Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-14 / 163. szám

SZERDA. 1953. JULIUS 15. 3 PÁRTÉLET * A párttagsági díj pontos fizetése a párttagok egyik alapvető kötelessége A párttagsági dí.| fizetőse • párttagoknak a Szervezett Szabályzatban lefektetett kötelessége ás egyik feltétele a párthoz való tartozásnak. Az idejekorán történő tagdíjfizetée a Szervezett Szabályzatnak egyik követelménye, egyik kifejezője a pártfegyetenr nek, s annak, hogy a kommunistákat szervezett kapcsolat fűzi a párthoz. A tagdíjfizetéssel a párttag anyagilag is támogatja a pártot, segíti a párt működését, a pártszervek és intézmények fenntartását (pártiskolák, stb.) A tagdíjfizetés azonban nem csupán anyagi, lianem politikai kérdés is. A pontos tagdíjfizetés kifejezője a párthoz való viszonynak, a párt iránti szeretetnek. Az a párttag, aki rendszeresen fizeti a megállapított tagsági járulékot éi pontosan tesz eleget a Szervezeti Szabályzat idevonatkozó pontjának — é® munkát végez a pár! valamelyik alapszervezet ében az valójában magáénak vallja a pártot s azt minden formában támogatja. Az utóbbi hónapok eredményeit figyelembe véve meg lehet állapítani, hogy a tagdíjfizetés terén javulás van. Különösen jelentős a javulás eaéfv januárjától, amióta a Központi Vezetőség határozata alapján minden alapszervezetben felfektették és pontosan. vezetik a tagdíj nyilvántartási könyvet. A tagüíjnyilvántartási könyv mindenkor áttekinthetően megmutatja, hogy a párttagság személy szerint hogyan tesz eleget a progresszív tagdíj fizetésnek. Az elért eredményekhez nagyban Hozzájárult ex, hogy legíöbb párt. szervezetné' az alapszervezet vezetősége állandóan napirenden tart. ja a tagdíjfizetés ügyét. Jelentős részük van a tagdíjfizetés megjavításában a pártcsoporibizalimdaknak, akik türelmes politikai felvilágosító munkával megérttették a párttagsággal a tagdíjfizetés je. lentőségéh Példának említhetjük a DÉMA Cipőgyárat, ahol januárló! kezdve a párttagság minden hónapban időben 100 százalékig befizeti a tagdíjat. Itt a pártvezetőoég és maga a titkár elvtárs taggyűléseiken, pártosoporlbizalmi értekezleteken állandóan foglalkozik a tagdíjmunkával, úgyszintén a pártcsoportbizalmiak is a pártcsoport tagjaival. A pártcsoportbizalmiak személyesen adják át a pártcsoport tagjainak a bélyegei. Sok esetben a lakásukon is meglátogatják pártlagjailaat és ott elócszólgetmek velük. A Kötél- és llálóftyár pártszervezetének tagsága már hosszú idő óta százszúzalékig kifizeti minden hónap elején a tagsági díjat, Hasonló eredménnyel folyik ez a munka az Uj Szegedi KenderLenszövő Vállalatnál, a Ruhagyárban, a Szegedi Konderfonóban s más pártszervezeteknél is, ahol az egy főre eső állag a keresenek megfelelően emelkedik. Mindezt eredményes nevelőmunkával és a vezetők példamutatásával érték el. Az. Alsóváros II. pártszervezet gazdasági felelőse minden hónapban igyekszik idejében eljuttatni a tagsághoz a bélyeget. Ezzel biztosítja azt, hogy a tagság minden hónap 5-ig befizeti az arra a hőnapra esedékes tagdíjat. Ugyanakkor a párt vezetőség tagjai, n pártasopor'.bcEalmMk egyénileg ls foglalkoznak a tagsággal, s ennek során folyamatosan beszélnek velük a tagdíjfizetés kérdéséről is. Az említett pártszervezeteknél is vezetőségi ülésén, taggyűlésen ée párt csoportvezetői értekezleten állandóan foglalkoznak e kérdéssel & beszámoltatják a párlcsoportblzaL miakat elvégzett munkájukról. így sokkal világosabban áll előttük a feladait s nagyobb lendülettel végzik munkájukat. Ezeknél a pártszervezeteknél a kívánt eredmény nem ig marad el. Nem Így van ez azonban a Ládagyárban és a Fodor-telepi pártszervezetnél, ahol a pártvezetésig :ebecsüli az ilyenirányú politikai munkát, meghátrálnak a nehézség elől s ennek folytán a befizetés rendszertelen és csökken az egy 'őre eső átlag. A Mónaviároa II. pártszervezetben is nok a javítani, való. Itt a pártvezetőség, de a i'ártesoport vezet ők sem foglalkoznak eléggé a tagság ezirányú nevelésével. Ezt bizonyítja az is, hogy a hónap utolsó napjaiban még nem tudnak elszámolni a kivitt bélyegekkel. A kimutatóit eredményeken és hiányosságokon keresztül láthatjuk, hogy a tagdíjmunkában sem állhatunk meg egyhelyben. További feladat az, hogy az alapszervezeteinknél megindult tagdíjfizetési versenyt még szélesebbre fejlesszük ki és fokozni kell a politikai munkát az egy főre eső átlag emeléséért, a párttagsági díj pontos fizetéséért. Pártszervezeteink vezetőségének többet kell e kérdéssel foglalkozni. Ne hagyják a titkár elvtársak, hogy a pártcsoportbizalmiak a tagdíjmunka során felmerülő problémáikkal magukra maradjanak, adjanak számukra minél több segítséget. Alapszervezeteinkben éberen vigyázzanak a bélyegekre, nehogy előforduljon, hogy vesszenek el bélyegek, mert ezzel súlyos kárt okozhatnak a pártnak. Gazdasági felelőseink pontosan megszámolva adják ki a bélyeget a pártcsoportbizalmiaknak, azok pedig gondosan őrizzék meg és tartsák elzárva addig, míg ki nem adják pártcsoportjuk tagjainak. Irányt kell venni arra, hogy a tagdíjbélyeget minden alapszervezet idejében eljuttassa a tagsághoz, hogy a hónap etaő felében a párttagság 100 százaléka minden esetben rendezni tudja tagsági járulékát és az alapszervezet el tudjon számolni a felsőbb pártszerv felé. Tesye i pántagiág minden egyes tagja magáévá a párt Szervezeti Szabályzatának a tagdíjfizetésre vonatkozó részét, pontos fizetésével igyekezzen segíteni alapszervezeteink munkáját. Tegye minden párttag a párt iránti viszonyának kifejezőjévé a pontos tagdíjfizetést és pártszervezeteink idejében elszámolva a felsőbb pártt-zerv felé, segítsék elő a párt gazdasági munkáját. Kalmár Margit, a Városi Pártbizottság gazdasági felelőse A &preai-kfnai fegyverszüneti küldöttség hivatalos közleménye Keszon (Uj.Kína). A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség július 13-án a következő közleményt adta kl: A tóljea fegyverszüneti küldöttségeik július 13-án zárt ülést tartót, tak. A teljes küldöttségeik következő ütését július 14-én délelőtt 11 órára tűzték ki A szegedi dolgozók felháborodással ítélik el Berija árulását A SZEGEDI VÁGÓHÍD DOLGOZÓI röpgyűlésen adtak kifejezést L- P. Berija áruló tevékenysége felett ér. zett felháborodásuknak. — Berija — mondotta Borbás László sztahá. novista — a nyugati hatalmak érdekében tevékenykedett, amikor áruló módon megkísérelte szabotálni és akadályozni a nagy szovjet nép alkotó munkáját. A szovjet nép 'ébersége megakadályozta, hegy Berija aljas céljait megvalósítsa. Csanádi István elvtárs üb elnök is felháborodással értesült Berija árulásáról. — Nehéz kifejezni sza. vakkal azt a megJöbberiést, amit akkor éreztem, amikor Berija áruló tevékenységéről értesültem. — mon. dotta Csanádi elvtárs. Ez bennünket, magyar dolgozókat arra kötelez. hegy fokozzuk éberségünket, hogy még éberebben őrködjünk üzemünkhe-n és mindenütt, eredményeink épülő szocializmusunk feleft. Ratkovszlci Júlia ifjúmunkás indulattól remegő hangon beszél Beri. járól. — Berija — mondotta — namcsak a Szovjetunió, de hazánk békés építőmurukájánalc is ellensége volt. Leleplezése intőjel a ha'aíás, a béketábor ellenségei számára: senki siem akadályozhatja meg büntetlenül a Szovjetunió, hazánk 'és a többi népi demokratikus ország építésétnak, aljas szándékait még idejében