Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

vasarnap 1953 szeptember 13 5 Pártunk és kormányunk polifikáia dolgozó népünk ügyét szolgálja Az RM Művek csőgyára dolgozóinak nagygyűlése A Rákosi Mátyás Művek csőgyárának dolgozói pénteken délután nagygyűlésen tárgyaltak a kormányprogrammról, az árleszállításról, arról, hogy a gyár kollektívájának milyen feladatokat kell megoldania ahhoz, hogy a kormányprogramm újabb győzelmekhez vezessen. A terem már zsúfolásig megtelt, amikor az elnökség elfoglalta helyét. Az elnökségben foglalt helyet Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Vázsonyi Miklós ÜB-elnök megnyitó szaval után Varsóczl Károly, a csőgyár pártbizottságának titkára az áldozatkész munkáról, újabb munkafelajánlásokról beszélt. A dolgozók tettekkel válaszolnak, újabb eredményeknek vetik meg alapjait. Ennek adják bizonyságát a legfrisebb eredmények is. Domonkos Gáspár, a fúrócső üzem dolgozója 220, a 13 főből álló ©Kossuth* vonóspadi brigád 170 százalékos, Németh Ferenc gépmunkás 215 százalékos eredménnyel máris túlteljesítette újabb felajánlását a szeptember 10-i műszakon, A dolgozók sorra jelentkeztek szólásra. Szecskó János, a tolópad 2. üzem kemencése elmondotta, három gyermekének most már havonként több mint 100 forint értékű áruval tud többet vásárolni, mint eddig. Patkós Zsigmond háromtagú családja évenként szintén 1000—1200 forintot takarít meg kormányprogrammunk első nagy eredményeként. Valamennyien felismerték azt is, hogy az újabb győzelmek kulcsa saját kezükben van. Ezért jelentette be Tárnoki Zsigmond, Bányai István és sok más dolgozó, hogy ezentúl még jobban, még lelkiismeretesebben dolgozik. A harcos elszántság, hogy kormányunk programmját legjobb tudásukkal segítik sikerre, feltárta a hibákat is, amelyek ellen valamennyien küzdeni akarnak. A gyár dolgozói bíráltak. Sóvár Tibor hengerész például a gyár jelenlegi elmaradásának okairól beszélt. A gyártásvezetőséget bírálta, mert nem gondoskodik kellőképpen anyagról. Pedig a gyorspilgersor, amely jelenleg anyaghiány miatt nem teljesíti tervét, nem egyszer közel 140 százalékig is felküzdötte már magát. Mihátsi István tolópadi forrasztár a diósgyőri, ózdi és csepeli martinászok segítségét kérte. Elmondotta: a martinoktól kapott anyag egy része még mindig selejtes. A csőgyár minden dolgozója lelkiismeretesebb munkát vár martinászainktól. A kormányprogramm csak úgy lehet eredményes, ha valamennyien felelősnek érezzük magunkat annak megvalósításáért, Szecsko János kemencés ezeket mondottal Most méginkább felismertük, hogy valamennyien felelősek vagyunk egy-egy hibáért. Olyanért A földművelésügyi minisztérium közleménye a tartalékföldek hasznosításáról is, mint ami nemrég történt és amiről akkor azt gondoltuk, hogy megoldása csak a vezetőség feladata. A tolópad II. üzemben kiégett a dinamó és ez ötnapi kiesést okozott. Emiatt az üzem csak 82 százalékra teljesíthette havi tervét. Valamennyiünknek sürgetnünk kellett volna, hogy ilyen esetre legyen tartalékdinamó. A termelés emelése, a zavartalan munka közös ügy, hisz ha többet termelünk, jobban élünk. Ezért elhatározták a tolópad II. hengerészei, hogy jó kollektív munkával az elsők lesznek a hengerészek között a harmadik negyedév végére. Zoltán Árpád igazgató fegyelmezetebb, figyelmesebb munkát kért a dolgozóktól. Nemcsak az anyaghiány hátráltatja a csőgyár munkáját, hanem az is, hogy még mindig vannak olyan dolgozók, akik nem fordítanak gondot a hengerekre, gondatlan kezelés miatt hengertörések következnek be. Kérte a martinászokat is, hogy jobbmínőségű bugákat szállítsanak. Amióta a szovjet buga elfogyott, nehezebben megy a csőgyáriak munkája, mert sok köztük a selejt. Tóth Józsefné kötbérfelelős arról beszélt, hogy milyen nagy segítséget adott már eddig a kormányprogramm és arról, hogy az újabb árleszállítások feltétele a jó munka. Felajánlotta, hogy mint kötbérfelelős 2 millió Ft-tal igyekszik leszorítani ebben az évben a kötbérben fizetett összeget. Gerő Ernő elvtárs beszéde Ezután Gerő Ernő elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. A szeptember 6-i széleskörű árleszállításról szólva megállapította, hogy ez az árleszállítás annak a politikának a következménye, amelyet pártunk Központi Vezetősége ez év június végén hozott határozatával kezdeményezett. Pártunk tagsága, munkásosztályunk sokszázezres tömege, dolgozó parasztságunk, egész népünk helyesléssel fogadta, magáévá tette a Központi Vezetőségnek azt a fontos határozatát és kormányunknak e határozaton alapuló programmját — mondotta Gerő elvtárs. A határozat óta javult a dolgozók életszínvonala. A budapesti pártaktíva ülésén Rákosi elvtárs közölte, hogy az eddigi rendszabályok eredményeképpen a lakosság tiszta megtakarítása egy év átlagában mintegy ezerkétszáz millió forint. De azok a rendszabályok, amelyeket addig hoztunk, túlnyomórészt olyan rendszabályok voltak, amelyek a jó termésből közvetlenül adódtak, másrészt olyan rendszabályok, amelyek közvetve hatottak kl a dolgozók életszínvonalára. A> mostani árleszállítás már közvetlenül hat ki a dolgozók életszínvonalának emelésére és méretekben is nagyobb, mint az előzőek. Pártunk és kormányunk mintegy két hónapja megígérte, hogy még ez év őszén érezhetően megjavul a dolgozók életszínvonala. Ez az árleszállítás kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy pártunk és kormányunk szavát megtartja. Távolról sem állítjuk, hogy a mostani árleszállítás és a már korábbi intézkedések révén egycsapásra megszűnt volna a dolgozók minden gondja. De határozottan fel kell lépni az ellen, hogy egyesek lekicsinyeljék a munkásosztály által, parasztságunk, értelmiségünk által a párt vezetése révén elért eredményeket. Persze elvtársak, jobb lett volna, ha nemcsak 10.000 különféle cikk árát tudtuk volna leszállítani, hanem leszállíthattuk volna a hús, zsír és néhány más fontos cikk árát. De ha kormányunk és a párt most elhatározta volna e cikkek árának leszállítását, felelőtlenül járt volna el. Az elvtársak tudják, hogy 1952-ben az időjárás rendkívül kedvezőtlen volt a mezőgazdaságra. Ennek következtében az a feladat állott előttünk, hogy az ezévi aratásig és ami az állati termékeket illeti, még tovább, minden körülmények között biztosítsuk a nép ellátását, hogy átmentsük az ország állatállományát, amely előtt a pusztulás veszélye állott s hogy biztosítsuk mindenekelőtt a munkásság és általában a városi lakosság viszonylag tűrhető ellátását hússal, zsiradékkal, cukorral és egyéb termékkel. Ennek érdekében a mult év őszén a Szovjetunió kormányától pártunk és kormányunk kért és kölcsönképpen kaptunk egymillió métermázsa takarmánygabonát, félmillió métermázsát kaptunk a Kinal Népköztársaságtól, több mint félmillió métermázsa burgonyát pedig több népi demokratikus országtól. Itthon is minden erőfeszítést megtettünk, hogy elegendő takarmányunk legyen. Olyan nagy mennyiségben hoztunk be külföldről zsiradékot, amire még nem volt példa. Mindennek eredményeképpen alapjában véve sikerrel láboltunk ki egy hihetetlenül nehéz mezőgazdasági évből. De nem volt elegendő kukoricánk és árpánk ahhoz, hogy ez év első 8 hónapjában állatainkat felhizlaljuk. Mindenki megérti, hogy bizonyos idő kell ahhoz, amíg a túlnyomórészt lábonálló kukoricából zsír és hús lesz. Ha a kormány és a párt leszállította volna most annak a sertésnek az árát, — természetesen másról ls szó van •—, amely a most még lábonálló kukoricából fog meghízni, akkor olyan váltót adott volna a dolgozók kezébe, amit nem lehet beváltani. Felelős párt, olyan párt, amely hús a munkásosztály húsából és vér a véréből, a dolgozó nép élcsapata — és népi demokratikus kormány ilyesmit nem tehet. Amikor majd meglesznek a feltételek, ha majd eljön az ideje, akkor pártunk és kormányunk nem fog habozni, hogy a zsír, a hús és más elsőrendű élelmiszerek árát leszállítsa. Ennek az árleszállításnak megalapozottnak, tartósnak kell lennie, olyan árleszállításnak, amelyet nem követhet az árak újabb emelkedése, hanem csakis újabb és további árleszállítások. (Nagy taps.) Gerő elvtárs ezután a tüzelő kérdéséről beszélt. Pártunk vezetőit és kormányunkat a tüzelő kérdése igen erősen foglalkoztatja. Mindent elkövetünk, hogy ezt a kérdést a lehetőséghez képest megoldjuk. Nem arról van szó, hogy nincs elegendő mennyiségű tüzelő, nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel és a választékkal van baj. Mi ennek az oka? Az, hogy a jóminőségű szén termelésénél az év első felében lemaradtunk. Kevesebb szenet kaptunk, mint amennyit a terv előírt. Tűzifaszükségletünket nagyrészt behozatal útján fedezzük és itt némi nehézségek vannak. Pártunk Politikai Bizottsága és a minisztertanács igen alaposan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nem állítjuk, hogy kifogástalanul fogjuk megoldani, de az teljesen kétségtelen, hogy rendkívüli erőfeszítéseket fogunk tenni a tüzelő minőségének megjavítására. Gerő elvtárs ezután elmondotta: egyes elvtársak felvetik a kérdést, vájjon nem adunk-e túl sokat a parasztoknak s amiatt kevesebbet a bérből, fizetésből élőknek. Bizonyos, hogy az utóbbi időben a párt és a kormány a parasztságnak, a mezőgazdaságnak nagyon sokat ad — mondotta Gerő elvtárs — és még a továbbiakban is sokat fogunk adni. A mezőgazdasági termelés a mi iDari termelésünkhöz képest hallatlan mértékben elmaradt. Ezért nem tudjuk még a városi lakosságot és mindenekelőtt a munkásosztályt, értelmiségünket, alkalmazottainkat bőségesen ellátni. Ahhoz, hogy bőséget teremtsünk, nemcsak élelmiszerekben, hanem kónynyűipari nyersanyagokban, amelyeknek szállítója a mezőgazdaság, emelni kell a mezőgazdasági termelést. De hogyan? Nekünk nincsenek hatalmas, kihasználatlan területeink, nekünk a hozamot kell emelni, az egy holdra eső növénytermelés hozamát s az állathozamot húsból, tejből, gyapjúból és egyéb termékekből. Ehhez pedig érdekeltté kell tenni a parasztságot s a termelőszövetkezeteket a mezőgazdasági termelésben. A tartós és következetes árleszállítás egyetlen alapja a termelés emelkedése általában, a mezőgazdasági és könnyűipari termelés növekedése különösen. Gerő elvtárs ezután felsorolta azokat az intézkedéseket, például a lakásépítési terv növelését, a munkavédelmi beruházások összegének felemelését, amelyek közvetlenül a munkásság s általában a városi lakosság életszínvonalának emelését szolgálják, majd így folytatta: A dolgozó nép éleUzínvorialának emelése, a szocializmus sikeres építése a helyes politika mellett a munkások, a műszakiak, a dolgozók jobb munkájából fakad- „Termelj többet, jobban élsz". — mondja pártunk. Ez persze azt jelenti, hogy termelj olcsóbban, takarékoskodj az anyaggal, az idővel, légy fegyelmezettebb, gyártsál jobb rerjnőségű árut, termelj selejt nélkül. Ennek a jelszónak a megvalósuló, aa a munkásoktól, s a műszaka értelmiségtől függ. Itt az elvtársak feltárták az anyagellátás hibáit. Do nekünk az anyagot nam imperialisták szállítják. Ezt az anyagot Ózdról. Diósgyőriből hozzák, a mi embereink gyártják. Az elvtársak ezt mondják rá, hogy nem megfelelő- Persze, ott is Vannak nehézségek. Tőlünk, saját magunktól függ ennek a megoldása- Az üzem vezetésének, a minisztjiriumnak kötelessége, hogy megteremtse a többtermelés, a munkavenseny gazdasági és műszaki feltóteleit. Kötelességük, hogv betartsák és betartassák a kollektív szerződések előírásait, hogy a lehető legnagyobb mértékben gondoskodjanak a dolgozók egészségéről, életbiztonságáról és a gyakorlatban bizonyítsák be, hogy népi demokráciánkban Valóban a legfőbb érté!: az ember. A párt és a kormány ezt minden vezetőtől megköveteli és meg fogja követelni. Befejezésül Gerő elvtárs ezeket mondotta: — Az első kézzelfogható eredmények azt mutatják, hogy helyes úton járunk. Pártunk, kormányunk no'itikája az egyedül helyes politika, amely dolgozó népünk, munkásosztályunk ügyét szolgálja. A mi pártunk nem csalhatatlan- Kö. A minisztertanácsnak a tartalékföldek hasznosításáról szóló határozata élénk visszhangot keltett dolgozó parasztságunk körében. Nyomban a minisztertanácsi határozat megjelenése után mind az egyénileg gazdálkodók, mind a termelőszövetkezetek nagy számban jelentették be, hogy tartalékföldet kívánnak haszonbérbe venni. Nagy számban jelentkeztek azok a dolgozó parasztok, akik már az elmúlt évben is használtak állami tartalékföldet, mert tapasztalatból tudják, hogy gazdálkodásuk jövedelmezősége, állatállományuk fejlesztése szempontjából milyen előnyökkel jár a tartalékföldek haszonbérlete. , A jó eredmények elérésében nagy szerepe van a tanácsok szervező és felvilágosító munkájának. Ahol felismerték a tartalékföldek hasznosításának jelentőségét, időben hozzáláttak a munkák megszervezéséhez, széles körben ismertették a földek visszakérésének, haszonbérbevételének határidőit és feltételeit, a tartalékföldek haszonbérletével járó előnyöket, a vetőmagkölcsönnel és a termelési hitellel nyújtott kedvezményeket, ott az eredmény már az első napokban megmutatkozott. Győr megyében egy hét alatt a tartalékföldek 48 százalékát hasznosították. Több megye hasznosítási munkájában azonban komoly lemaradás tapasztalható. Ezekben a megyékben a tanácsok munkáját megengedhetetlen opportunizmus jellemzi. Lebecsülik a feladatokat, nem fordítanak kellő gondot a hasznosítás megszervezésére, elhanyagolják a felvilágosító munkát és az ellenőrzést. A tartalékföldek hasznosításában mutatkozó lemaradást sürgősen fel kell számolni, mert csak így biztosítható az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzése. Tarlalékföldek hasznosításának állása 1953 ssept. 7-ig megye Bács-Kiskun Győr-Sopron Komárom Csongrád Pest Vas Hajdú Somogy Heves Szabolcs Borsod Nógrád Békés Földbirtokrendezési csoportvezető neve: Élenjárnak: Bajcsl Géza Anda Lajos Tóth István Lemaradlak: Török B. László Kovács József Jakab Pál Kovács DG_IŐ Sipos Béla Nagy Béla K. Deák János , Karácsonyi Béla Sukorek Lajos D. Kiss Ferenc A földművelésügyi miniszter szabályozta a magántulajdonban lévő földek haszonbérletét A földművel ásügyi miniszter rendeletet adott ki a magántulajdonban lévő földek haszonbérletének szabályozásáról. A rendelet szerint mindien egyénileg dolgozó földtulajdonos vagy földhaszon, élvező mezőgazdasági ingatlanát haszonbérbe adhatja vagy kiadhatja részesművelésre. Minden állampolgárnak jogia van földet haszonbérbe vagy részes müvelésbe venni. A haszonbérlet és a résizeismű_ velés feltételeit a felek egymás között szabadon állapíthatják meg és a szerződést szóban vagy írásban egyaránt megköthetik. A beadási kötelezettséget a haszonbér, lőnek kell teljesítenie. Részesművelés esetében a beadási kötelezettség teljesítéséért mind a két fél felelős. A haszonbérleti vagy részesművelési szerződés nincs hatósági jó. ráhagyáshoz kötve, csupán nyilvántartás végett kell bejelenteni a községi, illetve városi tanács végrehajtóbizottságához. A bejelen, tésért mindkét fél felelős. Ez a rendelet megkönnyíti a föld hasznosítását azok részére, akik nem földműveléssel foglalkoznak, vagy akik egyéb életkörülményeiknél fogva földjüket saját maguk megművelni nem képesek. Ezziel egyidejűleg a földművelésügyi miniszter elrendelte a föld-* felajánlások elfogadásának további szüneteltetését. A kereszténydemokrata C1SL csatlakozóit a CGIL sztrájkmozgalmához Róma (MTI) A kereszténydemokrata irányítás alatt álló Szakszervezeti Szövetség (CISL) vezetői fontos határozatokat hoztak, amelyek értelmében csatlakoznak a CGIL által meghirdetett országos méretű megmozdulásokhoz. A kereszténydemokrata szakszervezet végrehajtóbizottság úgy határozott, hogy országos 24 órás sztrájkot hirdet az egész iparban szeptember 21. cs 28. közötti hétre. A mezőgazdasági bérmunkások október első hetében fognak sztrájkolni. Ezeknek a megmozdulásoknak az a célja, hogy megtörjék a gyáriparosok elutasító magatartását a dolgozók béremelésére és a kollektív szerződés megkötésére irányuló követeléseivel szemben. 1948 óta ez az első eset, hogy a CISL — a dolgozó tömegek nyomására — a CGIL-lel egyetértésben kénytelen bekapcsolódni ilyen országos méretű szakszervezeti megmozdulásba. • Szeptember 15-én egész Olaszországban sztrájkolni fognak a textilipari dolgozók. Ezt az első országos sztrájkot még ebben a hónapban két másik tiltakozó sztrájk fogja követni. Befejeződött a lipcsei vásár Szeptember 9-én bezárták az idei lipcsei vásárt. Az idei lipcsei vásárt a város lakosságán kívül 538 ezer érdeklődő tekintette meg. 524.680 látogató a Német Demokratikus Köztársaságból, 8245 Nyugat-Németországból és 5075 érdeklődő 51 külföldi államból érkezett Lipcsébe. Amíg 1952-ben a lipcsei vásáron együttvéve 526 millió rubel értékű árucikk szállítására kötöttek megállapodást, ebben az esztendőben 1023 millió rubelre emelkedett a vásáron elért külkereskedelmi és zónaközi kereskedelmi forgalom. vetett el hibákat, de nem fé't ezeket a hibáikat nyiltan, nemcsak a párttagság, hanem az egész nóp színe előtt bevallani. Megihozía azekat a határozatokat, amelyek szükségesek voltak a hibák kija. vitásához. Most a jó úton vagyunk és az első eredmények láttán meg nagyobb elszántsággal, még tör. hetetlensbb akarat!aí kell hozzáfognunk az eddig még ki nem javított hibák, bajok kijavításához ós megszüntetéséhez. — Pártunk vezetésével hatalmas eredményeket értünk el, elvtársak. Ezek nélkül az eredmények nélkül nem tartanánk most ott, ahol tartunk, nem lenne szó árleszállításról, hanem szó lenne tömeges munkanélküliségről, az árak felemeléséről, mint a kapitalista országokban. Pártunk és kormányunk továbbra is szivén viseli a dolgozó nép, mindenekelőtt a munkásosztály érdekeit. A nagygyűlés ezután határozatot hozott. A határozatban vállalták, hogy az év végéig behozzák eddigi lemaradásukat, öntudatos munkával megjavítják gyártmányaik minőségét és az 1.77 százalékos selejtet 1.06 százalékra szorítják le. A válialatvezetöség fokozottabban hasznosítja a dolgozók javaslatait. 150 olyan újítási javaslatot, amit eddig még nem bíráltak el, az év végéig nemcsak felülvizsgálják, hanem amelyiket lehet, be is vezetik. A nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget,