Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-23 / 300. szám

DÍLM9GY9R0RSZBG SZERDA, mS. DECEMBER SS. (Folytatás az első oldalról) Az öntözött területeket 1954-bcn ötvenezer kat. holddal, 1956-ig pedig további száztízezer kat. holddal kell megnövelni, részben a nagy állami öntözőrendszerek továbbfejlesztésével, részben a helyi öntözési lehetőségek nagyobbmérvű kihasználásával. Az öntözött területeken elsősorban rizst, zöldséget és kapásnövényekot, valamint szdlnstakarmányfőlóket kell termolni. 3. Rendszeresen védeni kell a talajt a víz és a szél pnsztitásától. Nagyobb gondot kell fordítani a patakok és vízforrások szabályozására az árvízkárok megelőzése érdekében. Lejtős területeken vízszintes talajmüveléssel, fásítással, évelő füvek vetésével, Indokolt esetben sáncotással, továbbá bőséges trágyázással kell megakadályozni a talaj lemosódását. A laza homok és tőzegtalajokon mielőbb gondoskodni kell mezővédő erdősávok, facsoportok telepítéséről. Ennek elősegítésére a facsemetéket ingyen kell a termelőknek juttatni. Addig, amíg a fap&szták vódőhntása érezhetővé nom válik, a szél által veszélyeztetett torületeken sávos vetést kell alkalmazni. A gyengetermőerejű homokterületeket — főleg a buckákat — lehetőleg szőlővel, vagy gyümölcsfákkal kell betelepíteni. 4. A többszázezer kat. hold savanyú és szikes talajon a talajjavítás ütemét jelentékenyen meg kell gyorsítani és a következő három év során 180 ezer kat. holdon talajjavítást kell végezni. a) Elsősorban a dunántúli erősen savanyú talajokat, az alföldi réti agyagokat, a szántókban lévő szikes foltokat, az öntözőrendszerekbe cső savanyú és szikes talajokat kell megjavítani, továbbá meg kell kezdeni a szikes legelők és rétek feljavítását. ' Ezenkívül a tiszántúli mésztelen, szikes, továbbá a Duna-tiszaközi I szódástalajú legelőkön és réteken a 1 sében érdekeltté kell tenni. III, A gabonafélék, különösen a búza és a rozs lermelésének fejlesztéséről helyi tanácsok, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a helyi erőforrások felhasználásával végezzenek meszezést, a legelőket sáncolják körül (skatulyázzák) a téli csapadék-víz visszatartására, A meszes altalaj ú szikes foltokat dlgozással javítsák meg. b) A kohó- és gépipari miniszter, illetve a bel- és külkereskedelmi miniszter 1956-ig gondoskodjék 28.7 millió forint értékű talajjavítógép gyártásáról, illetőleg behozataláról. A talajjavításhoz szükséges anyagok s azok vasúti szállításárnak költségeit az állam viseli. Meg kell kezdeni mintegy 170 ezer kat. holdnyi láptalaj hasznosítását. A keszthelyi, a magyaróvári mezőgazdasági kísérleti intézet és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1954 december 31-ig dolgozza ki a lápterületek hasznosításának tervét 5. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben gyosabban kell rátérni a korszerű évelő, pillangós és fúkeverékeket ls alkalmazó vetésforgók bevezetésére. A mezőgazdasági tudományos intézetek és főiskolák dolgozzanak ki saját tájegységüknek legjobban megfelelő vetésforgókat s a helyi tanácsokkal, a gépállomásokkal együtt segítsék azok gyakorlatban való bevezetését. A szükséges fűmagvak termelését az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetékben kell megszervezni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell az egyszerű vetésforgó, Illetve helyes növényi sorrend betartását. A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok adjanak a termelőszövetkezeteknek segítséget, hogy a helyes vetésforgó bevezetésével egyidőben alakítsák kl az állandó jellegű termelőbrigádokat. A brigádok területét a vetésforgó Ideje alatt lehetőleg ne változtassák. A szántóföldi brigádok tagjait a vetésforgó betartásában és a talaj termőképességének állandó növeléA felszabadulás óta a gabonafélék vetésterülete — az ipari növények, különösen pedig nz olajnövények termelésének kiterjedése következtében -csókként--a alatta maradt a megelőző sokéves átlagnak. A legfontosabb kenyérgabonaféle, a búza termésátlaga az utolsó hat évben meghaladja a felszabadulás előtti tíz év átlagát, mégis