leleplezték, Berija esete Is azt bi. zonyítja, hogy sokkal éberebbnek kell lennünk minden vonalon. Berija — mondotta Gugolya I.a" l'os — elárulta a munkásosztályt, a népet és bár hosszabb iilcig sikeresen álcázta magát, sorsát még. sem kerülhette cl. így jár mir.den áruló: a nép lesújt rájuk A SZEGEDI JUTAARUGYAR A TISZA.MALOM dolgozói is megvetéssel beszéltek Berija árulásáról. Valamennyi d( 1. gozótársa őrzését tolmácsolta Dobó Ferenc elvtárs, brigádvezető, ami. kor elítélte Berija párt- és államellenes bűncselekményét — Helyesléssel vettük {ulomisul — mondotta —, hogy a Szovjetunió dolgozóinak ébersége leleplezte Berija gaztet. teit. Amikor fokozzuk éberségünket, arra verekszünk, hogy még jobb munkát végezzünk, hogy ezzel is áthúzzuk a nép ellenségeinek minden próbálkozását. Korn. myns Mihály elvtárs, lisztmerő szenvedélyes szavakkal mon. dott ítéletet Berija árulása felett. — Puccsot akart előkészíteni — mondotta —, amikor merényletet ki. sérelt meg a szovjet stép iszabadsága ellen. Hála a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizoítságádolgozói mélységes felháborodással olvasták Berija aljas gazlettét, hogy az imperialistákkal usszepaktálva. a szovjet állam elárulására, vcla. mint a Kommunista Párt bomlusztusára törekedett — írja Péterházi Emil levelezőnk. — Hála a szovjet r.ip éberségének, hogy idejében megtudta akadályozni az imperialista bércnc nagyhatalmi törekvé. s/t és sikerült Beriját leleplezni. Ezzel a szovjet nép ismét tanújelét adta annak, hogy nemcsak a háború ideje alatt, de békében is éberen őriződik a szovjet állam függetlensége felett és egy emberként sorakozik a párt mögé. Ismét tanúje. lét adták, a szovjet dolgozók, hogy híven követik Lenin és Sztálin elvtársak tanításait. Ezekből okulva mi, 'jutagyári dolgozók a több és jobb munka mel. lelt még nagyobb éberséggel, egy emberkéül sorakozunk póriunk mögé. AZ "IFJÜ GARDA* szakérettségis kollégium hallgatói röpgyűlésen beszéltek Berija árulásáról. A röpgyűlésen Ferencz Valéria a következőket mondotta: -Megdöbbentem az ügy hallatára. Berija hazaáruló. A legsúlyosabban elítéljük, mert országát át akarta játszani az imperialisták kezére*. Helvei Irén felszólalásában hangoztatta: "Berija árulása arra kell. hogy késztessen bennünket, hogy még jobban fokozzuk az éberséget. Az ellenség beférkőzhet és ideiglenesen megbújhat a pártban. Nekünk az a feladatunk, hogy sorainkat megszilárdítva fokozzuk éberségünket és még szorosabban tömörüljünk pártunk és pártunk Központi Vezetősége mögé*. Az „ÍJi Kína" különtudósító ja Robertson és Li Szin Man közös nyilatkozatáról Keszon. Az *Üj Kína« különtudósítója írja: „A párt v elünk van. a VALAHOL AZ UTCA legvégén gunnyasztott a csöndes kis ház, szinte beburkolod zvu az észrevéttenvógbe. A sötét eresz alját kövér, lombú akácok simogatták, bent a gangon némán imbolygott a petróleumlámpa gyér fénye. A gazdáók várlak valakit, vagy inkább valakiket. Az asszony, akinek ezüstősz haja minduntalan kibuggyant n fekete fejkendő alól, székárét, lócákat hordott ki a tiszta szobából és köténye elejével gondosan letörölte mindegyiket. Aztán odament a lámpához, levette róla a ragyogóan tiszta üveget, kontyából kivett egy haj tűt g ar/.a\ igazította meg a belel, hogy jobban világítson. Szép, szabályos arra átszellemült, homlokán kisimultak a redők, amikor .szelíden és nagyon halkan odaszólt az urának: „ — Jöhetnének már. — Ami azt illeti, jöhetnének. Mert reggel, ha virrad, ha nem, kelünk — válaszolta a gazda és a konyhaajtóban állva, elgondolkozva nézett ki a sötét udvarra. — Mikor indulnátok? — kérdezte az asszony. — Háromkor. — Tán már szór? A tekintetek összevillantak egy pillanatra, mert a félénk, bizonyta. lan kérdésben volt valami nagyon nyugtalanító. — Isten őrizz — mondta az ember érdes hangon, de meggyőzően. — Nem azért megyünk idejében, mert már baj van, hanem azért, hogy ne legyen az. Erről van szó... Tudták mindketten, hogy mit gondol a miásik, megismerték egymást harminc esztendő alatt, s nem volt nehéz kitalálni, mennyire féltik külön-külön is a termést, amiért annyit fáradoztak. Egy nap mult el azóta, hogy Bartáétknál ott ültek a kis rádió körül vagy harmincan és azóla valahogy nagyobb értelme van a munkának, az életnek. A párt szava eloszlatot min. den kétkedést és bizonytalanságot, mostmár tisztábban Iáinak, mint egy héttel ezelőtt Mert olyan sok minden történt azalatt a rövjdke idő alatt, hogy sok embernek torkában dobogott a szíve néha. A kulákok fenyegetődzn! kezdtek, ahogy Rákosi elvtárs mondta; megnőtt a szarvuk egy nap alatt. — Félkilenc felé Jár — szólalt meg ismét a gazda, aprókat köhécselve, mintha ezzel akarta volna eltitkolni a nyeldöklőjére gyülemlett gyereke® érzékenységet. — Megyek, megfrissítem egynémelyrészét ... — Ej, de türelmetlen természetű vagy, még időnap előtt megöregszel az lesz belőle — hallatszott az utca felől és mintha összebeszéltek volna, beömlött a kiskapun egy csomó nép. — Jövünk mi, hisz alig vártuk, hogy jöhessünk, dehát amtg megvackolrak a gyerekek, eazik, iszik a jószág, eltelik az idő. Ezt egy nagy marcona ember mondta a többiek helyett is, az asszonyok meg fennhangon bizonyították. A csendes tornácon, ahol az imént még csak néhány szúnyog zümmögése hallatszott, egyszeribe nagy lárma kerekedett, aminek az vott az oka, hogy a fal melletti ldsszéken ott ült egy idegen, akit még sohasem láttak, de aki valószínűleg azért ül ott, mert beszélni akar. — Eddig nem mertek kijönni ugye? Süvített valahonnan hátulról egy kihívó menyecske hang — Pedig nem ettünk még meg soha senkit. Csak tudom én, féltek a néptől, könnyebb az irodából dirigálni, odabent pöffeszkedni a jó helyen. — Ugyan Maris, kár a szóért, — próbálták letorkolni a beszélőt többen is. — Ur mindig volt, mindig is lesz. Ez a világ sorja. Hiába akarta jól a párt kezdettől fogva, nem tudta, hogy itt mit vittek velünk végbe. És most is hiába in. tézkedtek odafönt, szép is, jó is amit a rádió mondott, de ott vagyunk vele, ahol a mádii zsidó. Eh. jobb is volna tán nem élni... A szavak összekevered tek, senki nem törődött azzal, hogy megértsék. Ugy ömlött szét a bizalmatlanság, a keserűség, a lemondás, mint a felborult kannából a víz. A lámpa lángja táncolni kezdett az üveg alatt, az emberekkel tömött, félhomályos parasztfolyosón megfeszült a levegő, amikor néhány pillanatra beállott a néma csend. — A párt velünk van, elvtársak, most is, mint mindig — szólalt meg nyugodt hangen a községi alapszervezet tiikára, aki ott ült a fehér abrosszal leterített asztalnál a kanapén s valamit jegyezgetett a füzetébe. Ne gondolják ... — Nem gondolunk mi semmit — vágott közbe gúnyosan legyintve az asszony. aki elindította a szenvedélyek lavináját. — Azt mink is nagyon jól tudjuk, hogy a párt velünk van, hogy a mi javunkat akarja, így hát nem mondtál semmi újat, titkár elvtárs. Ha okosabbat nem tudsz, jobb, ha hall. gatsz. Fejbólintó Jánosok voltatok ti is, egyek voltatok az olyan Monostori Mihály-félékkel, aki már — bál' istennek — börtönben csücsül. — Ezt visszautasítom, Annus néni — pattant fel a párttitkár, de nyomban vissza is ült a helyére. — Jó, jó tudjuk... Az ismeretlen ember mindeddig nem szólt egy szót sem, de most csendese,, megveregette ceruzájával az asztalt: — így nem megyünk sommire, elvtársak. Gondolom, nem azért vagyunk itt, hogy bábeli hangzavart teremtsünk, hanem azért hogy megértsük egymást. Azt kell megértenünk mindannyi ónknak, hogy a mi párlunk eresebb, mint bármikor volt, bizonyítja ezt az is, hogy az ország színe előtt nyílton feltárta az elkövetett hibákat, A kormány ennek megfelelően már meg is lette a szükséges intézke. déseket. A törvényességet megszilárdítjuk, a párt gondoskodik ar ról is, hogy a tanácsnál is tökéletes rend legyen cs tisztességesen bánjanak a becsületes dolgozókkal. Amikor befejezte mondanivalóját, a házigazda kért szót. — Azt hiszem, nincs okunk kételkedni abban, hogy a párt velünk van — kezdte megfontolton és felállt ünnepélyesen. — És szeretném kijelenteni, hogy az ittlévők nevében is bsszélck, amikor azt mondom: mi is ragaszkodunk a párihoz szívvel-lélekkel, mert a pártnak nagyon, nagyon sokat köszönhetünk. Felszabadultan, magabiztosan be. szélt, a többiek áhítatos csendben hallgatták. Mert megmondotta nyiltan, liogy egyes akasztófavirágok a tanácsnál őrajtuk vasalták be a kulákok hátralékait is és fenyegetésekkel próbálták belekényszeríteni őket a termelőcsopcrtha is. Csak hálával tud a pártra és a kormányra gondolni, amikor megszünteti ezeket a gya'.ázalooságokat és a tetejébe még egy jó csomó terhet is levesz a dolgozó parasz'.ok vállairól. Újra többen beszéltek egyszerre, de mostmár elszálltak az indulatok valahová a tintafekete éjszakába. A kötelességről, a párt és a kormány iránti odaadás bebizonyításáról folyt az értelmes vita. Az egyik gazda holnap, a másik holnapután teszi keresztekbe a búzát, mert csépelni akarnak, késedelem nélkül, mert ebben az évben nem akarnak tartozni az államnak. Bent a konyhában sercegve ütni kezdte az éjfélt a falióra. Az a&z. szonyok ebből a mindennapi eseményből Í9 tréfát fabrikáltok, s miközben ismét elcsendesült a falu végi ház, jókedv, vidámság áradt szerteszét. Nagy István Mint várható volt, Robertson és Li Szin Man vasárnap homályosan megfogalmazott közös nyilatkozatot tettek közzé, amelyben Li Szin Man még mindig nem adott végleges biztosítékot arra vonatkozóan, hogy kormánya és hadserege kész betartani az aláírásra kcsz koreai fegyverszüneti egyezményt. A közös nyilatkozat kijelenti: Az elmúlt két hét alatt Robertson és Li Szin Man "lényegesen közelebb jutottak* a kölcsönös megértéshez azokkal a vitás kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a fegyverszüneti egyezmény rendezése, valamint a hadifoglyok kicserélése ós a közeljövőben megtartandó politikai értekezlet révén merültek tel. Lássuk most mar, meddig is "jutottak el*. A közös nyilatKozalban semmi említés nem történt arról, hogy Li Szin Man betartja-o a fegyverszüneti egyezményt és az ezzel kapcsolatos megállapodásokat. Valójában a nyilatkozat azt mutatja az egész világnak, hogy LI Szin Man valószínűleg nem tartja be a fegyverszüneti egyezmén> t. Robertson, miután az amerikai újságírók előtt szombaton este felolvasta a nyilatkozat szövegét, megjegyezte: "Nem tennénk ezt a nyilatkozatot, ha nem kaptunk volna biztosítékot arra vonatkozóan, hogy Li Szin Man elnök együttműködik a fegyverszüneti egyezmény érdekében*. Azonban nem sokkal ezután és a nyilatkozat hivatalos közzététele előtt Li Szin Man kijelentette a "Scripps-Howard*-újságok egyik tudósítójának, hogy nem fogadja el a fegyverszüneti egyezményt, de 90 napig nem fogja azt akadályozni. Világos tehát, hogy a Robertson és Li Szin Man között létrejött megállapodás azt jelenti, hogy az Egyesült Államok szabad kezet biztosítanak Li Szin Mannak, hegy a fegyverszüneti egyezményt annak aláírásától számított 90 nap után aláaknázza,