Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-17 / 295. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. DECEMBER 17 DÉIMAGYARORSZÁG HIREK A SZOVJETUNIÓBÓL A szovjet televízió fejlődése A Szovjetunióban hatalmas fejlődésnek indult a televízió. Moszkvában, Leningrádban, Kievben és a városok környékén naponta sokezer ember élvezi a televíziós központok adását. A szovjet ipar az idén két és félszer annyi televíziós vevőkészüléket gyárt, mint tavaly, jövőre pedig 1952-höz viszonyítva hatszorosára emelkedik a vevőkészülékek száma. Állandóan tökéletesítik a televíziós vevőkészülékek szerkezetét. A közeljövőben megkezdik néhány nemrég kipróbált újtípusú televíziós készülék tömeggyártását. Az új készülékeknek, így az ©Avangard»-nak és a ©Szever»-nek jóval nagyobb a képsíkja, mint az eddig gyártottaké. Kísérletek folynak az első háromszor négyméteres televíziós képsík megszerkesztésére. Ha a kísérletek sikerülnek, lehetővé válik a televíziós adások kollektív megtekintése. A televíziós adás problémájával foglalkozó mérnökök, tudósok állandóan új megoldások után kutatnak. Jelenleg a televíziós adás sugarának kiszélesítésén dolgoznak. Az adás sugara most 50—6U kilométer. A közvetítő mellékállomások lehetővé teszik a televíziós adóközpont körzetének kiszélesítését. A közvetítő állomások beiktatásával lehetővé válik, hogy a távoli kolhozokban, szovhozokban és gépállomásokon is vehessék a televíziós adásokat. A közeljövőben széles körben elterjesztik az ultra-rövidhullámú rádióadást. Néhány újtípusú televíziós vevőkészüléket rádiókészülékkel kapcsolnak össze. Az új ©Szever* típusú televíziós vevőkészülék tulajdonosa például veheti készülékével a televíziós adást és az ultra-rövidhullámú rádióműsort is. A szovjet szakemberek sikeresen fejlesztik a televíziót. Már megszerkesztették az első, színes adásra és vételre alkalmas televíziós készüléket. Ha a kísérletek során a készülék beváltja a hozzáfűzött reményeket, úgy a Szovjetunióban megvalósul a színes televíziós vétel. A Szovjetunióban elkészült a tengeri térkép II. kötete A napokban jelent meg a Szovjetunióban kiadott tengeri térkép II. kötete. A komplex fizikai-földrajzi térkép újdonság a világ tudományos életébon. Ezt a hatalmas művet csupán sok tudományos intézmény, kiváló tudósok szoros együttműködése hozhatta létre. A térkép első része a „Legfontosabb tengeri hajóutak és földrajzi felfedezések" címen azokat a legfontosabb hajóntakat és földrajzi felfedezéseket tartalmazza, amelyek orosz és kiváló külföldi tengerészek nevéhez fűződnek. A második (Tengertan) és harmadik (Éghajlat) részt a világóceán és a föld éghajlati viszonyainak tanulmányozása során elért legújabb eredmények általánosított anyagát tartalmazza. Az „Éghajlat" cimü rész az egész földgömb felületének jellemző éghajlati sajátosságait ismerteti. A térkép negyedik része a föld mágnesesség, térképészet és csillagászat legjellemzőbb adatait tartalmazza. Készül az új háztartási mérleg A Szovjetunió dolgozóinak téli üdülése Télen a Szovjetunió szanatóriumaiban, üdülőiben és túrista-központjaiban, éppen úgy, mint nyáron, sokszázezer dolgozó tölti szabadságát. Most az északi tájakat hó borítja, északon dühöng a jeges szél, de Szocsiban enyhe tavaszi Idő van, ragyogóan süt a nap. A várost, a hírca gyógyhelyet a délszaki növények buja zöldje bo. rítja. A szovjet emberek ezrei, akik ide jöttek üdülni, élvezik a kellemes időt és az orvosok felügyelete alatt klimatikus gyógykezelésben részesülnek. Szocsi szanatóriumaiban és üdülőiben decemberben több, mint tízezren — jóval többen, mint 1952-ben — töltik szabadságukat. Megkezdődött a téli üdülés Ukrajna üdülőiben is. Sok üdülőt