Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-25 / 225. szám

1 • VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK J Az üzemek vezetői adjanak több lehetőséget a dolgozóknak a továbbtanulásra Visinszkij elvtárs felszólalása az ENSZ főbizottságának szeptember 22-í ülésén. Jobb nyersanyagot a Szegedi Kéziszerszámgyárnak f AZ MDP CSONGRADMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. EVF. 225. SZAM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1953. SZEPTEMBER 25 / A legjobbakat tüntessük ki m egbecsülésünkkel Nagy feladatok megoldása közben került sor üzemeinkben a szakszervezeti választásokra. Ezek között a feladatok között első helyen áll pártunk határozatainak, kormányunk programmjának a végrehajtása, ami a szakszervezeti szervektől az eddigieknél is sokkal jobb munkát követel. Ahhoz, hogy a kormányprogramm pontjai megvalósuljanak, jobb versenyszervezés, jobb ellenőrzés és a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás szükséges. Ezek a feladatok várnak a megerősített szakszervezeti szervekre is. Nem várhat egyetlen dolgozó sem olcsóbb és jobb árut, ha az üzemekben a munkaverseny szervezetlensége következtében magas az önköltség, ha az ellenőrzés hiánya miatt sok a selejt és a dolgozókról való nem törődés következtében egyre romlik a munkafegyelem. Ezek miatt természetesen a terv teljesítésével is lemaradunk. A most folyó szakszervezeti választások jelentősége az, hogy megerősíti a szakszervezeti szerveket, amelyek legfőbb gazdái a munkaversenynek. E választások révén vagy újra megtartják funkciójukban a régi szakszervezeti aktívákat, akik jól végezték a munkájukat, \'agy pedig olyan dolgozókat bíznak meg a. szakszervezeti munka vitelével, akik jó termelési eredményeikkel, a dolgozókhoz való viszonyukkal kiérdemelték a dolgozók érdekvédelmének képviseletét. A szakszervezeti választások eredményeképpen újra minden funkciót demokratikusan választott vezető fog ellátni. Üzemeink sokezer dolgozójának tehát még fokozottabban kell éreznie azt a felelősséget, ami a választásoknál reá hárul. Rajtuk áll, hogy ezeken a szakszervezeti választásokon kiknek a kezébe adják saját érdekvédelmüket, kikre bízzák a munkaverseny szervezését és ellenőrzését. Az eddigi választások tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozók számos műhelyben, üzemrészben továbbra is biztosították a régi szakszervezeti funkcionáriusokat bizalmukról. A Szegedi Gyufagyárban Olóhné elvtársnőt azért ajánlották —> mint régi bizalmit — újból erre a funkcióra, mert mindig készségesen segített, fáradtságot nem kímélve intézte a dolgozók kéréseit. A választásokon ellenséges hangok is voltak tapasztalhatók. A Szegedi Ruhagyár kettes termében megtartott bizalmiválasztásnál például Papp Béla helytelenítette a bizalmi jelölését. Dolgozótársai azonban leleplezték Papp Bélának e rosszszándékú felszólalását. Kiderült ugyanis, hogy Papp azért ellenezte a jelölést, mert a bizalmijelölt őt már többször felszólította, elmaradt szakszervezeti tagdíjának kifizetésére. Papp Bélának nem is volt szavazati joga ezen a választáson, mert március óta nem fizet tagdíjat. Ezen a bizalmiválasztáson is bebizonyosodott azonban, hogy a dolgozók kiállnak a jó bizalmi mellett. A szakszervezeti választások december l-ig tartanak. Számos üzemben még ezután választják meg a szakszervezet vezetőségét; van tehát idő a választásokra való alapos felkészülésre. Az eddig tartott választások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy igen sok hiba volt az eddigi választások előkészítésében, a beszámolók elkészítésében. A Szegedi Kenderfonógyárban például hiba volt, hogy a beszámolókat nem a bizalmiak, hanem az üzemi bizottság függetlenített tagjai készítették el. Helytelen volt az is, hogy a bizalmiválasztással egyidőben népnevelőértekezleteket is tartottak. Emiatt a csoportválasztáskor több dolgozó hiányzott, mert mint népnevelők a népnevelőértekezleten vettek részt. Ennél az esetnél elsősorban a pártszervezet követett el hibát, mert nem vette figyelembe a bizalmiválasztásokat, tehát nem adta meg a megfelelő segítséget a szakszervezetnek a választásokhoz. Természetesen a legtöbb helyen jól szervezték meg a választásokat. A Szegedi Textilművekben a beszámolót a bizalmiak önállóan készítették el a kapott szempontok alapján. Mind a Textilművekben, mind azokban az üzemekben, ahol így állították össze a beszámolókat, ott jól sikerültek a választások, mert a beszámoló sokoldalú volt, a bizalmiak tapasztalatain épült fel és a dolgozók legközvetlenebb problémáit is felszínre hozta. A választásokon a dolgozók bátran nyilvánították véleményüket a szakszervezeti bizalmiak és általában véve az üzemi szakszervezetek munkájáról. Az építőiparban tartott bizalmiválasztások során több helyen felmerült a dolgozók bírálatában, hogy a bizalmiak nem ismertetik a tagság jogait, milyen szociális, kulturális juttatásban részesülhetnek és nem számolnak be arról, hogy mit végeztek. Elmondották azt is az eddig lefolyt szakszervezeti választásokon, hogy az üzemi bizottságok nem tudatosítják eléggé a párthatározatokat és a kormányhatározatokat s a munka törvénykönyvének egyes — a vállalatokra vonatkozó —< szakaszait sem ismertetik. Számos választáson követelték, hogy az új üzemi bizottság minden tagja vegyen részt a vezetésben, tehát követelték a párhatározat alapján a kollektív vezetés megvalósítását. A szakszervezeti választások eddigi tapasztalatai tehát bebizonyították, hogy a tagszervezés és a tagdíjfizetéssel kapcsolatos munkák mellett nem elég a feliratok és a hangszórók alkalmazása, hanem a bizalmiaknak szívós felvilágosító, meggyőző munkát kell végezniök. A párthatározat és a kormányprogramm szellemében a dolgozókról való szociális és kulturális gondoskodással, ügyes-bajos dolgaik odaadó elintézésével kell helytállaniok. Arra kell törekedniök az üzemi bizottságoknak, hogy a választások előkészítése és lebonyolítása az egész szakszervezeti munka megjavítását eredményezze. A következő szakszervezeti választásokon úgy kell megtartani a bizalmiak, az üzemi szervek beszámolóit és újraválasztását, hogy az együttjárjon a verseny szervezésének és ellenőrzésének megjavításával, a munkafegyelem megszilárdításával. A választásokat fel kell használni arra, hogy mégjobban lelkesítsük a munkásokat a párt politikájának, a kormány programmjának a megvalósítására. Vissza kell verni és meg kell semmisíteni az ellenség minden kísérletét, amellyel be akar furakodni a szakszervezeti tisztségekbe. Tartsa minden dolgozó becsületbeli kötelességének, hogy tevékenyen résztvegyen az üzemi szakszervezeti választások beszámolóinak megvitatásában, mert csak így tudják megerősíteni a szakszervezeteket, csak így tudják elérni, hogy a legjobbakat, a legméltóbbakat választhassák be a szakszervezeti szervekbe. Megköveteli ezt tervünk teljesítésének sikere is, amely különösen most nagy jelentőségű, amikor harmadik negyedévi tervünk végén felkészülünk negyedik negyedévi tervünk teljesítésére. Élénkebb kultúrmunkdt a szegedi üzemekben KULTÚRMŰSORRAL KÖSZÖNTÖTTÉK AZ ÉLENJÁRÓ DOLGOZÓKAT A SZEGEDI KEDERFONÓGYÁRBAN A Szegedi Kenderfonógyár élenjáró dolgozóit szombaton délben kis kultúrműsorral köszöntötték. Megdicsérték jó munkájáért Fejes Nagy Mihályné gombolyítót, Virág Ilona vizesfonót és a finomítóból Katona Ferencné brigádját. — Az ifjúmunkások szép eredményeket értek el — meséli Üatócs Sándor DISZ-titkár. — Tánccal és énekkel lelkesítettük őket a további jó munkára. Nagy volt az öröm, váratlanul érte mindannyiukat a kitüntetés — folytatja. Váratlanul bizony! Oltványi Piroska a gombolyítóban csak csütörtökön tudta meg, hogy őt még a multhét szombatján megdicsérték. Oltványi elvtársnő pedig szívvel végzi feladatát. Teljesítménye állandóan emelkedik. Az ifi-műszak alatt 130 százalékos átlageredményt ért el. — A VIT beszámoló óta nagyobb kedvvel dolgozom! — mondja —. Meg akarjuk állni helyünket mi is, fiatalok! — jelenti ki határozottan —. Szerettem volna hallani és látni a szombati rövid kis kultúrműsort, melyben engem is kitüntettek. De senki sem értesített róla. A Szegedi Kenderfonógyárban nem működik csasztuskabrigád. Mi lehet vájjon ennek az oka? A munka lendületét ez nagyban fokozná. Nyilvánosság elé kerülnének nemcsak a feladatukat jól végző elvtársak, hanem a munkában lemaradottak is. Az életszínvonal emelkedése, a termelékenység állandó növelésével érhető el. Az utóbbi pedig örömteli munkán alapszik, melyet úgy tudunk biztosítani, ha lelkesítjük a dolgozókat a feladatuk jó elvégzésére. Szeged minden becsületes dolgozója küzd a kormányprogramm teljesítéséért. Ebben a nemes küzdelemben felfrissítő és ösztönző egy-egy dal, csasztuska meghallgatása. A jól végzett munka öröme tölti el azokat a munkásokat, akiket megtisztelő kultúrműsorral köszöntenek. A szegedi kultúrmunkásoknak fokozniok kell kulturális nevelő munkájukat, hogy maguk is cselekvő részeseivé válhassanak tervünk teljesítéséért, a kormányprogramm megvalósításáért folyó hazafias harcnak. Köszöntsék az élenjárókat, lelkesítsék még jobb munkára jó kultúrmunkával! MIKOR MŰKÖDIK ÜJRA A CSASZTUSKA-BRIGAD A SZEGEDI JUTAÁRUGYÁRBAN? A Szegedi Jutaárugyár dolgozóit már régóta nem üdvözli jó munkájáért a csasztuska-brigád. — Nincs zenészünk! — panaszkodnak. — Alkotmányunk ünnepe óta csak az emlékeknek élünk. Eszünkbe jut, mikor megálltunk egy-egy dolgozó előtt és megdicsértük, vagy megfedtük, érdeme szerint — újságolja Kecskés Etel, a kultúrfelelős. — Miután énekkel szóltunk a munkásokhoz, mindig jobb lett, vidáma.bb a hangulat. Csak úgy égett a kezekben a munka. — Bizony, bizony! — helyesel Cserép elvtársnő, a kultúrfelelős helyettese. — Mindenki igyekezett. örültek, ha hallhatták a sajátmagukról szóló kis csasztuskát. A gépek fölé hajoló kipirult arcú emberek felfigyelnek. — Hát mikor működik újra 9 csasztuska-brigád? — A gépek morajával egybevegyül Kecskés elvtársnő hangja. — Nemrégen ígértek Algyőről egy jó harmonikást. — Na, azért megdicsérjük ám azt, aki jól végezte feladatát — büszkélkedik a kultúrfelelős. —» Ha nem is csasztuska-brigád járja az üzemeket, külcjünk le* mezeket az elvtársaknak. — Az ám! — bólint rá Vass Ilona a gépe mellől —. Ma rfggel is hallottam, lemezt küldtek Domonkos Sándornak, mert jól hegesztett. Forognak az orsók. Zakatol á gép. Eltévednek a hangok a zaj útvesztőiben. Hátrakötött hajú? pirosbabos fejkendős asszonyok; és lányok sürögnek-forognak. — Nekem még a csasztuska-* brigád énekelt — folytatja to* vább önérzetes büszkeséggel Vass elvtársnő. — ügy ment egész nap a munka, mint a ka* rikacsapás. — Nemcsak az eredményeket tettük nyilvánossá — veszi át a szót a kultúrfelelős. — Kiénekeltük bizony a későnjövőket, a munkában lemaradókat is. Szé* gyelték magukat és igyekeztek megváltozni. Bizony, nagy se* gítségünkre volt a munka terme* lékenységének emelésében a csasztuska-brigád. Már alig várjuk a jövő hónap elejét, hogy; megjelenjen a zenészünk. Reménykedve néznek össze, egy gondolat motoszkál agyukban: — mi lesz addig? Mindig csak lemezek szólnak majd, melyek nem ismerik a Jutaárug^ár dolgozóit, melyek csak nagy általánosságban dicsérnek, nem névleg szólnak hozzájuk? — Hajaj, messze van még elseje! —i röppen el az ajkakról a panasz, Milyen erős hajtóerő lenne a munkára a csasztuska-brigád éneke. Üzemünk vezetői adjanak több lehetőséget a dolgozóknak a továbbtanulásra Az 1952—53-ae iskolai évben számosan iratkoztak be üzemi, hivatali dolgozóink, valamint parasztfiataljaink közül a dolgozók különféle középiskoláiba. Azonban — ha megnézzük a statisztikát —, azt kell megállapítanunk, hogy ezeknek mintegy 50 százaléka kimaradt az oktatásból az üzemek vezetőinek merevsége miatt. Üzemeink vezetői tanulhatnak a I szovjet példából, ahol az oktatás, az iskolai tanulás az üzem tervfeladatai közé tartozik. Ugyauakkor példát vehetnek az Ujszegedi Kendergyár vezetőitől is, akik tantermet, fűtőanyagot és szabadidőt biztosítottak azoknak., akik a dolgozók iskolájában tanulnak. Az oktatás megkezdésekor igen furán hangzott a Szegedi Textilkombinát oktatás felelősének az a kijelentése, amit a Dózsa Györgyiskola egyik nevelőjének tett: — Nem adhatunk kedvező beosztást a két iskolai tamMnak, mert akkor mindenki tanulni akar, s ez károsan befolyásol ia n termelést. Inkább ne tanuljanak az elvtársak. Az a pedagógus, aki az üzem oktatási felelősétől ezt az „érvelést" hallotta, lemondott további felvilágosító munkájáról. A két tanumi vágyó dolgozó pedig bármennyire szoretett volna iskolába járni, — abbahagyta a tanulást. Nem mindennapi az a magatartás sem, amellyel a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat szemelyzeti osztályának vezotője utasította el Tóth Kiss Máriának, az algyői fóldmüvesszö vetkezet dolgozójának, munkahely-változtatás iránti kérelmét. — Van nékünk már elég bajunk az iskolába járó dolgozókkal. — mondotta —, dchoqn veszünk fel többet olyat, aki tanul* ni akar... Nemrégen fejeződtek be a beiratkozások a dolgozók középiskoláiban'. Az öntudatos dolgozók jórésze jelentkezett is felvételre. Éppen ezért helyes volna, ha aa üzemek vezetői nem vonnák meg a továbbtanulás lehetőségét a dolgozáktól, Mi úgy érezzük, ha üzemeink vezetői jobban szem előtt tartják pártunk politikáját és kormányunk programmját, akkor nem gördítenek sorozatosan akadályokat a tanulni akaró dolgozók elé, hanem segítik őket. Tóth Ferenc, a megyei tanács oktatási osztályának munkatársa A XI. sz. Autójavító Vállalat élenjáró dolgozói a kormányprogramm megvalósításáért KISs Árpád 'emezlakatos, az üzem egy'k büszkesége mindig kifogástalan minőségű alkat, részeket készít. A termelés növelésére is nagy gondot fordít Átlagteljesítménye állandóan 138 —140 százalék között van. Kócsó Pál kétjelvényes sztahánovista hegesztő, normáját 200 százalékra teljesíti. A terv. naptára már 1954 március 4-ét mutatja. Munka, ját a legnagyobb pontossággá] végzi el. A harmadik negyedévben teljesen selejtmentesen dolgozik a