Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-29 / 228. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t AZ MDP CSONGRADMEGYEi PÁRTBIZOTTS Á G Á NAK LAPJA IX. ÉVF. 228. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1 Ítéli. SZEPTEMBER 211. Minden termelőszövetkezeti tag és gépállomási dolgozó szálljon síkra a termelőszövetkezetek megszilárdításáért és az őszi munkálatok gyors befejezéséért Megvitatták napjaink legidőszerűbb kérdéseit megyénk termelőszövetkezeteinek és gépállomásainak dolgozói A harmadik országos tanácsko­zás után olyan időben ült össze a csongrádmegyei gépállomások és termelőszövetkezetek élenjáró dol­gozóinak értekezlete, amikor a me­zőgazdaságban három és mégis egy­séges harci feladat vár megvaló­sításra: termelőszövetkezeteink gaz­dasági életének megszilárdítása, az idei gazdag termés gyors és veszteségmentes betakarí­tása és az őszi szántás-vetési tervek­nek a jó gazda gondosságával való teljesítése. .„ , A tanácsok nem segítettéli Papp elvtárs feltárta azokat a súlyos hibákat is, amelyek a fel­sőbb állami szervek és különböző vállalatok részéről fordultak elő; feltárta azokat a helytelen intézke­déseket is, amelyek sokesetben el­vették a szövetkezeti tagok kedvét a termeléstől. Néha olyan növény­féleségeket erőltettek rájuk, ami munkaigényességüknél fogva való­sággal kifogott a szövetkezeteken és mivel nem volt hozzá elég mun­kaerejük, nem munkálták meg he­lyesen és ezáltal nem haszon, ha­nem ráfizetés következett. Így tör­tént a makói József Attila-tszben is, ahol a különböző szervek eről­tetésével nagyobb területen vetet­tek el hagymát, mint amennyire erejük futott és ennélfogva körül­belül 150 ezer forint kár érte a szövetkezetet. — Súlyos mulasztást követtünk el azáltal is — mondotta Papp elv­társ —, hogy tanácsaink, akiknek gondjaira volt bízva a termelőszö­vetkezet megsegítése, nem azt ad­ták minden esetben, amire szükség lett volna a gazdasági megerősödés Szeptember 27-e tehát nagyjelen­tőségű nap Csongrád megye életé­ben annál ls inkább, mert a gép­állomások és termelőszövetkezetek legjobb dolgozói jöttek össze Vá­sárhelyen, hogy kifejtsék nézetei­ket, elmondják javaslataikat: mik a teendők ennek a hatalmas fel­adatnak a megvalósítása érdekében. Az értekezletet Katona Sándor or­szággyűlési képviselő, a makói József Attila termelőszövetkezet tagja nyitotta meg. Az elnökség megválasztása után Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke tartott beszámolót, eléggé a szövetkezeteket érdekében. Gyakran parancsolgat­tak a szövetkezetek tagjainak és ezzel akarva, nem akarva azt az egészségtelen állapotot mélyítették el, hogy a tagság egyrésze úgy nyi­latkozott: cselédek vagyunk a szö­vetkezetben és nem a szövetkezet gazdjíi. A szegedi járási tanács mezőgazdasági osztályának kikül­dötte, Herczeg elvtárs is úgy in­struálta a szövetkezeteket, hogy több esetben le sem szállt a motor­kerékpárról, csak odakiáltott né­hány szót a dolgozóknak. De itt fordult elő az is, hogy a tél és a tavasz folyamán, amikor a tsz-ek nehézségekkel birkóztak — legin­kább az állatok takarmányozásá­val —, hónapokig feléjük sem néztek a szövetkezeteknek a me­zőgazdasági osztály részéről. Sokat panaszkodott emiatt a balástyai Gorkij és a mórahalmi Vörös Ok­tóber-tsz tagsága. Gépállomásaink, amelyek arra voltak hivatva, hogy gondos megsegítői legyenek a szö­vetkezeteknek, sokesetben még ők is hozzájárultak a nehéz helyzet kialakulásához, A megkötött szer­ződésekben vállalt kötelezettsége­ket megkésve, vagy egyáltalán nem teljesítették és sokesetben minősé­gileg is súlyosan kifogásolható volt a munkájuk, A dolgozó parasztság felemelkedésének egyedüli útja a termelőszövetkezet A párt határozatán alapuló kor­mányprogrammal kapcsolatban és az utóbbi időben megjelent segítő célú koimányhatározatokról a kö­vetkezőket mondotta Papp elvtárs: — A kormányprogramm beha­tóan foglalkozik a termelőszövetke­zetekkel, a megmutatkozó hibákkal. Kormányzatunk egyik fontos célja termelőszövetkezeteink megerősí­tése és termelékenységük fokozása mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés vonalán. Pártunk és kormányunk célul tűzte ki, hogy a szövetkezet tagjainak az életszínvonala szorgalmas mun­kájuk eredményeképpen felül kell, hogy múlja a legjobban termelő középparasztok élet­színvonalát. Kormányunk programmja a legszé­lesebb szövetkezeti demokrácia megvalósítását tűzte kl célul. Na­gyobb önállóságra való nevelést akar biztosítani a tagoknak, azt akarja, hogy a szövetkezetek dol­gozói az eddiginél sokkal jobban magukénak tudják a szövetkezete­ket. — Kormányunk segítő Intézke­dései máris alapvető változást idéztek elő a szövetkezetek életé­ben. Ez a változás azonban nem mutatkozik még minden tsz-ben egészségesen. Némely termelőszö­vetkezetben nem harcolnak azért, hogy a mezőgazdasági munkák idő­beni elvégzésével támogassák a kor­mány programmját, amely biztosí­téka az életszínvonal fokozottabb emelkedésének. Az ilyen tsz-ekben csak egyet jegyzett meg magának a tagság, azt, hogy ki lehet lépni, nem pedig azt, hogy éppen most van alkalma minden szorgalmas és becsületes tagnak harcolni saját jobb életéért. Pártunk és kormányunk vilá­gosan kifejtette, hogy továbbra is a termelőszövetkezeteket tart­ja a dolgozó parasztság egye­düli felemelkedési útjának. Éppen ezért harcolni kell minden becsületes szövetkezeti dolgozóért, hogy az saját érdekében, de mező­gazdaságunk fejlődéséért is a nagyüzemi gazdálkodás vonalán maradjon. Az országos tanácskozá­son Hegedűs András elvtárs felvá­zolta a hibákat, de világosan rámu­tatott a hibák kijavítására is, meg­mutatta azt az utat, amelyen bát­ran kell haladni, hogy a kormány segítségével minden egyes szövet­kezet megerősödjék. Az országos tanácskozás után szükségessé vált, hogy a megyén belül is a széles szivatkezeti tagság előtt tárgyal­juk meg ezeket a kérdéseket és helyesen megállapítva a tennivaló­kat, harcba kell indulni a hibák felszámolására, az ellenség szétve­résére. A kormányintézkedések eredményei Azután felsorolt Papp elvtárs né­hány adatot arról, hogy kormá­nyunk eddig megjelent intézkedé­sei milyen segítséget jelentenek egy tsz-nek: — A kormányintézkedéseknek egyrésze már jelenleg is komoly engedményt jelent termelőszövet­kezeteinknek. Az idei beadási elő­írásból elengedett 10 százalék csu­pán gabonából húszezer mázsát tesz ki, ami egyes tsz-ekben több kilogrammal növelte az egy munka­egységre kiosztható természetbeni járulékot. A hódmezővásárhelyi Dózsa tsz kenyérgobanából 165, takar­mánygabonából pedig 135 má­zsával többet tudott szétosztani tagjai között; a tsz-ben dolgo­zó Domján-családnak hat má­zsa 35 kilót jelentett ez a kor­mányintézkedés. Hatalmas segítség termelőszövetke­zeteinknek az adóelengedés ls. Ezekből a számokból ls világosan látjuk kormányunk segítő szándé­kát. A termelőszövetkezetek meg­erősítését segítik elő azok a hitel­elengedések is, amelyek megyénk­ben megközelítik a hat és félmil­lió forintot. Az olyan hiteleket, amelyeknek visszafizetése ebben az eszten­dőben vált volna esedékessé, kormányzatunk meghosszabbí­totta; ez az összeg megközelíti a 12 millió forintot. Nagy kedvezmény, ezentúl díjtalan az állatorvosi kezelés. De emellett szövetkezeteink részére a különbö­ző szérumoltásokat is díjtalanná tette kormányzatunk. Most van ki­A beszámoló további része fel­hívta a figyelmet arra, hogy a ter­melőszövetkezetek nagyrészében jelenleg elhanyagolt állapotban van az állattenyésztés és nem hoz meg­felelő jövedelmet. Ezen a területen komoly eredményeket kell elérni a közeljövőben. A fejlett szarvas­marha-, sertés-, juhtenyésztés nagy pénzjövedelemhez juttatja a szö­vetkezeti tagokat. Az állatbeadás 30 százalékos csökkentése lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek élőálla­tokkal és állati termékeikkel is megjelenhessenek a piacon. Az új begyűjtési rendelet értelmé­ben a tsz-eknek 100 holdra átlago­san öt és fél mázsa, azaz mintegy négy hízósertést kell beadniok, ami rendkívüli kedvező ahhoz, hogy a tsz ennek háromszorosát, sőt négyszeresét hizlalhassa meg szabadpiacra. Ez azt jelenti, hogy egy 500 holdas termelőszövet­kezet egy évben szabadpiacra tud vinni 80—100 darab hízott­sertést, ami szabadpiaci árakon számítva 250 ezer forint. Á termelőszövetkezeteknek 100 holdra átlagosan mindössze 1800 l'ter tejet kell beadniok. Ha egy szövetkezet minden 100 hold földje után legalább 8—10 tehenet tart a közös állományban, akkor egy 500 holdas közös gazdaság szabadpiacra vihet évente mint­egy 60 ezer liter tejet, ami 150 —200 ezer forinttal növeli a pénzjövedelmet. Szükséges az is, hogy szövetkeze­teink nagyobb mértékben foglal­kozzanak olyan kisegítő üzemágak­kal is, mint a haltenyésztés és a méhészet. Például egy holdnyi tógazdaság létesí­tése közepes eredmény esetén is közel 6—8000 forintos pénz­jövedelmet jelent. Különösen jelentős ez, ha figye­lembe vesszük, hogy tógazdaság olyan területen is létesíthető, ahol szárazföldi növénytermelés bizton­ságosan nem folytatható. A minisz­tertanács nemrégen nyilvánosságra '-ozott határozata lehetővé teszi, Tényekkel bizonyította be ez­után a beszámoló, hogy azokban a tsz-ekben, ahol még mindig inga­dozás tapasztalható, hogy kilépje­nek-e, vagy sem, ott az ellenség keze van a dologban. Azokban a szövetkezetekben, ahonnan felosz­dolgozás alatt az állam Iránti kö® telezettség megállapítása, ami há­rom évre előre megszabja a be­adást. Ezek szerint amíg az egyéni dolgozó parasz­tok terménybeadása csak tíz százalékkal csökken, addig a termelőszövetkezeteké 25 száza­lékkal; míg az egyéni parasztok állatbeadása 15 százalékkal lesz kevesebb, addig a tsz-eké 30 százalékkal csökken; a szerző­déses termelés után a szövet­kezeteket kétszer akkora pré­mium illeti meg, mint az egyé­nileg gazdálkodókat. A legnagyobb támogatást a III. típusú termelőszövetkezeti csopor­tok, illetve termelőszövetkezetek kapják és ez helyesen is van így, mert termelőszövetkezeti mozgal­munkban ezek a szövetkezeti gaz­daságok vannak túlsúlyban. De az eddiginél sokkal nagyobb segítsé­get kapnak az I. és II. típusú cso­portok is, hogy az egyénileg dol­gozó parasztokénál lényegesen ma­gasabb termésátlagokat érhessenek el és nagyobb jövedelmet biztosít­hassanak tagjaiknak. hogy a termelőszövetkezetek csak® nem 75 százalékos támogatással lé® tesítsenck halastavakat és öntöző­telepeket és állami támogatással ültessenek szőlőt, gyümölcsöst. — Minden szövetkezet tanuljon meg élni ezekkel a lehetőségekkel, mert ezek felhasználása egyik leg­főbb módszere a közös gazdaság felvirágzásának — mondotta Papp elvtárs. Ezután arról beszélt Papp Sán­dor elvtárs, hogy a közös gazdaság fejlesztése mellett nem szabad elhanyagol­ni és lebecsülni a háztáji gaz­daságot sem. A háztáji gazdaság, ha nem halad­ja túl az alapszabályban megsza­bott méreteket, nagyon egészsége­sen egészíti ki a közös munkában szerzett jövedelmet. Jelenleg csak minden harmadik-negyedik szö­vetkezeti családnak van tehene. A háztáji állatállomány elhanyagolá­sához hozzájárult a háztáji gazda­ságokra kivetett túlzott beadás is. Ezeknek a hibáknak kijavítása ér­dekében a minisztertanács úgy ha­tározott, hogy szeptember l-től kezdve egy katasztrális holdra lehet fel­emelni az egyes tsz családok háztáji területét és ebben az eddigiektől eltérően nem há­romszorosan, hanem csak egy­szeresen kell beszámítani a sző­lőt és gyümölcsöst. A háztáji tehéntartás jövedelmező­vé tétele érdekében a miniszterta­nács most nyilvánosságra hozott határozata kimondja, hogy október l-től kezdve a háztáji gazdaságok­ban lévő tehenek után nem kell beadást teljesíteni. Itt az ideje, hogy minden tsz-család szigorúan be­tartva az alapszabályban meg­szabott méreteket, egészségesen fejlessze háztáji állatállományát. Minden családnak legyen legalább egy tehene, egy kocája, minden csa­lád hizlaljon disznót, tartson ba­romfit és gondosan művelje meg a számára biztosított háztáji terü­letet. látást kérelem ment a földműve­lésügyi minisztériumba, legtöbbször a bent megbúvó kulákok és hárenn­négy hangoskodó munkakeru'ő szervezte a kérelmezési ív aláír:': fi­sát. (Folytatás a második oldalon.) Megyénk mezőgazdaságának elmaradottsága hátráltat fa további fejlődésünket papp Sándor elvtárs beszámo­lója elején hangsúlyozta, hogy a párt irányításával, a Szovjetunió önzetlen segítségével megyénk dol­gozói is derekasan és eredménye­sen kivették részüket a politikai és gazdasági harcokbóL Nem kis je­lentőségű Csongrád megye ipari munkásainak, volt agrárproletár­jainak az a munkája, amivel hoz­zájárultak a Szovjetunió-adta le­hetőségek kiaknázásához a dolgo­zók országának felépítése érdeké­ben. Ezek a harcok megmutatták, hogy Csongrád megye dolgozóinak legjobbjai össze tudnak fogni és eredményekre tudják vinni a célkitűzéseket dolgozó né­pünk érdekeinek megfelelően. Megyénk dolgozó népe választási harcaival, gazdasági eredményeivel segítette hazánkat, hogy a volt uralkodó osztályok maradványait háttérbe szorítsuk és politikai, gaz­dasági téren megteremtsük dolgo­zó népünk fejlődésének biztos alap­ját. — Értünk el eredményeket a mezőgazdaságban — mondotta Papp elvtárs —. Vannak jó termelőszö­vetkezeteink akár a növényterme­lés, akár az állattenyésztés szem­pontjából nézve. A makói Űttörő termelőszövetkezetben 18 mázsán felüli átlagtermést értek el ősziár­pából. A szentesi Felszabadulás­tsz-nek 17 mázsás átlagon felül volt a búzatermése. A makói Jó­zsef Attila szövetkezet tagjai 35 mázsás kukoricatermésre számíta­nak holdanként. Mindezek mellett egyik legnagyobb elmaradásunk mindig a mezőgazdaságban van, mert megyénk mezőgazdasága álta­lánosan még nem igen haladta meg sok terményféleségben a felszaba­dulás előtti átlagtermést. Állatte­nyésztésünk vonalán még gyen­gébb a helyzet, mint azt mezőgaz­daságunk további fejlődése megkí­vánja. Leszögezhetjük: mezőgazdaságunk elmaradása megyeileg, de országos viszony­latban is hátráltatja további fejlődésünket. Az alacsonyan termelő mezőgazdaság nem biztosít a dolgozó parasztság számára olyan életszínvonalat, ami­lyet a dolgozó parasztok megkíván­nak. A felszabadulás után, az 1948—49-es években, amikor ipa­runk nagyobbirányú fejlődésnek indult, világossá vált, hogy a szo­cialista ipar további fejlődését csak a nagyüzemi szocialista mező­gazdaság képes ellátni ipari növé­nyekkel és különböző mezőgazda­sági nyersanyagokkal. Rámutatott a beszámoló arra, hogy Csongrád megyében egymás­után alakuló termelőszövetkezetek és csoportok tagjai milyen lelkese­déssel és fáradhatatlanul dolgoztak sokszor a leghiányosabb felszerelé­sekkel és megteremtették a milliós szövetkezeti vagyonokat. Az ilyen gazdag szövetkezeteink bizto­sítják tagjaiknak a nagy jöve­delmet és a növekvő életszín­vonalat. De nem minden szövetkezetben ez a helyzet. Több termelőszövetke­zetben nehézségekkel küzdenek. Mezőgazdaságunk és termelőszö­vetkezeti mozgalmunk ilyen irá­nyú elmaradásának okai abban ls keresendők, hogy népi demokra­tikus államunk nem nyújtott az ipar jelentős fejlesztése mellett olyan támogatást mezőgazdasá­gunknak és ezen belül termelő­szövetkezeteinknek, mint amennyi szükséges lett volna. Jövedelmezőbb állattenyésztést Az választ helyesen, aki a szövetkezet keretében gyarapítja a közös vagyont

Next

/
Thumbnails
Contents