Délmagyarország, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-19 / 92. szám

4 VASÁRNAP, 1853. ÁPRILIS 19. Vállalkozás oi taiuiiz áf köntöst húzott uz pgész tájra. Zö dcn bólogatnak a Iák u szán ló told feló. A friss lu. va«zj sz/l mag.megrázza a iák ko. rónáját és sietősen rohan tovább, Útján a gyengezöld búzatáblákat végigHöpri. A hajamma búzatáblák szélén két ember halad, lassú, rá­érős léptekkel. Gazda szemévé] te­kintenek & vetésre, — Nézze János bátyám, micsoda termés lesz itt. Nem győzzük le­aratni — mutat a földre Bozúki Mátyás, a Dózsa-tszcs fiatal brigád" vezetője. — Ne félj öcsém, majd a kom­bájn. Megbirkózik az a ouzavaj — válaszol Papp János s szinte már látja maga előtt a hatalmas gépe|, amint óriás szájával mohón nyeli az aranysárga búzát.,. — Hát az biztos, gyönyörű ter. mésünk lesz nz idén. Sétálnak, btszé gelnok. Ű|Juk olt visz el a faluban e Népfront bi. zoitság kultúrterme elölt. — Papp elvtárs! Jó, hogy Jön. Éppen magával akartain beszélni — szót ki az ajtóból Sipos elvtárs, n párttitkár. — Papp elvtára — mondja már bent az. irodában — tudja-e, hogy választásra kéxzUődünk? — Hogyne tudnám. Olvastam a Népfront felhívását. — Szere in'itk, ha ebben n mun­, kában segítene. — Én? Mit tudnék én segíteni? — hökken meg nz öreg. — Idős xagyok én már ehhez. — Nagyon sokat — válaszol Si. pos elvtárs. — Elmondaná dolgozó­társainak, mit jelent ez a válasz­tás. — Hogy, hogy mit jelenj? Hát választunk. 49-ben Js választottunk, most is vá'asztunk, — Sokan így gondolkodnak, mint -naga. Választunk és kész- Persze, a becsületes emberek a Népfrontra szavaznak. De nekünk úrra van szükségünk, hogy a válasz|ásra való készülődéa a termelőmunka új sikereit hozza magával a mezőgaz­daságban is. nemcsak egyszerűen szavazatra. Nagyobb lendüli tat kell követnünk a munkában s ehhez em. lékeztetnünk kojl az embereket a múltra. Maga talán elfelej|ette, hogy 1932-ben egyült kubikolt apámmal a báró úrnál? — Én felejtettem volna el? — vág vis3za Papp János. Hirtelen eszébe jut n sztrájk, az öreg Bagi, a csendőrök sortüze. • ctpró bctqráesakbmi főznek esténkint az emberek. Egyik paprikás­krumplit, másik kukorical isztet víz­ben. Csak úgy magában. Jó nz a munkásemberttek. Benn az, istálló, ban almokat készítenek. A nagysá­gos báró úr a nyáron eladta lovait s most az isjálló üresen áll. A ku. bikosok kérték, hogy ott ulhncsa. nak. — Emberek, — szolt agy fia­talember, Balogh Ferenc. — Em­berek figyel jetejt csak Idei Nem igaz.sug, hogy mindig kevesebbej fizetnek. — Nem igazság, nem igazság. Ezt ón is tudom, meg tudjuk valu. mennyien. Azt mond meg, mit csi­náljunk? Otthon az ase-zony már bárom napja nem főzött n gyere­keknek semmit. Pénzt ólig adok haza — szól közbe Papp János. - — Hogy mit csináljunk, megmon. doni én — veszi át ismét a szót Ba­logh. Azt. amit a kendergyárial: bent « városban. Mindenki meghökken. Balogh munka közben beszélt orrá', hogy Szegeden a Kendergyárban megta­gadták a munkáj és több bért köve­teltek. Sikerült is nekik. A gyár. igazgató kénytelen volt emelni u bér;. —. Igaza van — kiáltják többen Balogh felé. — Nekünk is ssjrájkolni kell. Fi­zesse meg a munkál a báró úr, vagy ne csináltasson műutat, — Hohó, álljunk csak meg em. betek! Mi lesz, ha mindnyájunkat elküldenek, ha a báró úr beszünteti az útoainá ást? — kérdezi Ilagi bácsi, a legidősebb. — Nom kell begyullndni, kell a munka. A ntullkor mondta az úr, hogy hozat még Szentesről is em­berek t — nyugtalják rrteg Bagit többen, TOül&n (I ktlbikoiok nem áll­taís munkába: megszervez'-ék n sztráji O'. A talicskák felfordítva sorakoz­nak nz i tá ló előtt. Az emberek csoportokban beszélgetnek. Az intéző már korn hajnalban bi hajtott a városim és jelentette a báró úrnak: — A kubikosok nom Hkarnak dolgozni. Nem akarnak? ... Na, majd beszélők én velük. (ELBESZÉLÉS) A báró úr kocsiba ült s megkér, te a főkapitányt, jöjjön ki vele. Az udvaron őgyelegnek a kubiko. sok, amikor báró kisnánási Szabó Ödön úr mehajt n kastély elé. Az orr.tórek ös&zesereglent'k. •— Maguk miért nom dolgoznak?! — kérdi parancso.ó hangon. Balogh Ferenc előáll. — Nagyságos úr! Elhatároztuk, hogy addig nem dolgozunk, amíg nem kapjuk meg a munkánkért a kialkudott bért. Ezért a bérért nem bírunk dolgozni. Nem tudunk a családról gondoskodni, — Muga ne szónokoljon any­nyit — szakítja félbe a beszélőt a báró. — Azt akarják, hogy brszün. tessem a munkáj? — kérdezi vára. kozóan. — Nem azt akarjuk. Fizessen becsületes bért, akkor dolgozunk — kiáltanak közho többen és vala­mennyien bólogatnak hozzá. — Hagyd, csak Ödön — mondja most felemelkedve a kocsitól a fő­kapitány. — Majd én beszélek ve­lük. — Idehallgassatok! Ha azonnal nem mentek munkába, csendőrök, kel vitetlek el benneteket! — or. dítja 11 tömeg felé, — Nem félünk a csendőröktől! — kiabálnak feléjük többen. — A kialkudott bért adják, ne n csendőrökkel fenyegessenek — or­dítják szinte valamennyien s meg­indulnak a kocsi felé. öklök cmo'. kednek a levegőbe, kemény marko­lással fogják az ásó nyelét. A kocsis a lovak közé vág és a négy |ó. mint a pslyhej, ragadja kl a hintót az udvarból, a veszedelem­tói. &stére itttqfőttnek a csend, őrök. A felbujtót keresik. — Nincs itf setnmi felbujtó. Dol­gozunk mi, csnk fizessenek. Az intéző azonban sutyibnn meg­rúgja Balogh nevét. A parancsnok Baloghot keresi. Balogh feláll: — Én vagyok. Az udvarban hirte'en néma, döb­bonéira csend. Az emberek feszül­ten, izgatottan várják, mi lesz, — Magit velünk jön. A munkálok összenéznek, A csendben halk csattanás: a csend, őrszakaszvezelő kézi bilincset tesz Balogh kezére. Balogh megbilin­cselve a tömeg felé fordul. Be­szólni Vikúr. A parancsnok azonban meglöki. A lökéstől n--ajdr.emföld­re esik. — Emberek, viszik Baloghot! — horkan fel a dermedt csendből Papp János hangja. — Nem engedjük! Megölik! — kiált az öreg Eagi. A munkások szinte egy jelre előre indulnak. — Allj! — ordít n parancsnok. A tömeget azonban nem 'udja megállítani. A szürkületben ma­gasra emelkednek az ásók, felvil­lan fényük a nap utolsó 6ugaral­»ól. A parancsnok rémülten tekint körül. Tüzet vezénvol. A fegyverek eldördülnek. Az etólállók köziil többen földre es­nek. A többiek átlépnek rajluk és rettenthetetlen dühvel veUk ma­gukat a csendőrökre. Zuhognak az ásók a csendőrkoponyákra, vékony éliik alalt csontok ropognak... Papp János letérdel a földre. Ott fekszik öreg barátja. Bagi Ist­ván. öt érte az első halálos lövés. Fórudl szive nrég dobog. János kinyitja az öreg feslett ingét: szíve fölött hat0lt testébe a csendörgo­lyó. Papp János szemét elfutja a könny: — Megtize'jük még ezt Pista bá­tyám. * CictUez Udt a tej, A tér 'úl«ó oldalán elegáns palota ragyog: a Majestic Hotel. Két sarkán mintegy ö'eme­letnyi magasságban öles neonrek­lám sziporkázik. Hol zö'd, hol ró­zsaszín betűkkel csaknem ordítje, hogy nincs mesésebb ital a coca­coláDál. A villanylámpák vetttótányér­ja fölölt koromsö'ét az égbolt de a csinos parkocskákkal ékesí­tett tér olyan fényárban úszik, hogy a leejtett gombos'ű sem vész el. Este nyolc óra van. — most kezd lüktetni itt a parazila-é'et. Nyihogó, ficánkoló mozicsilla, gok és bárlányok hada lepi el a sé'ányokat. fiáját egyik sem meri összecsukni a vastagon rámázolt lilavörös férték miatf, inkább vi­csorítják műfogsorukat. mint az ót­varos macska. Félméteres szip­kákból 6zívják a méregdrága ame­rikai cigarettát és csiklandó® mo­sollyal fújják bele a füstöt a ré­szeg yenki tiszlecskék bárgyú arcába. Egy másik „éijeli menedékhely" első emeleti balkonján jól o'-vfls­hetó „A hálószoba fantomja" fel. írás és hogV szemléltető legyen a szöveg, fekete árnyék Jelenik meg szabályos Időközökben a má­cét párttitkár isinél kérdez: ' sodik eme'e'sor ablakain. Vala. — Változott-e azóta az élete? — Hogy változott-e? Persze, hogy változott. 45-ben földet kap­tam. Nyo'c holdat. 49-ben meg­alakult a tszcs, beléptem. A gye­rek motort kapott 51-ben. A leg­kisebb lányom egyelőmre jár. Pleta, a középső fiú katonatiszt. Háza­mat is újra raktam. Nagyobb, mint volt. Tehenem is van. —• Látja, ezért is kell segíteni a választásnál — vcezi át a szót a titkár. — A Magyar Függetlenségi Népfront fs hívása kimondja, hogy a második öteves tervben el kell hagynunk a fcjle't tőkés or­szágok egész sorát. A tervért, a békéért indulunk nrost harcba ezen a választáson. Azért, hogy job­ban menjen a munka, hogy boldo­gabb jövőnk legyen. Ezt kell el­mondani mindenkinek, akivel be­szél. — Érti János bátyám? — Vállalja? Papp János lassan, vigyázva mondja ki a szót: — Vállalom. Elbúcsúznak, Papp János elin­dul a csoport felé. A tavaszi nap­sütősben ott játszik a szel a gyen­gezöld búzával. Szeme előtt a csoport épületei, mintha nőnének nagyra, hatalmasra. Magával be­szélget: — Választunk. Jól fo­gunk válcsz'ani. BATKl JENŐ hol — valószínűleg a tetőterraszon — hirtelen sivalkodni kezd a jazz és len' megkezdődik a hastánc, p etpr Marás, középiskolai 'a­A nár behunyja n szemét és el­fordul. Sötét szörnynlakok ug­rándoznak előtte, mintha a pokol­ba tévedt volna. Szédül, gyomra émelyeg. Két nap ó'n nem evett. A külvárosi élelmiszerboltok üre­sek, mindössze néhány Gmarikai konzervet árulnak, de legkevesebb 800 dinár darabja, ennyit nem bir el az ő ötezer dlnáros havi fixe'. Eszébejut, mit mondott neki a fe­lesége. amikpr eljö't; — Péter, gondol) erie nz állat­ion csöppségie. Ha ma éj jel nem tudok neki tejet adni, meghal. A szívem szakad meg Peler... — Tej, édes tej, — motyogja bá­gyadtan és erőszakkal próbál másra gondolni. Honnfin keri'sen? Legalább ne. volna rongyos a felöltője, akkor bejuthatna valahogy oda a szem­közti kávézóba és hu másként nem, hát e'emelne egy üveget. Hiszen a gyerekéről van Szó, nem inna abból a tejből más senki. üres lélekkel, kongó fejjel el­indul, maid megáll ismét. Sze­mébe tűnik egy könyvkirakat és a kultúrember ösztönös érdeklő­désével olvasni kezdi a hangzatos könyvcímeket: ,.A halál öröme", ,.Csapdában n kéjgyilkos", „Vesz­tedre születtél: Ott éktelenkedik elélte az amerikai pornográfia minden műremeke. Nem törődik azzal, hogy valaki meghullja, hangosan gondolkodik. Hangjn erőtlen, haragnélküli. Az etásult, közönyös emberek méla suttogása: — Te/el adtatok, bitangoki Nem halljátok kiszagositolt szobaku­tyákí Meghal a Ham, ha nem ad­tok egy korty tejet... Es tétován lépkedni kezd a ki­világított kávéház irányába. Két kezét bclejnélyesz'i a kirojtotód­zott kabátzsebbe. néhn megvakar­ja hetes szakállát és megy egy­kedvűen. Ta'án a végzet felé megy, de azért csuk megy, mert viszi előre a ké' ormótlan cipője oda, ahol kimondhatatlanul sok tej van. annyira sok. hogy elég volna talán az egész világnak. H atalmas luxusautók suhan, nak el mellette. Már ott van a Majestic előtt, néhány Tommy jön szembe vele, durván hátba­vágják, de 5 nem érzi az ütést. Csak a részegek kórueröhögésé' hallja. Nem baj. semmi nem baj most, hiszen ő 'elet v'«z haza a kisfiának. Először szépen kéri majd, hogy adjanak azért a pár dinár­ért, amit a markában szorongat, bi­zonyára megértik, hogy nem őneki kel', hanem beteg gyermekének. A ho'el főbejáratánál hirtelen kitisztul az agya. Egész sereg li­bériás inasba ütközik, akik ördögi ügyességgel gördítenek lefelé _ a lépcsőkön egy aranyossztgé'.yű perzsaszőnyeget. Lent a virágágyak köz.t csillogó Ford-au'ó áll s amint a szőnveg vége eléri a ka­rosszéria aljá', kilép belőle egy fe sallangozott uraság. Óh, a Tfo, megjött végre — sikítja egy szőke macska és fel­villanyozva vonszolja magával el­hízott kakizubbonyos lovagját. — Oké — dörmögi az kellet­lenül, miközben egykedvű ábrá­zattal tovább majszolja a rágó­gumit. — Ma éjlel megengedem szivem-csücske, hogy az ö társasá­gában mulasd ki magad.,, M aras mindezt hallja, látja s lu hir'elen határoz. — Uram — lép az amerikai e'é — ön személyes jóismerőse lehet a marsallnak. Beteg a gyermekem... az élete tügg attól, hogy tudok-e neki tejet adni.., tegye szóvá uram... Az amerikai körülnéz, a legénye máris ott terem és szolgálatké­szen várja a parancsai, amely ka­tonásan rövid és sokatmondó — Intézd el! Ne fertőzza itt a levegő1... És őszinte undorának kifejezé­séül kiköpi a rágógumi'. Nagy István i Választásra készül az ország. Sza­bad országban, szabadon választ a nép. Minden becsületes dolgozó ezekben a napokban 6zámot vet az ország fejlődésével uz élet minden 'erü elén. Milyen volt az elemi iskolai ok­tatás helyzete a múltban? Az elemi iskolai oktatás kétféle, állami és feekezeti, de lényegében teljesen egységes volt. Az egész oktatás a népbutltás jegyében folyt, tudo­mánytalan, az éle'től elvonatkoz­tatott ismereteket tanítottak úgy, hogy a tanuló semmiféleképoen ne jusson birtokába olvan ismeret, nek. mely veszélyeztette vo'nn az uralkodó rétegnek a tudományok­ban Is megnyilvánuló monopol helyzeté'. Az oktatás módszere szorosan eh­hez a célhoz a kaímazkodott. Jel­lemezte az értelmetlen magolás, 11 gondolkodásra való nevelés hiá­nya, a vallási Ismeretek elsődle­gessége. a természettudományos, reális, az életjel 6zoro3 kapcso­la'ban lévő tudomány mellőzése. Az oktatástól e' nem választható neve'és szintén az uralkodó osztály érdekeit szolgálta. A nevelés célja a láritudaími ba­jok, problémák elkendőzése. meghamisítása volt. N , I../ 1 1,1 - -i 1 80.000, u következő iskolaévben «L epoktafasunk a múltban es a jelenben éri n 100.000-t. Igy nő országunkban évről-évre késő őszig az elentüskolés gyerme­kek munkaerejét ia igénybe vette. F.vről-évre csökkent a VI, osztályt végzett tanulók száma. A nevelők sorsa reménytelenül szomorú volt. Évről-évre rőtt Az iskolák fe'szerelése hiányos volt. Különösen falun ós tanydn Szertárak, könyv'árak egyáltalán rrtm is voltak. A nevelő önma­gára volt utalva, saját leleményes. J hogy őket"a baráti" népek, a Szov­ségétöl függött, ho°v nz ismerete- j jct..nió megbecsülésére. mersze­ket, milyen szemléltető példákon, rc-t'etésére és épülő szoctalizmu­zu.i.,.1 Udjn ét sunk leken. harcos- öntudatos az áilá' tu'an tanítók száma. 1930-ban 4376 tanítónő volt állás né'kül. Annyi volt a nevelő-feles, leg, hogy akár 10 évre becsukhat, ták volna az ország összes tanító­képzői', akkor sem lett volna hiány. Nagyon sok tanító hosszú éveken keresztül ingyen „helyettes tanító" volt. A fizetés kevés volt; az egy­házi iskoláknál nagymértékben az egyházi adó befizetésétől függött a tanító javada árazása. Faluin, fa. nyán a legminimálisabb lehetőség sem volt meg a szakmai és kul'u­ráüs továbbképzésre. Ankétok, tanfolyamok, szukosltó tanfolyamok ismeretlenek vo 'ak, Aliig volt le­hetőség a felnőtt dolgozók tanulá­sára, Voltak ugyan lelkes tanítók, akik falun, tanyán szerveztek anal­fabéta tanfolyamokat, de ez nem volt rendszeres. A do gozók isko. Iája ismeretlen volt. A felszabadulás ezen a téren is gyökeres változást hozott Pártunk javaslatára államosítottuk az isko­lákat, melyeknek mo»t már az n célta, hogy a műveltség alapele­meit megismertesse a tanulókkal eszközök felhasználásával tanu'óir.ak. Az elemi iskolák épü­letkárb&n'artásai nem jelentetlek problémát Horthy kormányának. Építettek ugyan a városokban né­hány díszes kivi'elú iskolát. de úgy gondolták, a munkások és pa­rasztok gyermekeinek teljesen magfe'el a düledező, esőtől beázó, moszoletten, sőt sok helyen- pndo­zatlan iskőtaépület is. Az iskolakötelezettség papíron ugyan megvolt. da n valóságban csak Igen kis mértékben. Falun és tanyán a tanítási idő terjede'mc a földesúrtól függött, aki tavasztól, tiszteli, becsüü a gyermekben a legfőbb értéket: az embert, A ne­velés célját szolgálja és megva­lósítását segí'i elö az álta'.ánoS iskola mozgósító, önfegyelemre, munkára, harcra nevelő szervezete, ez Úttörő-mozgalom. A nép kormánya a legteljesebb módon gondoskodik az iskolait kar. ban tartásáról, fe szereléséről. Nap­ról-napra épülnek, szépülnek is­koláink. Szegeden sincs olyan ál­talános Iskola, amely valamely for. mában ne érezné ezt n támogatást. Hazánkban nemcsak új épületré­szek, tantermek épülnek, hanem az. iskolák felszerelései, szeriárai, naponta gyarapodnak a legkor­szerűbb sz&mlé'etö eszközökkel, torna-felszerelésekkel, modern is. kolapadalckal. Szeged 22 ntilliö • forintot kiilt ebben az évben közoktatási in­tézményekre Ilyen körülmények között való­ban minden nevelő számára köny* nyebb, derűsebb a munka, Egyre több tanító él « lehetőséggel és résztvesz 11 szaktanirképző tanfo­lyamon, hol a napi iskolai munka elvégzése mellett három év alatt általános iskolai szaktanári képe­sítést nyerhetnek. A legteljesebb szakmni segítség mellett államunk a lehe'ö legna­gyobb megbecsülésben részesíti a r-.nyar közoktatásügy dolgozói'. ATendóan nő a Ko3suth-dij-as, kor­mánykilüntetett, kiváló tnnár, ta­nító. rr.ogjute'mnzott pedagógusok száma. A megbecsülés egyik jete a háromszori fize'ésrendezés. a fizetett szabadság, az üdülés. Ma már nincs állástalan szellemi in­ségmunkás pedagógus, sőt hiány van nevelőkben. Az kkoMetitási törvény szigo­rúan előírja, hogy 14 éves kor be­tol éscig minden gyermek iskotakö. teteq. Állomunk ennek H törvény­nek következetesen érvényt is szerez, hagyományait. a j 1945—4fi.bun a VIII. i«z|ályt el­a megaláztatás', végzők száma: 32,33-1, 1952—SS-tVin a kiművelt emberfők sokasága. így öleli fel közoktatásunk ma már valóban » dolgozók tegezé, lestbb rétegeit. munkaszeretó építőivó nevelje. Az oktatás felndnto: természet tudományos tanteretek rvltgsn, az élettűi el nem szakadt 'u-'"­mány a'apjalnak a lervktau­Az oktatás módszerében elsődle­ges helyet kap a szpmlélte'és, a munka, a nevelő irányító tevé­kenysége, szilárd tárgyismeret nyuj'ása. A nevelés elveti a régi | neve'és durva tcs'i fenyftést, A két rendszer iskolapolitikájának összehasonlítása után világosan áll előttünk a fejlődés hatalmas útja1. Mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy pártunk és kormányza­tunk iskolapo.itikája helyes s azf a célj szolgálja, hogy a művelődésből kizárt dolgozók gyermekei számára a legszélesebb körben nyitva álljon az út a „tudomány várának"' bevé­teléhez. Pedagógusaink kötelessége becsü'etesen támogatni ezt a fejlő­dés'. Ennek egyik' legszebb bizonyí­téka volt a levél, amelyet a leg­utóbbi Nevelók Napjának résztve­vői küldtek a Szegedi Városi Párt­bizottságnak. Szegen pedagógusai — mondja a levcl — nagy örömmel olvasták a Magyar Függetlenségi Népfront vá. asztási felhívását. A felhívás sza­vai meggyőzően mutatták azt, amit mindennapi ételünkön is érzünk, hogy hazánk szépül, hogy népünk' gazdagodik, fejlődik, hogy pártunk vezetésével a munkások, dolgozó pa_ rasztok éa értelmiségiek testvéri egységben tereintik meg az új szo" ciaüsta hazát... Igériiik hogy töretlenül, egy akarattal követjük a M a gy ar Dolgozók Pártiát és a magyar nép szeretett vezérét, Rákosi Mátyást. Nem lehet vitás, hogy a közok­tatás területén megfejt hatalmas út nemcsak a pedagógusok, de minden becsületes dolgozó számára azt le­szi kötelességévé, hogy a május 17-i vá'a«ztá£On a magyar közoktatásügy további fejlődése érdekében is te. gyen hitet szavazatával a Népfront politikájú mellett, Harma/h István, c.7. újszegedi általános isl^la igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents