Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

VASARNAP, 1953. OKTÓBER 11. DELMUGYDRORSZfiG y A munkás, paraszt levelezésről AZ UJ TÁRSADALMI REND felépítéséért folyó harcban nagy Bzerepe van a kommunista sajténak, így a helyi pártsajtónak is. A he* lyl sajtó, mely közvetlen kapcso­latban van a helyi poltikai, társa­dalmi és gazdasági élettel, munká. jában nagymértékben támaszkodik a tömegekkel való kapcsolatára, a tö­megek támogatására. Ennek hű ki­fejezője a munkás, paraszt levele­zőik kiterjedt hálózata is. Sztálin elvtára a következőket mondja a levelezőkről: „...ők mindenekelőtt a szovjet társadalmunk fogyatékosságainak leleplezöi, e hiányosságok kiküszö­bölésének harcosai, a proletár köz. vélemény parancsnokai, akik e ha­talmas tényező kimeríthetetlen erőit, a szocialista építés nehéz ügyélben a párt é3 a szovjet hata­lom segítségére igyekeznek kül­deni." A HELYI SAJTÓ, amely a leg­szélesebb köröket hűen tájékoztatja a történtekről s előremutató írásai, vaj a közvetlenül megoldandó fel­adatokra irányítja a figyelmet, nem tudna minden irányban kiterjedő részletességgel foglalkozni az ese­ményekkel ha nem volna meg a ma­ga levelező hálózata. A munkás-paraszt levelezési moz. Igalom spontán mozgalom. Az üze­mek hivatalok, kutató laboratóriu­mok'. iskolák é9 a földek legjobb, legaktívabb dolgozói a cselekvő ré­szesei ennék a mozgalomnak. Ezen keresztül az újság az élet minden területéről a dolgozókat foglalkoz. tató legtöbb kérdésről tudomással bír A pártsajtó, melyen keresztel n párt naponta beszél a dolgozók­kal s a munkás, paraszt levelek, melyen keresztül a dolgozók beszél­nek a párttal, eltéphetetlen kap­csolatot fejlesztenek ilyen értelem ben is a párt ég a tömegek között. JL Délmagyarország szerkesztősé­géhez többszáz levél erkezik havon­ta, melyek minegyike gondos ta­nulmányozásban és kellő figyelem­ben részesül. .A beérkezett levelek jelentős része a lapban is megjele­nik s nemesek a sajtó munkáját segíti, hanem segítséget ad más dolgozók részére is. Azok a levelek például, melyek a termelés egy-egy oldalát világítják meg, számos üzem, munkahely részére adnak se­gítséget. Egy-egy új munkafolya­mat bevezetésének leírása, mellyel a vállalat eredményesen dolgozik, Vagy egy-egy újitás közzététele hasznos tapasztalatot jelent mások munkájában is. Igy a sajtó a leve­leken keresztül a tapasztalatok ki cserélésének és új munkamódszerek elterjesztésének eszközévé is válik. Az üzemek tervteljesítéséről, (munka megszervezéséről és a mun­kaverseny eredményeiről írt leve­lek nemcsak tájékoztató jellegűek és egyes jól dolgozók népszerűsíté­sét szolgálják, hanem egyúttal ser­kentőleg is hatnak és követendő utat mutatnak más üzemek, vállala­tok munkájához, a meglévő hiá­nyosságok kijavításában, a még jobb eredmények eléréséhez. Szá­mos olyan levelezőnk van, aki ilyen tárgyú leveleivel állandó se­gítséget ad a szerkesztőség munká­jához és rendszeresen tájékoztat bennünket. Ilyen a többi között Halász Lajos a Bútorgyárból, Jur­ka József a DÁV-tóI, Siprikó Gyula A Víz- és CSE tornaművek vállalat­Vezetője, Fodor Dezső a Háló- és Kötélüzem párttitkára, Péter Szil­veszterné a Tervező Irodától, Ka­tona Lajos a MÁV Felépítmény és Vasanyag javító Vállalattól, Nagy Ferenc Dorozsmáról, vagy Renkecz Júlia az Egyetem Természettudo­mányi karáról és még igen sokan mások, sztahánovisták, egyszerű dolgozók, népnevelők, funkcioná­riusok, tanárok, egyetemi hallga­tók. : A BEÉRKEZETT LEVELEK a legváltozatosabb tartalmúak, me­lyeknek közlése elevenné, színessé, Változatossá teszi az újságot. A le­velek képet adnak nemcsak az üze­mek és pártszervezetek életéről, munkájáról, hanem városunk fejlő­déséről, kulturális és társadalmi életéről is. A pártélet kérdéseivel foglalkozó cikkek, levelek a legfon­tosabb snyághoz tartoznak s ezek a levelek a politikai munka megja­vítását segítik. Körültekintő figyelemmel visel­tetik a szerkesztőség azokkal a le­velekkel szemben, melyek bíráló írásokat tartalmaznak, és az észlelt hibákra hívják fel a sajtó figyel­mét. Az újságnak feladata, hogy fejlessze a bírálatot s elősegítse a szocis lista építő munkánkban lévő fogyatékosságok megszüntetését, mely minden dolgozónak közös ér­deke. A Délmagyarországban is számos bíráló cikk jelent már meg, melyet nem egyszer az olvasók ál­tal írt levelek alapján, az abban foglaltak kivizsgálása után írt meg a szerkesztőség. Például az elmúlt hetekben a Ke­nyérgyár dolgozói írták meg le­velükben, hogy az akkori vezetők hanyagsága következtében, állan­dóan későn kapták fizetésüket és a munkavédelmi intézkedések nagy­mértékben el voltak hanyagolva. A levél nyomán, szerkesztőségünk kivizsgálta a levélben közölteket és meggyőződött arról, hogy a dol­gozók panasza jogos volt, s ennek alapján hosszabb bíráló cikkben foglalkoztunk a kenyérgyári ál­lapotokkal, amellyel segítséget adtunk a hibák orvoslásához, a dolgozók jogos sérelmeinek orvos­lásához. „Az újsághoz intézett levél — mondja Kalinyin elvtárs — már nem magánlevél, nem egyéni pa­nasz, hanem okmány: írója poli­tikai tevékenységet akar kifejteni, felhívja a társadalom figyelmét az általa ismert bajokra, rámutat a baj okaira és gyakran megfele­lő eszközöket is javasol annak or vosiására". A szerkesztőség és az olvasók közötti kapcsolat ápolása, fejlesz tóse kötelessége minden újságnak, újságírónak. A pártsajtó a dolgo­zóké, s mindenkinek egyéni joga. hogy a sajtóval közölje észrevéte leit, s minden ellenőrzés befolyó solás nélkül írjon. A sajtó, mely mindinkább több levélre és sza porodé aktív levelezőre számít, min­den esetben megvédi levelezőit, s nem engedi meg a levelezők üldö­zését. A pártsajtó nagyra érté­keli az olvasók leveleit, melye­ket Lenin elvtárs barométer szerű eszköznek tekint, melynek segít­ségével sok hibát el lehet kerülni s lehetővé válik, hogy munkánkat, politikánkat helyesen irányítsuk. A munkás, paraszt levelezés te­hát előrevivője a fejlődésnek, a párt és a tömegek közötti kapcsolat még közeiebbé tételének. Levelo­zőnek lenni megtisztelő elismerést és megbecsülést jelent minden le velezö számára. Ezért írjanak mi­nél többen a dolgozók, s a pártsaj­tó olvasói közül az őket foglalkoz tató kérdésekről. A sajtó felada­ta felkarolni a levelező-mozgalom fejlődésére és kiszélesítésére irá­nyuló minden törekvést. Igy lesz a sajtó munkája is még eredmé­nyesebb és így érzi magáénak min­den olvasó ós minden dolgozó a kommunista sajtót. ENNEK ERDEKEBEN hívja öfeszo a „Délmagyarország" szer­kesztősége október 18-ra a levele­zők értekezletét, hogy megtár­gyalja velük azokat, a kérdésekot, melyek a sajtó és a levelezők kap­csolatában, valamint azokat, ame­lyek a levelezők munkájával ösz­szefüggően mutatkoznak. Igy is tovább akarja ápolni és mélyíteni a szerkesztőség azt a kapcsolatot, mely az elmúlt idők során ki­alakult és segítséget kíván adni ahhoz, hogy a levelezők munkája még eredményesebb legyen, mert ezáltal eredményesebb lesz a „Dél magyarország" munkája is, me­lyet a dolgozókkal a dolgozókért, az új társadalom felépítéséért végez. Sikerrel alkalmazzák üzemeink az infravörös sugárzó lámpát Az Egyesült Izzó kutatógárdája mintegy két évvel ezelőtt szovjet dokumentáció alapján elkészítette az első infravörös sugárzó lámpát. A mintapéldányt sorozatok gyártá­sa követte, az elmúlt két év alatt többezer infrt vörös sugárzó lámpa készült el a gyárban. A lámpa nem a fénysugár, hanem A szemmel nem látható 1.3 mikron hullámhosszú infravörös sugarat bocsát ki. Az 1.3 mikron hullám­hosszúsági fénysugárnak az a SEjá­tossága, hogy a testek felületén lévő idegen anyagokat (víz, olaj, stb.) nem fokozatosan, hanem egy­szerre szárítja le. Legelőször i< pénzjegynyomdában alkalmazták sikerrel a sugárzó lámpákat. Az új eljárással a szo­kásos 24—30 órás száradási időt 7 másodpercre csökkentették. Egész sor üzemünkben alkalmazzák már a lakkok szárításánál. Áltagosan egytizedére csökkent a száradás ide­je az infravörös sugárzás segítségé­vel. A művészeti együttesek II. országos kultúrversenyének énekkari tanulságai Az év nagy kulturális eseményei köze tarteztak a nagy sikerrel meg­rendezett kultúrveraenyek és az ezt követő fesztiválok. Békés épí­tömunkánk hétköznapjai közben js jeleiitős megmozdulások voltak ezek; mert a néptől sokáig elzárt kultúra életünk szerves része lett. Megyénkben a kultúrversenyen résztvett csoportok nagy száma is mutatja az előző kultörversenyek­hez képest a mennyiségi fejlődést, az eredmények pedig a minőségi ja. vulásról győztek meg bennünket. Az őszi kultúrmunka beindulásánál fontosnak tartjuk a kultúrversenyen leszűrt tapasztalatokkal, tanulságok­kal segíteni énekkaraink további munkáját. A kuBurális tömegmozgalom be­mutatóinak élre kívánkozó tanul­sága: az elmúlj évek sikeres har­ca a régi-rossz kultúrmaradványok ellen és a jó-új felé fordulás. Ma már csak szórványos jelenség a ré­gi kabaré-kupléíz felvillanása a csoportok munkájában. Ma sok­színű műsorok hirdetik új életünk szépségeit és korunkhoz szólunk akkor is, mikor az újból életre kelt hagyományokat ápoljuk. Kulturá. lis szerveinknek azonban gondos­kodni kell a tömegméretekben je­lentkező kulturális igények még színvonalasabb kielégítéséről. A még fel-felbukkanó hiányosságokat megszüntetve, a jó együttesek pél­dáját követve még sikeresebben va_ lóríthatjuk meg kultúrforradalmunk célkitűzéseit A dicséretre ls Szükség van, amely előrelendíti a csoportokat Egyoldalú és túlzót alkalmazása azonban gátolja a haladást. Az énekkarok területén tapasztalt hibák felmérésével az építő kritika alkal­mazásával megkíséreljük a javítás módját is megoldani. A megnyilvánult hibák főképp a felkészültség, az előadásmód hite­lessége, a tiszta intonáció, az egy­séges kórushangzás, a szövegk ej­tés, tempó, agogika, dinamika, sőt a karnagy magatartása, hangadása, vezénylési technikája területén mu. tatkoznak. Az énekkarok fegyelme­zettsége talán az egyetlen általános pozitívum, de a műsorszámok meg­választása ég hangulati sorrendje is iavuló tendenciát mutat. Nem min­dig tapasztaltuk azonban a „min­denki képessége szerint ".elvét. Ál­talános didaktikai elv: „könnyűről a nehezebbre" — ezek érvényesek az énekkari munkában is. Ne akar­junk mindjárt pl. Mátrai képeket festeni, amikor még a rajzolásban sincs meg a megfelelő készségünk. Csakis lépésről-lépésre juthatunk előre és érhetjük el a csúcsot. A próbák sok időt vesznek igénybe: felesleges szaporításukra nemcsak lehetőség nincs, de egyenesen ká­rosak a túlhajtott próbák. Sokan azért morzsolódtak le, mert nem bírják a túlzott igénybevételt és a „sulykolás" természetellenességével pedig nem értettek egyet. Mi ad szilárdan megépített alapot kóruskultúráinknak? A népi légkör­be való beleilleszkedés. A népi ze. né1, a zenei anyanyelvet vallhatjuk alapkultúrának — élnünk kell te­hát az egy szólamban való éneklés gyakorlatával. Karvezetöinknek fej kell ismernek a magyar népdalban rejlő hatékony erőket és ezeket kell a művészi nevelés szolgálatába ál­lítani. A z anyagismeret, a teljes felkészültaég kívánalma a karveze­tők részére itt is érvényes csakúgy, mint a többszólamú művek betiu­nításánál. Az egyszólamú éneklés — dallam, éneklés A dallam hullámvonala be­mutatja a néplélek mélységét és magasságát és ezen keresztül az ember egyik örök igényét — a szépséget Az egyszólamú magyar népda­lok tanulásakor a népi hitelességre kell törekedni. Nem élő énekgyiij­teményre van szükség, hanem élő muzsikát varázsoljunk elő ének­karaink tagságábó'. A népi hiteles, ség és az élő muzsika elve szeren­csésen kiegészítik egymást. Az éne. keit — énekkel tanítani elv itt fo­kozottabban érvényesül, mert hang­szer nem tudja maradéktalanul ér. zékeltetni az énekes előadás finom­ságát. A népi énekelőadási mód jelleg, zetessége: maga az éneklés sajátos­sága. Ide tartozik és szoros e8F­séget képez a szövegkiejtés, a nép. nyelv és a ritmus. A dinamikai le­hetőségek kihasználása egyeben dal­lamnál is olyan változatos lehet, hogy nagy gondot kell rá fordíta­ni, Óvakodni kell azonban a ,,da­lárdázásban" meggyepesedett, ál­szentimentális, giccses hatásoktól A d mamikénak művészileg indo­koltnak kell lennie. Előre betanult fixűünamikát a népi előadásmód neon ismer, A népi előadásmód egyik jellegzetessége az újraalko­tas. Az a kónisvezetö, aki megérzi, hogy a népi dallam mennyi örömet, változatosságot, színt és mennyi muzsikát ad — és ezt át is tudja adni énekkarának — külön gyöuyö„ rüséget villant fel azok előtt. Meg kell állapítanunk, hogy kar­vezetőink a kultörverseny soráa nem éltek nagyszámban a fent ki­fejtett lehetőségekkel és művészi eszközökkel. Akiktől hallottunk iA egyszólamú éneklést, az volt az ér­zésünk, hogy inkább lenéznek rá, minthogy felemelkednének hozzá Pedig szépen előadni egyszólamú népdalt, valódi művészi produkció, tökéletes kórusmunka eredménye. Ha mindezeket megszívleljük és a gyakorlatban alkalmazzuk, akkor nyúlhatenk hozzá sikerrel a Szov­jetunió és a népi demokráciák da­lainak hiteles megszólaltatásához. Egyszólamú népdalaink motívu­maiból hangképző gyakorlatokat is haszonnal alkalmazhatunk A szö­vegbeli és zenei hangsúlyod, a me­chanikus és zenei léiekzatvétel kö. zötti különbségeket tudatosíthatjuk és a hangesések súlyos problémájá­nak megoldását is elősegíthetjük. Súlyos hiba, hogy énekkaraink tál* nyomó többségének próbáin az capella művek szólam-tanítáai zon­gora igénybevételével történik. A kórusvezetőknek el Kellene hagyni ezt a mindenképpen káros „mankó­rendszert" és helyette széles kör. ben be kellene vezetni a gyakorlat­ban k:válóan bevált szolmizálást. —' sulykolás helyett tudatosítással. Igen súlyos problémája énekkultúránk­nak. hogy karvezetőink szervezett továbbképzése nincs biztosítva ösz­Sze kellene fogni a megyei karna­gyokat és havonta egyszer helyi vagy budapesti előadókka] elősegí­teni további fejlődésüket. A patro­nálás gyakorlatát is ki kell építeni. Ha az említett hiányosságokat énekkaraink fokozatosan levetkezik — művészi munkájuk láttára az el­maradottak iR visszatérnek, úi ta­gokat is hoznak magukkal, a fiatal­ság érdeklődését is felkeltik és m;iv den kénvszer nélkül benső szükség­letből fognak énekelni, hiszen a tö­megek kulturális szükséglete az. ami hajt ja-vonzza a szabad népeket az előlük eddig elzárt tedás és mű­veltség felé. Dr. Szeghy Endre Járási és városi békebizottsági titkárok országos értekezlete Az Országos Béketanács szomba­ton az építők szakszervezetének székházában rendezte meg a járási és városi békebizottsági' titkárok országos értekezletét, amelyen a magyar békemozgalom csaknem 200 aktivistája vett részt. Megje­lent az értekezleten Pantazl Cris­tea, a Román Népköztársaság ál­landó békevédelmi bizottságának titkára is. Benke Valéria, az Országos Bé­ketanács titkára beszámolójában ismertette az OBT Elnöksége pén­teki ülésének határozatát. A ha­tározat értelmében november 22-én és 29-én a békebizottságok járási és városi béketalálkozókat rendez­nek. A találkozók előkészületei so­rán október 15—31. között ország­szerte békebizottsági beszélgetése­ket szerveznek. Ezeken a dolgozók megtárgyalják a békeharc leg­újabb nemzetközi eseményeit. Ok­tóber 25. és november 8-a között kerül sor az ország valamennyi községében, városában és a na­gyobb üzemekben az ünnepi béke­estekre. Itt választják majd meg a járási és városi béketalálkozók küldötteit és itt adják át nekik azokat az üzeneteket is, amelyeket a magyar dolgozók küldenek a Béke Világtanács legközelebbi ülé­sének résztvevőihez. Az értekezleten számos felszóla­lás hangzott el. A „Csillag" irodalmi estie Szegeden A „Csillag", a Magyar írók Szö­vetsége folyóirata nagyszabású iro­daimi estet rendez Szegeden. Az est nívóját és országos jelentőségét biztosítja az a tény, hogy irodal­munk több vezető alakja résztvosz rajta. A résztvevők között lesz Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kos­súth-díjas, Illés Béla Kossuth-díjas, leik Zoltán Kossuth-díjas, Kónya Lajos Kossuth-díjas, Benjámin László Kossuth-díjas, Kucka Péter Kossuth-díjas, Urbán Ernő Kos­snth-díjas, Karinthy Ferenc és Ta­mási Lajos. A műsor keretében Tö­rök Erzsébet virágónekeket és nép­dalokat énekel, Vásáry Tamás zon­goraszámokat ad elő. Az irodalmi est szombaton, ok­tóber 17-én este 7 órakor lesz az Ady-téri egyetemi épület Auditóri­um Maximumában. Az irodalmi est előtt. Szombaton tartja vándorgyűlését a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. A ván­dorgyűlés keretében délután 8 óra­kor az Auditórium Maximumban Csokonairól tart előadást Baráti Dezső egyetemi tanár, az irodalom­tudomány kandidátusa. Az elő­adást vita követi. Az irodalmi est ós a vándorgyű­lés irodalmi és tudományos éle­tünk egy-egy nevezetes állomása, s ez Szegednek, Délmagyarország kulturális központjának különös megbecsülését jelenü. Megkezdődött a IV. országos textilipari műszaki konferencia Eltemették Vera Muhina ötszörös szlálindíjas szobrász műrésznőt Moszkva <TASZSZ). Moszkva tár­sadalma októbor 9-én kísérte utolsó útjára Vera Muhinát, a ki­váló szovjet szobrászművészt, a Szovjetunió Képzőművészeti Aka­démiájának rendes tagját, aki ok­tóber 6-án hunyt el. Nyikolaj Beszpalov, a Szovjet­unió kulturális ügyeinek minisztc-' helyettese, Alckszandr Gcraszimo) a Szovjetunió Képzőművészeti Aka démiájának elnöke, Szergej Cserni­sev, a Szovjetunió Építészeti Aka­démiájának alelnöke és mások hú psúztatták Vera Muhinát. A Műszaki és Természottudomá nyi Egyesületek Szövotségének szókházában szombaton délelőtt megkezdődött a IV, országos tex­tilipari műszaki konferencia. Textiliparunk élenjáró dolgozói, mérnökei, technikusai, textilipari üzemek vezetői mellett rósztvesz­nek a konferencián szovjet, cseh­szlovák, német és román textil­ipari szakemberek is. Kiss Árpád könnyűipari minisz­ter mondott megnyitó beszédet, majd Füsti Pál, az Országos Terv­hivatal könnyűipari főosztályának vezetője „A textilipar szerkezete, arányai és a tudománnyal való kapcsolata" címmel tartott beszá­molót. Elmondotta, hogy 1949-ben a pamutiparban mindössze 14 mintájú teníszflanellt készítettek. 1953-ban pedig már százhúsz min­tában gyártják ezt az anyagot. Az ogyágú csíkos ingpuplin 1949­ben még csak 15 mintában ké­szült, 1933-ban pedig 90 mintában gyártják. A legkeresettebb férfi­inganyagból (alperiből) az 1949. évi 11 mintával szemben ma száz­féle mintát gyártanak. A további­akban elmondotta: a gyapot ve­tésterülete évről-évre igen nagy­mértékben emelkedik. A rostnövé­nyek termelése is egyre növekszik. 1949-hez viszonyítva 1933-ban rost­termelésünk megháromszorozódott. Igen fontos nyersanyagunk a gyap­jú, ame'ynrk termoléso három év alatt közel 70 százalókkal emelke­dett. A beszámolót több hozzászólás követte. A konferencia résztvevői vasár­nap folytatják tanácskozásaikat. Sztahanovisták tapasztalatcseréje A Szltahóaovjnozgalpim további fejlesztése, az élenjáró munkamód­szerek elterjesztése, a termetes nelése érdekűben a hónap folya. . án a különböző szakmákibaji dol­gozó sztahánovisták tapasztalatcse­rére jörmiek össze, A tepaSztaiaL töere értakezl&hakeí okioher 23-te tartják meg, külön-külön szakmán­ként, amelyeknek sikere érdekében már folytnak az előkészületek. Az egyes szakmák sztahánovistái el­mondják az értekezleteken eddigi tapasztalataikat, hogy ahol azokoj még eddig nem vezették be, alkat. mazzá.l& nc.i KIÁIAO-i-I- törbeilg .

Next

/
Thumbnails
Contents