Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

VILlG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÜJ GYERMEKRUHÁZATI CIKKEK KÉSZÜLNÉK — JAVUL A MINŐSÉG IX. ÉVF. 158, SZÁM ARA 50 FILLÉR JELENTÉS A SZEGEDI TSZCS-K MUNKÁJÁRÓL NAK LAPJA VASÁRNAP, 1853. JULIUS 5. AZ ORSZÁGGYŰLÉS SZOMBATI ÜLÉSE A2 országgyűlés szombat dél­előtt folytatta munkáját. 10 órakor elfoglalták helyüket az ország­gyűlés tagjai, majd néhány perc múlva bevonultak az ülésterembe az ügyek ideiglenes vitelével meg­bízott minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője és tagja. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést. Meg­nyitó szavai után az országgyűlés megkezdte az alkotmány módosí­tásáról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. A törvényjavaslatot Ná­nási László, a jogi bizottság elő­adója ismertette. — Az alkotmány értelmében a minisztertanácsnak egy, vagy több elnökhelyettese van, ugyanekkor az alkotmány nem tartalmaz in­tézkedést arranézve, hogy a mi­nisztertanács elnökét akadályozta­tása esetén melyik elnökhelyettes helyettesítse, — mondotta. — Ezt a hiányt pótolja a Javasolt módosí­tás, amely ebből a célból a mi­nisztertanács elnökhelyettese, il­letve elnökhelyettesei mellett meg­szervezi a minisztertanács első el­nökhelyettesének, illetve első el­nökhelyetteseinek állását. Továbbá a módosítás értelmében a minisz­tertanács kiegészül az Országos Tervhivatal elnökével. Ezt indo­kolja a tervgazdálkodás alapvető jelentősége népgazdasági életünk­ben, aminek következtében szük­ségesnek mutatkozik, hogy az Or­szágos Tervhivatal elnöke az ál­lamigazgatás legfelsőbb szervében, a minisztertanácsban is részt ve­gyen, — Az alkotmányt módosító egyéb intézkedések egyes miniszté­riumok összevonására vonatkoznak. A gyakorlati tapasztalatok bebi­zonyították, hogy nem volt helyes a minisztériumi ügykörök messze­menő feldarabolása. Ezáltal az ál­lamigazgatás egyes, szorosan ösz­szefüggő ágai elszakadtak egymás­tól, ami hátrányosan befolyásolta az ügyek intézését. Emelett a mi­nisztériumok számának növelése következtében a minisztertanács túl nagyszámú testület lett ahhoz, hogy munkáját simán lebonyolít­hassa. A minisztériumok javasolt cgybevonásR ezen a nehézségen is segít, amennyiben a minisztéri­umok számát leszállítja és így a minisztertanácsnak — mint ta­nácskozó és határozó testületnek — a munkáját megkönnyíti. A tör­vényjavaslatot a jogi bizottság le­tárgyalta és elfogadta. Végül kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Az előadó beszéde után az or­szággyűlés egyhangúlag elfogadta az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot, majd az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa javaslatot nyújtott be a minisztertanács ösz­szetételére vonatkozólag. Az Elnöki Tanács javaslata alapján a mi­nisztertanács elnökévé Nagy Imre, a minisztertanács első elnökhelyet­tesévé és egyben belügyminiszterré Gerő Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettesévé és egyben föld­művelésügyi miniszterré Hegedűs András, külügyminiszterré Eol­dóczky János, honvédelmi minisz­terré Bata István, pénzügyminisz­terré Olt Károly, igazságügymi­niszterré Erdei Ferenc, kohó- és gépipari miniszterré Zsofinyccz Mihály, nehézipari miniszterré Hi­das István, könnyűipari minisz­terré Kiss Árpád, bel- és külkeres­kedelmi miniszterré Bognár Jó­zsef, élelmiszeripari miniszterré Altomáré Iván, begyűjtési minisz­terré Tisza József, építésügyi mi­niszterré Szíjártó I.ajos, közleke­dés- és posta ügyi miniszterré Beb­rits Lajos, népművelési miniszter­ré Darvas József, oktatásügyi mi­niszterré Erdey-Gruz Tibor, egész­ségügyi miniszterré dr. Zsoldos Sándor, az Országos Tervhivatal elnökévé Szalai Béla képviselőket az országgyűlés egyhangúlag meg­választotta. Az országgyűlés ezután az alkot­mány 43. §-ának (1) bekezdése ér­telmében a Népköztársaság leg­főbb ügyészét választotta meg 6 évi időtartamra. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára a Népköztársaság legfőbb ügyészévé egyhangúlag Czakó Kálmánt vá­lasztották meg. Ezután szünet következett, majd Rónai Sándor elnök újból megnyi­totta az ülést. A képviselők tapsa közben vonultak be Nagy Imre ve­zetésével a megválasztott minisz­tertanács tagjai. Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a minisztertanács elnöke kí­ván szólni. Nagy Imre elvtárs beszéde Nagy Imre, a minisztertanács elnöke a következő beszédet mon­dotta: — Tisztelt Országgyűlés! — Amidőn hazánk felszabadu­lása után a hatalmat a dolgozó nép vette kezébe az országban, a demokratikus népképviselet alap­ján az országgyűlés jelentősége lé­nyegesen megnövekedett Magyar­ország demokratikus újjászületé­sével a történelem viharában ölökre alámerült a régi, földesé ri­burzsoá parlament, amely az alkot­mány sáncain kivül rekesztette a a dolgozó népet, a munkásosztályt és a parasztságot. Az úri parla­ment törvényhozása és országkor­mányzása elmaradt, gazdaságilag fejletlen országot, szabadságától és jogaitól megfosztott népet hagyott maga után. Amióta a nép küldöt­tei bevonultak a törvényhozás há­zába és a népszabadságot, a nép­jogot magát a dolgozó magyar né­pet tették meg a törvényhozás fun­damentumává, megkezdődött a g> ümölcsöző, törvényhozó munka, kibontakozott a nép alkotó kezde­ményezése. Az előző országgyűlés jelentős alkotásokkal gazdagította a népi demokrácia sikereit az ál­lami, gazdasági és kulturális élet számos területén. A szocializmus alapjainak lerakása, népgazdasá­gunk fejlesztése terén elért ered­mények mindenekfelett nagyszerű munkásosztályunk öntudatos helyt­állását és áldozatkészségét dicséri A magyar munkásosztály, amely a hatalom letéteményese, a szocia­lizmus előharcosa és főereje or­szágunkban, méltónak bizonyult a ráháruló történelmi feladatokra és a szocializmus sorsáért érzett fe­lelősséggel, minden nehézség, mog­pióbáltatás, ellenséges kísértés és aknamunka ellenére, szilárdan helytáll és megingathatatlan talp­köve épülő szocialista hazánknak. — Eredményeink megteremtésé­ből méltóan kivette részét szor­galmas dolgozó parasztságunk, amely elemi csapással, károkkal és bajokkal küzködve bár, minden ne­hézség ellenére hűséggel kitartott a népi demokrácia mellett és re­ménnyel eltelve, a jövőbe vetett biztos hittel takarítja be most ve­rejtékes munkájának dús gyü­mölcsét. Munkásosztályunk és pa­rasztságunk a haza iránti hűségé­ért és helytállásáért legmélyebb hálánkat és elismerésünket ér­demli ki. Eredményeink és sikere­ink kivívása pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjának érdeme, amely a munkásosztály élén dol­gozó népünket rávezette a szocia­lizmus építésének széles útjára. — Eredményeink forrása legdrá­gább kincsünk, szabadságunk. Munkásosztályunk és parasztsá­gunk ennek birtokában vált képes­sé történelmi feladatok megoldá­sára, hazánk százados elmaradott­ságának behozására, a kizsákmá­nyoló régi úri rend megszünteté­sére. A szabadság nyitotta meg az utat a szocializmushoz. A szabad­ság szárnyakat adott népünknek, kibontakoztatta alkotóerejét, amely történelmünk legnagyszerűbb al­kotásaival gazdagítja hazánkat. Ezt a szabadságot a szovjet nép fiai­nak vérehullásával hozta meg ne­künk azért, hogy szabad és függet­len országot, dolgozó népünk szá­mára pedig jómódú, boldog életet teremtsünk. így lett minden sike­rünk és eredményünk forrása a Szovjetunió, a kis népek önzetlen barátja, a béke és szabadság bás­tyája. — A felszabadulással megnyilt előttünk az orezágépífés, a felemel­kedés, a szocialista jövő nagyszerű perspektívája. De elvégezni a ha­talmas munkát saját erőnkből és anvagi forrásunkból nem tudtuk volna a Szovjetunió minidenirányú és hathatós támogatása nélkül. A kölcsönös gazdasági együttműkö­dés ksreiéban felbecsülhetetlen re­gi'ségel nyújtott és biztosan to­vábbra is nyújtani fog a szocializ­mus építésének, dolgozó népünk anyagi helyzete megj a/vításának nagy munkájához. Eredményeink­ről szólva ezért fordulunk e na­pon is őszinte köszönetünk kifeje­zésé/el a Szovjetunió népei és kor­mánya felé. (hosszantartó nagy taps.) Alkotmányos élesünkben, a népi demokrácia fejlődésében, egy-egy új országgyűlési ciklus határkő volt a régi-rendszer gazdasági és politikai alapjainak felszámolása, valamint az újjáépítés, a felemel­kedés, az ország békéjének és füg­getlenségének biztosítása terén. Május 17-án választott ország­gyűlésben a megelőző parlament­nél jobban é* mélyebben tükrö­ződik fiz igazi népképviselet demo­kratikus elve, szilárdabb alapokon nyugszik a dolgozó néppel, a ha­talom letéteményesével való eltép­hetetlen kapcsolat, amely az or. szággyűlés feladatainak és szel­lemének, továbbá alkotmányos éle­tünkben betöltött szerepénele új népi tartalma) ad. Bizton mond­hatjuk, hogy a most összeült or­szággyűléssel fejlődésünkben új szakasz veszi kezdetét, amelyben fokozottabban kifejezésre kell jutni a nép szuverenitásának, a parlament nagyobb szerepének az állami élet törvényes irányításában, a fe'elős kormányzás alapelveinek és célkitűzéseinek meghatározásá­ban, valamint az országgyűlés alkot, mányos jogainak gyakorlásában. A kormány feladatai ellátásában fokozottabban az országgyűlésre kí­ván támaszkodni, amelynek bizaL mából az országot vezeti és amely­nek a kormányzás terén kifejtett te­vékenységéért, a htfza jó, vagy bal­sorsáért, dolgozó népünk boldogu­lásáért, teljes felelősséggel tarto­zik. Ugyarakkor biztosítani kí­vánja, hogy a minisz'.ertanács, a törvényhozásra támaszkodva, az államügyek intézésének teljesiogú szerve legyen, amely a minisztériu­mok szélesebb hatáskörén és a miniszterek nagyobb felelősségén nvusszík. Ezzel lényegében további lépést leszünk előre óllamcletünk demokratizálása terén. Tisz'elt Országgyűlés! Áttérve a gazdaságpolitika kér­déseire, hangsúlyozni kívánom, hogy a. kormány, a Marrvar Dolgozók ! Pártja Központi Vezetősége új Iirányelveinek rcáli3 célkitűzései és javaslatai alapján folytatja gaz­daságpolitikáját. Ez az) jelenti, hogy réngaada sásrunk fejlesztése terén feltéllenül számol az ország gazdasági erőforrácaival. hogy nem tűz maga elé olyan feladatokai, amelyeknek megvalósításiához hi­ányzanak a szükséges feltételek, akár nyersanyagbázisról, akár az ország erejét é« teljesítőképessé­gét meghaladó vaoy tú'zottan gény bevevő beruházásokról, akár a lakosság életszínvonalának rovásá­ra menő egyéb túlzott gazdasági feladatokról van szó. A kormány a gazdaságpolitika terén azt a köz­mondás) tartja szem előtt, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. Márpedig látnunk kell és ezt az ország színe előtt őszintén meg kell mondani, -a felemelt öt­éves terv célkitűzései sok tekin­fe'ben meghaladták erőinket, meg. valósításuk túlzottan igénybeve­szi erőforrásainkat hátráltatja a jólét anyagi Alapjainak gyarapodá­sát, sőt nz utóbbi időben az élet­színvonal romlását vonta maga után. Nyilvánvaló, hc^-y ebben a tekintetben lényeges módosításra, van szükség. A szocialista nehéz­ipar fejlesztése nem lehe) öncél. A népi demokrácia útján, a szocialista iparosítás útján úgy kell előreha­ladnunk a szocializmus felé, hogy az a dolgozó nép. elsősorban a szo. cialisia építés derékhada, a mun­kásosztály életszínvonalának, szo­ciális és kulturális helyzetének szüntelen javulásával járjon. Eb­ből világosan kirajzolódik a kor­mány gaBdaságpolitikájának egyik legfontosabb felada'0: népgazda­ságunk fejlesztése ütemének és a beruházásoknak általános és jer lentős csökkentése ez ország teher­biróképességének megfelelően. Eb­iről a szempontból a kormány mind a termelés, mind a beruházások te­rén felülvizsgálja, a népgazdasági tervet ée javaslatot fog tenni meg­felelő csökkentésére. Módosítani koll a népgazdaság fejlesztésének irányát is. Semmi sem indokolja a túlzott iparosítást ás ipari autarchtóra valő törekvést, különösen, ha nem rendelkezünk a hozzá szüksége^ alapanyagbáz-is* Sal. Az autarchia amellett, hogy gazdasági elzárkózást jelent és túl­zottan igénybeveszi az ország tel­jesítőképességét, eleve lemondást jele.it olyan kedvező tehetőségek­rőt, amelyek a nemzetközi árufor­galomba való fokozottabb bekap, csolódásból, a kaTVtaü'si'a országok­kal való kereskedelmi forgalomból, Szovjetunióval és a népi demokra­likus országokkal, valamint a népi Kínával fennálló kölcsönös gazda, sági segítségből és együttműködés­be)! adódnak. Ezzel az erőforrással a kormány fokozottabban számolni fóg gazdaságpolitikájában, amivel tehermentesíteni kívánja népgazda­ságunkat­Gazdaságpolitikánkban- irányt kell változtatni abban a tek'nietben is, hogy a termelési eszközöket gyártó nehézipar fejlesztésének ütemét je­lentősen lassítva, az eddiginél ié­nyegesen nagyobb suyt kell helyez­ni a szükségleti cikkeket gyártó könnyű;parra és élelmiszeriparra amivel lehetővé kell tenni a lakos-' Ság növekvő szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítését­Meg kelt változtatni a gazdaság, politika irányát, a népgazdaság két alapvető ága — az ipar és a mező­gazdaság tekintetében is. A túlzott iparosítás, főképpen a nehézipar túlgyors fejlesztése és a velejáró nagyarányú beruházások mellett áí ország anyagi erőforrásaiból .icni futotta a mezőgazdaság fejleszté­sére. Ennek következtében nz ipar: de elsősorban, ső' csaknem k'záró'ag a nehézipar tú'zottan gyorsütemű fej­lődése mellett, a mezőgazdasági ter­melés megrekedt, nem tudta bizto­sítani sem az ipar rohamos fejlődé­sének nyersanyagsziikség'etét, sem a gyorsan növekvő 'pari munkás­ság és á'talában a lakosság rövok. vő éMmiszcr szükségletének kielé­gítését. A kormány egyik Iegfonto­sab feladatának tekinti, hogv az ipari beruházások csökkentésével egyidejűleg lényegesen megemelje a mezőgazdasági beruházásokat, a tcrmc'ós miné1 gyorsabb és nagyobb, arányú fellendítése érdekében. ' Népgazdasági terveinkben végre­hajtandó gyökeres változásokkal, ami alapjában a szocialista iparo­sítás lúlzott ütemének csökkentésé­ben és a mezőgazdaság fokozottabb fe.fesztősében domborodik k;, kirai. zolódik a kormány gazdaságpoliti­kájának cé!k;tűzése: a dolgozó nép, e'sősorban a munkásosztály élet. színvonalának áklandó emelése. Az ipari termelés és a vele kap­csolatos beruházások átütemezése ós átcsoportosítása, az új termelési és beruházási tervek kidolgozása, nagyon körültekintő, alapos mun­kát igényel. Az Országos Tcrvh'vr ta! központi feladata, a kormány által megadott irányelvek alapján ezt a munkát minél előbb úgy el­végezni, hogv népgazdaságunkat és elsősorban iparunkat zökkenő néi. kü' átállíthassuk ós a termelés fo­lyamatosságát, a tervek teljesítését öntudatos, fegyelmezett munkával addig is biztosíthassuk. Iparunk termelési terveinek tel­jesítése ugyanis né'külözhetet.cn feltétele mindazoknak a rendszabá­lyoknak, amelyeket a kormány a gazdaságpolitikai és az életszínvo­nal emelése terén megvalósítani kí­ván. A mezőgazdasági terme'és fej­lesztése sem lehetséges az ipari ler­melési tervek hiánytalan teljesítése nélkül. A kormány célkitűzései si­keres megvalósításinak ku'csa te. hát munkásosztályunk kezében van. Ez kétfé'e kötelezettséget j leni, egyrészt arra kötelezi a kormányt, hogy a rendszabályok kidolgozásá­nál a lehető legnagyobb figyelmet fordfts-a a munkásosztály élelszín­vonala emelésének, továbbá anyagi, szociális és kulturáli3 szükségletei maximális kielégítésé­nek, A kormány ezt vállalja és vég­re is fogja hajtani. Másrészt arra kötelezi a munkásosztályt, hogv' a munkafegyelem megszilárdításával határidőre biztosítsa a termelési tervek végrehajtását. Ezt ipari munkásságunknak kell vállalnia és betartania. Meg vagyok róla gyö" ződve, hogy meg is fogja tenni be. csülettel, odaadással. — Tisztelt Országgyűlés! — Népgazdaságunk másik fő ága, amelynek terén a kormány elő't új feladatok állanak, a mezőgazda­ság. A már említett alacony és az összes beruházásokhoz képest a* utóbbi években viszonylag csökkent beruházások miatt, az egyéni gaz­dálkodók megsegítésének elhanyago. lása miatt a termelőszövetkezetik de mindenekelőtt és főképpen a sem gazdaságilag, sem po'itibailag SznviptnnlMVn.l , o nőni n.- .. ... ... eléggé alá nem támasztott, túlgyors fejlesztése miatt, ami a parasztság gazdálkodását bizonytalanná tette, a mezőgazdasági termelés fej'ődése megakadt s az utóbbi években lé­nyegében egyhelyben állt. Ebben nagy része volt a gyakori és nagv arányú tagosításoknak is, amelyek során sok visszaélés, erőszakoskodás fordult e'ő, ami joggal sértette pa­rasztságunk igazságérzeté', amel. lett, hogy komolv gazdasági káro­kat is okozott neki. Ismeretes, hogy mezőgazdasági termelésünk döntőé.i az egyéni gazdaságokon nyugszik, melyeknek termelését ez ország nemcsak, hogy nem né'külözheti, ellenkcző'eg, országos érdek lernie. lésük fejlesztése úgy a földmfive'és. mint az áüattenvésztés terén. A kormány elsőrendű feladatának te­k'ntí az egyéni gazdaságok termelé­sének felkarolását, terme'és! és munkaeszközökkel, felszereléssel, műtrágyával, nemesített vetőmaggal és az agrótechnika más eszközeive! való megsegítését. — A kormány minden eszközzel meg kívánja Szilárdítani a paraszti term®'éR és tulajdon biztonságát. Ennek érdekében már az idén meg tütja a szokásos őszi tagosítást, amely nz önkényes fölclbirtokrseré" ve; akadá'yozta a föld gondos mű­velését és csökkentette a gazdák termelési kedvét — A mezőgazdasági ferm" és kedvezőtlen alnku'ásíhoz kétségtele­nül hozzájárult a túlhajtott terme'ő. szövetkezeti mozgalom, a termelő, szövetkezetek számszerű fej'csztésé­nek elsietett iileme, ami cd->v«ze­tett. hogy a mcgalaku't tcrme'őszö­vetkezetek egy része, a szükséges feltétnek h'ánya miatt, nem tudott gazdaságilag és szervezetileg meg­erősödni. A termelőszövetkezeti mozgalom e'sietett kfejtószté. sének legsúlyosabb következ­ménye azonban az volt, hegy a dolgozó parasztság köréhen kü őnö. sen az e'őforduít túlkapások, az ön­kéntesség elvének megsértése ko­moly nyugtalanságot keltett, zavar, la a nyugodt termelőmunkát és a gazdálkodás fejlesztéséhez szükséges befektetések nagyarányú csökkenésé­hez vezetett. A kulákok ellen á'talánossá váll tú'zó rendszabályok is elősegítetek, hogv az á'lamnak évről-évre m'nd nagyobb gondot okozott az úgvnese. zett tartalékfö'dck h'asznosftása, amelyek a gazdálkodás b:zopytn!:ln. fága és n nehéz terme'ési v'szonyok következtében műveletlenül marad­tak. (Folytatás a második oldalon.) í *

Next

/
Thumbnails
Contents