügy javítására méhbetegség ellenőrző hálózatot kell szervezni. Fokosul keli a költésrothadás elleni harcot. A költésrothadás miatt kiirtott méhcsaládokért a méhészeket kártalanítani kell. A vándorméhészetet utazási és fuvarkedvezményekkel kell támogatni. A méhviasz termelői árát 25 forintról 50 forintra kell emelni. A méhészet tevékenységét minden adó alól mentesíteni kell. 7. HALTENYÉSZTÉS. a) Dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátása érdekében nagy mértékben fejleszteni kell a haltenyésztést. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan olyan területeken, ahol a vízellátás gazdaságosan biztosítható, halastavakat kell építeni. A termelőszövetkezetekben a tógazdaságok területét a jelenlegi 500 katasztrális holdról 1956-]g legalább 6500 katasztrális holdra, az állami halastavak területét pedig 18.000 katasztrális holdról 46.000 katasztrális holdra kell növelni. El kell terjeszteni a haltenyésztést a rizsterületeken is. A halhozamot a tógazdaságokban a jelenlegi katasztrális holdankénti 200 kg-ról 1956-ig 310 kg-ra kell emelni, így a természetes vizek halhozamával az ország haltermelését a jelenlegi 70.000 mázsáról három év alatt háromszorosára kell növelni. A tógazdaságokat elegendő takarmánnyal, korszerű gépi felszereléssel és szállítóeszközzel kell ellátni. b) A halivadékellátás megjavítására 1956-ig legalább 4000 katasztrális holdon speciális ivadéknevelö gazdaságokat kell létesíteni. A tógazdaságok jobb kihasználása érdekében — ahol a lehetőségek megengedik — a haltenyésztést össze kell kapcsolni a kacsaneveléssel és scrtéshízlalással. A halkitermelést a természetes vizekben is fokozni kell, a halfogási technika megjavításával és a halutánpótlás állandó biztosításával. IX. 4 mezőgazdasági termelés gépesítésének fokozásáról és a gépállomások mnnkájának megjavításáról A gépesítés fokozása mezőgazdaságunk fejlődésének kulcskérdésé. Lehetővé teszi a mezőgazdaságban — különösen a nagyüzemekben — a terméshozamok gyors növelését, a termelékenység emelését és a nehéz testimunka kiküszöbölését. A mezőgazdaság gépesítésének egyes területein értünk el eredményeket. Mintegy 14.000 traktor, 1400 hazai gyártású kombájn, 3000 kévekötő-aratógép és többtízezer egyéb munkagép — közöttük számos teljesen új típus — van már iiasználutban. Ezekkel a folyó évben mintegy másfélmillió kat. hold mélyszántást és 550.000 kat. hold kalászos gépi aratást végeztek el, az egyéb munkák mellett. Az őszi mélyszántást az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szinte teljes egészében traktorral végzik, a gabona aratása az állami gazdaságokban 62.5 százalék, a termelőszövetkezetekben 36 szazalék gépi aratás. Az elért eredmények mellett azonban mezőgazdaságunk gépesítésében még jelentős hibák vannak. Az utóbbi években mezőgazdaságunk viszonylag kevés új traktort kapott. Kevés a gépi kapáláshoz szükséges Univerzál-traktor. Nincs előrehaladás az állattenyésztés gépesítésében. Az ipar a mezőgazdasági gépeltet nem megfelelő minőségben gyártja, ez sok munkakiesést okoz és gátolja a termelést. A gépek pótalkatrészekkel való ellátása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. Ez. valamint a leromlott minőségű kenőnnyag hozzájárul a gépek rossz kihasználásához és gyors elhasználódásához. A gépállomások és állami gazdasúgok javitónlapjának fejlesztése még az eddigi gépesítéssel sem tartott lépést. Kevés a műhelyépület, hiányos a szerszámgépfelszerelés, elégtelen a szerszámkészlet. Nincs megfelelő üzemanyagtároló tér. A gépállomásokon és az állami gazdaságokban rossz a gépek kihasználása. Nem megfelelő a gépek karbantartása és tárolása. ' A gépállomások és az állami gazdaságok vezetői és a gépesítés területén dolgozók — bár ez évben kereken 20 százalékkal növelték az egy traktorra eső teljesítményt — továbbra is sok hibával dolgoznak, elsősorban azért, mert szakképzettségük nem kielégítő. Nagy a nunknerővándoriéí, laza a munnfsgvelem. A dolgozók szociális 'yzete rossz; nincR gondoskodás • -gíelelő szái'áshelyről, élelmezésit a kulturális igények kielégítéről és kevés a lakóépület. A bélés rendszere nem megfelelő és .?m teszi kellően érdekeltté a Dolgozókat a nagyobb termések elérésében. A mezőgazdasúg gépesítésének fejlesztése, a gépállomások és az állami gazdaságok gépi munkáinak megjavítása érdekében a kővetkezőket kell végrehajtani: A. 1, El kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a tarlőhúntás 1954-ben lehetőleg teljes mértékben. 1958 végéig n gabonabetakarítás 00 százalékban, a takarmánykaszálás 70 százalékban gépesítve legyen. Ezek mellett legfontosabb feladat a cukorrépa, kukorica, napraforgó, burgonya, az ipari növények termelésének és az állattartás munkafolyamatainak jelentósmérvü gépesítése. A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy 1956 végéig a gépállomások, állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok be legyenek kapcsolva az országos villamoshálózatba . A gépállomások az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére is nyújtsanak hathatós segítséget, főleg a szántásnál, cséplésnél, siló. z ásnál, vetőmagtisztitásnál stb. Gondoskodni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kisgépés szeráruigényeinek kielégítéséről. 2. A mezőgazdaság gépekkel és eszközökkel való ellátása érdekében: a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa 1954-ben 4000. 1955-ben 4000, 1956-ban 5000 darab G—35-ös izzófejes traktor legyártását. A traktorgyártásba vonjon be egyéb gépipari üzemeket is; gondoskodjék arról, hogy a DT— 54. Jelű szovjet lánctalpas traktor mintájára készülő, nagyteljesítményű szántótraktor hazai sorozatgyártása három éven belül megkezdődhessék. A bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék 1954-ben 1000 darab, 1955—1956. években évi 2000 darab Univerzál-traktor behozataláról. b) A talajművelés céljaira 1954ben 5500, 1055—1956-ban 7000— 7000 darab előhántós traktorekét kell gyártani, a traktorok kihasználásához szükséges egyéb talajművelőgépekkel és felszerelésekkel együtt. Ki kell alakítani az egyirányú tárcsát úgy, hogy sorozatgyártása 1955-ben megindulhasson. c) A vetés elvégzésére az eddig használtnál jobb és az nprómagvak vetésére is alkalmas traktoros vetőgépeket kelt kialakítani úgy, hogy 1955-ben 300, 1956-ban 2500 darab készüljön el. 1954-ben ki kell alakítani a sűrűsorú vetőgép és a mütrágyaszóróval kombinált vetőgép mintapéldányát. A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben 550 darab egyetemes kultivátort, az Univerzál-traktorokhoz pedig 1600 függőkultivátort gyártasson. A kultívátorok javított minőségben és sorművelésre alkalmas kivitelben készüljenek. 1955. és 1956. években a traktorállomány növekedésének megfelelő mennyiségű kultivátor gyártását kell biztosítani. d) A gabonatermés betakarítására 1951-ben 400, 1955-ben 800, 1056-ban 1000 kombájnt kell hazai gyártásból a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. A kombájn használatát ki kall terjeszteni az egyéb növények (napraforgó, szója stb.) betakarítására is, az aratásnál biztosítani kell a pelyva külön gyűjtését. A kombájnaratús után a szalma azonnali betakarításához le kell gyártani 2000 drb fogatos szalmagyüjtőt. A kohó- és gépipari miniszter 1954—1956. években évi 1000 drb r-éplőgép gyártásáról gondoskodjék úgy, hogv azok az első félév végére leszállításra kerüljenek. A KA—8 jelű kévekötő-aratógépből 1954—1055—1956. években a kohó- és gépipari miniszter évi 600 darabot gyártasson le. A villamosüzemű cséplőgépek számát 1956-ra további 1500 darabbal kell növelni. A kohó- és gépipari miniszter a fentieken kívül gondoskodjék a növényápolásra, növényvédelemre, talajerőgazdálkodásra, kukorica négyzetes vetésre és betakarításra, a takarmány-, ipari-, gyök- és gumósnövények betakarítására szolgáló gépek és az állattartás gépeinek kellőmennyiségű legyártásáról. e) A mezőgazdaság részére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék az 1954—1956. években 10 ezer traktor- és lóvontatású pótkocsi legyártásáról. A népgazdasági tervekben megfelelő számú tehergépkocsi gyártását kell előirányozni a mezőgazdaság számára. f) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok megsegítésére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék 1954-ben 12.500 fogatos eke, 1600 fogatos vetőgép, 9000 lókapa, 12.000 borona, 3000 szecskavágó, 3800 répavágó, 10.000 kézi kukoricamorzsoló, 15.000 kézihajtású daráló, 14.000 háti permetező és egyéb mezőgazdasági kisgépek legyártásáról, mintegy 52 millió, és szeráruról mintegy 90 millió forint értékben, a továbbiakban a szükségletnek megfelelően kell fokozni a kisgépek és mezőgazdasági szeráruk gyártását. 3. A mezőgazdasági gép- és traktorgyártásban a gépek előírt minőségét feltétlenül biztosítani kell. Ennek érdekében: a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa az előírt méretű és minőségű anyagokat. A gyáraknak meg kell tiltani, hogy az előírástól eltérő méretű, vagy minőségű anyagot használjanak fel a mező gazdasági gépgyártásnál. b) A földművelésügyi miniszter minden mezőgazdasági gép- és traktorgyártásba állandó átvevőt állítson be, akinek feladata, hogy a gyártmányok minőségét gyártás közben is ellenőrizze. e) Minden mezőgazdasági gép-és traktorgyárban kiszolgáló (service) részleget kell létesíteni. Ennek kötelessége az üzemeltetés helyén a gépeknél felmerült hibák kiküszöböléséhez szerelők küldése, a gyártmányok minőségének a jótállási időn túl is figyelemmel kísérése. 4. Fel kell számolni az üzemanyag- és a tartalókalkatrészellátásban mutatkozó súlyos zavarokat. A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az üzemanyag és alkatrész kellő mennyiségben és időben, a felhasználás helyén rendelkezésre álljon. A kohó- és gépipari miniszter 3 954-ben létesítsen önálló pótaikatrészgyárat. A földművelésügyi miniszter a kohó- és gépipari miniszterrel egyetértésben 1054 március l-ig állapítsa mog a szükségletnek megfelelő tartalékalkatrészgyártás, az elosztás és felhasználás rendszerét. 5. A mezőgazdaság gépesítésének meggyorsítása érdekében az Országos Tervhivatal elnöke a kohó- és gépipari miniszterrel együtt: a) A traktorok és mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozó gépgyárak gyártási profilját haladéktalanul rendezze. Hiányzó kapacitásuk biztosítására az ipar egyéb területein profilösszevonást kell végezni, az így felszabadult gyárakat a mezőgazdasági gép- és traktorgyártás szolgálatába kell állítani. b) A mezőgazdasági gép- és traktorgyárak fejlesztéséről 1954 május l-ig tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak. c) Az újonnan kialakított és be vélt géptípusokért, vagy jelentősebb módosításokért az abban résztvevő intézmények összes érdemben közreműködő szakembereit jutalmazni kell. A jutalmazás Öszszege 100.000 forintig terjedhet. 6. A mezőgazdasági gépesítésben fontos feladat vár a munkásosztályra, különösen a mezőgazdasági gépiparbon dolgozó kommunistákra, akik felelősek azért, hogy a me zőgazdasági gépek, alkatrészek határidőre, jó minőségben legyártásra kerüljenek. B. A gépállomásokon a mezőgazdasági munkák gépesítésének megjavítása érdekében az alábbiakat kell tenni: 1. A gépállomások vezetőit feleiőssé kell tenni a termelőszövetkezetek terméseredményeinek növeléséért, elsősorban a növénytermelés területén, de a többi termelési ágakban is. További feladatuk a dolgozó parasztok termelésének elősegítése, a számukra végzett Jóminőségű gépi munka útján. 2. Minden gépállomáson javítóműhelyt, géptároló színeket, üzemanyag- és alkatrészraktárt, üzemi mosdót, öltözőt és pihenőhelyiséget kell építeni. Az 1954—1956. évi népgazdasági tervekben elő kell irányozni 260 gépállomási típus-javítóműhely és a hozzá legszükségesebb üzemi épületek felépítését. a) 1954—1956-ban nyílt betonteret kell építeni a gépek szabadban történő tárolására és biztosítani kell a gépállomások vízellátását. b) A gépállomásokon az üzemanyag tárolására az 1954. évben 166 darab, 1955-ben 150 darab, 1956ban ugyancsak 150 darab 25 köbméteres rekeszes vaslemeztartályt, a brigádszállásokon 000 darab, egyénenként háromköbméteres vaslemeztartályt, 20.000 darab 200 literes és 5000 darab 50 literes vashordót, megfelelő számú kézi szivattyút és az üzemanyag kezeléséhez szükséges egyéb felszerelést kell biztosítani. 3. A megyei gépjavító vállalatok fejlesztésére 1954—1956. években HO millió forint építkezési beruházást kell fordítani. Ebből 1954-ben hétmillióforintos keretben a nyíregyházi típus-javítóüzemet kell felépíteni, továbbá 10 millió forintos keretben a meglévő műhelyeket kell korszerűsíteni. Az építésügyi miniszter a gépállomások és a megyei gépjavító vállalatok építkezéseit minden más építkezést megelőzve végeztesse el. A mezőgazdasági gépek Javításához az 1954—1958. évi népgazdasági tervekben évente egyenlő arányban legalább 000 darab esztergapad, 50 millió forint értékű műhelyfelszereléshez szükséges egyéb szerszámgép, 35 millió forint értékű műhelyberendczés, és ebből ötmillió forint értékű mérőműszer legyártását, valamint 330 darab 1.5—2 tonnás tehergépkocsira szerelt mozgójavítóműheiy gyártását és felszerelését kell előirányozni. ,1954—1955-ben meg kell teremteni a mezőgazdasági gépek fődarabcserés javításának lehetőségét és e célra a megyei gépjavító vállalatoknál a gépek 10 százalékának megfelelő fődarabcsere-alapot kell biztosítani a traktorok és kombájnok főjavításának elvégzésére. 4. A gépállomási dolgozók munkabérüket az államtól kapják az alábbiak szerint: a) Minden traktor- és kombájnvezető, tekintet nélkül arra, liogy tagja-e valamely termelőszövetkezetnek, vagy nem, a termelőszövetkezetekben végzett munkáért minden teljesített műszaknorma után a gépállomástól biztosított pénzbeni és természetbeni fizetést kap. Ezenfelül a traktorvezető, a kombájnvezető, n munkagépkezelö és a segédkombájnvezető a termelőszövetkezet zárszámadásakor minden elért munkaegység után olyan természetbeni és pénzbeni juttatásban részesüljön, amilyen mértékben az egy munkaegységre eső termelőszövetkezeti jövedelem meghaladja a biztosított bért. A műszaknormáért Járó munkaegység változatlan marad. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein végzett mun káért a traktorvezető, a kombájnvezető, a munkagépkezelö és a se gédkombéjn vezető a gépállomástól pénzbeni és természetbeni teljesítménybért kap. A munkagépkezelő és a segédkombáinvezető 70 százalékát kanja a traktor- és kombajnvezotő készpénzben és természetbeni megállapított bérének. A késznénzbért közvetlenül, a természetbeni bért az állami terménybegyüjtő ütján fizeti a gépállomás. Az évi terményjárandóságot két részletben, minden év július 31-ig és november 30-ig kell kiadni. b) A gépjavításban résztvevő traktorvezetők és egyéb dolgozók bárét a javítások idején, a műhelymunkások bérét egész évben az ipari I. a. számú karbantartó tarifával kell elszámolni. c) A dolgozók érdekeltségének fokozása céljából új prémiumrendszert kell kidolgozni, figyelemmel a termelőszövetkezetben elért eredményekre. d) A gépállomások állandó dolgozóit társadalombiztosításban és családipótlékban kell részesíteni. e) 1054-ben 1000 brigádszállás rendbehozásához szükséges összeget kell a költségvetés keretében elő'rányozni. Az állandó szálláshellyel nem rendelkező brigádok részére s. kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék 1954—1956-ban 1000. egyenként legalább 8 személyes lakókocsi legyártásáról. 5. A traktorosok képzettségének megjavítására az iDari tanintézetekben alkalmazott képzési rendszerre kell áttérni. A traktorgépészképj zést, az ipari tanulóképzés mintájára, 18 hónapos időtartammal kell megszervezni. 1954-ben 3000, 1955ben 4000 fő 17—19 éves tanuló képzését kell megkezdeni. A kiképzetteknek a tanfolyamok elvégzése után a gépállomásokon legalább három évig kell szakmájukban dolgozniok. A földművelésügyi miniszter 1954től kezdődően szervezzen hathónapos traktorosgépészképzű tanfolyamokat 22—26 éves dolgozók számára, akik katonai szolgálatukat teljesítették és a traktorvezetésben vagy szerelői munkában legalább egyéves tapasztalattal rendelkeznek. Ezen a tanfolyamon évente 4000—4000 traktorvezetőt kell kiképezni. A kombájnvezetőket és egyéb speciális gépkezelőket hasonló elvek szerint kell átképezni. A műhelymunkások és a megyei gépjavító vállalatok szakmunkásainak utánpótlására az MTH irányítása alá tartozó tanulóképzés keretében traktormotorszerelő, esztergályos és kovácshegesztő szakmunkásokat kell kiképezni. A traktorosás szakmunkástanulók kiképzésük ideje alatt az ipari tanulókhoz hasonlóan ingyenes egyenruha- és munkaruhajuttatásban és ellátásban részesülnek. A gépállomások dolgozói részére naponta az eddig megállapított hozzájárulással háromszori étkezési, ebből egyszer meleg étellel való ellátást kell biztosítani. Ha a szántóföldeken dolgozó traktorosbrigádok részére a gépállomás az étkeztetést nem tudja biztosítani, a napi étkezési hozzájárulást 4 forintra kell felemelni. A traktorvezetők részére önköltségi áron egyenruhát kell biztosítani. A gépállomás minden családfenntartó dolgozója részére háztáji földet kell adni. A gépállomások dolgozói lakásviszonyainak megjavítására az egyéni lakásépítkezés széleskörű fejlesztését kell lehetővé tenni. 1954-ben a gépállomások telephelyeinek közelében 500 szolgálati lakást kell építeni. 6. A vezetés színvonalának emelése érdekében: a). 1956-tól gépállomás igazgstójává, főmérnökévé, íőagronómusává gépészmérnökök, illetőleg felsőfokú képzettséggel rendelkező agronómusok nevezhetők ki. A gépjavító vállalatoknál főmérnökké csak egyetemi végzettséggel és megfelelő gyakorlattal rendelkező mérnököt lehet kinevezni. b) Azoknak i gépállomási igazgatóknak, akik szakképzettséggel nem rendelkeznek, de kellő hozzáértéssel vezetik « gépállomást, segítséget kell nyújtani szakképzettségük fokozására. c) 1954-ben az Agrártudományi Egyetem gépesítési karán végzettek közül 50, a Műszaki Egyetem gépészmérnöki és gépgyár-tőmérnöki karán végzettek közül 25—25 mérnököt, az ipar és a népgazdaság egyéb ágaiból 1954-ben további 50 mérnököt kell a mezőgazdaságba átirányíttni. d) A gépállomások vezető dolgozóinak (igazgató, főmérnök, főagrorómus, vezető könyvelő, vezető mechanikus, körzeti mechanikus, munkairányító) fizetését az iskolai végzettségtől, az eltöltött szolgálati évektől és a tervfelídat nagyságától függően kell mogái'apítanl. e) A gépállomás irányító munkakörben működő vezető dolgozóit a gépállomási tervek . túltel jesítése, a magasabb termésátlagok elérése alapján premizálni kell. 7. 1954—55-ben önkéntes jelentkezés alapján az iparból a gépállomásokra és állami gazdaságokba át kell irányítani mintegv 5000 tapasztalt. képzett szakmunkást részben a javítóüzemekbe, rcszbon pedig traktorosgépésznek és kombájnvezetőnek. A földművelésügyi minisztérium gondoskodjék ezeknok az ipari munkásoknak átképzéséről, illetve továbbképzéséről és elhelyezéséről. (Folytatás az ötödik oldalon)