Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

2 VASARNAP 1958 SZEPTEMBER 15 Ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa szombaton délelőtt ülést tartott, amelyen megtárgyal­ta a termelőszövetkezetek és gép­állomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása elé terjesz­tendő határozati javaslatot. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Ter­melőszövetkezetek Országos Taná­csának elnöke részletesen kifej­tette a határozati Javaslat indo­kait és célkitűzéseit, majd Béres Sándor, a Termelőszövetkezefok Országos Tanácsának titkára is­mertette a termelőszövetkezetek új alapszabálytervezetét. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa a határozati javasla­tot és az alapszabálytervezetet rész­letesen megtárgyalta és a termelő­szövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak a Jövő Jiét szombatján összeülő III. országos tanácskozása elé terjeszti. Határozati javaslat-terveset a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozására ©1948 óta a termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban mély gyöke­ret vert, új típusú, öntudatban megnövekedett szövetkezeti pa­rasztság alakult ki, amelynek száz­ezrekre menő tábora harcosan és tántoríthatatlanul áll a szövetke­zeti gazdálkodás, a verítékes mun­kával és közös összefogással meg­teremtett, sokmilliárdos értéket ki­tevő közös vagyon mellett, mert azt tekinti felemelkedése alapjá­nak Termelőszövetkezeteink Jelentős része megszilárdult, tagjaik Jó munkájának eredményeként az el­múlt évi aszály nehézségei elle­nére .gazdaságilag megerősödtek és ebben az évben mind a növény­termelésben, mind az állattenyész­tésben jó eredményeket értek cl. Ezek a termelőszövetkezeti gazda­ságok tagjaik számára javuló éle­tet biztosítottak és példát mutat­nak a később alakult, még sok ne­hézséggel küzdő termelőszövetke­zeteknek gazdaságuk megerősíté sére. Ezek a termelőszövetkezetek még a jól gazdálkodó középparasz­tok előtt ls meggyőzően bizonyít ják a szövetkezeti gazdálkodás fö­lényét. Megszilárdult termelőszövetkeze­teink eredményei bizalommal töl­tik el a termelőszövetkezeti tagsá­got, mert világosan mutatják a szövetkezeti gazdálkodásban rejlő hatalmas lehetőségeket. Bizakodásunkat növelik pártunk­nak és kormányunknak mindazok az intézkedései, amelyek lehetővé teszik, hogy a termelőszövetkezeti tagok jóléte az eddiginél gyorsab­ban növekedjék. Már ebben az év­ben is a tavalyinak kétszeresére emelkedett a termelőszövetkezeti tagok kenyérgabona részesedése és nem egy termelőszövetkezetben 6—8—10 kg kenyérgabona, sőt en­nél is több jutott egy-egy munka­egységre. Ebben az évben nem veit ritkaság, hogy a szorgalmasan dol­gozó tagok 40—60 mázsa, sőt ennél nagyobb mennyiségű kenyérgabo­nát kaptak munkájuk után. El­mondhatjuk, hogy termelőszövet­kezeteink többsége nemcsak bizto­sította a tagok részére szükséges kenyérgabonát, hanem a jól dol­gozó termelőszövetkezeti tagoknak saját szükségletükön felül bőven jutott gabonájuk a szabadpiacra is. Megállta a helyét az I. típusú termelőszövetkezeti csoportok je­lentős része is és a táblás gazdál­kodás előnyének felhasználásával növelte a szövetkezeti parasztok termelési átlagait. Nagy segítséget jelent számunk­ra az összes kenyér- és takarmány­gabona, a hízottsertés, a tej, a to­jás és a baromfi, valamint az egyéb beadási kötelezettségek csök­kentése és az összes beadási hát­ralékok elengedése. Hasonlóképpen érezteti hatását termelőszövetkeze­teink gazdasági megszilárdítása te­rén a mult évi hátralékok, a több­százmilliós hiteltartozások egyré­szének elengedése, a gépállomási díjak csökkentése és az állatorvosi költségek és oltóanyagok fizetése alóli mentesítés. Ezek a kedvezmé­nyek lehetővé tették számunkra, hogy növeljük a tagok természet­beni és pénzbeli részesedését. Vannak olyan termelőszövetke­zeti tagok — különösen az utóbbi időben alakult termelőszövetkeze­tekben —, akiket az elmúlt gazda­sági év nehézségei elkeserítettek és az ellenség sugalmazására a bajo­kat, nehézségeket a közö3 gazdál­kodásnak tulajdonítják. Felelőssé­get érzünk ezeknek a tagoknak a felvilágosításáért, mert kilépésük­kel saját maguknak és családjuk­nak ártanának és az ellenség mal­mára hajtják a vizet. A dolgozó parasztság felemelkedése útjáról, a haladás útjáról visszafordulni hát­rányos volna; ezért felhívjuk eze­ket a tagokat, tartsanak ki a szö­vetkezeti gazdálkodás mellett, ma­radjanak termelőszövetkezeti ta­gok és szívvel-lélekkel dolgozzanak a szövetkezeti gazdálkodás feleme­léséért, a tagok .jólétének megte­remtéséért, minden termelőszövet­kezetben. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége határozata alap­ján megjelent új kormánypro­gramm után nagy örömmel vall­juk, hogy termelőszövetkezeti parasztsá­gunk most érkezett el Igazán az új élet küszöbéhez, mert ál­lamunk eddiginél nagyobbará­nyú támogatása a termelőszö­vetkezeti parasztok számára megteremti a gyorsabb föl­emelkedés lehetőségét. Kötelességünk élni ezzel a lehe­tőséggel. De nem várhatunk min­dent az államtól. Nekünk ls ki kell javítani az általunk elkövetett hi­bákat és a munkafegyelem megja­vításával, az eddiginél jobbminő­ségű munkával kell biztosítanunk a magas terméshozamok elérését és a közös jövedelem növelését. Ezek alapján a termelőszövet­kezett tagság életszínvonalának emelése érdekében a következő ha­tározatot hozzuk: nyítik és gazdaságosabbá teszik a termelőszövetkezetekben termelt termények és termékek értékesíté­sét. Ennek keretében különösen nagy gonddal kell fejleszteni a tejfeldolgozást. Ajánljuk ezt az l-es és Il-es típusú termelőcsopor­toknak is. c) Minden termelési év elején a tervezéssel egyidőben ki kell dol­gozni a termelőszövetkezet takaré­kossági tervét és ennek alapján intézkedéseket kell tenni a pénz­zel, az anyaggal, a munkaegység­gel való takarékosság érdekében, továbbá az adminisztratív és igaz­gatási költségek csökkentésére. A közgyűlés tegye az ellenőrző bizottság legfontosabb feladatává a takarékossági intézkedések, kü­lönösen a helyes munkaegységfel­használás ellenőrzését. Az ellen­őrző bizottság erről a közgyűlés­nek minden negyedévben számol­jon be. d) A tearoetősBÖvetkesetelkbeii a tasok rendszeres rá évköriiemi pénz­ellátása érdekében biztosítani kelt, hogy meghatározott időközömként (havonta, másfélhavonként) telje, sített munkaegységeikre pénzbeli előleget kapjanak a tervezett jöve­delmüktől függően rá emellett a család egyéb szükségleteitől fü& gően különféle terményeket, ter­mékeiket is. 2. A termel őSEÖvetkeaetí togodc kö. zös jEtzcksághól aeáttrtmzó jőve. delrnémek gyorsütemű növelése mellett m addiginál nagyobb gon­dot kell fordítani a háahéjl mel. lékgazdafágből ezánnaaó jövede­lem növelésére, mind az I-m ffpueú csoportokban, mind a tertmelősaö­vetleeraotctóbon. a) A térni aló srévwtaaetl tagok mór ezéiv rárzétől kendAKen — ahod a körüiméiiyek erre megPotelűk — telepítsenek gyüneölcsfáfcat rá W&­löt a háztáji területen. b) Célul k«űl kitűzni, hogy min­den termelőszöveifaeeeti családinak legalább egy tehene és egy anya­kocája fogyott A terntoiőszőv«tfce»eWk *' la3«8s állomány szaporulatából a közgyű­lés határozata alapi án megfelelő áron juttassanak állató* azoknak n tagoknak, akik áUatáUotmáiwiyal nem rendelkeznek. c) Más módon is segíteni kell a háztáji gazdálkodást. A termelő­szövetkezetek szerezzenek be méh­családokat, házinyulat, selyemher­nyókat az egyes csaláidok igénylé­se alapján a háztáji gazdaságok részére. A beszerzés költségeit ez egyes tagok fedezzék. Lássák el a közös gazdaságból tagjaikat a háztáji gazdaságokban szükséges zöldségmagvakkal és palántafélék­kel. Szervezzék meg a termelőszö­vetkezetek a háztáji gazdaságok termeivényeinek közös értékesíté­sét és tegyék lehetővé, hogy a ta­gok pénz jövedelme ezúton is növe­kedjék. 3. A termelőszövetkezeti tagok szociális helyzetét az alábbiak sze­rint kell megjavítani: a) Javasoljuk, hogy a miniszter­tanács kötelezze a termelőszövet­kezeteket, hogy szociális alapot lé­tesítsenek és az öregek, betegek támogatására használják fel pénz­jövedelmük 2 százalékát. b) Az öreg tagokat könnyebb munkára kell beosztani és lehető­vé kell tenni, hogy munkaegysé­geket érjenek el. Az l-es típusú termelőcsoportokban pedig adja­nak segítséget az öregek munkájá­nak elvégzéséhez. c) A munkaképtelenné vált öreg termelőszövetkezeti tagokat, amennyiben legalább két évet rendszeresen dolgoztak a termelő­szövetkezetben, évenként kötele­zően legalább két mázsa búza és 1000 forint támogatásban kell ré­szesíteni. Emellett a termelőszö­vetkezet fizesse az SZTK díjat, hogy a tagok díjtalan orvosi keze­lése biztosítva legyen és a terme­lőszövetkezet vásárolja meg a gyógyszereket. Ezenkívül a köz­gyűlés: — ha a szociális alap erre lehetőséget nyújt — egyéb kedvez­ményeket ls juttathat. d) Az olyan huzamosabb Ideig munkaképtelenné vált tagok ré­szére, akik legalább két éven át résztvettek a termelőszövetkezet közös munkájában és a kötelező munkaegységet teljesítették, ha a betegségük egy hónappal tovább tart, javukra kell írni az előző év azonos időszakában szerzett mun­kaegységeiknek 50 százalékát. e) Feltétlenül érvényt kell sze­rezni az alapszabály azon előírá­sainak, hogy a terhes asszonyokat és kisgyermekes anyákat könnyebb munkára kell beosztani és biztosí­tani kell, hogy a szülés alkalmá­val három hónapra mentesítsék őket a fizikai munka végzése alól. Az igazgatóság felelős azért, hogy erre az Időre a szülő nők részére az előző év ugyanazon időszaká­ban teljesített munkaegységeik 50 százalékát javukra írják. f) Minden tormclcítvA'wtkeectberi a Jól dolgozó nők közül 3—5 tagjú szociális bizottságot kell választa­ni, melynek feladata n szociális ügyek intézése, az igéniyjogcisult­ságok elbírálása ás a közgyűlés e'é terjesztő©. E bizottságok működé­sének szabályait a tenroelőszövet­kezeti tanács november végéig ad­ja ki. Virágzó közös gazdaság — jómódú szövetkezeti parasztság ! A termelőszövetkezeti gazdálko­dás fejlesztése útján biztosítsuk, hogy a szövetkezeti tagok élet­színvonala elérje — sőt meghalad­ja — a jól dolgozó, földműveléshez jól értő középparasztokét. A termelőszövetkezeti gazdálko­dás legfőbb célja a tagok életszín­vonalának emelése, amelyet min­denekelőtt a közös gazdálkodásból származó jövedelem növelése út­ján kell biztosítani. A termelőszövetkezetek közös gazdaságát úgy kell fejleszteni, hogy a tagok számára jómódú életet biztosítson és minden szorgalmasan dolgozó tagnak bőségesen jusson minden terményféléből és állati termé' kékből. Különösen fontos a ke­nyérgabona, burgonya, valamint a háztáji állatoknak takarmányga­bona és szálastakarmány elegendő biztosítása. Növelni kell a terme­lőszövetkezetek pénzbevételeit és ezen keresztül lényegesen növelni kell a tagság egy munkaegységre eső pénzjövedelmét. Ezért a ter­melőszövetkezeteknek nagy meny­nyiségben kell zöldségféléket és áilati termékeket, ez utóbbiak kö­zött elsősorban hízottsert.ést, hízott­marhát és tejet termelni, hogy a beadási kötelezettség teljesítése mellett minél többet vihessen sza­badpiacra. 1. A jövőben a termelőszövetke­zetek évi termelési tervével együtt gondosan el kell készíteni a ter­melőszövetkezetek jövedelemelosz­tásának előzetes tervét is. A ter­melési év megkezdése előtt a tag­sággal meg kell vitatni, hogy mi­lyen módszerekkel lehet növelni az egy munkaegységre eső termé­szetbeni részesedés mennyiségét és a pénzjövedelmet. Az igazgatóság minden hónapban számoljon be a tagságnak arról, hogy a terve­zett természetbeni jövedelem és a pénzbevételek megvalósítása te­rén milyen eredményeket ért el. a) A termelőszövetkezeteket sok­oldalú gazdaságokká kell fejleszte­ni és arra kell törekedni, hogy je­lentős bevételekhez jussanak, kü­lönösen a zöldség, gyümölcs és szőlőtermelésből, valamint az állat­tenyésztésből, A szarvasmarha, ser­tés, juh és lótenyésztés, továbbá a hizlalás fejlesztése mellett nö­velni kéli olyan magas pénzjöve­delmet biztosító ágazatokat is, mint a haltenyésztés, méhészet stb. b) A termelőszövetkezetekben ki kell fejleszteni a pénzbeli jövede­lem fokozása érdekében a terme­léshez közvetlenül kapcsolódó mel­léküzemágakat, amelyek megköny­!•• i i n. A termelőszövetkezeti tagok jólétének megteremtése érdekében növelni kell a szövetkezeti gazdaságok termésátlagait és a közös állattenyésztés hozamait kaphassák kukorica, burgonya és egyéb részesedésüket. c) Nagy súlyt kell helyezni a he­lyes talajművelés megszervezésére (elöhántós ekével őszi mélyszán­tás, koratavaszi símítózás, vetés előtti kultivátorozás, legalább há­romszori kapálás, állandó gyom­mentes talaj biztosítása). A fejlett növénytermelési mód­szerek kidolgozásánál a helyi ter­mészeti, gazdasági és üzemi adott­ságok figyelembevételével kell az élenjáró mezőgazdasági tudomány eddigi eredményeit alkalmazni. A vetésterv elkészítésénél ki kell dol­gozni táblánként a termés fokozá­sára szolgáló legjobb módszereket rá ezek végrehajtását meg kell szervezni. Az eddiginél jobban kell figye­lembevenni a földművelésben nagy gyakorlattal rendelkező termelő­szövetkezeti tagok sokévtizedes ta­pasztalatait. d) növelni kell a talaj termőké­pességét a rendszeres talajerőután­pótlással, az istállótrágya szaksze­rű kezelésével és alászántásával. A trágyát minden nap szállítsák ki a táblákra és ott gondosan ke­zeljék. Ez a szállítási eszközök szá­mának növelését teszi szükségessé, ezért javasoljuk, hogy a gépállo­mások több teherautót kapjanak. A termelőszövetkezetekben a ló­fogatok számának további szapo­rítása mellett, növelni kell az igás­ökrök számát is. A talajerő növelése érdekében fokozni kell a műtrágya felhaszná­lását is, mégpedig a növény szük­ségleteinek és a talaj adottságai­nak megfelelő összetételben és mértékben. e) Minden termelőszövetkezetben és l-es típusú csoportokban rá kell térni a vetésforgós gazdálkodásra. Ahol a füves vetésforgó bevezeté­sének a feltételei nincsenek meg, 1. A növénytermelés terén első. sorban minden erővel a kenyérga. bona, kukorica, burgonya, cukor­répa — és a városkörüli termelő­szövetkeaefokben — a zöldségfélék terméshozamát kell emelni. A termelőszövetkezctekbiw célul kell kitűzni, hogy nz elkövetkezen­dő két év alatt a kenyér, ós takar­mánygabona, valamint a kukorica terméshozama kh-ként átlagosan legalább 3 mázsával növekedjék. a) A cél elérése érdekében a tag­ság felvilágosításával, a fffiövotke­zetek helyes vezetésévél el kell ér­ni, hogy minden tag legalább a kö­telező munkaegységet megszerezze és a családtagok erejükhöz mér­tan kivegyék részüket a közös mun­kából. Fel kell szólítaini mindazokat a ta­gokat, akik a termcfoszövetkczetből az elmúlt esztendő nehénrégoi miatt eltávoztak, liogy minél többen térje­nek vissza a termelőszövetkezetibe. Lehetővé kell tenni, hagy a doL gozó parasztok családtagjai a csa­ládfő nélkül is betéphessenek a ter. melőszövetkezelbe. b) Közvetlen feladatunk, hogy biz. tosítsuk közös földjeinken a.z őszi fcenyérgaboraavetés időben va'ó el. végzését, mert cz a legközvetlenebb előfeltétele tagságunk, dolgozó né_ pünk jövőévi kenyérellátásának. Ugyanakkor az őszi mélyszántás elvégzésével elő kell készíteni a ta­lajt a tavaszi növénykultúrák alá. A kevesebb munkaerővel rendel­kező termolőszövetkcaetelanek ajánl, juk, hogy területükön kisebb mór­tékben termeljenek munkaigényes növényeket rá vessenek nagyobb te. rüfotan gabonaféléket, szálas takar­mányt, lucernát. Ugyanakkor minden tagot moz. gósítani kell az őszi termények be. takarítására, hogy a betakarítás késedelme miatt a tagokat anyagi veszteség ne érje ós a beadási köte. lezettsóg mielőbbi teljesítése után ott egyszerű 4—7 szakaszos forgót kell alkalmazni. A nagyobb éllafo állománnyal rendelkező termelő* szövetkezetekben külön szántóföldi és külön takarmányos forgót kell bevezetni. A vetésforgó összeállító* sánál ügyelni kell a növények helyes sorrendjére, a jó elővetemény és a jó talajelőkészítés biztosításává* gett. A jó elővetemény és az ál* latállomány takarmányszükségleté* nek fedezésére a pillangós virágú növények területét fel kell emelni a szántóterület 10 százalékára. f) Gondoskodni kell jóminőségű vetőmagvakról. Minden növényből ki kell jelölni a megfelelő nagyságú vetőmagter* mő parcellákat és a vetőmagot rendszeresen fel kell újítani neme* sített, fajtiszta, jóminőségű vető* maggal. A termelőszövetkezetekben évről-évre vetőmagalapot kell léte* síteni, amely fedezi az évi teljes vetőmagszükségletet. g) A terméshozamok emeléséra ki kell használni a helyi öntözési lehetőségeket, a termelőszövetkeze* tek saját maguk építsenek óntöző* telepeket, víztárolókat és halasta* vakat. h) A termelőszövctkeztekbea a terméshozamok növelése nagyrészt a gépáll! omások munkájútól ée *• jó együttműködéstől függ. Ezért a gépállomások igazgatód, ngTonómu­sai, traktorvezetői érezzenek az ed* diginél nagyobb felelőseéget a ter. *[ie! őszövet keze fok termeléséért. a termésátlagok növeléséért ez ed­diginél sokkal jobb minőségiben vé­gezzék munkájukat és tartsák be a mezőgazdasági munkák minőségi előírásait. Annak érdekében, hogy a gépállomások a termelőszövetke­zetek főbb gépi munkáit el tud­ják végezni, szükségesnek tartjuk, hogy gépparkjukat elsősorban nö­vényápoláshoz, betakarításhoz és szállításhoz szükséges gépekkel, felszereléssel egészítsék kl. Javasoljuk, hogy a miniszterta­nács a traktorvezetők siz.ámára — a bányászokhoz hasonlóan — a hű­ségjutalom és a traktorossmunká­ban eltöltött Időtől függő kitünte­tés rendszerét vezesse be. A tér. m eliftsz ö vétke ze fekn ek pedig na gyoíbJb gondot kell fordítani a trak­torvezetők megfelelő szálláshelyei­nek és étkezésének biztosítására. 2. A termelőszövetkezetek álla® tenyésztésében elsősorban a hoza­mok emelését és emellett, a szarvast, marha, sertés és juhállomány számszerű növelését kell célul ki­tűzni. 1954. év végéig a termelő­szövetkezeteik érjék el, hogy a te­henészetekben a fejés istáló-átlaga naponta legalább 7 liter fogyen, anyakocánként á"agosan zsírser. tésnél 6 mréacot. hússertésnél 9 malacot válasszanak le egy-egy fialás után és évente minden ko­cát lehetőleg kétszer malacozifcassa­nak. 0 sertéshizlalásinál pedig leg­alább 20 százalék legyen a takar­mányértékesítés. A termelőszövetkezetek közös ál­latállományát úgy kell fejleszteni, hogy a beadáson feliül a közös ál. jattenyésztés hozamaiból bőven jus­son piacra, hogy ezzel növekedjék a termelőszövetkezetek pénzjövedel­me ég az egy munkaegységre jutó pénzbeli részesedés. Felhívjuk az l-es és Il-es típusú termelőcsoportok tagjait, hogy lé­tesítsenek közös állatállományt és annak jövedelmét fordítsák a ta­gok életszínvonalának emelésére. a) Mindenekelőtt az állattenyész­tés alapját, a szilárd takarmány­bázist kell megteremteni. A takar­mánytermelési terveket összhangba kell hozni az állattenyésztés fej­lesztésével. Minden termelőszövetkezet dol­gozzon ki hároméves tervet a ré­tek és legelők feljavítására. Ne le­gyen egyetlen talpalatnyi termelő­szövetkezeti rét, vagy legelő, sem egyéb terület, amelyet ne Uszítot­tak volna meg a gazoktól és ne fejtrágyáztak volna. Javasoljuk, hogy a termelőszö­vetkezeti községekben és városok­ban a községi legeltetési bizottság kezelésében lévő legelőket véglege­sen adják át a termelőszövetkeze­teknek. 1954. év végéig el kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben minden szarvasmarhára 5, 10 darab juhra 5, sertések és baromfik részére pe­dig 3 köbméter állandó jellegű siló (betonsiló) jusson. b) A jobb takarmányértékesítés elősegítése érdekében minden ter­melőszövetkezet létesítsen takar­mánykamrát, amelyet fel kell sze­relni szecskavágó, kalapácsos da­ráló, répavágó és egyéb takar­mányelőkészítő készülékekkel. A termelőszövetkezet igazgatóságának egyik tagját felelőssé kell tenni a takarmányok helyes előkészítésé­ért. Mind a legelőn, mind az istállók­ban biztosítani kell az állatok ál­(Folytat ás a harmadik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents