Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

VASÁRNAP, 1953. NOVEMBER 22 3 DELM5GYGR0RSZ2G Fiatalember... Fiatalember ... Huszonkét éves ... Mit mondhatok róla? .., Még talán annyit: nagyon szereti ezt az életet. Letört a hír .. . Már nagyon régen nem láttam, s kérdezgettem, hol van? Kórházban fekszik . .. Az orvos sem bízik, — nehéz beteg..*.— Ugy elképzeltem: Hánykódik ágyán, kínozza a láz... Rohantam Hozzá, mikor adódott az első alkalom. Beléptem ... Rámncz ... Szemében halvány, de izzó parázs, s a láz-csókolta csattanó rózsák az arcokon. — — Kíméltem volna: Elmondok mindent, ami csak történt, hallgasd, mesélem, — s fejével intett: Már mindent tudok, elhozták mások ... Éreztem, vádol szemében a tört fény; — Ilyen barát vagy! — S torkomat törte a szó, mint hurok. — De jó, hogy jöttél! — szólt; — Értesz hozzá, hallgasd csak! — S könyvet botorász elő párnája alól, s olvas hangosan, s magyaráz: Látod, hazug az író, — hazudni könnyebb? Vagy talán soha nem látott élő embert? — Ez olyan! Az emberek... Te, az embereink egészen mások! Igazi arcuk mutassátok meg, tollkoptatók! Neked is szól ez! ... — Láttam egy embert, alapot ásott egy palotának. Ha látnád .. . — alig nyögte már a szót. — Jövök holnap is ... búcsúztam Tőle fátyolos szemmel. Kapuig kísért az orvos ... — Lombját hullatta a liget Megmarad? — kérdem ... — Ismeri? Milyen különös ember ... Mindene ez volt: „az ember"... — s ez is gyógyította meg! l. . PETROVÁCZ ISTVÁN A NÉPNEVELŐ Onkológus és rádiológus szakorvosok nagygyűlés* Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének onkológus és radiológus szakcsoportjai Budapesten nagygyűlést tartottak. A tanácskozásokon ismertették a szovjet orvostudomány eredményeit a rákkutatás és radiológia vonalán. A nagygyűlés az elhangzott referátumok, előadások alapján megszabta azokat az irányelveket, amelyek alapján s kutatás nak a rosszindulatú daganatok leküzdésében haladniok kell. A nagygyűlés felhívta a figyelmet arra, hogy a rákellenes küzdelemben legnagyobb szerepe a szűrővizsgálatok kiterjesztésének és az onkológiai hálózat továbbfejlesztésének van. A délkelet ma gyárorszögi iskolák közül a szegedi ipari tanulók elsők akarnak lenni a vasgyüjtésben ' A dHieletmagyarországi 12 ipari tanuló iskola egymással versenyben gyűjti a vasat. A szegedi ipari tanalók megfogadták, hogy a versenyben az élre törnek. Eddig 23 mázsa 40 kiló vasat száűlítottak be a MÉH szegedi telepére. A Tisza partján végzett kutató munkájukat nemrég szerencse kísérte. Szegedtől északra két elsüllyedt uszályt leltek, amelyek az alacsony vízállás következtében kilátszanak a vízből. Fekete István tanár vezetésével az ipari tanulók húsz főből álló brigádja kezdett munkához. A szegecsek mentén vAgókalapáccsal kezdték meg a bontást. A munka lassan haladt. Segítségükre sietett azonban a honvédség. Hatalmas darabot robbantott le és csörlőzött a partra, ahol •<v. ipari tanulók a MÉH-től kapott oxigénvágókkal 8—10 mázsás darabokra vágják fel. Mintegy 50 mázsát már felvágtak s a héten még felaprítják a hátralévő száz mázsát is. Egy négymázsás öntvényt, amely valamikor emelő volt a7. uszályon, az egyik szegedi vállalat hasznosítja. A súlyos darabok elszállítása nem könnyű feladat. Egyszerre húszan is emelik, míg az autóra kerül a roncs. Az egyik rakodás alkalmával Lauli József másodéves ipari ftnuló ezt mondotta: ©Komoly összeget kapunk a vasért, de nem a pénzért gyüjtünk, hanem, hogy minél több legyen a kohóknak és hogy megnyerjük az iskolák közötti versenyt*. Az ipari tanulók éjjel spm hagyják őrizetlenül készleteiket. A még el nem szállított vas mellé önkéntes őrséget adnak, nehogy valaki elgytijtse előlük. Vannak még ©rejtett tartalékaik* is. A szegedi repülőtéren a fasiszták által felégetett hangárok alatt több mázsára tehető ólomcsövet találtak, összegyűjtését vasárnap délelőtt kezdik majd meg. SZEGEDI JEGYZETEK 4 villamoskocsi lépcsője Nagy kosárral a karján, idős asszony igyekezett felszállni a villamos pótkocsijára. Kétszer nekilendült, de mindig vissza kellett lépnie. — Ejnye, de magos! — jegyezte meg boszszankodva és már bizony kicsit lihegve is a fáradtságtól. A villamoskalauz már odaért a perronra, ö is, de az utasok is előzékenyen segítenek felszállni a néninek. De már ott a következő, akinek hasonló problémája van: magas a lépcső és beteg, fájós lábakkal nem bir akkorát lépni. Nagynehezen elindult a villamos és az egyik nehezen felszálló utas megkérdezte a kalauztól: » — Mondja kedve, I sem, szóltak már mai guk olt bent a veze1 tőknej:, hogy csinálják meg ezt a lépcsőt? Hát lehetetlenség felszállni. Nemcsak fiatalok utaznak a villamoson. — Szóltunk bizony már nénikém, nem is egyszer, de hát azt mondják, hógy nem lehet kijavítani, mert akkor szétesik az egész. — Hogyhogy szétesik? — méltatlanko. dott a kérdező. — Hát annyira gyenge ez a villamos? — Egyébként is ezeket a régi kocsikat fokozatosan átalakítják ikerkocsikká. — hárította el a villamoskalauz a kérdést. — Igazán és mikor lesznek meg? — Hát minden negyedévben elkészül egy. Akik hatolták, mind derüllek ezen a bejelentésen. Mert az helyes, hogy "Niké. szül egy ikerkocsi minden negyedévben, mert az nem is olyan könnyű munka. Csak az nem helyes, hogy addig várni kell a könnyed, biztos felszállással, míg eltelik a sok negyedév, mire a magas lépcsők helyén normális lépcsők lesznek. A Villamosvasút dolgozói is, különösen a jegykezelők jól látják, mennyire kínlódnak az utasok, különösen a felszólásnál, Pedig nem kerülne olyan sok munkába a Villamosvasút javítóműhelyének, hogy a balesetek elkerülése és az utasok felleszállásának megkönnyítése érdekében sürgősen megjavítsák az ilyen magas lép. csöjű villamos pótkocsikat. (— s — r) RÖFFENTENEK az anyakocák és visítanak a malacok a szegedi Táncsics termelőszövetkezet takaros aklaiban. Nem kevés itt a jószág és az anyakocák száma most kerek 32, a kismalacoké meg czideig 121. Várandós még 18 koca, fialnak is csakhamar. A fiaztatónál két 60 év körüli ember áll — termetre igencsak egyformák. Az egyik: Dudás Mihály, s arca pirospozsgás, szeme szürke, fején új, fénylő fekete kucsma. A másik: Dobó Mihály, s szája felett kétfelé csurog a nagy bajusz. Vígan tolja feljebb kobakján a balra kajla, jobbra kajla ka'npot. Büszkén nézik mindketten a gyönyörű kocákat, a poronytyaikat — ahogy ők hívják a malacokat. Hogyne lennének különösen büszkék hisz' ők a tsz sertéstenyésztői. s ők dédelgetik, gondozzák az állatokat. A két ember szót vált arról, vájjon mennyi lesz még a kismalac, miként bánnak veliik. hogy szépen felcserepedjen valamennyi. De másról is beszélnek: a zárszámadásról. Mert ez fontos dolog, nagyon is az. Hunyorít az öreg Dobó, s úgy, olyan egyszerűen. ahogy megszokták egymás közt a beszédet, azt mondja Dudásnak: — Hát hallod komám, esak kevés az, amit eddig kaptunk, többre számítoltam. Többre! DUDÁS RÁNÉZ, bóln. gat. Népnevelő ő, így hát válaszolnia kell, nem nagyítva, csak a valót mondva, szépen és okosan. Türelemmel kezére adja a szót Dobónak: — Az igaz, több is eshetett volna egy egységre, de azért... — Mit, do azért? — kötözködik megszakítva amazt és széttárja karját, mintha jelezné véle: kimondtam, többre számítottam és punktum. De azért, várja, mi lesz a folytatás. Dudás nagy akkurátusan cigarettára gyújt. Közben az jár fejében: .Jsmcrcm én a fajtám. Szentigaz, belénk szorult kicsikét öregapáink oktatása: ha jobban megyen dolgod, ne mutasd ki ... De majd egyenesbe jutunk". Azt mondja: — Szóval azért nem kevés az, amit kaptunk. S jutott az egységre szépen. Aztán azt mondd meg Mihály, van-e hiányod valamiből? — Hogy van-e? — szalad fel szemöldöke — Annyi nincs, mint tavaly ... Többre számítottam! — hajtogatja makacsul. „Mit lehet itt tenni, most légy okos Dudás Mihály" — és sorolja csendesen folyó "savakkal: — Én kaptam ezidáig 15 mázsa 30 kiló búzát, 11 mázsa kukoricát,, 7 mázsa 20 kiló árpát, két mázsa 70 kiló körtét, 21 mázsa takarmányrépát. 2 mázsa krumplit, 130 kiló szilvát, meg pénzt, nlyan 4500 forintot. És t.udod Mihály, te som sokkal kevesebbet kaptál, mint én, mert egységeid száma majd csak annyi, mint az enyém. Kevés az, amit kaptunk?! — SZÓ IDE, SZÓ ODA, többre számítottam — köti meg magát Dobó és legyint. A népnevelő nyugodt és módszert változtatva tovább kérdez: — Többet kaptunk-e az idén, mint tavaly? — Jócskán többet, igencsak a dupláját — szólja cl magát Dudás, de aztán észbekap: — Szóval, miért nem több a juttatás? Miért?! — Miért nem? — így a népnevelő cs mondja az igazságokat szépen, sorjában, ahogy kell: A kukorica jórésze is gazos volt, s ezért nem három kocsira, hanem csak egy kocsira valót termett holdja — ott volt a kar. A herét is csak egyszer kaszálták, itt ls ők maguk károsodtak. Tán kicsit. jobban is nyújtózkod tak. mint a takaró ért. Elment 6000 munkaegység az építkezésre, jópározer forintot meg beruháztak a közös kasszából De hát majd sok hasznát látjuk annak, amit építettünk. Azt a gazosodást is megszüntetjük majd. Meg ám, komám' Azért perszo lesz itt nehézség ezutánis, de azért mindig csak előre lépünk! így, így!" A jó öreg Dobó szájaszélébe szívja bajszát, hümmög, a fejét ingatja, s csípni akar a szavával: — Hallod-e, eddig egyegy munkaegységre hét forintot, osztottunk, aztán már régebben úgy harangozták be minékünk, a hét forinton kívül még kapunk olyan hat forint körül. Most meg már csak két forinton felül beszélnek, még a hármat sem üti el. Ezt add össze! Itt a kutya eltemetve. S a Dobó által elmondottak bizony igen foglalkoztatják a Táncsics termelőszövetkezet tagjait. Csakugyan úgy volt még hetekkel ezelőtt is, hogy 13 forint körül lesz az összes pénzjuttatás egy-egy munkaegységre. Most pedig úgy áll, nem éri cl a tíz forintot. Ez baj, s adódik több mindenből. Például a gépállomási kiadás a tervben 5700 forint volt, most 31.000 forintos a számla és sok ezer forint volt a saját beruházás is. De a szövetkezet vezetősége teve kenykedik azért, hogy kimódozzák, minél több pénzt kapjanak még a tagok. Dudás sem kertel, hanem beismeri kerekperec: — Az már látod baj, hogy most még úgy áll, kevesebb lesz a pénz, mint amire számítottunk. — Mutatóujjával felböki kucsmáját, aztán folytatja: — De meglehet még, hogy eligazodik ez a dolog ... Summa-summárum, ha nem is igazodik el, hogy többet kapjunk a 2 forint 80 fillérnél. — a hét forinton felül —, hát akkor is mondd meg lelkedre, megtaláltad-e a számitásod? — Hát... — esak ez most a válasza, de az kapizsgál fejében: „Megleltem a számításom, meg, esak hát nz ántiját, minek beszéljen erről annyit az emberfia". KÉT NAP MULTÁN megint ott áll a fiaztatónál Dudás és Dobó. A jó gazda szemével nézik a jószágokat. Dobó bácsi mintha megfeledte volna a vitát, egyszer csak így szól Dudáshoz: — Tudod komám, tavaszra jön a szövetkezetünkbe dolgozni az Ica lányom is. Nem rossz sor ez itt... Aha. Egymásra nevetnek, majd a kocákról beszélnek, mivelhogy nem kis dolog ám a fiaztatás. MORVAY SÁNDOR A dolgozók véleményét kérései! tolmácso'ták a pártsajtónak Beszélgetés az olvasókkal A szerkesztőség egyik szobájában olvasók, élenjáró munkások ülnek. Beszélgetünk. — Nem dohányzó szakasz — hárítják el kedvesen a kínálatot — egyikőjük sem dohányzik. De annál lelkesebb sportemberek. Nem olyanok, akik maguk űzik, hanem szeretik nézni, érdekli őket minden, különösen a labdarúgás. Pedig kettő közülük nő: Mári Sándorné okleveles sztahánovista a Ruhagyárból és Mohácsi Mihályné jelvényes sztahánovista a Jutaárugyárból. — Öh, nálunk is az egész gyár beszéli a Honvéd utóbbi sikereit — mondja Máriné. — Csáki balesetét is, persze nem tudjuk, fog-e majd játszani? — teszi hozzá. — Mi az igaz abból, hogy a Honvéd játékosokat elviszik Szegedről ? — kapcsolódik a beszélgetésbe mindjárt Bódi László, sz Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat vasesztergályosa. — Azt híresztelik, hogy elmegy az egész csapat.., — Nem viszik el. Szegeden marad az NB l-es csapat, a játékosok is akarnak, elmondhatja a találgatóknak. Máriné elvtársnő az üzem munkájáról, eredményekről beszél, a szalagról, ahol dolgozik, a minőségről. — Egy nagy hibánk van a minőségnél — mondja teljes őszinteséggel — és ezt az okozza, hogy a cérna csomós, szakad. Már mint a Nagyatádi Kézimunkafonalgyártól ami jön. — Mindjárt mutatja is a cégbélyegzős papírlapot, ami a cérnán volt. — Megpattan egy öltés és már hozza is vissza a MEO-s. Mindig emiatt van a minőségi hibánk. Feltétlenül jobbminőségű cérna kell. Apróbb, de nagy, fontos dolgokra terelődik a szó. — A kormányprogramm megjelenése óta sokmindent kaptunk. Érezzük mi ezt a gyárban, kint az utcákon. Éppen az Április 4. útján, ahol lakom, láttam, hogy hosszú évekig pucolatl&n volt egy ház és most oly gyönyörű, szép. De bizony, elvtársak, még mindig sok-sok hiba van, többször sántít a szegedi kereskedelmi szervek munkája. — Persze tudom, nem lehet máról-hol. napra megváltoztatni, de például nem lehet kapni gyermekharisnyát, gyermekmelegítőt, nincs svájcisapka, kisszámú gyermekcipő, hócipő is csak feketében van és akár hiszik, akár nem, nem kapok szürke, fekete, sötétkék gépselymet, csak olyan sárga, meg rózsaszínű van, de tudom csak azért nincs, mert illetékesek nem gondolkodnak időben áruról. Vagy a múltkor is szerettem volna mákosk&lácsot sütni és egyszerűen sehol nem tudtam megdaráltatni a mákot. Azt mondták a Népboltokban: „Elromlott, javítás alatt van". De már javítják nem tudom, mióta és az is hiba, hogy az üzemi boltot elvitték a gyárból, pedig milyen jó volt, amikor munka után meg tudtunk mindent vásárolni. Feloldódnak a nyelvek és egymás után mondják el meglátásaikat, javaslataikat: az életről beszélnek. — Én kint lakom a Hatházakban Újszegeden — meséli Bódi elvtárs — ott van az üzem bölcsődéje. Már régóta megígérték, hogy parkosítják s mindezideig nem végezték el. Ott van nem messze tőlünk egy Népbolt. Ennék az egész környék örül, de most jön a tél, a kocsik nem tudnak beállni oda az üzlet elé és már a mult évben is előfordult, hogy sokféle élelmiszer hiányzott, amit a rossz idő miatt nem tudtak kiszállítóéi, az üzletbe. Most is így áll a helyzet. Az édesanyák nem tudják tolni a gyermekkocsit a Hatházakból, pedig csak 200 méteres kövesutat kellene csinálni, hogy mindez megváltozzék. Bent a műhelyben pedig azt hiányolom, hogy a gépek alkatrészének javításához nem kapunk menetfúrót, metszőt, különböző vas-alkatrészeket, vagy legfeljebb nem odavalót, s akkor azokból sokat kell esztergálni. Persze, nemeseik a hibákat mo idják el az elvtársak, örömmel beszélnek azokról az eredményekről, egyóni- családi örömökről, amelyek a kormányprogramm eddigi megvalósítása nyomán szüléitek. Mohácsi Mihályné, aki 25 éve dolgozik már a Jutaárugyárban. így beszél: — Olyan jé hallgatói, amikor úgv büszkélkednek, újságolják a 'dolgozók, hogy ezt vettem, ozt vet. tem. mer/ az most ennyivel olcsóbb... Például Csányi Jőz&efné, aki szintén Sztahanovista, most kapott 25 éves jó munkájáért jutalmat. Ezt megtoldta s vett magának egy 1300 forintos kabátot. És milyen örömmel mesélik ó is meg. Török Józsefné. aki rádiói Vett, Dóczi Gyuláné, fiatal házas ŰOÜO forintért konyhabútort. Mei t úgy van ez elvtársak, így mondják H dolgozók, .látjuk, hegy törődnek velünk.' Egyszerű szavakkal. Sülit Isivúnné, aki a Rózsa-utca 18. szám alaU lakik, amerre én, egy öreg nyugnyugdíjas. Mennyire örült, amikor megtudta, hogy felemelik nyugdíját, így számítgatott: „Most már lehet kapni olcsó krumplit. 4.60-as lisztet és sok egyebet olcsóbban. Jó beosztással jól ki lehet jönni, pláne, Jövőre még olcsóbb lesz minden." Sokan így gondolkodunk. És nagyon helyes, hogy most 4-től 6-ig nyitva tartanak az üzietek. Mert bizony vásárolunk most már egyre többét, hisz a kormányprogramm megjelenése óta minden családnál egyre érezhetőbb, hogy minden hónapban megmarad az árleszállítás következtében pgv csomó pénz. Csak kevésnek találjuk a rövidáru üzleteikét. Molnár Márton sztahánovista is sok mindenről beszél. Negvveu éve dolgozik már a Szegedi Kenderfon/>Tár kötélgvárában Hosszan folyik a S7ii. a be-zel©etés, amtávon e'mondották a munkások, a Délmagyarország olvasói n do'ovwók vó'omónvét, bn-írv evvre éte+bűbüen. jobb-u tolmácsol iuk olvasóinknak. az illetékeseknek. MT. Megjelent az Országos Béketanács kiadásában ©Mi történt Triesztben* című külpolitikai füzet. A kiadvány ismerteti és részletesen foglalkozik a trieszti kérdéssel. Megvilágítja az olvasó előtt, hogy az imperialisták hogyan akarták és akarják Triesztet a háború tűzfészkévé változtatni. A kiadvány tartalmán és szemléltető képein keresztül ismerteti azt a harcot, amit Triesz két övezetének lakossága folytat Trieszt egyesítéséért,