Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

VASÁRNAP, 1953. OKTÓBER 1T. 3. DELMQGYHRQRSZB6 Jobb mint négymillió forint értékii áru kelt el a Szegedi Őszi Vásár első napján A reggeli órákban i,Árubőség" — hirdeti az Öszi Vásár északi bejáratának kapuja fölött c felirat. Ebben a szóban benne van a vásárlátogató dolgozók kívánsága, akik tegnap reggel a vásár megkezdésekor sűrű sorokban keresték fel a szebbnél-szebb pavilonokat, vásároltak és örömmel vitték csomagjaikat hazafelé. A Ruházati Bolt pavilonjának kötöttáru, szövet és készruha osztályán már reggel 7 órakor megjelentek az első vevők. Mészáros Tibor, a városi tanács dolgozója, egy finom szürke gyapjútakarót vásárolt elsőként 160 forintért, melynek régi ára négyszáz forint volt. Egy vasutas dolgozó munkába indulása előtt kisfiának bolyhos mackót vett. Idősebb makói házaspár már felpakolva érkezett a pavilon elé. Az egyik elárusítóhelyen nagy zománcozott üstöt, lábasokat, tejeskannát vásároltak s a Ruházati Bolt pavilonjában újabb csomaggal szaporítva az üst tartalmát, indultak tovább. Az élelmiszer pavilonoknál különböző hentesáru, paprika és tejtermék vonzotta a vásárlókat. A Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kék drapériával díszített béke-pavilonjánál nagy csoportban fogyasztottak sült kolbászt és egyéb hentesárut, a reggeli látogatók. A Hódmezővásárhelyi Kiskereskedelmi Vállalatnál hasonlóan nagy forgalom volt a kora délelőtti órákban, ahol friss debreceniből és egyéb töltelékfélékből volt nagy ke reslet. A Dorozsmai Földművesszövetkezet pavilonjában félóra alatt három darab 250 köbcentis „Jáva" motorkerékpárt vásároltak. Kazinczi Péter, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója is örömmel pattant gyönyörű új motorjára. Nem volt kisebb az érdeklődés a tűzhelyek, a zománcozott bádog-és vasáruk iránt sem. Délelőtt 10 óráig igen sok kelt el ezekből a cikkekből is. A tűzhelykészítő szövetkezetnél például egy csempézett tűzhely, három fekete tűzhely és két fűrészporos kályha kelt el az első félórában. A Bútorértékesítő Vállalat pavilonjának már kora reggel sok nézője és vevője akadt. Kilenc óra után már több konyhaberendezést eladtak és nem egy kombinált szoba bútordarabjaira rákerült az „eladva" felírás. Az eladott és elszállított bútorok helyébe pedig újat hoztak, hogy állandó választék legyen a vevőknek. A halászcsárdában és a lacikonyhákban A szegedi vásár többszáz pavilonja között, nemcsak a közszükségleti cikkek tömegét lehet vásárolni. Nagy látogatottságnak örvend a Szegedi Vendéglátó Vállialait Klauzál téren felállított halászcsárdája. Ez érthető is, mert ha vidékiek Szegedre jöinnek, nem mennek el anélkül, hogy jó szegedi halászlét, vagy sülthalat ne egyenek. Jönnek is egymásután a vásárlók és a kezükben lévő csomagok száma, nagysága bizonyítja, hogy dolgozó népünk milyen nagy utat rett meg az életszínvonal emelkedése terén. Az árleszállítás telte lehetővé például, az egyik asztalnál ülő Simon Józ*<£ forráskúti kisipari termelőszövetkezeti tagnak, hogy a szegedi Őszi Vásáron bőségesen bevásároljon. Féléves házas és bizony nem volt megfelelő tűzhelyük Most sokkal olcsóbban hozzá jutott, 1060 forintért vett pavilonjában kitűnő fehér bort le bet kapni, hozzá jóízű marhapaprikást. „Zene-szórakozás'' hirdeti a csongrádi földművesszövetkezet konyhájának felirata ahonnan a btirgepaprikás, sertéskaraj, sertéspörkölt és disznótoros ebéd orrcsiklandozó il lata árad. Itt találjuk a szegedi tatarozási munkálatok _ egyik legjobb kőműves-brigádjának, a Kő. vecs-brigádhak egyik tagját. A teljesítményük e héten is 19Ó százalék volt. — befejeznék határidő előtt a Lenin utcában és a Klauzál téren « munkálatokat — és így könnyen vásárolt magának és fele. ségének sok apróságot n0 meg új kerékpárgummikat. Az ásotthalmi földművesszövetKépek a vásárból A két kis piroskendős kislány ott settenkedett az apjuk mellett, ki a nagy álló tükörben nézte: hogyan áll az új szürke lódén. — Na tetszik nektek? — kérdezte az édesapa végtelen szeretettel a huncutkodó kislányoktól, akik inkább magukat nézegették a tükörben, hisz ők „nagyok" már — három és öt évesek. — Igen, szép — válaszolták nevetve, s a mellettük álló édesanyjuk ragyogó szeme is megelégedést fejezett ki. Nagy Károly nem is vette le magáról az új kabátot, hisz otthonról zakóban jött el, — elég melegen sütött a nap — és ment a pénztárhoz. 750 forint helyett, 610 forintot fizetett ki. — Szervusz Karcsi! — — Szervusz! — fogadta a köszöntést barátságosan, de mire körülnézett, az illető már el is tűnt a forgatagban. Nem is kutatta különösen, hisz az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál, ahol ő, mint művezető dolgozik, sokan Ismerik. A gyermekek már ott majszolták a cukrot mellette, hozzásimultak az új kabáthoz és megindult a család. Ahogy elléptek a Napsugár ÁruA vásárlók között ház pavilonjától, i• sarkon majdnem összeütköztek egy kék-kabátos férfivel, akinek egyik kezében összehajtva piros selyempaplan volt, másikban is nagy csomag, szőkehajú felesége, ki előtte ment, ugyancsak több vásárolt dolgot vitt táskájában. — Pardon — . mentegetődztek mindketten mosolyogva. A paplant karoló férfi, Boros Mihály, a Gépipari Technikum hivatalsegéde, sietett felesége után. Még nem fejezték be a vásárlást, iparkodtak cipőt venni, azonkívül Klárafalvára, ahol laknak, is kell hazavinni valamit az ipának — ahogy ő mondta. A Ruházati Bolt bőrdíszmű részlegének pultja előtt is sokan álltak. Tóth Istvánná, a Késárugyár kiváló ifjúmunkás csiszolója a szebbnél-szebb ridikülök között válogatott. Közben ismerősével beszélgetett, — ki neylontáskát vásárolt magának — és szóba került sok minden. — Vásárolsz mást is? — kérdezte a fiatalasszonytól. — Hogyne, holnap veszek a Magdikának mackót, cipőt. Már két éves... — ejnye, kistáskát is veszek neki. Van miből. Nemrégen 140 száza* lékot teljesített, azóta már 168 százalékot is elért, nőtt a keresete, a család örömére. Kálmán Erzsébet és Kálmán Júlia, £• Hungária dolgozói is alaposan bevásároltak. Édesanyjuknak téli cipőt, maguknak is ugyanazt. Egyforma barna ballonkabátban, két fiatal lány—ugyancsak testvérek — vidáman sétáltak a vásárban, csomaggal kezükben, őket is sokan ismerik: Dobó Ilona és Katalin, az újszegedi gyár ifjúmunkás szövőnői. Most nem versenyeznek egymással, mint az üzemben — amelyből eddig még mindig Dobó Ilona került ki győztesen és szeptember 3-án megkapta a sztahánovista oklevelet —, hanem közösen vásároltak a leszállított áru bútorszövet* bői. — Jó lesz ágyterítőnek — mondták vidáman. A hangszóró erőteljesen megszólalt: ,.Egy barnaszemű szegedi kislánynak küldi ismerőse ..." Száll a dal, fényesek a pavilonok, hullámzik a vásárlók tömege, szép az élet, s holnap jobb lesz a munka. Óráról-órára növekedett a forgalom kezetbea szalonba, tepertő, disznósajt, rizses és májas hurka kaphaSimon" József 'egy tó, a jó homoki bor mellett Hajdú Szépasszony'' takarékfűzhelyet. 1 Antal csorvai kéjboldas egyénileg Azonkívül két pár cipőt. 486 f0_ dolgozó paraszt felesége buszken rintért — a felesége részére Per- mutatja az uj 178 forintért vasasze, magáról sem feledkezett' meg, rolt szép paplant, a zomancozot mei-t vásárolt kerékpárjára két külső mosdotalat p0kr0cot es a flane l éseoy beLső guirvmit s vett még azon ruhaanyagot, amit a kistanyanak kívül egy nadrágra való anyagot vásárolt. Saécsi Antal ladagyári dol. is Több mint 2 ezer forintot köl- «ozó az üzemből egyenesen a vatö'tt el a vásáros és mindjárt ki is sárraJött feleségével. A porban számította áz asztalnál hogy köze! megebédeltek de előtte ket feli al400 forintot takarított meg az ár- sóruhaf, egy par papucsot és egy leszállítással. Csongrád megye több községénekföldműves/szövetkezetei is elhozták Szegedre az Alföld zamatos borait, persze hozzá kitűnő harapnivalót is. A kisteleki földmüvesszövetkezet kerékpárgummit vásároltak, mely cskmiagjukíoia'n rejtőzött. Igv szórakozik a jól végzett munka után Szeged ég a környékbeli községek dolgozó népe, a szegedi öszi Vásáron Urbán István tszcs-lag a vásárban Urbán István őszeszék 352. szám alatt lakó tszcs-tag már napok óta készült feleségével együtt a szegedi Öszi Vásárra. Termelöcsoportjában az első típusú December 21-ben jól megtalálta számítását és hát a vásárban ezt is, azt is venni szándékoztak. Persze úgy voltak vele, hogy nemcsak vesznek, hanem adnak is el valamit. Boldog várakozással jött el a szombati nap — a szegedi őszi Vásár megnyitásának napja. Urbán István, alighogy eljött a csipös őszi reggel, csak úgy, olyan megszokás formán biztatta feleségét: — Igyekezz már, a vásárba jókor kell menni, el ne késsünk. — Dehogy késünk el! — válaszolt az és alig mult el pár perc, már felvette magára a szép ünneplő-ruhát és indultak is Szeged felé, — kocsival. Elég gyorsan értek be Szatymazról Szegedre, a Marx-térre. A három mázsa szőlőt — amit eladásra szántak — gyorsan elmérték és közel S00 forintot kaptak érte Urbán Istvánék. Aztán indultak, hogy megvegyék mindazt, amit terveztek. Mert a parasztember szokása az, hogy a vásárban veszi meg amit eltervezett. És Urbán Istvánék vásárolhatnak — van rá pénzük. Urbán úgy két héttel ezelőtt vett magának bakancsot s a vásárban most osak assaonyának vásárolt. Kicsit nézelődtek, aztán megvotték Urbán Istvánnénak a szép ruhát, cipőt, kendőt és a harisnyát. Jópár forintot meg is takarítottak, hiszen mindannak az ára, amit vásároltak, nem kevés összeggel olcsóbb lett. Urbánné szívrepesve vitte magával az új holmikat. Férje közben összetalálkozott egy csoportjukban lévő tag fiával: Vetró Antal szabadságon lévő rendőrtizedessel. — No Anti — mondta Urbán — gyere már, igyunk egy pohár bort, mert hisz jó vásárt csináltam. Be is tértek az egyik sátorba, ahol bort mértek s adták az ínycsiklandozó sült kolbászt. Urbán Pista bácsi kért bort, meg kolbászt is. Ahogy szopogatta a bort, őszülő fejében megfordult az is, hát csak nagy sor az, hogy olyan egyszerű ember, mint ő, bort iszik egy rendőrrel. Hajaj, a múltban úgy félt a magafajta ember a rendőrtől, csendőrtől, — mint ahogy mondani szokás —: az ördög a tömjénfüsttől. De hát változott a világ! Nagyon is! Víg kedve kerekedett Urbán Istvánnak ós odaintette magához a muzsikusokat is, hogy hát játsszák el a nótáját. Szólt a cigánymuzsika és ő, az őszbecsavarodott hajú parasztember érces hangon dalolt. Miért ne, hisz egyre gondtalanabb az élet,,, A tegnapi napon a kora reggeli óráktól kezdve hatalmas embertömeg árasztotta el a Széchenyi-teret és a Lenin-utcát A dús választékú pavilonoktól kisebb-nagyobb csomagokkal megrakodva elégedett arcú dolgozók távoztak. Az öszi Vásáron mindenki megtalálja a maga számára azt, amit vásárolni akar, amivel még szebbé, csinosabbá teheti családjának ruházatát és otthonát. A Szentesi Kiskereskedelmi Vállalat hatalmas pavilonjánál is nagy a kereslet. Délután 2 óráig több mint 300 méter flanell-árut, 150 méter kartont, 85 méter különböző női szövetet adtak el. Közvetlenül mellette lévó Csongrádmegyei Vegyesipari Vállalat műszaki cikket árusító részlegén a reggeli órákban tíz darab gyönyörű zománcozott tűzhely kelt el. A legnagyobb kereslet azonban a zománcos edényeknél van s rengeteg főzőedény és csaknem ötven darab tejes- és vizeskanna kelt el már a délelőtti órákban. A Széchenyi-tér felső részén lévő vasáru és műszaki pavilonjában egy óráig tíz darab női és férfikerékpárt, valamint 5000 forint értékű kerékpáralkatrészt adtak el. De a legnagyobb kereslet a kerékpárguminál mutatkozik, ami dús raktárral áll a vásárlók rendelkezésére. Délig 30 ezer forint értékű kerékpárgumit vásároltak a dolgozók. A Hódmezővásárhelyi Földművesszövetkezet cipőosztályán egymásután kerülnek le a polcokról a női és férficsizmák. Csak a bakancsból délutánig 50 párat adtak el. Nagy a forgalom a Hódmezővásárhelyi Állami Áruház cipőosztályán is. A dolgozók itt is szebbnél-szebb fazonú cipőkben válogathatnak. Tóth Mária, az Állami Védőnőképző Intézet egyik hallgatója, örömmel mutatta a mellette lévő fiatal lányoknak új cipőjét, amelyet 480 forint helyett, az árleszállítás révén 380 forintért vásárolt. Az Állami Áruház cipőosztályán 12 óráig 180 pár női, férfiés gyermekcipőt vásároltak. Az öszi Vásár egyik jellegzetessége a híres szegedi paprika. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalatszegedi Konzervgyár mintaboltjának Széchenyi-téri pavilonjában vörös paprikafűzérek hirdetik messziről, hogy az idei gazdag termésből bőségesen jut minden dolgozónak, a különféle minőségű paprikából. A konzervféleségek is igen nagy mennyiségben állnak rendelkezésre. A konzerveket 14— 25 százalékos leszállított áron vásárolhatják a dolgozók és éppen ezért nagy tömegek állnak a pavilon előtt. Csak ennél az egy sátornál a délutáni órákig közel egy mázsa paprikafajta fogyott el. Nem beszélve a konzervféleségekről, amely a kormányprogramm alapján minden eddiginél bőségesebben, szélesebb választékban szolgálja a dolgozók ellátását. Este 8 óráig a szegedi öszi Vásáron az eladott áruk értéke meghaladja a 4 millió forintot. Az első napon 11 darab 250 köbcentiméteres -Jáva- motorkerékpárt és több -Csepel- motort vásároltak a dolgozók. 70 kerékpár, 771 kerékpárgumi, 405 pár férficipő, 1907 pár női és gyermekcipő. 316 női kabát, 35 rádió és 6340 méter textiláru fogyott ei a tegnapi napon. Gyermekek a vásárban Murai Marika korán ébredt. Nagy nap ez a mai. Apuka megígérte, hogy elmennek az őszi vásárba. Izgatott volt és piros arca a várakozástól égett. — Ugye veszel nekem barna mackót? — Persze, persze! — bólint rá az anyja. A kislány bizonytalannak találta a választ. — De igazán? — faggatja tovább az anyját. — Igazán hát — nevetett rá Murainé. ^larika már szaladna, de édesanyja türelemre intette. — Majd később, ha felmelegszik az idő. Ebéd után elindultak. A Széchenyi-téren már nagy embertömeg hullámzott. Kicsik és nagyok álldogáltak a pavilonok előtt, furakodtak, kíváncsian nézelődtek. Marika elámult. — Ennyi ember! — csapta össze kezecskéit. — Nézd anyukám! — kiáltott fel — Mennyi játék! — Megragadta édesanyja kezét és húzni kezdte a játékárúk felé. — Nézd, mackó, hajasbaba! Azt vedd meg anyukám. Az édesanya hallgat. Gyermekkorára gondol, a múltra. Hányszor nyomta a kirakatok üvegéhez arcát, s amit látott, soha nom vette meg neki senki. De ilyen sok szép mindent, mint itt a vásáron nem látott. S most ő vehet aranyos kiesi gyermekének. — Az cn koromban ilyen vásárról, gazdagságról csak a mesében olvastunk. — mondta csendesen. — Nem is volt ilyen még Szegeden! — mosolygott rájuk az elárusító. Lehunyt szemű baba került Marika karjai közé. — Hát a mackó? — szorította magához a kislány a nagy kincset. — Melyik tetszik neked? — simogatta meg a gyermek selymes, göndör haját. — Az ni! — mutatott Marika határozottan újjacskájával egy nagy, barna mackó hasára. A mackóval egyik karján, a babával a másikon sétáltak tovább. „A játék szórakoztat, tanít, nevel!" — csillogtak az őszi napfényben a játékpavilonok betűi, száz és száz édesanya vásárolt féltett kincsének a sokféle játékból. — Vegyünk építőkockákat — állt meg egy asszony a pavilon előtt. A gyermoke végtelenül örült. — Szervusz Marika — kiáltott egy vékony, gyermek hang az emberek közül és egy hosszú copfos lányka szaladt a kislányhoz. Ö már iskolás. — Mit kaptál? — kérdezte. Marika csillogó szemekkel mutatta. — Nézd — újságolta a nagyobbik — most fizeti ki apuka azt a háromkerekű biciklit. A két gyermek össze-vissza csókolta egymást örömében. — Annyi minden van itt! — áradoztak egymásnak. Innen is, onnan is gyermek kacagás hallatszik. Megcsodálják az ugráló bohócot, a vissza ugró Jancsi-babát. Vidám, boldog élet öröme csillog a nagy gyermek szemekben. A jelenkor kis emberei új, egyre szebb gyermekkort élnek. Játékkal, vidám nevetéssel haladnak a békés, ragyogó jövő felé. 4z elárusítók a vásárról A Ruházati Bolt hatalmas pavilonjában Korényi József elárusító készségesen teregeti ki a jó minőségű női gyapjúszöveteket és a kiválasztásban segít a vásárlónak. Egyik vevőnek négy méter kártolt női szövetet mér. a másiknak két ruhára valót ad. Közben megjegyzi: - Ilyen forgalomra nem számi, tottu.ik. Ez jobb a kecskemétinél. A Szivárvány Áruház cipőosz;áJyán Polesz Józsefné minden vevőt kívánsága szerint pontosan és gyorszolgál kí. Az ügyes elárusító fáradhatatlanul kínálja megvételre a jó minőségű árut — Ezt a csizmát vegye meg, ez jó és tartós. Két részlege vain a Hódmezővásárhelyi Állami Áruháznak. Mindkettő, ben sok dolguk akad az elárusítóknak. Alig győzik a darabáru oszlyon kiadnii a sok megvásárolt téli holmit Beköszöntött nz ősz és most a meleg holmik szükségesek Erre gondoltak is az áruház vezetői és •bőven hoztak mindenféle nagyságban kötöttárut, férfi és női meleg alsóneműt. Fehér Jenő elvtárs, az áruház igazgatója, büszkén beszél arról, hogy voltak a szentesi vásáron, de Szegedre sokkal nagyobb árukészlettel jöttek, számítva arra, hogy nagyobb sikerű lesz ez a vásár. — Az eddgiek is azt bizonyítják, — mondja Pehétr elvtárs —, hogy a szegedj öszi Vásár nagyobb sikerű lesz, mint a szentesi volt A váílaiatcik eladói szorgalmas munkával szolgálják ki a vásár sokezer látogatóját és mindenkinek kívánsága. ízlése Szerint adják a legjobb minőségű árukat. .