Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-27 / 278. szám

Az LNSZ-kiizgyűlés 8, ülésszaka A Biztonsági Tanács november 23-i übse 2 KEDD. 1953. NOVEMBER 27. van a mö'i"»' A Bék e-Vüástanács ülésszaka Andics Erzsébet felszólalása DCöppatüé Nincs meiegvíz Kint a Váaárhclyi-sugárút végén, közvetlenül az átjáró mellett szegedi szociális otthon. Nyáron a nagy, széleslombú fák, agyü­"Vert árnyal között töltik öreg napjaikat az otthon lakói. Min­den kényelem megadatott számukra. Az az, csak egy nem. Dc ennek is megvan az oka. Most, a téli Idő­szakban meleg, barátságos szobákba húzódtak, hisz az egész épületre már 309 ezer forintot fordított a vá­rosi tanács, már mint rendbehozására, tatarozására, új fürdő, mosdó készítésére. Mindez rendbeli is volna, csak az a baj, hogy nincs melegvíz. Hogy miért nincs melegvíz? Ennek hosszú törté­nete van, amelyet röviden így írhatunk le: Az egész épület újjáalakítását, a fürdőt, a mosdót még a mull év végére cl kellett volna készítenie a Tatarozó Vállalatnak. A mun­ka befejezése ez év nyaráig elhúzódott — több hibát az utóbbi időben javítottak ki — cs most már minden rendben lenne, a melegvizet szol­gáltató boylerck, a víznyomás erősítő berendezés ls készen van teljes egészében végre-valahára, azonban nem jó. Éspedig azért nem. mert egy-két helyen a csővezeték lyukas, amelyen keresztfii csöpög a víz. Emiatt nem tudnak ott helyben fürdeni az ottlakók éa várják nagy tü­relemmel, hogy mikor csinálja már meg a Csongrádmegyei Épületsze­relő Vállalat — amelyhez a hiba megjavítása tartozik. "Mindössze pár­órai munkáról van szó. ITgy véljük, hogy különösebb erőfeszítés nélkül ezt az illető vállalat szakmunkásai mielőbb elvégezhetnék, s akkor mindjárt lenne melegvíz, örülne mind a hatvan öreg. Miért nem adják meg nyugodt öreg napjaikhoz még ezt a kényelmet is? M. T. Rövid külpolitikai hírek A Biztonsági Tanács november 23-i ülésén meg kellett volna kez­denie a Trieszt szabad területi kor­mányzó kinevezése kérdésének megvitatását, Lodge, az Egyesült Államok képviselője azonban ja­vaslatot terjesztett elő, hogy a kér­dés megvitatását ismét halasszák el, mégpedig a december 8. és 17. közötti időre. Az Egyesült Államok képviselője a javaslat előterjesztésekor arra hi­vatkozott, hogy valamiféle tanácskozások foly­nak Trieszt szabad terület sor­sáról és hogy „a legutóbbi ese­mények" a tanácskozások pozi­tív kimenetelére nyújtanak re­ményt. Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió képviselője erélyesen tiltakozott a kormányzó kinevezéséről szóló kér­dés megvitatásának újabb elhalasz­tására előterjesztett javaslat ellen Rámutatott, hogy az amerikai küldött utalása va­lamiféle tanácskozásra, nem változtat a dolog állásán. E ta­nácskozás ugyanis nem céloz egyebet, mint azt, hogy megbe­széljék. hogy hogyan osszák fel végérvényesen Trieszt szabad területet és hogyan temessek cl mindörökre az 1947 február 10-én megkötött olasz békeszer­ződést. Több mint egy hónapja annak — mondotta Visinszkij elvtárs —, hogy a Szovjetunió Javasolta a Biz­tonsági Tanácsnak a Trieszt szabad területi kormányzó ki­nevezéséről szóló kérdés meg­vitatását. Annakidején rámutat­tunk, hogy a három nyugati hatalomnak Trieszt szabad te­rülettel kapcsolatos politikája az olasz békeszerződés meghiú­sítását Jelenti. Az olasz békeszerződés e részének végre nem hajtása elkerülhetetle­nül a legszomorúbb következmé­nyekkel jár és szertefoszlatja Tri­eszt Szabad Terület egész lakossá­gának, éppúgy, mint az olasz nép­nek, valamint az összes békeszerető népeknek hő regényeit. Az olasz békeszerződés igazságos és észsze­rű, békeszerető