Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-30 / 229. szám

OELMOGYflRORSZAG 2 SZERDA. 1953. SZEPTEMBER 80 A jövő az újonnan élő én dolgosé szövetkezeti parasztoké Megvitatták napjaink legidőszerűbb kérdéseit megyénk termelőszövetkezeteinek és gépállomásainak dolgozói A csongrádmegyei termelőszövetkezetek és gépállomások legjobb dolgozóinak vasárnapi értekezletén 68 -an jelentkeztek hozzászólásra, az idő rövidsége miatt azonban nem kerülhetett sor minden felszólalásra. A beszámoló és a hozzászólások első részét lapunk tegnapi számában közöltük és alább közöljük a többi felszólalást. Az ellenség leleplezése a munkakedv fellendülését eredményezte Laczkó István, a tömörkényi Alkotmány tsz elnöke rámutatott felszólalásában arra, milyen nagy hibát követtek el a felfejlesztéskor, amikor nem tartották be szigorúan az önkéntesség elvét. Többen csak azért léptek be, mert a szomszédjuk ls belépett, vagy azért, hátha kevesebbet kell dolgozni és mégis kapnak bizonyos mennyiségű gabonát. — Mégis megküzdöttünk a nehézségekkel és az elmúlt ősszel, még októberben, elvetettük 180 katasztrális hold búzánknak több mint 90 százalékát. Ennek meglett az eredménye — emelte kl Laczkó elvtárs —, mert ebben az éyben munkaegysé' génként tudtunk osztnnl ti* kiló 14 deka kenyérgabonát. Ennek ellenére tagjainknak több mint fele aláírta azt az ívet, hogy kilépnek a tsz-ből, mert félrevezette őket az ellenség. Jónéhányan még a becsületes dolgozóink közül ls azt mondogatták, hogy meg vannak elégedve a tsz termésével és • jövedelemmel, de mivel a kormányzat most már az egyéni gazdálkodóknak is nagyobb kedvezményeket nyújt, hátha könnyebb lesz a megélhetés. Megfeledkeztek arról, hogy az egyéni dolgozó parasztokat valóban segíti az állam, hogy többet termeljenek, de a termelőszövetkezetek tagjait sokkal jobban segíti. Később lelepleztük az ellenséget, akik az aláírásokat Kyüjtötték és megmagyaráztuk a becsületes tagoknak, hogy nincs értelme kilépni a csoportból és teljesen újrakezdeni az életet. — Most az a helyzet nálunk — fejezte be hozzászólását Laczkó elvtárs —, hogy megszűnt a kilépési láz és nagy lendülettel végezzük a mezőgazdasági munkákat. A fábiánsebestyént Uj Élet tsz elnöke, Tóth András volt a következő felszólaló. — A ml tagságunknak is legalább 50 százaléka úgy volt vele eleinte, hogy egyénileg dolgozik a zárszámadás után. Ezt a helyzetet elősegítette az is, hogy a csoportban főleg kuláksógorság és komaság volt. Ugy nézett kl a dolog, hogy teljes egészében meg fog állni a munka. De ml összehívtunk kommunista aktívagyűlést és azon megtárgyaltuk a problémákat. A rövidlejáratú hiteleket felbontottuk a tagokra, mert meg akartuk tudni, hogy ml esik arra a tagra, aki a szövetkezetben marad. Ezeknek az agitációs érveknek meg volt a hatásuk. A munkalendülct most már sokkal nagyobb a szövetkezetünkben: 7000 mázsa trágyát már klhordtunk a földekre, elvetettünk 100 hold kercsztsoros ősziárpát és 100 liold takarmánykeveréket. Tóth elvtárs rámutatott a továbbiakban, hogy a szövetkezetben fokozni kell a politikai nevelőmunkát. Amíg a kulákokat ki nem zárták, addig sokkal nehezebben tudták megértetni az emberekkel r közös gazdálkodás előnyeit, de most már sokkal könnyebben megy ez a munka ls. Bejelentette, hogy a fábiánsebestyén i Uj Élet tsz az öszi szántás-vetési tervek gyors teljesítésére versenyre hívja ki a szentesi járás termelőszövetkezeteit. Ezután Kocsis János szólalt fel, az ószentiváni I. típusú Alkotmány termelőcsoportból. Üdvözölte a pártnak és a kormánynak azt az intézkedését, hogy ezentúl nem kényszeritik rájuk azokat a munkaigényes ipari növényeket, amit eddig sem tudtak jól gondozni. Elmondotta: érzi az egész csoporttagság, hogy minden az ő javukra történik és ők a jobbtermcléssel támogatják a kormány programmot. Kifogásolta, hogy a szegedi járási tanács és a szegedi járási pártbizottság jóformán alig törődött velük, mivel ők I. típusban dolgozeleinte jól fejlődött a szövetkezet, de később több kuláknak sikerült beférkőznie és szítani a közös gazdálkodás ellen. — Nagy hiba volt — mondotta Bonyó elvtárs —, hogy a tsz vezetősége csak azt nézte, hogy a kulákok látszólag jó munkát végeznek és nem azt, hogy kizsákmányolók voltak világéletükben s már a jelenlétükkel is elvették a becsületes tagoknak a kedvét. Mire felfigyeltek erre, a kulákok már Jelentékeny károkat okoztak a csoportnak. Azóta már kiseperték őket maguk közül. Jelenleg úgy áll a helyzet a szövetkezetben, ho„y a kezdeti kilépési fellángolás csaknem teljesen megszűnt és ma már csak négyen-öten ragaszkodnak ahhoz, hogy egyénileg szeretnének gazdálkodni. De azon vanjára támaszkodva ezeket ls meggyőzzék, mennyivel előnyösebb számukra, ha ők is bennmaradnak a közösben. Jobb munkát egyes állami vállalatoktól A mórahalmi Vörös Október tsz küldötte, Kocsis Szilveszter a többi között a következőket mondotta: — Nálur.k a nők bevonásával kapcsolatban vannak eléggé súlyos hibák. Az elmúlt évben például az én feleségem is 170 munkaegységet teljesített és most csak 60—70-et. Hiába próbáltam meggyőzni, azt mondja: • ő sem dolgozik, mert sem az elnök, sem a brigádvezetö felesége nem dolgozik. A hibát abban látom, hogy pontosan azoknak a feleségei nem dolgoznak, akiknek példát kellene mutatniok. Szóvátette Kocsis elvtárs azt ls, hogy a MEZŐKER milyen helytelenül járt el velük szemben. Ez a vállalat értesítette a környékbeli termelőcsoportokat, hogy vasárnapra szedjék le a dinnyét, 60 fillért fizetnek kilójáért. Végülis bénák, hogy a kormány programmNincs megnyugvásra ok Csongrád megyében vagonlroztak 190 mázsa dinnyét és akkor mondotta a vállalat kiküldötte, hogy csak 30 fillérjével veszik át. ő emiatt össze is szólalkozott a megbízottal. Kérte, hogy máskor ilyen esetek ne forduljanak elő. Az állattenyésztés kérdését érintve elmondotta Kocsis Szilveszter, hogy ők nem annyira a sertéstenyésztésre, mint inkább a növendékmarha nevelésére akarnak nagyobb gondot fordítani. Ezt azért látják Jónak, mert az ő földjeikben kevesebb kukorica terem és sokkal több olyan takarmánynövény, amit a marhafélék jobban tudnak hasznosítani. Matók István, a vásárhelyi Szántó Kovács János tsz-ből azt kifogásolta, hogy baj van az ólomzárolt vetőmagvakkal. Az a vállalat ugyanis, amely a vetőmagot ólomzárolja, helytelenül jár el. Bizonyítja ezt, hogy a vetőmagok tisztátalanok, sok darabszem található benne. Náluk is kitűnt az ősziárpa csávázásánál, hogy üszökfertőzött volt. Felhívta a termelőszövetkezetek figyelmét, hogy a .minőségi vetőmagvakat is ipinden esetben vizsgálják felül megérkezésük után. Ezután Komócsin Zoltán elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége agit.-prop. osztályának helyettes vezetője szólalt fel: — Tisztelt értekezlet! Kétségtelen, hogy ennek az értekezletnek legfontosabb feladata a termelőszövetkezetek kérdéseinek megvitatása. Számtalan helyen találkozunk olyan termelőszövetkezeti csoporttal, hogy többen-kevesebben ki akarnak lépni; ugyanakkor többen kérik felvételüket a szövetkezetbe. Ma az egész országban ez a fő kérdés. Ezen a tanácskozáson azonban nagy problémák eddig nem kerültek felszínre; a megnyugvás, az elégedettség nagyobb, mint amilyennek szabadna lennie. Nem arról van szó, hogy a fejünkhöz kapjunk; csupán arról van szó, hogy felszólalnak egymásután a szövetkezeti tagok és pártfunkcionáriusok, de nem érződik ki a felszólalásukból, mi megy ma végbe ténylegesen a falun. Úgy gondolom, hogy erre a megnyugvásra nincs ok Csongrád megyében; nincs ok, mert a tények azt mutatják, nincsen minden rendben még a legjobb termelőszövetkezetben sem. Miért? Nemcsak azért, amit Jegyinák elvtárs is kifejtett, hogy a középparasztok körében érezhető igen komoly mozgolódás, hanem azért sincs rendben minden, mert az őszi munkálatok sem a legjobban haladnak. Pedig ez igen fontos kérdés, mert a tsz jövője is ettől függ. A jelenlegi helyzetnek is arra kell intenie bennünket, hogy ezt a kérdést sokkal éberebben, sokkal figyelmesebben vizsgáljuk és tegyük meg a szükséges intézkedéseket. Vannak olyan tagok, akik ki akarnak lépni, pedig jó eredményt értek el; — osztott szépen a szövetkezet. Mégis úgy látom, hogy szükséges a figyelmet erre a kérdésre irányítani. El kell érnünk, hogy ne legyen egyetlen tsz sem, amely fel akar oszlani és egészen minimális legyen azoknak szövetkezetekből a gazdasági év végén, az őszi munkák teljes befejezése után. A tapasztalható ingadozásoknak az oka semmiképpen sem abban van, amit egyes termelőszövetkezetek elnökei próbálnak magyarázni. Elmondják, hogy náluk minden jól ment és egyszerre jött a kormányprogramm megjelenése és akkor minden felborult, minden a fejetetejére állt. A legmélyebb ok — ami az Ingadozást és a felborulást előidézte itt is — az, hogy nem az önkéntesség elve alapján történtek a belépések. Nem a meggyőzés alapján, hanem különböző kényszerítő körülmények hatására kérték egyes tagok felvételüket a csoportba. Akik így lettek szövetkezeti tagok, azok bevitték ugyan a földjüket, bevitték már-már nehezebben a jószágot, de egyáltalán nem vitték be a szivüket, a földszeretetüket, nem vitték be a földhöz való ragaszkodásukat, ami nélkül pedig komolyan termelni, jól dolgozni teljesen képtelenség. Erre vezethető vissza az is, hogy egyesek, amikor beléptek, nem az egész családjukkal léptek be, inkább iparostanulónak adták gyermekeiket, vagy rr.áshová küldték el dolgozni. Nem úgy mentek a szövetkezetbe, mint akik ott gazdálkodni akarnak, csak a kényszerűség vitte őket. — Ha ezeket nem látnánk, akkor nem tudnánk komoly harcot folytatni. Minden becsületes szövetkezeti dolgozó tagért harcot kell folytatni. A kormányprogramm megjelenése után a kulákok ellenséges hangulatot szítottak. A legnagyobb hangjuk azoknak volt, akik kevés munkaegységet dolgoztak. De mondjuk meg őszintén, hogy nemcsak ezekről a tagokról van szó, hanem azokról a becsületes tagokról is, akik kézzel-lábbal, körömmel harcoltak a szabadságukért és a függetlenségükért. Azokról van szó, akiket a régi rendszerben hajtottak, igábafogtak. Azután jött a felszabadulás és új korszak virult felettük. Azokról van szó, akik az apjuk és a nagyapjuk által örökölték a földjüket és szenvedélyességgel raa tagoknak a száma, akik ki akarnak lépni a csongrádmegyei Bizakodva nézhetünk a jövőbe gaszkodtak is földjükhöz. De ezek talán megváltoztak? Már nem ragaszkodnak annyira a földjükhöz? Nem szeretik annyira a földjüket, mint régen? Az az igazság, hogy mi ezekkel az emberekkel nem foglalkoztunk megfelelően, nem bántunk velük jól, nem törődtünk úgy velük, ahogyan elvárták volna tőlünk. — Akik meggyőződés alajpján jöttek be a szövetkezetbe, azok testestől-lelkestől a szövetkezet mellé ls álltak. De akik csak kényszerből jöttek, most ingadoznak. És most, amikor a párt és a kormány őszintén feltárta a hibákat és megtette az intézkedést azok kijavítására, ezek úgy érezték, mint akiről nagy melegben levették a télikabátot. Könnyűnek érezték magukat és tényleg az volt az első gondolatuk, hogy vissza az egyéni gazdasághoz, még ha annál nehezebb és bizonytalanabb is. A másik oka a kilépési hangulatnak, amiről Jegyinák elvtárs is beszélt, hogy sok tsz-tag úgy érezte: cseléddé vált a termelőszövetkezetben. Nem látta érvényesülni a szövetkezeti demokráciát. Ez a probléma különösen élesen vetődik fel itt a Viharsarokban, ahol a szabadságharcos hagyományoknak olyan tradiciói vannak, mint máshol sehol. Itt vannak olyan tsz-tagok, akik a mult világháború előtt és a két világháború között a mellüket tartották a csendőrszuronynak, ha arról volt szó, hogy a szabadságukat meg kell védeni. Az ilyen tsz-tagok jogosan kifogásolták a szövetkezeti demokrácia hiányát. Különösen az esett nekik rosszul, hogy nem bonthatták ki szabadon munkakedvüket. Ezek a tények döntőek a jelenlegi ingadozás tekintetében. És most az a helyet elvtársak, hogy ezek a jogos elégedetlenségek, jogos zúgolódások részben megszűntek, részben megszűnőben vannak. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy most már a párt politikája teljes egészében a dolgozó nép érdekeiből indul ki, hogy a kormány egy sor rendeletben igazságot mutatott a szövetkezeti életnek. — Ma már olyan intézkedésekről van szó, amikor a tsz-tagok egyre bizakodóbban nézhetnek n jövőbe. Most az egyénileg dolgozó parasztok valóban irigykedhetnek a iermelőszövetkezeti tagokra. Ujabb és újabb part- és kormányintézkedések adják meg a választ az ingadozóknak, hogy tovább a szövetkezeti úton, ne pedig az egyéni úton. Minden szövetkezeti tag vegyen papírt a kezébe, csináljon számvetést és akkor maga megadja a választ, a feleletet, hogy hogyan tovább. Azok az egyénileg dolgozó parasztok — akik közül már egy elvtárs felszólalt itt, hogy belépett a szövetkezetbe — már megcsinálták a számvetést, azok mór döntöttek. nak. Egy éve elnöke a csoportnak, Döntöttek az új út, a jobb út, a szöde még egyetlen funkcionárius sem vetkezet mellett. látogatta meg, hogy tanácsot, segítséget adott volna nekik, de ugyanígy nem törődtek a csoport tagjaival sem. Bonyó József, a csongrádi Táncsics tsz részéről elmondotta, hogy — Papírral és ceruzával a kézben ki lehet számolni, hogy a párt és a kormány milyen nagy kedvezményeket ad az egyénileg dolgozó parasztoknak, de a szövetkezeti tagoknak ad legnagyobbat. Kedves elvtársak! Azzal szeretném befejezni, hogy a következő hetek valóban eseményben lesznek gazdagok. Különösen azok számára, akik ott 51nek a termelőszövetkezetekben. Eseményekben lesz gazdag azért is, mert a következő hetekben dől el, hogy ki hogyan készítette el számvetését. El lehet monduni a tagoknak, hogy voltak nehézségek és lesznek is, de azt is cl lehet mondani, hogy most kezdődött el az a korszak, amikor megkezdtük a tsz-tagok megsegítését és mostmár csak ez következik. El lehet mondani a tagoknak, hogy lesznek nehézségek, de nem kétséges, hogy a jövő a miénk, miénk az újonnan élő és dolgozó szövetkezeti parasztoké. Jobban meg kell szervezni a kukorica átvételt Komócsin Zoltán elvtárs felszólalása után a szentesi Vörös Rózsatermelőcsoport küldötte, Bakos elvtárs mondotta el: meglepődött azon. hogy a többi szövetkezetekből kilépések vannak. Az ő termelőcsoportjukban n párt. és a kormány segítő intézkedésének hatására már kilencen léptek be, mert látják, hogy a közös gazdálkodás biztosabb megélhetést nyújt. Elmondotta, hogy szerinte nzért nem halad jól nz őszi mezőgazdasági munka, mert például Szentesen is csak két helyen veszik át a kukoricát és ő is három napig járt egyik raktártól a másikig egy kocsi kukoricával, amig átvették tőle. — Ki kell számítani — mondotta —, hogy a sok kocsi ácsorgása a begyiijtőhelyek előtt hány értékes munkanapot vesz el a szántásból és a vetésből. Czibolya Istvánná, a csorvai Iviss Imro-tsz párttitkára arról beszélt, hogy a környező kulákok bujtogatják a tsz-tagokat a kilépéere. Azzal ijesztgetik a szövetkezet tagjait, hogy október l-e után visszajönnek a szövetkezeti földekre és lakásokba s őnekik el kell onnan menniök. Kifogásolta azt is, hogy egyes kulákok még mindig a szövetkezet földjein élnek és uszítanak a nagyüzemi gazdálkodás ellen. Javasolta a kulákok eltávolítását. Elmondotta, hogy a gépállomás vezetői hanyagul végzik munkájukat. Nem gondoskodnak megfelelő üzemanyagról s ennélfogva Csórván is ott állt a gép majd egy hitig ÓH egyáltalán nem dolgozott. Javasolta továbbá, hogy azokat r traktoristúkat, akiket a szövetkezet küldött a gépállomásra, ne küldjék el máshová dolgozni, tegyék lchc.ővó számukra, hogy saját szövetkezetükben dolgozzanak. Mert előfordult, hogy saját traktorosaikat máshova irányította a pusztamérges! gépállomás és ez a tsz termri tértnek rovására megy. • Minden erővel a tsz megszilárdítására kell törekedni Meggyes! Sándor elvtárs, a vájár* helyl gépállomás politikai helyettese arról beszélt, hogy a termelőszövetkezet megszilárdításának egyik fontos feltétele, hogy erős legyen és jól dolgozzék az üzem i pártszervezet. Vannak még olyan vásárhelyi termclőcsoportok, ahol nincs üzemi pártszervezet; itt az a legsürgősebb feladat, hogy életrehívják a pártszervezetet, a termelés hajtóerejét. Megemlítette, hogy a gépállomás segítségével, például a vásárhelyi Engels-termelöszövetkezet a tervben megszabott 13 mázsás búzatermés helyett 17 mázsát ért el. HjIjoselte, hogy a tsz elnöke csak akkor veszi át a munkát a traktoristáktól, ha az minőségilog is tökélotes. A következő felszólaló Bénák Antal, az ásotthalmi Szabadságharcos-tsz elnöke megállapította, hogy az értekezleten kevés szó eseti az ellonség munkájáról. Elmondotta: figyelembe kell venni azt, hogy az ellonség dolgozik akkor is, amikor sokan nem veszik észre. Uszítja n tagokat arra, hogy a gazdasági év végén lőpjonek ki. Nem akarja az ellenség hagyni, hogy gondolkozzanak a tagok. Igyekszünk megmagyarázni, hogy összefogással, az őszi munkákra való lelkes részvétellel, a jövő esztendőt még jobban meg tudjuk alapozni, de túlságosan megnőtt nálunk a szarva a hangadóknak. Az a feladatunk, hogy leleplezzük az ellcnségot éa megszilárdítsuk a szövetkezetet. Alkalmazzuk a korszerű' agrotechnikát A székkulasi Schűnhorz-tsz hői, Körösi József rxról számolt he, hogy n helyes agrotechnika alkalmazásával milyen kimagasló terméseredményeket értek el. A jár ári tanács és a gépállomási agronoui«sok tanácsára a szövetkezet tagjai beleegyeztek abba, hogy tavaly őszszol 50 holdon keresztsorosan vessük cl a búzát mélyszántásba éa szupcrfoszfáttal trágyázzuk. Az eredmény a következő lett: az egyik táblán, ahol 25 centiméterre mélyszántásba vetettek keresztsorosan és 150 kiló szuperfoszfátot szórtak ki, átlagosan 10 mázsa 21 kiló volt a holdankénti adag búzatermés. A másik táblán, uho! csak 15 centiméteres közepszántásba vetettünk és csak egy mázsa zu nrfoszfáttal trágyáztunk, ott csak 16 mázsa 75 kiló lett az átlagtermés. Azon a táblán viszont, ahol semmiféle agrotechnikát nem alkalmaztak és sorosan vetettek, olt csak tíz mázsa 0 kiló búza lermott egy liold földön. Ilyen és husonlo eredményekkel értük el, hogy pzövotkezotünk tagjai úgy beszélnek, ha megemlíti nekik valuki a kilépést: „majd bolondok leszünk kilépni". Kifogásolta az olyan helytelen intézkedéseket, hogy egy gyapu-tgiibóazodő gépért menjenek Debrecenbe. — Nom kifizotőbb volna-e — tette fel a kérdést Körösi elvtárs. — ha vagonbaraknák és elküldenék! Harcra a győzelem kivívásáért A felszólalásokra Papp Sándor elvtárs adta mog a választ. Feli ívta a figyelmet az őszi mezőgazdasági munkák időbeni elvégzésének rendkívüli fontosságára, mert amint azt több felszólaló bizonyította, ettől függ a jövő évi nagy termés. Hangsúlyozta, hogy a tsz megszilárdítása tekintetében, uz őszi szántás-vetésben csak akkor következnek be jó eredmények, ha az értekezlet szellemének megfelelően látnak munkához és mozgósítják a termelőszövetkezetek és gépállomások valamennyi dolgozóját e harc győzelmes megvívására-