Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-29 / 228. szám

DELMBGYBRORSZBG 2 KEDD, 1953. SZEPTEMBER 29. Minden termelőszövetkezeti tag és gépállomási dolgozó szálljon síkra a termelőszövetkezetek megszilárdításáért és az őszi munkálatok gyors befejezéséért • 1 (Folytatás az eh6 oldalról) A tömörkényi Alkotmány szövetkezetben ls. Répás András volt levcntcoktató és társai uszítottak a közös gazdálkodás ellen. A szorgalmas és becsületes tagok azonban leleplezték ezeket az ellenséges és dologkerülő elemeket és visszavonták feloszlatás! kérelmüket. Hogyan is engedték volna meg, hogy szövetkezetüket szétugrassa az ellenség, amikor ebben az évben munkaegységenként több mint 10 kilő gabonát osztottak? A kormány szövetkezeteket támogató intézkedéseinek hatására azonban sok olyan község van, ahol épp az utolsó hetekben és napokban szűnt meg a kilépési hangulat a tszekből. Nemhogy kilépések nincsenek, hanem több dolgozó paraszt lépett a termelőszövetkezetbe. Az utóbbi időben Csongrád megyében közel százötvenen halasztották a közös gazdá'/codás útját. teg kell azonbap tnondanunk, hogy még mindig vannak olyan tsz-tagok, akik zárszámadás után, az őszi mankák, befejezésével egyénileg akarnak gazdálkodni. Mindent el kell követnünk, hogy ezeket meggyőzzük elhatározásuk helytelenségéről és megmagyarázzuk nekjk: boldogulásukat a közös gazdaságban sokkal inkább megtalálják, mint az egyéniben. — Azok a szövetkezeti tagok, akik most az egyéni gazdálkodás útját akarják választani, idejében meg kell hogy értsék: ha kilépnek, családjuk és saját boldogságuk szempontjából nagyon helytelepvj, cselekednek, mert a már m^jv^. dett helyes utat a kezdr'ri nehézségek hatására éppen „j&m- hagyják ott, amikor a legnagyobb lehetőség van a szerkezeti gazdaság hozamának p Megnövelésére és jólétük megteremtésére. A kilépő tag feleslegért és nagy költségekbe veri ™ae<rt azáltal, hogy meg kell neki f-zétni a szövetkezet adósságaiból reá eső részt. Az a szövetkezeti tag választ helyesen, aki továbbra Is amclltt dönt, hogy bentmarad a szövetkezetben és szorgalmas, becsületes munkájával igyekszik gyarapítani a közös vagyont és biztosítja maga és családja számára a jólétet. Ki kelt szélesíteni a szőreikezeti demokráciát — kell számolni mindazokat • hiányosságokat, amelveket eddig elkövettünk. Ki kell szélesíteni a /legegészségesebb formában a szövetkezeti demokráciát, lehetővé kell tenni a tagság számára, hogy minden alapvető kérdésben sajátmaga döntsön és figyelemmel kfsérhesse a szövetkezet egész gazdálkodását. De a jó eredmények elérése érdekében fel kell számolni a munkafegyelem terén lévő hibákat és meg kell értetni minden szövetkezeti taggal, hogy meg vannak a jogaik és kötelességeik, amit rendszeresen gyakorol niok kell. Feltétlenül biztosítani kell. ' hogy minden fontos kérdést a szövetkezet közgyűlése döntsön el és tgy minden tagnak lehetősége legyen résztvenni a határozatok meghozatalában; el kell érni azt, hogy a tsz-tagok érezzék végre: ők nem egyszerű tagjai a szövetkezetnek, hanem a szövetkezet gazdái. Ennek elérése érdekében 'szélesebb formában kell támaszkodni a tsz tagság jó tapasztalataira és kezdeményezéseire. Nagy, gondot kell fordítani a közö® vagyon helyes nyilvántartására és nem lehet megengedni, hofpr a szövetkezet vagyonát a nyilvántartás hiányából különbözíj károsodások érjék. Papp elvtárs hangsúlyozta a továbbiakban, hogy milyen nagy jelentősége van a szövetkezetben az Ifjúság és a nők bevonásának a közös munkába. De a fiatalság esetében figyelembe kell venni azt is, hogy szükségük van a sportra, kultúrára és szórakozásra és ezeket az Igényeket a lehetőséghez mérten kl kell elégíteni. Tapasztalható, hogy az asszonyokat nehezebb rávenni, hogy rendszeresen kivegyék részüket a közös munkából. De számos példa bizonyítja, hogy a feleségek nagyrésze, amikor magáévá tette a szövetkezeti gondolatot, szívósan kiállt a szövetkezet mellett és harcolt annak megerősítéséért. Most különösen érdemes dolgozniok az asszonyoknak, hiszen, aki az alapszabálynak megfelelően kivette részét a közös munkából, az első szülés esetén 500 forint, a második és a további szülések esetén 400 forint segélyben részesül. A termelőszövetkezetek létesítsenek szociális alapot és ebből biztosítsák az öregek, a munkaképtelen szövetkezeti tagok számára a megélhetéshez szükséges terményt és pénzjuttatást. Termelőszövetkezeteinkben ezzel megszűnik a dolgozó parasztság félelme az öreg kortól és a betegségtől, ami a kapitalizmus időszakában jellemezte nemcsak a mezőgazdasági munkást, hanem a kis- és középparasztot ls. A középparasztoknak a termelőszövetkezetekben a helyük — Fel kell számolnunk a középparasztokkal szemben eddig sokhelyen megnyilvánuló helytelen álláspontot — emelte ki Papp elvtárs beszámolójában —. Értsük meg világosan: szövetkezeti mozgalmunk csak akkor lesz egészséges, csak akkor fog erőteljesen fejlődni, ha a tsz-ekben ott vannak a középparasztok is. A középparasztoknak bent van a helyük a termelőszövetkezetben. Ugy kell dolgoznunk, hogy a bentlévő középparasztok érezzék azt a megbecsülést, ami őket joggal megilleti. Meg kell szüntetni azt a szektáns jellegű felfogást, aminek eredményeként több helyen úgy beszélnek a középparasztról, mint a „kulák kisöccse", aki holnap már kulákká fejlődik, és így a dolgozó parasztoknak el kell távolodniok tőlük. Meg kell szüntetni azt a jelenséget ls, hogy a szövetkezeten belül szembetűnően különbséget lesznek a középparaszt és a kisparaszt vagy agrárproletár között. Az a helyes, ha mindbgyik szövetkezeti tag érdemelt aszerint mérjük, hogyan veszi ki részét a közös munkából, hogyan harcol a közös gazdaság megszilárdításáért. Azok, akik azt akarják, hogy a szövetkezet fejlődjék és erősödjék, csak akkor tudnak kellő eredményt elérni, ha úgy harcolnak, hogy ők is, meg a volt középparasztok is bentmaradnak a szövetkezetben. Az a harc, ami most szövetkezeteink többségében folyik, az az érvek, a tények és az elvek harca. A harc eredménye pedig, hogy a munkaszerető tagok bentmaradnak-e a szövetkezetben, vagy pedig a kulák hangjára hallgatva kilépnek. Az ingadozókat pedig meg kell győzni; be kell nekik bizonyítani, hogy boldogulásukat csak közös gazdaságban találhatják meg és ha kilépnének is. előbbutóbb úgyis vissfajönnének. Jól meg kell alapoznunk most egész szövetkezeti mozgalmunkat és ha a középparasztság velünk tart, bizton számíthatunk a mezőgazdaság erőteljesebb fejlődésére. Erősödjék a kapcsolat a tsz-ek és a gépállomások között Befejezésül felhívta Papp Sándor elvtárs a figyelmet a tsz-ek és a gépállomások közötti kapcsolat megerősítésére. A traktoristák részére biztosítani kell a megfelelő brigádszállást. gondoskodni kell arról, hogy naponta meleg ételt kapjanak. Ezáltal a gépállomások dolgozói szivesebben dolgoznak, tökéletesebb munkát végeznek és hozzájárulnák most az őszi munkákban is a Jövő évi nagy terméseredményekhez. A termelőszövetkezetek viszont sokkal nagyobb követelményeket támasszanak a gépállomások munkájával szemben, mint eddig tették. Éljenek jogaikkal és ne vegyenek át egyetlen olyan táblát sem a traktoristáktól, ahol a munka minősége kifogásolható. Az a szövetkezeti elnök, vezetőségi tag, vagy brigádvezető, aki rosszminőségű munkát átvesz, az az egész szövetkezeti tagság ellen vét; viszont az a gépállomást Igazgató és főagronómus, aki eltűri a rosszminőségű munkát, megfeledkezik arról a feladatról, amiért a párt és a kormány őt a gépállomásra küldte. — A mai tanácskozásnak az a feladata — mondotta Papp eitfíárs befejező szavaiban — rfftgy szövetkezeteink éar^r kérdéseit megvitassuk. Férfiúivá kormányunk programijából, a kormány által megtett intézkedésekből, annak erőforrásaiból és hatásából, le kell szűrni a tapasztalatokat, amit eddig szereztünk, de meg kell érteni a szövetkezeti mozgalom minden hívének, hogy a szövetkezeti mozgalom egységet alkot és mindegy i kőnk felelősséget kell, hogy érezzen azért, hogy ez a mozgalom erősödjék és virágozzék. A kiskirálysági Lenin tsz-ben 47-en visszavonták kilépési nyilatkozatukat Az első hozzászóló Ivanics Pál, a kiskirálysági Lenin-tsz elnöke. A többi között a következőket mondotta: — Eleinte nálunk is többen hangoztatták, hogy kilépnek a szövetkezetből, de Rákosi elvtárs beszéde után megnövekedett munkalendületük. Kezdetben azért volt ingadozás, mert volt a szövetkezetben két kulák és ezek igyekeztek zavart okozni. De ezeket lelepleztük és a legutóbbi közgyűlésen mindkettőt kizártuk. Azóta 34 tagtársunk vonta vissza kilépési kérelmét. Ismertettük továbbá pártunk és kormányunk nagyjelentőségű intézkedéseit és ennek hatására újra 13 tag mondott le kilépési szándékáról. Most elég jól haladunk az őszi munkákkal. Már elvetettünk 180 hold ősziárpát, ebből 50 holdat keresztsorosan. 600 hold vetőszántással készen vagyunk és 110 holdról beszállítottuk a cukorrépát. Eredményeink ellenére komoly hiányosság nálunk, hogy nem eléggé jó és hatékony a politikai nevelőmunka. Pártbizottságaink nem foglalkoznak velünk eléggé, a párttitkár elvtárs is nagyon magára van hagyatva. Ezt már többízben szóvátettük, azonban még semilyen segítséget nem kaptunk. Szeretnénk, ha politikai téren többet segítenének bennünket, mert csak így tudjuk továbbvinni pártunk irányvonalát, így tudjuk szövetkezetünket megszilárdítani. Megerősítik a szövetkezeti demokráciát a makói József Attila tsz-ben Jenei Imre, a makói József Attila-tsz elnöke is azzal kezdte hozzászólását, hogy az üzemi pártszervezetük gyengén dolgozik. Apró-cseprő személyi «és gazdasági kérdésekkel foglalkozik, nem pedig a népnevelőmunkával. Ennek egyrészt oka a városi pártbizottság is, amely szintén gazdasági problémák iránt érdeklődött szövetkezetükben és nem adott elég segítséget a pártszervezet munkájának megjavításához. Jenei elvtárs így folytatta: — Szövetkezetünkben előtordulo hibák jórészt abból fakadnak, hogy a felfejlesztéskor többször megsértettük az önkéntesség elvét. Számos dolgozó paraszt megijedt, hogy földjét elveszik és ijedtében felvételét kérte a szövetkezetbe. Egyegy taggyűlés alkalmával 50—60 tagot is felvettünk, viszont amikor arról volt szó, hogy hozzák be a vetőmagot és a háztáji gazdaságban nem szükséges allatokat — erről egyikőjük sem akart hallani. Világos, hogy az ilyen dolgozó parasztok nem meggyőződésből jöttek közénk. — A kormány rendeleteit és határozatait eleinte nem ismertettük tagjainkkal. Később ezt a hibát felismertük, összehívtuk az aktívákat és először nekik magyaráztuk meg, hogy mit jelent mindenegyes kormányrendelet a szövetkezetünknek és ezen belül minden egyes tagnak. A jó felvilágosító munkának az lett az eredménye, hogy a kevés ingadozóból már négyen lemondtak kilépési szándékukról. Az a feladatunk, hogy a továbbiakban minden dolgot közösen beszéljünk meg a tsz tagjaival, mert közösen sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni és be tudjuk bizonyítani az egyéni parasztoknak a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Hiba volt, hogy amíg a kormányrendeletek meg nem jelentek, a kilépést hangoztató tagtársainkat igyekeztünk kigúnyolni; azon voltunk, hogy hátrányokat szenvedjenek ahelyett, hogy beszéltünk volna velük a szövetkezetünk előtt álló nagyszerű jövőről. Később ezt a hibát kijavítottuk és talán ennek tudható be, hogy jelenleg szilárdan összetart a József Attilatsz tagsága. — Az őszlek betakarításánál azt a módszert vezettük be, hogy ráosztottuk mindenkire a területet. Az a tagtársunk, aki valamely növényféleség betakarításából nem veszi ki részét, az az illető növény után járó természetbeni juttatásokból nem részesül. A kulákok célja a Kasza Lajos, a szőregi Petőfi termelőszövetkezet részéről kifogásolta, hogy egyes vállalatok valósággal packáznak velük s amikor szóváteszik a hibákat, akkor egyszerűen kinevetik őket. Az Állatforgalmi Vállalathoz például bevittek négy hízómarhát és azok fölényesen kijelentették, hogy most nincs szükség hízott állatokra, vigyék vissza. A MEZÖKER-rel dughagymára kötöttek szerződést, az viszont feketemagot küldött nekik. A Magtermelő Vállalattal kapcsolatban azt kifogásolta, hogy beszállítottak 715 mázsa burgonyát és csak 315 mázsát vett át tőlük. Kérte, hogy azok a szövetkezetek, amelyeknek nagy területük van, tsz-ek gyengítése ne kapjanak annyi munkaigényes növényt, mert úgysem bírják tökéletesen gondozni. Elmondotta Kasza elvtárs azt is, hogy az ő szövetkezetükben is volt blzonyosfokú kilépési láz. Az ingadozók még a munkaszerető tagoknak is elvették a kedvét azáltal, hogy nem vigyáztak a szövetkezet vagyonára, össze-vissza hajigálták a napraforgót és délután három órakor már menni akartak hazafelé. Később azonban a jó politikai munkával sikerült olyan hangulatot teremteni; a tsz gyengítése csak a kulákoknak és szekértolóiknak a céljuk és aki tisztességgel, becsülettel harcolni akar a szövekezetért, az most az őszi munkákban lelkiismeretesen dolgozik. Belépésemmel a tsz-t akar ont erősíteni A következő felszólaló Fodor Antal volt, aki csak két napja lépett be a zsombói Béke termelőcsoportba. Az értekezlet nagy tetszése közben a következőket mondotta: — Kedves elvtársak! Én a zsombói Béke termelőszövetkezeti csoport legújabb tagja vagyok — mindössze csak két napos tag. Azóta ért az a megtiszteltetés, hogy a Vásárhelyen megtartott tsz tanácskozáson résztvehessek. A csoport azért küldött engem erre a tanácskozásra, hogy itt mondjam el az elvtársaknak, milyen elhatározásból léptem be a szövetkezetbe, pontosan akkor, hmikor többen ki akarnak lépni. A zsombói Béke csoport három évvel ezelőtt alakult, minden iga és felszerelés nélkül. A második évben aszályos termés volt, ez nehezítette a munkákat. A harmadik évben a munkafegyelem volt laza, vagyis nagy fegyelmezetlenség volt a csoportban. Ha délelőtt 10 órakor kimentek a tagok közül dolgozni, 11 órakor már vissza ls mentek azzal a kifogással, hogy a többiek sem dolgoznak. Tehát láttam, hogy most a csoport felbomlás előtt áll. Ügy éreztem, ha én belépnék a csoportba és minden tapasztalatommal, szaktudásomNagy hibát köteleit el a tss tagsága és amikor nem becsülte meg eléggé a tsz-ben Ezután Jegyinák János elvtárs, a Csongrádmegyei Pártbizottság titkára szólalt fel: — Tisztelt értekezlet, kedves elvtársak! Ez az értekezlet a termelőszövetkezetek és gépállomások dolgozóinak közös tanácskozása; olyan tanácskozás, amelynek minden résztvevője a közös célért dolgozik, a termelőszövetkezetek megszilárdításáért, a virágzó szövetkezetek megteremtéséért. Az egyik dolog, amiért hozzá kívánok szólni, a középparasztok kérdése. Szeretném ezzel kapcsolatban a párt állásfoglalását elmondani. Arról van szó, hogy az eddigi felszólalásoknak volt olyan része, hogy a tsz-ben előforduló öszszes hibáknak a középparasztok az okai, azok a középparasztok, akik beléptek a termelőszövetkezetbe. Elmondhatom elvtársak, hogy aki ezt állítja, az mélységesen csalódik és itt maga a párt is hibát követett el. Nagy hibát követett el a tsz tagsága és vezetősége akkor, amikor nem becsülte meg eléggé a tsz-ben levő középparasztokat. — Jól emlékszem arra az időre, amikor ezek a középparasztok, akik most bent vannak a tszben, egyénileg gazdálkodtak, Irigykedve néztük földjüket és tanyájukat, hogy milyen szenvedélyesen és jól gazdálkodnak. És csodák-csodája, amikor beléptek a szövetkezetbe, elment volna a munkakedvük? Hol vannak itt az alapvető hibák? A mi véleményünk az, hogy az ok ott keresendő, hogy ezeket az embereket nem engedtük oda a vezetéshez. Nem hallgattunk a tanácsukra, nem hallgattuk meg ezeknek az embereknek a jogos bírálatukat, sőt sok esetben ellenségnek tekintettük őket. Így álltak neki a munkának. Meg kell mondani, mi sem figyeltünk fel erre idejébpn. Még kevésbbé figyelt fel a tsz tagsága. Olyan a helyzet most a termelőszövetkezetekben, hogy az agrárproletárok és a középparasztok szembeállanak egymással, mintha nem is ugyanolyan célért harcolnának és mintha nem egyenlő joguk lenne. — Azt hiszem elvtársak, ezt tisztázni kell. Az a meglátásom, legyen az akár középparaszt, akár agrárproletár, ha becsületesen elvégzi a munkáját a termelőszövetkezetben, egyformán megérdemli a tiszteletet és becsületet. Addig nem beszélhetünk a tsz megszilárdulásáról és magas terméseredmények eléréséről, amíg az a tűrhetetlen helyzet fennáll. Ezekmai harcolnék a megszilárdításért, talán tudnék segíteni. Be is léptem és utánam belépett még öt új tag a csoportba. És azóta megszűnt a kilépések hangoztatása, senki nem akarja otthagyni a közös gazdaságot. Csak azért jöttem erre a tanácskozásra, hogy ezeket elmondjam. A vezetők feleségeinek példamutatására van szükség A székkutasi Petőfi-tsz üzemi párttitkára az asszonyok közös munkába való bevonását tette szóvá. Rámutatott, hogy minden termelőszövetkezetben meg lehet oldani a munkaerőhiányt, ha a nőket be tudják vonni a közös munkába. Az a tapasztalata, hogy a nők bevonását maguk a férjek gátolják, azt mondják nekik hogy maradjanak a fakanál mellett. Azért, hogy az asszonyok is erejükhöz mérten kivegyék részüket a közös munkából, kemény harcot kell folytatr^. Fontos, hogy legelőször az elnök és a többi vezetőségi tagok feleségei dolgozzanak, hogy ezáltal példát mutassanak minden asszonynak. vezetősége akkor, levő középparasztokat bői az eirójerekből brigádvezetőket, tcrmelőswetkezeti elnököket kell csinálni « akkor mondhatjuk el, hogy a tsz-ek biztos alapra vannak helyezve. Addig, amíg ilyen hangulat lesz, addig a termelőcsoportok kevésbbé fognak előbbre menni, akármilyen erőfeszítést is tesz a tsz qpnek érdekében. Tehát a középparaszt kérdés számunkra és az egész termelőszövetkezetek számára igen fontos kérdés. A föld többsége ezeknek az embereknek a kezében van. És mi nemcsak az agrárproletárok által megművelt volt kulák földeken, hanem az egész mezőgazdaságban tsz-eket akarunk alakítani és ezt meg is fogjuk csinálni, de ehhez szükséges a középparasztok önkéntes meggyőződése. önként kell, hogy ezek az emberek bemenjenek a termelőszövetkezetbe. És ha ezt el akarjuk érni, akkor elsősorban a tsz-ekben lévő középparasztoknak kell nagyobb megbecsülést adni. — A másik dolog, amit fel szeretnék vetni, kapcsolódik ahhoz, amit Fodor elvtárs vetett fel. Helyesen leszögezte azt, hogyha a kulák szét tudja verni lermeiőszrvetkezeteinket, akkor az agrárproletároknak nagyon rossz lesz. Ki szeretném egészíteni azzal, hogy a (Folytatás a harmadik oldalon.)