rendkívül alacsony és messze elmarad az élenjáró termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és állami gazdaságok eredményeitől. Míg az elmúlt évben a búza országos termésátlaga kat. holdanklnt kilenc és fél mázsa volt, a székkutasi „Sehőnherz" tsz 17.8 mázsát ért el. Míg a rozs termésátlaga 7.4 mázsa volt, a mezőhsrényl „Előre" tsz 20.7 mázsát, • szi árpából 121 mázsa országos átlag mellett a péri „Béke" tsz 29.8 múzsát takarított be kat. holdanklnt. Az alacsony országos átlagok oka mindenekelőtt a termelési eljárások helytelen alkalmazása. A búza és a rozs elővetcménye országosan csak mintegy 32—35 •zúzalékban megfelelő. A talajelő' '-észítés általában gyenge s a fokozott követelményeknek nem felel meg. A trágyázásnál a gabonanemúek, főként a búza Igénvét nem veszik figyelembe, az elővetemények trágyázatlan talalba kerülnek. A műtrágya fe'használása a szocialista üzemekben sokszor szakszerűtlen, s így kevésbbé eredményes. A vetőmag előkészítése: t "sztítás, csávázás nem kielégítő. Az egyéni termelőknek csak nedves csávázószer állt rendelkezésükro. ami nehézkes, a csávázást ezért rvakran rosszul, sőt egyáltalában r.om végezték el. Elhanyagolták a gabonafélék növényápolási munkáit, a- vetések emiatt erősen elgyomosodtak. A szervezési hibák következtében a vetés általában megkésik. Hiba az is, hogy országszerte sekélyen vetnek, a sekély vetésekben n téli fagy, a tavaszi szárazság nagyobb károkat okoz. Kevés a nagyüzemű termelés Igényének megfenő vetőgép. Az egyénileg termelőknek is kevés vetőgépjük van, emiatt sok a kézlvetés. A nemesített vetőmagvak használata s az ezt elősegítő vetőmagcsere nem elég széleskörű. A földművelésügyi minisztérium és a hely! tanácsok a vetési munkákat nem szervezik meg kielégítő módon. A sok kapkodó és sablonos intézkedés folytán gyenge a munkák minősége. 1. Mezőgazdaságunk legfontosabb í 'adata a gabonafélék, különösen ii búza terméshozamának erőteljes fokozása, hogy a lakosság ellátását kenyérrel, liszttel, és tésztafélékkel állandóan és bőségesen biztosítani lehessen. Ennek érdekében: a) A kcnyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a kővetkező években az elmúlt hat év átlagához képest mintegy százezer kat. holddal kell növelni. Tehát évente el kell vetni hárommilliónégyszáz, negyvenezer kat. hold kenyérgabonát. amiből mintegy 73—75 százalék legyen a búza. A kcnyérgabonafélék országos termésátlagát az elkövetkező három óv alatt az elmúlt hat év átlagához képest egy-másfél mázsával kell emelni. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a nagyüzemi termelés lehetőségének kihasználásával, termésátlagaikat ennél lényegesen jobban emeljék. A búzát, rozsot azokon a legjobb termőterületeken vessék, aliol a legnagyobb termést adják. A laza homoktalajokon a rozs legyen a fő kenyórgabonanővény, minden más talajon pedig a búza. Nemesített búzafajtáink közül elsősorban a bánkúti 1201-es és Flelschmann 481-es búzafajtákat, rozsfajtáink közül pedig a kisvárdal és a lovászpatonai nemesített fajtákat kell termelni. b) Az árpa vetéstérületát a hatéves átlaghoz képest 26 ezer kat. holddal kell növelni, hogy elérje a ROO ezer kat. holdat. Ezen belül az őszi árpa 60—62 százalék legyen. Az árpatermés országos átlagát az elmúlt hat év átlagához képest mintegy egy—másfél mázsával kell emelni. Nemesített ősziárpa fajtáink kö zül főleg a Béta őszlárpát kell ter melni, a tavasziak közül pedig ál lalánosan el kell terjeszteni a Friedrlch-féle 104-es, továbbá a Fricdrich-féle 101-es és a peresz tcgl sörárpa fajtákat. 