Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-15 / 268. szám

DfLMIGYIRORSZaG 2 VASÁRNAP, 1053 NOVEMBER 18. PARÍELEI Tapasztalatainkról és legfőbb feladatainkról a pártoktaiásban A Kozponti Vezetőség 1953 június 27—28-i, majd október 31-1 üléso nagyjelentőségű határozatokat hozott az ország életére, a párt további fejlődésére. A Központi Vezotőség feltárta a párt gazdaságpolitikájában elkövetett hibákat, elemezte azok okait és megjelölte a bibák kijavításénak útját. A határozat maradéktalan végrehajtáséhoz feltétlenül szükséges, hu*y tisztában legyünk a VnpitaIIzTnusOóI a szocializmusba való átmenet elvi kérdéseivel, mert csak ezoV ismeretében tmlínk a marwizmm-len In izmus tanításait saját \Iszonyainkra alkalmazni. A Központi Vezetőség határozata megállapítja többek között azt is, hogy az elméleti munka területén lemaradás tapasztalható, ami megyénkre ia vonatkozik. mert egyes elvtársak — párt-, gazdasági-, állami vezetők éa propagandisták — nem látják elég világosan az elmélet jelentőségét szocializmust épitő nagy munkánkban. Nom látják, hogy a marxista elmélet elsajátítása megkönnyíti ntunkat * szocializmushoz, lehetővé teszi az építőmunka s az osztályharc váratlanul felbukkanó akadályainak leküzdését. A marxizmus-leninizmus tanítása szerint: „Az elmélet az összes rrszágok munkásmozgalmának általánosított. tapasztalata." A marxista-leninista elmélet a Mwadaluei fejlődéséről szóló tudomány, a munkásmozgalomról, a po«éf Várforradalomról, a kommmiUta társadalom felépítéséről szóló tudomány. Az elmélet nem dolinák gyűjteménye, hanem tudomány, amely az adott viszonyoknak mogfelelően fejlődik, tökéletesedik. Vezérfonal, amely megvilágítja számunkra a forradalmi pártok elvi és gyakorlati tevékenységét. Az elméleti munka kiszélesítésében és megjavításában nagy szerepe van a propagandának. A pártpropaganda feladata éppen az, hogy megvilágítsa a párt politikájának elvi alapjait a párttagság és a pártonkívüli aktíva előtt. Októberben — mint már évek óta rendszeresen — megkezdődött oz új oktatási év. A hallgatók megjelenése a párttörténeti szemináriumokon megyeszerte jónak mondható. A Szegedi Kendergyárban, a Textilmüveknél és még sok helyen 90—100 százalékban vesznek részt a hallgatók a szemináriumokon. Üzemeinkben — egy-kettő kivételével — a pártoktatás jól kezdődött, ugyanígy azokban a tszcs-kben is, amelyek megszilárdultak. Hiányosság vnn azonban a kerületeknél és a falusi nlapszervezeteknél. Marosleién, Csórván, Szókkutason például nem megfelelőek a pártoktatás első eredményei. Hiányos a megjelenés az alsófokú oktatásban; alig 40—50 százaiékos. Ez komoly hiba azért is, mert ezeken a szemináriumokon a kormányprogramm végrehajtását szolgáló intézkedéseket dolgozták fel: a termelőszövetkezetek országos tanácskozásának anyagát, a begyűjtési rendeletet és a termelőszövetkezetek új alapszabályát. Ahol jól dolgozták fel ezeket az anyagokat, ott n tanulás elősegítette a tszcs megszilárdulását, mert a felsorolt anyagok alapos tanulmányozása a népnovelőknek is segítséget adott ahhoz, liogy a kormányprogrammot széles körben ismertessék. Legfőbb hiányosság nz idei oktatásban, hogy a propagandisták megjelenése . a propagandista szemináriumokon esak 50—G0 százalékos és felkészülésük színvonala is igen alacsony. 'A propagnndistn szemináriumoknak nagy jelentőségük van a pártoktatásban. A Politikai Bizottság pártoktatásról szóló 1952 június 5-i határozata hangsúlyozza: „A propagandisták elméleti és módszerbeli felkészültségének további javítása, a pártoktatás színvonala emelésének alapvető feltétele." A propagandista szemináriumok feladata éppen e cél megvalósítása érdekében nz. hogy a propagandistáknak clméloti és módszertani segítséget adjanak. A propagandista szeminárinmok tő fetndnta — a propagandisták felkészültségének ellenőrzése mellett — n propagandisták önálló munkájának segítése, a tananyag legfőbb elvi kérdéseinek és a tanítás módszereinek meg vitatása. Éppen ezért pártbizottságaink, pártszervezeteink az eddigieknél sokkal nagyobb gondol fordítsanak a propagandista szemináriumok szervezésére, a propagandista szemináriumok ét a Propagandisták felkészülésének ellenőrzésére. A propagandista szemi. náriumok segítésének és ellenőrzésének helyes módszere az, ha a járási, városi vagy községi pártbizottságok tagjai valamennyien személyesen is felelősséget vállalnak egy-egy propagandista elvtárs segítéséért, munkájának ellenőrzéséért, A pártbizottságok tagjai személyesen beszélgessenek azokkal a propagandista elvtársakkal, akik nem járnak a propagandista szemináriumra. vagy gyengén, rosszul készülnek fel a foglalkozásokra. Az Cyen beszélgetéseket használják fel elvtársaink arra, hogy segítséget adjanak az illető propagandista elvtársnak a következő anyag feldolgozásához. Jó módszer az ta, ha a propagandista szeminárium vezetőjének _ felkészülését a helyi pártbizottság ! agit prop. titkára a azeminárinm j ..... , megtartása előtti nt<pcn ellenőrzi, kommunista öntudata, politikai vonalának emelésére. A Párttörténet I. évfolyam propagandistáinak cgyrésze azonban nem tartja ezt szem előtt. Ablioz, hogy az ilyen és ehhez hasonló hibát kijavítsuk, elsősorban a propagandista konferencia vezetőjének kell alaposan felkészülnie, mert csak így tudja hallgatóitól megkövetelni az alapos felkészülést. A párttörténeti szemináriumokon tehát meg kell tartani a hallgatók megjelenése terén elért eredményeket és ehhez a szemináriumok tartalmi színvonalát kell fokozatosan emelni. Összegezve: ahhoz, hogy ebben az oktatási évben oktatásunk eszmei, politikai színvonala megfelelően emelkedjék, szükséges Marx, Engels, Lenin, Sztálin klaszRzikus műveinek tanulmányozása, hogy a marxizmus-leninizmus elméletét saját viszonyainkra feldolgozva, minél jobban elsajátítsuk. Ezzol nagy mértékben növekedni fog a párttagság hazaszeretete. ha megnézi előadásvázlatát, vitavezetési vázlatát és ha 'zükoógea segíts épít ad annak helyesbítéséhez. Ugyanezzel a módszerrel • községi pártbizottság titkár- Is eílenőrbihetl. -egitheti a propagandisták: felkészülését. P-jaz-ank KöJrcoti Vezetőségének október 31-1 heiirxnuitci haeqcúlyozza, hogy , A pártbizottságoknak minden eddiginél nagyobb gondot kell foe&ítaniok a mezőgazdaságKis. dolgozó pártszervezetek megerősítésére. Ennek a munkának Is alapvető feltétele az állami gazdasági, gépállomási, termelőszövetkezeti és falusi kommunisták elméleti képzése. Éppen ezért helyes, ha a pártbizottságok a területükön levő egy-egy mezőgazdaságban dolgozó pártszervezet oktató munkáiéért a pártbizottság egy-egy tagját teszik felelőssé. Ebben as oktatási évben szélesebb alapokra helyeztük az SZKP történetének tanítását, mert mint a Politikai Bizottság múlt év júliust határozata leszögezi: „Oktatásunk eszmei-politikai színvonala emelésének fő eszköze a marxizmus-leninizmus klasszikus müveinek, elsősorban az SZKP történetének szélesebbkor/! tanítása." A • Szovjetunió Kommunista Pártja történetének tanulmányozása hatalmas ideológiai fegyver pártunk tagjainak nevelésében, elméleti elmaradottságuk felszámolásában. A propagandisták megtisztelő pártmegbizatása, hogy ezt az Ideológiai fegyvert jól használják fel hallgatóik kommunista nevelésére, a propagandamunka szinébersége, » párt ée a Szovjetunió iránti odaadása. Ezzel növekedik a kommunisták aktivitása is, -melynek eredményeként szorosabbá válik a párt és a dolgozó 1 öme«»k kö'zöttd kapcsolat, valamint biztosabban, gyorsabban hatodunk előre a szocializmus építésének fttíán. Matnz Istvánné — Tllefalvi Púlné V. M. Molotov válasza a szovjet és a külföldi sajtó tudósítóinak kérdéseire Moszkva (TASZSZ). V. M. Molotov — miután nyilatkozatot tett — válaszolt a szovjet és a külföldi sajtó tudósítóinak kérdéseire. Sidney Weiland, ,(a „Reuter", az angol hírügynökség tudósítója) és R. Kasischke, (az „Associated Press" amerikai hírügynökség tudósítója) kérdéseikben azt igyekeztek tisztázni, mi a Szovjetunió álláspontja a négy állam — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, és Franciaország kormányfőinek találkozójával kapcsolatban. A továbbiakban felvetették azt - kérdést, meg kell-e előznie a külügyminiszteri értekezletnek a kormányfők értekezletét? V. M. Molotov válaszában azt mondotta, nem az a lényeg, hogy beszéljenek az értekezletről. Fontos megállapítani az értekezlet céljait. Ebből a szempontból kell megvizsgálni az említett két értekezlet kérdését is, mivel ez nem szervezeti, hanem politikai kérdés. V. Kudrjavcev (az „Izvesztyija" részéről) a következő kérdést vetette fel: „Miként értékeli ön a koreai kérdéssel kapcsolatos politikai értekezlet összehívásának távlatait?" V. M. Molotov ezt válaszolta: „Az a benyomásunk, hogy a koreai-kinai fél tőle telhetően mindent megtesz a koreai kérdéssel kapcsolatos politikai értekezlet időben történő összehívása érdekében. Magától értetődik azonban, hogy az értekezlet összehívása nem csupán az egyik féJtől függ." K. Brodney (A „United Press" amerikai hírügynökség részéről) Megegyezés főtt létre Panmindzsonban a koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozás napirendjére és lefolyására vonatkozóan Haszon (Uj Kina). Á koreai politikai értekezlet kérdéseiről folyó tanácskozáson résztvevő két küldöttség november 14-én a következő közös hivatalos közleményt adta ki: A koreai politikai értekezletet megelőző tanácskozáson résztvevő két fél megbízottai .1953. november 14-én jóváhagyták "a két fél tanácsadóinak ülésein a politikai értekezletet megelőző tanácskozás napirendjére és lefolyására vonatkozóan létrejött megegyezést. A megegyezés szövege a következő: Megegyezés a tanácskozás napirendjére és lefolyására vonatkozóan. Eszmecserét kell folytatni és megoldásra kell törekedni a következő kérdésekkel kapcsolatban: 1. Á politikai értekezlet Összetétele és színhelye; 2. A politikai értekezlet időpontja; 3. A politikai értekezlettel kapcsolatos eljárási kérdések; 4. A politikai értekezlettel kapcsolatos adminisztratív intézkedések; 5. A politikai értekezlettel kapcsolatban felmerülő kiadások. Megjegyzések: 1. A napirend bármely pontjáról egyidejűleg is lehet tanácskozni. Az összetétel és a színhely kérdését, valamint az időpont kérdését — a beosztottak és a tolmácsok számából adódó korlátok között, egyidejűleg lehet megvitatni két albizottságban. 2. A napirend bármely pontjának végleges rendezését az összes napirendi pontok rendezésétől kell függővé tenni. megkérdezte, hogy Németország és Korea kérdése mellett milyen más kérdéseket lehetne felvetni &z értekezleten, ha elismerik bármilyen nemzetközi kérdés megtárgyalásának lehetőségét? V. M. Molotov így válaszolt: „Az általam mondottakból következik, hogy ezt az értekezletet nem kellene előzetesen ilyen vagy olyan kérdésekre korlátozni. Ezen az értekezleten a résztvevők mindegyike a vitás nemzetközi kérdések bármelyikét felvetheti. Szabadon megtehető ez. ha az értekezlet elismeri, hogy ennek vagy annak a kérdésnek rendezése elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet kormány különösen nagy jelentőséget tulajdonít a fegyverkezési hajsza megszüntetésével, a fegyverzet határozott csökkentésével, az atomfegyver, a hidrogénfegyver, valamint a többi tömegpusztító fegyver betiltásával kapcsolatos kérdések megvitatásának, ne fel lehet vetni más olyan kér? déseket is, amelyek megvitatása hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez." J. Zsukov (a „Pravda" részérőll a következő kérdést tette fel: „A nyugati országokban néha arról beszélnek, hogy a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedések megvizsgálására' irányuló javaslatát úgy lehet érteni, hogy az valamennyi vitás nemzetközi kérdés egyidejű megtárgyalását követeli. Helyes-e ez ? Kérem, hogy részletesebben szóljon erről." V. M. Molotov így válaszolt: „Ez,természetesen, nem helyes. A szovjet kormánynak abból a javaslatából, hogy a külügyminiszteri értekezleten vizsgálják meg a nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedéseket, korántsem következik, hogy valamennyi vitás kérdést egyidejűleg kell megvizsgálni. Ez a javaslat azt jelenti, hogy először: EZ értekezleten valamennyi nagyhatalomnak részt kell vennie, anélkül, hogy bármelyiket kirekesztenék, másodszor: hogy az értekezlet részvevőit nem szabad előzetesen megkötni azzal, hogy kötelesek egy valamilyen vitás nemzetközi kérdés megvitatására szorítkozni, hanem az értekezlet részvevői megállapodhatnak bármely megérlelődött kérdés megvizsgálásában, ha elismerik, hogy ennek a kérdésnek rendezése a nemzetközi feszültség enyhüléséhez vezet. Az értekezlet ilyen megítélése a legnagyobb mértékben hozzájárulhatna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, emellett pedig a résztvevők közül senki sem lenne előzetesen megkötve abba n a tekintetben, melyik nemzetközi kérdést terjessze elő megvitatásra." NEMZETKÖZI SZEMLE Miért tartják meg mégis a bermudai találkozót? Az elmúlt héten a nyugati saj-1 -európai védelmi közösség—ről tóban közlemény jelent meg arról,' szóló szerződés ratifikálása. Mostahogy a három nyugati nagyhatalom vezető államférfiai: Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke és Lanlel francia miniszterelnök december 4-én a Bermudákon tanácskozást kezd. A bermudai találkozó kérdése nem első ízben vetődik fel. Ismeretes, hogy az idén tavasszal ugyancsak szó volt Eiscnhower, Churchill és az akkori francia miniszterelnök találkozójáról, azonban többszöri huzavona után erre a megbeszélésre mégsem került sor. A december 4-1 bermudai találkozónak nem az a célja, amit korábban tervbevettek. Akkoriban a nemzetközi feszültség enyhítését követelő erők arra kényszerítették a nyugati államok vezetőit, hogy legalább is szavakban állást foglaljanak a négy nagyhatalom tanácskozása mellett a vitás kérdések rendezése érdekében és Washington, London és Párizs ehhez -előjátékul® szánta Bermudát. Ez a találkozó sem szolgálta volna a feszültség enyhítését — hiszen itt akartak -előzetes feltételeket szabni® a Szovjetunióval való tárgyalásokhoz — a mostani találkozónak a célja azonban még ettől is sokkal távolabb áll. A washingtoni hadügyminisztérium bizonyos -menetrendet® dolgozott l:i a háborús készülődések végrehajtására. Ebben a -menetrendben® nem kis szerepet tölt be a párizsi egyezmény néven Ismert náig minden azt a képet mutatta, hogy a -menetrend® betartása körül nem lesz hiba. Adenauer — Washingtont tudva a háta mögött — ma már nem is titkolja célkitűzéseit és elsőszámú provokátorrá lépett elő Nyugat-Európában, létrejött az Egyesűit Államok egyezménye Francoval és a görögökkel. Ugyanakkor teljesen más a helyzet Franciaországban. A nyugati -szövetségesek® harmadik országában szélesedik az a front, amely főcéljául tűzte ki az -európai védelmi közösség»-ről szóló szerződés ratifikálásának megakadályozását. Nehéz lenne felsorolni mindazokat a jelentős francia közéleti személyiségeket, akik ebbe a táborba tartoznak, jellemzőül elég annyi, hogy megtalálhatjuk benne a harc vezetőitől, a francia kommunistáktól kezdve a regtekintélyescbb polgári politikusokat is, sőt legutóbb a szélsőjobboldali De Gaulle tábornok is az -európai védelmi közösség® ellen foglalt állást. A háborús szerződések ratifikálásának meghiúsítása nemzeti ügy lett és ebből a szempontból jelen pillanatban teljesen mellékes, hogy egyes rétegeket milyen törekvések késztetik ennek az ügynek a támogatására. Ilyen körülmények közölt a nyugati sajtó egyáltalán nem rejti véka alá. hogy a december 4-i bermudai tanácskozásnak az a fő és középponti célja, hogy nyomást gyakoroljanak Franciaországra: a kormány minden áron biztosítsa a párizsi szerződés ratifikálását. Jellemző a DPA nyugatnémet hírügynökség egyik jelentése, amely nyíltan megírja, hogy ha Bonn közvetlenül nem is képviselteti magát a bermudai értekezleten, a diplomáciai előkészítésben mindenesetre jelentős szerepe van Adcnanernak. Laniel kormánya tehát két tűz közé került. Miután ez a kormány teljesen Washingtontól függ. kénytelen számbavenni a tengerentúli nyomást, ugyanakkor viszont, ha szolgaian engedelmeskedik, nem hagyhatja figyelmen kívül, amivel a polgári sajtó is fenyegeti: a bukást. A nemzetközi feszültség enyhítését akadályozó erők nemcsak Európában, hanem a Távol-Keleten is a koreai kérdésben alkalmat keresnek céljaik megvalósítására. Az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége az ENSZközgyűlés napirendjére vétette, hogy vizsgálják ki azokat a -kegyetlenkedéseket®, amelyeket állítólag a koreai néphadsereg és a kínai ncpi önkéntesek követtek el az -ENSZ-haderők® fogságbaesett katonáival. Az Egyesült Államok küldöttsége azt igyekszik bizonygatni, hogy az amerikai katonák vallomásai a baktériumháborúról — e vallomástevők között magasrangú tisztek is találhatók —-kínzások® következménye. Miért van szükségük az amerikaiaknak az ilyesfajta komédiákra? Panmindzsonban aláírták a fegyverszünetet és a tömegek nyomása szerte a világon most arra irányul, hogy mielőbb végleg rendezzék a koreai béke kérdését, tartsák meg és eredményesen fejezzék be a politikai értekezletet. Nyilvánvaló, hogy ez nem vág öszsze a feszültség fenntartásában érdekelt körök elgondolásaival és ezért, ha nincs konfliktus, hát produkálni kell ilyet. Mire alapozzák -vádjaikat® az amerikai imperialisták? Nyilatkozatokat tesznek közzé a hazatelepített hadifoglyoktól arról, hogy korábban, a baktériumháború leleplezéséről tett vallomásaikat -kényszerrel® csikarták ki tőlük. A vallomásukat -visszavonó® volt hadifoglyok nyilatkozatait maga az amerikai sajtó sem tartja meggyözőcknek. A lapok megírják, hogy nem kisebb személyiségek, mint Wilson hadügyminiszter és Stevens hadseregügyi miniszter egyenesen megfenyegették a hazatelepített hadifoglyokat, hogy korábbi vallomásaikért hadbíróság elé kerülhetnek. Az amerikai lapok kétkedésén túl azonban sokkal meggyőzőbb dokumentumok azok a vallomások, amelyeket most az amerikai rágalom visszaverésére az ®Üj Kínahírügynökség ezekben a napokban közzétesz. Ilyenformán ismét csak érvényesül az a közismert és mélyen igazságos közmondás, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. A tanulság pedig mindebből az. hogy a béke erőinek világszerte fokozniok kell nyomásukat annak érdekében. hogy végkép rendeződjék minden olyan kérdés, amely alkalmas a feszültség fenntartására és különösképen fokozni kell a nyomást, hogy létrejöjjön a koreai béke,