Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-30 / 229. szám

PSJS w f SZERDA. 11W3. SZEPTEMBER 30. DÉLMBGYBRORSZBG Bács megye termelőszövetkezeti és gépállomási dolgozóinak értekezlete Kedden reggel Kecskeméten értekezletre gyűltek össze a bácsmegyei termelőszövetkezetek és gépállomások legjobb dolgozói, tsz elnökök ós párttitkárok, gópállamási igazgatók és agronómusok, élenjáró növénytermelők és állattenyésztők, hogy az országos tanácskozás határozata ..lapján megvitassák a termelőszövetkezetek megszilárdításának, a jövőévi bő termés biztosításának, s ezzel a termelőszövetkezeti dolgozók életszínvonala emelésének <ccrdéseit. Az értekezleten megjelent és beszédet mondott Nagy Imre, a minisztertanács elnöke is. Az értekezlet végén határozati javaslatot fogadtak el. A határozati javaslat az országos tanácskozás határozata nyomán részletes iránymutatást ad a báosmegyei trrme'íwsövetkczcteknek. Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács Elnökének beszéde Tisztelt Értekezlet! Engedjék meg, hogy a tanácskozás idejéből néhány percet én is Igénybe tegyek. A beszámolóban ós az :1hangzott felszólalásokban fel-.tett egynéhány kérdéshez szeretnék hozzászólni. Elvtársak! Gazdaságpolitikánk irányelveit népköztársaságunk kormányának programmja foglalja magában, amelyet az országgyűlés július 4-i ülésén ismertettem és amely a Magyar Dolgozók Pártjának határozatain nyugszik. A programm alapvető célkitűzése, — amint az elvtársak jól tudják — a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Minden gazdasági intézkedésünk ennek érdekében történik. Három hónappal ezelőtt a kormány programmja ígéret volt csupán. Ma már azonban a tények hosszú sora bizonyítja, hogy a kormány a programm minden pontját ós célkitűzését ingadozás nőikül, szívósan és következetesen megvalósítja. A tények bizonyítják ezt, — elvtársuk — már pedig a tények nagyon makacs dolgok, amelyekkel nem igen lehet vitába szállni. Ennek a rövid három hónanrali a tényei azt is bizonyítják, hogy n kormány és a párt céltudatos politikával minden szükséges feltételét megteremti a kormány.**ogramm és a párthatározat megvalósításának. A mezőgazdaság terén lörtént intézkedések több évre szólnak goztatása tehát egész népünk nagy ügyévé lett. Szánalmas és ostoba az olyan fajta ellenséges hírverés — amelyről az elvtársak is hallottak, — amely azt igyekszik elhitetni hiszékenyebb termelőszövetkezeti tagokkal, hogy a kormány által nyújtott támogatás csak átmeneti segitség, amelyet azután majd vissza is vonnak, amelyre sokáig számítani neim lehet. Elvtársak! Szánalmas és átlátszó hazugság ez. A mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek messzemenő megsegítése igen nagy feladat, amely esztendők munkájút követeli, araikoris erőfeszítéseinket és erőforrásainkat erre kell összpontosítani, de úgy, hogy a termelés gyors ós nagyarányú fellendülését érjük el. f A lakosság életszínvonala emelésének dönt© tényezője a mezőgazdasági termelés. Elengedhetetlen feltétele ez a kormányprogramm megvalósításának is, ezen épül fel az egész programm, ez a talpköve, ez további előrehaladásunk kulcskérdése. így és ezért kerül a mezőgazdasági termelés gazdaságpolitikánk és egész népgazdaságunk fejlesztésének homlokterébe. Egy nagy országópítő programm •ikeres megvalósítása, dolgozó népünknek tett ígéretünk beváltása teszi kötelességünkké a mezőgazdasági termelés — mind a földművelés, mind az állattenyésztés — nagyarányú és sokoldalú fejlesztését. Mezőgazdasági termelésünk felviráParasztságunk felemelkedésének a szövetkezeli gazdálkodás Az intézkedések tehát, amelyek a mezőgazdaság terén történnek, nem átmoneti jellegűek, hanem több évre, hosszabb időre szólnak és méretükben mind nagyobbakká, eredményeikben pedig mind hatékonyabbakká lesznek. Bőséget kell és bőséget fogunk teremteni az orSSAgban, jómódú, vidám életet, nem valamikor, hanem hamarosan, egykét év leforgása alatt, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségén belül. Az őszivetés például a jövő nyáron adhat csak bőséges termést, — ezt nagyon jól tudjuk. Az állattenyésztés fejlesz tésének is vannak bizonyos időhöz kötött határai. Ezzel természetesen nekünk is számolnunk kell. 1 Elvtársak! A lakosság életszín vonalának emelése az egész mezőgazdaság fejlesztését követeli, az egyénileg dolgozó parasztok gaz dálkodósát is beleértve. Megtett intézkedéseink bizonyítják, hogy szaTunkat álljuk ős programmunknak ezt a célkitűzését is valóraváltjuk. Felhívom azonban a figyelmet bogy ez ogyáltalán nem jelenti azt, hogy termelőszövetkezeteinket elhanyagoljuk, erre sem a kormány, sem a párt soha egy pillanatra sem gondolt. Ellenkezőleg: sokkal fokozottabb gondot fordítunk rájuk, az a célunk és ezt el is fogjuk érni, hogy a termelőszövetkezetek bőtermő, jól jövedelmező gazdaságok, a jólét forrásai legyenek, amelyek boldog és gondtalan életet teremtenek tagjaiknak. Az állam minden eszközét előteremti annak, hogy ezt biztosítsa. Ezt annál inkább megteszi, mert a kormány is, a párt is vájtozatlanul azon a nézeten van, hogy a mező gazdasági termelés fellendítésének és a parasztság felemelkedésének a szövetkezeti gazdálkodás az egyetlen járható és eredményes útja. (Nagy taps). Parasztságunk sokszáz éven át a másik utat járta. Es hová jutottl Nom tudott kivergődni a nyomorúság hínárjából és mezőgazdaságunk az ntolsó helyek egyikén kullogott Európában. Felszabadulásunk első tavaszán nekünk, kommunistáknak kellett felszabadítani a parasztságot a földesurak igája alól, felosztottuk nagybirtokokat, hogy segítsük parasztságunk boldogulását. A kisparcella-gazdálkodás azonban nem teszi lehetővé sem a termelés nagyarányú fejlesztését, sem a parasztság jómódú életét, még kevésbbé teszi lehetővé az egész dolgozó nép életszínvonalának emelését. Ehhez szövetkezeti nagyüzemi termelés kell, amely sok kisparaszti gazdaság önkéntes társulásával biztosítja tagjai számára a nagyüzemi termelés lehetőségét és minden előnyét. Szövetkezéssel meg lehet szaporítani a földet. Aki párholdas parcellán, mint egyéni termelő nem boldogult, mint szövetkezeti tag, szinte korlátlan lehetőséget kap: egy nagy mezőgazdasági üzem társtulajdonosává lesz. A párholdas parcellán a parasztnak a nehéz munkával is, az időjárás viszontagságaival is, elemi csapásokkal is minden gazdának egymagában kell küzdenie. A szövetkezetben a sok család és a nagy gazdaság erejével meg tudnak küzdeni minden nehézséggel. Egyéni gazdálkodó maga veszi magára a termelés minden gondját, baját. Megdöglik egy tehene, hosszú ideig megérzi. Egy rossz termés úgy tönkre teszi, hogy csak nehezen tud talpraállni. Lényegében ez az oka annak, hogy a kormány messzemenő segítsége, támogatása, nagyarányú kedvezményei ellenére az egyéni kisparasztgazdaságok a termeié saz egyetlen járható útja ben is, a jövedelmezőségben is elkerülhetetlenül elmaradnak a szövetkezeti termelés mögött, A kisparaszti birtokokon szűk korlátai vannak a termelés fejlesztésének. A szövetkezet az a termelési forma, amelyben a gazdálkodás fejlesztésének viszont korlátlan lehetőségei vannak. Egész népgazdaságunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése és a parasztság társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedése egyaránt a szövetkezeti termelés minden irányú és legmesszebbmenő támogatását követeli. öt éve annak, amikor 1948 augusztusában — az elvtársak közül bizonyára sokan emlékeznek rá — innen, Kecskemétről Rákosi elvtárs beszéde útjára indította a termelőszövetkezeti mozgalmat. Az elmúlt évek rendkívül értékes tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgáltak, amelyek kétségtelenül kimagasló eredmények és nagy sikerek mellett feltárták a termelőszövetkezeti mozgalom hibáit és bajait és azokat a mulasztásokat, amelyek az államvezetést terhelik. A kezdet nehézségeit leküzdeni nagy erőfeszítés, szilárd helytállás, kitartás kellett. Szövetkezeteink többszázezres tagsága e téren úttörő munkát végzett. Márpedig, elvtársak, az úttörők sorsa nem könnyű. Ezért népünk, kormá nyunk és pártunk nagyrabecsülését érdemelték ki azok — önök, Elvtársak —, akik vállalták az úttörő munka szerepét. Példájukon nőtt naggyá a termelőszövetkezeti tagok tábora: önfeláldozó munkájuk nyomán jöttek létre a jól működő termelőszövetkezetek százai és ezrei, amelyekben a tagság megtalálta számítását. Ezek a termelőszövetkezetek szilárdan állnak és megingathatatlan támaszai termelőszövetkezeti mozgalmunknak. A párt és a kormány dolgozá parasztságunk javát akarja Vannak azonban termelőszövetkezeti tagok, akik úgy érzik, hogy csalatkoztak, gyakran nem ok nélkül. Egyes termelőszövetkezetekben elkövetett hibák megbosszulják magukat. Számos termelőszövetkezetben semmibe veszik a tagok jogait, az elnökök önkényeskednek, a tagságot fontos döntéseknél meg sem kérdezik, rosszul gazdálkodnak, elherdálják a közös vagyont, kevés az osztás, nincs miből pénzelni a tagoknak — egyszóval olyan szövetkezet, ahol a tagok nem találták meg a számításukat. Egyesek ilyen helyen meginogtak, nem tudják, bent maradjanak-e, vagy pedig — a rendeletben biztosított jogukkal élve — kilépjenek-e a termelőszövetkezetből. Igazat adok azoknak, akik a termelőszövetkezetekben lévő hibák és bajok ellen élesen fellépnek és elégedetlenek az ilyen állapotokkal. De nincs igazuk abban, hogy emiatt ki akarnak lépni a szövetkezetből. Meg kell mondanom, hogy az ilyen szövetkezetekkel és az ott uralkodó tűrhetetlen állapotokkal, a rossz gazdálkodással, a kiskirályoskodó vezetéssel, az alacsony osztalékkal és termésátlagokkal a kormány is elégedetlen. De ismerve a bajokat, erélyes és sürgős intézkedésekkel, további messzemenő segítséggel gyökeresen orvosolni fogja azokat. Ebben, elvtársak, aligha kételkedhet valaki, hisz a tények egész sora bizonyítja a kormány eltökélt szándékát kitűzött céljai megvalósítására. Azt sem vonhatja kétségbe egyetlen jóhiszemű ember sem, hogy a kormány is, a párt is, jómagammal együtt, földművelő népünk javát akarja. Éppen ezért az ingadozók hallgassanak jótanácsunkra: minden hiba, baj és nehézség ellenére tartsanak ki a szövetkezet mellett. Átmeneti nehézségektől és bajoktól ne hagyják magukat eltéríteni a helyes útról. Hallgassanak a kormány és a párt szavára. Meggyőződnek majd róla, hogy érdemes volt vállalni a kezdeti nehézségeket (Taps). Akkor lenne igazuk áz ingadozóknak, a kilépni szándékozóknak, ha minden maradna a régiben, ha a kormány és a párt nem vette volna észre a súlyos hibákat, ha magukra hagyta volna a termelőszövetkezeteket, ha elnézné, hogy tovább küzdjenek a bajokkal, nehéz ségekkel. , De nem így van, elvtársak. A kormány a magyar mezőgazdaság történetében példátlanul álló segítséggel siet a termelés fellendítésére, amit a kormányprogramm óta, de különösen az utóbbi egykét héten kiadott ismeretes intézkedések tanúsítanak. Joggal vetődik fel a kérdés, vájjon észszerű-e akkor otthagyni a szövetkezetet, amikor a hibákat és bajokat, amelyek az elégedetlenség okai voltak, a kormány gyökeresen orvosolja? Akkor gondolnak kilépésre, amikor sok küzködésük után végre túljutottak a bajokon. Józan ésszel oktalanság ilyesmire gondolni. Űjra kezdeni, amit már egyszer otthagytak, mert nehéz volt, mert semmi jót nem ígért! Nekimenni az újrakezdés nehézségeinek?! Nem okos és nem is hasznos, elvtársak! Végső elhatározás előtt érdemes alaposan újra meggondolni és elállni tőle. Nincs igazuk elvtársak, az ingadozóknak és kilépni szándékozóknak akkor sem, amikor a hibákért és bajokért, az alacsony osztásért, a kevés jövedelemért — a szövetkezeti termelést okolják. A hiba nem ebben van, hanem a rossz gazdálkodásban. Ez kétségtelenül tönkreteszi a szövetkezetet. A rossz