Délmagyarország, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-10 / 108. szám

PÁRTÉLET • A lakosság minden rétegét átfogó agitációval a népfront győzelméért Már csak néhány nap választ el bennünket május 17-től, amikor mindannyian az urnák elé megyünk, hogy szavazatunkkal tegyünk ta­núbizonyságot arról, hogy valóban a békéért folytatott harc aktív harcosai vagyunk és a béke, jólét, lelemelkedés zászlaja alatt menete, lünk a szocialista társadalom lel. építéséért. Révai elvtárs, a választás! nagy­gyűlésen mondott beszédében rá­mutatott arra, hogy a választás bizalmi szavazat a népi egység po­litikájára, helyeslése annak az építő munkának, melyet a kommu­nista és nemkommunista dolgozók vállvetve végeznek. Minden dol­gozó a maga helyén, a maga mád. jávai, a maga tudásával és igye. keretével, cselekvő részese en­nek a munkának. Számunkra nemcsak a szavazás pusztá ténye a fontos, hanem az, hogy a területünkön lakó minden dolgozóval megértessük a politi­kai életben, a közügyekben való tudatos részvétel szükségességét. Tudatosítanunk kell a dolgozókkal, hogy az üzrnri munkásokból, a dol­gozó parasztokból, a haladó értel­miségiekből megválasztott képvi. selők jól megáUták helyüket és be. bizonyították, hogy a dolgozók ér­dekeit képviseljék és képviselik ezután is. Munkájukban segíteni, támogatni kell őket. Ehhez szük. séges az, hogy minden egyes em. ber a Függetlenségi Népfrontra adja le szavazatát és ugyanakkor a szocialista építésből is tevékeny részt vállaljon, ki az üzemben, vagy a szántóföldön, ki az iskolákban, vagy a hivatalokbon. Az újszegedi pártszervezet mindezeket központi feladatnak te­kinti é$ a terület minden szavazó f iolgárával foglalkoznak népneve­őink. Az agitáció beindu'ása óta «z elkészített munkatervünk irány­elveit betartva, napi időszerű kér. désekkel kiegészítve végezzük az agitációs munkát. Látva az előttünk álló feladato­kat. felmértük a terület adottsá­gait, a rendelkezésűnkre állá erő­ket s munkánkat úgy szerveztük mcp, hogy biztosítani tudjuk az agi­táció sikerét. A célunk az volt, hogy u választás előtt minden sza. vazót lelátogassunk és megismer. Jük és hogy a választás, a szavazás minden kérdéséről és az ő felada­táról elbeszélgessünk. A pártszervezet területét felosz. to'tuk kisebb részekre és meghatá­roztuk art, hogy hova hány nép. nevelőre van szükség. A népneve­löket 32 csoportba osztottuk be és minden népnevelő csoport meg­kapta azt a résrt, ahol az agitációs munkát kell végeznie. Területün­kön, mintegy 30Ö népnevelő fejt ki | tevékenységet. A texütot lakosságának zöme munkás és paraszt, de vannak nyugdíjasok és más társadalmi ré­teghez tartozók is, pedagógusok, alkalmazottak, stb Fontos leiada­tunknak tekintettük, hogy minden­kihez eljuttassuk a párt szavát és megtelelő érvekkel lássuk el a nép­nevelőket. Ezért létrehoztunk egy érvkidolgozó bizottságot, mely az országos és 6zegedi érvek feldol­gozása mellett, a terület sajátossá­gainak megfelelő érveket dolgoz ki, amivel folyamatosan tudjuk segí­teni népnevelőink munkáját. Fel­dolgoztuk Újszeged fejlődését, hogy milyen eredményeket értünk el az utolsó évek során úgy a ter. melés, mint a begyűjtés, kultúra, közlekedés és szociális téren. Nem utolsó sorban lelmértük az ellen­ség várható támadását és megbe­széltük, milyen formában kell el. lenük vinni a harcot. Területünkön számottevő fejlő­dés van, amit elmondanak népne­velőink. Például az Újszegeden lévő üzemeket helyreállítottuk és kor. szerűsítettük. A terület nagyrésze elhanyagolt proletár negyed vott, sötét utcákkal. Ma nem egy utcát