Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-23 / 300. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK I Készülnek az új tervévre a Szegedi Jntaárngyárban A Gyufagyár dolgozói befejezték évi tervüket A földművesszövetkezetek törődjenek többet •asggajj ARA 50 FILLÉR PP" f + •; / V J 1 1 ll A C 7 Á' N rTTsCWp i A SZERDA, 1953. DECEMBER 23 A Magyar Dolgozók Partja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről A magyar parasztság helyzetében a felszabadulás után mélyreható, törté­nelmi jelentőségű változás ment vég­be. A Szovjet Hadsereg győzelmei nyomán hazánk felszabadult az ide­gen elnyomás, a kapitalisták és föld­birtokosok uralma alól. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és munkásosztályunk testvéri segítsé­gével a magyar dolgozó parasztság örökre megszabadult a sokszázéves elnyomatástól, a jogfosztottságtól és a bankok uzsorájától. A munkás­osztály vezetésével végrehajtotta a földreformot és megvédte a kiosz­tott földet a volt földesurakkal szemben, majd a falu új életének úttörői, a parasztság százezrei meg­indultak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, a termelőszövetkezeti mozgalom útján. Miközben azonban Iparunk ter­melése megháromszorozódott, a mezőgazdasági termelés alig múlja felül a felszabadulás előtti alacsony színvonalat. Aránytalanul kevés eszközt fordítottunk a mezőgazda­ság fejlesztésére s emellett számos helytelen intézkedés zavarta a nyu­godt. biztonságos, jövedelmező ter­melést. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége 1953 júniusi ülé­sének határozata és a kormány­programm nyomán végrehajtásra kerülő kormányrendeletek már ed­dig is lényegesen javították mind az egyénileg dolgozó, mind a szö­vetkezeti parasztok helyzetét és termelési kedvét. A különböző hát­ralékok elengedése, az adómérsék­lés, az ingyenes állatorvosi keze­lés. a szerződéses termelés kedve­zőbb feltételei, a forgalmi korláto­zások megszüntetése, de különösen a több évre szóló begyűjtési rend­szer kedvezményei, a beadási kö­telezettségek leszállítása — újabb lehetőségeket tártak fel a paraszti termelés fokozására és jövedelme­zőségére. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsá­nak együttes határozata a mező­gazdasági termelés nagyarányú fel­lendítését célozza. A mezőgazda­ság fejlesztésének programmja fo­kozatosan megteremti a jómódú életet, virágzó mezőgazdaságot, a város és falu bőséges élelmiszerel­látását, a munkás-paraszt szövet­ség további megszilárdítását. E programm végrehajtása emeli a növénytermelés és állattenyésztés hozamát, emeli a dolfeozó paraszt­ság Jövedelmét, emeli a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiség, az alkalmazottak, minden dolgozó réteg életszínvonalát. A mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítésével el kell érni, hogy a következő években biztosít­va legyen a lakosság bőséges ellá­tása kenyérrel és liszttel, hússal és zsírral, cukorral és tejjel, burgo­nyával, zöldséggel és borral. A Központi Vezetőség és a mi­nisztertanács elhatározta, hogy e programm végrehajtása érdekében a következő három év alatt mint­egy 12—13 milliárd forintot fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, Dolgozó népünk életszínvonalá­nak emelése érdekéhen a mezőgaz­dasági termelés minden fontos területén harcot kell indítani a többtermelés, a nagyobb hozam el­éréséért, a mezőgazdasági termelés általános felemeléséért. 1. A mezőgazdasági termelés fellendítése célkitűzésének meg­felelően nagy gondot kell for­dítani az egyes mezőgazdasági ágak arányos fejlesztésére, s meg kell szüntetni azokat az aránytalansá­gokat, amelyek az eddigiek során az egyes ágazatok között fennáll­tak és gátjai voltak a mezőgazda­sági termelés fejlődésének. a) Meg kell szüntetni a növény­termelésen belül a kenyérgabona­félék háttérbe szorítását. A ke­nyérgabona területének növelése mellett a legfontosabb kenyérgabo­nafélék, a búza és a rozs számára kell biztosítani a legjobb feltéte­leket, megfelelő elővetemőnyt, a műtrágya jelentős részét, valamint egyéb eszközüket. b) A növénytermelés és állatte nyésztés közti aránytalanságokat fel kell számolni, azaz növelni kell a takarmánytermelést, figyelembe véve az állatállományt. Ezzel lehe tőséget kell teremteni az állati ter mékek gyors