gazdálkodás azonban — és ezt ne feledjék el a kilépni szándékozók — még hamarabb tönkreteszi a gazdaságilag sokkal gyengébb egyéni paraszti birtokot. A rossz gazdálkodásért tehát ne a szövetkezetet, hanem saját magukat okolják a rossz szövetkezet tagjai. Parcellájukon jóval több munkával sem találják meg úgy a számításukat, mint a termelőszövetkezetben, ahol ugyanaz a munka sokkal eredményesebb és jövedelmezőbb, mint az egyéni paraszti gazdaságokban, a nagyüzemi termelés előnyei miatt. Mindezt érdemes alaposan átgondolni, mielőtt valaki a kilépésre szánná magát. Azt is érdemes megfontolás tárgyává tenni, hogy minden kilépő az egyéni gazdálkodással magára vállalja az egyéni lét küzdelmeit. Számot kell vetni azzal is, hogy a kilépéssel megszűnnek a szövetkezeti tagsággal járó előnyök és kedvezmények, ugyanakkor terheket kell vállalni a reá eső rész erejéig, ami feltétlenül jogos és igazságos, egyben azonban terhes is — meg kell mondani. Aki mindezek ellenére kilép a termelőszövetkezetből — előre megmondhatom —, hamarosan meg fogja bánni. Látva a kormány intézkedései nyomán fellendülő szövetkezeti gazdálkodást, a jobb és emberibb életet, vissza fogják kérni magukat a szövetkezetbe. Hogy visszaveszik-e, az a tagság döntésén múlik majd. De semmi esetre serp lehet majd szó nélkül hagyni, hogy a nehézségektől és a bajoktól megijedve szégyenszemre otthagyták a szövetkezetet. Az ilyen egyének úgy vannak a szövetkezettel, mint az egyszeri ember a vonattal. Eleinte semmi pénzért sem akart felülni rá, inkább gyalog kutyagolt, hamarosan azonban rájött, hogy az nem jó dolog és nagyon bánta, mikor a vonatról lemaradt. Ezek az embe rek is bánkódni fognak majd azért, hogy lemaradtak a szövetkezet bői. A kilépést — mint ismeretes — a földművelésügyi miniszter rendelete szabályozta. Minden kilépni szándékozónak ehhez kell tartania magát, pontosan betartva a kilépés módozatait és feltételeit. Aki eze ket áthágja, elvtársak, szembekerül a törvénnyel, ami büntetést von maga után. A kilépéssel kapcsolatban súlyosabb elbírálás alá esnek a szövetkezeti vagyon ellen elkövetett cselekmények. A szövetkezeti vagyon nem Csáki szalmája, a törvény védelme alatt áll. A kormány programmja megteremtette és biztosítja a termelés és tulajdon biztonságát a mezőgazdaságban. Nem kétséges, hogy ez elsősorban a közös szövetkezeti tulajdon biztonságát jelenti. Aki kezet emel rá, arra a törvény teljes szigorával sújtanak le igazságügyi és közrendészeti szerveink, amelyek hivatottak a törvényességnek teljes mértékben érvényt szerezni. Bevitt vagyontárgyak és felszerelések kivitele a kilépésnél csakis az érvényben lévő törvényes rendelkezés keretei közt és előírásai szerint történhetik. Vannak persze, akik úgy képzelték el a kilépést, hogy az adósságot majd otthagyják, a vagyont meg elhordják. Ezek önző agyén! érdeküket a közösség érdekei fölé akarják helyezni. Ilyen kilépésről mi soha nem beszéltünk. Ezek az elemek ha megpróbálnák a szövetkezeti vagyon törvényellenes széthordását, meggyőződhetnek róla, hogy a kormány kemény kézzel végetvet az ilyen próbálkozásoknak. (Taps.) Ellenséges elemek bomlasztó munkájuk során nem egy esetben fenyegetéshez folyamodnak, igyekeznek megfélemlíteni a termelőszövetkezetek egyes vezetőit, máshol a tagokat megfélemlítéssel próbálják kilépésre liirni, törvény?'len esolekedetekre ragadtatni. Az ilyen ellenséges elemekkel szemben hatóságainknak is, a szövelkozetok tagjainak is, bátran és határozottan fel kell lópniök. A kormány is, a párt is, a népköztársaságunk illetékes szervei ls, minden erejükkel és tekintélyükkel termelőszövetkezeti tagjaink mögött állnak, gondoskodásukkal és segítő készségükkel támogatják őket. (Taps.) Elvtársaki A kormány szinte felbecsülhetetlen és — nyugodtan mondhatjuk —, a termelőszövetkezeti tagság várakozását Is tolülmúló támogatását és segítését a termelőszövetkezetek jó munkájának kell kiegészítenie és hatékonnyá, eredményessé tennie.^ A termelőszövetkezetek munkájának leggyengébb oldala a gazdálkodás szakszerű Irányításának hiánya. Persze, agronómust, gazdászt ma még nem tndunk minden szövetkezet éléro állítani, mert nincs annyi, de kisebb szövetkezelek el sem birják, túl drága lenne nekik. Van azonban számukra más megoldás is. Alig van termelőszövetkezet, amelynek ne lenne jól gazdái kodó volt középparaszt tagja, oki szakismereteivel, tapasztalatai, szervezőképessége révén nagyon is alkalmas arra, hogy részt vegyen a termelőszövetkezet vezetésében. A baj ott van, hogy a legtöbb helyen ezt nem teszik, ellenkezőleg, háttérbe szorítják, megalázzák, jelentéktelen munkára osztják be őket és fgy tovább. Sürgősen véget kell vetni az ilyenfajta módszereknek. Ez szinte felmérhetetlen károkat okoz. A Jó szakismeretekkel rendelkező volt középparasztokat meg kell becsülni, örülni kelj, hogy vannak ilyenek is a gazdálkodás irányításában, fel kell feltétlenül használni őket. Gazdasági képességeikkel messzemenően hozzá tudnak járulni a jövedelmezőség növeléséhez, az osztalék emeléséhez. Fel kell tehát számolni — ismétlem — az olyanféle hangulatokat és nézeteket, amelyek a közepparasztság lebecsülésére, a vezetésből való kirekesztésére irányulnak. A termelőszövetkezetok felvirágoztatásában döntő szerepe a jó gazda gondosságával végzett munkának van. A tagság tervszerű, szervezett és fegyelmezett munkája a záloga a tagság jó munkájú nak, emberibb és kulturáltabb életének, a családok biztos holnapjának és a nyugodt, gondtalan öregségnek. A vetésre kell most minden erőt biztosítani Tisztelt Értekezlet I A mezőgazdaságban a legdöntőbb munkák időszakába léptünk. Elérkezett az őszigabona vetésének ideje. Elsősorban jövő évi kenyerünk biztosítására, a búza és a rozs vetésére kell most minden erőt, munkáskezet és igát biztosítani. Termelőszövetkezeteinknek, állami gazdaságainknak és egyéni parasztjainknak most minden figyelmüket erre kell összpontosítanak. A tavalyi tapasztalatok alapján tanácsos minél előbb földbe tenni a magot, nehogy esetleg későbbi esős idő megakadályozza a vetést, ami jövő évi kenyerünket csökkentené. A kenyérgabonavetés gyors befejezésének kedvező feltételei rendelkezésre állnak. Az idei jóminőségű és bő termés következtében vetőmag bőségesen rendelkezésre áll a növelt vetésterületre is. Idejében elvégzett jó búza- és rozsvetéssel kormányprogrammunk megvalósítása terén hatalmas lépést teszünk előre: megteremtjük a kenyérbőséget, ami a lakosság életszínvonalának további emelése terén döntő jelentőségű. A kenyérgabonavetés időben való elvégzése, minden talpalatnyi föld bevetése érdekében meg kell gyorsítani az ősziek szedését, törését és hordását. A gépállomásoknak fokozniok kell a vetőszántás ütemét. Minden gazdaságban gyorsítani kell a trágya kihordását. A nagyarányú őszi munkák elvégzésére helyi tanácsaink fokozottabb figyelmet fordítsanak. A tervek határidőre való teljesítéséért nagyobb aktivitást fejtsenek kt. Törvényes úton, a vonatkozó rendeletek szigorú betartásával mielőbb véget kell vetni a bizonytalanságnak, amely gátolja az őszi munkákat, hogy aztán szívvel-lélekkkel kettőzött erővel folyjék a szántás-vetés munkája. Had kapjanak erőre a kishitűek, akik megtorpantak a nehézségek előtt. Szűnjék meg az ingadozás, álljanak be a sorba, hogy vállvetve, a kormány és a párt gondoskodásától övezve teljesítsék a haza iránti kötelességüket a munka frontján. A férgese pedig csak hulljon, termelőszövetkezeteink további megerősödésére! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.) S ha majd a jövő gazdasági év végén visszapillantunk végzett munkánkra és eredményeinkre, biztos vagyok a mi igazságunk győzelmében! (Lelkes taps.) Ez a termelőszövetkezeti gazdálkodás fényes győzelme és igazolása lesz! (Nagy taps.) (Ütemes tap» és felkiáltások: Éljen a párt!)