kikövertünk, kisalakoztunk, utcai lámpákat, kifolyókat szereltünk fel. Épül egy új víztorony, villa­mos jár Újszegedre, új kultúrhá­zat kaptunk, stb. Mindezek mellé feldolgoztuk népnevelőinkkel a népfront választási felhívását is. Az érvkidolgozó bizottság több, a lakosság soraiban felmerülő kér­désre válaszokat dolgozott ki, nme. lyéket ismertettek a népnevelőkkel, hogy minden kérdésre választ tucj. jnnak adni. Pé'-dául: miért kell szavazni, miért fokozzuk a béke­harcot, miért erő6ftjük néphadse­regünket, stb. Ilyen alapos előkészületek után indulnak harcba nap, mint nap r.ép. nevelőink, üzemiek az üzemi dol­gozókat, a tszcs népnevelők a cso­porton még kívülálló dolgozó pa­rasztokat, a vasutas népnevelők a nyugdijasokat látogatják. A népnevelők munkáját 6okban segítik a népnevelő csoportfelelö­sök, akik nem egyszer kimennek a népnevelővel családlátogatásra és u'tánn megbeszélik a népnevelővel munkájának tartalmi és módszer­tani tapasztalatait. A népHBtrél'o csoportfele'ősök jól fogják össze a népnevelő csoportokat és közvet. len irányítják munkájukat. A leg­főbb poü'ikai irányelveket a párt­szervezet vezetősége adja meg nép­nevelő értekezleteken és a csoport, felelősök értekezletén. Valameny­nyi népnevelő már lelátogat la a hezzá beosztott családokat, egye­sek már többször is. I A népnevelők közül különösen kitűntek eddigi munkájukkal HuSz Jenő, Wenner Lujza, továbbá Hor­váth és Futó elvtársak, s rajtuk kí. 1 vül még számosan, akik mindig felkészülten és odaadó, harcias­sággal vesznek részt a munkában. A csoportfelelősök közül Köteles Ferenc- Czene Etelka és mások munkájá' lehet kiemelni, akik sok tanácsot adnak és közvetlen is segítik a népnevelőket. A népnevelők azon vannak, hogy Újszegeden lakó minden szavazati joggal rendelkező személyt felke­ressenek és személyhez szóló agitú. cióval meggyőzzék ügyünk igazáról, a Néplront támogatásának he­lyességéről Megmutatják a lakos­ságnak, hogy minden becsületes dolgozó, bármely társadalmi réteg­hez tartozik is, megtalálja boldogu­lásának lehetőségét népi demokrá­ciánkban. Népneve'.őmunkárik eddigi ered­ményei mellett a hiányosságokkal is kell foglalkozni, mert vannak népnevelők, akik az utóbbi időben kissé elhanyagolják munkájukat és nem adnak megfelelő tájékoz­tatá jelentést a pártszervezetnek. Javítani kell azon a meglévő hiá­nyosságon is, hogy egyes népne­velők csak a családfővel akarnak foglalkozni s nem beszélgetnek el a családtagokkal. Feladatunk ezen a tárén a hiá­nyosságok megszüntetése és az, hogy a népneveld csoport felelősök továbbra is fokozottabban törődje, nek a hozzájuk beosztott népneve­lők munkájával. Népnevelőink használják fel az agitáció tartalmá­nak megjavítására a napi sajtót, a választási brosúrákat és a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívását. Ennek bírtokában a népnevelők helyi adatokkal és té­nyekkel kiegészítve az országos érveke't, eredményes munkát tud­nak végezni. Ezáltal el tudjuk érni azl és el is kell érnünk, hogy a népnevelőkhöz beosztott családok tagjai a választási békeverseny so­rán mind jobban dolgozzanak és építsék azt a hazát, azt a boldog jövőt, melyre május 17-én adják le szavazatukat. Népnevelőink nagy érdeklődés­sel vátják Rákosi elvtárs válasz­tási beszédét: Rákosi elvtárs be­szédét feldolgozzuk népnevelő ér. tekezle'en, melyből új erőt, új ér. veket merítve, a hátralévő idöben még fokozottabban vigyük mun­kánkat a Népfront teljes sikerű válasz'ási győzelméért minden szavazópolgárnak a népfrontra való szavazásáért. Bódi Imréné ; Újszeged I. pártszervezet titkára VASARNAP, 1953. MAJÜS 10. Képviselőjelöltjeink Karácsonyi Béla kor a történelem új szakasza kez­dődött hazáákban. Felvirradt oZ új világ napja ránk és napról­napra fényesebben ragyog. Karácsonyi elvtárs tanár lehetett. Olyan tanár, aki az új nemzedéket lanltja a szocializmus, a kommuniz' mus jövő építőit neveli. Képességei szabadon kibonlnkoz­hat'-ak most már. Nemsokára a Bu. dapesfi Pedagógiai Főiskola tanára­\ ként fejthette ki tudását. Kiváló ' munkájáért 1948-ban élmunkás lett. Lendületesen dolgozott tovább, taní­tott s tanult, 1949-ben nagy kitün­tetés érte, megkapta a Kossutli-dijat. í 1950-ben kerüli a Szegedi Tudo­mányegyetem Történeti Intézetébe és munkatársaival vállvetve harcolt az egyetemen még {ellelhető és métt gezö letűnt világ maradványai ellen, nap, mini nap harcolt az újért, ön­maga új emberré kovácsoláséiért is. Éles szemmel bírálta és segítette <* karon folyó munkát és nem félt af tál, hu öt bírálat éri. A jelölőgyűlésen Karácsonyi elv­társ felszólalásában többek közölt ezeket mondta: — ,,A felszabadulás után tanár lettem. Néhány rövid év és aki az­előtt nem is remélhettem, hogy akár az elomi iskolában is taníthassak, főiskolán adtam elő, tudományos in­tézetbe, majd ide az egyetemre ke. rültcm. A Horthy-rendszer nem­hogy nem becsülte munkámat, de igénybe se vette, azt se vette észre' hogy egyáltalán élek". — Maid így folytatta: — Mint pedagógus jól tudom és tanítványaimban is igyekszem ludec tosítemi, hogy a nevelés politikai te­vékenység. A mi kezünkben van le­téve s majd/in az övékébe tesz leté­ve a kommunizmus új parancsnoki karának, szakembereinek, öntudatos, béltor, kiválóan képzet, a marxiz. mns-leninizmus tudományával fel. vértezett, hazájukat minden áldozat­ra készen szerető kádereinek kifor­málása". Karácsonyi elvtárs azok körül való, akik méltóak a nép szeretetére. To­vábbi lelkiismeretes és becsületes munkájával maradjon mindig méltó szolt szeretetére és megbecsüléséra, akik majd képviselőjüknek választ­ják. Karácsonyi Béla elvtárs, a Sze­gedi Tudományegyetem Történeti Intézetének docense, a csongrád­megyei választókerület képviselő­jelöltje. Amikor az egyetemen tar­tott jelölőgyűlésen Baráti Dezső elvtárs, a bölcsészkar dékánja je­löltnek javasolta Karácsonyi elv­társat lelkes taps köszöntötte. A résztvevők tekintete a jelöltre sze­geződött, Karácsonyi elvtárs me­| hatott arccal viszonozta jelölői | pillantásai!, mellén csillogott az élmunkás kitüntetés, s a Kossuth­díj jelvénye, a koszorú. Hosszú volt az út e nagygyű­lésig. Középiskolái elvégzése után ő is nagy reményekkel, teli munka­készséggel, alkotni vágyással in­dult az egyetemre. Tanulmányait jeles eredménnyel végezte, s 1942­ben megkapta tanári oklevelét. öröme igen rövid életű volt, mint a Horthy-rendszerben annyi tanáré orvosé, mérnöké. A kapitalista rendszerrel együtt­járó munkanélküliség és a fasiszta rendszer népellenes törvényei szer­te zúzták minden álmát. Sorsa ugyanaz lett, mint a Horthy-rend­szerben más ezer és ezer diplomás embernek: „diplomás munkanél. küli" lelt. A Horthy-fasizmus szétzúzta ta­nári pályához fűződő reményeit, de nem törte meg élniakarását. El­ment inasnak, megtanulta a vasesz­tergályos szakmát. A felszabadulás­G. M- Maienkoy elvtárs válasza Oltó Grolewofi?nak, a Német DemoHralihus Köztársaság miniszterelnökének üzenetére Moszkva (TASZSZ). Kérem a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányát, valamint 6zemély sze. rin't önt, Miniszterelnök Elvtárs, fogadja köszönetemet azért a szi­vélyeshangú üzenetért, amelyet a német nép fasiszta járom alóli felszabadulásának 8. évfordulója alkalmából intéríek hozzám. Sikerekel kivánok a német nép­nek nemzeti egységéért, a béke. szeretó, demokratikus, független Németországért, a német nép és valamennyi békeszerető nép lét­érdekeinek megfelelő békeszerző­dés mielőbbi megkötéséért vívott harcában. G. Malenkov. — Városunk önkormányzata csontja velejéig rothadt, — jelen­tette ki mr. Newbcrry, új sziveura gyújtva — Semmire sem használható mór, — bólintott Dirk Overend és whis. kyt rendelt szódával, — Korrupt banda — folytatta mr. Newbcrry. — Csupa tolvaj... — licitált Dkk Overend. — Tudomásom van róla, hogy a városi önkormányzat tagjai kivétel nélkül mcgvesztcgcthctöek — foly­tatta rendületlenül mr. Newberry. — A jogügyi tanácsadó idült al­koholista és ráadásul szélhámos, a pénztáros pedig hétpróbás pana­mista, — határozta meg ponlosab' ban Dick Overend. — Tökéletesen igaz! (mr. New. be.rry egészen közelhajolt Overend füléhez, óvatosan körülpillantott és súgva hozzátette) — De az a fö, hogy végre nyíltan beszélhetünk er­röll... Igy társalgott a két gentleman a Mauzoleum-ktub egyik kényelmes sarkában. A két derék törzsvendég elmélkedése az egész városon úrrá tett általános hangulatot juttatta ki­fejezésre. Az emberek egészen vá­ratlanul (legalábbis egyesek ezt hiBék) minduntalan megvesztegeté­sekről, csalásról, a városi önkor, mányzfíl korruptságáról kezdtek ler szélni. Voltaképpen semmi esodála. tus nem volt abban, hogy a város lakói, akik iddig a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsították a pol­gármester és barátai iránt, egyszerre ilyen komolyan kezdtek törődni az önkormányzat ügyeivel — tudniillik közeledett a választások ideje. Az az ember, aki a választási hadjárat gépezetét beindította, mr. Lucullus Fish volt. Mr. Fish, aki a A választásokról, jelöltekről, demokráciáról és egyebekről Mauzóleum-klubban ütötte fel fö. hadiszállását. — Szégyen gyalázat! Botrány! — méltatlankodott mr. Fish. — Váro­sunkban csirkefogók garázdáikod. nak! ítéljenek csak önök. uraim: a napokban benéztem a polgármesteri hivatalba (az adó miatt, amit szódar gyáramra akarnak kivetni) és sa. ját szememmel győződhettem meg arról, hogy ebben a bűnbarlangban csak úgy virágzik a korrupció. Fél­revonom a pénztárost és azt mon. dom neki: „Meg kell tennie valamit számomra". Az 50 dolláros bank­jegyet, amit közben a kezébe csúsz­tattam, villámgyorsan a zsebébe dugta! — Egyszóval pénzt fogadott el? — kérdezte szigorúan SpilUciis, a barátjia, — Mi az hogy1 — bólintott a de. rék úr. — Pedig ez bűn! — Ezért börtönbüntetés jár! ki' állotta mr. Spillicus• De várjatok csak, most jön a java, — mondotta mr. Fish. — Ezeknek a pimaszsága, nem ismer határt 1 Másnap ugyanabból az ügy­ből kifolyólag felkerestem az önkor­mányzat tikárát, rövidesen ismer­tettem a dolog lényegét és mint az ilyenkor szokásos, neki is akartam 50 dollárt adni. Mii gondoltok mit csinált? Visszautasította a pénzt! Méghozzá hivatali tisztségének gya­korlása közben! — Hát ez... hát ez hülede. zett SpiHicus blborszínüre vált arcr cal. (Félő volt, hogy megüli a gu'a.) — Gondolták csal; p' visz. ,..,. i.:n-f,ff, n • • i r­Irta: S'eve Leacock — Részlet a szerző „Hajsza a dollár utón" c'mű regényéből. — S'eve Leacock. Mark T»'iin kortársa, ismer humorista volf. aki maró szatírával leplez e le az amerikai élet visszássá­gait. Ez az írása ma még "dő­szerübb, mint abban az idő­ben, mikor napvilágot látott. egyenesen a fennálló rendszer ellen irányul!... A városkában mindenfelé ha­sonló beszélgetések folytak. De mi volt itt a lényeg ?... A városi önkormányzatban jelenleg olyan emberek ültek, akiknek (oh, csodák csodája!) mr. Fish-sel és barátaival semmiféle üzleti kap. csolatuk nem volt. Ráadásul az ön­kormányzat úgy döntött, hogy meg­töri a ,,Világítási Rt." monopóliu­mát. (főrészvényes; mr, Fish). Érthető tehát, hogy mr. Fish nem nézhette ölbetett kézzel a közelgő választási hadjáratot. Maga köré gyűjtötte tehát elégedetlen híveit (a M-auzoleum-klub tagjait) és elére állt a harcnak. Most már tudjuk, honnan indultak útjukra az egész várost behálózó hírek, amelyek annyira felháborították a békés pol­gárokat. Mr. Bowlder (a többi között kőbá­nya és aszfaltgyáros) például hir­telen rájött, hogy az úttestek és járdák botrányosan elhanyagolt ál. lapothan vannak. Ezcte'ián magá'ól értetődik, hogy ö /<• .e dmnlráete egyedüli igazi hr-r ­tette, hogy a városi önkormányzat egész jogügyi osztályát le kel! vál­tani és a város jogtanácsosa külön­ben sem lehet rendes ember, mert mindössze évi 6000 dollárt fizetnek neki. Rendes ember (mr. Skipncr je­lentőségteljesen megnyomta az u'ób­bi két szót) 15 ezren alul nem megy el! ... És egy szép napon az ,,elége­detlenek" mozgalma szervezeti jel­leget öltött: megszületett a .Jíleg. egészségesedés Ligája". — A sajtó korruptság a a hala­dús ügyének egyik legfőbb aka­dálya. — jelentette ki a liga vala­melyik vezére a szervezet elsö tit. kos gyűlésén. — El kell döntenünk, mi módon indítsuk meg ez ellen a harcot. Lehetőségeink a következük: az illető lapokat szőrSstöl-böröstöl megvesszük, vagy csak egy-két ,ve­zetőjüket pénzeljük le ... A sajtó kérdését külön bizottság elé utalták ... Az elsö nyilvános gyűlésen a vá­lasztók nagy ovációban részesítet­ték a „Megegészségcsedés Ligáját". Sőt, mi több, mr. Fish.t azonnal el­nökükké választották. Mr. Fish sokrétű tevékenységei fejtelt ki. Még a fővárosba is fel­utazott, hogy néhány rwigasállású személyiséggel tárgyaljon. — Biztos benne, hogy a köz­társasági párt elnöke támogatni fog bennünket? — kérdezte tőle vissza­térte után mr. Newberry. Mr. Fish néhány másodpercig •r«'"irni'i mo~ga'to a száját • : ••..„ -t n 1 össze), '-•t-'te — Tökéleteseit! — Hurrá! — kiáltott mr. New­berry, majd hirtelen a fejéhez ka' pott: — Bocsásson meg, kedves ba­rátom, én nem nagyon értek a po­litikához, de ön az előbb említette, hogy városunk önkormányzatát bi­zottsággá változtatják. Mi leüiönb. ség van egy önkormányzut és egy bizottság között? — Ez meglehetősen bonyolult do log — ráncolta, homlokát mr. Fish. — A helyzet úgy áll, hogy egy ön­kormányzati tanácsos fizetése péU. dául 1500—2000 dollár. Egy bizott­sági tag viszont 10.00(rel kap ... Es eljött a vá.cszfcs, amely­nek napjai a ,megegészségcsedés napjaiként" vonultak be a történe­lembe. A város idősebb nemzedéke én éleiben maralt választói ma is kegyelettel emlékeznek vissza rá. A légionisták Cs a hoklcibotokkal felfegyverzett diákbandák lelkes te­vékenységet fejtettek ki. Példéiul körülállták a választási urnákat és éberen őrködtek, nehogy a válasz. Iák megszegjék a „játékszín bályo kai". Ha cgy.cgy mit sem sejlő rá­lasztó nem a „megegészségcsedés" céduláját akarta az urnába dobni, a diákotthonokban uralkodó pankrá­ciós szabályok szerint járlak el vele. A város utcáin autók cirkáltak, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy az ellenséges beállítottságú választókat ne engedjék (sértetle­nül!) az urnákhoz jutni, A „megegészségesült" városi közigazgatás kétszáz évre meghosz­szabbítotia a „Világítási RT"-vei kötött szerződést. A részvénytulaj­donosok kerek arcáról szinte lerítt az elégedettség. Tévedhetetlenül megérezték az egészségesebb idők szelét...

Next

/
Thumbnails
Contents