Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-17 / 295. szám

0ELMI6Y1R0RSZIG t CSÜTÖMTLK, 1953. DECEMBER 17 Az emtekeset őrizte csak meg nevét — onnan tudom én is, ml történt. Ahogy anyám mesélte. Balog Piros szép leány volt. Fiatal, alig tizenkilenc éves, mikor Oiészár Gergely bekötötte a fejét — akkor jött a háború, a tizennégyes. S Császár Gergelyt a galliai mezőkre szólította Ferenc Jóslta. Balog Piros, immár Császár Gergely né meg magára maradt itthon, szíve alatt viselve kettejük gyermekét. Tavasz volt. Ezerkllencs/.áztizenöt. Hetedik hónapjában járt az asszonyka. A frontlevelek késve jöttek, a gyerek hamarabb. A levelek néha fél évet várattak magukra, az csak két hónappal köszöntött be előbb. Orvos kellene! De hol volt akkor az orvos?! Néhány harminc kilométerre a városban, annál több kinn a harc-mezőn ... S ha lenne ? Honnan szereznének pénzt v^f Am a baj sosem nézi a körülményeket, a maga útját járja mindig. Hát ezért kellett meghulnia Császár Gergelyné született Balog Pirosnak húszéves korúban. S magával vitt egy új életet a sírba. A háború kaszája százezreket suhintott egycsapásra. Az számított? Ki tartotta volna számon Balog Piros halálát...? • As inspekciói orvos megszólalt: — Matt! Szilágyi Sanyi, a szolgálatos sofőr kimeredt szemmel nézte néhány pillanatig a sakktábla fekete-fehérkockás mezőjét, rajta az elszórt bábuk kombinációját, aztán sóhajtva mondta, úgy, mint aki olyan dolgot ért meg, ami kellemetlen számára: — Matt! Mára befejeztük — s felállva székéről az ágyhoz ment, hogy végigdőljön rajta csak úgy ruhástól, pár percre. A porta telefonja csengett. — Halló! Mentők! — s a portás mutatóujja már rányomódott a riasztócsengő gombjára. Majd megkérdezte: — Súlyos? — a feleletnél öszszeráncolta homlokát: — Honnan beszélnek? A tanácsházáról? ... S nz ottani orvos? Nem meri vállalni? Tehát műtét... A csengő éles hangja beleberregett az éjíélutáni csendbe. Az orvos éppen az ablaknál állt és feleségére gondolt, aki holnapután ér haza a háromhetes téli üdülésről. A Szilágyi Sanyi gondolatában felsorakozott győztes játszma lépéseit összekeverte a felgyúló piros lámpafény, s a csengőhang elűzte a gondolattal együtt. Egy perc — semmi. Múlását tán észre sem veszed a nappalok és éj (szakák szüntelen forgásában. S néha mégis: egy perc — mlnthu egy egész élet sűrűsödne belé. Minden másodperc tartalmat kap, a maga rohanó feladatát: húsz másodperc a garázsig, közben felráncigálni a vastag, szőrmebéléses kabátot — tíz másodperc: az autó AUTÓ A KÖDBEN kinn az udvaron, s az ötvenedik másodperc végén búgni kezd a motor, s már forognak a gumikerekek. Száraz, enyhe december volt. De előző nap hirtelen lehűlt a levegő, s a következő nap alkonyával együtt szállt le a sűrű, nehéz, szürke köd. Az aszfalt nedvcsen csillogott a sarki lámpák megbúvó, sápadt fényében. Az autó éles kanyarral fordult ki a széles sugárútra. Szilágyi Sanyi agyában pontos várostérképet szőtt már a gyakorlat ideje: az utcák bonyolult szövevényét, a sugárutak egyenes fonalát, a körutak elnyúlt karéját, s a terek négyszögét térképrendbe sorakoztatva hordta emlékezetében. Ügy ismerte a várost, mint más ember a maga kis lakását... Elhagyták a körutat. Aludtak a házak a sugárút két szélén — a város pihent a ködtakaró alatt, szinte hallatszott egyenletes légzése. Elérték a vasúti sín felett ívelő kis hidat: a kocsi felkapaszkodott az emelkedőn, hogy aztán lefelé még gyorsabban száguldjon. A város lassan elmaradt mögöttük. A lámpasor megritkult, a fény gyengült. Az autó reflektorja szélesedő sávot nyitott a köd függönyén, hogy később mögötte ismét összecsukja azt a sötét. A sebességmutató a hatvanas számra ugrott. — Gyorsabban — mondta Szilágyinak a melletteülő orvos: — Elkésünk. Dömsödi Mihály ott topogott az országút szélén, a tizenhetes kilométerkőnél. Ideges volt, izgatott — félt is. Hátha elkésnek. Már izmaiban érezte az elmúlt óra rohanásának fáradtságét. Fél egykor kezdődött a baj. Korai szülés. Szinte megdermesztette: utána rohant — szántóföldön, dűlőúton, kiszikkadt semlyén át, be a faluba. Az orvos kisietett a tanyára. Műtét kell — nem vállalhatja. Vissza a tanácsházára. Még soha életében nem beszélt telefonon. Máskor talán nagyon megzavarta volna ez, de most nem törődött semmivel. Még fulladozott a futás lendületétől, mikor az álmából felvert tanácstitkár kezébe adta a kagylót. S beszélt — akadozva, két-három mondatot: ennyi elég volt. Megértették. S akkor újból a rohanás: vissza kínlódó, fehérarcú asszonyához. Talán fél életét is odaadta volna, ha ez segítene rajta, csak fél órácskára is ... A sógorasszony végigjárta a szomszédokat. S jöttek az asszonyok — segíteni. Amit lehet. Egyik megtörülte a petfóllámpa párás üvegét, másik a beteg alatt igazgatta a derékaijat. Harmadik a szobát rendezgette. Dömsödi Milenkező irányba, az országút felé. Jaj, ésak idetaláljon az az autó. El ne tévedjen. És időben jöjjön. Nem volt nála óra, de idegeiben érezte a másodpercek múlását. Számítgatta magában: míg ideértem, az tíz perc, mióta itt várok ,.. A messziről elővillanó fény, s az egyenletes motorzúgás félbeszakította gondolatait. Előreugrott, ki az út közepére. Megvetette a lábát: el nem mozdult volna onnan, bármi történjék is vele. Az autó közeledett: a motorzúgás berregéssé erősödött, s a reflektor már Dömsödi Mihály lába előtt pásztázta az utat, s oldalt, a kettős nyárfasort. Integetett mindkét kezével: állj! állj! — ezt mutatta nagy lendülettel mozdulata. A gép nagy zökkenéssel megállt. A sofőr kihajolt az ablakon: — A mentőt várja? A férfi integető keze megmerevedett a levegőben: — Azt. — Defektet kaptak az országúton. Tíz perc múlva ideérnek. S a kocsi továbbrobogott. Mire Dömsödi Mihály keze lehullott az integetés megmerevült magassából, alig hallotta a motorzúgást... Tíz perc! Egy élet — nem! Most hoszszabb, mint az örökkévalóság ... - Heh azt a megveszekedett... Szilágyi Sanyi elharapta a szót és megállította a kocsit. — A hátsó kerék — ezzel ugrott le a bőrülésről. — Éppen most, éppen most — sopánkodott az orvos. — Szilágyi elvtárs, siessen. Nagyon siessen... Akkora a fiú már beállította az emelőt, s az autó hátsó oldala felemelkedett, a kerék elvált a földtől. Az orvos idegességtől remegő kézzel tartotta a zseblámpát, világított a sérült kerékre. — Közelebb, még közelebb — mondta Szilágyi és . leemelte a kereket. Az orvos tenyerébe belevágott a zseblámpa éles oldala, olyan erővel szorították ujjai. Közben óráját nézte: a másodpercmutató közömbösen futotta megszokott körét. Egy perc negyven másodperc ... ötven ..., két perc. Három, négy ,.., öt. Nem tudta tovább nézni. Köröttük némán feketéit az éjtszaka, s a lámpa keskeny fénysávjában szürkén mutatta magát a köd. — Kész! Felbödült a motor, hogy beléreszketett az ablak, s a kocsi megugrott, mint nekivadult csikó... Dömsödi már leszámolt mindennel. Ott állott az út közepén, a sötétbe meresztgetve szemét. Földhöz szegezte lábát a kétségbeesés. Az autó nem jön — otthon talán utolsó harcát vívja a halállal az asszony. Ő meg itt áll tehetetlenül — rohanni akart. Legalább utoljára lássa életben még, csak egy pillanatra... S ha közben izzadt homlokát: — Tartson ki, kedves. Néhány perc, és mindenen túlesik... Az asszony, akit megtört már az utat? Az új gondolat megállította órák óta hasogató szenvedés, egy hály megint rohant — most el- megjön az autó és nem találja az a lépésre lendülő lábat. Mit csináljon ? Sehol semmi nesz. •— Menj, menj! Fuss, Dömsödi Mihály! — ezt zakatolta agyában minden gondolat. Megindult. Futni kezdett. Vagy ötven méter után megállt. Hallgatózott: csak önmaga lihegését hallatta, s érezte, hogy halántéka lüktet... és ... És a szirénahang vijjogva vágott bele a ködbe: áttörte a kilométerfüggönyt, s visszafordította Dömsödi Mihályt. Mór nem gondolkozott. Az autó melle előtt állt meg — csikorogtak a fékek. — Merre?! — kiáltotta a sofőr. A férfi karja mozdulatával mutatta, hogy balra. — Dűlőűt van? — Száz méterrel föntebb — mondta. — Kapaszkodjon fel — így í sofőr, — és mutassa az utat,., Es ment tovább a kocsi. Megújuló zökkenések jelezték a másodperceket, Dömsödi sóhaja a percek múlását... S a tanya fala, az ablak világító négyszögéve!, felsötétlett előttük — a reflektorfény a kerítés rácsát tapogatta gárkezével. Szinte egymást lökve ugrottak ki a kocsiból mindhárman. És be a szobába. Elől az orvos, mögötte a sofőr, s leghátul, előrenyomva a másik kettőt, Dömsödi. Az orvos tekintete egyetlen pillanat alatt felmérte a helyzet komolyságát. A. beteg mellett szorgoskodó kolléga tájékoztatását alig hallgatta. — Hordágyat! — pattant keményen a szó. — Súlyos, doktor elvtárs? — kérdezte összeszoruló szívvel Dömsödi. — Segítsen! — mondta majdnem ridegen az orvos. Nagyon szelíd ember volt máskülönben, de ilyenkor csak a beteget nézte, nem törődött semmivel, és képes lett volna érte bárkivel szembeszállni. Beemelték a hordágyratett asszonyt az autóba. A férj velük ment, egészen az országútig — mutatta az utat. S ott kiszállt. A kocsi továbbrobogott nélküle, a feleségével. És akkor is ott állt még, mikor már minden eltűnt, hang is elhalt — csak nézett maga elé mereven, révedező tekintettel a ködös sötétbe ., * Szilágyi Sanyi tudta, mi a feladata. Szeme kutatva figyelte a reflektorfényben szürkéllő utat. Óvatosan kerülgetve a zökkentő mélyedóseket, vezett.e a kocsit célja felé. Érezte maga is: minden zökkenő a véget jelentheti. Ismerte az autót, összeszokott vele az elmúlt húrom év alatt, mióta itt dolgozik. Gyorsan kell hajtani most, s annál óvatosabban. Keze keményen markolta a kormánykereket. Az orvos az asszony fölé hajolt. Nagy, lágy kezével megsimogatta pillanatra mosolyogni próbált, de a megújuló fájdalomhullám görcsbe merevítette a szétnyíló ajkakat. Az orvos megtörölte szemüvegét, s az asszony csuklóját fogva számolta az érverés gyenge dobbanásait. Beértek a városba — az ismerős sugárútra gyorsabban fordult az autó. Utca követett utcát, egyetlen sötét sávba olvadva rohantak el a házak a kocsiablak mellett. Egyik keresztutcának felszedték az aszfaltját. Piros lámpa jelezte: út lezárva. Visszafordulni és megkerülni a háztömböt? Erre nem volt idő. Az éjjeliőr integetett, s Szilágyi Sanyi fordított egyet a korménykeréken: fel a széles járdára. Még két perc,.., már csalc egy. S csikorogtak a fékek a klinika kapuja elótt... Az asszonyt egyenesen a műtőbe vitték. Öt perc sem telt bele, s Szilágyi meg az orvos ott ültek ismét a szolgálati szobában. — Sakkozzunk — javasolta az orvos, — jobban telik sz idő. Egyik lépés a másik után, s a hatvannégy kocka hadszintérré elevenedett. S Szilágyi Sanyi hirtelen lépett egyet a királynővel: — Sakk — mondta. Az orvos ugyanúgy csodálkozott, mint egy órával előbb a fiú. — Tényleg — felelte és nevetett: — Egy-egy. S a vészcsengő, mintha csak erre várt volna, ismét felberregett. S ók megindultak sietve az ajtó felé ... S tatán ugyanabban a pillanatban az asszistens odahajolt a sebészhez: — Fiú... Dömsödi Mihályné ott feküdt fenn a műtőasztalon. A műtét befejeződött. Sápadt volt és nehezen léiekzett. — A krí2isen már túlesett — mondja a sebész, a végét kibírja. Szívós szervezet... Halk sóhajtás — mindketten odahajoltak. Felébredt az asszony. Mellétették a gyereket. Az ijedten kapálódzott Csöpp kezével, picurka lábával. S Dömsödi Mihályné először tudott mosolyogni ezen az éjtszakún... Igen, ez az ő fia..., az övék. Ha ereje engedte volna, magáhozszorítja, összecsókolja. Igy csak megsimogatta parányi testét erőtlen kezével. Aztán viszszaesett feje a párnára — elnyomta a szenvedés fáradságának ólmos álma. A csöppség is elcsendesedett — első álmát aludta. A sebész íntett az ápolóknak, hogy hordágyon vigyék különszobába őket... Űj, kis élet, s mellette az édesanya életadó arca, szeme, szája — teste. Két ember a milliók közül — mégis milyen sokat jelentenek ketten a milliók embergége számára,,,! Papp Zoltán SZEGEDI ÖRÖKSÉG A szegedi színészet laladó hagyományaiból A ,.Dé'maqyaro-«1q«< „Sieqedl arökréq" címm«| eilikioroiatot Inait. A cikkek Szeqai HMl dó kulturális hagyományá t do qozzik la',. A min.ej/ 15 cikkből a'|<J cikksorozat cikkeit s-egedi tudósok, sza.'rsnifcerek. a Társada'ml és Terméizettu" mányi lumeretterjeíztö Társulat Csongrádmegyei Szerveiéi*, nek tagjai írják. Október 14-én mult hetven éve, hogy az árvíz pusztító rombolásából újjáépülő város felépítette os megnyitotta a mai helyen álló állandó köszinházat. Az évforduló alkalmából a Szegedi Állami Nemzeti Színház a színház haladó hagyományaiból és gazdag jelenéből a Városi Levéltár, a Somogyi Könyvtár, a Múzeum és az Egyetemi Könyvtár hathatós támogatásával és közreműködésével kiállítást rendezett. A szegedi színház múltja gazdag olyan haiadószellemű alkotó művészekben és haiadószellemű megnyilvánulásokban, altikre és amelyekre méltán emlékezhetünk. Szegeden is, mint általában az ország többi városában, a hivatásos színészet kifejlődését az iskolai színjátékok előzik meg ós készítik elő. Bár sok köztük a moralizáló és az egyház céljait szolgálé darab, a klasszikusok és a diákhumort visszatükröző darabok előadásai — amelyek a század közepétől kezdve magyar nyelven folynak— a magyar nyelvért folytatett harcban haladó vonásokat mutatnak. Ezeknek