Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

OÍLMGYHRORSZBG VASÁRNAP. 1053. DECEMBER «. P«tik István elvtárs, a Szegedi Vasön őde dolqoó'a az üzemi bé­keb zottsáq , Kérdezz — felelek" ládlján Keresztül küldött leve é! ben arra kérte szerkesztőségünket, válaszoljunk lapunkon keresz ül következő kérdésére: Mivel vég­ződhetik a koreai fegyverszünet és hogy végleges lesz-z az? Patlk e]vtárs kérdésére a kö. vetkezőket válaszoljuk? A nemzetközi érdeklődés közép­pontjában álló események közül ma a Szovjetunió legutóbbi, a nyu gati hatalmakhoz intézett jegyzé­kének világvisszhnngja és a nyu­gati kormányelnökök bermudai ta­nácskozása mellett a koreai politi­kai értekezletet megelőző pan­mindzsoni tárgyalásokat kíséri n legnagyobb figyelem. Arról van itt fizó, hogy mielőbb összeüljön az a maga­sabb színvonalú politikai érte­kezlet, amelynek feladata, hogy tárgyalá­sok útján rondezze nz összes kül­földi haderők Koreából történő vlsz­szavonásának kérdését és a koreai kérdés békés megoldását a fegyver­szüneti egyezmény nogyedik cikke­lyének értelmében. A koreai politikai értekezletet megelőző panmindzsonl tanácskozás október 26 a óta folyik — eddig eredmény nélkül. Szemben a Koreai­kinai fél képviselőinek megállapo­dásra irányuló törekvéseivel az amerikai fél képviselője a legkép­telenebb kifogásokkal áll elő, hogy lehetetlenné tegye a megegyezés létrejöttét. Igy volt ez az ügyrendi kérdésekben, továbbá azzal kapcso­latban is, hogy mely nemzotek kép­viselői vegyenek részt az értekez­leten. A koreai-kinai küldöttség november 30-i javaslata az értekez­letnek mind az öt pontjára vonat­kozóan úgyszólván visszautasítlia­tatlan javaslatokat tartalmaz, melyre az amerikaiak képviselője móg nem adott választ. A koroal kérdésben tanúsított amerikai álláspont meggyőzően bi­zonyítja, hogy az Egyesült Államoknak nem célja a béke megteremtése sem Koreában, sem másutt a vilá­gon. Amikor 1950. június 25-én a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság cl­Jen indított támadásával kirob­bantotta a háborút, az a eélkitüzés vezette, hogy Korea elfoglalásával felvonu­lási területet szerezzen magá­nak a Kinai Népköztársaság ellen tervezett háborújához. A történelemben először fordult elő, hogy egy kitűnően felszerelt, számbeli túlsúlyban lévő agressziós vállalkozás nem érte el célját és kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni, hogy mentse a menthetőt. Az Egyesült Államok további háborús előkészületei azt bizonyítják, hogy az amerikai vezetők nem vonták le a szükséges tapasztalatokat. A koreai béke elérhető, ha figye­lembe vesszük, hogy az amerikaiak egyszer már a tárgyalóasztalhoz kényszerültek. A kezdeményezés azóta is a békéért harcoló erők kezében van és további következetes erőfeszítésekkel biztosítani lehet a békét Koreában. Korea egyesítésének kérdése függ­vénye a koreai béke megteremté­sének. Az a tény, hogy a kinai nép négy évvel ezelőtt kiűzte hazájá­ból az áruló kuomintang-kormányt és létrehozta a Kinai Népköztársa­ságot, az ázsiai népek előtt bebizo­nyította, hogy a nemzeti egység és A francia vádtanács döntése szer nt a francia biióságok nem ítélkezhetnek egy gyilkos amenkai kafbna feleit Párizs (MTI). Huszonegy hónap huza-vona után a vádtanács végre határozatot hozott Zerafoss ameri­kai tizedes ügyévol kapcsolatban, aki Molunben 1952. március 18-án katonai tehergépkocsijával szándé­kosan belehajtott