Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-14 / 163. szám

SZERDA. 1953. JULIUS 15. 3 PÁRTÉLET * A párttagsági díj pontos fizetése a párttagok egyik alapvető kötelessége A párttagsági dí.| fizetőse • párttagoknak a Szervezett Sza­bályzatban lefektetett kötelessége ás egyik feltétele a párthoz való tartozásnak. Az idejekorán törté­nő tagdíjfizetée a Szervezett Sza­bályzatnak egyik követelménye, egyik kifejezője a pártfegyetenr nek, s annak, hogy a kommunistá­kat szervezett kapcsolat fűzi a párthoz. A tagdíjfizetéssel a párt­tag anyagilag is támogatja a pár­tot, segíti a párt működését, a pártszervek és intézmények fenn­tartását (pártiskolák, stb.) A tagdíjfizetés azonban nem csu­pán anyagi, lianem politikai kér­dés is. A pontos tagdíjfizetés ki­fejezője a párthoz való viszony­nak, a párt iránti szeretetnek. Az a párttag, aki rendszeresen fizeti a megállapított tagsági járulékot éi pontosan tesz eleget a Szerve­zeti Szabályzat idevonatkozó pont­jának — é® munkát végez a pár! valamelyik alapszervezet ében az valójában magáénak vallja a pártot s azt minden formában tá­mogatja. Az utóbbi hónapok eredményeit figyelembe véve meg lehet állapí­tani, hogy a tagdíjfizetés terén javulás van. Különösen jelentős a javulás eaéfv januárjától, amióta a Központi Vezetőség határozata alapján minden alapszervezetben felfektették és pontosan. vezetik a tagdíj nyilvántartási könyvet. A tagüíjnyilvántartási könyv min­denkor áttekinthetően megmutatja, hogy a párttagság személy szerint hogyan tesz eleget a progresszív tagdíj fizetésnek. Az elért eredményekhez nagyban Hozzájárult ex, hogy legíöbb párt. szervezetné' az alapszervezet ve­zetősége állandóan napirenden tart. ja a tagdíjfizetés ügyét. Jelentős részük van a tagdíjfizetés megja­vításában a pártcsoporibizalimdak­nak, akik türelmes politikai fel­világosító munkával megérttették a párttagsággal a tagdíjfizetés je. lentőségéh Példának említhetjük a DÉMA Cipőgyárat, ahol január­ló! kezdve a párttagság minden hónapban időben 100 százalékig be­fizeti a tagdíjat. Itt a pártveze­tőoég és maga a titkár elvtárs tag­gyűléseiken, pártosoporlbizalmi ér­tekezleteken állandóan foglalkozik a tagdíjmunkával, úgyszintén a pártcsoportbizalmiak is a pártcso­port tagjaival. A pártcsoportbi­zalmiak személyesen adják át a pártcsoport tagjainak a bélyegei. Sok esetben a lakásukon is meg­látogatják pártlagjailaat és ott el­ócszólgetmek velük. A Kötél- és llálóftyár párt­szervezetének tagsága már hosszú idő óta százszúzalékig kifizeti minden hónap elején a tagsági dí­jat, Hasonló eredménnyel folyik ez a munka az Uj Szegedi Kender­Lenszövő Vállalatnál, a Ruha­gyárban, a Szegedi Konderfonóban s más pártszervezeteknél is, ahol az egy főre eső állag a kerese­nek megfelelően emelkedik. Mind­ezt eredményes nevelőmunkával és a vezetők példamutatásával ér­ték el. Az. Alsóváros II. pártszervezet gazdasági felelőse minden hónap­ban igyekszik idejében eljuttatni a tagsághoz a bélyeget. Ezzel biz­tosítja azt, hogy a tagság minden hónap 5-ig befizeti az arra a hő­napra esedékes tagdíjat. Ugyan­akkor a párt vezetőség tagjai, n pártasopor'.bcEalmMk egyénileg ls foglalkoznak a tagsággal, s ennek során folyamatosan beszélnek ve­lük a tagdíjfizetés kérdéséről is. Az említett pártszervezeteknél is vezetőségi ülésén, taggyűlésen ée párt csoportvezetői értekezleten ál­landóan foglalkoznak e kérdéssel & beszámoltatják a párlcsoportblzaL miakat elvégzett munkájukról. így sokkal világosabban áll előttük a feladait s nagyobb lendülettel vég­zik munkájukat. Ezeknél a párt­szervezeteknél a kívánt eredmény nem ig marad el. Nem Így van ez azonban a Lá­dagyárban és a Fodor-telepi párt­szervezetnél, ahol a pártvezetésig :ebecsüli az ilyenirányú politikai munkát, meghátrálnak a nehézség elől s ennek folytán a befizetés rendszertelen és csökken az egy 'őre eső átlag. A Mónaviároa II. pártszervezetben is nok a javítani, való. Itt a pártvezetőség, de a i'ártesoport vezet ők sem foglalkoz­nak eléggé a tagság ezirányú ne­velésével. Ezt bizonyítja az is, hogy a hónap utolsó napjaiban még nem tudnak elszámolni a ki­vitt bélyegekkel. A kimutatóit eredményeken és hiányosságokon keresztül lát­hatjuk, hogy a tagdíjmunkában sem állhatunk meg egyhelyben. További feladat az, hogy az alap­szervezeteinknél megindult tagdíj­fizetési versenyt még szélesebbre fejlesszük ki és fokozni kell a po­litikai munkát az egy főre eső át­lag emeléséért, a párttagsági díj pontos fizetéséért. Pártszervezete­ink vezetőségének többet kell e kérdéssel foglalkozni. Ne hagyják a titkár elvtársak, hogy a pártcso­portbizalmiak a tagdíjmunka so­rán felmerülő problémáikkal ma­gukra maradjanak, adjanak szá­mukra minél több segítséget. Alapszervezeteinkben éberen vi­gyázzanak a bélyegekre, nehogy előforduljon, hogy vesszenek el bé­lyegek, mert ezzel súlyos kárt okozhatnak a pártnak. Gazdasági felelőseink pontosan megszámolva adják ki a bélyeget a pártcsoport­bizalmiaknak, azok pedig gondo­san őrizzék meg és tartsák elzár­va addig, míg ki nem adják párt­csoportjuk tagjainak. Irányt kell venni arra, hogy a tagdíjbélyeget minden alapszer­vezet idejében eljuttassa a tagság­hoz, hogy a hónap etaő felében a párttagság 100 százaléka minden esetben rendezni tudja tagsági já­rulékát és az alapszervezet el tud­jon számolni a felsőbb pártszerv felé. Tesye i pántagiág minden egyes tagja magáévá a párt Szer­vezeti Szabályzatának a tagdíjfize­tésre vonatkozó részét, pontos fize­tésével igyekezzen segíteni alap­szervezeteink munkáját. Tegye minden párttag a párt iránti vi­szonyának kifejezőjévé a pontos tagdíjfizetést és pártszervezeteink idejében elszámolva a felsőbb párt­t-zerv felé, segítsék elő a párt gaz­dasági munkáját. Kalmár Margit, a Városi Pártbizottság gazda­sági felelőse A &preai-kfnai fegyverszüneti küldöttség hivatalos közleménye Keszon (Uj.Kína). A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség július 13-án a következő közleményt adta kl: A tóljea fegyverszüneti küldött­ségeik július 13-án zárt ülést tartót, tak. A teljes küldöttségeik következő ütését július 14-én délelőtt 11 órára tűzték ki A szegedi dolgozók felháborodással ítélik el Berija árulását A SZEGEDI VÁGÓHÍD DOLGOZÓI röpgyűlésen adtak kifejezést L- P. Berija áruló tevékenysége felett ér. zett felháborodásuknak. — Berija — mondotta Borbás László sztahá. novista — a nyugati hatalmak ér­dekében tevékenykedett, amikor áruló módon megkísérelte szabo­tálni és akadályozni a nagy szovjet nép alkotó munkáját. A szovjet nép 'ébersége megakadályozta, hegy Berija aljas céljait megvalósítsa. Csanádi István elvtárs üb elnök is felháborodással értesült Berija árulásáról. — Nehéz kifejezni sza. vakkal azt a megJöbberiést, amit akkor éreztem, amikor Berija áruló tevékenységéről értesültem. — mon. dotta Csanádi elvtárs. Ez bennün­ket, magyar dolgozókat arra köte­lez. hegy fokozzuk éberségünket, hogy még éberebben őrködjünk üzemünkhe-n és mindenütt, eredmé­nyeink épülő szocializmusunk feleft. Ratkovszlci Júlia ifjúmunkás in­dulattól remegő hangon beszél Beri. járól. — Berija — mondotta — namcsak a Szovjetunió, de hazánk békés építőmurukájánalc is ellensége volt. Leleplezése intőjel a ha'aíás, a béketábor ellenségei számára: senki siem akadályozhatja meg bün­tetlenül a Szovjetunió, hazánk 'és a többi népi demokratikus ország épí­tését­nak, aljas szándékait még idejében leleplezték, Berija esete Is azt bi. zonyítja, hogy sokkal éberebbnek kell lennünk minden vonalon. Berija — mondotta Gugolya I.a" l'os — elárulta a munkásosztályt, a népet és bár hosszabb iilcig sike­resen álcázta magát, sorsát még. sem kerülhette cl. így jár mir.den áruló: a nép lesújt rájuk A SZEGEDI JUTAARUGYAR A TISZA.MALOM dolgozói is megvetéssel beszéltek Berija árulásáról. Valamennyi d( 1. gozótársa őrzését tolmácsolta Dobó Ferenc elvtárs, brigádvezető, ami. kor elítélte Berija párt- és államel­lenes bűncselekményét — Helyes­léssel vettük {ulomisul — mondotta —, hogy a Szovjetunió dolgozóinak ébersége leleplezte Berija gaztet. teit. Amikor fokozzuk éberségün­ket, arra verekszünk, hogy még jobb munkát végezzünk, hogy ezzel is áthúzzuk a nép ellenségeinek minden próbálkozását. Korn. myns Mihály elvtárs, liszt­merő szenvedélyes szavakkal mon. dott ítéletet Berija árulása felett. — Puccsot akart előkészíteni — mondotta —, amikor merényletet ki. sérelt meg a szovjet stép iszabadsága ellen. Hála a Szovjetunió Kommu­nista Pártja központi bizoítságá­dolgozói mélységes felháborodással olvasták Berija aljas gazlettét, hogy az imperialistákkal usszepaktálva. a szovjet állam elárulására, vcla. mint a Kommunista Párt bomlusz­tusára törekedett — írja Péterházi Emil levelezőnk. — Hála a szovjet r.ip éberségének, hogy idejében megtudta akadályozni az imperia­lista bércnc nagyhatalmi törekvé. s/t és sikerült Beriját leleplezni. Ezzel a szovjet nép ismét tanújelét adta annak, hogy nemcsak a háború ideje alatt, de békében is éberen őriződik a szovjet állam független­sége felett és egy emberként sora­kozik a párt mögé. Ismét tanúje. lét adták, a szovjet dolgozók, hogy híven követik Lenin és Sztálin elv­társak tanításait. Ezekből okulva mi, 'jutagyári dolgozók a több és jobb munka mel. lelt még nagyobb éberséggel, egy emberkéül sorakozunk póriunk mögé. AZ "IFJÜ GARDA* szakérettségis kollégium hallgatói röpgyűlésen beszéltek Berija áru­lásáról. A röpgyűlésen Ferencz Valéria a következőket mondotta: -Megdöbbentem az ügy hallatára. Berija hazaáruló. A legsúlyosabban elítéljük, mert országát át akarta játszani az imperialisták kezére*. Helvei Irén felszólalásában han­goztatta: "Berija árulása arra kell. hogy késztessen bennünket, hogy még jobban fokozzuk az éberséget. Az ellenség beférkőzhet és ideig­lenesen megbújhat a pártban. Ne­künk az a feladatunk, hogy sora­inkat megszilárdítva fokozzuk éberségünket és még szorosabban tömörüljünk pártunk és pártunk Központi Vezetősége mögé*. Az „ÍJi Kína" különtudósító ja Robertson és Li Szin Man közös nyilatkozatáról Keszon. Az *Üj Kína« különtu­dósítója írja: „A párt v elünk van. a VALAHOL AZ UTCA legvégén gunnyasztott a csöndes kis ház, szin­te beburkolod zvu az észrevétten­vógbe. A sötét eresz alját kövér, lombú akácok simogatták, bent a gangon némán imbolygott a petró­leumlámpa gyér fénye. A gazdáók várlak valakit, vagy inkább valakiket. Az asszony, aki­nek ezüstősz haja minduntalan ki­buggyant n fekete fejkendő alól, székárét, lócákat hordott ki a tisz­ta szobából és köténye elejével gon­dosan letörölte mindegyiket. Az­tán odament a lámpához, levette róla a ragyogóan tiszta üveget, kontyából kivett egy haj tűt g ar/.a\ igazította meg a belel, hogy job­ban világítson. Szép, szabályos ar­ra átszellemült, homlokán kisi­multak a redők, amikor .szelíden és nagyon halkan odaszólt az urá­nak: „ — Jöhetnének már. — Ami azt illeti, jöhetnének. Mert reggel, ha virrad, ha nem, ke­lünk — válaszolta a gazda és a konyhaajtóban állva, elgondolkozva nézett ki a sötét udvarra. — Mikor indulnátok? — kér­dezte az asszony. — Háromkor. — Tán már szór? A tekintetek összevillantak egy pillanatra, mert a félénk, bizonyta. lan kérdésben volt valami nagyon nyugtalanító. — Isten őrizz — mondta az em­ber érdes hangon, de meggyőzően. — Nem azért megyünk idejében, mert már baj van, hanem azért, hogy ne legyen az. Erről van szó... Tudták mindketten, hogy mit gondol a miásik, megismerték egy­mást harminc esztendő alatt, s nem volt nehéz kitalálni, mennyire fél­tik külön-külön is a termést, ami­ért annyit fáradoztak. Egy nap mult el azóta, hogy Bartáétknál ott ültek a kis rádió körül vagy har­mincan és azóla valahogy nagyobb értelme van a munkának, az élet­nek. A párt szava eloszlatot min. den kétkedést és bizonytalanságot, mostmár tisztábban Iáinak, mint egy héttel ezelőtt Mert olyan sok minden történt azalatt a rövjdke idő alatt, hogy sok embernek tor­kában dobogott a szíve néha. A kulákok fenyegetődzn! kezdtek, ahogy Rákosi elvtárs mondta; meg­nőtt a szarvuk egy nap alatt. — Félkilenc felé Jár — szólalt meg ismét a gazda, aprókat kö­hécselve, mintha ezzel akarta volna eltitkolni a nyeldöklőjére gyü­lemlett gyereke® érzékenységet. — Megyek, megfrissítem egynémely­részét ... — Ej, de türelmetlen természetű vagy, még időnap előtt megöreg­szel az lesz belőle — hallatszott az utca felől és mintha összebeszéltek volna, beömlött a kiskapun egy cso­mó nép. — Jövünk mi, hisz alig vártuk, hogy jöhessünk, dehát amtg megvackolrak a gyerekek, eazik, iszik a jószág, eltelik az idő. Ezt egy nagy marcona ember mondta a többiek helyett is, az asszonyok meg fennhangon bizo­nyították. A csendes tornácon, ahol az imént még csak néhány szú­nyog zümmögése hallatszott, egy­szeribe nagy lárma kerekedett, aminek az vott az oka, hogy a fal melletti ldsszéken ott ült egy ide­gen, akit még sohasem láttak, de aki valószínűleg azért ül ott, mert beszélni akar. — Eddig nem mertek kijönni ugye? Süvített valahonnan há­tulról egy kihívó menyecske hang — Pedig nem ettünk még meg soha senkit. Csak tudom én, féltek a néptől, könnyebb az irodából diri­gálni, odabent pöffeszkedni a jó helyen. — Ugyan Maris, kár a szóért, — próbálták letorkolni a beszélőt többen is. — Ur mindig volt, min­dig is lesz. Ez a világ sorja. Hiá­ba akarta jól a párt kezdettől fog­va, nem tudta, hogy itt mit vittek velünk végbe. És most is hiába in. tézkedtek odafönt, szép is, jó is amit a rádió mondott, de ott va­gyunk vele, ahol a mádii zsidó. Eh. jobb is volna tán nem élni... A szavak összekevered tek, senki nem törődött azzal, hogy meg­értsék. Ugy ömlött szét a bizal­matlanság, a keserűség, a lemondás, mint a felborult kannából a víz. A lámpa lángja táncolni kezdett az üveg alatt, az emberekkel tömött, félhomályos parasztfolyosón meg­feszült a levegő, amikor néhány pillanatra beállott a néma csend. — A párt velünk van, elvtársak, most is, mint mindig — szólalt meg nyugodt hangen a községi alap­szervezet tiikára, aki ott ült a fe­hér abrosszal leterített asztalnál a kanapén s valamit jegyezgetett a füzetébe. Ne gondolják ... — Nem gondolunk mi semmit — vágott közbe gúnyosan legyint­ve az asszony. aki elindította a szenvedélyek lavináját. — Azt mink is nagyon jól tudjuk, hogy a párt velünk van, hogy a mi javunkat akarja, így hát nem mondtál sem­mi újat, titkár elvtárs. Ha oko­sabbat nem tudsz, jobb, ha hall. gatsz. Fejbólintó Jánosok volta­tok ti is, egyek voltatok az olyan Monostori Mihály-félékkel, aki már — bál' istennek — börtönben csü­csül. — Ezt visszautasítom, Annus né­ni — pattant fel a párttitkár, de nyomban vissza is ült a helyére. — Jó, jó tudjuk... Az ismeretlen ember mindeddig nem szólt egy szót sem, de most csendese,, megveregette ceruzájával az asztalt: — így nem megyünk sommire, elvtársak. Gondolom, nem azért vagyunk itt, hogy bábeli hangza­vart teremtsünk, hanem azért hogy megértsük egymást. Azt kell meg­értenünk mindannyi ónknak, hogy a mi párlunk eresebb, mint bár­mikor volt, bizonyítja ezt az is, hogy az ország színe előtt nyílton feltárta az elkövetett hibákat, A kormány ennek megfelelően már meg is lette a szükséges intézke. déseket. A törvényességet megszi­lárdítjuk, a párt gondoskodik ar ról is, hogy a tanácsnál is tökéle­tes rend legyen cs tisztességesen bánjanak a becsületes dolgozókkal. Amikor befejezte mondanivaló­ját, a házigazda kért szót. — Azt hiszem, nincs okunk ké­telkedni abban, hogy a párt ve­lünk van — kezdte megfontolton és felállt ünnepélyesen. — És szeret­ném kijelenteni, hogy az ittlévők nevében is bsszélck, amikor azt mondom: mi is ragaszkodunk a párihoz szívvel-lélekkel, mert a pártnak nagyon, nagyon sokat kö­szönhetünk. Felszabadultan, magabiztosan be. szélt, a többiek áhítatos csendben hallgatták. Mert megmondotta nyiltan, liogy egyes akasztófavirá­gok a tanácsnál őrajtuk vasalták be a kulákok hátralékait is és fe­nyegetésekkel próbálták belekény­szeríteni őket a termelőcsopcrtha is. Csak hálával tud a pártra és a kormányra gondolni, amikor meg­szünteti ezeket a gya'.ázalooságokat és a tetejébe még egy jó csomó ter­het is levesz a dolgozó parasz'.ok vállairól. Újra többen beszéltek egyszerre, de mostmár elszálltak az indulatok valahová a tintafekete éjszakába. A kötelességről, a párt és a kor­mány iránti odaadás bebizonyítá­sáról folyt az értelmes vita. Az egyik gazda holnap, a másik hol­napután teszi keresztekbe a búzát, mert csépelni akarnak, késedelem nélkül, mert ebben az évben nem akarnak tartozni az államnak. Bent a konyhában sercegve ütni kezdte az éjfélt a falióra. Az a&z. szonyok ebből a mindennapi ese­ményből Í9 tréfát fabrikáltok, s miközben ismét elcsendesült a falu végi ház, jókedv, vidámság áradt szerteszét. Nagy István Mint várható volt, Robertson és Li Szin Man vasárnap homályo­san megfogalmazott közös nyilat­kozatot tettek közzé, amelyben Li Szin Man még mindig nem adott végleges biztosítékot arra vonatko­zóan, hogy kormánya és hadserege kész betartani az aláírásra kcsz koreai fegyverszüneti egyezményt. A közös nyilatkozat kijelenti: Az elmúlt két hét alatt Robertson és Li Szin Man "lényegesen közelebb jutottak* a kölcsönös megértéshez azokkal a vitás kérdésekkel kap­csolatban, amelyek a fegyverszü­neti egyezmény rendezése, vala­mint a hadifoglyok kicserélése ós a közeljövőben megtartandó poli­tikai értekezlet révén merültek tel. Lássuk most mar, meddig is "ju­tottak el*. A közös nyilatKozalban semmi említés nem történt arról, hogy Li Szin Man betartja-o a fegyverszüneti egyezményt és az ezzel kapcsolatos megállapodáso­kat. Valójában a nyilatkozat azt mutatja az egész világnak, hogy LI Szin Man valószínűleg nem tartja be a fegyverszüneti egyez­mén> t. Robertson, miután az amerikai újságírók előtt szombaton este fel­olvasta a nyilatkozat szövegét, meg­jegyezte: "Nem tennénk ezt a nyi­latkozatot, ha nem kaptunk volna biztosítékot arra vonatkozóan, hogy Li Szin Man elnök együttműködik a fegyverszüneti egyezmény érde­kében*. Azonban nem sokkal ez­után és a nyilatkozat hivatalos köz­zététele előtt Li Szin Man kijelen­tette a "Scripps-Howard*-újságok egyik tudósítójának, hogy nem fo­gadja el a fegyverszüneti egyez­ményt, de 90 napig nem fogja azt akadályozni. Világos tehát, hogy a Robertson és Li Szin Man között létrejött megállapodás azt jelenti, hogy az Egyesült Államok szabad kezet biztosítanak Li Szin Mannak, hegy a fegyverszüneti egyezményt an­nak aláírásától számított 90 nap után aláaknázza,

Next

/
Thumbnails
Contents