Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-09 / 288. szám

DÍLMQGYJlRORSZttG SZERDA, 1953. DECEMBER 9. PÁR iélei • Kijavítják a hibát - új tagokkal erősítik a pártszervezetet a Táncsics tsz-ben December van. A Táncsics tsz földjein azonban egy napra sem szünetel E munka. Folyik a szántás, a kertészet földjének előkészítése. Hordják a bő termést biztosító trá­gyát a földekre. Akad tennivaló az asszonyok számára is. Az enyhe napos időt kihasználják, a még száron lévő gyapot leszedésére. A gubó már nem nagy értékű, de vattának, vatelinnak megfelelő gya­potot ad. A munkahelyeken mindenütt ott látjuk a tsz párttagjait, akik pél­damutatásukkal is serkentik tár­saikat a jobb munkára. A gyapot­szedő asszonyok élén ott van Far­kas Sándorné párttitkár elvtársnő, Csillag Vincéné és Bálint Sándor­né, akik párttagokhoz méltóan kiveszik részüket a munkából. Ró­zsa István és Süli István a^kerté­szet földjének előkészítésében se­gítenek. Mindketten népnevelők, s a munka szünetében a vezetés pro­blémáiról beszélgetnek Farkasné­val. Azt vitatják, milyen legyen E jó vezető, mert tudják, a tsz-ben is sok múlik a jó vezetésen. — A kormányprogramm meg­valósítása nemcsak a párttagok feladata — mondta Süli elvtárs — és a pártonkívüli tsz-tagok is szí­vesebben dolgoznak, ha olyan em­berek irányítják munkájukat, aki­nket szeretnek, becsülnek, mert meg vannak győződve arról, hogy a ta­gok érdekeiért harcolnak. Kinn a földeken is megbeszélik a tsz problémáit, a népnevelők fel­adatalt, mert a pártmunka télen sem szünetel. Az elmúlt hónapok bebizonyították a tagoknak, a párt­tagoknak és a pártonkívülieknek, milyen nagy szükségük van a párt segítségére, a párt iránymutatására. Ebben a tsz-ben is voltak olyanok, akik ki akartak lépni. Becsületes, jószándékű emberek, akiket sike­rült megtévesztenie az ellenségnek, vagy akiket az elmúlt év nehézsé­gei meghátrálásra késztettek. A párttagok elsőnek álltak ki a tsz mellett és felkeresték a kilépni akarókat, hogy meggyőzzék őket helytelen álláspontjukról és meg­mutassák nekik a •jövőt, mely gondtalan megélhetést biztosít szá­mukra. A párttagok derék munkát végeztek ezekben a napokban. Jó munkájuk nyomán a tsz megszilár­dult, megerősödött, .a tagság össze­kovácsol ódott. Hiba azonban, hogy a párttagok e sikerekkel megelégedtek és 'az őszi betakarítási munkákra hivatkozva, az elmúlt hetekben elhanyagolták a rendszeres nevelőmunkát. Beszélget­nek ugyan az emberekkel, do az utóbbi hónapban egyszer sem ü!fek össze n népnevelők, hogy értékeljék mun­kájukat és megbeszéljék a feladato­kat. Pedig bizonyára vannak még mindig problémáik, amelyeket nem ártana alaposan megvitatni. Akadna még tennivaló a népne­velőknek, a pártoktatásra való moz­gósításban is, mert különösen a poli­tikai iskola első évfolyamán igen sok a hiányzó. A népnevelőknek se­gíteniük kellene a pártvezetőség munkáját azzal, hogy felkeresik a hiányzókat és meggyőzik őket arról, mennyire fontos a tanulás a párt­tagok számára, do azoknak a hallga­UV'nnk n számára is, akik jelenleg „-„-, tn?iai pártunknak. A nép­nevelők feladata az is, hogy a meg­. ! idütt szakmai oktatás fontos­ságáról meggyőzzék az embereket. Meg kell magyaráznibk, nem mind­egy sem saját maguk, so.m a tsz szá­mára, hogy tiz, vagy 15 jó szakem­berrel rendelkeznek, olyanokkal, akik kiválóan megállják helyüket az állattenyésztésben, az állatok gondozásában és ezzel elősegítik a tsz állatállományának gyarapodását. Mindezen kivül azonban még van egy nagyon fontos feladata a tsz pártszervezetének, az egész párttagságnak: új tagjelöltekkel, párttagokkal erősíteni a pártszer­vezetet. Ebben a munkában mu­tatkozik a legnagyobb lemaradás. A termelés és az egyéb problémák mellett ez a fontos feladat háttér­be szorult. Ezévben egyetlen új párttagot sem vett fel az alapszer­vezet. Szem elől tévesztették, hogy az új tagjelöltek nevelésére fordí­tott idő nem vesz kárba, mert minden új párttaggal erősödik a pártszervezet és ugyanakkor erősödik a tsz is. A pártvezotőség — mint Farkasné elvtársnő mondotta — felfigyelt erre a hiányosságra a Városi Párt­bizottság útmutatása nyomán és a téjen fokozott gondot fordít arra, hogy az őszi munkákban kitűnt, a szövetkezés mellett harcosan kiálló csoporttagokból új tagjelölteket ne­veljen. Az alapszervezet további munká­jához sok segítséget adott a no­vemberi taggyűlés, melyen a párt­tagság egy kivételével, teljes egé­szében megjelent. A taggyűlésen megbeszélték az alapszervezet munkájának hiányosságait, s a párttagság egészséges bírálata hoz­zásegítette a vezetőséget ahhoz, hogy ezeket a hiányosságokat mi­előbb felszámolja. A pártcsoport­vezetőkre és a népnevelőkre vár a feladat, hogy a következő hónapok során fokozottabb segítséget nyújt­sanak a vezetőség munkájához, hogy rendszeres nevelőmunkával elérjék a tsz jó felkészülését a ta­vaszi munkák időben való meg­kezdésére. MASCAGNI A három nyugati hatalom továbbra is az „erő politikáját kívánja folytatni Közlemény a bermudai tanácskozásról 1890-BEN AZ EGÉSZ ZENEVI­LÁG egy addig teljesen Ismeretlen, fiatal zeneszerző nevétől lett han­gos. A 27 éves Mascagni ekkor még egy olasz kisvárosban élt, a város kis zenekarát vezette, éne­kelni, zongorázni s ha kellett, he­gedütni tanította a város ifjúságát s titokban komponálgatott. A Son­zagno kiadóvállalat pályázatára bá­tortalanul, félve küldte el első ope­rájának, a Parasztbecsületnek par­titúráját. A bíráló bizottság hosszú vita után Mascagninsk ítélte az elsőséget. Művét a római Operaház még abban az évben bemutatja s a fiatal szerzőről, akiről addig az olasz zeneélet sem vett tudo­mást, rövidesen az egész világ be­szélt. A Parasztbecsület egy-két év alatt a világ szinte valamennyi operaszínpadán diadalt arat. A ró­mai bemutató után fél évvel a bu­dapesti Operaház is nagy sikerrel bemutatta. A világhírnévhez elérkezett ze­neszerző előtt küzdelmes ifjúkor állott. 1863-ban született Livorno­ban, szegény családból. Beiratko­zott a milanói zenekonzervatórium­ba, de tanulmányait nem tudta be­fejezni, nem volt pénze tandíjra, kottákra. Otthagyta a konzervató­riumot s egy vándor színtársulat­hoz szegődött karmesternek. Be­járja velük egész Itáliát. De ezek a küzdelmes évek sok haszonnal is járnak. Alaposan megismeri a színházi életet, a színpad technikai lehetőségeit és közvetlenül megis­meri az olasz népet. Az élet gaz­dag tapasztalatai is hozzásegítik, hogy fiatal korában olyan kiforrott remekművel állhasson a- világ elé, mint a Parasztbecsület. A PARASZTBECSÜLET KIROB­BAND SIKERÉT annak köszönhet­te, hogy az európai zenetörténet egy válságos szakaszán mutatott új irányt, új utakat az operaszerzők­nek. Az operaszínpadon már-már nyomasztó volt a wagneri zenedrá­mák fojtogató hatása, alig volt szerző, aki ettől szabadulni tudott volna, a századvég modern kísér­letezők pedig elszakadva az európai zene legszebb hagyományaitól, a (MTD. Az Egyesült Államok, • Nagy-Britannia és Franciaország kormányfői és külügyminiszterei december 4-től 7-ig a •Bermuda­szigeteken különértokezletet tartot­tak. Az értekezletről kiadott záróköz­leményből kitűnik, hogy a három nyugati nagyhatalom továbbra is folytatni szándéko­zik a hírhedt „erő politikáját". Mint a közlemény kijelenti, az északatlanti szerződés „a három or­szág politikájának alapja marad". Az értekezlet résztvevői eszmecse­rét folytattak azokról a módokról, amelyek — a közlemény szavai sze­rint — „alkalmasak szövetségünk védelmi kapacitásának növelésére". A közlemény ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy Lord Ismay, az Atlanti Szövet­ség főtitkára jelen volt az erre vonatkozó tárgyalásokon. A záróközlemény szerint a há­rom hatalom továbbra is az „egy­séges Európa" felé halad, amely­nek „Németország is részét kell, hogy képezze". A záróközlemény kijelenti: „Megerősítettük, hogy az európai védelmi közösségre szük­ség van az atlanti közösség védel­mi kapacitásának / megszilárdítása szempontjából, az európai védelmi j közösség az atlanti közösség inte-' gráns része lesz." Ezzel kapcsolat­ban a záróközlemény — a francia kormánykörök bizonyos ilyenirá­nyú „fenntartásával" összefüggés­ben — hozzáfűzi: „Ebben a keret­ben biztosítjuk majd a szoros és tartós együttműködést az európai kontinensen az amerikai és brit erök, valamint az európai védelmi közösség erői között". Az úgynevezett „európai hadse­reggel" kapcsolatban felmerült francia aggályokra vonatkozóan a záróközlemény csupán a következő közbevetett mondatra szorítkozik': „A francia külügyminiszter meghatározta azokat a problé­mákat, amelyek az európai vé­delmi közösséggel kapcsolatban kormánya előtt felmerültek." A záróközlemény a továbbiakban — a hírhedt dullesi „felszabadítási politika" némileg óvatosabb meg­fogalmazásaként — azt állítja: a flz olasz vasutasok és ipari munkások sztrá|k{a Róma (MTI).. Az olasz vasutasok bejelentették, hogy december 11-én 24 órás sztráj­kot tartanak. Ebben a sztrájkban a CGIL-hez tartozó szakszervezeteken kívül résztvesznek a kereszténydemokra­ta és szociáldemokrata befolyás alatt álló szakszervezetek is. A vasutasokkal egyidőben sztrájkolnak a posta és a táv­írószolgálat dolgozói is, vala­mint a községi és a megyei közigazgatás 300.000 dolgozója. Valószínűleg a többi közalkal­mazottak is csatlakoznak ehhez a sztrájkhoz. Bár a közalkalmazottak különböző rétegei külön-külön sa­ját követeléseik érvényesítéséért küzdenek ezek a követelések végered­ményben megegyeznek vala­mennyi olasz közalkalmazott követeléseivel: követelik a közalkalmazottak fize­tésének azonnali felemelését és til­takoznak a közalkalmazottak szol­gálati rendszerének „megreformá­lására" vonatkozó törvényjavaslat ellen. A három szakszervezeti szövetség bejelentette, hogy december 16-án hatmillió ipari munkás 24 órás sztrájkot tart. Ez a sztrájk a közszolgáitatáso­kat is megbénítja. A kormány minden eddigi igye­kezete sikertelen maradt, hogy megakadályozza ezt a két nagyará­nyú sztrájkot. Ellenintézkedéskép­pen kísérletet tett: a vasutasok és a többi közal­kalmazottak sztrájkjának ide­jére behívják a nyugdijasokat és fejenként 2500 lirát ajánla­nak fel nekik. Azok a nyugdíjasok, akik idáig ilyen behivólevelet kaptak, felhá­borodással utasították vissza a felszólítást. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság új pekingi nagvköve'e lá'oga'ást tett Csou En-laj külügyminiszternél Peking (Uj-Kina). Csoj Ir, a Ko­roai Népi Demokratikus Köztársa­ság új pekingi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete hétfőn délután látogatást tett Csou En-laj külügyminiszternél n megbízóleve­lének bemutatásával kapcsolatos ügyek megbeszélése céljából. három nyugati hatalom reméli, hogy „békés eszközökkel elősegít­heti", hogy „adott pillanatban" a keleteurópai országok „betölthessék szerepüket a szabad Európában". A záróközlemény bejelenti, hogy az értekezlet résztvevői jóvá­hagyták a négyhatalmi külügy­miniszteri értekezletre vonatko­zó legutóbbi szovjet jegyzékre adandó válaszuk szövegét. A távolkeleti helyzettel kapcso­latban a záróközlemény azt mond­ja, hogy a három hatalom „a nor­málisabb viszonyoknak a Távol­Keleten és Délkelet-Ázsiában tör­ténő helyreállítása felé" akar ha­ladni. Indokinával kapcsolatban a záróközlemény „elismeréssel" em­lékezik meg a francia gyarmatosí­tók és az indokinai bábállamok haderőiről. A záróközlemény a továbbiakban olyan kijelentést tartalmaz, hogy a három kormány nem mulaszt el olyan alkalmat, amely „hozzájárul­hat a világra nehezedő feszültség csökkentéséhez". különcködés, sz eredetleskedés út© jára léptek. Mascagninak volt elég bátorsága ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen az operaszínpad éltető hagyományaival, Verdi és Bizet örökségét, az élethű valóságábrá­zolást ezekben a kiutat nem ta­láló, fojtott levegőjű években való­ra váltsa. A zenetörténet verizmus­nak nevezi azt az irányzatot, me­lyet Mascagni a Parasztbecsület­tel elindított, mert a mult ködébe vesző mithológiai tárgyú Wagner operák után a népet, a mindennapi való életet állítja operája közép­pontjába. A Parasztbecsület egy szicíliai falu parasztjairól szól szen­vedélyes drámaisággal. Zenei nyel­vezete is közvetlen kapcsolatot tart az olasz népi metodikával. A Pa­rasztbecsület bemutatója után az öreg, 77 éves Verdi melegen szo­rongatta a fiatal Mascagni kezét. „Azt hittem, a mai embernek nem kell már a melódia. Látom, mi, ola­szok mindig hűek maradunk hoz­zá". MASCAGNI a Parasztbecsület után még több operát irt. Annak sikerét azonban egyik sem érte utói, dallamban, kifejezésben, drá­maiságban elmaradnak tőle. Igy irányzatának kifejlesztői, betelje­sítői, néhány év múlva fellépő kö­vetői Leoncavallo és főleg Puccini lettek. Mascagni 79 éves korában, 1942-ben halt meg. Élete végéig te­vékenyen részt vett a zenei élet­ben, különböző zenei intézménye­ket vezetett, s mint karmester is világszerte elismerést szerzett. Járt Magyarországon, 1934-ben Szegedre is ellátogatott. A szegedi szabad­téri játékok alkalmával személye­sen vezényelte a Parasztbecsület előadását. Szegedi tartózkodásáról azóta is több kedves történet jár szájról-szájra. Érdekes megemlíte­ni azt is is, hogy 1921-ben készült utolsó operáját, „A kis Marat"-ot, mely & francia forradalomról szól, Magyarországon a szegedi színház mutatta be 1926-ban. SZÜLETÉSÉNEK 90. évforduló­ján munkásságáról az egész zene­világ szeretettel emlékezik meg. Erdős János Höchtl Margit zongoraestje A' zene romantikus korának törté­nelmi érdeme, hogy finom költészet­tel átitatott lírája az emberi érzé­sek világának legmélyebb titkait tárta fel addig el nem képzelt gaz­dag árnyalatokban és hangulatok­ban. Ez a lélek legfinomabb rezdülé­seit kivetítő muzsika csak ritkán vált magányos érzések és fájdalmak tükrözőjévé, a romantika kiemelke­dő müvei mestereinek müveiben egyéni életük problémái egybeolvad­tak közösségük, népük problémáival. Höchtl Margit szombati hangver­senyén a Zeneművészeti Szakiskola nagytermében a romantika két ki­emelkedő egyéniségű zeneszerzője Chopin és Liszt művei szerepeltek. Mindkét, szerző az európai zene ke­leti határvidékéről indult el, s né­pünk hangjával lépett be, mint egy­egy külön szólam az európai zene összecsendülő szimfóniájába. Mind­kettőnek legkedvesebb hangszere a zongora volt, igy Höchtl Margit jó] összeállított műsora mindkét szer­ző művészetének gazdag színskálá­ját sorakoztatta fel, A gondos felké­szültséggel és kitűnő technikai tu­dással előadott műsor azt bizonyít­ja. hogy Höchtl Margit a romnntikns előadóstílus alapos ismerője, gaz­dagon használja fel a stílus sajátos kifejező eszközeit, s ezen keresztül sokoldalúan ábrázolja a romantikus kor életérzését. Különösen Liszt műveinek előadásával váltott ki mély hatást hallgatóiból. Keze alatt a zongora sokszínű zenekarrá vált, játékából erő, szenvedély áradt. A zsúfolásig megtelt hangverseny­terem lelkes közönsége megmutatta, hogy Szegeden értékelik, megbecsü­lik a városban élő, dolgozó művésze­ink munkáját. (e. ).) Visszavonók a? o'«sz-!ur ószláv . halárról a csapatokat flHTI). Pella olasz miniszterelnök és Gragorics, Jugoszlávia római kö­vete szombaton tárgyalásokat foly­tattak az olasz külügyminisztérium­ban és megvitatták a két ország közös határa mentén a katonai hely­zet normalizálásának lehetőségeit. A megállapodás eredményeként az olasz csapatokat, amelyek a trieszti feszültség miatt ötven napon át a jugoszláv határ mentén állomásoz tak — mint a „Reuter" jelenti — visszavonták rendes állásaikba, s megkezdődött a jugoszláv csapatok visszavonása is. Egy esztendeig tartó kényszerszünet után is­mét megnyílt a Pedagó­gus Szakszervezet báb­színháza. Vasárnap dél­után tartották az első előadást. A bábjátékos­társulat Hófehérke és a hét törpe ismert meséjét tűzte műsorra, A füg­göny felgördülte után egymásután jelentek meg a mese népszerű hősei, Hófehérke, a gonosz mos­toha, a törpék is a töb­biek, A gyermekek gya­kori tetszésnyilvánításai között folyt az előadás. Azok, akik primitív, kezdetleges bemutatást vártak, kellemesen csa­lódtak, A bábszínház olyan fejlett technikával, iigycs rendezéssel adta elő a darabot, hogy az nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek szá­mára is élvezetessé vált, — Milyen kár — gon­doltuk, ahogy a művé­szi kivitelű játék közben SZEGEDI JEGYZETEK Á bábszínház függönye mögött körülnéztünk a szűk kis teremben —, hogy a Pe­dagógus Szakszervezet bábszínháza nem nép­szerűsítheti művészetét nagyobbszabású keretek között. Az előadás után be­kukkantottunk a kulisz­szák mögé. A kis csoport •már a következő előadás­ra készült. Kérdéseink­re Horváth Rózsa, a bo­szorkány megszemélyesí­tője, a bábjátékos cso­port politikai vezetője adott felvilágosítást. Ma­gyarázata nyomán egy lelkes csoport áldozatos munkájával ismerked­tünk meg. Ahogy meg­világosodtak előttünk e munka feladatai, nehéz­ségei, valahogyan, szinte az első színjátszók. ju­tottak eszünkbe, akik fá­radtságot nem kímélve, sokszor minden anyagi támogatás nélkül terjesz­tették a kultúrát ha­zánkban, Talán ezzel a — — túlzó hasonlattal nevez­hetjük a Pedagógus Szak­szervezet bábcsoportját a művészi bábjáték sze­gedi úttörőinek. Tagjai dolgozó emberek, akik fáradságos napi munká­juk után sajnos még anyagi előnyökben sem részesülve tanulják meg szerepüket és oldják meg a ferhnikai feladatokat. Néhányan talán cso­dálkoznak, hogyan be­szélhetünk itt technikai feladatokról. Tévedések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy a bábjátszás távolról sem olyan egyszerű „mester­ség", mint ahogyan so­kan képzelik. A színfalak mögött sor­ra megtekintettük a tech­nikai kellékeket, a zsl­nnrpadlást, a különböző díszleteket, s a világító felszerelést, amellyel Kö­vér Béla, a csoport tech­nikai vezetője csillagos­sá varázsolja a vászon­mennyboltot, S villáma kat cikáztál a bábuk fe je felelt. Megszemléltük közelebbről a különböző bábukat is. — A bábjáték hosszé múltra visszatekintő mű­vészet — hallgatlak közben a politikai vc zető magyarázatát. Sokszor állították polil ­kai célkitűzések Szolga latéba. A bábuk a ma­guk kedves, közvetlen szavaikkal gyakran lei trk a nép zsarnokgyiilö­Iclénrk szószólóivá. Ezek a szavak mér jobban meggyőztek bei minket, hogy a bábja szds olyan művészeti <>, amely megbecsülést ér dcmcl, nagyobb megk, csillést, mint amelyben eddig a Pedagógus Szál. szervezet bábjátékosai nak. része volt. A gyermekek és a fel nőttek nevében nagy ér­deklődéssel várjuk a kö vetkező előadásokat. Fcnákel Judit

Next

/
Thumbnails
Contents