2. A gabonafélék nagyobb terméshozama érdokében a következőket kell tenni: a) A legjobb előveteményeket elsősorban az őszi konyérgabonafélék, különösen a búza részére kelJ biztosítani. A vetésforgó keretében a kevésbbé jó előveteményeket, különösen a kukoricát is'állótrágyázásban kell részesíteni. A búzát megelőző kukoricákat korábban kell vetni gondosabb növényápo lásban kell részesíteni, főleg pedig el kell végezni az augusztusi gazoló kapálást. A kevésbbé megfelelő elővetemények után következő, rosszul áttelelt búzákat tavasszal fejtrágyázni kell. A • földművelésügyi minisztérium fejtsen kl széles propagandát a búza hplyi trágyákkal (komposzt, érett istállótrágya, stb.) való feéirágyázásárn.b) a gabonafélék, elsősorban a búza és a rozs, ülepedett, vagy tömörített és beérett talajokba kerüljenek. A szocialista szektorban, ahol a helyi körülmények megengedik, s az elővetemények gépi erővel végzett őszi mélyszántást kaptak, a terület megfelelően gyommentes, el kell terjeszteni a kultivátorral, tárcsával, vagy más megfelelő talajművelő eszközzel végzett — forgatás, illetve szántás nélküli — vetőágykészítést. Laza homokon azonban nem hagyható el a mély vetőszántás, s Itt feltétlenül alkalmazni kell a vetőszántások hengerezését is. c) Az országos vetési határidők helyett a fő termelési tájakon — az elővetemények figyelembevételével — ajánlani kell a legjobb vetési időt. Az agronómusok felelősen döntsék el a vetés időpontját, úgy, hogy az őszi gabonaféléket korábban vessék eL A vetést az ország egész területén minden évben október 31-ig be kell fejezni. A gabonafélék vetésénél törekedni kell a sűrűsorú (hat-nyolc cm sortávolságú) vetőgépek használatára. Ajánlani kell a gabonafélék keresztezett sorú vetését, ami az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős terméstöbbletet hozott. d) Kötelezővé kell tenni minden termelő számára a gabonafélék vetőmagjának tisztítását és a búza csávázását. A bel- és külkereskedelmi miniszter megfelelő mennyiségű, hatékony nedves- és porcsávázószert hozzon forgalomba. A vetőmag minőségének ellenőrzésére és a kat. holdanklnt legmegfelelőbb vetőmagmennyiség megállapítására az állami gazdaságokat és gépállomásokat két éven belül egyszerű vetőmagvizsgáló felszereléssel kell ellátni. A gépállomások, a termelőszövetkezetek és egyéni termelők részére díjtalanul végezzék a vetőmagvizsgálatot. e) A nemesített gabonavetömagvakat úgy kell elszaporítani, hogy a felújítás négy-öt évenkint országosan megtörténhessék, ... 1 Uj, bővebb termő, jobb minőségű, gépi aratásra alkalmasabb, betegségeknek ellenállóbb, törzskönyvezett gabonafajta előállítóját százezer forintig terjedhető jutalomban kell részesíteni. f) Meg kell javítani a gabananeműek növémyápolási, főleg gyomirtási munkáit. A laza talajok rozsvetésétől eltekintve szükség esetén el kell végezni az őszi gabonafélék tavaszi fogasolását, felfagyás után pedig a hengerezést. Országosan kötelezővé kell termi minden termelő számára az acatolást, 1954ben meg kell kezdeni a gyomirtó vegyszerek használatát. 3. 1954-ben az aratást az állami gazdaságokban 70 százalékig, a termelőszövetkezetekben pedig 50 százalékig kell gépesíteni. A következő években ezt fokozatosan növelni kell. 4. A rizs vetésterületét a rendelkezésre álló öntözővíz mennyisége, valamint a termelés egyéb szükségleteinek kielégítése alapján az 1953 évhez képest 1954-re 49 százalékkal, az elkövetkező három év alatt pedig fokozatosan 80 százalékkal kell növelni. Rizsfajtáink közül általánosságban a Dunghan shali és a „szegedi szakállas" fajtákat, tz északibb rizsvidékekem és egyes kiJelölt rizsterületeken a krasznodári rizsfajtát kell termelni. A rizs termelésébe az eddiginél nagyobb mértékben kell bekapcsolni a termelőszövetkezeteket és sz egyéni termelőket. A földművelésügyi miniszter 1954 január 31-ig vegye nyilvántartásba azokat a rizstelepeket, ahol a barnul ásos megbetegedés kártétele megállapítható volt Ezeken a területeiken — az 1954 évben rendelkezésre Allé vetőmagmennyiség erejéig — a barnulásos megbetegedéssel szemben ellenálló rizsfajta vetőmagját kell elvetni, • mJe!«•»!*.!. ív, 1-+-Í'; >.) A faf< armánytermelés feffanfésérAI Állatállományunk takarmányellátása elégtelen s különösen fehérjében szegény. Országosan a szükségesnél kisebb területen termelünk takarmányt Gyakran nem azokat a takarmánynövényeket termelik, amelyek a helyi viszonyoknak legjobban megfelelnek és a legtöbb takarmányértéket adják. Elhanyagolt a fehérjében gazdag pillangósvirágú takarmánynövények és ezek keverékeinek termelése. Sok hiba van a takarmányfélék betakarításában, tartósításában, tárolásában és felhasználásában is. Viszonylag nagy területet elfoglaló legelőink és rétjeink nagyon elhanyagoltak, termésük alacsony és rosszminőségű. Az állatállomány részére szilárd takarmányalapot kell teremteni, amelynek érdekében a következő intézkedéseket kell végrehajtani: 1. Az ország különféle vidékein az illető vidék talaj- és éghajlati viszonyainak leginkább megfelelő takarmánynövényeket és fajtákat kell termelni. A legértékesebb takarmánynövények, az évelő pillangósvirágú — elsősorban a lucerna — szálastakarmányok vetésterületét 1954. évbetl 750.000 kat. holdra, 1955. évben 800.000 kat. holdra, 1956. évben 885.000 kat. holdra kell növelni. Legfontosabb szálastakarmánynövényünk, a lucerna terméshozamát az elkövetkező három év alatt országosan kat. holdanklnt három mázsa szénával kell emelni. Ennek érdekében: a) A lucerna és egyéb évelő pillangósvirágúak magvaiból szilérd vetőmagalapot kell teremteni. A termelőszövetkezetekben és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak 1954. évben 5000 mázsa. 1955. évben 8500 mázsa, 1956. évben 10 000 mázsa lucernavetőmagot kell kölcsönadni azzal, hogy azt két éven belül kifogástalan minőségű termésből azonos súlymennyiségben adják vissza. b) A lucerna magtermésének növelése érdekében ls meg kell javítani a termelési eljárást a nyári vetés és a pótbeporzás elterjesztésével. A lucernamag ára mázsánkin 1500 forint legyen és ehhez kell arányosítani a többi évelő takarmányfélék magvainak árét ls. A génállomások, állami gazdaságok a cséplési idényben megfelelő számú cséplőgépet állítsanak a lucernaés a heremag cséplésére. c) A lucemaszéna és a többi évelő pillangósvirágú szálastaksrmúnvnövény szénakészítési veszteségeinek csökkentésére el kell terjeszteni Kund Ede egyetemi tanár rendsodrásos szénaszárítási módszerét. fl) A luccrna- és vörösheretáhlákon égetéssel, vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irtani kell az arankát, A termelők a kártékony rovarokat bogárfog áa»al. permetezéssel, porozással pusztítsák. Meg kell szervezni a rovarirtást pulykával és gyöngyössel is. 2. A szilárd takarmányalap megteremtése érdekében a legfontosabb és legnagyobb takarmányértéket adó kukorica termésátlagát az utolsó hat év átlagához képest három év alatt kat. holdankét két mázsával kell emelni. A kukoricát lehetőleg istállótrágyázott, s ősszel mélyen szántott földbo kell vetni. Rendkívül fontos hogy mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, mind az egyénileg termolők a kukoricát legalább háromszor megkapálják és alkalmazzák minél többen a pót beporzást, amely az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős terméstöbbletet hoz. A termelőszövetkezetek és az ál laml gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék, a kapálást pedig keresztbenhosszában géppel végesszék. Fokozatosan rá kell térni a heterózis-kukoricavetőmag használatára. Ennek érdekében fokozatos fejlesz* ésscl évente 25 ezer kat holdon kell heteroeis kukoricavctőmagot termelni, A heterozis-kukorieavetőmag minden mázsájáért a termelőszövetkezeteknek másfél mázsa takarmánykukoricát koll adni. A heterozis-kukoricavetőmagot a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szokványminőségű takarmánykukoricáért egy-egy arányban kap. ják cserébo. A kukorieaszárat a vesz'eaőgek elkerülése végett a törés után azonnal le kell takarítani, be kell eilő-rni, vsgy beázás ellen biztosan védő kúpokba, kazalokba kell rakni. 3. A takármárytermelést úgy kell megszervezni, hogy április közepétől kezdve a téli időszakig állandóan megfelelő mennyiségű zöldtakarmány álljon mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők és az állami gazdaságok rendelkezésére. A zöldtnkarniány-ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében nagyobb gondot kell fordítani a tavaszi vetésű zöldtatármányok és a másodtermények vetésére. Ez utóbbiaknak fokozatosan, mintegy 50 százaiékát olyan növényféleségekből kell elvetni, amelyek H őszi hónapokban zöldtakarmányként használhatók fel (cirokfélék, szudáni fű, takarmánykáposzta.) A tavaszi időszakban nagyobb mértékben kell alkalmazni a takarmányfélék, pl. a vöröshere, murokrépa rávetését a tavaszi és öszi gabonákra, vagy a sárgarépa együttes vetését mákkal, borsóval, stb. A kettőstermelésben rejlő lehetőségek megfelelő hasznosítására 1954 évben 168.000 kat. holdon, 1955 évben 220.000 kat holdon, 1956 évben 285.00 kat holdon kell őszi keveréktakarmányt termelni. A folyamatos nyári zöldtakarmányellátás megszervezése mellett növelni kell & nedvdús takarmányok — elsősorban a takarmányrépa hozamát és el kell terjeszteni a legjobb termést adó rózsaszínű Béta-takarmányrépafajtát. 4. A silózás általánossá tétele érdekében 1954 évben 350.000 kat. holdon, 1955 évben 380.000 kat. holdon, 1956 évben 430.000 kat. holdon kell silótakarmányt termelni. A silózást nemcsak a speciális silónővények termelésének kiterjesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű takarmányoknak (kukoricaszár, napraforgótányér stb.) silózásával ls növelni kell, amelyek így értékes takarmányokká alakíthatók át Gondoskodni kell arról, hogy 1954 év végére a termelőszövetkezetekben, valamint az állami gazdaságokban szarvasmarha és juh számosállatonkint legalább 3 köbméter, sertés számosállatonkin t fél köbméter állandó jellegű (beton, tégla) silóűr álljon rendelkezésre. Ezt a sllóflrt 1956-ban szarvasmarha és juh számosáüatonkint legalább 5 köbméterre, sertés számosállatonkint legalább egy köbméterre kell emelni. A termelőszövetkezeti tagok háztáji silóépítésének elősegítésére s tz egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára évenkint 300.000 köbméter silóűr építéséhez ötéves törlesztésre anyaghltelt kell nyújtani. Az építési anyagnak legalább felét előregyártott elemekben kell biztosítani. A gépállomás a silózást a termelőszövetkezeteknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak köbméterenkint 2.50 forintért végezze el. A silózás maradéktalan végrehajtása érdekében a főidényben munkába kell állítani minden erre alkalmas gépet. A silókukorica, a barna édescirok és a kukoricaszár betakarításának megjavításához 1955-től kezdve évenként 500 járvaszecskázógépet és ezer darab silótöltő szecskavágót kell gyártani. 5. A legelők és rétek takarmánytermésének növelése érdekében: Általánosan be kell vezetni a rendszeres gyomirtással, a fektetéses trágyázással egybekötött szakaszos legeltetést. A különféle állatfajok legeltetése esetén a legelőt tagokra kell osztani. A gyomirtást a legelő használóinak kötelességévé kell tenni. Azokat a pásztorokat, akik a legelőkön a gyomnövényeket rendszeresen irtják, a fektetéses trágyázást megszervezik, külön díjazásban kell részesíteni. A legelőkön a jószág ivóvízellátásának javítására évente ezer új kutat és Itatóberendezést kell létesíteni és az eddig'nél nagyobb gondot kell forsktani a meglévő kutak karbantartására. a) 1955-től évente 75 ezer kat hold javított — elsősorban öntözött — legelőt kell műtrágyázni. Ehhez 1955-től évonto 53 ezer m:i zsa pétisót. 120 ezer mázsa szuperfos'fótot, 26 000 mázsa káliumsót kell biztosítani. b) A legelők és rétek felületének egyengítésével — többek között a kaszálógépek használatának lebo tővététele céljából — a gépállomások részére száz traktorvonlatásű rétgyalút kell gyártani. A gyomirtás eredményessé tételére a gépállomások és az állami gazdaságok traktoros vontatású kaszáinak számát évente legalább 500-zal kell növelni, azonkívül legalább 2000 fogatos kaszát kell forgalomba hozni. (Folytatás a holnapi számunkban) I i)ií{i?s?!erlasi#cs ItószMs feüsszlésS fenrtisk szaftemlierekRsk A minisztertanács elismerését és köszönetét fejezi ki azoknak a mezőgazdacági szakembereknek és tudósoknak, akik tudásukkal, jó munkájukkal eredményesen járultak hozzá a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló javaslatok kidolgozásához. a fnezS^aziasá-si rrrcelés itaozásibsa r!s?t nll 6s fuitósakaak A minisztertanács felhívja a mezőgazdaság szakembereit és tudósait, hogy amilyen lelkesen vettek részt a javaslatok kidolgozásában, ugyanolyan odaadással működ lenek közre a meghozott határozatok végrehajtásában is,