az előadásoknak történelmi jelentőségét és haisdó irányát az a körülmény is biztos'tja hoev közönséget nevettek a világi színészetnek és a világi színpad első d-ámnírólnrk eiy résre is a?, isko'adtómák szerzői közül került kl, ífv Széfed->n Dugon'cs András akinek -Tárház'* című darabja nevelő hatásánál fogva ma is élvezhető. Az els'? •r'nSózi előadások Szegeden 1800 május havában voltak — a volt Szent-György templomban, mely ma iskola. Kelemen László vezetésével az -Elsó Magyar Nemzeti Játszótársaság* három hét alatt 13 darabot adott elő. 1803-ban báró Wesselényi Miklós erdélyi színtársulata szerepel Szegeden. Kolozsvár után Magyarországon először Szegeden adják elő Shakespeare -Makrancos hölgy* című vígjátékát -A megzabolázott feleselő* címen Schink német átdolgozásából Kóréh Zsigmond magyarosításában. A V/esselényi-féle társulat tagjai közt Szegeden játszott Kotsi Patkó János ls, aki először Játssza Magyarországon Hamletet. A Város levéltárában talált Iratok szerint Szeged városa szívesen fogadta a Kelemen és a Wesselényiféle társulatot és a város akkori vezetői igen alacsony érenda mellett edták át színjátszás céljaira a városi tanács házában lévő -szálát®. A Wesselényi-féle társulat Szegeden előadja Vedres István szegedi Cö'dmérnök -A haza szeretete* cimű színmüvét és Dugonics András öbb darabját. A XIX. század elején több színtársulat ls megfordul Szegeden, gy Láng Ádám, Abday Sándor és Wandza Mihá'y társulata. A Wandza-féle társulat vendégszereolésértek érdekessége az, hogy Kisfaludy Károly -Kemény Simon* és -Hunyadi János* c'mű darabjait a várban, szabadtéren adták elő. 1827fcrn ismét a Wesselényi-féle társulat játszik Szegeden. A társulat tagjai közt van Déryné is. 1843-ban Egressy Gábor és Laborfalvi Róza vendégszerepelnek Szegeden. A városi levéltár iratai szerint a város vezetői felismerték a magyarnyelvű színjátszás fontosságát -édes anyanyelvünk csinosodása* terén. A szegedi színészet így a magyar nyelvért folytatott harcban sikere3 tevékenységet fejtett ki. Nemcsak a varos vezetői látták a magyarnyelvű színészet fontosságát, hanem a lakosság is. 1837-b?n Schaetzel igazgató német színtársulata kénytelen volt néhány előadás után itthngyni a várost, mer' a közönség hazafias tiltakozásból tüntetőleg távolmaradt az előadásokról. melyek mind néptelenebb ház előtt folytak le. 1848 március 17-én Szeged polgársága a városházai színházbar lelkesen ünnepli a pesti forradni mat. Március 20-án is hazafias tüntetés színhelyévé alakul át a színház (1ÍM8 őszén Latabár társulata já^zik Szegeden). Szöged e'só önálló színház1856-ban épült fel a mai Tisza (volt Hági) söröző helyén, de csak ÍP5Pban k-rül teUesen fedél alá. 1880ban Molnár György, a kivá'ó tragikus színé.-z az e'ső nagy magyar rendező. aki fel'sm^rte sz együttes iáték fontosságét, lett a szépe''' iz'nhí.z igazgatója. A -Szegedi Hír 'dó* örömmel üdvözö'te az Igazgatót, aki a len szerint 'm»m fog majmokat, kutyákat és erőművé'zeket* srínoedra vinni. A lan ésSze*»d szíghézbaiérö közönség* nem 's cs'iód"tt I"T'1nérban. Katona -Bánk báo*-jával a szfn'évr.dot Mű*"rán: TT Fö'-óczi Frene fogs-ga. Li"nmfi. d C-Vör"v a Pe'o"koi notórius, a Ludas Matyi, valamint Fh'kespoare Cornollle. Racino és S-htttör művei szpreneltek. Molnár Szegeden könyvpl'kbnn jelentette meg a -Tnrtuff*-ről és az «Othcl!ó»-rő! szóló rendezői felfogását. -A zsellér lánya® címen népszínművet is írt. A dalokat Dankó Pista szerezte hozzá. Molnár szegedi Igazgatása alatt a színház a hazafias megnyilatkozásoknak állandó helye lett. A magyar történeti drámák előadása sokszor szinte forradalmi hangulatot termetett. A lelkes közönség ilyenkor a Rákóczi Indulót húzatta a zenekarral tüntetésképpen az elnyomó Habsburg-rendszer ellen. 1832-ben az új szegedi színház felépítése körüli tervezgetésekbe Molnár György is beleszólt. A -Szegedi Híradó* októberi számában így ír: -Szegeden hazánkban a legjobb talaja van a drámai művészetnek. A szegedi színház az -mely hazafias színészetünk életében irányt adhat egy óhajtolt, egy általánosan kívánt és már fölötte szükséges fordulatnak. Háromszoros apagyilkos volna az. alti a szegedi színház ügyét kezében tartva, ennek sorsát úgy intézné, hogy puszta üzlet tárgya legyen ez is és nem a hivatásé*. 1803. október 14-én nyílt meg Szeged mai helyén álló színháza, a budapesti Népszínház kisebb mása. Az egymást követő igazgatók sorából kiemelkedik Makó Lajos, aki megszakításokkal 18 éven át vezette a szegedi színházat. Szakítot' azzal az álbohém babonával, hogy a színészethez elegendő az ösztönös megérzés és komoly tanulmányokkal indult neki a színészetnek. Szegedi igazgatása alatt igyekezett jó műsort 'eremteni. Sz'neszei Gzeretiék. - Szegeden halt meg és temették el. A kegyelet szobrot állitct' oki. ÜKfda ICrecsányi Ignác,, a vidéki színészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Azt vallotta, hogy -:: magvar kultúra akkor lesz nagy <~ d'.cső, hn minden vidéki városban lesz önálló, a fővárostól független rttcotni tudó és akaró szellemi élet* Ennek érdekében sok eredeti magyar színpadi munkát adott élő. Janovics Jenő igazgatása alatt 1003 október 14-én a színház Gorkij -Éjjeli menedékhely* című darabját mutatta be. A szegedi lapok nemcsak a darab művészi értékeit vették észre, hanem szociális mondanivalóját ls. A színház könyvtára ma Is őrzi az 1903-as előadás súgópéldányát. 1919-ben, a Tanácsköztársaság megalakulásának hírére, a szegedi színház művészei és műszaki személyzete megalakítja a -színészdirektóriumot*, szocializálja a színházat és bejelenti igényét, hogy részt vesz a színház műszaki és gazdasági vezetésében. 1920-ban Palágyi Lajos lett a szegedi színház igazgatója. Egyszer: munká3szülők gyermeke volt, ab saját erejéből küzdötte fel mag' A forradalom alatt Miskolcon c; tömegoyülésen beszédet tart ' amelyben világosan kifeiozte, hr a jövő a szocializmusé Bátor kié lásáért az ellenforradalom gyö; me ütén Miskolcon fogházbünte' re ítélték. Szegeden nyoma -azdprűgi viszonyok közt ne! harcokat kellett folytatnia a vér sal a támogatás fönntartásáért. J tégvf megértette a társadalom f 'ődésénok törvényeit cs műv tevékenységét öqsz® tudta b es-'.ni a munkxso"tály harcáv Szegőd hrlad^ úíi és 1 mindig s®'vükön vették a sz' sorsát Juhász Gyula a szsz'nhézi újságokban, rrd a rnogyarersz-ig* h-sábiain ie'e" m-g a szmítózról és s-'ptó—ó'ó px't—nénvoit t-'ivbek TT—eeg V" lm oshoz és Som''' tarhoz írt verset — és szín'! 'tóit. Móra Ferenc m'nt a mű? igazgatója, színháztörténeti kié •ást tervezett. -Aranys'őrű bárá' című daljátékát 1029 nevem'15-én mutatta bc a szegedi szín!-. Kálmán Láwl