Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

VÁSÁRNAP. 1953. DECEMRER 0. Lomonoszov, a nagy orosz materialista tudós 9 m DELMYGYBRORSZIkG Át® Tretyakov kapu kék íve alatt, a kis utcán felfelé, és azután balra: ott a mostani Október 25. utcában állt a cári nyomda, a „Pecsatnüj Dvor", ahol az első orosz könyveket nyomták, ahol több mint 200 évvel ezelőtt megjelent az első orosz újság. A szomszédságban pedig a volt zaikonoszpaszki monostor mögött, az udvar mélyén húzódott meg a szláv-latin-görög akadémia. Idejött tanulni csaknem 220 évvel ezelőtt Mihail Vasziljevics Lomonoszov, az orosz materialista filozófia és az oroszországi természettudomány későbbi megteremtője, a XVIII. század kultúrájának egyik legtekintélyesebb kedvelője. A 19 éves Lomonoszov gyalogszerrel indult el Moszkvába, a Fehértenger melléki halászfaluból, Homogorból és hozta tarisznyájában az orosz tudomány eljövendő dicsőségét .., A fiatal Lomonoszov hallatlan szorgalommal és akaraterővel kezdett a tanuláshoz. Sokat éhezett, nyomorgott ebben az időben, hisz jövedelme mindössze napi 3 kopekes ösztöndíja volt. Anyagi gondjai ellenére lankadatlan buzgalommal tanult és korán kitűnt diáktársai közül. 1736-ban egy diákcsoporttal külföldre küldték, hogy ott folytassa tanulmányait. Mikor hat évvel később visszatért hazájába, a Tudományos Akadémia fizikai osztályán kezdett dolgozni, nem sokkal később az akadémia1 tagja lett. T omonoszov egyidejűleg fi zikus és vegyész, történész és földrajztudós, tengerkutató, közgazdász és művész volt. Alig van tudományág, amelyre tevékeny szelleme ne hatott volna. Lomonoszov évtizedekkel taavoisier előtt bebizonyította az anyag megmaradásának elvét. Felfedezte a Vénusz bolygó légkörét. Sok időt szentelt a kohászatnak és a geológiának és hangoztatta, hogy a föld mélyében felmérhetetlen kincsek rejlenek, amelyek Oroszország gazdagodását szolgáljiatnák. Neki köszönhető az első orosz üveggyár létesítése is. Rámutatott arra, hogy a Novaja Zomljatól északra és a Spitzbergáktól keletre egy nem kis földterületnek kell lennie, s ez az állítása száz évvel később igazolódott be, amikor felfedezték a Ferenc József-földet. Lomonoszov teremtette meg a XVIII. század derekán az orosz materialista filozófiát. Tőle származik az az elmélet is, amely szerint a természet különböző jelenségeit a folytonosan mozgó anyag változó formái határozzák meg. És Lomonoszov volt az, aki kitartó kísérletezései után a világon először beszélt a légköri elektromosságról. Erről a témáról kétszáz évvel ezelőtt, 1753 december 6-án tartott előadást először a Tudományos Akadémia ülésén. I omonoszov lángesze egyete^ mességében és rendkívül éleslátásában rejlett. Valóban sasként lebegett a század felett ez a hatalmas értelem, egyszerre fogta át pillantásával az élet valamenynyi oldalát, gyakran megelőzve saját korát. Lomonoszov nagy hazafi volt, minden tudományos munkájának alapjává a haza kulturális és gazdasági felemelésének eszméjét, a termelő és szellemi erők szüntelen fejlesztését tekintette. A népből meríteni a tudományos utánpótlást, — ez volt Lomonoszov álma. Népiskolák létesítését követelte. Ellentétben kora tudósaival, — akik csak a latint ismerték el tudományos nyelvnek, — orosz nyelven írta könyveit. Joggal tekinthető nemcsak „az orosz tudomány atyjának" — ahogy hívják — hanem nagy nevelőnek is, akit az a vágy fűtött, hogy a tudományt a széles tömegek számára hozzáférhetővé tegye. Főként azért állt éles ellentétben szakkal az idegen tudósokkal, akik az akadémiát annakidején irányították. Lomonoszov munkásságát mindenki ismeri és nagyrabecsüli a Szovjetunióban, de ismeri és becsüli az egész haladó világ. A szovjet kormány Lomonoszovról, alapítójáról nevezte el a moszkvai egyetemet. A nagy tudós szobra ott emelkedik az új egyetem hatalmas épületkolosszusa előtt, a Lenin-hegyen, egy új felvilágosult, szabad század Moszkvája felett. Körülötte zajong a fiatalság és folyik az új szocialista élet. Látja miként valósulnak meg titkos álmai, látja a népet, amely számára nyitott könyv lett a tudomány. IWem a múlt távolból érkezett, részvétlen vendégeként áll ott Lomonoszov, hanem mint korunk hallgatag útitársa, munkánk megosztója, akinek hatalmas szelleméből még ma is táplálékot merít a tudomány. A szovjet ember az igazi tudomány hatalmas, örök épületét építi és nem feledkezik meg ő róla, aki ennek a tudománynak első kövét lerakta — Mihail Vasziljevics Lomonoszov akadémikusról. LEVELEZŐINK IRJAK 160 siemélyes öltöző és fürdő a Szegedi Erőműben A kormányprogramm megjelenése óta, az egész ország területén egyre nagyobb méretekben valósulnak meg a dolgozók egészségvédelmének biztosítását szolgáló intézkedések. Nap-nap után a lapokban olvassuk, a rádióból halljuk, hogy itt is, ott is új, korszerű öltözők, fürdők, étkező helyiségeket építettek és adták át azokat a dolgozók részére. Pár nappal ezelőtt fejeződött be üzemünkben egy ilyen korszerű fürdő és öltöző építkezése 110 ezer forintos beruházással. A Szegedi Erőműben a most megépült új öltöző, amely 160 személy befogadására alkalmas, öltöző szekrényekkel van ellátva. Most van tervezve egy olvasóasztal beszerzése, amelyen dolgozóink a legfrissebb lapokat találják olvasásra. Hangszóró és tükör is áll a munkások rendelkezésére. Ugyanilyen korszerű a most megépült fürdő is, ahol zuhanyozók, külön mosdók és kád van felszerelve. A vállalat és a szakszervezet külön gondot fordított a női öltöző és fürdő berendezésére. A most megépült új öltözőt és fürdőt üzemünk dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták, különösen a női munkások, akiknek eddig nagy problémája volt a munkautáni tisztálkodás. A kormányprogramm most lehetővé tette ennek megoldását is. Ezért férfi és női dolgozóink nagy szeretettel gondolnak pártunkra. s a párt- és kormányhatározatok legszélesebb körű végrehajtásával, a termelés szüntelen emelésével segítik elő a kormányprogramm megvalósítását, Misán György Adják meg a vasárnapi ellátást minden klinika kapusának Mi, az Orvostudományi Egyetem kapusai egy sérelmünkről írjuk ezt a levelet. Nem tudjuk megérteni hogyan lehet az, hogy kérésünk ellenére ez ügyben az illetékesek még mindig nem intézkedtek. Panaszunk a következő: mint kapusok, gyakran vagyunk szolgálatban vasárnap és ünnepnapokon is és mindig rendes 24 órás szolgálatot teljesítünk. Addig, amíg a hétköznapi szolgálatok alkalmával megkapjuk a rendes étkeztetést, reggelit, ebédet, vacsorát, a vasárnapi napokon, nem tudni miért, nem adják meg. Igaz, hogy az Idegklinikán és a Bőrklinikán megkapják, de a sebészeten, a sebészeti külső főportán nem. Nem tudjuk, kivétel-e az, hogy ott megadják vagy mi vagyunk megrövidítve azzal, hogy a szerintünk jogos ellátást nem kapjuk meg. Kinek a hibája ez? Mi úgy tudjuk, hogy jár a reggeli, ebéd, vacsora minden klinikai kapusnak, amikor 24 órai szolgálatot teljesít. Kérjük az illetékeseket, panaszainkat vizsgálják ki, s mielőbb intézkedjenek annak orvoslása érdekében. Füredi Ferenc Miért kell húsz munkáscsaládnak fél kilómé.erre járni ivóvízért? A f,E,élmagyaror3zág".baii többször olvastunk már olyan közérdekű panaszokai, melyet az olvasók é9 a lap levelezői írtak. Ezek a panas.ok a lapon keresztül az illetékesek tudomására jutottak, akik legtöbbször megfelelően intézkedtek is. Mi, akik a Makkoshoz! út és a Rokkant telep közötti úl zaku:zon lakunk, hasonló célból írjuk ezt a levelet. Többször kértük már, hogy valamilyen formában oldják meg részünkre az ivóvíz problémát. Rö. rülbeliil 20 munkáscsalád lakik ezen az útszakaszon és kénytelenek va. gyünk 5—600 méterre járni vízért. Ez sáros, esős időben ég főleg lélen igen kellemetlen. Mivel kisgyűlésen előterjesztett kérésünkre és általunk már löbbízben írt levélre nem kaptuk meg a kútat, reméljük, hogy a nyilvánosság előtt feltárt, jogosnak vélt panaszunk s kérésünk meghallgatásra talál és gyors Intéz, kedés során hamarosan megkapjuk a kért kifolyót. A Makkosliázi út és ezen folytatólagos útvona] lakói SZEGEDI JEGYZETEK Az elmúlt napokban még a szokottnál is forgalmasabb volt a Lenin-utca. A déli napfény, az enyhe esti levegő kicsalta az embereket az utcára. Fiatal mamák papák, nam/szülök boldogan sétálgattak a csacsogó kisgyermekekkel, akik hol az egyik, hol a másik kirakat elé szaladlak ujjongva. Örömükön mosolyogtak az utca járókelői. A kicsinyek hosszéi percekig, gyakran egy negyedóráig is eláldogáltak egy-egy pompás Télapó-kirakat előtt. Párnás, kicsi újjaikkal mutogatták, mit hozzon számukra a Télapó. Csillogó papírba csomagolt szaloncukrot, csokoládét, Télapót, na meg piros csizmát és cipői is, mert azon kicsi, aranyozott virgács is ván. A kísérő szülők szeme a kívánságok hallatára összevillant, mert a séták titkos célja, hogy megtudják, mit is szeretne a Télapótól a család ikedvence. A válogatás azonban nem merült ki egyetlen édességbolt kirakata elölt, íjjabb finomságokkal telt kirakatoknál a régi kéréseket feledve, újabb kívánságokkal állnak elő a kicsinyek. — Azt a piros csoItt a Télapó magot szeretném, azt a szalaggal átkötött dobozt, a cukorbabát. A baba valóban ennivalóan édes. Mindez azonban nem elég. A játékboltok kirakata mindent elfelejtet a kicsinyekkel. Talán órákhosszat is elnézegetnék a hatalmas mackókat, színes ruhába öltöztetett babákat, a kirakatban lévő autókat, repülőket, építőkockát, kuglit, a sínen futó vonatot és még soksokmindenf, mert szinte fel sem lehet sorolni a sok-sok látnivalót. Nehéz a választás gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A sok szép játék és ajándéktárgy közül nem könnyű kiválasztani azt, amivel a legnagyobb öröniet lehet szerezni. De azórt megoldják a szülők ezt a problémát is és esténként titkon kisebb-nagyobb csomagokkal érkeznek haza. amelyeket gondosan eldugtak az illetékesek szeme elől. hogy a mai napra sok kedves meglepetést szerezzenek, mert a kicsinyek mellett jut az aiáildéknkból a mamáknak és a papáknak. sőt a nagyszülőknek is. Egy szép sál, nyakék, új keztyű vagy táska gazdagítja a mamák, finom zsebkendő, cigarettatárca, vagy egy színes új nyakkendő a férjek ruhatárát. Mindezt megtehetik dolgozóink. Az ajándékvásárlás mg már nem okoz nagy gondot dolgozóinknak és nem kell keserű szívvel nézegetni a kirakatokat, mint a felszabadulás előtt, arra gondolva, hogy a sok szép holmiból csak az urak gyermekeinek jut. Az ajándéktárgyak ma már nem elérhetetlenek dolgozóink számára, hiszen az árleszállítás után szinte kivétel nélkül jelentősen olcsóbbak lettek. A kormányprogramm biztosítja, hogy dolgozóink számára bőséges árukészlet. és nagy választék álljon rendelkezésre, hogy mindenki megtalálja azt, amit keresett. Dolgozóink élnek ezzel a jogukkal, amit bizovvít, hogv a Leninutca és Kölcsey-utea sarkán lévő Edességbc'f csupán a legutóbbi héten több. mint 12 mázsa vegyes cuknrká*. 7—8 mázsr 1 szaloncukrot adott e' > a különböző Télapó- csomagok és cukorból készült figurák mellett. 7- a-é) Egy művezető gondjai — Sajnos így van elvtársak, de javítunk rajta. — Nem mondott sokkal többet. Inkább már azon töprengett, hogyan változtassanak rajta, mert nem új dolog ez, évek óta, hónapról-hónapra visszatérő, de most Nagygyörgy elvtársnő is és a többiek is: ... Zengei elvtárs jól dolgozik, minden rendben van nála, a béralap, a szabadságolás, a termelés, de.. nem tartják be a csengési hosszat... egy hónap alatt 80 tonna a visszatérő kártolt szalag ... sok a selejt, a fonál minőségének rovására megy ... Soha nem beszéltek még ennyit erről a hibáról a Szegedi Kenderben, mint most, az októberi önálló műhelyértekezleten. És az egész gyár műszaki dolgozói előtt?!... Irodájának ajtaja magától becsukódott utána. Igy teszi ezt vagy harminc éve. Még az elődje szerelt rá egy vékony kötelet, végigvezette a kis fa-üveghelyiség mentén és a végére erősített súly mindig behúzza a kinyitott ajtót. Egyszerű, szinte gyerekes megoldás, de nagyon megszokta Zengei János 1928 óta — akkor lett művezető. Leült az íróasztalához, előtte bekeretezett oklevelek, körülötte a kártológépek zaja a vékony üvegen keresztül erősen behallik. Itt érzi jól magát. Csengett a telefon. — Zengei bácsi? — Igen, én vagyok. — Kapcsolom. A felesége érdeklődött otthonról, mikor jön haza. — Majd megyek szivecském — válaszolta kitérően. Behívta Horváth Pétert, az egyik beosztott művezetőjét. — Elbetyárosodtak a gépek — szereti ezt a szót használni — nem csöngetnek pontosan, amikor az 500 yard szalag lement a kannába, vagy előbb, vagy utóbb csenget. Szóval ezt kellene sürgősen megcsinálni. Nem volt hosszú magyarázkodás. Mindketten tudták, hogy ha a kártolt szalag hossza nem egyforma — amikor a nyujtógépbe kerül, egyszerre hat szalag fut — és egy szalag rövidebb, az öt hoszszabb szalag többlete leszakad, visszakerül újra feldolgozásra. Ez pedig időt, munkát igényel és nem is lesz olyan jó minőségű. Tehát pontosnak kell lenni. Horváth Péter lakatos volt ugyacsak itt a gyárban. Jól ismerte a kártológépeket a fogaskerekeket, az áttételeket. Számításokat végzett. — Ha a csengőjelzőnél, ahol a szalag átfut, eggyel több fogú fogaskereket szerelünk be, akkor pontos lesz — közölte Zengeivel. — Mert főleg az a hiba, hogy mindig rövidebb a szalag. — Ügy van, már kezdjünk is hozzá. Horváth két hétig dolgozott a gépeken. Az eggyel több fogú fogaskerék azonban kevésnek bizonyult. — A szalagleadó hengerek átmérőjén kellene változtatni — javasolta Zengei. Minden változtatást közösen beszéltek meg. A főművezető alig várta, hogy készen legyenek. Juszt Józsefnek, az előfonó főművezetőjének is többször említette. — Meglátod, pontos méretű szalagokat kaptok. — Már én is nagyon várom, de az egész gyár.., — Persze, nem könnyű dolog. A gépek már sokszor voltak generálozva, nem olyan pontosak a beállítások. De most ezen változtatunk. Végre elkészültek. Avíszszatérő kártolt szalag mennyisége csökkent, de még mindig nagyon sok volt a hulladék. Zengei átment a fonodába. Juszttal figyelték a szalagok bekötését, az előfonó nyuj tógépeibe. Azok egyenletesek voltak, egyforma hosszúak, csak elvétve akadt köztük egy-egy rövidebb szalag. — A csengőhoszat — így mondják szaknyelven — mindig kijavítottuk. — Mégis csak nálad van a hiba — válaszolta Juszt, mikor látták, hogy még mindig nagy mennyiségű szalag kerül a hulladékba, illetve vissza a kártolóba. Zengei a kis szobájában töprengett. — Mégis csak a barátomnak lenne igaza? Nem tudom ... Járt, kelt az üzemrészben, átment a fonodába, megállt a gépek között. "Valamit tenni kell...® Gondolkodott. Egyszer csak látja, hogy az egyik leány, a kártoló üzemrészből átkerült kannába belenyúl, nagy köteg szalagot emel ki, a legalsó részénél eltépi s a kezében maradottakat eldobja. Oda sietett. — Maga mit csinál elvtársnö? Miért dob el ennyi anyagot? — Nem találom a szalag végét, nem keresgélhetem, bele van gyűrve a kannába, így egyik helyen e]tépem, hogy haladhassunk. — Igaza van Jusztnak — kiáltott Zengei örömmel. Már ott is hagyta a lányt, sietett vissza a kártolóba. Hívta Horváthot, gondolta megtréfálja. — Nézd, nem ér semmit az egész munkánk, megint csalk sok a setejt. — Miért? — kérdi Horváti). — Mutassa a papírt. Topogunk csiak egy helyben. A főművezető kíváncsi volt, mif szól Horváth ahhoz, hogy kiváló munkájának nem tulajdonít nagy jelentőséget. — Nézze meg Zemgei elvtárs, a méretek jók — felelte határozottankomolyan Horváth. — Tudom nagyon jól — felelta barátságosan Zengei és ekkor elmesélte, mit látott a fonodában. — Mindez azért van, mert a ml lányaink, asszonyaink nem ügyel, nek arra, hogy amikor a kannák megtelnek, a szalagvégeket úgy he. lyezzék el, hogy azt könnyen megtalálják. Még aznap találtak rá megoldást! a kannában lévő szalagok tetején a véget láthatóan kell elhelyezni. Egyszerű ciolog, de szokatlan. Meg keltett magyarázni minden egyes dolgozónak, hogyan csinálja — és hogy mindig így csinálja. Horváth vállalta ezt magára. De Zengei is mutatta sorban a gépeknél. Napok teltek el, s a hulladék a felére csökkent. Óriási eredmény volt, mindenki örült a gyárban Zengei is. Do valahogy csak úgy... — Igy mondta: „Félig már megoldottuk.'' A művezetői szobában tovább töpreng Zengei János. Azon is — és erre már vannak tervei —, hogyan csökkentsék tovább a hulladékot a törősök kevesebb rostot tegyenek a gépiié, hogy az anyagot jobban megpuhítsák és még sok egyét) problémán. Azt akarja szívével, ügyességével, szorgamával, hogy javuljon a kenderfonal minősége, mert az ő üzemrészén nagyon sok múlik, — tanén indul ki az egész gyártási folyamat. Markovits Tibor Az ószentiváni dolgozd parasztok példauutatása Az ószentiváni dolgozó parasztok a tanácsülésen elhatározták, hogy a tanácsház előtti pyos, sáros földútat társadalmi munkával kikövezik — így összekötik a két köves útat. Az elhatározást kövfitfék a tettek. A községben lévő 180 fogat és gaz. dája kivétel nélkül kivette részét a munkából és hordtak a követ. ho. mokot is. A 71 méter hosszú öszszekötő kövesút már elkészült és át ig adták a forgalomnak. Aa ószentiváni dolgozó parasztok szép példáját mutatták annak, hogy összefogással sokra képes az ember. A kövesút az övéké, jól tudják lisználni s annak maguk veszik hasznát. Olvasd a JársaíltilmhSzéüiíü minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől