Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-15 / 12. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. JANUÁR lS. Egy vállalás teljesítésének története Csengetett a telefon, A portás a megszokott mozdulattal emelte fel a teleionkagylót: a Könnyűipari Mi­nisztérium Fűrész és Lemezipari Igazgatósága jelentkezett. Gyorsan kapcsolta az irodát. — Elvtársak — hallatszott a te­lefonban —; holnap megyünk Sze­gedre, nagyon fontos ügyben. Másnap késő este érkeztek meg a minisztériumból és egy nagy buda pesti gyártól a megbízottak. — A minisztérium nehéz, felelős­ségteljes, de megtisztelő feladatta) bízza meg az elvtársakat — közöl­ték a Szegedi Falemezgyár vezető­ségével. Terven felül olyan lemeze­ket kell csinálniok, amelyek éghe fcetlenek, farralhatók. magasfokú szakítási szilárdságot bírnak el, szí­vósak és a különböző hőfokokat el­viselik. Elkészítésük sürgős, A budapesti gyár képviselője hoz­zátette: — Már máshol is próbál­koztunk a lemezek elkészítésével, de sehol sem sikerült. De exportter­vünk teljesítéséről van szó. A Szov­jetunióba kelt szállítanunk Ehhez szeretnénk, ha az elvtársak hozzá­járulnának. A lemezekre vonatkozó szovjet terveket mindjárt át is adták. A párttitkár, a műszaki vezető fölé­jük hajolt. — A hozzávaló anyagot már hol­nap Ieküldjük — tefték hozzá nyo­matékkal a vendégek. — Hyen lemezeket még ebben az országban nem készítettek — men­tegetőztek a szegediek. — De ebben az országban a szo­cializmust sem építették azelőtt — mondták a pesti elvtársak, • Másnap megérkezett az anyag, s rögtön hozzákezdtek a Lemezgyár laboratóriumában a kísérletekhez. Amikor először mérték a szakítási szilárdságot, » lemez alig közelítet­te meg a követelményt. Újból kezd­ték. így ment ez vagy tízszer. A hatodiknál már elérték az előírás­nak megfelelő szilárdságot, de még jobbat akartak, Ugy érezték, több re is képesek. — Próbáljuk tovább — javasol­ta egyikük. Uj lemezt készítettek. Még magasabb nyomás alatt mér­ték s több, mint kétszeres szakí­tási szilárdságot értek elI Most meg kellett keresniük azt az eljárást, amellyel az anyag olyan felüléti kezelését biztosítják, ami éghetetlenné teszi a lemezeket. Fe­lületi bakelizálást kellett végezniök, amely által a lemezek a hideget és a magas hőt is kibírják. Az első kísérlet nem hozott eredményt. To­vább folytatták. A bakelizálf felü let a lemez egyik részére rátapadt­a másikról levált De közben olyan megoldást is kellett találniok, hogy a lap festhető is legyen. Száraz el­járással sehogyan sem sikerült. Budapestről aznap többször tele­fonáltak, érdeklődtek, hogyan ha­ladnak a kísérletekkel. Ezt jelen­tették: — Nem tudjuk úgy bakelizálni a lemezt, hogy tartós legyen. Az egyik kísérlet sikerült, a nem. — Meg kell oldani ok. Az elvtár­sakon mú'ik most minden! — Próbáljuk meg folyékony anyaggal — javasolták egymásnak a laboratóriumban dolgozók. A kísér let veszélyes volt. Az anyagban il­lanó, robbanékony gázok vannak. Mégis megpróbállak. Ráfúvatták a lemezre, préselték, melegítették s kitartó, lelkes munka után a pró­ba sikerült! A laboratórium minden do'gozója