Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-29 / 228. szám

KEDD, 1953 SZEPTEMBER 29. 3 DÉLMÜGYŰRORSZÍG Kim Ir Szen, a Koreai Képi Oemokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratot intézett G. M. Malenkovhoz, a Szovletunió Minisztertanácsának einökéiiez Moszkva (TASZSZ) Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köz* társaság Minisztertanácsának elnöke a következő táviratot intézte G. M. Malenkovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez; Moszkva, Kreml. G. M. Malenkov Elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnökének. Tisztelt Elnök Elvtársi A nagy Szovjetunió területét elhagyva, engedje meg, hogy mély hálámat fejezzem ki a szovjet kormánynak és személyesen önnek a küldöttségünk iránt tanúsított gondoskodásért és figyelemért. Kétségtelen, hogy a kormányaink között Moszkvában megtartott tárgyalások újabb hozzájárulást jelentenek a népeink közötti baráti viszony további megszilárdításához, népgazdaságunk mielőbbi helyreállításához és fejlesztéséhez és a koreai békés rendezéshez. Jó egészséget és további gyümölcsöző munkát kívánok önnek. Csita, 1953. szeptember 28, Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke , Folytatás a második oldalról.) középparasztoknak is rossz lesz. Nemcsak agrárproletárokról van szó. Jól emlékszem arra, hogy 1932—34. évben a középparaszt majdnem meghalt éhen. Egy üres zsákot dobott a kocsijára és ment a kulákhoz dolgozni uzsorabérért éppen úgy, mint az agrárproletár. Nemcsak az agrárproletár kérdése ez, hanem a dolgozó paraszté is, Mindjárt fel szeretném vetni a szövetkezeti demokráciát. Sok szó elhangzott és helyesen arról, hogy a termelőszövetkezetekben igen durva módon sértik meg a szövetkezet vezetői a szövetkezeti demokráciát. A pártnak és a kormánynak az álláspontja ebben a kérdésben az, hogy a szövetkezet tagjainak jogait nem becsülik meg. Ez vonatkozik a termelőszövetkezeten felül egyes vezetőkre is. Vannak itt olyanok is, akik el tudnák nekünk mondani azt, hog» a termelőszövetkezeti elnök, vagy1 egyes intézőbizottsági tag hogyan rúgja fel és sérti meg minden lépése során a termelőszövetkezeti demokráciát. Kiskirálykodnak az elvtársak, önkényeskednek — tisztelet a kivételnek —, de vannak ma ilyenek is. Azt hiszem, hogy a termelőszövetkezeti elnök, intézőbizottsági tag, aki a tsz-en belül parancsolóan utasít, kiskirólykodik, az akarva, akaratlanul az ellenséget segíti, semmi szín alatt nem a kormány programmját. Az őszi mezőgazdasági munka mellett, a betakarítás mellett ott van ez a bizonytalanság a termelőszövetkezetben, hogy mostan, ha kilépünk, mi lesz. Hozzájárul ez a lemaradáshoz. A lemaradásnak véleményem szerint az alapvető oka abban is keresendő, hogy a tagságnak jórésze nem érzi a tsz-t magáénak. Nagyon jól emlékeznek valamennyien, hogy a nyáron micsoda erőfeszítésekbe került elérni, hogy egyes termelőszövetkezetekben a tagság magáénak érezze a búzát és a lábon álló gabonát. Most is hasonló kérdés vetődik fel. Sokakban felvetődik: igaz, hogy nagyon szép kukoricánk van, van ilyen, meg ilyen terményünk, de kérdés, kié lesz az. Konkrétan a szerződéses kukoricánál tesznek ilyet. Mi a szerződéses kukoricát átcseréljük szokványminőségűre megfelelő százalékban, mert természetes, hogy vétek lenne az állatokkal megetetni. De persze az ellenség már ebbe is belekapaszkodótt, hogy hallani, hogy mondják: elveszik a kukoricát és nem kaptok érte semmit. Ha a szövetkezet tagjai jobban magukénak éreznék a termelőszövetkezetet, nem hinnék el az ilyesmit. — Az őszi mezőgazdasági munkák mellett a termelőszövetkezetben gondoskodni kell arról: hogyan tudjuk majd foglalkoztatni a tagságot télen? Az elmúlt esztendőben eléggé komoly problémák voltak amiatt, hogy a termelőszövetkezet tagjainak tekintélyes része — részben a gabonamennyiség, továbbá a kevés pénzjövedelem miatt — elég súlyos körülmények közé került. Ebben az évben a kormányprogramm alapján megjelent nagyjelentőségű határozat lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezet tagjainak a tél folyamán biztosítsuk a mindennapi munkáját. ezzel egyidejűleg pénzjövedelmánek emelését is. Valamennyi szövetkezetben — véleményem szei tat te. meg lehet találni és meg is l ta"t valósítani ennek a nagyjelentőségű határozatnak alapját, azokat, a lehelőségeket és eszközöket, amelyeknek igénybevételével télen nem kerülhetnek termelőszövetkezeti tagjaink olyan helyzetbe, mint tavaly, hogy a tagok tekintélyes Felháborító történet a törvényesség megsértéséről Minden termelőszövetkezeti tag • és gépállomási dolgozó szálljon síkra a termelőszövetkezetek megszilárdításáért és az őszi munkálatok gyors befejezéséért része más területre volt kénytelen elmenni munkát keresni. Nagy gondot kellene fordítani már most az őszi elszámolással a zár számadások elkészítésére annál is inkább, mert a termelőszövetkezet tagjai egy tekintélyes részének a bizonytalansága ebből ls fakad. Ugy számolnak — helyesen —, hogy mostmár kenyérnekvalóm van, de ruhánakvalóm nincs és én azt hiszem éppen ezen az értekezleten nyíltan fel kell vetni azt, hogyha egyes helyeken nem tudtunk adni, annak oka nem mindig a felsőbb szerveknél keresendő, hanem lent is. Vannak már olyan helyek, ahol már látni, hogy körülbelül mi fog jutni pénzből és véleményem szerint ott, ahol nagyjából már így állunk, ott sürgősen osztani kell, ami jár a tagságnak, mert ezzel segítjük az őszi mezőgazdasági munkát. Ha mi azt mondjuk: nézzék emberek, a zárszámadás befejezése attól függ, hogy hosszabb, vagy rövidebb idő alatt leszünk kész az őszi munkákkal, akkor bizonyosan jobban igyekszik mindenki. Bizonytalanság él az emberekben, mert nem látják tisztán a pénzbeli jövedelmet. Nagy súlyt kellene helyezni a zárszámadásnál arra, hogy indokolatlan beruházásokat ebben az évben ne eszközöljenek, Semmi szükség nincsen arra, hogy olyan istállót építsünk, amibe két év mulva kerül baromfi, tehén vagy disznó. Ilyen beruházást ne eszközöljünk, semmi gyakorlati értelme nincsen. Mert azt látják az emberek, hogy jó volt a termés és mégsem úgy élnek, ahogy kellene. — Végezetül 7a termelőszövetkezetben meglévő bomlásról az a véleményem, hogy a tagság egyrésze megingott. Megingott éspedig azért, mert rosszul bántak a tagokkal, rosszul vezették a szövetkezetet és azt látja a tagság, hogy kívül az emberek mennyivel jobban élnek, mint ők bent. •— Vannak olyan termelőszövetkezetek, ahol a tagok kilépési szándékát ügy fogadják az elvtársak: hadd menjenek, ahogy akarnak. Nincs igazuk ezeknek az elvtársaknak. Nekünk minden egyes termelőszövetkezeti tagért harcolnunk kell. Minden egyes tagért, aki becsületes munkát végzett, harcolni kell és meg kell menteni őket. — Nem lesz könnyű dolgunk a tsz-ek megerősítésével kapcsolatban. Meg kell magyarázni minden tsz-tagnak: Ha dolgozik, ilyen és ilyen jövője lesz a termelőszövetkezetben. Pártunk és kormányzatunk iparkodik, hogy a termelőszövetkezetek tagjai már ebben az évben is jobban éljenek, mint tavaly, de 1954—55. évre még jobb eredményeket tudjanak elérni, és úgy élhessenek a szövetkezetben, mint egy jól dolgozó középparaszt. Célkitűzéseinkhez a párt és a kormány minden segítséget megad, de ehhez a tsz tagok jó munkájára is szükség van. Az egész kormányprogramm alapja a munka, a tsz tagjainak jó munkája. Ezen az értekezleten fel kell hogy vessék az elvtársak a hibákat és nehézségeket, de javaslatokat kell, hogy tegyenek ezeknek a hibáknak a kijavítására. Csak így tudjuk elérni, hogy a tsz-mozgalorő tovább fejlődhessék és termelőszövetkezeteink megszilárdulhassanak. Jegyinák elvtárs felszólalása után még számos hozzászólás hangzott el. Felszólalt az értekezleten résztvevő Komócsin Zoltán elvtárs, az MDP Központi Vezetősége agit,prop. osztályának helyettes vezetője is. E felszólalásokat holnapi számunkbari ismertetjük, A dolog nem most kezdődött. A 65. sz. Építőipari Tröszt 7. számú vállalatának építési anyagokat hordozó lovai a város különböző pontjain vannak elhelyezve és még a tavasszal úgy gondolta az anyaés alvállalat vezetősége, hogy építenek egy nagy istállót, ahol egy helyen lehetnek a lovak. Az elgondolás helyes volt és ötletes, csak el kellett dönteni: hol építsenek. Széjjelnéztek a városban. A választás a Csongrádi-sugárút végére, a Rózsa-utca után következő sarokra esett. A pontos cím: Felsővárosi feketeföldek 2. Itt a házak között elterülő apró telkek — amelyeken már zöldeinek a vetemények — és a 2/a szám alatti ház nagyon megtetszett istálló, illetve istállómesteri lakás céljára. Hogy miért pont itt, nem tudni. Megcsinálták a vázrajzot — persze nqm annak rendje-módja szerint, amint az később ki is derül — és javaslatként felküldték az Építésügyi Minisztériumba. Kérték annak elfogadását. 1953 június 13-i dátummal jött egy levél a minisztérium titkárságától, amelyben utasítja a vállalatot, hogy azonnal vegye birtokába a kijelölt telkeket és házat. Hát ez nagyszerű! örültek a hatvanöt per hétnél, hogy ilyen hamar megjött az engedély, itt a minisztérium utasítása, nincs sem mi probléma... De probléma mégis akadt. — Nem volt elég pénz az építkezéshez. Gyorsan kértek póthitelt. Eltelt egy kis idő, a póthitelt megkapták.. Most már az volt számukra a fontos — ekkor már tudott a dologról minden vezető, a tanács építési osztályától kezdve a 65/1-ig —, hogy hazzákezdjenek az építkezéshez. Arra azonban egyik vezető sem gondolt, hogy a törvényességet be kell tartani és ©illenék* a telkek és a ház tulajdonosait értesíteni a dologról és meg kellene velük beszélni az ügyet. A telkek és a ház tulajdonosai az egész tervről mit sem sejtettek. A Felsővárosi feketeföldek 2/a. számú ház lakói örültek, hogy milyen szépen fejlődik a kertben a krumpli, a kukorica és egyéb zöldféleségek, érik a fán a szilva. Nyár volt, igencsak kint tartózkodtak az udvarban és látták, hogy ismeretlen felnőtt emberek jönnek be az udvarba, nézgelődnek, beszélgetnek. Kérdezték is tőlük: ' Kit keresnek mit akarnak? az elvtársak, — Nincs önökkel tárgyalni valónk! — hangzott a nyers válasz. Tóth Mártonné — akinek vak édesanyjáé a ház — nem is tulajdonított nagy fontosságot a dolognak. A sértő, goromba hang azonban bántotta, de idővel elfelejtette az egész ügyet. Telt, mult az Idő. Egyszer csak a járásbíróságtól, mint telekkönyvi hatóságtól Tóth Mártonné édesanyja kapott egy végzést, amelyben bürokrata nyelven tudomására hozzák, hogy: ©Privinszki Jánosné, Báló Mária szegedi, Felsővárosi ff. 2/a. szám alatti lakos nevén álló 571 n. öl területi ingatlanra a kisajátítási jogot a magyar állam javára jegyezze fel« Ilyen végzést a többi telektulajdonos is kapott. Derült égből a villámcsapás! ©Mi az, hogy jegyezze fel? ... Miért akarják kisajátítani a házunkat? ... Hová menjünk, mit csináljunk? ... Tóth Márton nem ért rá sehova se menni, a Terményforgalmi Vállalat raktárában dolgozik. Az anya, a ház tulajdonosa nem lát. A nagymama 80, az unoka pedig 9 éves. Tóth Mártonné húga is dolgozik. Ezért a fiatalasszony, Tóth Mártonné vette nyakába a várost. Gondolta, hogy hamar nem intéződik el az ügy, amelyet egyébként egyáltalán nem értett. Nem is tudta, hol kezdje az elintézést. Először a KIK-hez ment. Miért pont oda? Maga sem tudta biztosan. Ott kedvesen felvilágosították, hogy menjen a városi tanács építési osztályára, az ügy biztosan oda tartozik. Az építési osztályon azonban nem tudtak róla. Küldték a főmérnökhöz. Pálfi B. Endre kijelentette: — Semmirő sem tudok. Aztán „nagynehezen" mégis tudott róla. — Menjem el a 65/7-hez, a Gou goly-ulcába, ott keresse Bárányi Báliirtot, ő majd részlegesem tájékoztatja a dolgokról. Tóthné Baranyitól végre megtudta, hogy istállót akarnak építeni a telkükön és az ő házukban lesz az istállómester lakása. — De hát velem nem is beszéltek! Nem is kérdezték meg, hogy mit szólok hozzá! Csak úgy önkényesem elhatározták?! Itt lakunk hosszú évek óta. Ki biztosít nekeim egy megfelelő másik házat?! Hol találok?! Miért nem szólták eddig már?! — Nyugodjon meg, kártalanítva lesznek, a tröszt fogja kifizetni. Fel a tröszthöz. Gyólai elvtárs, az igazgató felhívatja dr- Jobbat, a jogügyi előadót hogy mihamarább intézzék el az ügyét. — Jó, elintézzük elvtársnő. S úgy gondolták, ezzel „el van intézve". Közben augusztus 1-én elkezdték az építkezést. Várt még egy pár napott a fiatalasszony a pénzre, de hogy nem történt semmi, újra elölről kezdte a kálváriát. — Két hé1 mulva elintéződik, megkapják a pénzt — mondta Bárányi. Augusztus 15-cn kaptak a várostói egy értesítést, amelyben a többi között ez állt: „Csongrád megye Tanácsa VB. az Építésügyi Minisztérium 114/1951. MT. rendelete 2. §. 2. bek. a- pontja alapján 174—28/3/1953. III.—a sz. a. Szeged külterület 34.655. sz. betétben felvett és a kisajátítási tervrajzban feltüntetett illetőségre, a kisajátítási jogot engedélyezte, egyben az ÉM- 65. sz. ÁUami Építőipari Tröszt javára cl. rendelte az ingatlanoknak azonnali birtokba adását." Fel Ágai elvtárshoz, a Városi Tanács jogügyi osztályára. Nem sikerült vele beszélnie- Újból kereste. — Ott vam az értesítésen — kapta a válasz1 —, hogy joga van a kisajátítási terv ellen nyolc n?p alatt észrevételeit megtenni. — Jó, hát hogyan tegyem meg az észrevételemet, amikor már építenek a telken? A fásszínembe már bepakoltak! Az udvarra kellett kihordanunk a fát. Állandóan zaklatnak, hogy mikor megyek már ki a házból. Nem vagyok ellene az egész dolognak. Ha szükség van a házra, lemondok róla, sőt már néztem is másik házat. Csak most már az a kérdés, mikor kapom meg a pénzt, mert szerencsére találtam olyat, amely megfelelő, de sokáig azok sem várakoznak. — Azt majd a vállalat a bank útján fizeti ki. Fel dr. Jobbához. — Rám nem tartozik az ügy. Nagy Ilona intézi. Nagy Ilona türelmetlen, goromba hangon „rázta le" a jogos követelőket. Amikor tudomására hozzák, hogy ez az egész ügyintézés törvényellenes és még bajuk lehet belőle, méginkább felháborodik. — Maguk mernek még fenyegetőzni?! Hangja tűrhetetlen. Nagy Ilonától Baranyihoz, a tanácshoz, aztán Jobbához, Nagy Ilonához, Baranyihoz, ismét Jobbához, Nagy Ilonához, Baranyihoz.., Egy hét, két hét, három hét.., Két hónap telt el az ide-oda szaladgálással. Az istálló már majdnem készen van. Körülbelül kétmázsányi szilvát az ott dolgozók jóízűen elfogyasztottak, a fa az udvaron, zaklatás. Az illető, aki el akarja adni Tóthéknak a házát, már megkapta Budapestre a letelepedési engedélyt, megkapta állását és már nem akar várni a házeladással. Tóthné a párt sajtójához fordult, Végigjártuk a már jólismert helyeket. A változás csak annyi, hogy az eredeti helyrajz nem vgjt jó, másikat kellett készíteni. Egy birtokbavételi bizottság szállt ki augusztus 26-án, a helyszínre, ott felvettek jegyzőkönyvet és az Iratokat szeptember 9-én elküldték a megyei tanácshoz. Nagy Ilona — most már sokkal enyhébb hangon — elmondta, hogy nem tudja addig kifizetni, amíg ő egy kártalanítási utasítást nem kap. Már pedig ezt honnan kapja, ezt nem tudja. Bárányi Bálint — aki ezelőtt hat héttel ígérte, hogy két hét mulva el lesz intézve az ügy — mesélte el a „kilátásokat". — Most a városi tanács átküldte az iratokat a megyei tanácshoz. A megyei tanács majd visszaküldi és egy kisajátítási tárgyalást, tartanak, ahol meghatározzák, hogy a kisajátított telkek, házak tulajdonosainak mennyit fizetnek. Ez ellen fellebbezhetnek, aztán amikor meglesz a határozat, akkor a vállalat felküldi a minisztériumba jóváhagyás végett, a minisztérium visszaküldi, aztán le kell hívni a pénzt a bank útján és úgy lesz kifizetve. — De hát már mikor ígérték?!... Eladják másnak a házat és hova fogok költözni? Miért nem intézték el mindezt már réges régen ? — Elvégre ennek hivatalos útja van!.,, Nem járjuk tovább a „hivatalos" utat. Ez nem olyan hivatalos út, amely pártunk, kormányunk politikájának, a dolgozókról való fokozódó gondoskodásnak megfelel. Ez a törvényesség felháborító megsértése! Helytelen volt a 65-ös Tröszttől, a 65/7-től, a tanácstól, a minisztériumtól, hogy kisajátították, birtokba vették a telkeket. anélkül, hogy tulajdonosaikat megkérdeiték volna és megmagyarázták volna nekik, miért szükséges a kisajátítás. Intézkedtek a tulajdonosok tudta nélkül, határozatot hozott és utasítást adott a minisztérium a tulajdonosok tudta nélkül, amelyet most a vállalatok, az „illetékesek" fennen lobogtatnak, mintegy tákaróul. Az a módszer, ahogy ezt a kérdést intézték, alapjában, helytelen, törvényellenes és azonnali, haladéktalan orvoslást kíván! Markovits Tibor A földművelésügyi minisztérium jelentése az őszi szántás-vetésről A földművelésügyi minisztérium a szeptember 25-i jelenlések alap_ ján közzéietoe kimutatását ®z egyes őszi munkákban a megyék sorrend jéről. A jelentés adatai szerinl Csongrád megye az őszivetréü növények alá végzett szántásban, az ősziárpa vetésben, az istállótrágyá. zásban ré a gépállomások által vég. zéti gépi talajmunkában a megyék versenyében az utolsók között van. Mezőgazdasági osztályvezető: Török István, főagronómus Nóvák Károly. Á Szegedi Fémipari Vállalat teljesítette harmadik negyedévi tervét Ütmutatást nyújt a mindennapi pártmunkában örömmel jelentjük a Szegedi Fémipari és Finommechanikai Vállalat dolgozói nevében, hogy a III. negyedéves tervet szeptember 25én, öt nappal a határidő előtt befejeztük. Ezt a szép eredményt elsősorban pártszervezetünk helyes, irányító munkájának köszönhetjük. A népnevelők agitációs munkájukkal serkentették dolgozóinkat a termelésben való fokozottabb helytállásra. A munkaverseny egyre fokozódott. Különösen a kormányprogramm megjelenése után. A legjobb eredményt elérőket rendszeresen népszerűsítettük az üzemben. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy naponta szebb eredmények születtek a vállalatnál. A műszaki dolgozók is minden segítséget megadtak a termelés fokozásához. Biztosították a műszaki előfeltételeket. Különösen kitűnt kiváló munkájával a harmadik negyedévben Kiss Pál, Bodó Péter, Csóti Ferenc, Vigh Lstvánné és Tamásy György. Ezek a dolgozók tervük túlteljesítésével igyekeztek segíteni abban, hogy a III. negyedévi tervet határidő előtt végrehajtottuk. Ennél az eredménynél azonban nem állunk meg. A következő negyedévbeft még szervezettebb munkával igyekszünk megoldani a ránkváró feladatokat. Mészáros József párttitkár, Csonka János üb. elnök, Kovács János igazgató,