kibővítettek, berendezésüket kiegészítették. Idén először állították bo őket egész évi vendéglátó forgalomra. Most Ukrajna üdülőhelyein a mezőgazdasági év végén sokszáz paraszt pihen. Élénk a forgalom Észtország legkiválóbb gyógyhelyein is. Sok új szakszervezeti üdülőt építettek itt. A Közép-Uraiban, a Csuszova-folyó partján fekszik az Országos Központi Szövetkezeti Tanács túrista-központja. A házakat itt a sziklákra építették, köröskörül fenyőerdők. A túrista-központokban Moszkva, Szarátov, Ivanovo és az ország más városainak munkásai és alkalmazottai töltik szabadságukat. A túrista-csoportok már megkezdték az edzést, egyesek rriár meg is mászták a csúcsokat Ránézve is nagyon szép s tíz kilogrammig lehet rajta mérni. Ha akarjuk, átalakíthatjuk gyermekmérleggé. A kormányprogramm a közszükségleti cikkek fokozottabb gyártására késztette a Szegedi Fémipari Vállalat vezetőit és egyes dolgozóit. Sokat gondolkoztak azon: mi az, ami nagyon kell s nem lehet kapni, de ők elő tudják állítani. Szó esett akkor — még október elején —, hogy merőkanalat, más egyéb apróbb közszükségleti cikkeket készítenek, dehát elvetették — mást akartak. Most már nem mondanák meg, kitől ered a legelső szó, hogy ©háztartási mérleget* gyártsanak, a lényeg az, hogy az ötletet a minisztériumban is helyeselték, különösképpen pedig a városi és a megyei tanács ipari osztályánál. — Nagyszerű! Oldjátok meg, jutalmat is kaptok. Volt egy minta mérlegük —már évekkel ezelőtt készítették Németországban. Budapesten a Báthoryutcában egy üzletben bukkantak rá — s annak alapján kezdtek tervezgetni egy szebbet, jobbat, olcsóbb kivitelben, és ami a legfontosabb: úgy, hogy minél több részét hulladékanyagból készíthessék. — Képesek vagyunk mi erre? — kérdezte Kovács János elvtárs, a vállalat vezetője, amikor a műszakiak összeültek a mintamérleg körül. — Ezt ls emberek készítették — jegyezte meg Fogas János elvtárs, műszaki vezető. — Megoldjuk, készítünk mi ennél szebbet — így szólt Heraszika János gyártásvezető erős önbizalommal és másnap már hozzá is kezdett a gyártáshoz szükséges szerszámok tervezéséhez. ötvennégy különböző szerszámra volt szükség és bizony komoly munkát rótt a készítése Heraszika elvtársra és a szerszámok készítőire: Rézhegyi Lajos, Bödő István, Szabó László és Vajda István szerszámlakatosokra. A munka így folyt: Heraszika elvtárs, ahogy elkészült az első rajzzal, már vitte is Rézhegyiéknek — ő a brigádvezető —, akik már hozzá is kezdtek a szerszámok megmunkálásához és így tovább. A szerszámok készítése során, amikor az első próbát megtették, illetve az egyik kipréselt lemezt domborították (az kemény volt és réteges), kirepedt — szóval újból kellelt kezdeni. Ezernyi apró akadály merült fel munka közben, de az emberek nem törődtek az akadályokkal, hanem újból kezdték a munkát erős akarattal. Olyan emberek a háztartási Az aspiraníura: segítő Látogatás a Mikrobiológiji Intezeiben ké Nem véletlen dolog, hogy a velem egyidősek gyermekkorukban ha tudóst akartak elképzelni, visszalapoztak emlékezetük könyvében egészen a mesékig, ahol a udós, a bűvös-bájos tudományos ember, őszfürtü fejjel, hajlott háttal állott csillagokkal kivarrt fekete talárjában csodálatos edényei között. Akaratlanul is megmaradt bennem a kép, s később valahogy bizonyossággá is szűrődölt: a tudós, a kutató ember nem lehet fiatal. Higgadt kell, hogy legyen, s az alapos tudásnál jóval nagyobb tudomány, tapasztalás felett korlátlan úr. Sokáig így is hittem. De lassan a tények szétzúzták bennem ezt az elképzelést; néhány nappal ezelőtt ismertem meg egy fiatal tudóst, Alföldi Lajos aspiránst, a Mikrobiológiai Intézet kutatóját. Öriási fehér hűtőszekrények, centrifugák, nyitott ajtajú laboratóriumok előtt vezettek hoz© zá. — Nem látta Alföldi elvtársat? — kérdi kísérőm egy szembejövő fehérköpenyes diáktól. — Nincs a laboratóriumban ? — Ott nincs. De talán itt, — és szélesre tár c'öttem egy ajtót. Hirtelen kisdiáknak euxm. magam, hiszen szabályos tanári szobába lépek be. A hivatalsegéd elvtárs barátságosan beköszön, majd felém fordul: — Itt van Alföldi elvtárs. Egy egészen fiatal emberrel állok szemben. Talán most készül az érettségire, vagy mondjuk elsőéves orvosnövendék lehet. Szaladgálnak fejemben a gondolatok, amíg a magas barna fiatalember letéve a kezében lévő szaklapot, előrébb lép és be nem mutatkozik. Nagy zavaromban — mert hiszen öreg bácsinak gondoltam Alföldi elvtársat, s most, hogy nem úgy lett, ahogyan vártam — nehezen oldódik a nyelvem. De amikor elmondom, hogyan képzeltem el eddig a tudomány embereit, Alföldi elvtárs tiszta szívből nevet; a hangulat felenged. — Még orvostanhallgató voltam, szigorló orvos, — meséli Alföldi Lajos — amikor aspirantúrára jelentkeztem. Három év előtt meglehetősen kevesen voltunk. Kevesen értették meg, hogy államunk az aspirantúrával biztosítani akarja orvosok, fizikusok, bölcsészek, matematikusok, egyszóval minden tudományos ág fiatal képviselője szá-. mára a továbbfejlődést. Igazán nagy szó ez — régen nem mindenki juthatott ehhez a lehetőséghez —, hogy három éven keresztül dolgozhat különböző intézetek jól felszerelt laboratóriumaiban, a kutatáshoz szükséges minden anyagi támogatás biztosítása, sőt magas ösztöndíj mellett. — Alföldi elvtárs mennyi ösztöndíjat kap? — 1800 forintot és ezen felül még évente 500 forintot külön, szakká. iy vekre. Már egész szép kis könyvtáram van. — És mi volt az első problémakör, amivel elsőízben foglalkozott? A válasz meglepően lelkes; így csak az az ember tud beszélni, aki nagyon szereti a munkáját. — AB I2-es vitamin előállításán dolgoztunk — mondja —, amit májból kapunk. Ez a gyógyszer a vészes vérszegénységet gyógyítja, jelenleg gyógyszergyáraink már gyártják hazai használatra és exportra egyaránt. Most meg a diszertációmat, amit február végéig kell beadnom, a bakteriofágokról írom. A fágok a baktériumok megbetegedését okozzák. Mondhatnám, hogy a betegség okozó baktériumok betegség OkOZiÓi, ^^ " Kérdésemre, hogy ha elnyerte a kandidátusi címet, hova- szándékozik menni, nevetve válaszol: — Nős ember vagyok. De meg különben is a szívemhez nőtt a kutató intézet. Itt akarok maradni Szegeden az as pirantúra után is. Terveim ? Dolgozni akarok és megértetni sok fiatal orvostársammal, hogy az aspirantúra: segítő kéz. S ha már a nép állama minden anyagi feltételt biztosít, sőt neves professzorok mellé helyezi a tudomány szomjas fiatalokat, a nép elvárhat annyit, hogy legjobb fiai elnyerjék a kandidátusi címet. Ugye igaz? Az idő közben eljárt. A beszélgetés közben kétszer is benyitott egy türelmetlen arcú fehérköpenyes diák. Amikor búcsúzásra került a sor, még nevetve biztatott, hogy menjek el a matematikus Fodor Gézához, meg a fizikus Kecskeméti Istvánhoz, ők is sok szépet tudnának mondani munkájukról. A barátságos kézfogás után hazafelé menet azon tűnődtem, hogy népünk gazdagságát nemcsak új üzemek és földjeink hirdetik, mérhetetlen gazdagság a kiművelt emberfők is. És egyre növekszik ez a gazdagságunk is, László Ibolya mérlegkészítők, mint amilyen nagyon sok van hazánkban: becsületesek, szorgalmasak és a kormány programmját meg akarják valósítani. Heraszika kicsit kövér, zömök, egészen fiatal ember, ötletes, leleményes és súlyos teste ellenére gyorsmozgású. Rézhegyi magas, sovány, szemüveges és komoly. Ég a munka a keze alatt és ezernyi ötlettel van tele. Szabó László alacsony, erős termetű, valamikor sokat sportolt és legtöbbször jókedvű. Vajda bácsi a legidősebb a brigádban, ősz, szürkés haja a homlokán lóg, kicsit rövidlátó, de azt mondják rá, hogy három fiatallal versenyezhet. Igaz, van egy hibája — ha bár a műhelyben ezt még scha nem mutatta — szeret inni, különösen, ha prémiumot kap kiváló munkájáért. Tehát egyszerű munkásemberek munkálkodnak azen, hogy egy értékes, fontos közszükségleti cikket gyártsanak, mert úgy érzik, hogy ezt a kormányprogramm elősegítéséért, — maguknak teszik. Elkészültek az első mérlegek — 1100 munkaórát fordítottak a kísérletezésekre. Vállalták a rizikót — ha esetleg nem sikerül —, de megérte. Húszezer forint beruházást kaptak rá. A mintapéldányokat kizománcoztattók, ráfújták, hogy: ©Sz. F. V.*, a közepére fehér színű mérleget festettek és a mult hét keddjén felvitték a minisztériumba. Sorba járt az új mérleg az osztályokon, egészen a miniszterhelyettesig. — Ez nagyon kellemes meglepetés elvtársak •— dicsérték munkájukat. Kiderült, hogy sokkal szebb és olcsóbb a legutóbbi forgalombalévő háztartási mérlegnél. — Hetven százaléka hulladékanyagból van — magyarázta Heraszika elvtárs a minisztériumban. — De a tálca, a súlyok, illetve a súlyszál méretanyagból van. Szóval hivatalos kiutalás kellene rá. Azt sem tudjuk, hány ezerrel kezdjük a sorozat gyártását... Már írták is a méteranyagra való kiutalást! — és hatezer darab háztartási mérleg készítésére kaptak megrendelést, amelyeket csak Csongrád megyében hoznak forgalomba. — Ügy akarták, hogy há már példát mutatnak a háztartási cikkek készítésének kezdeményezésében Csongrád megyében, akkor az itt lakó dolgozók kapják első készítményeiket. Persze, ezidő alatt nemcsak a háztartási mérleget készítették a Vas- és Fémipari Vállalatnál, hanem még sok mindent. Például egyszerű filléres dolgot: fűrészéi hajtogatót. 15 ezer darabot készítenek belőle ebben a hónapban, s ahogy ők mondják: nem kell a favágóknak reszelővel hajligatni a fűrész élét, ezzel az egyszerű szerszámmal pillanatok alatt elvégezhetik ezt a munkát. Azonkívül húsdaráló késeket és felszorító tárcsát (a húsdarálóra) akarnak készíteni, sőt, ha lehet, .teljes komplett húsdarálót is. A Lemezgyárnak csavarokat, különböző tengelyeket készítenek, azonkívül ágyakat különböző vállalatok részére, olyan hulladékanyagokból, amelyet évek óta nem használtak fel. Mindez azért sikerül, mert a Fémipari Vállalat dolgozói magukénak érzik a kormányprogrammot, és amennyire tehetségük, ötletük s a körülmények engedik, mindent megtesznek annak sikeréért. És nemcsak ők adják munkájukat — munkájukért ők is kapnak. Amikor elkészült az új háztartási mérleg, ezekben a napokban adták át az újjáalakított, festett, szóp, tiszta öltözőt a dolgozóknak. Amikor a munkásasszonyok beléptek az új öltözőbe, ahol szép ruhásszekrények, tisztaság fogadta őket, örömükben Hajdú Dezsőnét, a ©tisztaságfelelőst* öszszecsókolták. Hasonlóképpen befejezéshez közeledik a férfiaknál is az új öltöző átalakítása, csempézett mosdókat kapnak és mindenütt folyik majd a melegvíz, a most felszerelt kazánon keresztül. Szerdán pedig megkapták a régen várt munkaruhákat, kötőket, flottir törülközőket — egyszóval a kormányprogramm nagyszerű célkitűzései bontakoznak ki a Fémipari Vállalat munkatermeiben, a dolgozók kétkeze munkája és a dolgozókról való gondoskodás nyomán. Markovits Tibor Teljesítse minden do'gozó paraszt hízottartés beadását Az idén kukoricából is bőséges termés volt. A dolgozó parasztok minden különösebb nehézség nélkül tudtak sertést hizlalni, saját szükségletükre, a beadásra, aztán a szabadpiacra is. A kormány azzal is elősegítette a hizlalást, hogy tíz százalékkal mérsékelték a kukoricabeadási kötelezettséget. De könynyebbség a dolgozó parasztok számára az ezévi begyűjtési rendeletnek az a része is, amely kimondja, hogy a 14 holdon aluli termelők önkéntesen társulhatnak a sertés, vagy marha beadására. A most megjelent rendelet az új begyűjtési rendszerről az állatbeadás terén is további jelentős kedvezményeket biztosít a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak. A termelőszövetkezetek sertés- és marhabeadási kötelezettségét 30 százalékkal mérsékelték. Az egyénileg dolgozó parasztok a következő év január 1-től — az új begyűjtési rendszer szerint — a sertés- és marhabeadásánál 25—30 százalékos kedvezményt kapnak. Erdeke tehát minden dolgozó parasztnak, hogy a következő évet adósságmentesen kezdje s mielőbb eleget tegyen ezévi hízottsertés beadásának. Az eltelt egy hét során a szegedi egyéni gazdák 57 hízottsertést vittek a begyüjtőhelyre. A kezdeti zűrzavarok, — amelyek egyrészt az ellenség hazug híresztelései következtében, másrészt a rendeletek félreértéséből adódtak — jórészt megszűntek és számos késlekedő becsülettel teljesíti sertésbeadását. Többszáz azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik mindenből rendezték beadásukat. A hízottsertésbeadás tervének teljesítéséért folyó harc során számosan tűntek ki a dolgozó parasztok közül olyanok, akik elismerésreméltó, szép példáját adták a hazaszeretetnek s annak: nemcsak szavakkal, hanem tettekkel viszik előre a kormányprogramm végrehajtását. Ezek közül való Zöldi Mihály mihályteleki hatholdas dolgozó paraszt, aki 145 kilósra hizlalta ki sertését és határidőre beadta. Természetesen négy társat is kapott maga mellé és így öten teljesítették sertésbeadásukató. Bajta kívül számosan vannak még, akik örömmel újságolják a tanácsnál: „beadásunknak mindenből eleget tettünk". Nagy Mihály, Pálfi-u. 47. szám alatti 13 holdas középparaszt 150 kilós sertést hizlalt beadásra és adott be. A kapásnövények beadásából hátralékban maradt és most külön terményhátraléka rendezéséért egy másik 150 kilós hízott sertést adott be önként — nem tartozik már államának. Sefelin Lajos, Tolbuchin-sugárút 80. szám alatti ötholdas dolgozó paraszt három társával egy 185 kilós hízottsertést adott be. Sefelin különben jól segíti a beadási terv teljesítését és felvilágosító munkát végez paraszttársai között. Ezért 6 is elismerést érdemel. Régebben a kis földterülettel rendelkezők kicsit idegenkedtek a sertésbeadástól, de most már ők is — néhány kivételével — meglátták, ha többen társulnak, akkor minden nehézség nélkül Sludják teljesíteni a beadást. Nagymihály János, Petőfi-telepi lakos is például teljesítette a beadást úgy, hogy társult. Dobó József, Füzes-utca 5. szám alatti dolgozó parasztnak mindössze egy hold 1200 négyszögöl földje van. Neki 17 kiló hízottsertés a beadása. Dobó mégis egy 145 kilós hízottsertést adott be. de úgy, hogy négy társat szerzett maga mellé, akik persze megfizették neki a becsületes árat. Természetesen a beadási többletsúlyért lényegesen több pénzt kapnak a dolgozó parasztok. Akadnak azonban késlekedők, akik húzzák, halasztják sertésbeadási kötelezettségük teljesítését. Ezek a halogató dolgozó parasztok is teremtsenek rendet beadásuknál, mert tudni kell, — mint már mondottuk — a hátralékot nem engedik el. Teljesítse minden dolgozó ftöraszt hízottsertés beadását, segítse így is szövetségese, az ipari munkások hússal, zsírral való ellátását. A munkások hősiesen tevékenykednek azért, hogy több és olcsóbb iparcikk jusson el a dolgozó parasztokhoz. S a dolgozó parasztok adjanak úgy is választ a számukra jelentős könnyebbségeket jelentő új begyűjtési rendeletre, hogy kivétel nélkül teljesítik ezévi hizottsetfés beadásokat, ® t