boldog és büszke volt. Másnap reggel egy elvtárssal fel­küldtek a próbadarabokat a buda­pesti gyárba. — Nagyon vártuk már — fogad­ták az érkezőt. M ndjárt kipróbál tük a lemez hajlííási. szakítási. tő rési, nyírási szilárdságát. Egy szov­jet elvtárs vizsgálta meg és öröm '.nej gratulált a sikerhez. A Szegedi FaJemezgyár küldötte azonnal tele­fonált haza: megkezdhetitek a le­mezek gyártását!.., • Röpgyűlést tartottak a munkások. Izgatottan losték a párttitkár sza vait. Olyanokat mondott, ami mind­annyiukat lelkesítette. — Mindannak ellenére, hogy év végén vagyunk és tervünket határ idő előtt akarjuk befejezni, terven felüli munkát kell végeznünk — mondotta nyugodtan a párttitkár. — Arró] van szó elvtársak, hogy az Óbudai Hajógyárban már befűtve áll az a hajó, amelyet rövidesen út rak indítunk a Szovjetunióba. A fcdé'zet és a kab'nok burkolatát, az ahhoz szükséges lemezeket ne­künk kel! elkészíteni így az egész hajó a magyar dolgozók munkáiéi dicséri majd. Rajtunk áll, hogy idő­ben készen legyen a hajó és export tervünket teljesítsük. Sánta Jánosné kétszeres sztahá novisla kért szót. — Büszkék vagyunk arra, hogy ezzei a, feladattal megbíztak, ben­I nőnket. Munkánk a Szovjetunióba jel dolgozók utaznak majd Sztálin­M NFTSR TV R, AY, T-T" W, I N J /!„ N FR t JT- ™ T/ „ 1 « — —1 TI „ L 1 .. . megy. Éppen ezért minden erőnk kel azon leszünk, hogy időben ki váló minőségű lemezeket készít­sünk. Ezzel szeretetünket akarjuk kifejezni a kommunizmus építői iiánt. A munkások valóban úgy dolgoz tek, ahogy csak erejükből tellett. Sánta Jánosné és ífelán Jánosné összerakták a lemezeket, Lajkó Ká roly préselte, de a többiek is mind becsülettel igyekeztek. Eredetileg úgy tervezték a munkát, hogy f,7 lemezt készítenek naponta. Már 3 második műszakban túlteljesítették vállalásukat: 100 lemezt készítet tek. Azonnal vitték az első szállít mányt Budapestre. A teherautó egyenesen a hajóhoz érkezett. A ha­jógyár munkásai már várták. Azon­nal hozzáfogtak a felszereléséhez. Attól kezdve mindennap 100 le mezt szállítottak a Lemezgyár do gozói és december 5-én az első ha­jóhoz szükséges összes lemezt el­szállították, A Szabad Nép december 11-1 szá­mából: „Karcsú testű hajó áll útra ké­szen az Óbudai Hajógyár kikötőjén ben, fehér oldalán messeire ragyog­nak nevének betűi: „Makszim Gor­kij". A hajó nemsokára útnalk in­dul, lefelé úszik a Dunán, a Feke­te-tengeren át, az épülő kommuniz­mus országába, a Szovjetunióba megy. Nemsokára talán a Csendes Don hullámain úszik tova, aztán meglátja a szovjet emberek csodá­latos alkotását, a Lenin-csatornát, találkozik a hömpölygő vizű, moz­galmas életű Volgával A „Makszim Gorkij" hajón Szov­grádba, Kalacsba, Rosztovba, vagy Moszkvába, az ,,Öt tenger kikötő­jébe". Az utazók odatámaszkodnak majd a hajó fehér korlátaihoz s gyönyörködnek az egyre szebbé váló szovjetország tájaiban, amelyet úgy szerelett a hajó névadója, a nagy író. Hatalmas személyszállító ha­jót, melynél szebb még nem épült hazánkban — a Szovjetunió meg­rendelésére készttették az óbudai Hajógyár dolgozói". Ehhez a munkához, amely a ma­gyar ipar hírnevét öregbíti a szov­jet földön és magával viszi a dolgo­zók szeretetét is nagy barátunkhoz, a Szovjetunió népéhez — a Szegedi Falemezgyár dolgozói is hozzájá­rultak, akik a terven kivüli munka elvégzése mellett december 23-án befejezték felemelt éves tervüket. Újabb hajók indulnak majd út­nak a Szovjetunióba a magyar munkások remekei. Az elmúlt héten szombaton a második hajóhoz szük­séges lemezeket is elkészítették és elszállították a Falemezgyár dolgo­zói Budapestre. Rákosi elvfára be­széde óta különös gondot fordíta­nak arra hogy exporttervüket ma­radéktalanul időben, kiváló minő­séggel teljesítsék. És most, amikor első negyedévi tervük időeílötti be­fejezésére es hazánk felszabadulá­sának nagy ünnepére készülnek, a gyár műszaki és fizikai dolgozói megfogadták, hogy egymást segít­ve, vállvetve dolgoznak azon, hogy az óbudai Hajógyár részére a kü­lönleges lemezeket határidőre szál­lítsák, ezzel is kifejezve hálájukal a szabadságért. , Marlcovíts Tibor. Kultúrcsoportunk lagfal a termelésben Is élen akarnak lárnl Az újesztendő elején a Konzerv­gyár vezetői röpgyűléseken ismer­tették az 1953. tervévben elvégzen­dő feladatokat. Illés Imréné, üze­münk legrégibb és legjobb sterili­zálója most is elsőnek hívta ki áp­rilis 4 tiszteletére dolgozótársait tisztasági és selejtmentességi ver­senyre. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX, pártkongresszusa óta üzemünkben nagyobb a munkakedv, és konzervmestereink most, az újév első napjaiban igyekeznek az el­múlt esztendőben mutatkozott hibá­kat megszüntetni. Megfogadták, hogy mindent megtesznek a dolgo­zók felajánlásainak teljesítése érde­kében. A munkafelajárilásokat most te­szik meg üzemrészeinkben a dolgo­zók. Kultúrcsoportunk megnyerte a területi kultúrversenyt, de a csopor tovább dolgozik és vállalták, hogy április 4 tiszteletére nemcsak a kul­túrmunkában, hanem a termelésben is élen akarnak járni, Kuluncsics Ágnes. J. V. Sztálin elvtárs fogadia Szan Csfn-lsn asszonyt és Kuo Mo-zsc elvtársa: Moszkva (TASZSZ). Január 13­án J. V. Sztálin beszélgetést foly­tatott Szun Csln.ltn asszonnj al, a Kínai-Szovjet Baráti Tarsaság al­elnökével és Kuo Mö-zsoval, a Kí­nai Békeb zot ság e'n'kível, a Kí­nai Tudományos Akadémia elnöké­vel. Pénteken délután 6 órai kezdettel Bíró Mihály elvtárs, az Országos Pártközpont munkatáisa tari eiőadast a Partoktatás Házaban Holnap, pénteken délután 6 órai kezdettel a Pártoktalás Házá­ban „Sztálin elvtárs: A szocializmus közgazdasági problémái a Szov­jetunióban című műve, a marxista-leninista elmölot kiemelkedő allo­tása" címen előadás lesz. Az értékes előadást Bíró Mihály elvtárs, az Országos Pártközpont munkatársa farija. Részletesen foglalkozik Sztálin elvtárs e nagyjelentőségű művének ismertetésével. Az c-lőadá5 meghallgatása nagy segítséget nyújt Sztálin elvtárs müveinek feldol­gozásához, gyakorlati munkánkban való felhasználásához. Az előadás meghallgatására felhívjuk összes propagandistáink és púrtfunkcioná­riusaink figyelmét. KÖZLEKEDÉSI HÉT SZEGEDEN A Csongrádmegyei Rendőrkapi­tányság közlekedésrendészeti