Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-20 / 272. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK I 'V A kormányprogramm végrehajtásának helyi feladatairól tárgyalt a Városi Tanács ülése Igazságot kapott Bartók Vince középparaszt A Z M D P C S O N GR AD M EGYEI PA R T 3 I Z OTTSÁGÁNA K L A P J A IX. ÉVF. 272. SZAM AHA M> Hl.LEK PÉNTEK, 1953. NOVEMBER 29. Harmincöt éve alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja Két hete ünnepeltük azt a napot, amellyel az (emberiség új korszaka beköszöntött: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Ennek a napnak a fényében köszöntjük november 20-át. Harmincöt évvel ezelőtt, 1918 november 20. napján született meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Forradalomban szüle-; tett, de a nagy októberben fogant. ©Mielőtt még Magyarországon formálisan megalakult volna a Kommunista Párt, az Orosz Ta­nácsköztársaságban már tíz- és tízezrével léptek be a Vörös Gár­dába, a Vörös Hadseregbe magyar parasztok és munkások, akik mint hadifoglyok tanúi voltak az októberi ragy szocialista forrada­lom és a Bolsevik Párt küzdelmeinek a békéért, a földéit, a szo­cializmusért, és megértették, hogy az orosz Bolsevik Párt felszaba­dító forradalma közös ügy, a magyar dolgozók ügye is és az ő ke­zükről is leveri a láncot©. (Rákosi). Lenin tanításait megfogadva az orosz proletárforradalom hazatért magyar harcosai: munkások, parasztok, értelmiségiek, va­lamint a baloldali szociáldemokraták megalakították a pártot. Volt már vezérkara, vezetőereje a forradalomnak, a kommunista mozgalomnak, volt már nálunk is olyan párt, amely — mint gyűj­tőlencse a napsugarakat — egybefogta és a marxizmus-leninizmus elméletével felvértezve irányította a magyar proletárok, földnél­küli parasztok s a néphez hű értelmiségiek forradalmi harcát. A forradalmi párt megteremtésével elérkezett az ideje, hogy hazánkban is felvetődjék a proletár hatalom megszerzésének kér­dése. Alig négy hónap alatt a Kommunista Párt megteremtette a szocialista forradalom lényeges előfeltételeit, megnyerte az ipari munkásság zömét, a földtől megfosztott parasztságot, a munká­sokból és parasztokból lett katonákat. 1919 március 21-én létre­jött a Tanácsköztársaság. A kommunista párt 35 éves történetének első dicsőséges lapjai ezek. Ha követett is el hibát a párt, nem változtat azon a tényen, hogy a Magyar Tanácsköztársaság a maga hatalmas vív­mányaival, szerves folytatása volt a magyar nép dicső szabadság­harcos küzdelmeinek. A magyar proletáforradalom emlékezete kiírthatatlanul bevésődött minden igaz magyar hazafi lelkébe. A 35 év történetének lapjain ezután a mártirok nevének hosszú sora olvasható. A magyar hősök nevei mellé, akik az orosz proletárforradalom kivívásáért, a közös ügyért adták életüket, akik ott porladnak Jakucktól a lengyel határig a szovjetország földjében, a Horlhy-fasizmus 25 sötét éve alatt bitófán, börtön­ből elpusztult kommunisták neveit írta a történelem. Sallai és Fürst. Ságvári és Rózsa Ferenc neve példaként áll minden igaz ember előtt. Ott voltak a magyar kommunisták a közös ügyért vívott harc nemzetközi porondján Spanyolországban is, meghal­tak a hitlerista fenevadak internálótáboraiban, gázkamráiban; méltán nevezhetjük pártunkat a mártirok pártjának. Dicsőség azoknak, akik — a nemzetközi proletár harc többi hősével együtt — életüket áldozták a későbbi nemzedék szabadságáért. A párt soraiból kihullottak helyére rpások álltak. A párt erősödött, felvértezte magát a forradalmi elmélettel, s az illega­litás nehéz évei alatt megszerezte azokat a forradalmi tapaszta­latokat, amelyekkel a munkásosztály felkészülhetett a hatalom átvételére. Felmérhetetlen támaszt jelentett a párt számára a megannyi segítség, amelyet a kommün bukása utáni szörnyűsé­ges időben a Szovjetuniótól kapott. A pártot, a kommunistákat, minden elnyomottat éltette a tudat, hogy van Szovjetunió. Az elnyomatás éveiben is teljesítette a kommunista párt feladatát: harcolt a szociáldemokrata opportunizmus ellen, tanult és tanított. A vádlottak padját szószékké változtatta Rákosi elvtárs: nevelte a reakció terrorjával dacoló, a fasiszta elnyomás ellen harcoló önfeláldozó forradalmi kádereket. S amikor a Szovjetunió hős katonái kezéből a magyar nép megkapta a szabadságot, a kommunista párt tudta, mit kell cse­lekednie. Pusztulás és zűrzavar közepette, a mi pártunk, a Ma­gyar Kommunista Párt volt az egyetlen, amely kivezető otat mu­tatott a nemzetnek. A párt vezetésével a dolgozó nép élni tudott a kapott szabadsággal, újjáépítette országát. Az ellenséggel vívott kemény ütközetekben a kommunista párt az utolsók közül az el­sők közé emelte népünket és mindenütt a világon, ahol az emberi haladás mértéke számít, becsülete van nemzetünknek. A párt felszabadulás utáni történetének dicsőséges lapjai emlékeztetnek a munkásosztály nagyszerű tetteire: a szocializmus alapjainak megteremtésére, az ötéves tervre és nagyszerű létesít­ményeire: Sztálinvárosra, Komlóra, a Budapesti Földalatti Gyors­vasútra. A dolgozó nép változatlan erővel küzd tovább a párt ve­zetésével az osztályellenséggel szemben, felvette a harcot a ter­mészettel, új, kulturált mezőgazdasági módszerek honosodnak meg egyre inkább. Az ipar fejlődésével megteremtettük a bőséges élet alapját. ©A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 június 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, amelyek pártunk vezetésében megmutatkoztak, amelyek lazítot­ták a párt és a munkásosztály viszonyát, általában rontották a párt, az állam, a dolgozó tömegek viszonyát, kedvezőtlenül hatot­tak a munkásosztály, de az egész lakosság életszínvonalára és sú­lyos nehézségeket okoztak népgazdaságunknak© — mondja pár­tunk Központi Vezetőségének október 31-i határozata. A munkás­osztály, a dolgozó nép örömmel fogadta és alkalmazza a párt által a hibák kijavítására javasolt eszközöket. A termelésben mutat­kozó aránytalanságok kiküszöböléséhez hozzáfogtunk. Az ipari munkásság, a dolgozó parasztság jó munkája volt alapja az orszá­gunkban ilyen ragy arányban elsőízben végrehajtott árleszállí­tásnak. Ez az intézkedés, s annak meghatározása, hogy döntő láncszem a mezőgazdaság további fejlesztése, az elért eredmények megszilárdítása — és az ennek az elvnek alapján hozott legutóbbi sorozatos intézkedések eredményezik, hogy a cél: a bőségesebb, gondtalanabb élet. a tanulási, szórakozási lehetőségek már a je­lenben is mindenki számára elérhetők. , A kommunisták, az egész dolgozó nép teljes erejüket latba­vetik, hogy a párt célkitűzései megvalósuljanak. A párt 35 éves múltja, forradalmi tapasztalatai és mai munkája biztosítja, hogy a kommunizmus ügye, amelyért annyi kommunista vére hullt, győzedelmeskedik, valóraválnak az, ország legjobbjainak, Tán­csicsnak, Kossuthnak vágyai, Petőfi álmai: az a kor, amikor a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, s a tudás napvilága ragyog be minden ház ablakán. December 31-re elkészítik az építőmunkások a Vasöntöde új nagy öntőcsarnokát A Szegedi Vasöntöde öntőcsar­nokának építésével gyors ütemben haladnak a 65/1. Építőipari Válla­lat munkásai. Ügy számítják: de­cember 31-re az épületet teljesen készen átadják a Vasöntöde dol­Most ez a négy fiatal leány arány­lag könnyen megbirkózik e nehéz feladattal. Ennek az a titka, hogy kitűnő munkabeosztásuk van. Da­bis Etelka, a brigád vezetője, két nappal előre gondoskodik • arról, gozóinak. — Hatalmas csarnok lesz 11 és fél méter magas légtérrel és min­den oldalról ablakokkal —mondja Kiss Mihály elvtárs, munkavezető. A Vasöntöde munkásai ebédidő­ben gyakran ellátogatnak a tavaly elkészült öntőműhellyel szomszé­dos építkezésre. Szemlélődnek, ho­gyan haladnak az építők. A leendő új öntőcsarnok északi falánál a betonkeverőgép ontja a betont. A nyolctagú Németh-brigád naponta 16—18 köbmétert használ el a nagy betonpillérekhez. A brigád tagjai — fiatalok, idősek egyaránt — fá­radhatatlanul betonoznak. Vidám kedvük, lelkes munkájuk magá­val ragadja a többi brigádokat is. Az ácsok szaporán kovácsolnak — a zsaluzást bontják. A szállítósza­lagnál dolgozók is iparkodnak. Minden brigádban nagy a munka­kedv. A falazást is megkezdték már a napokban. Ezen a munkán a Koós kőműves-brigád dolgozik. A Dabis női brigád tagjainak ne­vét legutóbb a dicsőségtáblára is kiírták. Erre büszkék is a lányok, mert, igen komoly munkát — az előgyártott födémelemeket csinál­ják. Ezt régebben férfiak végezték. hogy anyaghiány miatt kiesésük ne j legyen. | •— Könnyebb és nehezebb ré­rész, a betonhordás és a kész ele* mek szállítása. Azért ezt is olyan kedvvel csináljuk, mint a többit. — Szeretjük a munkánkat — szól közbe Dabis Judit és Zámbó Margit —. Iparkodunk is, hogy amit egyszer megcsináltunk, az ki© fogástalan' legyen. A Dabis-brigádot jó munkájáról és vidámságukról ismerik az épít© kezes többi dolgozói. Dabis Etelka ismeri a brigádtágok képességeit és aszerint osztja be őket mun© kárai Ez a lelkes kolletíva két év© vei ezelőtt kovácsolódott egybe és bárhol dolgoztak, mindenütt el* ismerés kísérte munkájukat. • Az építőmunkások lelkes munkaJ kedvét a 65/1. Építőipari Vállalat vezetőségének ébren kell tartani. Az idő minden nap hidegebbre for­dul. Az építkezés nincs előkészítve a téli munkára. Ezt pedig a leg­sürgősebben végre kell hajtani an­nál is inább, mivel a dolgozókról való gondoskodás elsőrendű feladata kell, hogy legyen a vállalat vezető­ségének. Mindent meg kell tehát tenniök, hogy a dolgozókat és az (Liebmann Béla folvé elei Fény. SzövJ ?ze is van a munkánknak — mond-1 építkezést megvédjük a hideg el­ja Molnár Erzsébet, a brigád leg- len, a további gyors és jó munka fiatalabb tagja. — A nehezebb I érdekében. R. J, Űj munkás a Szegedi Ruhagyárban Ismerte a gyár min­den zegét-zugát, hiszen, mint műszerész, ő volt a gépek orvosa. Két társá­val javítgatták, gondoz­ták a gépeket, — szivé­hez nőtt az üzem. Ez volt az, amitől nehéz volt megválni mielőtt be­vonult újoncnak, meg az, hogy éppen fiatal házas volt és feleségével na­gyon szerették egymást. Ez húzta vissza. Előre pedig — ahogy az Alkot­mány mondja — a haza védelme iránt érzett kö­telesség .. „ Mielőtt elment katoná­nak Hctcsi Istvánnak, a másik műszerésznek né­hány tanácsot adott. — Ha baj lesz azzal a géppel, a cérnánál ke­resd a hibát. — mutatott a gép felé. — Az szakí­tani szokott. Tudod, én ismerem . ,. Amaz meg a tűt töri. — és megmu­togatta, mit kell rajta igazítani, állítani. Be­szélt még néhány szót, aztán jókedvűen elbú­csúzott munkatársaitól. S másnap, ha valaki érdeklődőit utána, ezt a választ kapta: „A Jani Feri? — Bevonult kato­nának". A gyár, a család szol­gálata alatt naponta többször is eszébe jutott. Akkor is. amikor dicsé­retben részesült és ö bol­dogan kiáltotta: — A dolgozó népet szolgálom! Sokszor mondta el ezt a két év alatt Jani Ferenc honvéd, mert jó katana volt. Sokszor megdicsér­ték parancsnokai. A ka­tonaságnál is ugyan úgy megállta a helyét, mint a gyárban. Kitün­tetést kapott. Levélben is eldicsekedett párjá­nak, meg ruhagyári munkatársainak: „Ugye nem hoztam szégyent rátok?" Amikor szabad­ságra jött, mindég fel­kereste néhány közvet­len munkatársát és nem győzte hallgatni beszé­düket hogyan növeke­dett a gyár... Soha nem felejtette el az üzemet. Mégis, ami­kor arról volt szó, hogy újra visszamegy a polgá­ri életbe, majdnem olyas­valamit érzett, mint ami­kor meg kellett válnia az üzemtől. Két év alatt nagyon megszerette a katonaéletet. Megsze­rette rtaranesnokait, bá­tor harcostársait, akik­kel annyi gya!:orlatot hajtott kiválóan végre. Azonban kitöltötte ide­jét, tartalékállományba került. Most újra az üzemben dolgozik. Amikor belé­pett a munkaterembe, nem hitt a szemének. A régi, kis műszerész mű­hely helyett, nagy, kor­szerű, neonfényes mű­helyben találta magát, £$ mindenütt neonfény világítja be a munka­termeket. Minden isme­rőse szeretettei üdvözöl­te és ő alig győzött kö­szönni, a kérdésekre vá­laszolni. A sok szép lát­tán elgondolkodott. Ugy érezte, hogy a katonaidő hamar elrohant. Az üzem közben nagyot fejlődött — szinte alig hitte. Ilyen gondolatok közben vet. te magára újra a szürke köpenyt. Egy pillanatig tétovázott, aztán a fiók­hoz lépett és elővette a régi szerszámokat: a csavarhúzót, a kombi­náltfogót, a lapos csi­szolókövet ... — J/i is hiányzik még1 — töprengett magában. Hiába, csak felejt az ember. Aztán még is eszébe jutott: néhány géptűt tett a köpenye f-t-ö zsebébe, aztán el­indult a munkatermek felé. Sok új arccal talál­kozott. A munka zajá­ban barátságos fejbó­lintással üdvözölt min­denkit. Az ismerősök visszamosolyogtak rá, de az „újak" éppen csak fogadták köszönését. Munkához látott. Iga­zított egyet-keilőc az el­ső gépen, aztán tovább ment. A gépeken isme­retlen alkatrészekkel ta­lálkozott, — Újítások — mondta boldogan önmagának is őrült, hogy társai sem henyéltek, amig S ka­tonáskodott. Ugy kelleti újra belejönni a munká­ba. Hctesi elvtárs se­gített neki. Néhány nap múlva már megbarátko­zott mindenkivel. Az újak tudták róla, hogy nem „új ember", hanem katona, kiváló katona volt eddig, ö is tudta már, hogy az n kis sző­ke, mosolygós szemű kislány Kenyeres Pi­roska és U6 százalékot teljesít. Azt is tudta már, hogy kinek kell segíteni, kit kell még megismertetni a gép al­katrészeivel. Jani Ferenc mdr nem idegen ebben a gy-'./ban. Újra otthonosan mozog© Teljesítménye 130 szá­zalék. Visszazökkent ré­gi munkájába, s őt min­denki szereti az üzem\ ben. Szeretik, mint ki­váló harcost, katonái és szeretik, mint jó inű­szerészt, aki a katona­ságnál is vigyázott az üzem becsületére, de itt setn hoz szégyent ki­váló, volt harcostársai.

Next

/
Thumbnails
Contents