Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-05 / 285. szám

FZOMBAT, 1953. DECEMBER S. DtLMflGYBRGRSZfiG Látogatás az új lakásokban A Román Népköztársaságban a párt és a kormány új programmja biztos léptekkel halad előre a megvajósu|ás útján loana popescu, a „Flacara'< folyóirat rt. porternője e'láloqatott néhány ú) munkáslakásba, amelyekbe az utóbbi hónapok folyamán köröztek be a do;qozók. Tapasztalatait a következőkben irja lei HÉTKÖZNAP DÉLUTÁN Sztálinváros. A pályaudvarról gyorsjáratú autóbusz szállítja az utasokat a „Traitor"-üzem dolgozóinak lakóháztömbjel folé. Virágágyakkal szegélyezett nyílegyenes út mentén katonás rendben sorakoznak a takaros épületek. Az egyik épület előtt kétesztendős fiúcska ágaskodik az ajtónál és reménytelen próbálkozásokat tesz, hogy olérje a csengőgombot. Aztán kis öklével döngetni kezdi az ajtót és már a könnyei potyognak, nmikor keserves „Mama" kiáltásaira fiatalos tekintetű öregasszony nyitja ki az ajtót. — Te kis haszontalan, már me gint nem fogadsz szót a nagymama nak! — feddi meg kis unokáját, mi közben karjára veszi. — Hát nem elég a nagy lakás és az udvart! Már megint az ntcára mentél. Viktor Vatafu műszaki rajzoló néhány hónapja költözött a családjával ebbe az új lakásba. Azon az emlékezetes délutánon a lázas öröm óráit élte át az egész család. Már mindent előkészítettek a költözésre, amikor végre megérkezett a teherautó. Uj lakást Két tágas, napfényes szoba, fehér csempékkel borított fürdőszoba, napfényes konyha ... — Mindig ilyen szép lakásról, ilyen tágas konyháról álmodtam, — mondja a nagymama. — Kis unokáim most tágas udvaron játszhatnak és gyermekeim délután jókedvűen, örömmel térnek haza munka ntán új, meleg otthonukba. „.Egy-két bátordarab még hiányzik.. Az „Energo"-tröszt dolgozói Bukarest egyik új városnegyedében kaptak kényelmes lakásokat. A vasárnap reggelen már csípős őszi szél rázogatja le a fák megsárgult leveleit, do a Susnea-család lakásában kellemes meleget, árasztanak n fűtőtestek. Stefan Susnoa, a férj ingújjban ül az egyik karosszékben és újságot olvas. Időnként mosolyogva pillant a 4 esztendős Alexandra felé, aki a parketten játszadozik az előző este kapott teherautóval. A fürdőszoba ajtaja félig nyitva áll, s kád felől vizcsobogás, gyermekkacagás hallatszik. Filofteia Snsnea, a háziasszony a kétéves Lucicát fürdeti. A kislány közben sárga gumikacsával játszik és nagyokat sikongat, amikor a kacsa kiugri kis kezéből... A rádiókészülékből halk zene szűrődik. Az őszi napsugarak a tágas ablaküvegeken át behatolva annyi melegséget varázsolnak ebbe az új otthonba! — Egy-két. bútordarab még hiányzik, — mondja a fiatalasszony. — Minden fizetésből tudunk venni valamit, aztán a férjem jó munkájáért gyakran kap külön prémiumot és ebből is szépíthetjük lakásunkat. A mi gyermekeink már kényelmes, tágas lakásban nőhetnek felSzavaira a férj arca elborul és mindjárt meg is mondja miért: — Bizony, én még kilenced ma gnmmal egy szűk szobában nőttem fel... Egy boldog otthon Bukarest, Glurgiul-út... Az épületek sorát zöld foltok, kertek és fák szakítják meg. Az út egyik kanyarulata titán hirtelen többemeletes épületek tűnnek fel. A levegőben mész-, friss épületfa és habarcs szaga terjeng. Az épülettömbök mögött homokkal és cementtel megrakott gépkocsik jönnek-mennek. Négy épülettömbnél folyik a munka. — A „Haladás" üzem dolgozóinak építünk itt lakóháztömböket, — mondja az építkezés főmérnöke. Uj tervünk szerint rövid időn belül 25 háromemeletes épületet adunk át az üzem dolgozóinak ... Constantin Olaru munkás sz egyik már elkészült épületben lakik családjával. Az egyszerűen, do ízlésesen berendezett lakásban a tágas ablakokon keresztül bőségesen árad be a fény, A konyhában mogtaláljuk a gáztűzhelyet, a bálőszo bábán pedig a rádiót is. — Berendezésünk elég 6zegényee, — fogad kissé szégyenkezve a háziasszony. — Amikor még ifjú házasok voltunk, nehéz körülmények között éltünk, nem tudtunk bútort vásárolni. Ezekben az években már jobban hozzájutunk, hogy egykét szükséges holmit megvehessünk. Most űj hálószobabútorrra gyüjtjük a pénzt. Az Olaru-esalád kétszobás összkomfortos lakása minden kényelmet megad a háromtagú családnak. — Férjemmel gyakran hosszasan elidőzünk az ablak mellet és elnézzük a körülöttünk folyó építkezést. — mondja Minodora Olaru, a háziasszony. — Milyen szép lesz, milyen boldog élet lesz itt, ha minden lakóház elkészül!... És nap hamarosan bekövetkezik. ez a Egyéves bentlakásos csecsemQgindozénfiképzO indul 1S54 januárban Az egészségügyi minisztérium 1954 január közepén egyéves bentlakásos csecsemőgondozónőképző iskolát indít Budapesten a Turjanicza Anna állami csecsemőgondozónőképző iskolában. (IV. Erkel-u. 26.) Az iskolára jelentkezhetnek mindazok a 18—30 éves egészséges nők, akik hivatást éreznek erre a pályára és legalább 6 általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az iskola vezetőségéhez január l-ig benyújtandó kérvényhez csatolni kell: részletes, sajátkezűleg írt önéletrajzot, születési, iskolai, körzeti orvosi, hatósági vagyoni bizonyítványt, — amennyiben az iskolára jelentkező már dolgozott, úgy működési bizonyítványt is. Az egyéves tanfolyam tartama alatt a hallgatók teljes ellátást, lakást és havi 116 forint tanulmányi segélyt kapnak. A csecsemőgondozónőképző iskola sikeres elvégzése után a hallgatók bölcsődei, csecsemőotthoni elhelyezéséről az egészségügyi minisztérium gondoskodik. A dolgozók javaslatainak megvalósítása során jóminőségű nyersanyagot gyárt a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat A Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat újszegedi telepének munkáját sokszor kifogásolták azok az üzemek, amelyek a kender és a len feldolgozását végzik. A Szegedi Kenderfonógyár és a Szegedi Jutafonógyár például nem egyszer kifogásolta a nyersanyag minőségét, mert poros volt. Kifogásolták azt, hogy a szál és a kóc keverési aránya nem volt megfelelő és ennek következtében nem tudtak olyan minőségű fonalat előállítani, amilyen a szövőüzemek követelményeinek megfelelt volna. Ez az állapot még ez év augusztusában is fennállt. A Délrost újszegedi telepének dolgozói addig csak a menynyiség fokozására fordítottak gondot, míg a minőséggel csak másodlagosan törődtek. Hiba volt az üzemben az is, hogy a vezetőség nem tartott minden tekintetben szilárd kapcsolatot a dolgozókkal és a vezetőség a hibákat a dolgozók segítsége nélkül akarta kijavítani. Tettek is néhány kísérletet a jogos kifogások megszüntetésére, de ez nem hozott nagy eredményt. Kiköszörülték a csorbát Augusztus végén egy vezetőségi és műszaki értekezleten felvetődött egy javaslat: a hibák kijavítása érdekében kérjék ki minden dolgozó véleményét. A felvetett javaslatot valamennyien örömmel fogadták és ettől az időtől kezdve sorra járták a dolgozókat. Ismertették velük a feldolgozó üzemek kifogásait és kérték őket, hogy a legközelebbi termelési értekezleten szólaljanak fel, mondják el javaslataikat a minőség megjavítása érdekében. Ez a kísérlet pedig nem maradt eredménytelen. A dolgozók átérezték a minőség fokozása iránti felelősségüket s tudták, hogy mennyire szükség van ezekben a napokban az ő tapasztalataikra, segítségükre. A legközeíebbi termelési értekezleten csaknem valamennyien felszólaltak és beszéltek arról, amire az üzem pártszervezetének, szakszervezetének vezetősége s a telep vezetője és a műszaki vezetők megkérték őket. Alig győzték papírra vetni a sok értékes javaslatot. Kérték, hogy amikor nedves az időjárás, a kazalból úgy válogassák ki az anyagot, hogy a száraz kévék kerüljenek feldolgozásra, mert a nyirkos kenderből, lenből nem lesz elsőrendű, kifogástalan áru. Javasolták azt is, hogy az anyag osztályozásakor jobban tartsák be az előírt szál- és kóckeverési arányát, hogy ezzel is megkönnyítsék a szövőüzemek dolgozóinak munkáját. Felmerült az is, hogy mit csináljanak azokkal a nedves kévékkel, amelyeket nem tudnak feldolgozni csak a száradás után? A dolgozók erre is megadták a választ. Ajánlották, hogy a vezetőség gondoskodjék megfelelő szárító területről, ahol a nedves kévék szétrakva gyorsan megszáradnak. A dolgozók már a nyár végén gondoltak ez őszi, nyirkos, esetleg, csapadékos időjárásra. Ezért kérték a vezetőséget, gondoskodjék megfelelő számú és méretű kocsiponyváról, hogy beszállítás közben se legyen nedves a feldolgozásra kerülő anyag. Megja/u'f a nvnőség A telep vezetősége pontosan megvalósította a dolgozók javaslatait, ami maga után vonta a minőség megjavulását. Októberben már 105 százalékos mennyiségi tervteljesítés mellett, csaknem száz százalékos minőségi árut gyártottak a telep dolgozói. November hónapban már 107 százalékra teljesítették tervüket s ugyanakkor kifogástalan árut termeltek. A jó munka híre rövid idő alatt szétfutott az egész országban. A dolgozókat pedig egy váratlan öröm, meglepetés érte. Jó munkájuk eredményeként kormányzatunk azzal bízta meg őket, hogy terven felül gyártsanak ugyanilyen kifogástalan árut a testvéri népi demokratikus Csehszlovákiának is exportra. A dolgozók örömmel vállalták ezt a megbízatást. Legyártották a kért mennyiséget, amely robogó vonaton került át Csehszlovákiába. A telep dolgozói azt hitték, hogy ezzel elintéztek mindent, de nem. Egy napon újra jött a levél: „A csehszlovák dolgozók köszönik s kifogástalan árut, kérik, hogy küldjünk többet is'!. A Délrost újszegedi telepének vezetősége a dolgozók segítségével sok hiányosságot szüntetett rneg. Ma már mindent közösen beszélnek meg és a munkások, a veze© tőkkel karöltve harcolnak a minőség további javításáért. Igy érték el, hogy egy idő óta nem kifogásolják, hanem dicsérik az üzem munkáját, nemcsak Szegeden, hanem az ország határán túl is a feldolgozó vállalatok dolgozói, Fodor Antalné lanácsiag "ól képviseli válaszlóinak érdekeit Harmincnégy éves, munkásasszony Fodor Antalné. Külsejéről ítélve olyan, mint a többi dolgozó. Állandóan ott van közöttük, egyszerre kezdik a műszakot és egyszerre is fejezik bc. A Szegedi Falemezgyár dolgozói szeretik és megbecsülik, valósággal összeforrtak vele. Nevét gyakran ott lehet látni a bejáratnál elhelyezett versenytáblán, az üzem büszkeségei között. Fodor Antalné amellett, hogy teljesítménye állandóan 120 százalék körül mozog, kiváló minőségi munkát is végez. A külső szinlemezek osztályozásán dolgozik. Ez nagy figyelmet, gondosságot kíván meg, mert a gondatlan osztályozás miatt a legjobb anyagból is könynyen másod-, sőt harmadosztályú készáru válhat. Ez a hiba nem esik meg őnála, lelkiismeretes munkájáról, nagy szorgalmáról ismerik a gyárban. 1950-ben ezért választották meg tanácstagnak. Ezzel nemcsak bizalmukat kölcsönözték neki a gyár dolgozói, hanem nagy feladattal is bízták meg. Azzal, hogy képviselje őket a helyi tanácsban és lelkiismeretesen intézze mindannyiok ügyes-bajos dolgait. A Lemezgyár dolgozói nem csalódtak Fodor Antalnéban. Három év egyszerű telt el azóta, hogy megválasztották SZEGEDI JEGYZETEK KÉT KÉP Meghitt, szivbetopózóan kedves jelenet tanúi lehettek a Honvéd Művészegyüttes központi ének- és tánckara szegedi szereplésének nézői. A művészegyüttes képviselőinek két gyönyörű ajándékot nyújtottak át Szeged város dolgozói: két tiszai tárgyú festményt. Az üzemek dolgozói ben, derűs orcávaL Sajátosan szegedi a tájrészlet, hangulatában mégis általánosan tiszai. Egy melegszívű, nemesen patrióta, derűsszemű művészember megnyilatkozása e festmény. A másik kép Winkler László: Hajóácsok a Tisza-parton című alkotása. Perzselő-hevű nyári áradásban serénykednek ezt a két képet a Cson- a szegedi hajóácsok. Elöl a grádmegyei Képzőművé- munkavezető, markánsarszeti Munkaközösség tagjaitól vették meg, erre az alkalomra. A nagyméretű vásznak egyikén Dorogi Imre: Hajnali Tiszapart című képe látható. A tompán-szfirke reggeli derengésből előtörő napsugarak dúslombú tiszaparti fákat, selyemfényű parti pázsitot s iidén előkandikáló vadvirágokat világítanak meg. A homályos égbolt alól, a láthatár szélén a város házai s üzemei villannak meg fényövezetcü ember,, jobbkezével", egy idősebb munkással tanácskozik. Odébb fiatalok feszülnek neki a feladatnak. Pőre felsőtestük szinte izzik a nap sugaraiban. Erő, lendület, magabiztosság, valószerűség sugárzik az élű alakokról. A háttérben hömpölygő folyó képe tematikailag és formai vonatkozásban, színhatásban egyaránt harmonikusan köríti a figurákat. Egy, a mi témá'nk, a mai témák felé forduló, elmélyült művészember komoly lépése ez a mű a szocialista-realista ábrázolás kiteljesedése felé. Meghatottan, s nagy örömmel nézegettem a képeket. Nagy öröm ezt tapasztalni, hogy ilyen nagytehetségű képzőművészekkel dicsekedhet a lisza-táj. S legalább oly nagy öröm ezt látni, hogy a szegcdi dolgozók, textilesek és kenderfonók, építőmunkások, húsipariak, és papucskészítők — egyaránt azt határozták, hogy pénzüket kiváló festmények vásárlására fordítják, dolgozóink igényessége, kulturális előrehaladása nagyszerűen tükröződik ebben a tényben! Ezt a lelkesítően szép kezdeményezést, az elvtársi kapcsolat kiépítését folytatni kell! A dolgozók tartsák minél szorosabban a kapcsolatot környékünk alkotóművészeivel, támogassák szívvel azok munkáját, törekedjenek a műalkotások egyre teljesebb megértésére s értékelésére. A művészek legyenek fokozottan segítségül a dolgozóknak műízlésük kifejlesztésében, hallgassák odaadó lélekkel a munkások művészeti vonatkozású kívánságait, szolgálják teljes szívvel a népet „tűzönvízen át", állandóan a nép megnyilatkozásaira, osztályunk és népünk ragyogó harcára fordítva tekintetüket, segitsék minél eredményesebben szocializmust építő munkánkat, s kultúrforradalmunk kiteljesedését! Szívembezártam az ajándékozás kedves jelenetét s arra gondoltam: a párt- és kormányprogramm szava nem holt betű, hanem viruló, hús, vér valóság! DÉR ENDRE és ezidő alatt senki sem tapasztalta azt, hogy megbízottjuk viszszaélt volna a közösség bizalmával és ne úgy végezte volna munkáját, ahogy azt elvárják tőle. Fodor Antalné jól megértette mit jelent számára ez a nagy megtiszteltetés, nem úgy, mint Zsíros Ferenc, akit 1950-ben, a gyár munkásai, szintén tanácstagnak választottak, de csalódtak benne A tanácsban nem kellő odaadással intézte dolgozó társai ügyeit, ezért . visszahívták. Fodor Antalné nem rettent vissza kezdeti nehézségektől, mint Zsíros Ferenc, hanem bátran harcolt ellenük. Az időben — elmondása szerint — nehéznek bizonyult munkája. A gyár vezetőitől sem kapott hivatása ellátásához kellő segítséget. Hiába kereste fel Zsíros Ferencet is, hogy végezzék közösen a munkát, az nem segített neki a dolgozók kéréseinek elintézésében. De ó nem adta fel a harcot. Dolgozó társai bizalmát a termelő munkában elért újabb és újabb kimagasló eredményekkel és érdekeiknek harcos képviseletével tartotta meg. Ez a bizalom három év alatt állandóan növekedett, mert nemcsak meghallgatta munkatársainak panaszait, hanem azokat rövid idő alatt el is intézte. Nemrégen Michel József, a gyár egyik dolgozója panasszal fordult hozzá, mely egész családjának problémát jelentett. Az üzemi tanácstag kellő utánjárás után intézkedett és Michel József azóta gondtalanul végzi tovább felelősségteljes munkáját. Sántha Jánosné lakáspanasszal fordult hozzá és Fodorné megelégedésre az 6 ügyét is gyorsan elintézte. A kiváló tanácstagot azonban nemcsak a gyár dolgozói keresik fel elintézetlen ügyekkel, hanem sokszor elmennek hozzá a Lajtautcai lakására a környékbeli lakók is. Otthonában panaszolták el azt is, hogy a Bakai Nándor-utca Gyufagyár, utáni szakasza nincsen kikövezve, esős időben nem lehet rajta a nagy sár miatt közlekedni. Száraz időben pedig a por rossz hatással van az arra lakók egészségére. Fodor Antalné továbbította ezt is a tanács végrehajtó bízott* ságához és nem hiába, mert a Bakai Nándor-utca folytatása a Gyufagyártól rövidesen ki lett javítva, a por és a sárfészek helyén már jó út van. Fodor elvtársnő jól érti feladatát. Amellett, hogy az üzemben munkaszünetben meghallgatja a panaszokat, a tanácsnál is minden hónapban tart fogadóórákat, ahol szintén sok-sok problémát mondanak el neki. A három éves munka bebizonyította, hogy a lemezgyáriak jól választottak. Fodor Antalnét jó munkája elismeréséül a tanács többi tagjai nemrégen a pénzügyi állandó bizottság elnökévé választották meg. Ezt a feladatát is éppúgy, mint más tanácstagi kötelességét, nagy szorgalommal igyekszik ellátni. Ebben segítségére van az üzem vállalatvezetősége — kijavítva a régi hibáját — s állandó javaslatokat ad munkájához. Ugyanakkor segítik dolgozó társai is, hiszen tudják, hogy Fodor Antalné tanácstag valóban az ő képviselőjük, akire ők mindenkor bizton számíthatnak. II Szegedi Erdőgazdaság dolgozói 362 vagon tűzifát adlak terven felül az ország dolgozónak A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata után dolgozó népünk szociális viszonyainak megjavítása érdekében a kormányprogramm megvalósításáért harcba indultak az erdőgazdaságok doteozói is. A kormányprogramm mt^jclenése után már nemcsak a tervfeladat végrehajtásáról volt szó, hanem terven felül is kellett tűzifát biztosítani a dolgozóknak. A Szogedi Erdőgazdaság dolgozói magukévá tették a Központi Vezetőség határozatát: 362 vagon terven felüli tűzifát szállítottak el. A tehergépkocsik napi több műszakban, vasárnaponként is szállították a tűzifát. A felterhelő munkások vorsenyben dolgoztak, a műszaki vezetők minden segítséget megadtak, hogy a szállítás fennakadás nélkül folyhasson, A szállításban a legszebb eredményt a Mindszenti Erdészet érte el, mivel a terveu felüli mennyiség 70 százalékát ez az erdészet szállította el. A rakodó munkások közül Molnár II, István munkacsapata járt az élen. Az Igazgatóság Központjában Kwayeser Ede anyagforgalmi előadó végzett jó munkát a szállítások megszervezésében. A Szogedi Erdőgazdaság nemcsak a tűzifaszállítás terén jár az élen, mert tözifaértékesítési tervét 239 százalékban, iparifa értékesítési tervét 124 százalékban, fatermelési tervét 103 százalékban, anyagmozgatási tervét 142 százalékban, az erdősítések ápolásának tervét 169 százalékban, erdőtisztítási tervét 103 százalékban teljesítette, 50 nappal a határidő előtt. Ezért, az eredményért a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatósága írásbeli dicséretben részesítette az erdőgazdasúg dolgozóit. Halász László főmérnök