Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-04 / 233. szám

DELMOGYSRORSZAG VASARNAP, 1953. OKTÓBFR I. üdvözlő távirat a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmából | R Ö V I D H I R EK Alexcj Cepicka hadseregtábornok, a Csehszlovák Köztársaság nemzet­védelmi miniszterének Prága Tisztelt Miniszter Elvtárs! A csehszlovák hadsereg napja alkalmából a magyar néphadsereg harcosai és parancsnokai, valamint a magam nevében szivélycs üd­vözletemet és jókívánságaimat fe­jezem ki önnek és a baráti cseh­szlovák hadsereg minden harcosá­nak és parancsnokának, Kívánom, hogy a csehszlovák hadsereg közös felszabadítónk, a dicsőséges Szovjet Hadsereg gaz­dag tapasztalatainak felhasználá­sával sikereket érjen el a harci és politikai kiképzésben és továbbra is erős támasza legyen a Csehszlovák Köztársaság függetlenségének és a szocializmust építő csehszlovák nép békés munkájának. Budapest, 1953. október 3-án. Bata István altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Palmiro Togliatti elvtárs beszéde az olasz képviselőházban az olasz külpolitika kérdéseiről Róma (MTI) Palmiro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára az olasz parlamentben folyó külügyi vita során pénteken nagy beszédben bírálta a korábbi kereszténydemokrata kormányok és a jelenlegi olasz kormány kül­politikáját. Togliatti elvtárs rész­letesen ismertette azokat a káro­kat, amelyeket az atlanti politika okozott Olaszországnak. Togliatti elvtárs megállapította, hogy ; június 7. óta az olasz parla­j mentben egyre több oldalról [ hallatszik néhány olyan kövg­| telés, amelyet azelőtt csak a I kommunisták és a szocialisták | hangoztaitak. Gazdaságpolitl­) kai vonalon ma mindenfelől ) azt hangoztatják, hogy harcot | kell indítani a néptömegek nyomora ellen. Togliatti elvtárs ezután a nem­zetközi politika főbb kérdéseivel foglalkozott. A trieszti kérdés ala­kulása következtében a közvéle­mény rádöbbent, hogy az előző ke­reszténydemokrata kormányok helytelen külpolitikát folytattak. Olaszországnak az atlanti tömbbe való bekapcsolódása ugyanis eleve veszélyeztette az olasz nemzeti ér­dekeket. Az olasz gazdasági élet számára elzárta a keleti piacokat, megakadályozta, hogy Olaszorszá­got felvegyék az ENSZ-be és ko­moly veszélynek tette ki Olaszor­szág földközitengeri és adriai ér­dekeit. Olaszország most súlyosan megfizet az atlanti politika hibái­ért, amint ezt például a trieszti helyzet elmérgesedése is bizonyítja. Togliatti elvtárs a trisíti kérdés­ről a következőket mondotta: A trieszti kérdés népszavazás út­ján való megoldására vonatkozó javaslat elvileg elfogadható, de gyakorlatilag veszélyes és alkal­mazhatatlan. A népszavazás megtartására vonatkozó javaslatnak csak két eredménye lehet, vagy zsák­utcába, vagy pedig olyan hely­zethez vezet, amely még a je­lenleginél is rosszabb — pél­dául a trieszti szabad terület felosztásához. Ezért van az, hogy a kommu­nisták a békeszerződés rendelkezé­seinek alkalmazását követelik, vagy legalábbis azt, hogy a két övezetet ideiglenes polgári kor­mányzat alatt egyesítsék. A kom­munisták elismerik, hogy ez a két megoldás is nehéz, de pillanatnyi­lag a legjobb, mert megakadályoz­ná a trieszti kérdés további elmér­gesedését. A továbbiakban Togliatti elvtárs felszólította Pellát, tájékoztassa a parlamentet Pa­pagosz görög miniszterelnök­kel Albániát illetően folytatott , tárgyalásairól. Az olasz kormánynak kötelessége kijelenteni — mondotta Togliatti elvtárs —, hogy Albánia független­sége, szabadsága és területi épsége mellett foglal állást. Beszéde befejező részében To­gliatti elvtárs hangsúlyozta, hogy nagy veszéllyel jár Olaszország szá­mára az, ha az olasz kormány to­vábbra ig az atlanti politika útján halad. Az atlanti politika — mondotta — világviszonylatban válságban van. Az egész világon egyre jobban ér. véiniyesül az az irányzat amely az összeg vitás kérdéseik békéa rende­zését követéli. Mi azt követéljük, hogy az olasz kormány folytasson olyan külpoli­tikát, amely találkozik mindazok­nak az olaszoknak a helyeslésével, akik szívükön viselik Olaszország és a béke érdekeit — fejezte be beszé. dét Togliatti elvtára. A baráH kínai nép életéből Moszkva (TASZSZ) Október 2-án Moszkvába érkezett Sir Wil­liam Hayter, Nagy-Britannia rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vete a Szovjetunióban. A repülőtéren Sir William Hay­tert D. A. Zsukov, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokollosz­tályának vezetője, továbbá Nagy­Britannia nagykövetségének diplo­máciai munkatársai fogadták P. Grey ideiglenes ügyvivő vezetésé­vel, •k Teherán. Amint a "Keihan« cí- ' mű lap jelenti, az ostromállapotról j szóló törvény 5. cikkelye alapján i az utóbbi időben letartóztatott 1800 ember ügyét "további vizsgá- | lat végett" átadták a katonai ügyészségnek. A lap közli továbbá, hogy a bu­karesti IV. Világifjúsági Találko­zón való részvételük miatt letar­tóztatott fiatalok ügyében még nem fejezték be a nyomozást. • (MTI) A "Reuter- hírügynökség jelenti, hogy a délafrikai parla­ment két házának együttes ülése pénteken felhatalmazta Maian mi­niszterelnököt, hogy benyújthassa legújabb törvényjavaslatát a szí­nesbőrű választók külön választói névjegyzékbe vételéről, • (MTI) Eisenhower elnök Thomas Gates philadelphiai bankárt ne­vezte ki tengerészeti miniszterré. A tisztség betöltetlen volt, amióta Charles Thomas helyettes hadügy­miniszter lett — közli az »AFP« hírügynökség. + Washington (MTI) Pjung Tung Tao délkoreai "külügyminiszter­pénteken megbeszélést folytatott Dulles amerikai külügyminiszter­rel. A megbeszélésen részt vett Robertson, távolkeleti ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkár jelenti az -AFP" hírügynökség. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a megbe­szélés azokról a -különböző irány­vonalakról szólt, amelyeket az Egyesült Államok kormánya a koreai politikai értekezlettel kap­csolatban ezidőszerint tanulmá­nyoz-, " * !T London '(MTI). A londoni kikötő­ben 4000 kikötőmunkás beszüntetto a munkát, tiltakozásul a rossz mun­kakörülmények, valamint az ollen, hogy elbocsátottak egy munkást. Southamptonban 8000 kikö'ömunkás lépett sztrájkba 15 százalékos bér­emelési kövotelésének kiharcolására. * Isztambul (TASZSZ). Az 1. török hadsereg sajtóirodája részleteket közöl a tráciai (Törökországnak Bulgáriával határos európai része) hadgyakorlatokról. A hadgyakoi la­tokon részt vesznek az atlanti tömb légierői, köztük lökhajtásos repülő­gépek is. I • *, • ^ ; m m/i: fei® P. — -A Az Északkelet-Kína legszebb táján létesített Port Arthur és Dalren körzetében fekvő munkásszapatóriu m kertje az üdülök egyik csoport­jával. Mao Ce-tung elvtárs ebben a házban, Csingsuitangban fejtett kl sokáig forradalmi tevékenységet. Megindult Kelet-Kínában a tea-levelek szüretelése. A Cskiang tar­tománybeli Hangcsow-i tea termesztői szüretelik a világhírű Lung. csing.fajtájú teát. NEMZETKÖZI SZEMLE Miórf nem felel meg az Egyesült Államoknak az ENSZ alapokmánya ? Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete a második világháborúban a fasizmus felett győzelmet aratott nemzetek koalíciójából nőtt ki. E szervezet magasztos céllal alakult meg: biztosítani a világ valameny­nyi népének baráti együttműködé­sét, a nemeztközi konfliktusok bé­kés rendezése, az agresszorok meg­zabolázása, a tartós béke érdeké­ben. E célokat fejezi ki az ENSZ alapokmánya. Az alapokmány egyik legfontosabb cikkelye a Biz­tonsági Tanács felállításáról és működéséről szóló rész. Ez a cik­kely a Biztonsági Tanácsra ruházza a döntés jogát a háború és béke legfontosabb kérdéseiben, így pél­dául a Biztonsági Tanácsnak kell döntenie akkor, ha a béke meg­óvása érdekében az ENSZ fegyve­res bcavatokzása válik szükséges­sé valahol. A Biztonsági Tanács működésének alapelve a Bizton­sági Tanács öt állandó tagjának — a Szovjetuniónak, Kínának, az Amerikai Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak — egyhangúsága. Ez az elv azt Je­lenti, hogy a Biztonsági Tanács az említett legfontosabb kérdésekben csak akkor hozhat érvényes hatá­rozatot, ha a határozat meghoza­talában az öt nagyhatalom egyet­ért. Ezt az elvet nevezik általában vétójognak. ljp arra a szerepre gondolunk, gmclyet az Amerkai Egyesült Ál­lamok imperialistái a második vi­lágháború befejezése óta a nemzet­közi légkör megmérgezése, a nagy­hatalmak háború alatti együttmű­ködésének meg nem történtté té­tele, új konfliktusok provokálása, új, háborús tűzfészkek megterem­tése és új háború megindulásának kierőszakolása terén játszottak és játszanak, nem okoz meglepetést, ha azt látjuk, hogy az ENSZ-ben helyetfoglaló amerikai képviselők már az ENSZ gyakorlati működé­sének első napjától kezdve akna­munkát folytatnak az ENSZ alap­okmányának megváltoztatása, el­sősorban a vétójog megsemmisítése érdekében. Az amerikai imperialis­ták azt szeretnék, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete amerikai kéz­ben lévő nemzetközi szervezetté változna, amely ráütné pecsétjét az amerikai imperialisták valamennyi agresszív cselekedetére, "jogi in­dokkal" vértezné fel a szabad és független népekre törő támadókat. Ennek akadálya a vétójog. Az amerikai imperialisták foly­tatják az ENSZ-alapokmány elleni támadásukat most, az ENSZ 8. ülésszakán is. Wiley szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizott­ságának elnöke és Dulles külügy­miniszter már a 8. ülésszak meg­kezdése előtt kampányt indított az alapokmány módosítása érdekében. Dulles külügyminiszter bejelentet­te, hogjr Amerika kidolgozza az 'MHII ENSZ-alapokmány módosításának tervezetét. Nem kell magyarázni, hogy az ENSZ alapokmánya csak az ame­rikai imperialisták véleménye sze­rint szorul módosításra. A béke és a nemzetközi együttműködés valódi híveinek véleménye szerint az ENSZ alapokmánya tökéletesen megfelel a béke érdekeinek. Az amerikaiak legújabb manő­verei még a szövetségesek józanabb köreiben is nyugtalanságot kelte­nek. Ezek a körök a nemzetközi téren uralkodó valóságos erőviszo­nyokat tekintetbe véve óvatosan figyelmeztetik az amerikaiakat, hogy veszélyes kalandra vállalkoz­tak. A londoni "The Times" pél­dául azt írta, hogy az ENSZ-tag­államok többségének véleménye szerint "a jövő világának és az egész világ rendjének rendkívül komoly kárt okoznak, ha lehetővé tennék az ENSZ állandó kommu­nistaellenes szövetséggé való elkor­csosulását". Az ENSZ 8. ülésszakán az alap­okmánymódosítás körül folyó vita még nem ért véget. Az eddigi je­lek azonban máris azt mutatják, hogy az amerikai mesterkedések komoly ellenállásba ütköznek, mert az ellenük folyó harcban a Szovjet­unió és a népi demokratikus or­szágok képviselői mellett felsora­koznak a gyarmati és függő orszá­gok világosabban látó politikusai és több nyugati ország képvise­lői is. Szövetség: Francóval Az Egyesült Államok és Franco Spanyolországa között támadójel­legű katonai megegyezés jött létre. A megkötött egyezmények feljogo­sítják az Egyesült Államokat, hogy katonai berendezéseket építhessen és használhasson Spanyolország te­rületén, hogy oda katonai misszió­kat küldjön. Ennek ellenében Amerika 226 millió dollár "segélyt" nyújt Spanyolországnak, magától értetődőleg katonai célokra. Az egyezmény kétségtelenül beillesz­kedik az Egyesült Államok hábo­rús előkészületeinek láncolatába. Spanyolország ezzel az egyezmény­nyel lényegileg szerepet vállal a támadó atlanti szövetségben. Ugyanakkor ez a szövetség elmélyí­ti Spanyolország gazdasági válsá­gát, amerikai megszállást hoz az országra, méginkább amerikanizál­ja a spanyol gazdasági életet. Az Egyesült Államok uralkodó körei tehát nyílt szövetséget kötöt­tek az egész világ népei által megvetett és kiközösített Franco­rendszerrel és ezzel megmutatták, hogy kalandorpolitikájuk keresz­tülvitele érdekében a legszégycnle­tesebb cinkosságtól sem riadnak vissza. Az "atlanti szövetségesek" tábo­rában az egyezmények megkötése alkalmából felhangzottak a hivata­los dicshimnuszok. A hozsannázás mellett azonban hallani lehetet más hangokat is, amelyek azt mu­tatják, hogy az amerikai-spanyol egyezmény tovább mélyíti az Ame­rika és nyugati partnerei közötti ellentétet. Ezzel az egyezménnyel ugyanis az Egyesült Államok je­lentősen megerősítette pozícióját az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren, ami csorbítja Anglia érdekeit. Ugyancsak az an­gol érdekeket fenyegeti, hogy az egyezmény megkötésével a Gib­raltár angol támaszpontra amerikai biztatásra igényt tartó Franco fel­tehetőleg további amerikai buzdí­tásban részesül majd. Franciaor­szág érdekei szintén újabb veszély­ben vannak, mert amerikai had­erők kerülnek az északafrikai gyarmati birtokok közvetlen köze­lébe. Minthogy e szövetségek egy­részt kénytelenek számolni népeik antifasiszta beállítottságával, más­részt aggódnak pozíciójuk miatt, nem nézik túl jó szemmel Franco és az amerikaiak közeledését. A "The Times" már az egyezmények megkötésének másnapján nyugta­lankodott. hogy "abban a pilla­natban, amikor az Egyesült Álla" mok használatába veszi a spanyol támaszpontokat, földközitengeri ha­talommá növi ki magát". A francia "Combat" amiatt fakadt ki, hogy az amerikaiak lényegesen udvariasabbak a fasiszta Franco­val, mint a franciákkal:" Milyen diszkrétek voltak Spanyolországot illetően és ugyanakkor hogyan fog­lalták el La Rochcllct, Chateaux­rouxt, vagy Verdunt, hogy ameri­kai támaszpontokká változtassák — írja a lap. Washington és Madrid megegye­zése az amerikai háborús politika újabb bizonyítéka. Hiába szónokol­nak az amerikai vezető körök kép­viselői "békeszeretetükről", csele­kedeteik megmutatják, hogy min­denképpen fokozni igyekeznek t) nemzetközi feszültséget]

Next

/
Thumbnails
Contents