Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-29 / 254. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. OKTÓBER 29. 3 DELMSGY9RGRSZI1G Hogyan segíti a Szakszervezeti Bízottság a Pedagógiai FőiskoJa oktató- és nevelőmunkáját ? Kormányunk programmja az ok­tató- és nevelőmunkát — jelentő­ségének megfelelően — a legfonto­sabb feladatok közé soroEta. Kü­lönösen jelentős az általános is­kolai tanulók oktatása és nevelése. Ez természetesen kiemeli az álta­lános iskolai tanárok képzésének fontosságát, a főiskola oktató- és nevelőmunkája színvonalának eme­lésének ügyét is. Kormányunk 'programmja tehát a főisko­lák — s közöttük természete­sen a szegedi főiskola — oktató­személyzete számára is megjelölte azokat a feladatokat, amelyeket kultúrforradalmunk további sike­reinek érdekében, népünk kultu­rális színvonalának emelése érde­kében feltétlenül meg kell olda­nunk. A főiskola dolgozói lelkesen fogadták és a legteljesebb mér­tékben magukévá tették ezt a programmot. Ennek megvalósítása érdekében fá­radozik a felszabadulás óta rend­kívüli fejlődésen átment intézet valamennyi dolgozója. Ez a célki­tűzése az igazgatóságnak, de en­nek a programmnak a megvalósí­tásán fáradozik a Főiskola MDP szervezete és a főiskola Pedagó­gus Szakszervezeti Bizottsága is. A Szakszervezeti Bizottság az az oktató- és nevelőmunka köz­vetlen segítése mellett a legszebb programmot kapta a kormánytól: a dolgozók érdekeinek fokozottabb védelmét, a munka körülményei­nek állandó javítását, a dolgozók­ról való legteljesebb gondoskodást. E kettős feladat maradéktalan el­végzése a SZ. B. legfőbb törekvése. A dolgozó nép állama bőkezűen gondoskodott a nevelő-oktatómun­ka anyagi és személyi feltételei­nek biztosításáról. Bővültek, gaz­dagodtak, szépültek tanszékeink, második gyakorló iskolát szervez­hettünk, és megerősödtek hivata­laink. Megváltozott, megjavult kö­rülmények között folyik az új szo­cialista embertípust formáló új ta­nárnemzedék nevelése. A főiskolai Sz. B. törekvéseit leghívebben Nevelési Bizottsá­gának programmja tükrözi: a 1 főiskolán folyó nevelés szocia­lista (közösségi) módszerének további elmélyítése és a főisko­N lai DISZ szervezet munkájá­^ nak támogatása. A felszabadulás előtti időkben főfpkoláinkon az oktató- és tudo­mányos munka mellett alig folyt nevelőmunka. A felszabadulás után ismertük fel, hogy a főisko­lák sem végezhetnek eredményes munkát nevelői célkitűzések nél­kül. Bár ezen a téren is sokat fej­lődött főiskolánk, és kétségtelen eredményeket ért el, mégis meg­állapítható, hogy a nevelés ma még elmarad az oktatás mögött. A Nevelési Bizottság tanulmányozta az alkalmazott nevelési eljárásokat és megállapította, hogy nevelőmun­kánk még nem régen tért át az individuális nevelés meghaladott burzsoá módszeréről a szocialista közösségi nevelés módszerére. A közösségi nevelésnek, és en­nek nyomán a helyes közösség ki­alakulásának már vannak nyomai főiskolánkon. Tanulmányi csoport­jaink összekovácsolódása és a helyes közösségi szellem kialakulá­sa felismerhető. Itt azonban még nem állhatunk meg. ! A közösségi nevelés mellett, az­zal egyidőben foglalkozik a Neve­lési Bizottság a hazafiságra és ál­dozatvállalásra való nevelés kér­déseivel is. Ezzel a programmal november folyamán rendez anké­tot. A főiskolán folyó oktató- és nevelőmunka további elmélyí­tését szolgálják közvetve azok a törekvések is. amelyek a kedvező munkafeltételek meg­teremtésére, az adott viszo­nyok megjavítására és a dolgo­zók jogos érdekeinek védel­mére irányulnak. A Sz B. előbbiekben isimertetett eredményei és törekvései korántsem jelentik «zt, hogy mankójában hiányosság nem fordult elő­Az elmúlt esztendőben, egészen az új kormány programmjáig nem volt érezhető olyan határozott ki­állás a. dolgozóik érdekében, ami­azok méltán elvárhattak vol­na. Nem tudott a Sz. B. hathatós segítséget nyuita.ri minden esetben Kormánynuk programmja és pár­túlik határozata nyomán mindjárt hozzáláttunk hibáilnk kijavításához A közel iövőben bekövetkező szak­szervezeti választások után szerve, ze+üeg is megerősödve. n legkomo­lyabb elhatározással fog a Sz. B. a kormáinyorngramm megvalósítá­sáért si « főiskolán folyó nevelő­oktató munkáért és a dolgozók ér­dekeinek fokozottabb védelmé éri síkra szálina. A Pedagógiai Főiskola Szakszervezeti Bizottsága SZEGEDI JEGYZETEK Hogyan lehet vasárnap újságot szerezni? Mindennap elolva­som a „Délmagyar­ország"-at, de nem mindig időben. Reg­gelenként hétkor me­gyek el otthonról, vagy még hamarabb. Ilyenkor még híre sincs a lapnak, ki­lenc-w-tiz óra felé szokták kihordani er­re mifelénk. Dél­előtt tanítok, leg­többször délután is, közben persze akad úgynevezett „lyukas órám". Ilyenkor szoktam például új­ságot is olvasni. így tehát, mire hazaérek, estefelé már elolvas­tam a lapot. — Ez még rendben is lenne így, ha nem lenne vasárnap. Vasárnap ugyanis nem olyan egyszerű újsághoz jutni, ha nem előfizető az em­ber. S ha venni akar az ember, hétköznap sem. Ezzel kapcsolat­ban eszembe jut egy szép nyári délelölt, a szabadságom első napja. Naiv voltam akkor és illúziókban éltem. Nem régen lé­vén ujszegedi lakos, azt hittem ugyanis: Újszeged város. Hi­vatalos tudomásom van arról, hogy Sze­ged első (írd és mondd első) kerüle­te! Nos, kiderült, hogy bizonyos szem­pontokból nemcsak hogy nem város, ha­nem még csak nem is falu. Az történt, hagy elindultam kilenc óra tájt újságol ven­ni. Nem vaktában, hanem egyenesen a hídhoz. Emlékeztem rá, hogy a Főfasorral szemben ott álldogál egy újságárus bódé. Valamikor 1950-ben — akkor még csak vendég voltam Szege­den —, vettem is én ott újságot, s nem­csak helyi lapot. Szovjet Kultúrát, meg Ludas Matyit is. A bódé ma már nincs ott. Most nyá­ron még ott talál­tam — azóta már el­tűnt —, de kedvetle­leniil tapasztaltam, hogy nem tölti be rendeltetését: bezár­va, minden életjel nélkül búslakodott. Üjság helyett elol­vashattam egy kis táblát, amely ki tud­ja hány éve volt a homlokára szögezve: „Diófarönköt ve­szek." Hát jó. itt nincs, gyerünk to­vább — mondtam ma­gamban. Besétáltam a fasorba, rémlett, hogy olt is láttam valamiféle újságáru­sító helyet. Kiderült, hogy tévedtem, az sem működött már. Ezután elmentem a Tanítóképző közelé­be, de amit én új­ságárusítónak gon­doltam, arról kide­rült, hogy cukorka­bolt. bár ebben a mi­nőségben sem funk­cionál. Most már makacs lettem, de különben is helyre akartam állítani a lakóhelyem civili­záltsdgával kapcso­latban megrendült bizalmamai és ki­mentem. az állomás­ra. Üjság nem volt És azóta sincs.' Meny­nyire helyleien, egészségtelen álla­pot ez! Node, ez régen volt. Azóta már tudom, hogy ha újságol aka­rok, be kell gyalogol­nom Szegedre. Most vasárnap is szerettem volna ven­ni egy „Délmagyar­ország"-ot. Délelőtt azonban nem értem rá majdnem egy órái áldozni arra, hogy bemenjek, délután is dolgom akadt, újra nem mehettem és így csak este 6 után in­dultam portifiíra. Sej­tettem, hogy neri fog simán menni és Kide­rült, hogy félelmen i nem volt alaptalan pesszimizmus. Nem találtam nyitott úi­ságosbódét sem a Lenin-utcán, sím a Széchenyi-téren. Ma­radt volna az állo más, de nem voli kedvem a kockázat­hoz. Ha valaki n-kem azt mondja ezelőtt más/él évvel, hogy az ország egyik leg­nagyobb városában amely egyben erős kultúrközpont is nem lehet vasárnap, de hétköznap es'e is. újságot venni, nem hittem volna. Ma már, ha ilyet hallanék, csak szé­gyenkezve lesütném a fejem. Lehet ugyan hogy valahol mégis csak árulnak újsá got esténként de ugyan honnan lehel ezt kinyomozni? (-s-a) Egy levél nyomában a 65/8 Segédipari Vállalatnál Az Ösz-lltca elején az egyik épület bejárata fölött elhelyezett festett tábla hirdeti: „65/8. Segéd­ipari Vállalat". Ha egy látogató benyitja a nagy vasajtót, ami a szeme elé tárul, megállásra kész­teti. „Hova kerültem? Ócskavaste­lepre? ..." Az udvarban mindenféle vas­darabok, szerszámok hevernek sza­naszét. Némelyiket már a por is betakarta. A készárut is itt tárol­ják, de a fűtésre szolgáló szenet is. A munkások a szabadban dolgoz­nak. Most még kedvez az időjárás nekik és szaporán egyengetik a fémlemezt — kézi erővel, hatalmas vasüllőn. És hogy a lemez ne moz­duljon el, egyikük a tetejére áll. Mellettük az excenterprés, köszö­rűgép és villanyhegesztő helyezke­dik el néhány négyzetméternyi szűk helyen. Az időjárástól csak egy tető védi a gépeket. Az ndvar hátsó részében — ahova esak nagy üggyel-bajjal lehet eljutni — van a kovácsműhely. Füst. gáz árad ki az ajtó helyén — mert ajtó sincs — a tetőzeten keresztül; ez sem ne­héz, mert hiányos a cserepezés. Szűk a hely. Az új műhelycsar­nok. amely nz össze-visszaság kö­zepén .kapott helyet, már rég nem elegendő. A munkások negyedrésze sem fér el itt. A többiek, akik na­gyobb munkadarabokon dolgoznak, egymást kerülgetve, akadályozva a szabad ég alatt dolgoznak. Az üzem egyik munkása. Kopasz József elvtárs minderről így ír le­velében: „Naggyá fejlődött az épületvas­ipari termelésünk. Szűk a munka­terület. Ami rendelkezésünkre áll, ott a rendetlenség az úr. Anyagok, készáruk egymás hegyén-hátán. A munkák nagyobb részét az ud­var piszkos földjén végezzük, egy­mással osztozva egy méternyi helyért. Az újonnan alakított mű­helycsarnok kicsi a hatalmas épí­tőipari vasszerkezeteknek, hisz majd akkorák, mint a fél műhely. Mi lesz, ha bejön az esőzés és a hi­deg? Az ilyen műhelyben fűteni nem lehet." Mostohagyereke a 65/8. Segédipari Vállalat a 65-ös Tröszt­nek. Igaz, hogy az államosítás óta már a tröszt a negyedik gazdája a vállalatnak és most is csak felügye­leti igazgatás szempontjából tar­toznak hozzá. Az igazgató is sű­rűn változik. Kun elvtárs nvnd­össze két hónapja vezeti a vállala­tot. Mikor ezzel megbizták, min­den területen a helyettesek helyet­tesével találkozott. Ezért nem tud még most sem tiszta képet lótni a zűrzavarban. — Tudomásomra jutott, — mon­dotta Kun elvtárs —, hogy már egy­szer 500 ezer forint keretet biztosí­tott az építési Minisztérium beru­házási főosztálya egy új műhely építésére, amely azonban azért nem épült fel, mert az év utolsó hónap­jaiban kapták meg az engedélyt ér nem vállalta el egyik építő vállnlal sem. hogy két hónap alatt felépít­sen egy modern műhelycsarnokot több. mint 80 munkás részére. A minisztérium az összeget vissza­vonta és a következő évben azt új­ra nem biztosította. Legutóbb lent járt Tóth Károly elvtárs, az Építési Minisztérium be­ruházási főosztályának előadója. Széjjel nézett a vállalatnál. Mind­össze rövid egy órát, de talán még annyit sem tartózkodott itt. Ez­alatt sokmindent mondott, de isek nekünk, vezetőknek, de intézkedés nem történt. • November 7-re készülnek az üzem dolgozói. Meg akarják szün­tetni a harmadik negyedévi lo maradásukat és az évi tervet 106 százalékra teljesítik. Erre tettek fogadalmat. Ha a dolgozók rnun káját és a versenytáblára kiírt eredményeket nézzük a termelés emelkedését tapasztalhatjuk. A De ák kovács-brigád 135, D. Nagy ifi brigád 134, Flok-brigád 128, Gróf Károly hegesztő pedig 138 száza­lékos tervteljesítéssel dolgozik. Minden munkásnak ott, az arcár ez a gondolat: „Jókedvvel dolgo­zunk, de törődjenek velünk job­ban". Ezt ki is mondják és jog­gal követelik. A nevelés, a törődés hiányzik. De más hiba is van az üzem éle­tében. Mit mond ezekről Kopasz elvtárs levele. „A népnevelök és bizalmiak csak a tagdíj beszedésével törődnek. A pártszervezet és szakszervezet ve­zetősége nem találta meg az együttműködés útját a műszakiak kai. Ez a termelés rovására megy... Az utóbbi időben lazult a munka­fegyelem. A notórius fegyelem­sértőket nem nevelték nálunk és ezért követőik akadnak... Gyako­ri a szerszám- és fúrótörés, mind azért, mert a művezető ilyen irány­ban nem foglalkozik a dolgozókkal. Kopasz elvtársnak a „Délmagyur­orszüg" szerkesztőségéhez küldött levelében feltárt hiányosságok okai­nak kivizsgálása, megszüntetése az üzem vezetőinek és elsősorban a felsőbb szervek sürgős feladata. Fegyelmeiett, tervszerűbb munkával biztositsák vasutas dolgozók a tehervonatok és a személyvonatok pontos közlekedését Nemzetgazdaságunk minden terü­letén harci feladatként kezelik a dolgozók a november 7-re tett fel­ajánlások és a negyedik negyedévi terv teljesítését. A kormánypro­gramm megvalósítása tőlünk, vas­utas dolgozóktól is azt követeli, hogy új tettekkel, fegyelmezetten végezzük el a ránk váró feladato­kat. A fegyelem megszilárdítása ér­dekében komoly tennivalók vannak a Szegedi Igazgatóság egész terü­letén. Míg az őszi forgalom szállí­tásait kellett teljesíteni, 1700—1750 napi kocsi ki- és berakás volt a teljesítmény. Ezzel szemben ma 1528 kocsit rakunk be áruval és 1452 kocsit rakunk ki állomásainkon. A hiányosság ott van, hogy a keve­sebb kocsi megrakás ellenére is naponta 44—51 a száma azoknak a kocsiknak, amelyeket megrakás végett nem tudunk átadni szállító feleinknek. Hiba az, hogy vonataink menetrendszerinti, pon­tos közlekedését nem biztosítják igazgatóságunk területén, a szállí­tásra kerülő áruk később jutnak el rendeltetési helyükre. Tchervona­taink menetrendszerűségét elsősor­ban a fővonalakhoz csatlakozó szárny-vonalakon közlekedő vona­tok pontos közlekedésén keresztül kell biztosítani. A fővonalon pedig a vonatok elfektetését, az állomá­sokon való tartózkodását a jó szervezett munkával a legkisebbro szűkítsük lo. Tehervonataink me notrendszerüségét az utóbbi napok­ban 34, 38 százalékra teljesítettük. Visszaesés mutatkozik a munkás­vonatok rendes közlekedésének biz­tosítása terén is. Különösen a sze­mélyvonatok pontos közlekedését nem biztosítják igazgatóságunk területén. Ennek eredménye az. hogy személyvonataink késése a ko­rábbi 3, 3.2 százalékról már 6.6 szá­zalékra emelkedett. Góenont) helyeinkon. Békéscsa ha, Kiskunhalas és a bajai térség­ben mutatkozik meg a kiilszolgálati munka ellátásában lazaság. Pél­dául Békéscsabán 20 fedett kocsit már reggel 6 órakor kiraktak és még este 6 érakor sem bocsátották a száll ítófelek rendelkezésére. Ugyanígy Békéscsaba állomáson húsz gyüjtőkoesit nem állítottak be hosz­szú időn keresztül és így ez a húsz kocsi ismét kiesett a forgalomból. Kiskunhalas állomáson sem törté­nik időben a kocsik időbeni beállí túsa, ki- és berakása. A vonatokat összeállító állomásaink többször rosszul rendezett vonatokat adnak át továbbításra. Az árukat rende­zetlenül rakják be a gyüjtőkocsik­ha és azoknak kirakása hosszú időt vesz igénybe. A hibák felszámolása és megszün tetőse érdekében a minőségi yona tok összeállításában a szavatossági levélben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésével, a szol­gálati ágak szoros együttműködé­sével és elsősorban a központi irá­nyító szolgálat munkájának meg­javításával, a szocialista ellenőrzés­sel kell jobb munkát végezni a vas­utas dolgozóknak. Ne felejtse el egyetlen vasutas dolgozó sem, hogy most. az őszi fel­adatok teljesitésévol újabb nagy feladatot kell megoldani. A' téli forgalomra való felkészülést, a téli forgalom zavartalan lebonyolítását kell biztosítani. A menetirányítók, forgalmi szolgálattevők és a keres kedelmi osztály dolgozói, de a von­tatási szolgálat dolgozói is érezzék át a felelősségüket a közös munka fontosságát, és a szállítás terén jól megszerve­zett munkával tegyenek eleget kö­telességeiknek. Az igazgatóság központi szolgá­lat dolgozói, akik kijárnak a terü­letre, ellenőrzéseik során keressék és kutassák az állomásokon lévő hibákat és adjanak segítséget a kiilszolgálati dolgozóknak, hogy az állomásokon lévő hibákat mielőbb megszüntessék. Igazgatóságunk központi ügyvi­teli tervezői hívják fel az állomá­sok figyelmét az adatközlés fon© tosságára és annak pontosságára. Számtalan esetben bejelentett ada­tok nem a valóságnak megfelelőek, amiből az következik, hogy félreve­zetik azokat a szerveket, amelyek© nek mi adatot szolgáltatunk. Feladata minden vasutas dolgo© zónák a negyedik negyedévben: eleven életet vinni a vasút munká­jába. Ehhez azonban az szükséges, hogy szállítófeleinkkel szoros kap­csolatot tartsunk. Vasutas dolgo­zóink az igazgatóság területén te­kintsék szívügyüknek a munkafe­gyelem megszilárdítását, vegyék fi­gyelembe, hogy az itt mutatkozó hiányosságok mielőbbi felszámolá­sával tudjuk csak a reánk háruló feladatokat maradéktalanul teljesí­teni. Sziládi Sándor A DOLGOZOK LEVELEIBŐL Javítsák meg munkájuk minőségét a Szegedi Kenyérgyár dolgozói A kormányprogramon megjelené­se óta, ha figyelemmel kísérjük az üzemeik dolgozóinak munkáját, örömmel állapíthatjuk meg, hogy naponta újabb munkasikereket ér­nek el, A negyedik negyedévre tett vállalásokban hangsúlyozták az üze­mek dolgozói, hogy m'nőségileg ja­vítanak munkájukon. Nézzük meg, hogyan állanak a mi­nőséggel a Szegedd Kenyérgyárban? Sokat javult a kenyér és a sütemé­nyek minősége a kormányprogramm megjelenése óta, különösen a 5-ös kenyérsütődébeai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs javítanivaló a kenyér nrnöségén. A sütésre .na­gyobb gondot kell fordítani, mert gyakori a kenyérüzletckben és nép boltokban, hogy a vásárló az égett kenyér kicserélését kéri. Helyes lenne, ha a Szegedi Ke nyérgyár dolgozói figyelembe ven­nék és követnék a Budapesti Ke­nyérgyár dolgozóinak példáját, akik a vásárlók igényeit szem előtt tart va, mindig jónrnőségű kenyeret sütnek. Kovács Mihály Kijavítják a gépeket — még jobb lesz a termelésünk Szeged I. számú Téglagyárban a termelés a nyeragyártásná 1 fellen­dült A régebbi 80—90 százalék he­lyett 100 százalékon felül teljesít­jük nyersgyártási tervünket Külö­nösen az l-es műszak ér el szép eredményt. A bányászok ég a nyerstégla lerakók jól szervezték meg a munkát- A II-eR műszakban gyengébb a szervezettség, ahol a lemaradás főleg abból adódik, hogy gyakorlatlanok a kocsitolók és emiatt sok időkiesés van. Itt segí­teni kell és tanítani a fiatal kocsi tolókat. Az igazgató elvtárstól ígérete kaptunk, hogy rövidesen alapos ja vitást végeznek a gépeken és gép­hiba miatt rem lesz majd kiesé a termelésből. December ele. "n f szerelik a második prést az üzv.n­ben. örül minden dolgozó a ET'' ban, mert jobb gépekkel toTje-'tjük a tervünket és keresetünk is több lesz Soós Fercncné

Next

/
Thumbnails
Contents