osz­tálya a közlekedési fegyelem meg­szilárdítása érdekében 1953 január 12-től január 25-ig közlekedési he. tet tart Szegeden. Népgazdaságunk számára igen nagyfontosságú, hogy közlekedé­sünk gyors és zavartalan legyen. Szocialista építésünk egyik fő fel­tétele a személyeknek és az anya­goknak időben történő pontos szál­lítása. Gyors és balesetmentes köz­lekedésünk legfőbb akadályozói a szabálytalanul közlekedők tömege és ezzel kapcsolatban az elszaporo­rodott közlekedési balesetek A közlekedési hét alkalmával ké­résünk az az öntudatos dolgoz'k­hoz, hogy segítsék a rendűis get ebben a munkában és igyekezzenek minden szabálytalanul közlekedőt figyelmeztetni, hogy a közieke lési szabályok betartása sajit él :e, testi épsége megvédése érdekében szükséges. A filmszínházakban minden elő­adás alkalmával két héten át közle. kedési baleseti filmet vetítünk, me­lyet mindenki saját érdekében néz­zen meg. 0 „Tigliche Rundschau" NyuiaMDimlország és a Hátusi DsaiaMkus Pziársaság dolgoz íina'c helyzetéről A „Tágiiche Rundschau" című német demokratikus lap összeha­sonlítja a dolgozók helyzetet, élet­viszonyhit Nyugat-Németországban és a Német Demokratikus Köztár­saságban, Nyugat-Németországnak ma, noh a lakosságának száma egyhar­maddal kisebb — négysizer akkora adóbevételre van szüksége. A ke. retszerződés „védelmi hozzájáru. lás" címén havi 850 millió már­kái állapít meg, de _ mint az „•Associated Press" hírügynök, ség augusztus végén közölte — ez nem a teljes össszeg. Ehhez járul­nak még a rendőrség, a határvé. delem, a légoltalom költségei és egyéb kiadások. 1953-ra a fegy­verkezési kiadások 12 milliárd márkára becsülhetők. Ebből az ösz. sízegből 260.000 olyan lakást le­hetne építeni, mint amiyeneket Berlin kele'i övezeteben építenek. Nyugat-Németországban a hiva­TKét évvel ezelőtt futótűzként " terjedt el a hit nemcsak Ljubomírkában, hanem a kotovszki• máslk I kerület több kolhozl-úvában is, 'hogy J, V. Blazsevszkij, a Sztálin­' kolhoz öreg kertésze — meghib­bant. Az törlént ugyanis, hogy jöve­delemelosztás után a derestejü agglegény beállított a kolhoz vefe ményeskertje mellett lévő házacs­kába, ahol egy sokgyermekes csa­lád lakott. A négy és téléves M1­kola feléje rohant. Az öreg helyet íogtalt a széken, ölébe vette a kis­fiút, majd beszélni kezdett a csa­ládfővel. — Nagy a család és kicsi ez a ház nektek. Arra gondoltam, hogy átadom nektek a házamat. Kert is van hozzá. — De hova gondol, Jevgenvij V'ktorovics — kiáltott tel a. kis Mikola édesapja. — Honnan ve szünk mi most pénzt, hogy meg­vegyük magától azt a gyönyörű házat? — Eszem ágában sincs pénzt kér­ni — nevetett az öreg. — Költöz­zetek csak át. Munkaegységeim tejében közel húsz mázsa gabo­nát kaptam. Minek nekem ennyi? Vén fejjel csak nem kezdek ke­reskedni. Jut bőven nektek is ab­ból a gabonából. így szerzett Blazsevszkij öreg napjaiban családot magának. Kü­lönösen megszerette a kis Mikolát. aki úgyszólván mindenhova elk'r sértei. Tavasszal ott íutkosott a Szuhoj-Jegerlik folyó mentén, a veteménvesker'ben és nagy érdek­lődéssel figyelte a pikírozást, a pa­lántázást. — Látod, milyen kicsikék még ezek a oalárrták? — magyarázga­tott az öreg. Olyan icipicikék, mini amilyen te voltál, de megnő­nek és egészen az égig érnek rrajd. tgyik nap vendégek érkeztek a veteményeskertbe. — A kerületi szovjet mezőgaz­dasági osztályától jöilünk — mondotta, gz egyik, — Egy fiek­JEVGEN APÓ tárnyi jóltermö földet kell kijelöl­nünk bőhozamú kukorica termesz­tésére. Ugy határoztunk, hogy azon a részen hasítunk ki egy hek­tárt kísérleti parcellának, ahol idén paradicsomot szándékoznak ültetni. — De hiszen ez a talaj nem al­kalmas kukoricatermesztésre. Lát­ják azt a táblái, amott a dombol­dalon? Az megtelel a célnak... — Szó sincs róla. Különben meg kell állapítanom, az elvtárs pái'-­szerűtlenül viselkedik. Igyekszik olyan táblát ránksózni, amely nem felel meg nekünk — mondotta az egyik .szakember. Jevgenyij Viktorovics a párt­titkárhoz sietett. — Mintha szíven szúrtak vol­na... Még, hogy én pártszerülle­nül viselkedem... Majd bebizonyí­tom nekik, hogy az a másik tábla sokkal alkalmasabb kísérleti par­cellának. Kérem, titkár elvtárs, tá­mogassa kérésemel a kolhozve­zetőségnél: bízzanak rám abból a földből egy hektárt s olyan kuko­ricát termesztek, hogy csodájára járnak. Kérését teljesítették. Az öreg kertész másnan vonatra ülf és a városba utazott, a Tudományos Akadémia cttani fiókinteze'ébe. Tanácsokat, útmutatásokat kért. A tudósok megbeszélték vele a teendőket és megígérték, hogy év közben meg-meglátogatják és to­vábbi tanácsokkal látják el. A tavaszi esték ezután igen mozgalmasak voltak Jevgen apó házában. Az öreg kertész órá­kon át ült kis morzsáié székén és Mikola kipirult arccal, fon­toskodva adogatta neki a kukorica­csöveket. Blazsevszkij letörte a csövek alsó és felső végét, csnk a középső részről vett magot, ahol a legnagyobbak a szemek. őla­zsevszkij pontosan betartotta a tudósok útmutatásait és elérte azt, amire Ljubomirka fennállása óla nem volt példa: arról az egy hektárrá/, 115. mázsa, kukoricái ta­karított be, ttzszer-tlzenőtször töb­bet, mint a növénytermelő brigád a maga kukoricásaiban — Egy hekiár számunkra annyi, mint egy csepp a tengerben. Bíz­zatok rám a jövő esztendőben ciz hektárt — mondotta Blazsevszkij az egyik közgyűlésen. Ezt a kéré­sét Is teljesítették. A kis Mikolá­val együtt szorgalmasan gyűjtö­gette a legszebb csöveket vetőmag­nak. — Jól jegyezd meg, Mikola — mondogatta oktató hangon a kis­fiúnak: — mindig száron lévő csö­veket válogass magnak. Látod, mekkora ez a cső? Még Bogdán Hmelny'ckij kievi emlékművén is kisebb a buzogány. Ezek a csö­vek majd egész télen át ott lóg­nak, a mennyezet alatf. Jövőre már te is kapsz tőlem néhány ku­koricatövet gondozásra Hogy ta­nulj, mert belőled agronómust ne­velünk. Nyáron a sorközi müveléskc­úgy járt a traktorok nyomában, akár az árnyék. Ilyen gondosság­gal vigyázott egész nyáron a táb­lára, amelyet a koikozpaiusz'ok mint „kolhoz-akadé-niá"-t emleget­tek. Es bekövetkezett az. amit Bla­zsevszkij a párltii ká-nak fgért messzi kolhozokból és távoli 'u­dományoa intézetekből jöttek L/u­bomirkába, hogy megcsodálják Jevgen apó kukoricásai és hogy tanuljanak. Jevgen apó már elmúlt 70 éves, amikor felvették a pártba. Fi'e van. A behavazott tájon át süvölt a téli szél, Jev gen apó szobájában azonban me­leget áraszt a kemence. A lehéi abrosszal letakart a3?Jal mellett kél tudós ül egymással szemben­o hatesztendős Mikola és a; öreg Jevgen apó, a fjubomirkal ,,kolhoz­akadémikus". Az egvik előtt — ábécés könyv, a másik előtt a kommunista párt története.,, Tanulnak... fZ, Híren elbeszéléséből) talos jelzőszámok Szerig 1949-től 1952. júliusáig — miközben a mun­kabérek változatlanok maradfik — a búzaliszt 57 százalékkal, a fél­barna kenyér 63 százalékkal, :t marhahús 83 százalékkal drágult. Ollenhauer, a Német Szociáldr. mokrata párt elnöke is kénytelen volt elismerni, hogy a munkások nagy tömege a létminimum határa alalt, vagy közvetlenül a létmini­mum határán ál!ó keresetből él. A müncheni gazdaságkutató inté­zet nyilván nagyon óvaios szá­mításai szerint, annak a dolgozó, nak, aki 1936-ban havonta 300 már­kát keresett, ma 600 márkára lenne szüksége, hogy legszerényebb megélhetési költségeit fedezze. Ezzel szemben azonban a teljes mértékben fog'alkozteteft dol­gozók 42 Százaléka ma 250 már. kánál kevesebbet keres és így ke­resete a létminimumot sem éri el. A munkanélküliek 6Záma a hivata­los adatok szerint 2 millió. A nyugatnémetországi do'gozók komor ki'áiásaival ellentétben a Né­met Demokratikus Köztársaságban az elmu't évben az áruforgalom 1G.8 százalékkal volt nagyobb, m'nt az előző évben. Az egy személyre jutó húsfogyasztás például 34.1 lc.ról 37.6 kg-ra, a zsírfogvaszlás 22.1 kg-ról 25.1 kg-ra emelkedett. Az átlagos zsír-, cukor- és halfc. gyasztás a Német Demokratikus Köztársaságban nagyobb, mint Nyugat-Németországban. A Német Demokrat'kus Köztár­saságban egyre több szakmunkásra, mérnökre van szükség. A mu't év júniusában jetentő'en eme'ték a béreket. Nyunat-Németországban viszont növekszik a munkanévül', ség és sokan kivándorolni kény­szerülnek. A Német Demokrat'kus Köztársaságban egyenlő munkáért egyenlő bér jár, míg Nyuge'-Né­me[országban a nőknek és a fiatal­korúaknak 30—40 százalékkal k'­sebb bért fizetnek. A Német De­mokratikus Köztársaságban a dol­gozók szociá'is segé'yben része, sülnek, ösztöndíjak könnyit'k meg a munkások és parasztok gyevnre­ke:nek tanulását, a fetemolkedés lehetősége b ztos.tva van minden dotaozó számára. A Német Demo­kratikus Köztársaság dolgozói munkájukkal is Németország egy­ségéért küzdenek. Kétevesek a nyereménybetétkönvvek Az Országos Takarékpénztár két évvel ezelőlt bocsátotta ki a taka­rékossági nyereménybeté. könyveket. Az elmúlt év alatt a betétkönyvek száma közel megnégyszereződött. Az eddig lezajlott öt húzáson sok hetétkönyvfulajdonos 203, 100 vagy 50 százalékos nyereménnyel gyara­pította megtakarított összegét. A nyereménybeté könyvek kibocsá­tásának második évfordu'ó'a a'kal­mából, január 27-cn Egerben, Szek­szárdon és Hódmezővásárhelyen is­mét megtartják a be'étt'önyvek hú­zását. A vidéki húzások után, ja­nuár 30-án Budapesten ts megren­dezi az OTP a sorsolást.

Next

/
Thumbnails
Contents