növelésére. c) Nagyobb gondot kell fordítani olyan fontos mezőgazdasági ágak fejlesztésére, mint a szőlő, gyű mölcs, továbbá a magtermelés, amelyek az elmúlt években háttér be szornltak. d) Szakítani kell a helyi adottsá. gokat figyelembe nem vevő tervező ós irányító munkával. Az ország egyes körzeteiben, elsősorban azoknak a növényeknek és állatta jóknak a termelését, illetve tenyész tését kell elősegíteni, amelyek a vidék adottságainak megfelelnek. e) Különös gondot kell fordítani a mezőgazdaság fejlesztésére Bu dapest és a többi ipari városok kö riili területeken, ahol a főfigyelmet a zöldségfélék termelésére, továbbá a tejelő szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére kell fordítani. f) Figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesz­tése növeli a mnnkaerőszükségle­tet. A munkaigényes növények egyes terűletek közti helyes el­osztásával, továbbá a munkaigé­nyes folyamatok fokozottabb gépe­sítésével a munkaerő-kérdést meg kell oldani. 2. A mezőgazdasági termelés ál­talános fellendítése és az egyes ágazatok közti helyes arányok ki­alakítása érdekében tovább kell fo­kozni a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeltségét a mezőgaz­dasági termelés növelésében. a) A párt- és kormányszervek őr­ködjenek az új, több évre megálla­pított, csökkentett beadási kötele­zettség szigorú betartása felett s ezzel növeljék a mezőgazdasági ter­melés biztonságát. b) A termelési szerződéseket az önkéntesség elve alapján kell kötni és meg kell akadályozni minden erőszakoskodást. Feltétlenül biztosí­tani kell, hogy olyan terményeknél, ahol csak a termés egy részére köt­nek szerződést (zöldség, gyümölcs, stb.) a szerződéses kötelezettségtel­jesítése után teljesen szabad legyen a termények forgalma. c) A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok számára a földművelés és az állattenyésztés fejlesztéséhez termelési segítséget kell nyújtani. Biztosítani kell részükre nemesített vetőmagot, tenyészállatot, apaálla­tot, naposcsibét, silóépítési anyagot, műtrágyát, melegágyi keretet, rézgálicot és egyéb növényvédelmi szereket, továbbá kisgépeket, me­zőgazdasági felszerelést, eszközöket és alkatrészeket (eke, vet-őgép, ros­ta, henger, fogas, hátipermetező, metszőolló, stb.), az építkezésekhez szükséges építőanyagot, cserepet téglát, meszet és fát, ezenkívül 1954—5G között évente legalább húszezer darab szekeret és húsz­ezer darab szekér előállításához szükséges alkatrészt, továbbá tizen­nyolcezer darab lószerszámot. A bel- és külkereskedelmi mi­nisztérium, valamint a SZÖVOSZ elnöke ezeket az anyagokat és esz­közöket az állami és szövetkezeti kereskedelem útján szabadon hozza forgalomba. d) Tovább kell fejleszteni a ter­melőszövetkezetek munkaegységel­számolási és jövedelemelosztási rendszerét, hogy az a termelőszö­vetkezeti tagokat jobban ösztönzze minőségi munkája, a termésátlagok és hozamok fokozására. Az állami gazdaságok és gépál­lomások dolgozóinak a bérrendsze-. rét úgy kell megváltoztatni, hogy érdekeltek legyenek a termésátla­gok és hozamok növelésében; en­nek érdekében ki kell terjeszteni a természetbeni prémiumokat is. e) A mezőgazdaságban dolgozó­kat, termelőszövetkezeti tagokat, dolgozó parasztokat, az állami gaz­daságok és gépállomások dolgozóit kiváló terméseredmények és hoza­mok elérése esetén kitüntetésben kell részesíteni. A kimagasló ter­méseredményeket elért dolgozók­nak az eredmény nagyságától füg­gően a Szocialista Munka Hőse cí­met, a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjét, a Munka Érdemrendjét, a Szocialista Munkáért Érdemérmet és a Munka Érdemérmet kell ado­mányozni, továbbá a következő ki­tüntető jelvényeket: kiváló állatte­nyésztő, kiváló növénytermelő, ki­váló kertész, mezőgazdaság kiváló dolgozója, állami gazdaság kiváló dolgozója, gépállomás kiváló dolgo­zója. Azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak, akik három éven keresz tül kimagasló eredménnyel veszik ki részüket a közös munkából és évente legalább háromszáz munka­egységet teljesítenek, a földműve­lésügyi miniszter kiváló termelő­szövetkezeti tag jelvényt adomá­nyozzon. Azoknak az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztoknak, akik pél­daszerű gazdálkodást folytatnak, a földművelésügyi miniszter ©minta­gazda»-jelvényt adományozzon. 3. A mezőgazdaság fejlesztésére irányuló e rendszabályok lehetővé teszik, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek nagy termésátlagaikkal, az állattenyész­tés hozamának gyors növelésével, nagyobb jövedelmezőségükkel, a tudomány és agrotechnika legfej­lettebb módszereinek alkalmazásá­val bebizonyítsák fölényüket a me­zőgazdasági termelésben, n. A fala) termőerejéneli foltozásáról és a lalajvédelemről A talaj termelékenységének sza­kadatlan növelése mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének, a ho­zamok fokozásának alapfeltétele. Hazánkban a felszabadulás előtt a földbirtokosok és a kapitalista bérlők kizsarolták a talajt. Kapita­lista viszonyok között világszerte ma is egyre inkább pusztul a talaj termőereje, mert ez elkerülhetetlen következménye a maximális nyere­ségért folytatott hajszának. Csak a szocializmusban lehet a talaj pusz­tulását meggátolni, termékenysé­gét állandóan növelni. Országunk­ban is lehetővé vált mindenek­előtt a gépesített, nagyüzemű ter­melőszövetkezetekben és állami gazdaságokban — a tudományos földművelés segítségével a talaj termékenységének fokozása, amely a termelés emelésének leg­fontosabb feladata. Ezért: 1. A mezőgazdaság dolgozói a terméshozamok növelése és állan­dó, nagy termések elérése érdeké­ben a trágyázás terén a következő néhány év során érjenek el gyö­keres javulást. e) A termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodók és az állami gazdaságok a felgyülemlett, táplá­lóanyag-veszteségnek kitett szer­vestrágya készleteket, a tél folya­mán összegyűlő istállótrágyával együtt, legkésőbb 1954. április vé géig hordják ki a földekre és szánt­sák alá, vagy a nyári felhaszná­lásig kazalban raktározzák. A jö­vőben az istállótrágyát mindenütt a nyári és őszi szántásnál használ­ják fel. d) A könnyfiipari miniszter és a helyi tanácsok tőzeges fekáltrá­gya termelését 1954. évben kétmil­lióötszázezer mázsára, majd 1956­ban hárommillió mázsára fokozzák. Az egyéb szerves hulladékok (kom­poszt) előállítását 1956-ban kétmil­liószázezer mázsára kell emelni. A begyűjtési miniszter gondoskodjék arról, hogy az ipari sertéshizlal­dákban a friss trágyát tőzeggel komposztozzák, s így évi két millió mázsa tőzeges sertéstrágyát állít­sanak elő. Az előállított sertéstrá­gyát egységes áron kell forgalomba hozni, elsősorban szőlők, gyümöl­csösök, zöldségfélék, rétek és lega­a) A termelőszövetkezetek, egyé-| Iö^trá^árósára._ nileg gazdálkodó dolgozó parasztok és állami gazdaságok évenkint jvé­gezzék el szántóföldjük egyötödén az istállótrágyázást. Az istállótrá­gyázásnál a növények fontossági sorrendje a következő legyen: őszi takarmánykeverékek, cukorrépa, burgonya, takarmányrépa, kender, kukorica, napraforgó. Sovány tala­jon az őszi gabonfélék alá is aján­latos holdanként 70—100 mázsa is­tállótrágyát adni. b) A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok haladéktalanul szervezzék meg a trágya helyes ke­zelését és idejében való felhaszná­lását. A trágyakazlakat lehetőleg a trágyázásra kerülő tábla szélén kell elhelyezni, nedvesen és tömötten rakva. Törekedjenek az istállótrá­gya nyersfoszfátos erjesztésére, a trágya minőségének további javí­tására. Erre a célra a nehézipari miniszter biztosítson évente húsz­ezer mázsa csontlisztet és nyers­foszfátot. A termelőszövetkezetek gyűjtsék össze a háztáji gazdaságokban ter­melt istállótrágyát is. A közgyűlés ezért a trágyáért állapítson meg pénzbeli, vagy természetbeni térí­tést. Az egyéni gazdaságokban is for­dítsanak gondot a helyes kisüzemű trágyakezelésre: a trágya tiprására, vagy fedőlapos takarására és öntö­zésére. A megyei és járási tanácsok szer­vezzenek széleskörű versenymoz­galmat az istállótrágya helyes ke­zelése és felhasználása érdekében, Két és félmillió forintos beruhá­zással fokozni kell a tőzegtormelés gépesítését és évenkint kétmillió mázsa jóminőségű tőzeget kell trá­gyatermclés céljára adni. e) Elsősorban a homoktalajokon, de az ország egyéb termőföldjein is, 1954-ben ötvenezer kat. holdon zöld­trágyázást kell végezni főleg 6om­kóró, csillagfürt és szegletes-led­nek vetésével, A zöldtrágyázást há­rom év alatt ötszázezer kat. hold­ra kell kiterjeszteni. A kettőster­melést — az öntözéses területek, valamint az ország