rendelkezéseinek teljesítésével olyan" valóban sza© bad és demokratikus területet te­remtenek meg, amely alkalmas ar­ra, hogy Európa e fontos déli tér­ségében a demokrácia és a haladás támaszpontja legyen. Triesztnek amerikai katonai tá­maszponttá változtatása — ami a békeszerződés durva megszegésé­nek példája — csak olajat öntött a tűzre, minthogy az említett terü­let amerikai támaszponttá változta­tásának nyíltan agresszív céljai ío­50 évvel ezelőtt, 1903 november 7-én született Fürst Sándor, a pia­gyar nép nagy fia. Fürst Sándor már 16 éves korától résztvett a munkásmozgalomban. 29 éves volt, amikor a Horthy-bérenc árulók rendőrkézre Juttatták és a statáriá­lis bíróság hírhedt Töreki-tanácsa halálra ítélte. 1932 július 29-én vé­gezték ki a fiatal forradalmárt, aki életét adta a magyar nép szabad­ságáért. A még ifjú Fürst Sándor a Ma­gyarországi Magántisztviselők Szö­vetsége egyik szakosztályának tit­kára volt, amikor a nemzetközi reakció támogatásával letörték a dicsőséges Magyar Tanácsköztársa­ságot és utána a fehér terror rém­uralma zúdult az országra. A ko­moly, értelmes Ifjú a szörnyű ter­ror és az eszmei zűrzavara köze­pette is kereste az események ma­gyarázatát, a fasiszta barbárságból, kivezető utat. 1921—22-ben a magyar nagybir­tokosok és tőkések a Horthy-rend­őrség támogatásával megszilárdí­tották politikai hatalmukat és kül­földi kölcsönök segítségével meg­állították az inflációt. Ez azonban a munkásosztály helyzetén nem se­gített. Az uralkodó osztályok a stabilizáció minden terhét a dol­gozók vállaira rakták. A kölcsönök milliós kamatait a munkabérek le­s'állításával a munkásságból pré­mlték ki. A munkásosztály elége­detlensége és elkeseredése állan­dóan nőtt. Több, nagyobb iparág­ban, így a bányászatban is komoly sztrájkok robbantak ki. Ebben az időben érkezett haza Rákosi Mátyás és szervezte újjá a kommunista pártot. E munkája nyomán döntő fordulat következett be a magyar munkásmozgalomban. Újból megindult a harc a mun­kásság helyzetének megíavításá­ért, a tőkés kizsákmányolás meg­szüntetéséért. 0 Ebben a harcban érett és fejlő­dött kommunistává a fiatal Fürst Sándor. Amikor 19?5-ben Rákosi elvtársat először állították osztály­kozták azoknak a reakciós, nacio­nalista csoportoknak revansvágyó hangulatát, amelyek a trieszti kér­dés megoldását Triesztnek a táma­dó ószakatlanti tömb hatókörébe való bevonására Irányuló tervben, keresték. A mesterkedés célja, hogy Trieszt térségét a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok ellen irányuló katonai tá­maszpontok általános láncolatá­nak fontos láncszemeként hasz­nálják fel. Visinszkij elvtárs hangsúlyozta, hogy a legreakciósabb angol-ame­rikai körök Trieszttel kapcsolatos népellenes, agresszív politikája Európa e térségében olyan egész­ségtelen, tűrhetetlen helyzetet te­remtett, amely veszélyezteti a bé­két és a nemzetközi biztonságot. Trieszt politikai szenvedélyektől lobogó katlanná vált. Most már senki sem titkolhatja el ezt a nyugtalanító tényt. Visinszkij elvtárs kiemelte, hogy Bécs (MTI) A Béke-Világtanács bécsi ülésszakának csütörtök dél­előtti ülésén felszólalt Andics Er­zsébet, a Magyar Országos Béke­tanács elnöke. Andics Erzsébet a többi között a következőket mon­dotta: Mozgalmunk hatalmas feladata a béke megvédése. De amikor a háború és a béke, kérdése, korunk olyan központi kérdésében foglal állást, amelyben mint gyújtópont­ban összefutnak a mai emberiség alapvető, nagy problémái, a nem­zeti szabadság és függetlenség kér­dése, a demokrácia, a szociális ha­ladás, a népek közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok — egyszó­val: az egész emberiség további fejlődésének elsőrendű' fontosságú kérdései. Ha a népek látni fogják, hogy olyan nehéz kérdésben, mint a háború és béke kérdése, meg tudtak egyezni, akkor más kér­désekben is erre az útra lép­nek. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a magyar békemozgalom nagy lelkesedéssel kapcsolódott be abba a kampányba, amely világszerte folyik a vitás nemzetközi kérdé­seknek tárgyalások és megegyezés útján való békés rendezéséért. Vá­rosokban és falvakban, üzemekben és lakóházakban tíz- és tízezer he­bfróság elé, a dolgozók vezérének bátor magatartása mély hatást gya­korolt fürst Sándorra. Már tudta melyik az az út, amelyen járnia kell. Megfeszített erővel dolgozott a SZDP baloldali csoportjában tömörülő munkásság között, a Ma­gyarországi Magántisztviselők Szö­vetségében és a különböző munkás kultúregyesületekben. Lelkes, oda­adó munkájában egyre felelősség­teljesebb feladatokat bíztak rá, majd 1926-ban a KMP felvette tag­jai sorába. Fürst Sándor szívvel­lélekkel vett részt a munkásosz­tály mindennapi gazdasági küzdel­meiben. Rákosi elvtárs letartóztatása és elítélése óta, 1927. kora tavaszán érte a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártját a legsúlyosabb veszteség: a párt 70 aktív tagját letartóztat­ták. Az illegális szervezetek közöt­ti kapcsolatok megakadtak. A moz­galom megbénult. De csak rövid időre. Fürst Sándor az elsők között lá­tott munkához. Példát mutatott arra, hogyan lehet nehéz körülmé­nyek között, csüggedés nélkül, a végcél szem előtt tartásával har­colni. Benne testesült) meg a fa­siszta reakcióval folytatott harcban megedződött igazi forradalmi szer­vező típusa. A SZDP Horthy-bé­renc, osztályáruló kémei gyűlölet­tel figyelték Fürst Sándor tevé­kenységét s mint annyi más har­cost, őt is kiszolgáltatták a fasiszta rendőrségnek. Fürst Sándor is megismerte a fasiszta rendőrség vadállati vallatási módszereit. De semmiféle kínzás nem törte meg. Nem vallott. Nem tudtak rábizo­nyítani semmit és így hamarosan kénytelenek voltak kiengedni. 1928. tavaszától Fürst Sándor már mint a KMP központi bizott­ságának tagja, a Kommunista If­júmunkás Szövetséget irányította. 1929, elején a rendőrség nagyobb­a húrom nyugati hatalomnak a trieszti kérdéssel kapcsolatos erőfeszítései veszélyeztetik az összes békeszerető népek, de mindenekelőtt Trieszt lakossá­ga, és a jugoszláv, valamint az olasz nép érdekeit. Visinszkij elvtárs végül a követ­kezűket mondotta: — Ismételten tiltakozom az em­lített javaslat megvitatásának to vábbl halogatása ollen és szorgal­mazom a javaslat haladéktalan megtárgyalását azzal, hogy utána nyomban' hozzálássanak a béke­szerződés összes többi rendelkezé­sének végrehajtásához, amely Tri­eszt Szabad Terület egészére vo­natkozik. A szavazás során az Egyesült Államok küldöttsége által a ^rleszt-szabadtcrületi kormányzó kinevezéséről szóló kérdés megvi­tatásának újabb elhalasztására előterjesztett javaslatot támogatta a biztonsági tanács amerikai-angol csoportja. A Szovjetunió képvise­lője a javaslat ellen szavazott. iyen folyik rendszeresen a legfon­tosabb nemzetközi kérdések ismer­tetése, megvitatása. Andics Erzsébet ezután hangsú­lyozta, hogy a magyar nép együttérzése ott van mindazok mellett a népek mellett, amelyeket az agresz­szorok veszélyeztetnek, mint ahogy a legnagyobb hálával adózik a békét védelmező or­szágoknak, elsősorban a nagy Szovjetuniónak. Andics Erzsébet a továbbiakban elmondotta, hogy a Béke-Vllágta­nács budapesti .ülése óta eltelt né­hány hónap alatt országunkban egész sor olyan kormányintézkedés látott napvilágot, amelyek célja a magyar nép anyagi és szellemi jó­létének az eddiginél magasabb szintre emelése. Nagyarányú árleszállítások és más rendszabályok eredménye­ként lakosságunk vásárlóereje már ebben az évben ncgy és fél-ötmilliárd forintul, növek­szik és még nagyobb mérték­ben növekszik a jövő év fo­lyamán. Andics Erzsébet beszéde végén nagy taps közepette átadta az el­nöklő Nyikoláj Tyihonovnak azo­kat az albumokat, amelyek a ma­gyar nép üdvözleteit tolmácsolják a Béke-Világtanácsnak, A magyar-román kulturális egyez­mény 1954 évi munkatervének meg­tárgyalására magyar kulturális kül­döttség utazott Bukarestbe. A kül­döttség vezetője Majlát Jolán, a Kultúrkapcsolatok Intézetének fő­titkára, tagjai: Csukás István okta­tásügyi minisztériumi főosztályve­zető, Mikó Zoltán népművelési mi­nisztériumi főosztályvezető és Pat­kós Lajos osztályvezető, a Magyar Tudományos Akadémia részéről. • Bécs (MTI), Hírügynökségi jelen­tések beszámolnak arról, hogy dr. Leopold Figl volt osztrák szövet­ségi kancellárt nevezték ki a nem­régiben lemondott Gruber osztrák külügyminiszter utódjává. Figl — éppúgy, mint Raab szövetségi kan­cellár és Gruber volt külügyminisz­ter — az osztrák néppárt tagja, • Kairó (TASZSZ). Az „Al-Miszri" és az „Al-Alcbar" című egyiptomi lapok közleménye szerint az angol kormány kairói nagykövetségén keresztül szóbeli jegyzéket intézett Egyiptomhoz. A jegyzékben felhív­ja Egyiptom kormányának figyel­mét arra, hogy a Szuezi-csatorna övezetében „az utóbbi időben meg­sokszorozódtak az incidensek",, * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kutas Imre elvtársa^rend­kívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezte ki és megbízta a berni magyar követség vezetésé­vel. IIMHIMIIIMIMMMII statáriális vészbíróság azonnal munkához látott. A magyar burzsoázia tudta, hogy Sallai és Fürst mögött a magyar munkásosztály, a dolgozó nép áll, hogy a tiltakozás országos és nem­zetközi viharával kell szembenéz­niük. Azért a statáriális tárgyalás előtt nem is akarta nyilvánosság­ra hozni Sallai és Fürst letartóz­tatását. Titokban akarta lefolytat­ni a vizsgálatot és titokban akarta előkészíteni a kettős gyilkosságot. De a párt röplapjai felhívták a dolgozókat: ©Gálád gyilkosság ké­szül!© A magyar munkásosztály és a nemzetközi demokratikus közvéle­mény egyöntetűen tiltakozott a gyilkosság terve ellen. De a világ sötét, reakciós erői bátorították a magyar vészbíróságot: ne hátrálja­nak meg. A statáriális tárgyaláson a hete­ken át megkínzott Sallai és Fürst bátran viselkedett. Fürst Sándor a többi között kijelentette: ©Meg vagyok győződve a kommunista eszme és a Kommunista Párt cél­kitűzéseinek helyességéről.© A hirhedt Töreki-tanács által a tárgyalásra meghívott ©váloga­tott© közönség láthatta, hogy a kommunista eszme meggyőződéses, öntudatos, bátor katonái állnak a bíróság előtt. Sallai Imrét és Fürst Sándort 1932. július 29-én kivégezték. Ele­tüket adták a magyar nép szabad­ságáért. Súlyos veszteség érte a pártot, de nem gyengítette meg. A párt hűségesen teljesítette fogadalmát, nrpelyet Snüai Imre és Fürst Sán­dor kivégzése után te-t a magyar dolgozókhoz intézett felhívásában: ©A harc tovább folyik, köztetek, veletek, értetek, Statáriummal, akasztófával dacolva folytatjuk és fokozzuk a har.-ot. Nincs annyi bilincs, börtön és bitó, hogy egy pillanatra is megállítsa küzdelmünket!© egr < — Benőit Frachon szabad! Párizs (MTI). A francia népi tö­megek hatalmas egységben meg­nyilvánult megmozdulása a La­nicl-kormány torrorpolltikájával szembon újból nagy győzelmet aratott: A párizsi törvényszék' vádtanácsa csütörtökön a tömegek nyomására úgy döntött, hogy „ideiglenesen" szabadlábra he­lyezi Benőit Eranchont, a CGT főtitkárát, akit Laniel miniszter© elnök rendőrkópói törvényellene­sen letartóztattak és börtönbe ve­tettek. A szabadlábrahelyezési végzést a vádtanács azzal indokolta, hogy „nem látja szükségesnek íogva­tartását az igazság felderítése ér­dekében". Életét adta a magyar nép szabadsagáért Emlékezés Fürst Sándorra szabású kommunista akciótól tart­va, közel 100 ismert kommunistát letartóztatott, köztük Fürst Sán­dort is. Társaival a toloncházba ke­rült, ahol Fürst Sándor kezdemé­nyezésére éhségsztrájkot kezdtek. Néhánynapos éhségsztrájkjukkal elérték, hogy ügyüket elővették és néhány nap múlva csaknem vala­mennyiüket szabadonbocsátották. Fürst Sándort rendőri felügyelet alá helyezték. 1929. nyarán, a nagy gazdasági világválság előjeleinek levezetésére az imperialista hatalmak őrült fegyverkezésbe kezdtek. E féktelen fegyverkezéssel szemben a Kom­munista Internacionálé, a nemzet­közi proletáriátus vezetője, felhív­ta minden ország kommunista pártját, hogy az első világháború kitörésének 15. évfordulóján: 1929. augusztus 1-én nemzetközi békena­pot szervezzen. Fürst Sándor fárad­hatatlanul dolgozott az augusztus 1-i megmozdulás sikeréért. A pro­vokátorok és a besúgók azonban jóelöre értesítették a rendőrséget a készülő tüntetésről és Fürst Sándort újból letartóztatták, majd egyévi és négyhónapi börtönbünte­tésre ítélték. Ugyanakkor a bíró­ság előtti magatartásáért, a vallo­más megtagadásáért külön egyévi fogházbüntetést róttak ki rá. Sallai Imre, a kommunista esz­me másik értékes, bátor harcosa, 1931. tavaszán érkezett haza. Ekkor szabadult ki a fasizmus börtönéből Fürst Sándor is. Ettől az" időtől kezdve Sallai és Fürst együtt dol­goztak a pártért és a dolgozó népárt. Az akkor már harmadik éve tomboló gazdasági világválság ter­he egyetlen európai országban sem nehezedett annyira a dolgozókra, mint Magyarországon. Százezrek ár, milliók nyomora azonban nem za­varta a tőkéseket éS nagybirtoko­sokat, A bérek és fizetések leszál­lításával újabb és újabb rohamra indultak a még dolgozó munkások, szegényparasztok és tisztviselők ellen, A hatalom birtokosai, a tőke urai tudták, hogy a városok és a falvak dolgozó népe nem fogja né­mán tűrni a szenvedéseket és nyo­mort. Tisztában voltak, hogy a dol­gozók harcának egyetlen hivatott, elszánt vezetője: a KMP-ja újult erővel folytatja harcát az uralko­dó osztályok ellen a munkásság kenyeréért és szabadságáért. Ezért a katonatisztek, a rendőrség és a csendőrség szuronyaira épült Horthy-rendszer a dolgozók forra­dalmi harcának elfojtására a bia­torbágyi merénylet ürügyével 1931. szeptemberében kihirdette a statá­riumot. Ez azonban nem félemlí­tette meg a magyar kommunistá­kat. Éppen ellenkezőleg. A statá­rium kihirdetése után szilárdultak meg igazán az illegális Kommu­nista Párt szervezetei. A párt be­folyása megnőtt, elsősorban az üze­mi munkások és a földmunkások kö2ött. Közeledett 1932. augusztus l-e, a negyedik nemzetközi vörös nap. Ezen a napon a Kommunista Pártok szerte a világon a 18 évvel azelőtt kitört első világháború ret­tenetes szenvedéseire és pusztítá­saira emlékeztetve, elszánt harcra hívták fel a dolgozókat, a békéért és szabadságért. A KMP Sallai és Fürst elvtársak irányításával már jóelőre megkezdte az augusztus elsejei tüntetés megszervezését. A pártba beférkőzött fasiszta rend­őrség báreneei, a fizetett kémek értesítették gazdáikat a készülő tüntetésről és kiadták' annak elő­készítőit. Néhány naDpal a béketüntetés előtt, J032. július 15-én tartóztat­ták le a magyar dolgozók szabad­ságharcának két bátor harcosát: Sallai Imrét és Fürst Sándort. A

Next

/
Thumbnails
Contents