Délmagyarország, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-29 / 202. szám

SZOMBAT. 1953 AUGUSZTUS H, Cf 0.'/ Tát ós at elsó oldalról) Koreának i> konferencián való részvételére kor]átn//d'i< ré hu összehasonlítjuk ezt a h-tározati javaslatot n 00- ponti,il, láthatjuk n teljes eltérést az 5/a. pom és « •10. pont közölt, hlezo'i 00. pont. hin egyetlen síé sioc3 azokról az országokról amelyek fegyveres erőket boesútoltak recdclltezésr*. Azonban vannak olynn kiildöt_ ta'r, akik arra törekednek, hogy mindenképpen ron'aák a politikai légkört ré a Politikai értekezlet tlökrértléséro irányuló triunkn során is ebben látják fö céljukat. Nem lehel szó nélkül hagyni azoknak „ küldötteknek n fo'azólalásait, akik meglepő fáctelenség. gel annak a régóta megcáfolt hu. mis verziónak a terieSzlesével fog_ lalkoztak, amely szerint „Észak" Korea volt a támadó fél". Valójában Észak Korea vált annak a támadásnak áldozatává, eme. lyet a délkoreai kormány intézett ellene a külföldi beavatkozók rész. léteiével és vezetése ohtt. Ezután Visinszkij ariól beszélt, hogy miután a LI Szin Man.rendszer pártfogói éveken át "mereven elutasítottak a koreai-kÍTtai fél minden javaslatát, amelyet a Szovjetunió és más békeszeretö országok támogatásával terjesztett elö a koreai liáború beszüntetésére, miután a beavatkozók makacsul folytatták Koreában a pusztító háborút, most Korea „egyesítése" az ó szájukban csupán árasak a bűnös tervnek demagóg álcázása, amely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megsemmisítésére és nrra irányul, hogy Észak.Korrára is kiterjesszék a Dél.Korcábao fennálló népejlenee reakció® rendszert. Végül szükségesnek tartom «— mondotta Visinszkij elvtárs —, hogy azokkal a bíráló megjegyzésekkel foglalkozzam, amelyek a szovjet határozati javaslattal és ezen belül határozati javaslatunk utolsó mondatával kapcsolatban elhangzottak. E kérdés taglálása során Mr. Lloyd kijelentette, hogy véleménye szerint többféleképpen lehet értelmezni javaslatunk említett pontját. Javaslatunk „értelmezésének e variánsai" egytöl-egyig alaptalanok. Mi nem tagadjuk meg a részvétel jogát Dél Koreától, mert Dél Korea az értekezlet azon résztvevőinek egyike, akiknek hozzájárulása szükséges az értekezleten hozott határozatokhoz. Az a tételünk, hogy azokat a határozatokat kell elfogadottnak tekinteni, melyekhez a fegyverszüneti egyezményt aláíró felek hozzájárultak, azt jelenti, hogy az értekezlet bármely határozatának a fegyverszüneti egyezményt aláíró felek egyhangú hozzájárulását kell elnyernie ahhoz, hogy elfogadottnak lehessen tekinteni. A Szovjetunió elvi álláspontját a koreai kérdéssel kapcsolatban az az elv határozza meg, hogy maguk a korealak vagyis Észak- és DélKorea képviselői oldják meg saját belső ügyeiket. Küldöttségünk a következő formában terjeszti a bizottság elé megvitatás céljából a politikai értekezlet összetételére vonatkozó határozati javaslatát. „Szükséges, hogy a közgyűlés biztosítsa a politikai értekezlet sikeres munkájának legkedvezőbb feltételeit. Javtsoljuk, hogy a Koreával foglalkozó politikai értekezletre a következő államokat hívják meg: Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Szovjetunió, Kinai Népköztársaság, India, Lengyelország, Csehszlovákia, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Dél-Korea, Indonézia, Sziral, Egyiptom, Mexikó, Burma. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy az értekezlet határozatai csak a fegyverszüneti egyezményt aláíró mindkét fél egyhangú beleegyezése esetén számítanak elfogadottnak". Ez a Szovjetunió álláspontja a politikai értekezlet kérdésében, olyan álláspont, amely teljes mértékben összhangban áll a felek demokratizmusának és egyenjogúságának elveivel és azokkal az elvekkel is, amelyek a fegyverszüneti egyezmény 4. cikkelyének hatvanadik pontjában tükröződnek vissza. 111. Diák Világkongresszus augusztus 27-i ülése Az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának auguszlus 27-1 délelőtti ülése New-York (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága augusztus 27-i délelőtti ülésén több küldött rövid nyilatkozatot tett a bizottság elé terjesztett különféle javaslatokkal kapcsolatban. A politikai bizottság jóváhagyta a 15 ország határozati javaslatának első négy paragrafusát. Ezután a határozati javaslat ötödik paragrafusával kapcsolatos szovjet módosító javaslat fölött szavazott. A módosító javaslat mellett öt szavazatot adtak le, ellene 41 szavazatot. 18 küldöttség tartózkodott a szavazástól. India nem vett részt a szavazásban. A 15 ország határozati javaslaténak egészére 42 szavazatot adtak le, ellene öt szavazatot. 12 küldöttség tartózkodott a szavazástól. India nem vett részt a szavazásban. Ezután a politikai bizottság 55 szavazattal jóváhagyta a Szovjetuniónak a politikai értekezleten való részvételéről szóló határozati javaslatot. E határozati javaslat ellen két küldöttség szavazott, két másik küldöttség tartózkodott a szavazástól. A bizottság elutasította azt a módosító javaslatot, amelyet a határozati javaslattal kapcsolatban a Szovjetunió előterjesztett. Ezután szavazásra tették fel azt a határozati javaslatot, amely előírja India részvételét a politikai értekezleten. A határozati javaslatra 27 szavazatot adtak le, ellene 21 szavazatot. 11 küldöttség tartózkodott a szavazástól. India nem vett részt a szavazásban. Ezután szavazásra került sor a szovjet határozati javaslat fölött. 41 szavazatot adtak el a szovjet határozati javaslat ellen, 5 szavazatot a szovjet határozati javaslatra. 13 küldöttség tartózkodott a szavazástól. A politikai bizottság ezután jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely -indítványozza, hogy a főtitkár a közgyűlés hetedik ülésszakának harmadik részében a koreai kérdés tárgyában előterjesztett javaslatokat, a közgyűlésnek az említett kérdéssel kapcsolatos munkájáról szóló jegyzőkönyvekkel együtt közölje a Kínai Népköztársaság központi népi kormányával és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányával. Az ülés végén Mexico képviselője a többi között ismét kétségét fejezte ki a 15 ország határozati javaslatának hatásossága fölött. Burma képviselője szintén azt a véleményét fejezte kl, hogy a kérdés megvitatása során a siker legnagyobb esélyének biztosítása érdekében szélesebbkörű képviselet kívánatos, mint amilyent a tizenöt ország határozati Javaslata előirányoz, Varsó (TASZSZ). A TII. Diák VilAgkongresszius augusztus 27-i délutáni ülésén egyhangúlag elfo. jradták a kongresszus következő napirendjét-' 1. A Nemzetközi Diákszövetség végrehaj tóbizottiságának beszámolója „A diákság mai helyzete ós a Nemzetközi Djákszövetsétr, valamint a diákszervezetek feladatni n diákok szükségleteinek kielégttéféért és a diákok érdekeiért folyó ha rohan". 2. A Nemzetközi Diákszövetség Tanácsának megvúLasztasa. A napirend jóváhagyás? ntán a Nemzetközi Diákszövetség végre, haj főbizottsága nevében G. Berlin. gner. a Nema»(közi Diákszövetség főtitkára tartott, beszámolót. A jelen pillanatban —• mondta töWrák között Berlingtier — elengedhetetlenül fontos megjavítani és kibővíteni „ Nemzetközi Diák. szöv etség tevékenységét olymódon, hogy a Nemzetközi Diákszövetség tevékenysége teljes mértékben megfeleljen a különböző irányzatú diákok törekvéseinek és kívánságainak és hogy ugyanakkor elősegítse a diákság különböző katat-ó, riátt egyesítő nemzetközi diák. mozgalom még szorosabb és széle, nebbkörű egységének megvalósítását. Tiltakozások Libanonban ós Szíriában a francia imperialisták marokkói agresszív cselekedetei ellen Beirut (TASZSZ). Libanon köz. véleményét felháborodással töltik el a francia hatóságok marokkói cselekedetei. A sajtó, a politikai pártok és szerveze'ek elítélik a marokkói szultán leváltását, a marokkói franoio gyarmatosítók terrorista cselekedeteit és követelik, hogy a libanoni kormány és a többi arab kormány tegyen határozott intézkedéseket. Sajtójelentések szerint augusz. tus 26»'n Bhamdun libanoni üdii. Iőltelyon gyűlést tartottak a libanoni politikai pártoik ée szervezetek képviselői. A gyűlés rréztvew vői jóváhagyták annak a kiáltvány, nak szövegét, amelyben elíté'ik a francia hatóságok marokkói csele, kedeteit és kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják azt e har. cot, amelyet a marokkói nép vív szabadságáért és függetlenségéértSajtóértekezleten számolt be bukaresti útjáról a IV. VIT-en résztvett magyar kulturális küldöttség A népművelési minisztérium csü. törtökön este sajtófogadást rendé, zett Budapesten a Művészeti Szövetségek Házában a IV. VIT-ről hazatért magyar kultúrálta dela. gáció tiszteletére. A sejtófogadá. son megjelent Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter elsó helyettese, Non György és Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettesek, Elén® Benkö, a Román Népköz, társaság budapesti követeégének el. ső titkára, valamint igen sokan a VIT-en résztvett kulturális delegáció tagjai közül. A fogadáson Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetőségének titkára számolt be a VIT kulturális eseményeiről és a magyar dele. gáció eredményeiről. Irodalmi életünket élénken foglalkoztatja a szatíra kérdése. Folyóirataink egyre-másra közölnek újonnan megjelent szatírákat, szatírákról szóló vitákat. Nemcsoda. Az irodalmi müvek e sajátos fajtája mindenkor egyik leghatásosabb eszköze volt az irodalom igazi céljai elérésének. A világirodalom legnagyobb alakjainak alkotásai között lépten-nyomon találunk szatírákat, egyes művekben szatirikus vonásokat, nem ls emlftve a legnagyobb szatiraírót, Jonathan Swiftet. Amikor az új magyar Irodalom szemlátomást és joggal hangsúlyozza a szatírák jelentőségét, külön jelentőséget nyer megemlékezésünk Karinthy Frigyesről. Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1938 augusztus 29-én halt meg Karinthy Frigyes, századunk irodalmának jelentős alakja, a szatira páratlan mestere. Fiataljaink talán kevéssé ismerik, a középkorúak között viszont annál többnek a fülében cseng ismerősen a neve. Sajnos, az olvasók nagyrészc ma is félreismeri, szellemes mulattatónak tartják csupán, kinek Írásain könnycsordulásig lehet nevetni. Sokan egyszerűen valami irodalmi bohócnak vélik, aki örökké és mindennel -viccel*, akinek az ötletei szájról-szájra jártak, sőt ma is járnak, sokszor olyanok adják tovább, akik nem is tudják, hogy amit kacagva mesélnek, Karinthy-ötlet. Nem ritka, akinek az a véleménye róla, hogy valami mindenáron szellemeskedni akaró, rosszortelemben vett -pesti* tollforgató volt, aki a túlzásig -sziporkázott*, s bizonyára Igen jól keresett ezzel a nyegle viccelődéssel. Ezek valószínűleg csak néhány -humoreszket* olvastak tőle, meg talán a -Tanár úr kérem* című kötetet, s azt is csak felületesen, előre elkészítve magukat az ismerősök véleménye alapján a harsogó nevetésre. Mindez súlyos félreértés, Karinthy mély humorának, művészetének lebecsülése. Igaz, gyakran kényszerből, a szorongató hitelezők és az előlegekkel revolverező szerkesztők, kiadók kényszerítésére írt, írt selejtes müveket is, azonban az igazi Karinthy más. Az igazi Karinthy művész. A fent említett közvélemény kialakítása — ösztönösen, vagy szándékosan — védekezés volt, a mult társadalmának természetes védekezése Karinthy írói igazságával szemben, O maga már életében felvette a I randkivDI magas Arak miatt a jugoszláv dolgozók nom fogyaszthatnak telet Siófia (BTA) Az -Oazlobodzsen* je* című jugoszláv lap beismeri/ hogy a jugoszláv dolgozók számára a tej -megvásérolhatatlan cikké* vált. A tejfogyasztás ezért éllan-t dóan csökken, Szarajevóban például — frja a lap — a tej olyan drága, hogy a dolgozók már nem fogyasztanak tejet. A tejfogyasztás csökkentését ml sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a 130 ezer lakosú Szarajevóban alig négyezer liter tej fogy naponta. , , KARINTHY FRIGYES (1888 — 1938) harcot meghamisítóival. Naplójában írja: -Ügy használnak engem, mint a krumplit először Európában — virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják*. Egyik támadójának ostoba cikkére válaszolva így magyarázza -így írtok ti« . című könyvét, melyet író-kortársairól írt: -Amiket én írtam, azok nem -paródiák*, hanem karikatúrák, amelyekben az egész író vázlatos portréját adom, mint egy tanulmányban. Ez nem utánzó műfaj, hanem kritika*. Nemcsak írótársainak, hanem egész korának ilyen tudatos kritikusa volt, annak vallotta magát mindig. Ennek a kritikusnak, a körülötte kavargó világot nevetségessé tevő, a megsemmisítő kacagásnak minden rothadt tekintélyt, intézményt, véleményt, életformát áldozatul dobó írónak a hangja ellen védekezett az elmúlt világ. Vagy úgy, ahogy Pintér Jenő irodalomtörténete, amelyben azt olvashatjuk, hogy némi friss pályakezdés után a legélvezhetetlenebb írók egyike, későbbi műveinek csűrtcsavart okoskodását lehetetlen végigolvasni, stílusa magyartalan, stb.; vagypedig úgy, hogy tréíamesterként kezelték. Fáradhatatlan humorának alapja a társadalom, amelyben él. A feudál-kapitalista Magyarország társadalma tele van elképesztő ostobaságokkal, a becsületes polgár, ha nem akar kétségbeesni, kénytelen nevetni rajta. És ebben a nevetésben, mélyen, végtelen keserűség cseng. így csak olyan ember tud nevetni, aki a dolgok velejéig lát. Olvassuk csak el például Karinthy -Krisztus vagy Barabbás* című könyvét, melynek az alcíme -Háború és béke*. Ebben gyűjtötte össze az első világháború alatt írt cikkeit. És a sokak által felszínes pesti mulattatónak vélt Karinthy úgy áll előttünk, mint korának kiváló békeharcosa. A maró szatírák humoros mondatai között ilyenek ütik meg a szemünket: e korban a halott és megrothadt ember többet ér a tőkének az élőnél.., az állam és a rend'úgy,'ahogy'ma-ismerjük, -valóban az egyetlen elképzelhető formája az emberi együttélésnek? ... haldokló katonája a világháborúnak ott a lövészárok fenekén, — távolról kiáltom feléd; ne tűrd, hogy komoly és emberi sebedre cukrosvizet öntsöp a kancsal, fisztulahangú frázis .., — folytathatnánk az idézést a végtelenségig, mert szinte következetesen vesz sorra minden hazugságot és embertelenséget, amit sűrítve mutat meg magából a rabló imperializmussá vedlett kapitalizmus. A kapitalista sajtóról — amit urai szerettek tetszelegve -hetedik nagyhatalomnak* nevezni — a következőket írja: -A hetedik nagyhavalom elesett és megveretett a háború első napjaiban, mert uralkodóját, a í'ökét akarta megmenteni: egyébre nem gondolt. És kitörte -hátgerincét*, nagyon könnyen törte ki, mint akinek hátgerincsorvadása van«. Szenvedélyesen szólal fel a háború szolgálatába állt tudomány ellen, pellengérre állítja az álhazafias, Petőfi hagyományát meggyalázó kis firkászokat, a -hazafiságban utazó irodalmi posztócsaló*-kat ós figyelmezteti korát, hogy -a nemzeti földből szívott nedveket nem muszáj okvetlenül piros-fehér-zöld pántlika alakjában kihúzni a szájadon, két perc múlva, mint a csepűrágó teszi*. 1917-ben az angol alsóház egyik szónoka arról az oroszországi eseményről beszélt, amely az Ideiglenes Kormány terrorja hatására földalá szorította a bolsevikokat és a háború teljes erővel való továbbfolytatását akarta célozni. Örömmel jelentette be, hogy a -szélső munkáspárt békeizgatásai nem érték el céljukat, a háborúspárti mérsékeltek felfogása győzött*. Ebből a felháborítóan hazug, önmagának ellentmondó tételből gyilkos szatirát szerkeszt Karinthy a -mérsékeltekéről, akik szembeszállva a -békeuszítók*-kal, biztosítják, hogy az emberek annak rendje és módja szerint szakítsák be egymás koponyáját és gyújtsák fel egymás házát. Számtalan mondata a napjainkban folyó békeharc problémáira is helyes választ ad. Háborúellenessége-— mi»den polgári korlátozottsága ellenéra sem pacifizmus: »... azokkal, akik egyesegyedül a -legyen vége az ember* mészárlásnak* Jeligével harcolnak a háború ellen — ezt szeretném megér* tetni: a háború több mint embermé* szárlás... van nagyobb bűn, ami rosz* szabb a halálnál: s ennek neve szolgaság. A háború pedig szolgaságot Jelent*. A Karinthyt felületesen, vagy hírből ismerők számára meglepőek ezek a mondatok. Azonban megértheti az ol* vasó, hogy a megemlékezés alkalmából éppen azt hangsúlyozzuk a szatiraíró gondolataiból, amelyeket elhallgattak eddig. Ezek a megdöbbentően éles fel* villanások önmagukban félrevezethet* nének. Karinthy Frigyes a maga pol* sári körén belül sem volt a legbalol* dalibb. Polgári humanitás, becsületes emberi érzések és őszinteség jellemezte, A dolgozó tömegekkel való közvetlen kapcsolatig sohasem jutott el. Érezte, hogy a kapitalista világ fojtogatja az embert, különösen az igaz embert. 1910-ben megrázó verset írt a magyar Jakobinusokról, de a proletárforradalmat nem értette meg. A végső következtetés számára a ködös, nagyontávoli, a fantasztikummal határos jövő, amelyben a végleg, -az öntudat és az ösztön szakadatlan küzdelmében gyógyíthatatlanul elromlott* embert felváltja a földön egy nála jobb, titokzatos lény, mely már nem is lesz ember. Ezt a jövőbe vetett, bizonytalan hitét tükrözi az -Utazás Faremidóba* című utópisztikus regénye. 1938-ban, halálakor barátja, Móricz Zsigmond könnyekig megindító nekrológban búcsúzott tőle. Lakását elárverezték, amint fia, Ferenc említi egy írásában. Babits Mihály — talán a szójáték ösztönzésének is engedve — kijelentette róla, hogy talán ő, a humorista volt legkomolyabb írónk. Amikor emlékezünk rá és elővesszük itt-ott elavult írásait, gondoljunk a kapitalizmus által felmorzsolt tehetségre, aki tíz évig tervezett az egész emberiséget boldoggá tevő csodálatos hősről, Telma Tituszról egy hatalmas regényt, r.ielyot sohasem sikerült megírnia a filléres napi robot miatt. Tanuljuk meg tőle az igazság fáradhatatlan keresését, a hibák merész kipellengérezését, íróink tanuljanak tőle egy kicsit szatírát ;rni. Nacsády József i