egy munkásfelvo nulásba, amelyet sztrájkoló munká­sok rendeztek és halálra gázolta Gudois francia munkást. A vádta n&os határozata kimondta, hogy a francia bírósógok nem illetékesek Itélkezésro az amerikai megszálló hadsereg katonája által francia földön elkövetett bűntettben. Zera­foss felett esak amerikai bíróság illetékes ítélkezni. A vádtanáes a francia kormány nyomására hozta ezt a határozatot. Harc a koreai békéért elérhetetlen függetlenség nem többé. A kínai nép sikeres harca bi­zonyíték arra is, hogy egy nép egysége csakis a haladó erők vezetésével valósitható meg. A világ békeszerető közvélemé­nyének a vitás és megoldatlan nemzetközi kérdések tanácskozá­sok útján történő rendezésére vo­natkozó követeléseinek teljesítése elől a koreai kérdés esetében sem lehet kitérni. A koreai nép meg­védte hazáját a betolakodó agresz­szorok ellen és meg fogja terem­teni békés építőmunkájának to­vábbi feltételeit is. * Petrovics István A bermudai tanácskozásról (MTI) A bermudai különértekez­leten Eisenhower, Churchill és Laniel pénteken megtartotta első tanácskozását. A kormányfők ta­lálkozója előtt a három külügymi­niszter, Dulles, Eden és Bidault megállapította a napirendet. A londoni rádió jelentése szerint az ülésen először a küldöttségek ve­zetői tettek rövid nyilatkozatot. El­sőnek Bidault szólalt fel Laniel miniszterelnök nevében, majd Churchill, végül Eisenhower szólalt fel. A küldöttségek vezetőinek rö­vid felszólalását általános vita kö­vette. Az ülésen az elnöki széket Churchill javaslatára Eisenhower foglalta el. A nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint a bermudai hármas ér­tekezlet pénteki üléséről szomba­ton rövid hivatalos közleményt ad­tak ki. A szűkszavú közlemény szerint ©Eisenhower, Churchill és Laniel pénteken délután tartotta első ülését a Mid Ocean clubban. Az ülésen jelen volt Dulles, Eden és Bidault külügyminiszter is, akik egyébként előzetesen már találkoz­tak. Áttekintették a nemzetközi helyzetet és ezt még folytatni fog­ják. A külügyminiszterek szombaton összeülnek a szovjet jegyzék ta­nulmányozására. A bermudai különértekezlettel foglalkozó kommentátorokból és a különböző hírügynökségi értesülé­sekből kitűnik, hogy a november 26-i szovjet jegyzék nyilvánvalóan a bermudai tanácskozás közép­pontjában áll. A francia főbiztos tiltakozott a bonni kormánynál a hadkötelezettség bevezetéséről szóló törvényjavaslat benyújtása és tárgyalása ellen Berlin (MTI). Bonnban pénteken köztudomásúvá vált, hogy a nyu­gatnémet közvélemény felháboro­dásán kívül a francia főbiztos köz­belépése kényszerítette az Aden­auer-kormányt a hadkötelezettség bevezetéséről szóló törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának várat­lan elhalasztására. Francois-Poncet francia főbiztos közölte a bonni kormánnyal, hogy a megszállt Nyugat-Németor­ország parlamentjének a meg­szálló hatalmak beleegyezése nélkül sem 51 százalékos, sem pedig 66 százalékos többséggel nincs joga lényeges változtatá­sokat eszközölni az alkotmá­nyon. A francia főbiztos tiltakozott a nyugatnémet kormány koalició ter­ve ellen, hogy önhatalmúlag benyújtja és le­tárgyaltatja a parlamentben a hadkötelezettség bevezetését cél­zó alkotmánymódosító törvény­javaslatot. Tájékozott bonni körök szomba­ton az Adenauer-kormány által ki­adott cáfolat ellenére megerősítet­ték a francia közbelépésről szóló hírt. NEMZETKÖZI SZEMLE További ellentétek Nyugaton a Szovjetunió jegyzéke nyomán Az utóbbi napok legjelentősebb eseménye kétségkívül az a jegy­zék, amelyet november 26-án in­tézett a Szovjetunió kormánya az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország kormányaihoz. A jegyzék a béke előmozdítását kívánó Szov­jetunió újabb lépése a nemzetközi feszültség megszüntetése felé ve­zető úton. Azt mutatja: a szocia­lizmus országának képviselői haj­landók tárgyalni a nyugati nagy­hatalmak képviselőivel, változatla­nul elő kívánják segíteni, hogy a négy nagyhalalom külügyminiszte­rei tanácskozásra üljenek össze. Az amerikai kormány által hangozta­tott alaptalan szólamok teljes meg­cáfolása érdekében a Szovjetunió hozzájárult ahhoz, hogy a tanács­kozás előzetesen meg nem szabott feltételek alapján folyjon le. A jegyzék nyomán felharsanó visszhang arról tanúskodik, hogy a tőkés hatalmak között ismét fel­színre kerültek és kimélyültek az ellentétek. Arról tanúskodik, hogy míg az Egyesült Államok uralkodó köreinek jövedelmező a háborús politika, addig Anglia és Francia­ország már kezd kimerülni a ka­tonai előkészületek okozta terhek alatt, s ennek a néptömegek nyo­mására — hivatalos személyiségek is kénytelenek hangot adni. De lás­suk ezt a nyugati hivatalos körök és a burzsoá sajtó saját szavaival. Jellemző, hogy bizonyos Suydam, az amerikai külügyminisztérium szóvivője, a tengerentúli első hiva­talos véleménynyilvánító így nyi­latkozott: ©A jegyzék csalódást okozott*. A washingtoni külügymi­nisztérium ezzel, mint eddig min­den esetben, azt akarta bizony­gatni, hogy a jegyzékben szereplő javaslatok elfogadhatatlanok. Ám csalódás mégis történt Amerika ve­zetőinek körében. Mégpedig a szovjet jegyzék nyugateurópai fo­gadtatása miatt. Ugyanis az angol külügyminisztérium szóvivője úgy vélekedett, hogy a megbeszélések gondolatát el kell for- Az an­golok a közvélemény nyomása miatt előnyben részesítik a tanács­kozásokat. És a franciák? Laniel miniszterelnök maga jelentette kl, hogy Franciaország hajlandó tár­gyalásokat folytatni. hogy az amerikai, angol és francia álláspont közös nevezőn van. Szemléltetően mutatja ezt a Reuter angol hírügynökség kom­mentárja: „Az a körülmény, hogy az amerikai külügyminisztérium elítélően nyilatkozott a négyhatal­mi tanácskozásokhoz való hozzá­járulásról szóló moszkvai jegyzék­ről, azt jelenti, hogy az Egyesült Államok e tekintetben nem halad egyvonalban Nagy-Britanniával és Franciaországgal, ahol a szovjet lépést szcmmelláthatólag öröm­mel fogadták." Idézhetjük a lon­doni News Chronicle-t arról, hogy: „Anglia cs Franciaország nem fog­ja magáévá tenni az amerikai ál­láspontot", vagy a párizsi Le Monde-ot, amely határozottan ki­jelenti: „A Kreml egyetért a négy külügyminiszter értekezletének összehívásával. Ez a fő. Ennélfogva a szovjet jegyzék nem kiábrándító, mint azt az amerikai külügy­minisztérium sietett megállapítani, Londonban és Párizsban inkább a derűlátás kerekedett felül." A népek békés tárgyalásokat kö­vetelnek, s ezért nem véletlen, hogy Laniel mellett még Eden an­gol külügyminiszter és Pella olasz miniszterelnök is kénytelen volt úgy nyilatkozni, hogy a külügy­miniszteri tanácskozást elő kell mozdítani. Amerikában most sű­rűn hivatkoznak arra, hogy az ilyenfajta „egyezkedés" a nyugati „védelem" kárára lesz majd. Azon­ban egyre többen ismerik fel az igazságot: az amerikai mintájú „védelem" nem egyéb az agresz­szió előkészítésénél. S az új háború terve mind kevesebb támogatóra talál. A rádió kísérleti adója minden este 11-ig ad műsort A Magyar Rádió december 7-tői, hétfőtől a kísérleti adón 20 órától 23 óráig rendes műsort sugároz a 344 méteres hullámhosszon (872kc.) Az első hét műsorán a többi kö­zött Mozart „Varázsfuvola" című operája, Háy Gyula „Három nehéa Vajmi kevéssé lehet tehát állítani,'nap" című drámája szerepel. /1 sütörtökön este 5 k-1 óra. A Szegedi Nem­zeti Színház előtt autóbusz áll. Különjárat felírása már ismertté tette a sze­gedkörnyéki falvakban. Ezen járnak a tájszínház művészei a szomszédos fal­vakba, községekbe, váro­sokba. Mostanában Lehár ©Vándordiák* című darab­jával járják a falvakat. Pusztamérges, Óföldeák, Csanytelek, Pitvaros, Csa­nádpalota dolgozó paraszt­jait szórakoztatták már, nevelték a tájszínház lel­kes művészei. Most csütörtökön, Ásott­halomra készülődik az együttes. A ©Vándordiák* szereplői: Szabadi István, Mére Ottila, Bárdos Anna, Katona András, Bányász Ilona, Rácz Imre, Apor László és a többiek be­szállnak az autóbuszba, s öt óra után pár perccel már indulnak is. Sötét este van. A kivilá­gított városon gyorsan fut keresztül az autóbusz, azután a széles országúton száguld tovább, viszi a szí­nészeket Ásotthalomra. Hi­deg, csillagos este van, benn a kocsiban kellemes meleg. A művészek csen­desen beszélgetnek. — Milyen sok tapsot kaptunk Csanádpalotán — meséli örömmel Bárdos Anna művésznő. — Kíván­csi vagyok, itt hogy fogad­nak bennünket, — Katona András régi szülész élmé­nyeit meséli. Szabadi Ist­ván a *Vándordiák©-ból a legkedvesebb számát dú­dolgatja. Mére Ottilia le­hunyt szemmel gondol a mai és a holnapi tájelő­adásra. Holnap Hódmező­vásárhelyen, a Bohémélet Musett-jét alakítja. Terve­ikről, sikerekről, munká­jukról beszélnek a művé­r A ,)JándakdiáU" AsMUaltnÁh, A beszélgetés közben fel sem tűnik, hogy nemsoká­ra lassít az autó. Az utasok nagyot huppannak. — Megérkeztünk! — ki­ált a soffőr. Az ásotthal­mi mozi előtt áll meg az autóbusz. Süpped a homok a művészek lába alatt, ahogy kilépnek az autóból. A moziban éppen előadás van: Csapajev-et vetítik. A művészek bevonulnak az egyik kellemesen fűtött te­rembe, s hozzáfognak a készülődéshez. |Y1 ezei Károly elvtárs, a kultúrotthon igazga­tóját, a tánccsoportot ke­resi. Már jóelőre értesítet­ték Papp István elvtársat, hogy jönnek, gyűjtse össze a népi táncosokat, azok azonban nincsenek sehol. — Papp elvtárs nem so­kat törődik a táncosokkal, pedig jó táncosok vannak a tszcs-ben — mondja Csi­szár Mihály elvtárs, a köz­ség párttitkára. A kultúr­versenyre ís csak külön felhívásra neveztek be. Most itt vannak a nem­zeti színház táncosai, Me­zei Károly. Hamar Tibor, Szalai József, Lázár János. Milyen nagy segítséget tudnának adni a tánccso­portnak, amíg meg nem kezdődik az előadás. Addig még van egy óra — de a táncosok nincsenek sehol. Közben a falu dolgozói is készülődnek az előadás­ra. A Béke-utca 6. szám alatt lakó Temesvári csa­lád is készülődik. A jó me­leg szobában a vezetékes rádió szól, meghallgatják, milyen nagy szeretettel fo­gadták a Londonból haza­térő futball-csapatot Bu­dapesten, Két nagylány van a háznál. Ilonka, a leányuk a tanács begyűjtési osztá­lyán dolgozik. Most vőle­gényét, Eszes István rend­őr-őrmester várja. — Nagyon szeretnék el­menni a színházba, csak jönne a Pista, csak ma ne lenne szolgálatban. — — Az asztalról, a nagy tálból egy nevetős piros almát vesz le, beleharap, eszik, — hátha így gyor­sabban telik az idő. A házban lakik Né­meth Ilonka. Ö is a tanácsnál dolgozik; nem ásotthalmi, ezért lakik a Temesvári-családnál. Elő­keresi ünneplő ruháját: szép akar lenni az előadá­son. — Mindig elmegyek, ha itt vannak a színház t.ig­jai, mindennap elmennék, nagyon szeretem előadásai­kat. Különösen az operet­teket. Ezért vagyok na­gyon kíváncsi a Vándor­diákra©, — mondja, mi­közben még egy pillantást vet a tükörbe. Temesvári Mihály elv­társ éjjeliőr a Terményfor­galmi Vállalatnál. Igy saj­nos, ő nem mehet el. Fele­sége azonban őnélküle is elmegy a lányokkal. Börcsök Imre elvtárs, a Szabadságharcos tszcs tag­ja is készül feleségével, Rozikával. A meleg, barát­ságos otthonukban három apró kisgyermek szaladgál édesanyjuk körül. — Már előre megváltot­tam a jegyeket. Nem sze­retnék lemaradni — mond­ja Börcsök elvtárs. — A legdrágább jegyet vettem meg, mindent jól akarok látni, Sietnek mindent rendbe tenni, nem akarnak elkés­ni. A moziban nagy a tolon­gás a pénztár előtt. Már jóval 8 óra előtt minden jegy elkelt. Szomorú arc­cal távoznak, akiknek nem jutott jegy. A nagy, bordóra 'festett terembe gyülekeznek a né­zők. Zene fogadja a közön­séget, kisebb zaj hallat­szik a színpad felől, állít­ják fel a díszleteket. A művészek már befejezték az öltözködést. Kezdődik az előadás. Lehár könnyed zenéje betölti a termet. Mindenki a nyitányt hallgatja, Üjj József kitűnő zongora játé­kában. Azután lassan szét­nyílik a függöny: — Milyen gyönyörű a díszlet — mondja Müller néni. Mosolyognak az ar­cok s jókat kacagnak a kedves Borcsa néni talpra­esett mondásain. A meren­gőhöz című kitűnően elő­adott dalt nagy tapssal kö­szöni meg az ásotthalmi hallgatóság. Legjobban Né­meth Ilona tapsol. — Gyönyörű volt, gyö­nyörű — mondogatja. A vándordiák és Sárika kettőse közben szo­rosabbra fűződnek a ka­rok. — Milyen szépen énekel­nek — szól Stefán Jenő szomszédjához, Sorlya Ilon­kához. — Hogy volt. lássuk még egyszer! — zúg a kö­zönség Borcsa néni és Sá­rika tánca után. Mére Ottilia kitűnően adta elő Sárika dalát. A befejezés után Papp Jánosné az első sorból fel­szól a művésznőhöz. — Jaj, de szépen éne­keltél Sárikám. A közönség mosolyogva fogadta ezt a kedves jele­netet. A szünetben nem akar senki kimenni. Kíváncsian várják a második felvo­nást. Vájjon mi történik? Borcsa néni és István duettja méltán tetszik mindenkinek. Nagy taps csattan fel. — Hogy volt, hogy volti — kiabálja az egész te­rem. A művészek teljesí­tik a lelkes nézők kérését és a sok tapsot a duett megismétlésével köszönik meg. Drághy és Karolina dala, a Deres már a határ... nagy sikert aratott. Szűnni nem akaró tapssal jutal­mazzák a nézők Szabady István és Bárdos Anna művészeket. A kitűnően előadott to­borzó táncot Mezey Ká­roly, Hamar Tibor, Szalai József. Lázár János tán­colták. /jsszemegy a függöny. Vége az előadásnak Utoljára hangzik fel a taps. — Gyönyörű voit. jaj. de jó volt, be kár. hogy vége van! — hangzik innen-on­nan. — Nagyon szép volt! Holnapután jöjjenek újra! — mondja özvegy Bezóki Imréné a művészeknek. — Jaj, de gyönyörű volt! Jaj, de jót nevettem a Borcsa, meg az István mókáin. Mindenki nagy megelé­gedéssel tért haza s alig várják, hogv i"mét iöiie­nek a művészek a Szegedi Nemzeti Színház fáradsá­got nem ismerő, lelkes tagjai, Juhász Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents