Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-24 / 275. szám

) DÍLMBGYBRORSZBG 2 KEDD. 1953. NOVEMBER 24. As bNSZ-kö sgyűlés 8, ülésszaka Déloyníiat-Afrika kérdése az EJNSZ gyá nsági bizottsága előtt New-York (TASZSZ) Az ENSZ gyámsági bizottsága befejezte Délnyugat-Afrika kérdésének megW-. tatását. Az Ukrán SZSZK küldöttsége — mondotta I. Z. Stokalo, az Ukrán SZSZK képviselője — úgy véli, hogy Délnyugat-Afrika annektálása törvénytelen, hogy ezt a területet be kell kapcsolni a nemzetközi gyámsági rendszerbe. A kérdésnek csakis ilyen megoldása felel meg az ENSZ alapokmányának cs Délnyugat-Afrika bennszülött lakossága érdekeinek. A gyámsági bizottságnak — jelentette ki Kaiser, Csehszlovákia képviselője — meg kell mutatnia, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete képes megvédeni az önkormányzattal nem rendelkező területek népeinek jogait és érdekeit. A Délafrlkai Unió képviselőjének felszólalásából kitűnt, hoRy kormánya a jövőben is figyelmen kivül hagyja a közgyűlés határozatait és a nemzetközi híróság döntéseit és Délnyugat-Afrikát a Délafrikai Uniő gyarmataként akarja megtartani. A bizottságban jelenlevő küldöttek túlnyomó többsége bírálta a Délafrikai Unió kormányának gyarmati politikáját. A bizottság elé megvitatás végett 16 ország (Afganisztán, India. Burma, Egyiptom, Uruguay, a Fülöp-Szigetek és más országok) határozati javaslatot nyújtottak be. Ebben a többi között hangoztatják, hogy Délnyugat-Afrika kormányzása fölött az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell felügyeletet gyakorolnia és a Délafrikai Unió R „Hrabrir szovjet vontatóhajó kapitányának közleménye A TASZSZ jelentése szerint J. I. Zaisnyikov, a „Hrabrij" nevű szovjet vontatóhajó kapitánya november 20-án a következő közleményt adta kl: „Amint tudomásomra jutott, november 17-én számos londoni lapban közlemény látott napvilágot arról, hogy a parancsnokságom alatt álló „Hrabrij" szovjet vontatóhajó, amely november "12-ről 13-ára virradó éjszaka a plymouthi kikötő bejáratánál tartózkodott, nem nyújtott segítséget egy angol katonai partraszálló hajó bajbtkérült tengerészeinek és hogy a „Hrabrij" vontatóhajó fényszórójával megvilágította a hullámokon hánykolódó tengerészeket, de nem bocsátott le mentőcsónakot megmentésükre, Ezzel kapcsolatban kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az angol lapok által említett közlemény koholmány, amelynek nyilvánvalóan az a célja, hogy ellenségeskedést szítson as angol és a szovjet tengerészek között. A valóságban a következők történtek: november 12-ről 13-ára virradó éjszaka a plymouthi kikötő bejáratánál álló „Hrabrij" vontatóhajóhoz két ízben odajött egy csónak s az azon tartózkodó angol tengerésztiszt közölte a hajó kapitnnyhelyettesével, hogy a kikötő bejáratánál felborult egy csónak egy rcpiilögépanyahajó hat tengerészével, majd megkérdezte, nem vclt-e fel a vontatóhajó valakit a szerencsétlenül Járt tengerészek közül. Az angol tengerésztiszttel közölték, hogy a „Hrabrij" vontatóhajó őrs-emélyzeto nem látott semmiféle felboruló csónakot és hullámokon hánykolódó embereket. A „Hrabrij" fényszóróival végzett keresés során semmi különöset nem észleltek, nem hallottak segé'.yk'áltásokat. Mint ismeretes, a szovjet tengerészek mindig segítséget nyuitanak a bajbakerült halóknak. Ha az adott esetben segítségre lett volna szükség, a „Hrabrij" vontatóhaló személyzete feltétlenül megadta volna azt." Az iráni b'róság fe!mer>te»t 14 vádló.tat Teherán (TASZSZ). Az iráni lapok jelentése szerint a katonai bíróság felmentett 14 embert, akiket azzal vádoltak, hogy meggyilkolták Afsortuszt, a rendőrfőigszgatóság (önökét, kormányának az ENSZ-szel szemben bizonyos kötelezettségeket kell vállalnia. E határozati javaslat értelmében tervbevették, hogy bizottságot alakítanak, amely Délnydgat-Afrika kérdésével foglalkozik, amíg olyan értelmű megegyezés jön létre az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Délafrlkai TTnió között, hogy teljesen vaióraváltják a nemzetközi hiróságnak Délnyugat-Afrika kérdésében hozott döntését. A határozati javaslat azonban meghatározatlan időre elodázza Délnyugat-Afrika helyzete megoldásának kérdését. A határozati javaslatot 41 szavazattal elfogadták. 11 küldött tartózkodott a szavazástól. 42 szavazattal a bizottság elfogadta 11 ország (Burma, India, Irak, Pakisztán és más országok) határozati javaslatát, amely megerősíti a közgyűlésnek azt a korábbi határozatát, hogy Délnyugat-Afrikát kapcsolják be a nemzetközi gyámsági rendszerbe. 10 küldött tartózkodott & szavazástól. A békéért, a jószomszédi kapcsolatok és a demokráciát védelmező politikáért A „Finn Nép Demokratikus Szövetsége" parlamenti csoportjának határozata Helsinki (TASZSZ). A Finn Nép Demokratikus Szövetsége parlamenti csoportja határozatot tett közzé a kormány-problémáról. — Abban az Időben, amikor népünk előtt űj lehetőségek nyíltak legközelebbi szomszédunkkal, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés megerősítése terén, lehetőség nyílt a békés építésre, a munkanélküliség és sok más válságjelenség megszüntetésére — mondja a határozat —, országunkban a nagytőkét képviselő jobbokdali kisebbségi kormány alakult. E parlamentellenes Intézkedés célja a finn-szovjet kereskedelem csökkentése és a két ország közötti baráti kapcsolatok lazítása. F,z a szándék különösen szembetűnően nyilvánult meg röviddel a kormány megalakulása után, azzal a bejelentéssel kapcsolatban, hogy a Szovjetunió kormánya kész több ipari és egyéb terméket vásárolni Finnországban s az áruk egy részéért nyugati valutával fizetni, a finn kormány kérésére kölcsönt nyújtani országunknak. amelynek felhasználásáról Finnország szabadon dönthet és amelyhez nem fűződnek feltételek és ellenőrző intézkedések, új tárgyalásokat kezdeni a Salmaa-csatornán való hajózásról és más, Finnországot érdeklő kérdésekről. — A szovjet kormány javaslatai nagy örömet és megelégedést keltettek országunk minden békeszerető polgárában. Annál nyugtalanítóbb, hogy az új kormányt képviselő és támogató sajtó elkeseredett ellenállást kezdett tanúsítani e javaslatokkal szemben, amelyek pedig megfelelnek népünk szükségletcinek és reményeinek. Fz azt bizonyítja, hogy a kormány hosszú ideje előkészített átalakítása, a nagytőke által követelt iránynak megfelelően, idegen és a finn nép szempontjából káros törekvéseket szolgál. A történtek mögött külföldi erők állnak, amelyek Finnországot az atlanti háborús szövetség terveivel akarják összekapcsolni. Országunkban — mondja a továbbiakban a határozat — olyan kormányt kell alakítani, amely a nemzet érdekeit védelmezi és azzal a kívánsággal összhangban jár el, amelyet népünk világosan kifejezett a nemrég tartott községi választásokon: Békében élni, erősíteni a jószomszédi kapcsolatokat, javítani a szociális és gazdasági helyzetet, emelni a kulturális színvonalat. A széles munkás- és paraszttömegek egyre állhatatosabban követelik ezt a politikát. A Finn Nép Demokratikus Szövetségének parlamenti csoportja kész továbbra is együttműködni azokkal a szociáldemokratákkal és agrárpártiakkal, akik meg akarják menteni nemzetünket fenyegető kül- és belpolitikai veszélyektől és a dolgozó tömegek érdekcinek megfelelő gazdasági politikát akarnak folytatni. Ha a parlament szociáldemokrata és agrárpárti csoportja most sem akar visszatérni az együtjműködés háború utáni alapjához, akkor szükséges a parlament feloszlatása és űj választások tartása. Külpolitikai krónika A barátság leple alatt A spanyol-amerikai, majd a görög-amerikai egyezmény — mind a kettő amerikai haditengerészeti és légitámaszpontok létesítését teszi lehetővé ezekben az országokban — újra felhívta a nyugateurópai sajtó figyelmét Washington földközltengeri politikájára. Számos lap megállapítja, hogy az Egyesült Államok fokozza aktivitását ebben a térségben. A „Paris Presse Intramsigeant" című francia lap arról ír, hogy az amerikai stratégia, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyekbe az „európai hadsereg" összetákolása ütközik, „űj irányvonalat" kapott, amint ezt a „Spanyolországgal és Görögországgal kötött egyezmények világosan megmutatják". A „Figaro" című lap közli, hogy a „Földközi-tenger medencéjére támaszkodó új amerikai stratégiai tervet" dolgoznak ki. Az amerikai politika új terveivel és irányzataival kapcsolatos efajta elmefuttatások többé-kevésbbé kétes értékűek, az azonban kétségtelen, és vitathatatlan, hogy az amerikai militaristák stratégiai pozíciókat kaparintanak kezükbe a Földközi-tenger térségében. A „Dzsumhuriet" cimű török lap „Angol-amerikai vetélkedés a Földközi-tengeren" című cikkében nemrég így írt: „Amerika erősebb hadiflottát tart a Földközi-tengeren, mint Anglia és Franciaország, s ezzel megmutatja, hogy nem szándékszik távozni ebből a térségből, ahol a második világháborúban sikerült megvetnie a lábát. Azzal, hogy haditengerészeti és légitámaszpontokat biztosít magának Spanyolországban és Görögországban, megerősítette, hogy szilárdabbá és biztosabbá akarja pozícióját tenni a Földközi-tenger medencéjében". A Pentagonnak — az amerikai hadügyminisztériumnak — evés közben nő az étvágya. Néhány éve arra tartott igényt, hogy Anglia ne ragaszkodjon a Földközi-tengeren állomásozó 6. amerikai flotta angol parancsnokság alá helyezéséhez. Ma az Egyesült Államok meg akarja semmisíteni Anglia befolyását a Földközitengeren. Ezért a Földközi-tenger partjain mindenféle saját támaszpontokat létesít, a- tenger kijáratait és bejáratait saját ellenőrzése alá helyezi. Ha a térképre pillantunk, egyszerre világosan látjuk, hogy a Francia-Marokkóban és Dél-Spanyolországban elhelyezett amerikai támaszpontok semmivé teszik Gibraltár jelentőségét, a görög-amerikai egyezmény alapján Kréta-szigetén létesítendő támaszpontok pedig gyakorlatilag az Egyesült Államok ellenőrzése alá helyezik Szuezt. Anglia, amely egykor „n tengerek királynője" volt, növekvő aggodalommal tekint & Földközi-tenger térségére. Az „Evening Standard" című lap ingerülten azt tanácsolja a londoni kormánynak, hogy mielőbb „adja világosan értésre: Anglia- nem szándékszik kivonulni a Földközi-tenger térségéből. A lap szerint az olyan háborúutáni szerzemény, amilyen az amerikai „barátság", nem pótolja a földközitengeri és közelkeleti angol pozíciók elveszítését. A „barátság" leple, amely alatt mindenütt a brit pozíciók gyengítésének amerikai politikája húzódik meg, mind átlátszóbbá válik. Fogadóest Pekingben a koreai kormányküldöttség tiszteletére Peking (Uj Kína). A kinai népi nolitikai tanácskozótestület országos bizottsága és az a-merikal agresszió ellen küzdő, Koreát támogató kinai népi bizottság vasárnap együttes fogadóestet adott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége tiszteletére. Kim Ir Szen marsall felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kinai nép nagyarányú segítsége és támogatása bátorítást adott a koreai népnek a nehézségek leküzdéséhez, hozzájárult Korea különböző társadalmi rétegei egységének összekovácsolásához és új példáját mutatta a nemzetközi szolidaritásnak. A kinai nép azzal, hogy a koreai fegyverszünet után is folytatja az amerikai agresszió ellen küzdő, Ko® reát támogató mozgalmát, meggyorsítja népgazdaságunk háborúutáni helyreállításának ütemét, megszilárdítja a közös harcunkban kivívott győzelmet és jelentős mértékben hozj^járol Korea békés egyesítésének ügyéhez. A fogadóest meleg és bensőséges Iéekörben folyt le. ADY ÉS SZEGED Ady és Juháss Gyula Nagyváradon találkoznak össze: a két költő, nz újságíró és a tanár meglátják egymásban n kimagasló tehetséget, a méltó barátot, s a Holnap írói csoport szellemi vezéreiként harcostársakká válnak. A „Kőrösparti Párizs" — ahogy akkor Véradót nevezték — élénk szellemi élet fészke volt, s 1908 tavaszán a váradi költök, Juhász Gyula, Dutkn Akos, Ernőd Tamás, Miklós Jutka, valamint a Fogarason tanárkodó Babits Mihály és a szegedi Balázs Béla, a már Pestre került Ady nevével az élen, megalakították a Holnap Írógárdáját. Ez év őszén megjelent költői antológiájuk a magyar irodalmi élet legnagyobb eseménye volt. A reakclós-konzervativ irodalmárok, mint jeladásra, olyan egyszerre rontottak rá a „holnnposok" radikalizmusára, költő forradalmára: Rákosi Jenő, He rezeg Ferenc, Beöthy Zsolt, valamint a hivatalos Irodalom és politika más nagyságai éles hangon ítélték el e vidéki irodalmi mozgalmat. Juhász Gyula az egyetlen magyar költő aki nem egy vagy két ycrssel, de a yersek egész sorával örökítette meg, majd elevenítette fel nagy barátja és költői fegyvertársa, Ady Endre emlékét. Első hozzáintézett, verse? köteteiben máig sem szereplő versét 1908. március 7-én írja ós küld' egy levelezőlapon Váradról Ermindszentrc (Válasz Ady Endrének) majd április 3-án írja meg Adynak ajánlott másik versét, melyben Adyt mesterének vallja (A Tábor hegyén). Nagy volt azonban megdob benése és csalódása, amikor az anyagilag vá' ságba került Ady, rosszindulatú sugalmazásoknak engedve, a konzervatívok kívánságára Herczcg Ferenc lapjában, az Uj Idők 1903. no vember 15-1 számában megírta híres, sőt liirhodt „Duk-duk affér" cimű cikkét, amelyben megtagadta fiatal barátalt, a holnaposokat. akik uz ő nevével a zászlajukon indultak a magyar irodalmi élet meghódítására. A holnaposok, akiket Ady a melanéziaiak duk-duk nevű, vczértelen társaságához hasonlított cik kében, nem hagytak válasz nélkül Ady cikkét, melyet ők árulásnak éreztek. Juhász Gyula visszavágott, Ady újból támadott. Később, a Holmi című kötetében Juhász Gyula igy vélekedett a köztük támadt ellen® tétről: „Mi úgy véltük, hogy Ady elsősorban a miénk, liisz-n a nevével fedezte ezt az önzetlen, lelkes, kissé hangos és kissé tarka vidéki mozgalmat, amikor megkezdődött. Magam kell. BEFEJEZŐ RÉSZ serü hangú nyilt levelet írtam hozzá a Független Magyarországban, amelyre ö még keserűbb és nyilt hangon válaszolt. Nekem nem volt igazam abban, hogy Ady Endrét a Holnap szemára igénylem, neki nem volt igaza abban, hogy bennünket mindenféle álmodernnel egy füst alatt akart elintézni". S mély bölcsességgel állapítja meg: „Nekem kevés írás volt hasznosabb és becsesebb, mint ez a kegyetlenül szókimondó támadás, amelyet, ellenem intézett Ady Endre". Juhász Gyula akkori elkeseredésének, AÍy-ellenes hangulatának nyoma költészetében a „Nincsen, Nin• esen.'t" cimű Ady-vers utánza, valamint nz „En az ital barátja vagyok" című, „Mar-Ady Endre" aláírással ellátott Ady-versparódia. amely a kortársak szerint később magánok Adynak is nagyon tetszett, s jót mulatott rajta. Mert az ellenségek ármánya nem sikorült: néhány hónap multán már szent, volt a béke Ady és a Holnap között. Ady 1908 végén írja Juhász Gynlának: „Remélem, hogy hírhedt, de érthető érzékenységed nem szenvedett az én Idrmdüásomtól. Ha nagyon szerencsétlen vagyok, szeretek küzdelmet szerzően kötődni azokkal, akik még érdekelnek. Közöhl ezt Dutkával is és hidd eí. hogy szeret Adyd" Párizsból, 1999. ápril'sából küldött lapjában írja Juhász Gyulának: „Vélek, hogy funerátorom térrel mihamar". Ady halála után Juhász Gyula npm feledi a köí'őbarát emlékét, sőt évről-évre újba és újra feleleveníti. A „Fejfn 1919" cimű versében először állit örök emléket elhunyt köl tőtársúnak. A szegedi Tűz című, rövid életű forradalom alatti folyóirat Ady hriála utáni száméban közzétette Ady hozzáintézett négy levelét, köztük két lOOVből valót is, amikor még személyesen nem ismerték egymást. Juhász Gyula költői hire eljutott már ekkor Adyhoz, s ő bátorította, buzdította, bírálta fiatalabb társát. Ugyancsak a Tűz, lényegébon maga Juhász Gyula az első, aki szobrot követel Adynak. De a tovatűnő évek sem halványítják el Juhász Gyulában Ady élményét, 1925-bon Mn kón írott „Ballada a hét tengerészről" cimű versében idézi fel a „hélmagynrok", a holnposok merész, „új világot keresni menő", „nagy tengerre szálló" gárdáját, s a közülük már eltávozott Ady emlékét: „Hat tengerész bús révből nézi már — 'A Hetedikkel, hogy száll, száll a gálya, — Halottak élén égig veri már — Dalát időknek győzelmes dagálya". Egy másik, ugyanez évben, Ady halála évfordulójára írott költeményében, mely verselnek gyűjteményes kiadásaiból ngyanesalc hiányzik, így állított emléket a n"W költőtársnak: Mert Téged Illet a dicséret. Ki ért:-n!< vívód á|, daloltál, S akartad hogv a mag- av é;.»t C'len s érette sírba rogyták MÍ) ed.'unk. éneket, v'rágo*. Babért méltót dlerére edre? F|múln«k orrzógoV világok. S Te é'ei, Te rv>'é *dv Endrei (D csóség Adynak) A következő é i á és új verssel áldoz Ady emlékének, amelyet ugyancsak mások. féltékonv Kosztolányik és Ztlahyk meggyaláznak. J92S-ban „Ady Endre köszön lése", 1923 ben „Adyra gondolok" és „Adu Endrének húsz év elölt" eímü v-rsében, majd 1931-ben ,.Kénzeit utazás Váradon" eíraübr idézi fel közös emlékeiket. „Adyval. vltízkrd tem egykor én még" — ez nz emlék od kér szerű magányában, kttnazítottsáeábnn é elhatalmasodó b"togségébon vigaszt és erő' számá-a. Ady hnjála t'zodik évfordulóján szegedi és mnkó! cmlékíinnopségekcn is erről az emlékekről bc«zól. s ugyancsak cz tőtájt írje meg Ady és a Holnap című pró: visszaérni ék - , -• la, Jössef Attila, a fiatal d'ákkölíő m. pályája kcz-l lép. 19") ben szintén ..a holt megbántott Ady? védelmére kol „Sírdomb hegycsúcson" cimű versében, ronjd tés&l 1030-ben „Ady em. cimű költeménybon állit örök emléket nagy elődjének. .TózM-i Attila ápocn Juhász Gyula és az Ady-rajongú, költőket Istápoló Espcrs't János révén Ismerte meg fiatalon már nz Igazi Adyt. Juhász Gyula, századunk magyar irodalmának o k'orpolkedő költője összekötő kapocs lett Ady Endre és József Attila között. Olyan közvetítő, akt maga is ugyanazon a színvonalon adta-vette a legjobb irodalmi, művészeti, vitagnézetí és politikai hafásoknt. A szegedi irodalomtörténet nem kis büszkesége, hogy a 29. századi magyar iíra három nagy óriásának. Ady Endrének. Juhász Gynlának ós József Attilának életében költészetében — kisebb-nagyobb mérték! — Szegednek is szerep jutott. PETEE LÁSZLÖ