Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

DÍLMGY1RÖHSZBG £ VASÁRNAP, 1953. NOVEMBER 22 titi t&itthiU a Haoy/Mátyban ? Ki a mi barátunk?... Ki a ml ellenségünk?.. • A fonti címmel érdekes cikk jelent meg a "Le Monde* című franci polgári lapban. A cikk — óvatosan es tartózkodóan bár — Nyugat-Németország felfegyverzé­se és az indokínai háború folyta­tása miatt aggódó egyes francia polgári körök hangulatát tükrözi — jellemzően. «A hírügynökségek Indokínai ve­zérkarunk képviselőjének nyilatko­zatára hivatkozva — közli a lap — hírül adták a *Sirály* hadművelet sikerét. A Vietminh 320. számú elit-hadosztálya -"gyakorlatilag megsemmisült*. A francia rádió nyomban elterjesztette az örven­deztető hírt. Vájjon nem azért ter­jesztették-e el ezt az újságot, hogy megnyugtassák a franciákat, el­csüggesszék a Vietminhet, a ma­guk oldalára voiTTák az ingadozó vietnámiakat és felvidítsák az ame­rikai hitelezőket? Sajnos, a követ­kező napon ismeretessé vált, hogy a francia csapatok "továbbra is keresik a harcot a 320. sz. had­osztállyal, egy nap múlva pe­dig bejelentették, hogy a "meg­semmisített* hadosztály roham­ra indított "néhány zászlóal­jat* és ilyen módon teljesítet­te "a Ziap tábornok által meg­jelölt feladatot*. (Van Nguen Ziap, a vietnámi nép­hadsoreg főparancsnoka). A jelen­tós ebből azt a következtetést vonta le, hogy Vinp tábornok ez­úttal nyilván „feláldozni" szándé­kozik a híres hadosztályt. . A túlságosan nagy adag pro­puganda és a jelentésok túlságo­san komikus ellentmondása arra késztette a főparancsnokot, hogy maga próbálja megadni a nehéz magyarázatot. Nagyon sok ember­élet forog veszélyben ahhoz, hogy gúnyolódni lehessen o megfogha­tatlan hadosztály különös sorsa felett, amely hadosztály — miután megsemmisült — ilyen nyugtalan­ságot keltő tevékenységet fejt ki. Szükséges lesz kijelenteni, hogy az ilyesféle módszerek megengedho­tetlenek és ez az egész többé-ke­vésbbé hivatalos hazugság szükség­szerűen saját magunk ellen for­dul". A „Le Monde" n továbbiakban vitába száll Martinaud-Deplat bel­ügyminiszterrel, aki „árulónak" bé­lyegzi nzokat, akik bírálják a fran­cia kormány amerikai sugalmazás­rn folytatott politikáját és akik szembe szállnak ezzel a politiká­val. Martinaud Deplat-nak erre a vádjára válaszolva a „Le Mondo" azt írja, hogy ha valaki ma Franciaországban francia akar maradni, akkor ..... azon nyomban a moszkvai imperializmus csatlósai közé so­rolják .. Martinand-Deplat úrnak elsősor­ban saját pártjában lévő „árulók­ról" kell beszélnie, természetesen A minisztertanács haiározala a fogászati ellátás megjavításáról A" minisztertanács határozatot hozott a fogászati ellátáB kiter­jesztéséről. A határozat értelmé­ben a biztosítottak és igényjogo­sult családtagjaik által igénybe­vett fogászati ellátás jelentősen bő­vült és csökkent n térítési díj is. Eddig a korona és hídfogpótlás térítési díja 30 forint volt, ez most "10 forintra csökkent. Ezentúl a biztosítottak — kívánságaiknak megfelelően fogszínű homlokzatú koronát és hidat is kaphatnak mér­sékelt térítés (egyszerű kozmetikai Xommunkánál egységenként 35 fo­rint, összetett kozmetikni fémmun­ka esetében egységenként 50 rint) ellenében. A határozat december 1-éri életbe. fo­lép Daladier úrról, valamint Herriot elnökről és néhány más személy­ről A lap a továbbiakban így foly­tatja: „A franciák megkérdik maguk­tól és választ nem találva értetle­nek maradnak: ki a mi barátunk? Németország, amely megmutatja azt az utat, amelyen haladva jó nyugatiak é^ jó európaiak leszünk, vagy Oroszország, amellyel soha semmiben nem lehet megegyezésre jutni anélkül, hogy ne szögeznék az embert árulóként a szégyenosz­lophoz? És ki a mi ellenségünk? Az az ország, amellyel szemben nem is olyan régen a legszi­gorúbb elövigyázatosságú rend­szabályokat foganatosítottuk és amellyel még nem teremtettünk szerződéses úton békeállapotot, vagy az az ország, amellyel akár­csak azelőtt, össze vagyunk kötve, — ezirányú újabb bejelentésig min­denesetre — jó és rossz időkre egy­aránt, a német nacionalizmus újabb támadása esetére? Természetesen, teljesen igaz az, hogy francia-német megbékülés nél­kül lehetetlen a béke, de váj­jon jobban biztos'ftjuk-e a bekét azzal, hogy teljes kavarodást csinálunk szövetségeseink rend­szerében? A Le Monde cikkét a követke­zőkkel fejezi be: „Az egyszerű nép nem hajlandó többé bármit is megérteni azonkí­vül, hogy 1953-ban állandóan és minden oldalról bolonddá teszik. Annyira hozzászokott a külön­böző kalandokhoz, hogy nem is akarja nyíltan kinyilvánítani haragját. Szeret reményekedni olyan minisz­terek eljövetelében, akik állam­rendszerünk eszményeinek megfe­lelően, nem pedig kétes érdekeknek és váltakozó szenvedélyeknek en gedelmeskedve kormányoznak. Azt szeretné ezenkívül, ha egy türel­mes és bátor levéltáros összegyűj­tené mindazokat a hivatalos nyilat­kozatokat, amelyek a legkifogásta­lanabb és legvitathatatlanabb vád­iratot képeznék rendszerünk képvi­selői, ha csak nem maga a rend­szer ellen", R koreai-kínai fél befelezte 19 fogsárba eselt amerikai repülő vallomásának közzétételé! Ujabb négy vallomás az Egyesült Államok bakteriológiai hadv seléséről Peking (Űj Kína) Az "Űj Kína* hírügynökség november 20-án nyil­vánosságra hozta további négy fogságbaesett amerikai repülőnek az Egyesült Államok bakterioló­giai hadviseléséről szóló vallomá­sát. A pénteken nyilvánosságra • ho­zott négy vallomás közül három ugyanannak a B—26-os gépnek személyzetétől származik. James E. Gunnoe Jr. főhadnagy, pilóta; Bobby E. Hammett főhadnagy, na­vigációs és bombázó tiszt és Dá­vid E. Penny navigátor. Mindhár­man ejtőernyővel kiugrottak, ami­kor 1952 június 7-én találat érte gépüket. A pénteken nyilvánosságra ho­zott negyedik vallomást Howard B. Hitchens főhadnagy, egy B—26-os borhbázó navigátora tette. Gunnoe vallomásában részlete­sen beszámol a Tunghua elleni baktériumtámadás végrehajtásáról, majd kitér arra a beszélgetésre, amelyet a támadást megelőzően ezredének tájékoztató tisztjével, Friesen őrnaggyal folytatott. Frie­sen őrnagy igy szólt hozzá: "Olyan értesüléseink vannak, hogy járvány ütötte fel a fejét Észak-Koreában. Önök ma éjjel baktériumbombá­kat visznek magukkal, hogy — úgy mondjam — segítsenek a jár­ványnak*. Hammett főhadnagy, navigációs és bombázó-tiszt vallomásában be­számol arról a baktériumtáma­dásról, amelyben április 2-án An­tung ellen részt vett. Hammett ezt a feladatot nem Gunnoeval és Pennyvel együtt hajtotta végre. Hammett főhadnagynak is Frie­sen őrnagy adott eligazítást, aki ki­jelentette, hogy a baktériumbom­bák pestis- és kolera-bacillusokat tartalmaznak. A pénteken nyilvánosságra ho­zott másik két vallomás megerő­síti az előző vallomások sok rész­letét. Külpolitikai krónika «Felsőbbrendű hölgyekw A „Vorwarts", a Svájci Munkapárt lapja Írja: „Tudják-e, mi egy „felsőbbrendű hölgyf" Hogy ezt megtudják, csak az amerikanizált újságokat kell olvas, niok. Megtalálhatják bennük a választ. A ,,felsőbbrendű hölgy" olyan nő, aki a leg­erősebb férfiakat is lebokszolja, tehát aki egy valódi amerikai bárhölgy és egy erő­művésznő keveréke." A lap néhány pél­dával szemlélteti, hogyan élnek az ame­rikai „felsőbbrendű hölgyek"; „Washington ál­lamban fiatal lányok egy csoportja bandá­ba tömörült. Elhatá­rozták, hogy a „fel­sőbbrendű hölgyek, hez" méltóan élnek. A banda jelvénye egy leopárd mintájú sál volt. A banda áruhá­zakban lopott. Ami­kor a rendőrség köz­belépett, a 16 lánynál 273.000 német márka értékű lopott holmit talált. Egy elhagyatott telken Newyorkban a rendőrség két női bandát lepett meg. amint éppen vereked­tek egymással. A lá­nyok cigány-fülbe­valókat, rövid csiz. mát hordtak és feke­te hajuk volt. Akinek természettől nem ilyen színű volt a haja, az megfestette. A banda legfiatalabb tagja 13, a legöre­gebb 18 éves volt. A női gengszterek számát Newyorkban 10.000-re becsülik. Ezek mintegy 200 bandához tartoznak. Ezek a „felsőbbrendű hölgyek" pincékben és elhagyatott gyár­épületekben éjjeli mulatókat rendeztek be. A szükséges anya­giakat rablással, lo­pással és foszloga. fásokkal szerezték meg. Mint a nemrég letartóztatott 17 éves McDonald elárulta, a női gengszterek szi­gorú bandaszabályo­kat vezettek be. Aki valami okból ki akar lépni a bandából, azt égő cigarettával bé­lyegzilt meg. Egy másik banda, amely a „pokol maes­kái"-nak nevezi ma­gát, egy newyorki egyetemen alakult. A mozi és autókirán. dulásokhoz szüksé­ges pénzt a banda zsarolásokkal szerezte meg. Áldozataik a fiatal tanárok és fér­fiismerőseik voltak. A lányok coctail­partykon leitatták őket. Amikor már .Jó hangulatban" vol­tak, néhány lány le­vetkőzött és a venáé­gelcet lefényképezték a ruhátlan lányok társaságában. A kom. promittáló fényké­pekkel zsarolták az illető tanárokat, hogy jobb osztályzatokat adjanak. Az ügy ak­kor pattant ki, ami­kor az egyik meg­zsarolt tanár öngyil­kos lett. Ezek a példák csak adalékok az „ameri­kai életformához" — állapítja meg végül a „Vorwarts", amihez nekünk nincs semmi hozzátenni valónk. Beszélnek önma­gukért a tények ... A japán vöröskereszt-küldöttség moszkvai tartózkodásáról Moszkva (TASZSZ). Mint a sajtó már közölte, Moszkvába érkezett a japán vöröskereszt küldöttsége, hogy tárgyalásokat folytasson a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságai szövetségének végrehajtó bizottságával a bünteté­si idejüket letöltött, valamint a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének az amnesztiáról kiadott 1953 március 27-i keltezésű tör­vényerejű rendelete értelmében, vagy a Szovjetunió legfelső bírósá­gának határozata alapján bünteté­sük kitöltése előtt szabadonboésá­tott japán hadifoglyok és az annak­idején különböző bűntettekért el­_ .. ítélt polgári személyek hazatelepí­Penny összesen 10 Észak-Korea téséröl ellen irányuló baktériumtámadás­ban vett részt. A már közölt 15 vallomással együtt ez a négy vallomás még tel­jesebbé teszi a Korea és Észak­Kína ellen folytatott amerikai bakteriológiai hadviselés szennyes képét. A tárgyalások eredményeként 1953. november 19-én közös közle­ményt írtak alá, A közlemény szerint s- Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­gének területéről hazatelepítik a büntetési idejüket letöltött, vala- szabályai tiltják. mint a Szovjetunió Legfelső Ta* nácsa Elnökségének az amnesztiá­ról kiadott 1953 március 27-i kelte­zésű törvényerejű rendelete értel­mében, vagy a Szovjetunió legfelső bíróságának határozata alapján büntetésük kitöltése előtt amnesz­tiában részesített japán hadifoglyo­kat és az annakidején különböző bűntettekért elítélt polgári szemé­lyeket. A hazatelepítésre kerülők közül 420 hadifogoly és 854 polgári sze­mély. Az említett személyek haza­telepítése után a Szovjetunióban visszamaradó, összesen 1047 japán hadifoglyot büntetésük kitöltése szerint szintén Japánba lehet haza­telepíteni. A hf.zatelepítésre kerülő japán hadifoglyoknak és polgári szemé­lyeknek megengedik, hogy maguk­kal vigyék személyes holmijukat, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek­nek kivitelét a Szovjetunió vám­NEMZETKÖZI SZEMLE Napjaink fő nemzetközi kérdéseinek megvitatásáért Adenauer még a bermudai ért kezlet előtt a parlament elé akarja vinni az általános kalonakötelesettségről szóló törvényjavastatot Bonn (ADN). A „DPA" nyugat­német hírügynökség jelentése sze­rint Adenauer még a tervbevett bermudai értekezlet megkezdése előtt meg akarja szavaztatni az ál­talános katonakötelezettségről szóló alkotmánymódosító törvényterveze­tet. A törvény meghozásával első­sorban Franciaországra akarnak erős nyomást gyakorolni, November 13-án Molotov, a Szov­jetunió külügyminisztere sajtóér­tekezletet tartott Moszkvában szovjet és külföldi újságírók szá­mára. A sajtóértekezleten Molotov ismételten kifejtette, hogy a Szov­jetuniónak elhatározott és megmá­síthatatlan szándéka, hogy a nyu­gati hatalmakkal megtárgyalja napjaink fő vitás nemzetközi kér­déseit. Molotov külügyminiszter nyilat­kozata nagy visszhangot keltett a nyugati sajtóban. Ennek az az oka, hogy Molotov nyilatkozata ismét lerántotta a leplet az imperialis­táknak á tárgyalások kérdésében folytatott mesterkedéseiről. A sajtóértekezletet megelőzően ugyanis a Szovjetunió november 3-án jegyzéket intézett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához, amelyben javasolta, hogy tartsák meg a külügyminisz­terek értekezletét, méghozzá oly­módon, hogy az valóban előbbre­vigye a vitás nemzetközi kérdések megoldását. Ezért a Szovjetunió szerint meg kell vitatni a nemzet­közi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket, beleértve a német kérdést is. A szovjet jegyzékre egész sor nyugati politikus cs a nyugati reak­ciós sajtó legnagyobb része úgy reagált, hogy egyrészt azt igyeke­zett bizonygatni, mintha a Szovjet­unió elzárkózna a tanácskozások­tól, másrészt egyszerűen elhall­gatta a jegyzéket a széles tömegek előtt. Molotov elvtárs ezért nyilatkoza­tában rámutatott, hogy a Szovjet­unió kész tárgya'ni a v'tás kérdé­sekről. de megkívánja, hogy a tár­gyalások valóban a lényegre irá­den vitás problémát: a német kér­dés megoldását, a támaszpontok felszámolásának kérdését, a tömeg­pusztító fegyverek eltiltását, stb. Ezt a nyilatkozatot már nem le­het elferdíteni s nem lehet hall­gatni róla. Miközben a három nyu­gati hatalom a bermudai értekez­leten újabb — a Szovjetunió ellen irányuló — összebeszélést fog tar­tani, a nyugati burzsoá sajtó már hangot ad annak a nézetnek, hogy a Szovjetunió tárgyalni akar, tehát tárgyalni kell vele. A "Daily Telegraph* című an­gol burzsoá lap megállapította, hogy Molotov "teljesen világosan rámutatott, hogy Oroszország to­vábbra is szorgalmazza az öthatal­mi tanácskozás összehívását*. A párizsi *Figaró" is arról ír, hogy Molotov "ismét szorgalmazza a nemzetközi feszültség kérdése meg­vitatásának szükségességét.* *A Szovjetunió — írja a »Parisien Liberé« — a Kelet és Nyugat kö­zötti összes vitás kérdések megtár­gyalását javasolja." Az angol alsó­házban Bcvan, munkáspárti képvi­selő bírálta az angol lapokat, ame­lyeket — mint mondotta — "arra használnak fel, hogy eltitkolják a nép elől azt, amit tudnia kell.* Ez történt akkor is, amikor egyetlen angol lap sem közölte teljes egé­szében a szovjet jegyzéket. "Telje­sen világos — mondotta Bevan — hogy a Szovjetunió nem csapta be az ajtót és kész tárgyalásokat kez­deni.* A nyugati országokban tehát — különösen Molotov nyilatkozata után — egyre erősödik a kívánság, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság együttesen tárgyalják meg a vitás nemzetközi kérdéseket és gondoskodjanak ezek megoldásáról. A néptömegek nyo­mására e követelés elől előbb­utóbb már a nyugati imperialista hatalmak sem térhetnek ki. Harc Franciaország függetlenségéért Az utóbbi időben egyre éleződik a francia nép legkülönbözőbb ré­tegeinek harca, az amerikai im­perializmus zsoldjában álló Laniel­kormány ellen, amely a francia nemzetgyűlésben ratifikáltatni akarja a bonni és párizsi háborús szerződéseket. A francia nép szerte az országban felemelte szavát az "európai hadsereg* és az ®európai védelmi közösség" terve ellen, amely tervek azt a célt szolgálják, hogy *európai" cégér alatt újjá­élesszék a német milltarizmust. Franciaországban a nép nagy tö­megszervezetei mellett községi ta­nácsok, frontharcos, rokkant és el­lenállási szervezetek is úgy hatá­roztak, hogy cl kell utasítani eze­ket a hazaáruló terveket. Választók nyúljanak, tehát érintsenek min-[keresték fel képviselőiket, hogy kö­veteljék: szavazzanak az "európai hadsereg* ellen, amely veszélyt jelent Franciaország számára. A Franciaország függetlenségért, az "európai® áruló tervek ellen ví­vott harc kiéleződését tükrözte a francia nemzetgyűlésben lefolyt külpolitikai vita is. A külpolitikai zősség* tervét támogató határoza­tot fogadjon el. El tudták érni azt is, hogy egyes szocialista kép­viselők — mint például a Félix Gouin — az *európai védelmi kö­zösséget" "az elképzelhető legjobb megoldásnak® nevezzék. Mindezek ellenére azonban a külügyi vitát az jellemezte, hogy a francia burzsoá pártokon beiül mé­lyült a szakadás az *európai had­sereg" tervének hívei és ellenzői között, gyarapodott azoknak a szá­ma, akik tanultak a történelemből s számbavették, hogy a német mi­litarizmus már többször megtiporta Franciaországot. A külügyi vitában a kommunista párt képviselői folytatták harcukat azért, hogy Franciaország függet­lensége érdekében meg kell hiúsí­tani az "európai* terveket. A vita során ezt az álláspontot támogat­ták azok a burzsoá képviselők is, akik szintén felemelték szavukat a bonni és párizsi szerződések ratifi­kálása ellen. Gaulleista, radikális, MRP, független, parasztpárti és egyéb burzsoá képviselők foglaltak állást a német militarizmus feltá­masztását szolgáló *európai« ter­vek ellen. A külügyi vita tehát nem hozta meg a Laniel és Bidault által kí­vánt eredményt. Az *eurőpai bari­sereg" ellenzőinek tábora erősö­dött. Ez a vita is azt tükrözte, hogy a francia tömegek olyan nyo­mást gyekoro'nok még a bur'S"á nártok kénvise'őire is. h"*v azok a vitában Laniel miniszterelnök és német militarizmus feltámasztása Bidault külügyminiszter olyan ha­tározati javaslatot akartak kicsi­karni, amely majd a bermudai ér­tekezleten kedvezőbb szinben tün­teti fel a bonni és párizsi háborús szerződések ratifikálásának kilá­tásait. Lanielék a külügyi vita idején igyekeztek maguknak rrin­den mórion erős támogatást szerez­ni. Az ő malmukra hajtotta a vi­zet, hogy a szocialista párt áruló vezetősége az "európai védelmi Kö­ellen foglalnak állást. Végül figyelemreméltó je!T»mvo­nása volt a vitának. h"gy a kom­munisták mellett több burzsoá képviselő is hangsúlyozta: Francia­ország számára az cgyettan járható út a francia-szovjet szerződés meg­valósítása, amc'y jó fegyver a né­met militarizmus feltámasztása el­leni harcban.

Next

/
Thumbnails
Contents