Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

ffiZLffc PROEETÁRJAI EGYESÜLJETEK? ..." A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a b:adás elmulasztása miatt kivetett kártérítések törléséről, a brailúsi hátralékok elengedéséről, valamint a termelőszövetkezetek beadási kötelezettségének csökkentéséről V SONG RA DM E IX. ÉVF. 162. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR VASÁRNAP. 1953. JULIUS 12. Azok a gazdasági rendszabályok, amelyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott a szoeializmus változatlan továbbépítését jelentik A Budapesti Pártbizottság aktívaértekezlete f" 'A Magyar Dolgozók Pártja • budapesti szervezete szombaton délután pártaktívaéi tekczletel tar. i. totf az Építő és Faipari Dolgoi zók Szakszervezetének székházában. Az aktívaértekezlet elnök. ' ségében helyet foglallak: Rákosi | Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, ' Hegedűs András, Iíidas István, , Földvári Rudolf, Kristóf István, Ács Ixijos és Zsofinyecz Mihály I elvtársuk, az MDP Politikai BiI sorságának tagjai, Szalui Béla, [ a Politikai Bizottság póttagja. Végh Béta, az MDP Közprn'i Vezetőségének titkára, továbbá az MDP Központi Vezetőségének több tagja, köztük Révai József, a Népköztársaság Elnöki Tanú. csónak elnökhelyettese, Farkas Mihály hadseregtábornok, Kiss Károly, Házi Árpád, Rónai Sárdor, Horváth Márton, Apró Antal, Piros László, Haruslyái: József és Dénes István. Az akti' vairtekezlel elnökségének tagjai közt voltak: Erdey.Grúi Tibor oktatásügyi miniszter, Urbán Ernő Kossuth-díjas Oszt. rovszhi György a Tudományos Akadémia főtitkára, Páter Károly, az agráregyelem rektora, Pióker Ignác Kossuth-díjas gyalus, Gazda Géza Kossuth-díjas művezető és többen mások. Az aktívacrlekezlelet Földvári Rudolf elvtárs, a Buáupcsti Pártbizottság ritkára nyitotta meg, majd az aklivaérlekexlel részvevőinek nagy tapsa közhcn emelkedett szólásra Rákosi Mű. tyás elvtárs. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde r — Elvtársak! — összehívtuk a Magyar Dol. gozók Pártja budapesti szervezetének pártaktívájái, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozólag Pártunk Központi Vezetőségének június 27-én és 28-án megtartott teljes iilése határozatokat hozott. Ezek a határozatok foglalkoztak pártunk és népi demokráciánk legfontosabb kérdéseivel, külön részletesen foglalkoztak azokkal a hibákkal, amelyek pártunk munkájában és népi demokráciánk gazdasági területén mutatkoztak. A Központi Vezető, rég kidolgozta a hibák kijavítására vonatkozó rendszabályokat. — Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óta eltelt időben igen komoly eredményeket és sikereket ért el. A ml pártunk vezette ki a magyar nemzetet abból a szinte reménytelen helyzetből, amelyet a háború pusztításai okoztak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a ml pártunk vitte győzelemre a harcot a régi rend, a tőkések és nagybirtokosok ellen, s a mi pártunk vezetésével kezdte meg dolgozó népünk lerakni jobb, szocialista jövőjének alapjait a városban és a falun egyaránt. S ami az eredményekben a legfontosabb: a dolgozók életszínvonala, munkásoké és parasztoké egyaránt olyan fokot ért el, amilyenre soha a Horthy-időben még megközelítően sem volt példa. Minden párttagunk, minden elvtársunk, az egész magyar dolgozó nép joggai büszke azokra az eredményekre, amelyeket ezekben a nehéz időkben elértünk. S hozzátehetem, elértük őket, mert segített, támogatott Ijennünket minden téren felszabadítónk és barátunk, a hatalmas Szovjetunió, Központ! Vezetőségünk azonban megállapította, hogy Pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibáit egyrésze párlvezetésünk helytelen módszereire vonatkozik. Központi Vezetőségünk ülésén ki. dolgozta a rendszabályokat, melyek a jövőben biztosítják a valóban kollektív vezetést, érvényre juttatják a vezetésben a pártdemokráciát, egészséges fejlődésünknek ez elengedhetetlen biztosítékát, a kommunista kritika én önkritika szellemét Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia, az egészséges kri. tika és önkritika érvényesüljön az egész pártétetbrn, a Küzponli Veze. tőségtől le egészen az alapszervekig és segítse megerősíteni, megszilárdítani pártunk kapcsolatait a dolgozó tömegükkel. A pártmunka megjavítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittiik s az elytársak meggyö. ződhettek belőlük, hogy el vagyunk szánva a hibák gyors kijavítására és kiküszöbölésére. Egy pillanatra se veszítsük szem elől dolgozó népünk életszínvonalának szakadatlan emelését Én ezen az aktiván elsősorban azokkal az intézkedésekkel kívánok foglalkozni, melyeket Köz-, ponti Vezetőségünk gazdasági kér-* désekben dolgozott ki, s amelyeket Nagy Imre élvtárs az országgyűlésen ismertetett s amelyekkel ml, mint pártunk irányvonaléval, természetesen mindannyian egyetértettünk. Kezdem mindjárt a szocialista iparosítás kérdésével. Mióta befejeztük a háború romjainak eltakarítását, az újjáépítését és miután a politikai harcban megvertük a régi kizsákmányoló osztályokat és rátértünk a szocializmus építésére, dolgozó népünk áldozatkészsége, hazaszeretete és szorgalma olyan műveket hozott létre, olyan teljesítményeket mutatott fel, amilyenekről a régi kapitalista időkben szó sem lehetett. Minden munkás, minden értelmiségi, pártunk minden tagja, de az egész dolgozó nóp méltán büszke az olyan alkotásokra, mint Sztálinváros, mint Inota, Komló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt valóban nagyot alkotott és joggal hivatkozhat e téren a szocialista építés komoly sikereire. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy az alkotó munka hevében komoly hibákat is követtünk el. Hibát követtünk el elsősorban azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó iparok fejlesztésében túl gyors iramra térünk át és a tervezés munkájában gyakran figyelmen kívül hagytuk hazánk gazdasági erőforrásait, reális lehetőségeit. Figyelmen kivül hagytuk nem egyszer azokat a nagy lehetőségeket, melyek a Szovjetunióval ós a népi demokráciákkal való együttműködés jobb kiépítésében rejlettek A legkomolyabb hibát azonban ott követtük el, amikor 1951 februárjában túlságosan megemeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk eredményeinek, valamint az ötéves tervünk első évének jó teljesítményei alapján megállapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak, mint ahogy ezt eredetileg gondoltuk és további tervünkbe több beruházást vehetünk fel. Ennek megfelelően a beruházás őszszegét 50 milliárdról nyolcvan milliárdra emeltük fel. És itt történt a hiba. Emelni lehetett és emelni kellett a tervet, de a 30 milliárdos emelés túlsók ,volt. Kevesebbel kellett volna emelnünk. Természetesen ezzel az emeléssel párhuzamosan azt is elhatároztuk, hogy megfelelően emelni fogjuk a dolgozó nép életszínvonalát. \ tervünk szerint öt év alatt az életszínvonalnak 50 százalékkal kellett volna emelkednie és 220 ezer lakást akartunk ezidő alatt építeni. De ismétlem, megemelt tervünk, be már a kezdetén olyan hibák csúsztak be, amelyeik el:ve tehetetlenné tették az életszínvonal ilyen irányú emelését. A megemelt terv ugyanis tízszer annyi beruházást írt elő a nehéz és gépipar számára, mint a könnyű- és élelmiszeripar számára Kevés volt a mezőgazdasági b-ruhdzásokra szánt összeg is. Márpedig a könnyű és élelmiszer, ipar, valamint a mezőgazdaság termelése lett volna hivatva jelentékeny részben biztosítani az életszín. vonal emelését. Amikor kezdett mutatkozni, hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatt nem marad elég erőnk arra, hogy egyidejűleg növeljük nehéziparunkat és a dolgozó nép életszín. vonalát, akkor ;s változatlanul folytatiuk túlzott iparfejlesztésünk iramát Amiből viszont az következett egyre kevesebb beruházás jutott a dolgozó tömegek, különösen az ipari munkásak életszínvonalának emelésére. A gyárak építése miatt keve. sebb lett a lakásépítés és — amint látni fogjuk — a mezőgazdaság beruházásai is viszonylag csökkentek a túlzoft iparosítás következtében. Ezeket a hibáinkat még tetézle a tavalyi rossz termés. A kettő együttvéve odavezetett, hogy ipari munkásságunk életszínvonala az utolsó esztendőben már nem emelkedett. hanem csökkent. Megsértettük a szocializmus építésének nzt az alaptörvényét, hogy az építéssel párhuzamosan szakadatlanul emel. kednie kell a dolgozó tömegek és különösen az Ipari munkásság étet. színvonalának. Azok a gazdasági rendszabályok. amelyeket pártunk Kö zponti Vezetősége kidolgozott, ónnak a komoly hibának kijavítására irányulnak. Minden elvtársunk, egész dolgozó népünk értse mrg, hogy a mi javaslataink n szocializmus változatlan továbbépítését je. lentik, de olyan módon, hegy kijavítjuk azokat a hibákat, amelyeket az ipar fejlesztése közben elkövettünk azzal, hogy nem gondoskodtunk a dolgozók jótétének megfelelő emeléséről. Ha az utelsó két évben háttérbe Szorult a dolgozó nép. az ipari munkásság életszínvonalának emelkedéso, most ezen változtatunk. Hibákén okulva, most úgy kivan:uk folytatni n szocializmus ópi'é. sót, hogy a munka közben egy pil. 'anatra se veszítsük el szór., elő! dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalúnak, lététének, kulturális é« szociális szükségletei kielégítésének szakadat, tan owiclését. Ebben áll Központi Vezetőségünk határozatainak lényege. Dolgozó népüei1* lelkes SieSyeslésseí velíe faiclotnásu! az új javaslatokat! — A dolgozó tömegek éleiszinvo. nalának állandó emelkedéséi biz'osíkí rendszabályok jelentékeny roezé1 Nagy Imre elvtárs az ov. srágg-yűlcsen már ismertette, ezért zokre nem térek ki. Lényegük az, hogy össizes beruházásainkat, jövendő terveinket felülvizsgáljuk s átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minél többel tudjunk fordítani a dolgozó nép, az ipari munkásság életszínvonalának emelésé, re, a ugyanakkor, ha lassabb iramban is, de folytatjuk szocialista építésünket, « benne nehéziparunk f-jlMzlését is. Többet fosunk költeni a munkásság szociális céljaira, a munkavédelemire, a minimumra csökkentjük a túlórázást, biztosítjuk a szabadnapot, eltöröljük a helytelen pénzbírságot és így tovább. — Mindjárt megemlítem, hogy a rendszabályok nyilvánosságra hozatalánál nem követtük azt a regi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertessük. Az elmull néhány nap tapasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat először pártunk revében közölni, meri így rák elvtársunk neon volt tisztában, hogy a Nagy elvtárs áttal az országgyűlésen előterjeszteti javaslatok pártunk Központi Voze. tőségének határozatai alapján ké. szültek. — Megállapíthatom, hogy dolgozó népünk, de különösen ipari munkásságunk lelkes helyesléssel vette tudomásul ezeket a javaslatokat. A magyar dolgozó nép újra meggyőződhetett róla, hogy pártunk a kellő pillanatban meg tudja fenni a kellő lépéseket és ha felismeri az elkövetett hibákat, azokat bátran feltárja és megteszi a kijavítására szükséges rendszabályokat. Ez történik most ls. Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák e kijavítása népi demokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez vezet. — Tudja ezt az ellenség ls és ezért igyekszik megzavarni ezeket az intézkedéseket. Azt hirdeti, hogy most már nem érvényes a terv, hogy már nem kell tartani a normákat, nincs szükség munkafegyelemre. Abból a tényből például, hogy megszüntettük a pénzbírságot, azt a következtetést vonják le, hogy most már mindenki azt csinálhatja az üzemben, amit akar. — Nekünk élesen szembe kell szá!lni és vissza ke'.l verni az ellenségnek ezt a demagóg khérlilét, amellyel dolgozó népünk és ai ipari munkásság életszínvonalának, jólétének eme'ésél akarja meggátol, ni. Mindiem öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogy életszínvonalunkat nem lehet rmeln' akkor, ha termelésünk csökken. Mi átfogjuk állítani és ál fogjuk zervezni iparunkat úgy, hogy belőle szocialista építésünk további folytatása mellett a dolgozók életszínvonalának emelésére a lehelő legtöbb jusson. De mindenki előtt "ilágos, hogy nem emelhetjük az életszínvonalat nkkor, ha a termelés _ és mindjárt hozzátehetem, a termelékenység — nem emelkedik, ha az önköltség nem csökken. Ahhoz hogy több lakóház, ahhoz, hogy több lakás, töbh kerékpár, 'óbb ruha, több cipő. löbb cukor, több etetem legyen, több szén is kcfll, amely egész iparunkat fűti, több vas és acél is kell, mely nélkül nincs gépgyártás és nem lehetséges a dol•ozó nép jólétének emelése. Mi tehát jövőre is több szenet és több vélt akarunk termelni, mint az idén és többet U kell termelnünk, mert csak így tudjuk népünk élet. színvonalát emelni. A különbség az eddigi állapothoz képest az lesz, hogy a vas., az acél-, a széntermelést kisebb mértékben fogjuk emelni, mint eddig ds ugyanakkor meggyorsítjuk a fogyasztási cikkek termeléséi. Változatlan eréllyel fel kell lepni a fcgyclemscrtőkkcl szemben Ebből viszont az következik, hogy minden öntüdatos munkás változatlanul teljesítse mostani térvét és változatlanul tnrtéon fegyelmet, takarékoskodjon az anyaggal, vigyázzon a minőségre és ne tűrje a selejtgyártást. Világos, hogy mindezek a tényezők alapjai és elengedhetetlen előfeltételei saját jó'éte növelésének és az egész dolgozó nép életszínvonala emelkedésének. Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy most már engedjünk a munkatempóból, hogy lazítsuk a normákat, hogy most már nem fontos a terv teljesítése, oki azt hirdeti, hogy pazarolhatunk az anyaggal, gyárthatjuk a selejtet, az lényegében az rllcnség kezére játszik. Az a régi itkzavunk: „Termelj többet, lobban élsz", most is változattanul érvényes. sőt most érvényes csak igazán. É8 változattanul érvényes az a jelszó is: „A munka nálurtk becsület és dicsőség dolga." — Ennek megfelelően változatlan eréllyel fel kell lépni a fc-gyetamsirtőkkel, különösen -a 'er.-fegyelem megsértőivel szemben, a lazaságokkal, a igazolatlanul hiány, rákkal a rcl ej Így ártókkal szemben. Erre annál is inkább szükség vaji, mert már haltahszanak olyan hangok — é« kétségkívül nz ellenség hangja —, melyek azon az alapon, hogy a pénzbírság helytelen :cnd" *zcrét megszüntettük azt hirdetik, hogy most már senkit sem tehet "Untatni, hogy aki hanyagságból, v-agy tudatosan selejtet gyári attól r.em lehet kár'atanítást követelni, hogy nem lehet felelősségre vonni azt, aki fegyelmezetlenségével, igazolatlan kimaradásával zavarja szocialista termelésünket, kárt okoz és megnehezíti dal20zó népünk jólétének emelését. Az ilyen nézetekkel erélyesen szembe kell szállni. Fel kell vilá" gosítani a jóhiszemüeket, hogy éppen, mert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipari munkásságunk és dolgozó népünk jólétét és életszínvonalát emeljük, gondosai*, bon kell ügyelni n fegyelemre és erőteljesebben loet! fellépni azokkal szemben, akik szocia'i&tn termetesünket, egyik, vagy másik módon zavarják, dezorganizáiják. Beruházásaink átcsoportosítását, jövő tér. veink olyan átállításét, mely népió'élíinU leggyorsabb és legjelentékenyebb emelkedését eredményezi, az Országos Tervhivatal és az illetékes minisztériumok végzik. Nem áll -z, hogy a mi terveink áltatában tálfeszítettek: ezt igazolják az Idei első félév Számai, amelyekből kiderül, hogv féléves termelési tervünket, a inntiári és februári komo'v lemaradások dacára, túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a felje•ffhető tervekben tútnagv a nehézipar beruházása és fú'kevés ez, amit a do'gozó nép éictszlnvona'án.ak közvetlen emelésére szántunk. Ennen ezt n hibát akarjuk most ki* küszöbölni. Ha azonban a már végrehaitás alatt lévő terveket m-m teljesítjük, vagy önkényesen, egész népgazdaságunk érdekeire és n termetes továbbra is etengedh'-ief'pvi l-oord'náciő.iára. egybehangol ns;ra való tsikta+pf nélkül változtattunk a terven, változtatnak n terven nz "gyes üzemek, úgy ebből nem a "én jótétének emelés?, haním zűr. zavar dezorganizáció keletkezik. Ezt értse meg minden elvtársunk, minden öntudatos'munkás, minden igazgató, minden minisztérium és ÍFolytafás 0 második oldalon.)