Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-10 / 263. szám

a£LMflGY®RORSZaG KEDD, 1948. NOVEMBER 1<C L (Folytatót a* rlső oldalról.) Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok nem egészen 10 százaléka oszlik tel. Azoknak az új tagoknak a száma, akik az idén ősszel beléptek a termelőszövetkezetekbe, meghaladja a háromezret. A kilépők között sok az idén, vagy a tavaly ősszel belépett tag, akiknek javarésze még nem is dolgozott kollektívában és sok az olyan középparaszt, aki a kezdet nehézségeivel és gyermekbetegségeivel küzdő új, fiatal termelőszövetkezetekben nem találta meg gazdasági számítását, vagy akit elkedvetlenített az egyes szövetkezetekben fellépő ellentét, mely az ottani szegényparasztok és középparasztok között mutatkozott. A kilépők közt jelentékeny azoknak a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe. A termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harc megmutatta, hogy * nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret vert, hogy erős. 1 fejlődőképes, százezreket számláló tábora van, mely híven kitart a szövetkezés mellett. De azt is megmutatta, hogy a termelőszövetkezetek létrehozásakor sok helyen durván megsértették a belépés Önkéntességének elvét, hogy a szövetkezet vezetése gyakran nem volt demokratikus, hogy gépállomásaink még nem tudnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy begyújtó szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer Inkább gátolják, mint elősegítik a termelőszövetkezetek fejlődését. Megmutatkozott az is, hogy pártszervezeteink a tszcs-ken beiül sokszor még gyengén működnek, s hogy a tanácsok és állami szervek távolról sem segítik a falu szocialista átépítésének e fontos és döntő részét úgy, ahogy azt kellene. ..m. Továbbfejlődésünk kulcskérdése: a mezőgazdaság fejlesztése Rákosi elvtárs ezután hangsúlyozta: iparfejlesztésünk eddigi ütemének lassításét, beruházásaink átcsocsoportosítását és átállítását — elsősorban a mezőgazdaság fejesetéaére — megköveted az, hogy Ilyen rendszabályok nélkül nem tudjuk biztosítani népünk állandóiul növekvő ' anyagi és kulturális szükségletelnek kielégítést. Népgazdaságunkban a döntő, irányadó, meghatározó pozíciók az ipar, a közlekedés, a bankok az. áMaml gazdnságofe, a kereskedelem legnagyobb része, a munkásosztály államának kezében vannak. Ennék következtében a szocializmus gazdasági alap' törvénye lényegében nálunk Is érvényes. Tudvalevő azonbnn, hogy mezőgazdaságunkban még messze túlsúlyban van a kisárutermelő paraszti gazdaság. Világos, hogy a paraszti kisárutermelő gazdaság nem, tudja oly mértékben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlettebb technika alapján termelő szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, hogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok termelése számunkra nélkülözhetetlen és döntő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítése, egész szociális építésünk érdeke parancsolóan megköveteli tehát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élelmiszerek termelését. Ezért meg kell növelni ez egyéni parasztság biztonságérzetét, minden eszközzel segíteni kell termelési kedvét, minden módon a kezére kell járni, liogy megkönnyítsük neki a többtermelést, hegy érdekeltté tegyük a löbblcrmelésbcn. Rendelkezésre kell bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a többtermelést elősegítik: n műtrágyát, növényvédőszereket, gépi munkát, nemesitett vetőmagot, fajállatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszti gazdaságokban ls a termés eredménye. Érdekeltségét a tőbbtermelésben azzal Is serkentefti kell, hogy előkész'tsük és eljuttassuk n faluba mindazokat sz árukat, amelyekre a parasztságnak szüksége van, nmeIveket szívesen vásárol és amelyekben 82 utolsó időkben hiány mutatkozott. Az, ilyen, számára szükséges áru bőséges legyártásának kérdése vlsszuvczet bennünket az Ipari beruházások átállításához, mert a parasztság által megkövetelt áruk és fogyasztási cikkek gyártását másképp, mint iparunk átcsoportosításával, megoldani nem tudjuk, ipari termelésünknek és beruházásainknak az az átállítása, melyet pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek. ilyenmódon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünkkel és ez mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásónak eredménye milyen széles körre terjed ki és milyen mélyreható. A NEP helyes alkalmazása Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozatait, melyek a mezőgazdaság fejlesztését és benne a szocialista szektor támogatása mellet, az egyénileg dolgozó parasztságnak nz eddiginél fokozottabb támogatását irányozták elő, nem egy elvtársunk úgy értelmezte, hogy mi most térünk rá az úgynevezett NEP-re, arra az űj gazdaságpolitikára, melyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befejezésekor kezdett megvalósítani. Ez a nézet téves. A NEP-nek megfelelő új gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat évo után nálunk hatalomra jutott a munkásosztály és megkezdte a szocializmus építését. A NEP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A NEP a proletárdiktatúrának arra irányuló politikája, hogy ne közvetlen termékcserével, ne ptae nélkül és a ptac megkerülésével, hanem a piac kihasználásával, a piac útján küzdje'le a kapitalista elemeket és építse fel a szocialista gazdaságot. Ez a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezettsége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja és ezzel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a szocializmust építő Ipari munkásság, a város jobb ellátásához, Jobb élelmezéséhez. .Ezt a politikát folytattuk ml is, miután a munkásosztály hatalomra jutott hazánkban. A hiba azonban ott volt, hogy e politikát olyan megszorításokkal (szinte teljes állami gabonamonopólium, az állatfelvásárlások állami monopóliuma, a mezőgazdasági áruk szállítási engedélyhez kötése, stb.) alkalmaztuk, amelyek jelentékenyen csökkentették hatályosságát és eredményeit. 1951 december 1-én. amikor a Jegyrendszert megszüntettük, ezeknek a NEP-et korlátozó intézkedéseknek Jelentékeny részét eltöröltük. Erre annál is inkább szükség volt, mert iparunk fejlődése, valamint a jegyrendszer megszüntetését követő megnövekedett élelmiszervásárlésok ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben a NEP helyes alkalmazásának egyik legfőbb feladata az lett volna, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük, serkentsük a mezőgazdaság termelését és hassunk oda, hogy & parasztság nagy többségét "kitevő egyéni gazdálkodók minél több árut hozzanak a piacra. A többtermeléshez több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a megnövekedett szükségletről úgy akartunk gondoskodni, hogy emeltük a beadási kötelezettségeket és ezzel csökkentettük azt az árumennyiséget, amit a parasztság szabad ptácon eladhatott. A tetejébe egyre kevesebb műtrágyát, kevesebb kisgépet gépi munkát adtunk a földművesek nagy többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak, ami persze nem segítette elő a többtermelést. M'.idoz együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökként, sőt az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei egyszerűen otthagyták a földet s elmentek a? iparba, az állami gazdor-ágokba, ahol jobban megtalálták számításukat. • Azok az intézkedések tehát, amelyeket most pártunk ái kormányunk o téren foganat sit. nem n NEP kezdetét jelentik, hanem azoknak a hibáknak kliavltísát. amelyeket ti NEP eddigi alkalmazás folyamán elkövettünk. Erek az intézkedések egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó Parasztokat, erősítik b zWságévzetü. ket, másrészt a nyújtott kedvezmények és előnyök útján töbötermelésre serkentik őket s oda hatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat. melyek fékezték eddig az egyéni parasztság termelési ked. vét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését s ami ezzel összefügg, akadályozták n p'acra kerülő élelmiszerek mennyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is ériették, pártunknak és kormányunknak ezt a szándékát, helyeslőleg, powtíve foglaltak hozzá állást és en.iek az állásfoglalásnak. valamint a megnövekedetf termelési kedvnek egyik megnyilvánulási forintja az. hogy töbh mint 200 ezer egyénileg dolgozó paraszt vett bérletet a tnrtnlékföldekből. Szövetségünk a középparasztsággal Az a körülmény, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjában azt a lenini politikát, mely a mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy „támaszkodjunk teljes erővel a szegényparasztságra, legyünk szövetségben a középparaszttal és harcoljunk a kulák ellen". Mióta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szegényparasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik & középparasztok' száma. (Bár a most kilépők között nagy a középparasztok aránya.) Az is világos, hogy a mi viszonyaink között az a középparaszt aki már belépett a szövetkezetbe, aki lelkes híve a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szegényparaszt, aki nem egyszer még szemben áll a termelőszövetkezettel. A termelőszövetkezetek, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fejlesztése közben tehát egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy politikánkban a lenini hárman jelszónak megfelelően változatlanul fontos a középparasztsággal való szövetségünk is. Ezért tekintet nélkül arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, álljuk vele a szövetséget s ann^k a lenini tanításnak a szellemében, hogy a munkásosztály a középparasztot „a szükségletei iránt tanúsított figyelmes magatartással vonja a maga oldalára", mi is arra törekszünk, hogy számotvessünk minden tekintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az errevonatkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, tovább erősítik pártunk befolyását, tekintélyét s tovább szilárdítják egész népi demokráciánkat. Eredményeink megszilárdítása Központi Vezétőségünk és kormányunk határozatainak döntő része az, amely előírja, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoportosításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság eddiginél hasonlíthatatlanabbul erőteljesebb támogatását és fejlesztését, s ami ennek következménye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlőd«tenek elmaradásában, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeznek. A lasított ütem lehetővé teszi a lélekzetvételt. az elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást, a tarta'ékok feltöltését és mindezeknek az akadályoknak az* elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátoltak és még mindig gátolják továbbfejlődésünket. Iparosításunk eddigi hatalamas eredményei módot nyújtanak arra, hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez az átcsoportosítás viszont lehetővé teszi ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, s egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését. Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, mellyel előkészítjük az átmenetet a ""kővetkező láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2—3 évben a központi feladat. Most erre kell erőinket összpontosítani. Ha ezt a feladatot jól megoldjuk, népünk jóléte emelkedik, pártunk és a tömegek viszonya megjavul, erősödik a munkás-paraszt szövetség, népi demokráciánk alapja. A szocialista építés új szakaszába léptünk. A lélekzetvétol, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az elért eredmények, megszilárdítása és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagynrányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát nnnnk az új szakasznak, melybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai után léptlink. Ezek a feladatok újak nz eddigiekkel, a régiekkel szemben, végrehajtásuk kofrtoly változást, bizonyos fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi Vezetőségünk mai ülésének jelentősége abban is áll, hogy világosan rámutat arra, hogy a szocialista épités új szakaszába léptünk, abba szakaszba, ahol a mezőgazdaság gyors fejlesztése a központi kérdés, ahol a dolgozó nóp életszínvonalának állandó jnvítását, a szocializmus alaptörvényének fokozottabb érvényesítését tűzzük napirendre. Pártunk minden tagja legyen tudatúban annak, hogy alapvető változás állt be gazdaságpolitikánkban, annak irányvonalában. Ezért minden elvtársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat és értse meg, tfogy döntő mértékben jó végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egész jövőnk. ft határozatok végrehajtásának nehézségeiről Ezt azért kell ilyen élesen aláhúzni, mert mint* minden jelentős és mélyreható \ átcsoportosításnak és átállításnak, a mi határozataink végrehajtásának is vannak nehézségei, melyeket nem akarunk lekicsinyelni és melyek előtt nem kívánunk szemethunyni. Az ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az, amit pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, sok munkát, körültekintést és gondot igényel. Növeli a nehézségeket, hogy az átcsoportosítással kapcsolatban most jelentkeznek és most ütköznek ki eddigi iparfejlesztésünk gyors ütemének árnyoldalai: az, hogy villamosenergiatermeiésünknél nem helyeztünk kellő gondot erőműveink biztonságos üzemeltetésére, hogy szénbányászatunkban elhanyagoltuk a feltárást és így tovább. Ezt világosan meg kell mondanunk, mert egyes elvtársaink ezeknek a bajoknak a Jelentkezését Központi Vezetőségünk határozataira, az új kormány programmjára, szóval a hibák feltárására vezetik vissza. Ma már nem szorul magyarázatra. hogy milyen helyesen járt el pártunk és kormányunk, mikor bátor kézzel nyúlt e kérdésekhez, s hogy milyen súlyos következményekkel járt volna, ha idejében bele nem avatkozunk. De nem is ezek a nehézségek az átállás, az átcsoportosítás legkomolyabb akadályai, hanem az az értetlenség, vontatottság, belső ellenállás, melyet elvtársaink egy része a határozatok végrehajtásával szemben tanúsít. A párt és a kormány határozatait a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép helyesléssel fogadta. A dolgozók megértették, hogy e határozatok az ő javukat szolgálják, a dolgozó nép, elsősorban az ipari munkásság jólétének emelését célozzék. Ez megkönnyíti a gazdasági vezetés munkáját. A határozatok kijavítják a hibákat, csökkentik az eddigi túlfeszített ütemet. Reálisabbá teszik tervcinket s ezzel megkönnyítik, elősegítik végrehajtásukat. Az iparfejlesztés lassúbb üteme végre lehetővé tette, a gazdasági vezetők számára, hogy körültekintsenek gazdaságuk táján, rendbeszedjék üzemeiket, megjavítsák a munkavédelmet, a munkásjóléti intézményeket, az öltözőket, a fürdőket, az ebédlőket, több gondot fordítsanak a gépek karbantartására. Biztosíthatják jó. folyamatos üzemeltetésüket, jobban megszervezhetik a munkát, megjavíthatják a minőséget, csökkenthetik az önköltséget, a selejtet, gondoskodhatnak a munka termelékenységének emeléséről, takarékosabban • bánhatnak i>Z anyaggal, energiával. Egyszóval: megvalósíthatjuk mindazt, aminek az elmúlt hat esztendő , hatalmas ütemű fejlődése köz- 1 ben nem tudtak elég figyelmet szentelni. Azt tapasztaljuk azonban, hogy akadnak olyan elvtársaink, akik! most, amikor az átcsoportosítás feladata új kérdések elé állítja őket — olyanok elé, melyeket eddig nem végeztek és amelyekben nincsen gyakorlatuk — megtorpannak. Nem egyszer mereven ragaszkodnak régi elgondolásaikhoz, eltúlozták az átcsoportosítással, az átállással járó nehézségeket és vontatottan, immel-ámmal állnak a munkához. Másokat a helyes és célravezető határozatok megértésében és végrehajtásában az gátol, hogy csak saját területüket ;artJák szem előtt, csak saját gazdasági águkkal törődnek s nem törekszenek arra, hogy feladataikat az egész szocialista népgazdaság szempontjából tekintsék. Az ilyen gazdasági vezetők kételyeit, bizonytalanságát, vontatottságát, vagy ellenkezését nem egyszer ügyesen az ellenség is táplálja, támogatja, érveket szolgáltat hozzá. Vannak olyan gazdasági vezetőink, akik rabjai saját régi elképzeléseiknek, Az ilyen elvtársak nem törekednek arra, hogy megértsék határozataink célkitűzéseit és hatását, nem hatolnak e határozatok lényegébe, nem tanulmányozzák végrehajtásuk gazdasági és politikai eredményeit és ezért nem képesek megérteni, hogy miért van döntő jelentősége az átállásnak. Akadnak azonban olyan elvtár* saink is, akik az iparosítás és a beruházások ütemének lassítását visszavonulásnak tekintik, a mezőgazdaság és a parasztság támogatásában jobboldali politikát látnak és azt, hogy az ipár fejlesztésének csökkentett üteme mellett a mezőgazdaság gyors fejlesztésére veszünk irányt, letérésnek tekintik a szocializmus építésének helyes útjáról. Az eféle nézetek rendkívül komoly károkat okozhatnak, ha teljes erővel fel nem lépünk veiük szemben. B szocialista épWs folytatásának eoyedüli helyes útja az a politika, melynek eredményei képpen megnő a szocializmust építő munkásosztály, de az egész doU gozó nép életszínvonala és jóléte, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a hús, a zsír, a tej, az élelmiszereknek s azoknak a nyersanyagoknak: a mennyisége, melyekkel a mezőgazdaság szocialista iparunkat táplálja, nem visszavonulás, de előrehaladás. Ha mi most, miután iparunkat á háborúelőttinek háromszorosára emeltük, rátérünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését, benne az élelmiszerek termelését is erőteljesen megnöveljük, hogy ezzel megemeljük az ipari munkásság életszínvonalát — ez nem letérés a szocializmus építésének útjáról, hanem túlzottan gyors iparosításunk folyamán előállott aránytalanságok szükséges és elkerülhetetlen kiküszöbölése, a szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja fejlődésünk jelenlegi szakaszán. A Központi Vezetőség és a kormány határozatainak végrehajtásával szemben helyenként ellenállás tapasztalható állami és guzdasági vonalon, magában az Országos Tervhivatalban és a kohó- és gépipari minisztériumban, a nehézipari minisztériumban is, ahol az elvtársak egyrésze hat év alatt hozzászokott ahhoz, hogy nz ipari termelés tervének ütemét szakadatlanul — nem egyszer még év közben is — megemelték és most az új feladatok előtt megtorpannak. De tapasztalható helyenként vontatottság és ellenkezés pártunkban, sőt pártunk központi apparátusában is, például terv- és pénzügyi osztályunkon. Élesen fel kell lépni az ilyen jelenségekkel szemben. Az. hogy egy vezető elvtárs kényszeredetten, meggyőződés nélkül, vagy éppen elutasítóan viszonylik pótunk és kormányunk döntő határozataihoz, nem marad titok, ezt észreveszik a körülötte dolgozó elvtársak, az egyszerű munkások és észreveszi az ellenség is. Az ilyen magatartás gátolja a lendületes munkát, fékez, InzRja a fegyelmet, lassítja a mnnka ütemét, esökkenti nz éberséget, s mindezzel fokozza nz átállítás nehézségeit. Az ellenség bátorságot merít ebből, megkettőzi erőfeszítéseit és növeli kártevését. Mikor pártunk új módszerekkel, az eddig folytatott politika megváltoztatásával oldja meg a fel(Folytatás a harmadik oldalon.)