nyugati részei­nek kivételével — a zöldtrágya nö­vények vetésével, a talajerő foko­zásának szolgálatába kell állítani. A termelőszövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok termeljenek saját használatra — és eladásra is — somkóró, csil­lagfürt és szegletes-lednek vetőma­got. A szükséges vetőmagot a ter­melőszövetkezeteknek és az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztok­nak hitelbe kell adni azzal a fel­tétellel, hogy a somkóró vetőmag­ját három év alatt, a többi növény vetőmagját pedig két év alatt ter­mészetben adják vissza. f) A nehézipari, a bel- és külke­reskedelmi miniszter 1954-ben 3.480.000, 1955-ben 4,900.000 és 1956­ban 6 millió mázsa műtrágya gyár­tását, illetve behozatalát biztosítsa, melyből kb. 45 százalék nitrogén­műtrágya legyen. A földművelésügyi minisztérium ismertesse széles körben a műtrá­gyázás hasznosságát az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és. termelőszövetkezeti tagok között. g) A nitrogén-műtrágyát elsősor­ban az őszi kalászosok koratavaszi fej trágyázására, azután a cukorré­pa, burgonya, rizs, zöldség, dohány, kerti növények, szőlő, gyümölcs, takarmányfélék, valamint a rétek és legelők trágyázására kell fel­használni. A foszfor- és kálium­műtrágyákat tavasszal főként az ipari növények sortrágyázására, a kukorica és a burgonya fészektrá­gyázására, valamint a pillangós nö­vények, rizs, zöldség, gyümölcs és szőlő alá, ősszel pedig elsősorban az őszi kalászosok alaptrágyázásá­ra kell felhasználni. A könnyűipari miniszter a szov­jet tapasztalatok alapján, Krcybig Lajos Kossuth-díjas akadémikus módszere szerint, a többszörös ha­tású szerves anyaggal szemcsézelt szuperfoszfátból és keverék műtrá­gyákból 1954-ben háromszázezer mázsát, 1956-ban pedig egymillió mázsát állíttasson elő. A szerves anyaggal szemcsézett szuperfoszfá­tot mázsánként ötven forintos áron kell szabadforgalomba hozni. Emel­let javasolni kell, hogy a termelő­szövetkezetek és az állami gazda­ságok házilag is szemcsézzék a poralakú szuperfoszfátot. h) A felhasználásra kerülő mű­trágyaféleséget és mennyiséget a talaj és a termelt növény igényé­nek figyelembevételével kell meg­állapítani. A mezőgazdasági tudo­mányos és Szakoktatási intézmé­nyek, valamint az agronómusok adjanak minden termelőnek részle­tes műtrágyázás! tanácsokat, léte­sítsenek az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben mű­trágyabemutató parcellákat, ahol a dolgozó parasztok a gyakorlatban győződhetnek meg a helyes műtrá­gyázás eredményességéről, s alkal­mazásának módjáról. A gépállomásokon, az állami gaz­daságokban és a nagyobb termelő­szövetkezetekben laboratóriumokat kell létesíteni és az agronómusok a talajvizsgálatot végezzék ingye­nesen a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. 2. A tudományos talajművelés al­kalmazásával országszerte jelentő­sen meg kell növelni talajaink ter­mékenységét, kihasználva a géoesí­tett nagyüzemű termelés korlátlan lehetőségeit a termelőszövetkeze­tekben és az állami gazdaságok­ban, valamint az egyéni paraszt­gazdaságok e téren még kihaszná-­latlan lehetőségeit. a) A gabonafélék tarlóját a szá­razság és gyomok elleni védekezés céljából az aratással egyidőben vagy közvetlenül az aratás nténi napokban — laza homokos terüle­tek kivételével — mindenütt meg kell hántani. A cséplés idején már 1954-ben legalább ötezer traktor kettős műszakban csak tarlóhán­tást végezzen. Ezért a földműve­lésügyi, valamint a kohó- és gép­ipari miniszter 1956-ig ezerötszáz darabbal növelje a villamos esép­lőberendezések számát. Ki kell Ja­vítani és cséplésre kell beállítani az összes, csak álló munkára al­kalmas traktorokat és a gőzgépes vagy robbanómotoros lokomobilo­kat. b) Az ősz! mélyszántást — a laza, homokos, erősen szikes, viz­járásos és lápi talajok kivételével — a tavasszal bevetésre kerülő összes szántóföldeken az eddiginél korábban, lehetőleg szeptember és október hónapokban kell elvégezni s legkésőbb november végéig be kell fejezni. A termőréteget a szán­tás fokozatos mélyítésével vastagí­tani kell. e) A' nedvességet megőrző, Se­lyes mezőgazdasági eljárások moh lett a szárazság elleni küzdelem­ben az eddiginél nagyobb mérték© ben kell kiterjeszteni az öntözést. iFolytatás a második oidakmi %

Next

/
Thumbnails
Contents